Heves Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-31 / 126. szám

10. OLDAL M O Z A I K 2003. Május 31., szombat na, akkor ugyanúgy végigélném ezeket a sok-sok gyakorlással és kemény munkával járó, ám öröm­teli évtizedeket. Megérteni és visszaadni A próbának este hat órakor kellene kezdődnie, a terem azonban még foglalt. A zenészek csak jó félóra múlva ülhetnek a kották mögé a tágas helyiségben, ahonnan zsibongó gyermekhad zúdul a folyosóra. Szabó Sipos Mátéval addig behúzódunk a teakonyhába.- Amikor hét évvel ezelőtt talál­koztam a zenekarral - emlékezik -, a zenét szeretettel és élvezettel művelő tagok fogadtak, s olyan lelkes hangulat, amilyet csak az ilyen típusú közösségnél lehet ta­pasztalni. A társaság nem volt se jobb, se rosszabb annál, mint amit vártam. Az első közös mun­káink a jó hangulatú Strauss-kon- certek voltak, majd a Bazilikában előadott Psalmus Hungaricus kö­vetkezett. Ami pedig a közönség érdeklődését illeti, igazán jó érzés volt, amikor a Főszékesegyházat ezernél is több ember töltötte meg értünk. A karmester a szakmai felké­szülést illetően fontosnak tartja, hogy az első három percben kide­rüljön: mennyire lehet kommuni­kálni a zenekarral. Meg kell ugyanis érteni a zenét ahhoz, hogy vissza tudják adni azt a hall­gatóságnak.- Mostanában számos új mű került be a repertoárba.- Meglehetősen nehezek ezek a darabok, ezért igen komoly fel- készültséget igényelnek. Ilyen­kor kissé túlfeszítem a húrt, hogy a zenészek eljussanak ah­hoz az érzékeny ponthoz, ahol kiderül, hogy mit vállalnak. An­nál, aki szeret muzsikálni, lehet javítani, technikailag tehát olyan darabok kellenek, amelyeknél nincs az az ellenérzés, hogy nem lehet megcsinálni. Ha egy-egy szólam összeállt, gyakorlott, ak­kor három próba után eljön az a pillanat, amikor a kételkedők is elképzelhetőnek tartják, hogy menni fog.- Egy ilyen jubileum kapcsán felvetődik a kérdés, hogy milyen jövő áll a zenekar előtt.- Magas színvonalon teljesítő, profi együttessé válhatna - jelenti ki határozottan a karnagy —, ha a város csak egy kicsivel többet ál­dozna rá. Miután Eger nem ki­mondottan zenei bázis, ezért itt nem biztosított a profi utánpótlás. Különleges hangszerek, így pél­dául hárfa, angolkürt hiányában már most is máshonnan kell hívni zenészeket. A jelenlegi szűkös önkormányzati támogatás nem tükrözi a zenekar megbecsültsé­gét, s főként nem biztosítja az ál­landóságot. Optimális esetben egy koncert hatmilliót is felemészthet, ehhez képest ennyi pénzből mi évi húsz-huszonkét hangversenyt va­gyunk kénytelenek megcsinálni. Ez az áldatlan állapot az oka, hogy a túlélés érdekében már nemcsak az egyesület elnöke és vezetősége, hanem maga a kar­mester is a pénzügyekkel foglal­kozik, holott a szakmai irányítás lenne a dolga. Odaát már hangolnak, a próba lassan elkezdődik. A zenészek - mint az elmúlt négy évtizedben minden alkalommal - hihetetlen akarattal és átéléssel készülnek a soron következő fellépésre. Köte­lezi őket a közönség elvárása és szeretete. Már csak ezért is többet érdemelnének... szilvás istván Hihetetlen akarattal és alapossággal készültek a koncertre FOTÓ: GÁL GÁBOR Jubileum és évadzárás Hogy beszélgetni tudjunk, a töm­zsi, szemüvege mögül élénk te­kintettel szemlélődő nyugdíjas le­halkítja a rádiót. A lakásban tárva- nyitva az összes ajtó, hogy a zene mindenüvé elkísérhesse, amerre csak járkál. S ez érthető is, mert Farkás Istvánnak, a cselló és kar­mester szakon végzett zenetanár­nak máig ez tölti ki az életét. Meg az a számtalan emlék, ami a most jubiláló Egri Szimfonikus Zene­karhoz fűzi. Nem akar nosztalgi­ázni, mondja, de a kezdet kezde­tétől szép idők voltak.- Miként indultunk? - réved el a kérdésen. - Szerencsés évben, 1955-ben kerültem Egerbe, mert éppen akkor nyílt meg a Gárdonyi Géza Színház, annak a zenekará­ban játszottam. Néhány társam­mal össze-összeültünk, s kedvte­lésből, a közös játék öröméért muzsikáltunk magunknak. Egy ilyen alkalommal vetődött fel, hogy miért ne termék ezt má­sok szórakoztatására is. Végül összeverődtek vagy harmincán, s számba vették a lehetőségeket.- Huszonöt összecsukható ker­ti szék volt a vagyonunk, meg egy nagybőgő. Azt a KISZÖV-ben ta­lálta valaki, beugrottunk érte, s miután használható állapotban volt, magunkkal vittük - moso­lyog a történeten az egykori kar­nagy. - Egyébként mindenki a sa­ját hangszerén játszott, s ez zöm­mel ma is így van. A formálódó együttes zömmel a különböző ünnepségeken lépett fel, a zenekaron belül alakult vo­nósnégyes, illetve fúvósötös gya­koribb szereplője volt a helyi ren­dezvényeknek.- Az első időben főként a ba­rokk és a reneszánsz zenét karol­tuk fel - említi -, csak később gya­rapodott más művekkel a reperto­ár. Ebben nagy szerepe volt a Hat­vanból elszármazott zeneszerző­nek, Farkas Ferencnek, aki szá­mos opust írt a zenekarnak. A há­romtételes Mátrai táncok című művének az ősbemutatójára is az egri szimfonikusok közreműkö­désével került sor.- Az alatt a 29 év alatt, amíg kar­nagyként dolgoztam, számos kivá­ló zenésszel hozott össze a sors, de napokon át sorolhatnám azt is, hogy hány és hány remek koncer­tet adtunk együtt... - csendesül a monológ. - Közben elrohant az idő, s az én életemben is eljött az a pillanat, amikor át kellett adnom a helyemet: Gémesi Géza örökölte tőlem a karmesteri pálcát, csellis­taként viszont még egy ideig visz- szajártam a zenekarba. Ötvenöt lelkes zenész Jó tíz évvel ezelőttig a Megyei Művelődési Központ égisze alatt működött a mindinkább összecsi­szolódó, s országosan is elismert zenekar. Ez a szoros kötődés azonban meghatározta a művé­szeti közösség mozgásterét, így történt aztán, hogy Radnóti Tibor - a társaság lelkes motorjaként - elindította az egyesületté válás ügyét.- Függetlenségünket végül is 1991-ben nyertük el - meséli Papp János, az Egri Szimfonikus Zene­kar Kulturális Egyesület elnöke, aki azóta látja el ezt a nem éppen irigylésre méltó feladattal járó tisztséget. - Ez nagyon sok mun­kával és talpalással jár, mert saját magunkról kell gondoskodnunk, ami manapság nem is olyan egy­szerű dolog. A megye nemigen vesz tudomást a létezésünkről, a város önkormányzata évi ötmilli­ós támogatást nyújt, az idén csak azért kaptunk eggyel többet, mert éppen most jubilálunk. A magát nemes egyszerűséggel csak az „egyesület okos koldusá­nak” nevező fagottos nem ünnep­rontásként említi, de nem is hall­gathatja el, hogy ha nem lenne a Philip Morris Alapítvány, s né­hány önzetlen támogatójuk, talán örökre letehetnék a hangszereket.- Sajnos, olyan időket élünk, amikor nemigen áldoznak a zenei kultúrára - támasztja alá a fentie­ket. - Pedig ez az immár ötvenöt tagú lelkes társaság hozzátartozik a megyeszékhely életéhez, for­málja arculatát, s ha nem is profi együttesként, de jó hírét kelti a vá­rosnak. Az egyesületi elnök ezzel kap­csolatban arra gondol, hogy a kezdeti időkhöz képest tíz évvel fiatalabb átlagéletkorú csapat le­tette már a névjegyét: a honi és a külföldi szereplések, a megyei if­júsági koncertek, a filharmóniai fellépések megragadták a közön­séget. Kapcsolatuk a nemzeti énekkarral, Verdi-, Donizetti- és Hándel-bemutatóik egytől egyig szép sikert arattak a Líceum udva­rán éppúgy, mint a fővárosban.- Beérni látszik annak a mun­kának a gyümölcse, amit a zene­kar Farkas István és Gémesi Géza vezetésével kezdett el, s amire a jelenlegi karnagy, Szabó Sipos Máté alapozhatott, amikor átvette a szimfonikusok irányítását - mondja összegzésül az egyesület elnöke. „Szinte a családommá vált...” Bárkivel is beszélgetek az együttes múltjáról, az alapítók egyikeként a ma is aktív zenekari tagot, Bereczki Vilmát mindenki megemlíti.- És micsoda kávét főz...! - csettintenek hozzá mindannyian. Ezzel arra utalnak, hogy ha próba előtt keresem a zenekar brácsá­sát, akkor csak az illatok után menjek az MMK földszintjén. Az angolkisasszonyoknál oktató tanárnőt Gergely Ferenc kottatáros birodalmában találom meg, ahol - miután ebben a tekintetben a kar­nagy meglehetősen szigorú - ép­pen a jelenléti ívet készíti elő. Időn­ként innen szalad át a szomszédos teakonyhában szörcsögő kávéfőző­höz, sorra dugják be ugyanis a fejü­ket a friss feketére vágyó társai. Vü- ma „háziasszonyhoz” mindenki­nek van egy-egy jó szava.- Ennyi év alatt szinte a csalá­dommá vált ez a zenekar - adja magyarázatát a közvetlen hangu­latnak. Ennek kialakulásában, mint ahogy feleleveníti a régi szép idő­ket, nagy szerepet játszik az, hogy nyaranta valamelyikük kertjében, pincés telkén remek zsíroskenyér- partikat rendeznek ecetes lila hagymával, uborkával, s egy-egy pohárka borral. Nagy elődök után most a finom bográcsételek első számú mestereként a klarinétos­ként is kiváló Mándoky Bélát tart­ják számon. Mielőtt Gulyásáé Székely Éva nem csatlakozott hozzá, Bereczki Vilma egyedüli brácsás volt a ze­nekarban, annak ellenére, hogy fiatal korában hegedülni tanult. Miután a gárdonyis diákot a '60- as években Rezessy László kar­nagy kiemelte az ifjúsági zenekar­ból, Farkas István felfigyelt rá. Megnézte a kezét, s miután az uj- jai elég hosszúnak tűntek, s a kar­ja is erősnek bizonyult, arra biz­tatta, hogy kezdjen el brácsán ta­nulni. Egy hónap után már ezen a hangszeren gyakorolta szólamát, amikor Beethoven I. szimfóniáját tűzték repertoárra. Az Egri Szimfonikus Zenekar az elmúlt hét hétfőjén megtartott jubileumi hangversenyét magyar szer­zők müveiből állította össze. Elsőként Erkel Hunyadi-nyitányát hallottuk, ami a zenekar repertoárszá­ma. Erkel Ferencről tudjuk, hogy nemcsak a magyar nemzeti opera megteremtője, de ő vezényelte az első filharmóniai hangversenyt is 1853-ban, és első elnök-karnagya volt az 1867-ben megalakult Filharmóniai Társulatnak. Himnuszunk komponálásának évében, azaz 1844-ben elsöprő sikerrel mu­tatták be a Hunyadi László című operáját. Az ügy pikantériája, hogy az ismert nyitányt egy évvel ké­sőbb írta és ragasztotta a műhöz. A beethoveni, wagneri példa mintájára megírt „sűrített dráma" ele­mentáris erővel mutatja be az 1456-os esztendő történését, a Hunyadi-tragédiát. Hiába ünnepel a ze­ne: „Meghalt a cselszövő”, a visszatérő dobpergés már előrevetíti a kivégzést. Ezt a dramaturgiát tö­kéletesen adta vissza a zenekar. Igazi kuriózum következett az ünnepi koncerten: Hubay Hegedűversenye, amelyet eddig még nem hallhattunk Egerben. Szabadi Vilmos, a szólista remekül adta elő a formájában és tartalmában egy­aránt érdekes, hatásos müvet. A zenekar feladata sokkal több, mint szokványos kíséret, nagyszerű szólóállásokat hallottunk a tuttin belül, például a fagottoknál. Tudjuk, hogy Hubay és Bartók, Kodály között nem volt felhőtlen a kapcsolat, bizonyítja ezt Hubay számos beadványa a vallásügyi és közoktatási miniszterhez. Nemcsak generációs vitáról van itt szó, hanem a XX. század új kifejező hangjáról is, amelyet az ősi, tiszta forrásból történő merítésből lehet elérni. Ez a forrás a magyar népdal, ennek az európai müzenébe való beemelése. Az ügy sikerét és megvalósulását bizonyítja a hangverseny második része: Bartók Béla Magyar parasztdalai, valamint Kodály Zoltán Páva-variá­ciója. Mindkét mü hangulatosan, szuggesztiv erővel szó­Aki figyelemmel követi megyeszékhelyünk zeneka- rának a tevékenységét, az megállapíthatja, hogy évek * óta folyamatosan fejlődik, tagul repertoárja, bővül kh ■< - / V~N fejezőereje. Ez már messze nem amatőr teljesít- v/'' " . mény. Az utóbbi évek jó hangversenye, avagy nyá- ^ \ rí produkciója bárhol Európában megállná a helyét. iii9|| v . Meg ebben a „pénztelen" világban is illene erre ^ ^ > \Y jobban odafigyelni. A karmester, Szabó Sípos Ma- fe y Él|| té nem csodát tett, hanem egyszerűen profivá ko- FiB . vácsolta az együttest. Meggyőző, fölényes biztonsá­_ S zabó Sipos Máté. Profivá kovácsolta az együttest- Kellemes, szívhez szóló hangja van - mondja hangszeré­ről, ám őszintén bevallja, nem­igen vállalkozik vele szólózásra, inkább megbízható csapatjáté­kosnak tartja magát. Nagy élmé­nyei közé tartozik Haydn Búcsú­szimfóniája, amelyet Sulyok Ta­más karnagy vezényelt a hatva­nas évek vége felé. Ugyanúgy emlékezetes marad számára a Kocsis Alberttel, illetve a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólam- vezető másodhegedűsével, Kostyál Kálmánnal való közös muzsikálás.- Ami pedig a zenét illeti - teszi hozzá -, ha még egyszer megadat­Beugrottak a nagybőgőért Négy évtizede alakult meg az Egri Szimfonikus Zenekar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom