Heves Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-21 / 143. szám
2003. Június 21., szombat MOZAIK 7. OLDAL Hol a jobboldal mostanában...? Az elmúlt évi országgyűlési és helyhatósági választások Hatvanban is a polgári oldal kudarcával végződtek. A városban és környékén azonban még a máshol tapasztaltaknál is látványosabb, s ezzel együtt talán csúfosabb volt a vereség, miután a tavaszi megmérettetés során a 4. sz. választókörzetben Hevesben egyedülálló - de országos viszonylatban sem túlságosan jellemző - módon már az első fordulóban eldőlt a küzdelem a szocialista jelölt javára. A jobboldal azonban látszólag mit sem okult a történtekből, így szinte értelemszerűen következett az önkormányzati választásokon elszenvedett fiaskó. A történtek nyilvános elemzése azonban az érintettek részéről mindmáig várat magára. A terminológia szerint Heves megye hagyományosan baloldali szavazóbázisnak számit. A legutóbbi országgyűlési és ön- kormányzati választások végeredményét tekintve kétségtelenül igaz ez a megállapítás egészen addig, amíg az adatokat alaposabban meg nem vizsgáljuk. Ám a számok tükrében jóval árnyaltabb a kép. Az országgyűlési választások során a szocialista Érsek Zsolt 51,9 százalékkal már az első fordulóban megszerezte a Parlamentbe kerüléshez szükséges voksokat, míg a Fidesz színeiben induló Szinyei Andrásra „mindössze” a megjelentek 33,43 százaléka szavazott. Ha azonban ehhez hozzávesszük a kisgazda dr. Mózer Albert hozzávetőlegesen egyszázalékos és a MIÉP-es Lepel György csaknem ötszázalékos támogatottságát, elmondható, hogy a jobboldal 40 százalékos népszerűséget tudhatott a magáénak. Ez pedig nem elhanyagolható eredrtfény még akkor sem, ha a számok összeadva is kevésnek bizonyultak volna az üdvösséghez. Mindezek ellenére a Fidesz az előbbieket fél évvel követő önkormányzati választásokon is Szinyei Andrást állította csatasorba, pedig a kereszténydemokrata politikus az előzetes értékelések során immár egyértelműen esélytelennek tűnt Érsek Zsolttal szemben. A polgármesteri székért folytatott küzdelemben az erre vonatkozó latolgatások kőkeményen igazolódtak, mivel a harmadik országgyűlési képviselői ciklusát taposó szocialista jelölt a voksok 45 százalékával ezúttal is befutó lett, míg Szinyei Andrásnak be kellett érnie a szavazatok alig 20 százaléAz Árpád-kori település a múlt század közepéig a színes néphagyományai révén is a térség meghatározó központja volt. Az iparosodás révén a gazdaság fellendült, ám az ősöktől örökölt szokások egyre jobban feledésbe merültek. A lőrinci Napsugár óvodában azt vallják, hogy a hagyományébresztést már zsenge korban el kell kezdeni. kával, s ezzel együtt négy induló közül a harmadik hellyel. Az egyéni választókörzetekben ehhez hasonlóan alakult a helyzet: Érsek első helyről jutott a képviselő-testületbe, míg Szinyei saját körzetében a választók mindössze egyötödének a voksokban kifejezett bizalmát élvezheti. Az ma már sokadrendű - és a demokráciában legfeljebb a statisztikai értelmetlenségek sorát gyarapító - megállapítás, hogy Hatvanban összességében a helybeliek 55 százaléka nem Érsek Zsoltra szavazott; azon sem érdemes sokat rágódnia a polgári oldalnak, hogy 3531 szavazat elegendőnek bizonyult a 24 ezres város vezetéséhez, hiszen saját favoritjuk ennek a felét sem érte el. Miután a trendet levetíthetjük az egyéni szavazókörzetekre is, amelyekben a jobboldal ugyancsak nem jutott szóhoz, a jelen állás szerint Érsek Zsolt polgár- mester ma több mint kényelmes helyzet- ■ben irányíthatja a települést. A listáról bejutott ellenzékiek - két fideszes mellett két lokálpatrióta képviselő - pedig nemcsak hogy szemmel is alig érzékelhető távolságra kerültek a hatalomtól, de még azt is el kell szenvedniük, hogy politikai súlyuk és tekintélyük gyakorlatilag a nullával egyenlő. * Hatvanban a rendszerváltás óta eltelt időszak első éveiben sem markáns jobb- , sem pedig baloldal nem alakult ki. A politikai irányzatok az azokat megjelenítő igen kevés személyhez kötődtek, s e szűk körök afféle exkluzív társaságokként igyekeztek maguknál tartani a hatalmi gyeplőt. Jól emlékszünk még az egymást követő választásokra összeállított listákra, ám arra is, hogy az azokon szereplők nagy része a sikertelenséget követően miként tűnt el a közéletiség süllyesztőjében. A nagypolitikában tapasztaltakhoz hasonlatosan hosszú távon javarészt csak azok voltak képesek fennmaradni, akik személyes varázsuknál, hitelességüknél fogva megnyerték egyéni körzetüket, illetve akik a kompenzációs listák éléről mások vállán felkapaszkodva kerültek számottevő pozícióba. ban a Parlamentbe került, s ezzel egyidejűleg nem indult a helyhatósági választásokon, akkora politikai bakit követett el, amellyel nemcsak a saját, de a polgári oldal sikertelenségét is megalapozta. Négyévnyi szerepvállalása a nagypolitikában a kormánypártiság ellenére is kevés hozadékot eredményezett - abbamaradt a kórház rekonstrukciója, nem készült el a kerülőút, nem épült ki a csatornahálózat a településen -, az Európa Tanácsban vállalt szerepét sokan csupán reprezentatív tevékenységként értékelték, miközben a korábban városvezetőként gondosan felépített nimbusza - ami vitathatatlan eredményeinek, mindenekelőtt az ipari park kialakításának köszönhető - szép lassan elkopott. Szinyei András azonban okos politikus. Amikor 2002-ben nem ismétlődött vagy utóbb kenyértörésre kerül a dolog, így is lett, és ezt a nagyrészt a színfalak mögött zajló csatát Szinyei András különösebb erőfeszítések nélkül megnyerte. * A baloldalon Érsek Zsolt vélhetően már a korábbi ciklus derekán kikalkulálta, hogy pártja az évek óta bebetonozott felállásban a nagy szocialista választási sikerhullám ellenére sem szerepelhet túl eredményesen a helyhatósági megmérettetésen. Farkas Kálmánná polgár- mester asszony népszerűsége nem bizonyult töretlennek, a tagtársai körében kivívott vezető szerepe kevésnek tűnt a folytonosság biztosításához, míg a szocialisták egyéni jelölt „nagyágyúi” 1998- ban szégyenszemre zömmel csak listás mandátumokat szereztek a város vezetésében. Az országgyűlési képviselő a gyökeres változtatás szükségességét elfogadtatva átalakította -szinte az egész alapszervezetet, s a régieket háttérbe szorítva, a közéletiséget tekintve szinte teljesen friss gárdával vágott neki a tavalyi önkormányzati választásoknak. Polgármesteri törekvéseit táplálta az az addigra már tudott tény, hogy ellenfele az a Szinyei András lesz, aki számára időközben a Fideszben a saját elképzelései szerint alakultak a dolgok. S akit - egyáltalán nem mellékesen - még minden választás során legyőzött, amikor ellenfelek voltak. Amint az a bevezetőben említettekből kitűnik, Érsek Zsolt számításai beváltak, a hatvani jobboldal pedig azóta is a helyét keresi. Immáron mind többen látják a polgári oldalon is: ahhoz, hogy meg is találja, nem elég Orbán Viktort emlegetni; helyben is olyan változásokra lenne szükség, ami legalább a reményt megalapozhatja. Ám ez a személyi kérdések megkerülésével lehetetlen. _________________________________________TAHI OTTÓ (Kés őbbi lapszámunkban folytatjuk) Érvényes szavazatok száma Heves megye 4. számú választókerület HATVAN JELÖLT NEVE JELÖLŐ SZERVEZETIEK) KAPOTT ÉRVÉNYES SZAVAZAT % 1. Dr. Bajusz Imre SZDSZ 1601 5,14 2. Érsek Zsolt MSZP 16167 51,90 3. Fekete Kálmánná Munkáspárt 1130 3,63 4. Lepel György MIÉP 1540 4,94 5. Dr. Mózer Albert Független Kisgazdapárt 300 0,96 6. Szinyei András Fidesz-MDF 10415 33,43 Újraélesztett hagyományok másként élők között A települést az oklevelek először 1222-ben említik. A bédekkerek szerint a kisváros a Mátraalján, a Zagyva Alföldre nyíló völgykapujában található. Fontos kereskedelmi utak vezettek, vezetnek erre, így nem csoda, hogy a település egykor színes néphagyományairól is híres volt. Az egykor mezőgazdasági nagyközség iparosodása a XIX. század végén indult meg, a selypi városrészben létesített cukorgyárral. Később téglagyár, cementmű, a II. világháborút követően pedig hőerőmű is épült Lőrinciben. Az iparosodás, a városiasodás mellékhatásaként a hagyományápolás megkopott. „Újrafényesítését” a sikeresen szereplő, zömmel nyugdíjasokból álló hagyományőrző csoport mellett a Napsugár óvodában évek óta sikerrel végzik. Huszonöt éve az óvoda vezetője Kerek Zsuzsanna. Nagyon a pályája elején tartott még akkor, amikor kinevezték, sokak meglepetésére vállalt ekkora feladatot, ám mindig is bízott saját tudásában. A kecskeméti óvónőképzőben végzett, amit a szakma legjobb „neveldéjének” tartottak, így megkapta azt az alaptudást, ami önbizalmat adhat az embernek. Frissdiplomásként a képző gyakorlóóvodájába hívták, ott kezdett el dolgozni és leendő kollégákat tanítani, mígnem Lőrinciből érkezett a hír, hogy új óvoda épül a Zagyva-parti településen, vezetőt választanának. Hazajött, és ő lett az intézet első és huszonöt éven át töretlen lendülettel ténykedő vezetője.- Itt gyermekeskedtem, így kislánykoromban az öregektől nagyon sok történetet hallhattam, az egykori szokásokról is sokat meséltek. Ezért is határoztam el, hogy a hagyományápolást az óvodai nevelés részévé teszem - mondja. Eleinte voltak kétkedők, akik úgy vélték, hogy nagyon zsenge korban a gyermekeket még aligha érdekelhetik őseik szokásai, ám az eltelt évek alatt bebizonyosodott, hogy nagyon is fogékonyak rá. Érdekes, hogy manapság, a számítógépes játékok, a látványos televíziós programok világában is meg tudja fogni a gyermekeket az egykori mesterségekhez kapcsolódó foglalkozás, érdeklődéssel hallgatják a helyi vonatkozású népmeséket, és a népszokások újraélesztésébe is aktívan bekapcsolódnak.- A nagyon mozgékony fiúcskák is képesek órákon át szőni, fonni, agyagozni. Mindezt csak itt, az óvodában csinálják, talán ezért is köti le annyira őket. Gyakran megesik, hogy a szülők kérik: ismertessük meg velük is ezeket a ma már kihalt mesterségeket. Ezt délutáni, nagyon népszerű családi foglalkozásokon valósítjuk meg. A gyermekek által ily módon elkészített tárgyak a termekben maradnak, amit az óvodapedagógusok azért tartanak fontosnak, mert így az ovis láthatja, hogy mindennapos használatba került Foglalkozás az óvodában. Ismerkednek a hagyományokkal is a munkája. Dekorációként vagy játékként, miután különböző természetes anyagokból is készítenek babákat, autókat és más kedvelt tárgyakat. Az óvónők évekkel ezelőtt a hagyományok feltérképezésébe, a gyűjtésbe is bekapcsolódtak. Népmeséket, népdalokat, helyi szokásokat jegyeztek fel az öregek elmondása alapján. Mindezt nagyon jól tudják hasznosítani a mindennapi nevelőmunkában.- Sokan úgy tartják, hogy manapság csak a televízió, a film és a számítógép érdekli a gyermekeket, de ez nem így van, mert egy népmese ugyanolyan varázslatos tud lenni, ha megfelelően tálaljuk. Ha még a szereplők meg- elevenítésére, a bábuk elkészítésére is vállalkozunk, akkor biztos, hogy nagyobb élményt szerzünk, mint egy videofilm megtekintésével. Korábban a gyermekeket rendszeresen elvitték a városi tájházba is, hogy a korabeli kellékek között ismerkedjenek az egykori mesterségek fortélyaival. Az utóbbi időben a tájházi látogatások elmaradtak, ám ősztől újra rendszeresítik a viziteket.- Sajátos hangulata van a tájháznak, s ezt minden óvodásnak meg kell ismernie. Tavasszal kiszebábot készítenek és dobnak a Zagyvába az óvodások, húsvétra tojást „írnak”, majd májusfát állítanak, ősszel mezőgazda- sági melléktermékekből készítenek bábukat, télen betle- z. m. hemes játékot tanulnak. Minden évszakra jut valami különlegesség. A selypi és az erőműi városrészben is tagóvodát működtető Napsugár óvoda arról is híres, hogy mindennapivá tette az integrált nevelést, a másság elfogadására szoktatja a gyermekeket. A fogyatékkal élők is jó közösségre találnak itt.- A gyermekeknél a másság elfogadása nem okoz problémát. És ha itt megszokják, hogy az emberek gyakran nagyon is különböznek egymástól, de azért lényegében egyformák, akkor felnőttként is nyitottak maradnak. Nálunk a gyakorlat igazolja, hogy mindezt ma már természetes állapotnak kell elfogadni. A gyermekek körében az első perctől problémamentes volt a másság befogadása. Néhány szülő az elején fenntartással fogadta az integrált nevelést, ám a néhány nap alatt ők is meggyőződhettek, hogy aggályaik alaptalanok. Több mint tizenöt éve nyitott ilyen szempontból is az óvoda, s a tapasztalatok nagyon kedvezőek. A város polgármestere, Víg Zoltán a település egyik kiemelt fontosságú intézményének tartja az óvodát.- A helybeliek igazán lőrinciekké válásában nagy szerepe van az óvodának. A gyermekek nagy többsége mély emlékekkel ballag el onnan nagycsoportosként. Jobban kötődik a városhoz, és így nagyobb a remény, hogy felnőttként is többet akar majd tenni a településért. Ebben bízva igyekszik az önkormányzat a lehetőségeihez mérten kiemelten istápolni CIZ ÓVOdát. TOMPA Z. MIHÁLY Szinyei András karrierjének csúcspontja - e sorok szerzőjének szigorúan szubjektív meglátása szerint - az 1994-98 közötti időszak volt, amikor közvetlen választás eredményeként immár a második ciklusban gyakorolhatta polgármesteri tevékenységét. Azzal pedig, hogy a szerencsének köszönhetően - a megyei Fidesz-listán előtte álló jelöltek valamennyien megnyerték egyéni körzetükben a választást, megnyitva ezáltal az utat számára is - 1998meg az országgyűlési választási csoda, vagyis sem egyéni körzetből, sem listán nem került be az ország törvényhozásába, felmérve, hogy számára egy ideig csak helyben kínálkozik mozgástér ambíciói beváltásához, tekintetét ismét a hatvani közélet felé fordította. Mivel azonban az általa is megjelenített térfélen egy fiatal, agilis emberekből álló csapat ugyanarra a feladatra - jelesül a város irányításának a megszerzésére - törekedett, óhatatlannak látszott, hogy előbb
