Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-30 / 150. szám

2003. Június 30., hétfő PARÁDSASVÁR 7. OLDAL Párád Kristály Manufaktúra: a fennmaradás a kérdés A szebb napokat is látott, messze földön ismert parádsasvári üveg­gyár, a Párád Kristály Manufaktú­ra Részvénytársaság az utóbbi időben nincs könnyű helyzetben.- A fő problémánk változatla­nul az, hogy a növekvő export, a magasabb dollárbevétel mellett a forintbevételünk folyamatosan csökken - tudtuk meg Nagy Imre vezérigazgatótól. Szavai szerint a parádsasvári üzem nagyon meg­sínylette az erős forintot, s a mai szituációban az ebből eredő vesz­teségeket rendkívül nehéz kigaz­dálkodni. Évente mintegy kétmil­lió darab terméket állítanak elő, s ennek a mennyiségnek a kilencvenöt százaléka exportra megy. A haté­konyságot immár szinte lehetetlen növelni az üveggyárban, mivel az ezzel összefüggő lépé­sekről már korábban megszülettek a dönté­sek, a teendőket elvé­gezték. - Túlélni vagy sem, ez most a kérdés - fogalmazott a ve­zérigazgató. A fennmaradás a tét. Nagy Imre szavai szerint a múlt esztendőben másfél milliárd fo­rint éves árbevétel mellett körül­belül ötvenmillió forint volt a cég vesztesége. Az idei első fél év is várhatóan veszteséggel zárul, a második fél év belső szervezeti ésszerűsítések révén talán lehet nullszaldós. Az év egészét tekint­ve azonban így is veszteséges ma­rad a gyár. Az igazgatónak ugyanakkor meggyőződése, hogy a parád­sasvári, kézzel gyártott termékek­nek ma is megvan a speciális he­lyük a piacon. Nem jönnek köny- nyű esztendők, a kézi üveggyártás egyre inkább specializálódik. Egy­re több szakmai tudást, igényessé­get kíván az ilyen áruk elkészítése. De a Párád Kristály Manufaktúra számára a kiutat is ez jelentheti. Nagyon jó kézi üveggyártók sze­remének lenni - a gépi gyártókkal úgysem tudnak versenyezni. Az üveggyárban egyébként je­lenleg 510 embert foglalkoztatnak a helyiek és a környező települé­sen élők közül. De a félezres lét­számban a közel száz, jórészt magyar nemzetiségű romániai, erdélyi vendégmunkás is benne foglaltatik. Közülük sokan szeret­nének letelepedni Parádsasváron. Szükség van rájuk, mert Magyar- országon egyáltalán nincs után­pótlás üvegfúvókból, ilyen jellegű képzés sehol sem zajlik. A cég ko­rábban ösztöndíjat is hirdetett üvegfúvó-tanfolyamra, de egyet­lenegy jelentkező sem akadt. Egyedül a belső képzés lehetősé­ge kínálkozik, magya­rán, betanított munká­sokat, segédmunkáso­kat okítanak a mester­ség alapvető fogásaira. Nagy Imre kérdé­sünkre elmondta: a gyár mai létszáma stabilan jó a termeléshez. Leépíté­sek akkor fordulhatnak elő, ha „nagy baj” van. S mivel az üveggyártásban összefüggenek a különböző technológiai lépcsők, ez jó néhány embert érintene, egyáltalán, a gyár kapacitása, éves árbevétele jelentékenyen csökkenne. Ez nem lenne szeren­csés, már csak azért sem, mert a település önkormányzatával kivá­ló az összhang, s Parádsasváron a gyárnak is köszönhetően gyakor­latilag nincs munkanélküliség. Aki akar, az tud dolgozni. A vezérigazgató hangsúlyoz­ta: szeretné, ha még legalább to­vábbi háromszáz éven át mű­ködne sikeresen a sasvári üveg­gyár. Az üzem ugyanis öt év múlva háromszáz esztendős lesz. II. Rákóczi Ferenc fejede­lem által 1708-ban felállított őse eredetileg Parádóhután műkö­dött, onnan 1767-ben került át Parádsasvárra. Kezdetben a gyár csevicés üvegeket állított elő, s az I. világháború után tért át a háztartási üvegek és a metszett üvegtárgyak gyártására. Üvegfúvók a manufaktúrában. Száz vendégmunkás fotó: perl marton Szezonban „duplájára nő” a falu Nem mindegy, hogy mennyire szép a település. Sokan élnek a turizmusból fotó: perl mártom- A településen az elmúlt tizenhárom esztendő­ben valamennyi közmű kiépült. Megítélésem sze­rint most az utak helyreállítása, s egyes épületek felújítása a fő feladatunk - vélekedett érdeklődé­sünkre Holló Henrik polgármester, aki Parádsasvár önállósulása, az első önkormányzati választás, 1990 óta tölti be posztját. Mint mondta, az idén már befejeződött a ravata­lozó rekonstrukciója, az épületre új tető került, a te­metőnél új kapu, kerítés ké­szül. A helyi katolikus temp­lom vakolása, festése megtör­tént. Mielőbb szeretnék hasz­nosítani az annak idején nagy újdonságnak számító automata tekepályát. A tető már kész, de a dobódeszkát, a fűtőrendszert fel kell újítani. A művelődési ház udvarán álló egyik épület­ből ifjúsági klub lesz. Az elképzelést és Parádsasvár erre benyújtott pályázatát remélhetőleg a Heves Megyei Területfejlesztési Tanács is támogatja. Egy másik fontos, több száz millió forintos terv egy lakópark létrehozása a focipálya feletti, jelen­leg beépítetlen területen. Itt körülbelül nyolcvan, önkormányzati tulajdonban álló telket alakítottak ki, amelyeket közművesíteni, majd értékesíteni szeretnének. A megoldásra több alternatíva kínál­kozik, lehetséges, hogy az önkormányzat maga végzi el a közművesítést valamilyen támogatás se­gítségével, de az sem kizárt, hogy befektetőt ke­resnek a beruházáshoz. A polgármester megemlítette, hogy a demográ­fiai hullámvölgy és a nehéz gazdasági helyzet kö­vetkeztében a közelmúltban sajnos a helyi általá­nos iskola bezárása mellett volt kénytelen dönte­ni a képviselő-testület. Az ezernél kevesebb lelket számláló kistelepüléseknél érezhetően gondokat okoz, hogy ugyanazokat az önkormányzati fel­adatokat kell megoldani, mint egy két-három ezer fős nagyközségben, viszont ehhez a normatívá- kon keresztül jóval kevesebb anyagi segítséget nyújt a központi költségvetés. A kisebb falvaknak saját költségvetésükből kell, kellene kigazdálkod­niuk a hiányzó összeget. Parádsasváron az óvoda jól működik, ám az iskolát már képtelen volt fenntartani az önkormányzat. Mindazonáltal az oktatási intézmény épülete a törzsvagyonba tar­tozik, forgalomképtelen, talán majd szükség lesz rá, ha - például az említett lakóparknak köszön­hetően - nő az állandó lakosok száma. Az elkövetkező évek tervei között szerepel a Petőfi utca felújítása, az iskolaépület mellett egy park kialakítása, a Gilice utca aszfaltozása, s a Rá­kóczi út térköves burkolatának kiépítése - utóbbi­ra már többször pályáztak, eleddig eredménytele­nül. Pedig nem mindegy, hogy mennyire „csinos” a kis mátrai település, amelynek lakosságszáma az idegenforgalmi szezonban megduplázódik. Nem véletlen, hogy sokan foglalkoznak falusi tu­rizmussal, sőt, a magasabb szintű panziók mellett a Kastélyhotel Sasvár révén az ötcsillagos luxus sem hiányzik. A Mátra talán legszebb részén A közeli városban, Gyöngyösön egy sikeres panziót üzemeltetett Nagy Imre, aki két éve „átköltö­zött” a Mátra északi oldalára, s a Kastélyhotel Sasvárt, illetőleg a fényespusztai lovastanyát, a Fényesmajort is tulajdonló Baumag Holdingtól bérbe vette a St. Hubertus éttermet és panziót. A luxusszállóval és a Parádi vizet adó forrás híres pagodájával szemközti Hubertus egyfajta „ki­rakata” a kastélynak, de talán magának a falunak is, hiszen gya­korlatilag ezt látja először az ide érkező vendég. A színvonalas, de mindenki számára elérhető szoba- és étter­mi árakat aján­ló St. Huber­tusban nagy hangsúlyt fek­tetnek a kony­hai munkára. A vezető szerint- aki korábbi ta­pasztalatait szeretné kama­toztatni - elsősorban magyaros vendéglátást, vad- és palóc étele­ket kínálnak. Ugyanakkor a Mátra egyik legszebb részén, Parád­sasváron a helyi rendezvényekbe is igyekeznek bekapcsolódni. Ki­települnek a negyedszázados múltra visszatekintő autós hegyi­verseny idején, fogadásokat ad­nak bálokon, s más önkormány­zati eseményeken, Fényes-major­ban szabadtéri sütést-főzést bo­nyolítanak. Nagy Imre úgy véli: ahhoz, hogy az északi Mátrába utazzon minél több turista, komplexebben kell kezelni az idegenforgalom ügyét, összehan­golni a programokat, s a marke­tingmunkát. Horváth Géza nyugdíjas- Szerintem jó irányba halad a falu, egyre szebb helyen élhetünk. A Pa­lócbokréta hagyományőrző egye­sülettel számos bemutatón, rendezvényen - például a híres Parádi Palócna- . pokon - van al­kalmunk fel­lépni, nem mondhatom, hogy nyugdí­jadként unatkozom. Összetartó erőt is jelent egy ilyen jellegű kö­zösség. Ugyanakkor nagyon ag­gaszt az üveggyár helyzete. En negyven évig dolgoztam ott üveg­fúvóként. A hetvenes években re­mekül mentek a dolgok, sokszor mondták azt az üveggyárra, hogy az Heves megye ékszerdoboza. A rendszerváltáskor itt is meg kellett küzdeni a nehézségekkel, remé­lem, végre sikerül egyenesbe jutni. MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Kovács Éva Holló István A KULTÚRHÁZ IGAZGATÓJA RECEPCIÓS Gembiczki Bélámé NYUGDÍJASKLUB-VEZETÖ iFJ. Horváth Géza FALUGAZDA- Az elmúlt évek legnagyobb ön- kormányzati fejlesztése volt a he­lyi művelődési ház felújítása. A tervek között most az szere­pel, hogy a kultúrház mel­letti automata tekepályát is rendbe hoz­zák. Ez kiegé­szítené a lehe­tőségeket, hi­szen a cél az, hogy igényeinek megfelelően mindenki ki tudja használni az intézményt. Nagyon szeretném, ha családok is járná­nak ide: ez egyelőre csak a ping­pongasztalnál tapasztalható. A fi­atalok elsősorban a tévészobát kedvelik. A jövőt tekintve gyereke­ket foglalkoztató programokra is gondoltam, s persze a hagyomá­nyos bálok sem hiányozhatnak majd innen Parádsasváiról...- Az utóbbi években szépen fejlő­dött a falu, jó itt élni. Nekem sze­mély szerint az autósport a minde­nem, s több fi­atal is hasonló­an gondolko­dik. Ahányszor a parádsasvári- ak elindulnak a környéken va- 1 a m i 1 y e n ügyességi ver­senyen, rendre az élen, az első három pozícióban végeznek. Május elsején mi ma­gunk is szerveztünk egy sikeres versenyt a focipálya feletti terüle­ten, közel ötven indulóval. Felme­rült bennünk a gondolat, hogy esetleg érdemes lenne szervezett keretek között versenyezni, ma­gyarul, alakítani egy autósport­szakosztályt. Jó volna, ha ezt az önkormányzat valamilyen módon tudná szponzorálni.- Parádsasváron születtem, na­gyon szeretek itt élni, tetszik a vi­dék, amelyet sokszor bejárunk a Sasvári Ősz Nyugdíjas­klub tagjaival. A klubot öt év­vel ezelőtt ala­pítottuk, hu­szonötén ta­lálkozunk egymással rendszeresen. A művelődési házban minden va­sárnap beszélgetünk, társasjáté- kozunk, kártyázunk, kötöge- tünk, tervezzük a programokat. Sokszor bográcsozunk, nyársa­lunk, hóvirágozni járunk a kör­nyező hegyekbe, Rudolftanyára, Bagolykőre. De gyakran kirándu­lunk messzebbre is, ország min­den része szóba jöhet. Kiváló a kapcsolatunk a parádi nyugdíja­sokkal is.- Parádsasvár az önállóvá válás, 1990 óta rengeteget fejlődött, nyu­godtan mondhatjuk, kiépítettsé­gét, szépségét tekintve bőven az „átlagon felü­li” település, amit szerintem a mindennap­okban is érté­kelni kell. De egyébként, em­beri szempont­ból is mindenképpen több a pozi­tívum, mint a negatívum. Talán azt szeretném még egyszer elérni, hogy valamelyest változzon az itt élők felfogása bizonyos kérdések­ben. Amióta falugazda, s egyben vállalkozó vagyok, időnként ta­pasztalom, hogy ok nélküli táma­dások érik azokat, akik igyekez­nek valamire jutni a saját erejük­ből. Szerencsére a helybéli fiatal­ság nagyon összetartó. PARÁDSASVÁR Polgármester: Holló Henrik Alpolgármester: Sásdi István Jegyző: Szántai Ferencné A képviselőtestület tagjai: Mikuska Zoltánná, Varga Sándor, Méhész István, Herczeg Viktor A községháza címe: 3242 Parádsasvár Kossuth L. út 29. Tel.: 36/364-058,444-392. E-mail: onkorm.paradsasvar@ axelero.hu Ügyfélfogadási idő: Hétfő: 8-16. Kedd: 8-12. Szerdán: ügyfélfogadás nincs. Csütörtök: 8-16. Péntek: 8-10. Lakosság száma: 533 fő 0-2 éves korig: 15 fő 3-5 éves korig: 9 fő 6-14 éves korig: 31 fő 15-18 éves korig: 16 fő 19-62 éves korig: 380 fő 63 éves kortól: 82 fő Helyi adók mértéke: • Iparűzési adó: 1,4% • Vállalkozók kommunális adója: 2000 Ft/fő • Gépjárműadó: 800 Ft/100 kg • Idegenforgalmi adó: 300 Ft/fő/éj • Magánszemélyek kommunális adója: 3000 Ft/ingatlan Közérdekű telefonszámok: • Óvoda: 36/364-083 • Orvosi rendelő: 36/364-019 • Posta: 36/364-011 • Polgárőrség: 30/9706-817 • Művelődési ház: 36/544-140, 544-141 Civil szervezetek: • Parádsasvár Községért Közalapítvány • Sasvár Baráti Egyesület • „Sasvári Ősz” Nyugdíjasklub A település története: Parádsasvár önálló községe 1947-ben alakult, korábbi tör­ténete Párádhoz kapcsoló­dik. 1567-ig a debrői urada­lomhoz, attól kezdve az ónodi uradalomhoz tartozott. Birto­kosai voltak az Országh-, a Rákóczi-, az Aspremont-, az Althan-, a Grassalkovich- és a Károlyi-családok. A rendszer- váltás előtt Párád társközsége volt, 1990-ben önállósult. A település hírnevét elsősorban az egész világon ismert üveg­gyárának köszönheti. Nem kevésbé hires a kénhidrogé­nes „csevice", a neve ellené­re Parádsasváron fakadó Parádi víz, amelyet csaknem kétszáz éve fogyasztanak gyógyításra; a gyomorsavtúl- tengés természetes gyógy­szere.

Next

/
Oldalképek
Tartalom