Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-30 / 150. szám
m 2003. Június 30., hétfő 11. OLDAL HORIZONT Merőben új szemléletet kíván az új büntetőeljárás (Folytatás az 1. oldalról) — Az új törvényben, s módosításaiban is, számos rendelkezés található, amelyek a nyomozóhatóság munkájában hoznak változásokat a harminc évvel ezelőtti törvényhez képest. Mennyire módosul az ügyészek szerepe? Mit érdemes tudni a nyomozási bíró feladatairól?- Míg a korábbi inkvizitórius (nyomozó vagy faggató elvű) 1973-as jogszabály a nyugat-európai eljárásjogi, az úgynevezett akkuzatórius (kontradiktórius vagy ügyféli) modellhez képest jócskán kiszélesítette a rendőrség, s más nyomozóhatóságok jogait, addig az új törvény az ügyészek és a bírók jogosítványait helyezi előtérbe. Széles kaput tár a törvények alkalmazásában a kriminalisztikai mellett a nélkülözhetetlen jogászi szaktudás érvényesülése előtt is. Korábban az ügyész a nyomozások törvényességét felügyelte. Az új rendben közvádló, s a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet, vagy ő maga nyomoz. A nyomozóhatóságok pedig az ügyész rendelkezései alapján, vagy — ha az ügyész másként nem rendelkezik - önállóan nyomoznak. Szűkül ugyan a nyomozó- hatóságok önállósága az új munkamegosztásban, de korántsem enyészik el. A nyomozási bíró a nyomozóhatóságtól és az ügyésztől független intézmény, személy, aki a bíróság feladatait a vádirat benyújtása előtti (nyomozati) szakban látja el. Új szereplője a büntetőeljárásnak, s ezzel a jogalkotó a bíróság feladatait is lényegesen kiszélesítette a vádelőkészítés, a nyomozás szakában, mégpedig az európai egyezmények hatására, az emberi jogok és az alapvető szabadság- jogok védelmében.- A terheltek és védőik jogaiban, kötelezettségeiben melyek a legfőbb változások?- Annak előrebocsátásával, hogy amire a terhelt jogosult, arra a hatóságok a törvény értelmében kötelezettek, a leglényegesebb változások: a terhelt a gyanúsítás és a vád tárgyának megismerésén túl arra is jogosult, hogy ezek esetleges változását szintén közöljék vele. Továbbá mindenkinek joga van a szabadlábon történő védekezésre! Ezt korlátozni, egyáltalán valakinek a szabadságát elvenni csak a törvényben meghatározott okból és eljárás alapján lehet! A fogva tartott terhelt jogoáltal indítványozott tanúkihallgatáson, valamint az ilyen tanú részvételével megtartott szembesítésen vehet részt.- A közvélemény szerint lényeges, hogy a sértettek, a magánvádlók menynyire szerezhetnek tudomást az őket érintő büntetőeljárásokról. Mik e procedúrában a jogaik? speciális „törvény”, félelem látszik irányí- tani-igazgatni, vagyis a maffia törvénye, a hallgass elve érvényesül. A tanúzási kötelezettségek gyakori megtagadása viszont erősíti a bűnözést, s vele a társadalmi kiszolgáltatottságot, félelmet. A jogszabály ugyanakkor anélkül nem írhat elő tanúzási kötelezettséget, hogy egyidejűleg ne Az ódon Törvényházban új szemlélettel dolgoznak a jogalkalmazók FOTÓ: PERL MÁRTON — A kérdésnek külön is örülök, mivel a sértett, az áldozat személye és pozíciója a tapasztalatok szerint rendre eljelentékte- lenedett, degradálódott a büntetőeljárásokban. Ez elkerülhetetlen következménye a hivatalbóli bürokratikus procedúráknak. Az új törvény ezen változtat: (több) jogot ad a sértettnek. Bevezeti, visszaállítja az 1954-ben eltörölt pótma- gánvád intézményét, amely az ügyészi vádmonopóliumot ellensúlyozza. Ha a feljelentést elutasították, a nyomozást megszüntették, s az ez ellen benyújtott panaszt úgyszintén elutasították, vagy az ügyész a vádat részben mellőzte vagy elejtette, a sértett - bizonyos esetekben - az ügyész helyébe léphet a bíróság előtt, rendszerint ügyvédje útján pótmagánvá- dat emelhet. Lehetővé teszi az új törvény, hogy az eljárásban a sértettek képviselőjeként olyan közhasznú szervezet is eljárjon, amelyet éppen a sértettek érdek- képviselete végett hoztak létre. Előírja azt is, hogy az eljárásról felvilágosítás adható annak, akinek a procedúra le- folytatásá- hoz, annak eredményéhez jogi érdeke fűződik, persze, ha ezt kellően igazolja. A nyomozás elrendeléséről értesíteni kell a feljelentőt, illetve a sértettet, ugyanígy a vádemelésről is. A sértett továbbra is jogosult arra, hogy egyes eljárási cselekményeken jelen legyen, az őt érintő iratokba betekintsen, az eljárás bármely szakában indítványokat és észrevételeket tegyen, jogairól, kötelességeiről felvilágosítást kapjon, illetve a törvényben meghatározott esetekben jogorvoslattal élhessen. — Manapság mind több az olyan bűntény, amelyekben a tanúk védelemre szorulnak. Miként érhető el, hogy valóban titokban maradhasson például a személyük? — A kérdést a korábbinál átfogóbban szabályozza az új törvény. A kiindulási pont a miniszteri indokolásból is kitűnően az igazságszolgáltatás működésének - s ezzel együtt a tanúnak - a veszélyeztetése. Tényleg így van: az eljárás alá vont személyek, bűntársaik vagy azok hozzátartozói mind gyakrabban félemlítik meg a tanúkat. Súlyos ügyekben, így főleg a szervezett bűnözés körében, egyfajta „A kodífikátomak, jogalkotónak elsőrendű kötelessége és felelőssége, hogy olyan törvényt fogalmazzon, amely hatékony a büntetőjogi felelősségre vonásban, és egyaránt óvja mind a társadalmat, mind a polgárait... A büntetőeljárási jognak mindig mindenütt - hacsak nem akar a féktelen elnyomás eszközévé, vagy a bűnöző tehetetlen bűnpártolójává lenni - kényes egyensúly megteremtésére kell törekednie. Biztosítania kell egyfelől a társadalmat arról, hogy felelősségre vonják azokat, akik a büntetőtörvénybe ütköző módon szegték meg a társadalom normáit. Másfelől biztosítania kell a polgárokat, hogy a bűnösök elleni fellépés során a hatalom nem korlátozza a jogaikat alaptalanul és mértéktelenül, és nem zaklatja őket lép- ten-nyomon. A két érdek összehangolásának, egyensúlyban tartásának művészi megalkotásával formálható meg az eszményi büntetőeljárási jog.” suü a védelemre, s arra, hogy a védőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék. Már az is, akit a nyomozóhatóság őrizetbe vett. Megszűnt az az alkotmányos visszásság, hogy míg a szabadlábon lévő terhelt a védőjével bármikor szabadon érintkezhetett, a fogva lévőnek ez a jog, lehetőség idáig nem adatott meg. A bizonyítási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani. Gondoskodni kell arról, hogy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra. Ha a hatóság tagjai ezt a szabályt megsértik, fegyelmi és büntetőjogi következményekkel is számolhatnak. Nem értékelhető bizonyítékként valamely tény, ha azt a hatóságok bűncselekmény útján, például kényszer- vallatással szereztek meg. A terheltnek és a tanúnak nem tehető fel a választ sugalló kérdés, s olyan sem, amely nem bizonyított tény állítását tartalmazza. Az új törvény egy megszorítást is magában foglal: a védő csak az általa, illetve a védence gondoskodna a tanúk hatékony védelméről. Nézzük a tanúvédelem legmarkánsabb intézményeit az új szabályozás szerint! Ha a törvényi feltételek fennállnak, különösen védetté nyilváníthatja a nyomozási bíró a tanút, s ő is hallgatja ki. Ez a személy a tárgyaláson nem hallgatható ki, csak a nyomozási bíró előtti vallomása vehető figyelembe bizonyítékként. Alapszabály: a tanú személyének titokban kell maradnia! Amerikai filmekre emlékeztet a tanúvédelmi program szabályozása. Emellett a bíróság eljáró tanácsának elnöke elrendelheti zártcélú távközlő hálózat útján kihallgatni azt a tanút, aki a tanúvédelmi programban részt vesz. E hálózat segítségével a tanú személyazonosságának megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságok technikai úton torzíthatok. Módot ad a törvény a büntetőeljárásban résztvevők személyi, fizikai védelmének elrendelésére is.- Mennyire értékelődik fel a szakértők szerepe?- Három új szabály emelendő ki. Az egyik megszünteti a szakértői vélemény felülvizsgálatának intézményét, ám lehetőséget nyújt arra, hogy két ellentétes vélemény esetén harmadik szakértőt lehessen kirendelni, ha az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben akkora az eltérés, hogy az a szakvélemények kiegészítésével, a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával sem tisztázhatók. A másik lehetővé teszi, hogy a terhelt és a védő a maga által felkért szakértő véleménye alapján vitathassa a hatóság által kirendeli szakértő véleményét. Harmadsorban pedig az új törvény bevezeti a szakértői vélemény sajátos változataként a pártfogói felügyelői véleményt, amely a kisebb súlyú és a társadalomra kevésbé veszélyes bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását segíti elő.- Büntetőeljárás részei a kényszerintézkedések, amelyek a terhelt szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járnak. E téren melyek a legfőbb új rendelkezések?- Fontos tudni, az új törvény mindenkinek biztosítja a szabadlábon való védekezésjogát, a hatóságokat ugyanakkor az arányosság elvének érvényesítésére kötelezi. Ezzel összhangban kibővíti az előzetes letartóztatás helyett igénybe vehető, a személyi szabadságot nem elvonó, hanem korlátozó kényszerintézkedések %örét, s bevezeti az óvadék intézményét. Ezen előbbiek a lakhelyelhagyási tilalom, a házi őrizet és az úti okmány elvétele. A jogforrás az őrizetbevételt szorosan az előzetes letartóztatáshoz köti, hogy elejét vegye olyan esetek tömeges előfordulásának, amikor az őrizetet mégsem követi előzetes letartóztatás. Szigorodnak az előzetes fogva tartás törvényi feltételei is. Ehhez az adott bűncselekmény büntetési tételének súlyossága már nem elég. Csakis objektív történések, tények, s az azokból levonható megalapozott következtetések — a terhelt kivonja magát a büntetőeljárás alól, megszökik vagy elrejtőzik - szolgáltathatnak alapot a letartóztatáshoz. Az lehetséges, hogy a bíróság lakhelyelhagyási tilalmat rendel el. Ez lehetővé teszi, hogy dolgozhasson a munkahelyén, hiszen a lakóhely és a munkahely közötti útvonalat határozzák meg ebben. Házi őrizet esetén el sem hagyhatja a saját lakását. A házkutatások is új szabályozást kapnak. Pontosan meg kell a házkutatást elrendelő határozatban jelölni azokat a bizonyítási eszközöket, elkobozható dolgokat, amelyek megtalálására irányul ez az eljárási cselekmény. Ha az érintett felszólításra előadja a keresett holmit, nem folytatható a házkutatás. Közjegyzői vagy ügyvédi irodában, egészségügyi intézményben ilyen nyomozati cselekményre csak az ügyész jelenlétében kerülhet sor. A házkutatást, motozást, lefoglalást lehetőleg a nap 6. és 24. órája között kell elvégezni, nem pedig a hajnali órákban. — Az óvadék nálunk eddig nem volt ismert. Feltételeinek megléte esetén komoly ellentmondások keletkezhetnek - tartják sokan -, hiszen lesznek, akik képesek a jelentős összeget is kifizetni, s lesznek, akik erre képtelenek. Miként oldható fel ez a helyzet? — A kérdés jogos, ám „félreértésből” fakad. Az óvadék bárki számára elérhető összegben megállapítható. Nem fordulhat elő, hogy a nyomozási bíró a terhelt személyi és vagyoni helyzetétől függetlenül határozza meg az óvadék összegét, ad abszurdum, a szegény emberek esetében milliókban, a gazdagoknál pedig százezrekben. Az óvadékot a bűntény várható büntetőjogi következményeire, az elkövető személyi és vagyoni helyzetére, személyiségére tekintettel úgy indokolt meghatározni, hogy annak elvesztését előreláthatóan nem kockáztatja meg, így legalábbis biztosítottnak látszik az eljárási cselekményeken való részvétele. Óvadékot a terhelt helyett bárki tehet, család, karitatív szervezet, de akár szervezett bűnözői csoport is. Az óvadék különben is csak akkor válthatja ki az előzetes letartóztatást, ha „szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel megalapozottan feltehető, hogy a terhelt jelenléte az eljárási cselekményeknél másképp nem biztosítható". Más letartóztatási oknál óvadék nem is lehetséges. Ha az tehető fel, hogy a terhelt szabadlábon hagyása esetén a tanúk megfélemlítésével, befolyásolásával meghiúsítaná, megnehezítené a bizonyítást, ilyenkor még óvadék ellenében sem biztosítja a terheltnek a törvény a szabadlábon való védekezést. — Lépnek-e új rendelkezések hatályba a jogorvoslatok körében? — A jog- vagy perorvoslati rendszer sokáig neuralgikus pontja volt a törvényhozásnak. A kérdés, hogy egy- vagy kétfokú legyen-e a rendes jogorvoslat, tehát lehes- sen-e fellebbezni a másodfokon eljáró bíróság határozata ellen is, avagy sem? Mindkét változat mellett és ellen felhozhatók szakmai és jogpolitikai érvek. Az új törvény az egyfokú rendes jogorvoslati — fellebbezési — rendszert vezeti be. Az első fokon eljáró helyi bíróságok határozatai ellen a másodfokon eljáró megyei bíróMiniszteri indokolás Az arányosság követelménye Ha a törvény a kényszerintézkedések alkalmazása esetén megengedi az érintett személy alkotmányos jogainak korlátozását, az ilyen cselekmény elrendelésének csak akkor van helye, ha az eljárás célja kisebb korlátozással járó más cselekménnyel nem biztosítható. Vagyis ha a hatóság biztosítani óhajtja, hogy a terhelt (az elkövető) az eljárás folytatása végett folyamatosan a rendelkezésére álljon, azt kell fontolóra vennie, hogy ez csak az előzetes letartóztatással biztosítható-e, avagy elegendő a házi őrizet vagy a lakhelyelhagyási tilalom elrendelése. Ez utóbbi kettő ugyanis nem elvonja, hanem csak korlátozza a személyi szabadságot. már nemcsak a másod-, hanem az első fokon jogerőre emelkedett ügydöntő határozat ellen is benyújthatóvá teszi a rendkívüli felülvizsgálati kérelmet. Lehetőség nyílik erre akkor is, amikor az első- vagy másodfokú bíróság a súlyosítási tilalmat megszegve dönt. A rendkívüli jogorvoslat csak törvénysértés esetén megengedett, a megalapozatlan — vagyis a történteket, a tényállásokat tévesen megállapító — ítéletek rendkívüli felülvizsgálattal továbbra sem orvosolhatók. Vagyis a bizonyítékok bírói mérlegelése még így sem támadható. — Mint jogalkalmazónak, mi a személyes véleménye, az új szabályozás kellően igazodik-e a mai életviszonyokhoz,, alkalmazása elősegíti-e az eljárások időbeli és gazdaságossági szempontjainak érvényesülését?- Hogy „kellően igazodik-e”, avagy „elősegíti-e”, az a hétköznapok gyakorlatában derül ki. A már elmondottakkal együtt úgy gondolom, érdemes összegezni szigorúan a törvény betűihez és miniszteri indokolásához kapcsolódóan azon aggodalmak cáfolatát, amelyek a kérdés mögött meghúzódnak. A törvény miniszteri indokolása kiemeli, hogy „... az ügyek eredményes, tisztességes és gyors elintézése egymást nem lerontó, hanem kiegészítő, egymás mellett élő elvek, egyik követelményt sem lehet a másik kettő rovására törvényhozási úton túlhangsúlyozni, mert akkor a hármas követelményrendszer valamelyik eleme, és ezen keresztül a teljes eljárási jog összhangja, koherenciája kerül veszélybe... Nem lehet számon kérni a törvény minden részletrendelkezésétől, hogy megfelel-e az eljárás gyors vagy eredményes lefolytatása követelményének, mert a büntetőeljárási kódex nem a puszta állami igényérvényesítés eszköze, hanem ennél jóval több: az ésszerűség határain belül eredményes és a tisztesség határain belül gyors büntetőeljárás alapja. ”. Köztudott például, hogy az eljárások résztvevői — a terheltek, a tanúk - gyakorta semmibe veszik eljárási kötelezettségeiket, a szükséges együttműködési hajlandóságot, fegyelmet sem tanúsítják. Nem tesznek eleget az idézéseknek, húzzák-halasztják az ügyek befejezését, s ez az eljárások akár évekig történő elhúzódását eredményezheti. Az új törvény az indokolatlan időveszteségek elkerülésére kibővíti azon esetek körét, amikor a tárgyalás a terhelt távollétében is megtartható (anélkül, hogy ez a védelemhez való jogot sértené), amikor a korábbi vallomások felolvashatók, s a bizonyítás anyagává tehető. Visszatérve a kérdésre, általánosságban úgy fogalmazhatok: a jövő egyik megválaszolandó kérdése, hogy a jogalkalmazók személyi és tárgyi feltétel- rendszere mennyire felel meg vagy menynyire nem felel meg a törvényhozó hármas követelményrendszerének. Egy álla.....a nyomozás szükségképpen jelentős beavatkozást jelent az egyén életébe, különös tekintettel arra, hogy már a bűnösségének megállapítása előtt jogainak korlátozására, vagy elvonására vezethet, a jogállamiság követelményeit kielégítő eljárásban a nyomozás során biztosítani kell az egyén jogainak bírói védelmét. Erre szolgál - mármint a nyomozási bíró -, ha az egyén jogaiba a legsúlyosabb beavatkozást jelentő kényszerítő intézkedéseknek a nyomozás során történő alkalmazása bírói engedélytől függ, vagy bizonyos nyomozási cselekmények végrehajtása bírói közreműködéssel történik." Ságok hoz, míg az első fokon eljáró megyei bíróságok döntéseivel szemben az ítélőtáblákhoz lehet fellebbezni. Heves megye esetében a Fővárosi ítélőtáblához. A törvény megszabja a rendkívüli jogorvoslatok körét, feltételeit is. Ezek közül a rendkívüli felülvizsgálatot emelem ki, mivel ennek viszonylag nagyobb a gyakorlati jelentősége. Az új szabályozás szerint mot Montesqueu óta leginkább nem az alapján ítélnek meg, hogy vannak-e, s ha igen, milyen törvényei, hanem abból kiindulva, hogy a törvényeket az adott államban végrehajtják-e vagy sem. Mi mindent megteszünk azért, hogy a megítélés elismerés, és ne elmarasztalás legyen. — Köszönöm a beszélgetést. SZALAY ZOLTÁN Dr. Király Tibor akadémikus:
