Heves Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-03 / 153. szám

MOZAIK 11. OLDAL 2003. Július 3., csütörtök Hol a jobboldal mostanában...? (2) Az elmúlt évi országgyűlési és helyhatósági választások Hatvanban is a pol­gári oldal kudarcával végződtek. A városban és környékén azonban még a máshol tapasztaltaknál is látványosabb, s talán csúfosabb volt a vereség, hi­szen a tavaszi megméretés során a 4. számú választókörzetben Hevesben egyedülálló - de országos viszonylatban sem túl jellemző - módon már az első fordulóban eldőlt a küzdelem a szocialista jelölt javára. A jobboldal azonban látszólag mit sem okult a történtekből, így szinte értelemszerűen következett az önkormányzati választásokon elszenvedett fiaskó. S noha az érintettek másképpen nyilatkoznak - mi több, a helyi Fidesz-elnök egyene­sen sikerként értékelte szereplésüket -, a jelek szerint a jobbközép azóta sem talált magára. Az élet - pontosabban a választások végkimenetele - Érsek Zsoltot igazolta, mégpedig mindenben. A voksolásra készülve mindkét ol­dal rendezte sorait, egyformán sajátos módon, a demokrácia köntösébe búj­tatott hidegvérű kiszámítottsággal. A szocialistáknál Érsek új csapatával háttérbe szorította a régieket, akik még soha nem győzedelmeskedtek egyéni körzetükben, ám a kompenzá­ciós listáról hatalmi pozícióba kerülve hosszú időn át a politikai és gazdasági kérdések megkerülhetetlen tényezői­vé váltak. A harmadszor a Parlament­be került honatyának sikerült elérnie azt is, hogy ne Farkas Kálmánná le­gyen a polgármesterjelölt, hanem ő maga, s ha e lépésnek akadtak is a párton belül ellenzői, bizonyára meg­győzte őket az a tény, hogy a volt pol­gármester asszonyt még az MSZP vá­lasztási lendülete sem juttatta be a képviselő-testületbe: egyéni körzeté­ben is csupán a harmadik helyen vég­zett, míg a többi választókerületben kivétel nélkül Érsek és emberei diadal­maskodtak. * Ezzel párhuzamosan a Fideszben is zajlott az élet. Szinyei András - akinek állítólagos mentorai, Surján László és Harrach Péter nem tudtak segíteni ab­ban, hogy előkelőbb helyen szerepel­jen az országgyűlési választások me­gyei listáján - 2002 tavaszán nem ju­tott be a törvényhozásba. Ismét elér­kezettnek látta hát az időt, hogy hely­ben politizáljon, mégpedig - hol más­hol? - abban a szervezetben, amely­nek helyi csoportjával szinte formális kapcsolatokat sem ápolt az elmúlt négy év során, s amelynek tagjaival a személyes kontaktusa sem volt elmé- lyültnek minősíthető. Az igazsághoz tartozik, hogy a Fi­desz gyengén muzsikált. Az önkor­mányzatban egyedül Molnár József Fe­renc elnök képviselte a pártot, aki bár egyes szakterületeken szorgalmasnak bizonyult, a politika mezején gyakran elszámította magát. A városvezetés­ben a legnagyobb létszámmal jelen lé­vő, meglehetősen különböző világné­zettel felvértezett tagokból álló Össze­fogás Hatvanért Egyesület (ÖHE) kép­viselőivel ugyan megfelelő nexust ala­kított ki, de így is végig ellenzékben kellett munkálkodnia, ami jelentősen szűkítette mozgásterét. Emellett sze­mélyes tulajdonságainál, habitusánál fogva sem vált karizmatikus megjele­nítőjévé az általa képviselt irányvonal­nak. Pártjában viszont embereivel együtt Szinyei belső ellenzékének szá­mítottak. Senkit nem zavart ez az el­múlt évek során, talán még magát Szinyei Andrást sem, egészen a hely- hatósági megméretést megelőző hóna­pokig. A polgármester-jelöltségért ví­vott küzdelem közeledtével azonban elkezdődött a számháború. Molnár és az akkori elnökség tagjai - ha nem is mindenki - úgy gondolkodtak, hogy Érseket kizárólag összefogással lehet legyőzni, ezért megfelelő ellenszolgál­tatás (értsd: visszalépések a javukra, Fidesz-jelöltek közös indítása az egyé­ni körzetekben) fejében felsorakoznak az ÖF1E polgármesterjelöltje, Zavarkóné Hargitai Katalin mögött. Sokan bírálták ezt, de e sorok szerző­je ma is úgy véli, helyes elgondolás volt azokban az időkben, amikor a Fi­desz házon belül nem volt képes talál­ni vagy felépíteni egy hiteles és nem utolsósorban a győzelem kilátásaival csatasorba állítható favoritot. (Utólag értékelve a végeredményt, Zavarkóné és Szinyei ugyan együttesen sem ka­pott annyi szavazatot, mint Érsek, de ez megtévesztő lehet, hiszen az embe­rek nem csak pártokban gondolkod­nak; ha Szinyei András visszalép, ne­tán másik jobboldali személy indul helyette a polgármesterségért, az vél­hetően nemcsak a Zavarkónéra, de a lokálpatrióta Berényi Károlyra, mi több, akár még az Érsek Zsoltra vokso­lókat is befolyásolhatja. Természete­sen olykor átfedésekkel, nem feltétle­nül azonos irányban.) •k Szinyei András azonban nem en­gedhette meg magának, hogy kicsúsz- szon a kezéből a hosszú időre utolsó­nak tűnő lehetőség, s a politikai part­vonalon kívülre kényszerüljön. A krónikás nem tud­ja, ő kereste-e meg az alapszer- vezeten belül az ÖHE liberális-szo­cialista mivoltát hirdető tömörülést, avagy azok talál­ták-e meg őt, de tény, hogy hamarosan azonos oldalra kerültek, s a csoporton belül mind hangadóbbá vált az emlí­tett frazeológiával fellépők tábora. Ez a klikk Szabó Ádám vezetésével az önálló jelölt indítása mellett tört lán­dzsát, nem is titkolva, hogy Szinyeire gondolnak; hogy miféle, személyeket és különféle pozíciókat érintő alkuk állhatták még a háttérben, legfeljebb csak sejthető, hiszen a szocialisták megyei szintű elsöprő sikere átren­dezte - majdhogynem teljességgel ki­sajátította - a palettát. A Fideszen belül elsőként Molnárékat kellett félretenni. A kívül­álló számára nevetségesnek tűnhet az indok, amivel támadták az akkori el­nökséget és a vezetőt: Szabóék sze­rint jelentős mértékben ők voltak az okai Szinyei András tavaszi kudarcá­nak; annak, hogy nem került be az Országgyűlésbe. Eljárást kezdemé­nyeztek ellenük, a siker biztos tu­datában, hiszen addigra mindenki vitt magával még egy embert, de volt, aki többet is. Régi demokrata fórumosok, egy­kori kitelepítettek léptek be az alap­szervezetbe, s persze újak is mindkét oldalon, akiknek nem volt más feladatuk, mint hogy megfelelő időben tegyék fel, vagy éppen ne te­gyék fel a kezüket. Ezt a csatát Szabó­ék megnyerték. Többen voltak, leg­alábbis ahhoz elegen, hogy a régi el­nökség félreálljon annak keserű tuda­tával, hogy miközben őket kárhoztat­ták a tavaszi vereségért, addig Szabó Ádámot elnökké választották; a tény­leges vesztes, Szinyei András polgár­mesterjelölt, kampányfőnöke, Wébel Károly pedig az új elnökség tagja le­hetett. ■k Hatvanban korábban nem lehetett klasszikus politikai törésvonalakról beszélni. Akik manapság az ÖHE szo- clib irányultságát hangsúlyozzák, ke­veset tévednek: az egyesület szabadel­vű vezetői valóban rányomják bélye­güket szervezetük politikájára, miköz­ben a polgári gondolkodású, netán a nemzeti radikális vonalat képviselő ta­gok inkább baráti társaságként, nem pedig hatalmi csoportosulásként te­kintenek a közösségre. Ennek, vala­mint Érsek Zsolt stratégiájának a kö­vetkeztében alakult úgy, hogy három önkormányzati képviselőjükkel - egy alpolgármester és egy bizottsági el­nöki funkció elle­nében - koalíciós társul szegődtek az amúgy szám­arányuknál fogva a várost önállóan is kormányozni képes szocialistákhoz. Korábban is tanúi lehettünk hason­lóan fura „házasságoknak”. Amikor a politikai helyzet úgy kívánta, Szinyei András a szocialista Farkas Kálmánnét jelölte alpolgármesternek, miközben az ugyancsak szocialista Vajda Pál a legbefolyásosabb bizott­ság - a pénzügyi - élére állhatott. Az elmúlt ciklusban Szinyei keresztény- demokrata párttársa, Rodek Antal rendre a szocialistákkal és a szabad- demokrata dr. Bajusz Imrével meg­egyezően szavazott, hozzájárulva ez­zel a szinte legendás 9:8-as arányhoz, amely elegendőnek bizonyult az ÖHE és a másik két jobboldali képviselő negligálásához. Mindezek nyomán a közvélekedésben is hamar elterjedt, hogy nem valamelyik politikai erő, ha­nem a Szinyei-Vajda-Rodek-Takács Pé­ter (utóbbi a Városháza irodavezetője volt hosszú ideig) irányítja a várost, instrukciókat kap­va különféle egy­házi, intézményi és kulturális kö­röktől is. Termé­szetesen ez a világ minden részén így történik, kie­gészülve a gazda­sági tényezők ál­tal szerzett befo­lyással, s talán az sem kizárólag Hatvan sajátossá­ga, hogy amíg az egyik esetben valaki ideológiai eltérő­ségekre és összeférhetetlenségre hi­vatkozik, más alkalmakkor tolerán- sabban közelíti meg a látszólag sem­miben sem különböző helyzetet. k Szinyei András tehát polgármester­jelölt lett, de hátra volt még a csapat összeállítása. Az elnökségből kiszo­rult fideszesek egy része az ÖHE szí­neiben próbált szerencsét - nem sok eredménnyel -, mások nem vállalták az egyéni körzetben való indulást, s volt, akit erre fel sem kértek. Végül el­készült a lista, a párt mind a tíz kör­zetben megmérette magát, s ezekből há­romban sikerült is el­csípniük a második helyet (az egyiket az MDF-es Wagner Dé­nes révén, aki pech- jére éppen Érsekkel indult egy körzet­ben). Szabó Ádám is a képzeletbeli dobogó második fokára állhatott, ami szép eredmény, tekint­ve, hogy régebben nemhogy nem a vá­rosban, de nem is Magyarországon élt; ehhez képest Szinyei és Rodek harmadik helyezése az évtizedes ön- kormányzati munka és ismertség bir­tokában akár blamázsként is értékel­hető, míg a korábbi kampányfőnök, Wébel Károly ötödik helyezése nem igényel kommentárt. Egyéni körzetből tehát egyetlen fideszes jelöltnek sem sikerült a képviselő-testületbe jutnia, s ez a kompenzációs listáról is csak ket­tőjüknek sikerült: Szabó Ádámnak és Szinyei Andrásnak. k s Az eltelt háromnegyed év sem sok sikerélményt hozott a kétszemélyes frakció és a velük csaknem mindig azonosan voksoló, Berényi Károly fémjelezte lokálpatrióták számára. Vitathatatlan, hogy a mostani felállás a jövőt illetően sem kecsegtet a kibon­takozás lehetőségével; nem elég, hogy számarányuk révén ellenzéki retorikával semmire sem mennek, ám a módszereik sem jövőbe mutatóak: Berényi és Szabó Ádám harsány, ken­dőzetlen, helyenként ugyan sok igaz­ságot tartalmazó, ám a demagógiától sem távol álló stílusa egyre nehezeb­ben eladható, míg az intelligens Szinyei András egyelőre nem találta meg az eszközt, amivel ha nem is rést üthetne, de legalább egy parányi lyu­kat vájhatna a vastag szocialista fa­lon. A sérelmek emlegetésével, nosz­talgikus szólamokkal, sírásba csukló hangon előadott érveivel együtt újra és újra visszapattan; nem utolsósor­ban annak is köszönhetően, hogy el­lenfelei - élve a magas labda kínálta lehetőségekkel - gyakorta ütköztetik mostani kijelentéseit a nyolcéves pol­gármesteri ciklusa során gyakorolt döntéseivel. Feltételezhető, hogy a jelenlegi szerepét rangon alulinak érzi. Tessék- lássék megbízatásnak, amely legfel­jebb arra elegendő, hogy a vérkerin­gésben maradjon, miközben már jó­val messzebbre gondol. E sorok szer­zője nem csodálkozna azon sem, ha Szinyei András neve feltűnne az euró­pai uniós választások listáján, vagy - ha a történelem és a realitás máskép­pen rendelkezik - a Polgári Szövetség másik, talán már megszületőben is lé­vő, ám ugyancsak előkelőnek számító lajstromán. A többi már a szavazók dolga lesz. k Nem szántam utószót dolgozatom­hoz, hiszen a tények önmagukban is beszédesek. Ám visszaolvasva a mondatokat, szinte számomra is meglepő, hogy a hatvani jobboldal története mennyire azonos Szinyei András történetével. Noha többsze­replős a darab, úgy tűnik, rajta kívül mindenki más statiszta. Hiszen ha a jobboldalról írunk, illő lenne megem­lítenünk a Demokrata Fórumot, a MIÉP-et, a kisgazdákat és az ezekkel szimpatizálókat is, ám mondjuk ki nyíltan: az említett pártok csak ne­vükben léteznek. Politikai súlyuk ab­szolút nincs; egy kézen megszámol­ható reprezentánsaik elhiteltelened- tek, kiégtek, elfáradtak, netán - és hi­szem, hogy ők vannak többségben - egyszerűen csak elegük lett az egész úri huncutságból. Többektől hallom - s a polgári ol­dalon felsorakozókkal együtt magam is osztom - azt a nézetet, amely sze­rint az Orbán Viktor nevéhez köthető eszmeiség akkor maradhat eredmé­nyes akár hatalmon, akár ellenzék­ben, ha az azt alsóbb szinteken meg­jelenítők teszik kontúrosabbá, közért­hetőbbé, számon kérhetőbbé és ezál­tal teljesebbé. Nos, a Fidesz hatvani szervezete még létezik, a közelmúltban tisztújí­tást is tartottak. Ismét Szabó Ádám lett az elnök, s ha jól emlékszem, Cselkó Katalin alelnök is a helyén ma­radt. Tevékenységükről, aktivitásuk­ról az utóbbi időben keveset hallani, de majd lesz ez még másképpen is, ha nem máskor, a soron következő vá­lasztások alkalmával. TARI OTTÓ A 2002. ÉVI POLGÁRMESTER-VÁLASZTÁS VÉGEREDMÉNYE HATVANRAN Berényi Károly 15,26% Érsek Zsolt 44,72% Szinyei András 19,52% Zavarkóné Hargitai Katalin 20,49% A FIDESZ-MDF JELÖLTEK HELYEZESE EGYÉNI VÁLASZTÓKÖRZETENKÉNT körzet Név Helyezés 1. Dr. Köles Józsefné 3. 2. Szinyei András 3. 3. Rodek Antal 3. 4. Wébel Károly 5. 5. Kovács János 4. 6. Dr. Hóka Józsefné 3. 7. Wagner Dénes 2. 8. Szabó Ádám 2. 9. Tóth Jánosné 6. 10. Czibolya Erzsébet 2. Száguld a Sulinet Expressz Az eredeti tervek szerint május 26-án kellett volna útjára in­dulnia a Sulinet Expressz programnak. A több mint egy hóna­pos csúszást követően azonban már nincs akadálya annak, hogy a jogosultak jelentős adójóváírást vehessenek igénybe, s ily módon „olcsón” jussanak számítógéphez. Heves megye A héten az első számítógépeket ve­szik meg az ügyfelek - a három mi­nisztérium: oktatási, foglalkoztatá­si és munkaügyi, valamint infor­matikai által meghirdetett - a Sulinet Express keretében. Mint Lázár Csabától, az Ansys Informa­tika Kft. ügyvezető igazgatójától megtudtuk, az ő cégüknél az egyes sorszámú PC-t Mérainé Czakó Ka­talin veszi át, épp a mai napon.- A háromfordulós pályázaton számos szakmai illetőleg pénzügyi feltételeknek kellett megfelelnünk - mondotta kérdésünkre Lázár Csaba. - Cégünk minden akkredi­táción sikeresen jutott túl, így a mintegy 149 cég 169 pályázata kö­zül a mi ajánlatunk sikeres lett. Megjegyzem, hogy önálló pályá­zattal, fővállalkozóként egyedüliek vagyunk Heves megyében. Mint megtudtuk, az érdeklődés számottevő. Napi ötven telefonhí­vást kapnak, két nap alatt közel száz katalógust vittek el, s vannak már megrendeléseik is. Ez a prog­ram egyébként nemcsak Magyaror­szág, hanem Európa legnagyobb informatikai pályázata is volt, s ezért is szolgál nagy örömükre, hogy a nyertesek között lehetnek.- Sikeres pályázatunk elismeré­se eddigi munkánknak és szemlé­letmódunknak - jegyezte meg az igazgató, aki úgy vélte, hogy ez a pályázat alapjaiban fogja megvál­toztatni a jelenlegi PC-elterjedtsé- get Magyarországon. De tulajdon­képpen ez is a célja a programnak. Áz Ansys Informatika Kft. önál­ló pályázatában saját összeszerelé­sű számítógépeivel és upgrade, va­lamint opciós termékekkel pályá­zott az Oktatási, a Foglalkoztatási és Munkaügyi, valamint az Infor­matikai és Hírközlési Minisztéri­um által kiírt tenderen - tudtuk meg. A pályázatban szereplő szá­mítógépek árából évi 60 ezer fo­rint leírható az adóból, akár több éven át is. Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Sulinet Expresszben nyertes me­gyei cégekről, az általuk nyújtott kí­nálatról lapunk július 10-én egész oldalas összeállítást közöl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom