Heves Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-22 / 118. szám

■■■■ 2003. Május 22., csütörtök EURÓPA I UNIÓ 11. OLDAL AZ OLDAL A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT Munkavállalás és nyugdíj Az uniós csatlakozás kapcsán felvetődő leggyakoribb kérdések között szerepel, hogy mi várható a külföldi munkavállalás terén az EU-tagsággal, milyen feltételekkel lehet munkát vállalni, hogyan alakul a nyugdíjak, illetve a nyugdíjasok helyzete, és hogyan érinti a szociális ellátásokat. Szabad, mozgás az Európai Unióban A személyek szabad mozgásának köszön­hetően bármelyikünk hivatalos formaságok nélkül átlépheti az EU belső határait. Ha például turistaként látogatunk valamelyik EU-tagországba, nem érdeklődhetnek uta­zásunk célja és időtartama, vagy a rendelke­zésünkre álló pénz mennyisége felől. Bizo­nyos feltételek mellett szabadon telepedhe­tünk le minden tagállamban, azaz hosszabb időre is elmehetünk egy másik országba ta­nulni, dolgozni, vagy egyéni vállalkozóként próbálhatunk szerencsét. Az EU-csatlakozás után külön kikötése­ket nem írhat elő számunkra egyetlen tagál­lam sem, ehelyett egységes feltételekkel kell biztosítania letelepedésünket, tanulásun­kat, vállalkozásunkat. EU-polgár: közös jogokkal Minden uniós polgárnak joga van szaba­don mozogni, utazni és letelepedni a többi tagállamban. A részletszabályokból ugyan­akkor kiderül, hogy csupán a határok hiva­talos formaságok nélküli átlépése jár min­denkinek. -A letelepedés a szerint biztosí­tott az EU-állampolgároknak (és rajtuk ke­resztül családtagjaiknak), hogy ki milyen céllal utazik a másik tagországba: dolgoz­ni, tanulni, vállalkozni vagy nyugdíjasként élni. A szabad letelepedést tehát az unió a különböző csoportoknak más-más feltéte­lekkel teszi lehetővé. A munkakeresésben az EURES-rendszer (Európai Foglalkoztatási Szolgálat) is segít­séget nyújt. Ez a munkaerő-közvetítési rendszer egyrészt egy adatbázis, a tagor­szágokban fellelhető üres álláshelyekkel (meghatározott foglalkozások esetén), másrészt általános információkat tartal­maz a tagállamokról és a helyi munkakör­nyezetről (a munkajogi, adójogi és szociá­lis szabályozásról). A rendszer hatéko­nyabb működését segítik az EURES-tanác- sadók is, akik az EURES-irodákban munka- közvetítőként, pályaorientációs tanácsadó­ként segítik a munkát keresőket. Munkakeresők útja Ha a munkakeresés sikerrel járt, akkor kö­vetkezhet az engedélyek beszerzése. A je­lenlegi EU-szabályok szerint egy EU-polgár munkavállalási engedély nélkül dolgozhat, de ha három hónapnál hosszabb időre sze­retne elhelyezkedni, akkor tartózkodási en­gedélyt kell kérnie. A tartózkodási enge­délyt automatikusan megkapja, kiadását csupán két esetben tagadhatja meg a tagor­A MINIMÁLBÉREK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Fiatalok és idősek a szociálisabb Európában Ország Havi minimálbér Hazai mini­euróbán forintban málbér %-ban Belgium 1163 284 935 570,0 Görögország 473 115 885 231,8 Spanyolország 516 126 885 252,9 Franciaország 1126 275 870 551,9 Írország 1009 247 205 494,6 Luxemburg 1290 316 050 632,3 Hollandia 1207 295 715 591,6 Portugália 406 99 470 199,0 Nagy-Britannia 1124 275 380 550,9 Magyarország 204 50 000 100,0 forrás: Eurostat, VG-számítás szág: 1. Ha az illető belépése és ott-tartóz- kodása az ország közrendjét, közbiztonsá­gát vagy közegészségügyi szabályait sérti (az engedélykérő például meghatározott fertőző betegségben szenved). 2. Ha olyan munkahelyre pályázik, amelyet csak az adott ország állampolgárai tölthetnek be. (Ezek kizárólag olyan foglalkozások lehet­nek, amelyek az állami közhatalom gyakor­lásához kapcsolódnak, például bírók, ügyé­szek, minisztériumokban dolgozó nem fizi­kai alkalmazottak.) Egyéni vállalkozók az EU-ban A munkavállaláshoz hasonló az egyéni vál­lalkozóként igényelt tartózkodási enge­dély. Az EU-ban is elsődlegesen a polgár feladata a munkakeresés és a megfelelő ál­lás megtalálása. A tagállamnak biztosítania Átlagos bruttó órabér egyes európai városokban (2000, dollár) Koppenhága Luxembourg Frankfurt Brüsszel Berlin London Bécs Amszterdam Dublin Párizs Helsinki Milánó Barcelona Madrid Athén Lisszabon Varsó Budapest 18.40 14.40 14.40 14,10 14,00 12,80 12.70 12.70 11,60 11.40 10,90 9.30 7,50 7.40 6.30 5.40 2,20 1.30 kell, hogy az oda érkező uniós állampolgár ugyanolyan feltételekkel válthassa ki a vál­lalkozói igazolványát, mint saját állampol­gárai. A kiindulópont, hogy a munkaválla­lókat tilos megkülönböztetni: nem kaphat kevesebb fizetést és nem lehetnek mások a munkavégzés feltételei, mint egy ugyan­olyan munkakörben foglalkoztatott tagor­szági állampolgárnak. Az uniós szabályok szerint a házastárs minden további nélkül vállalhat munkát, ha a munkakeresés so­rán igazolja, hogy EU-állampolgár, illetve egy EU-állampolgár családtagja. Nyugdíjak, bérek _\ A nyugdíjak és keresetek össze- . ge ilyeténképpen a belépés után M sem emelkedik majd meg, ha- a nem az ország gazdasági fejlődé- se, teljesítményének növekedése arányában zárkózik föl és éri el az EU átlagjövedelmét. Ez a folyamat kedvező esetben 10-15 év alatt végbemehet, amihez viszont a csatlakozás jó alapot teremt. A ma­gyar EU-csatlakozás után várható, hogy Nyugat-Európából települnek hozzánk nyugdíjasok, és a számukra kedvezőbb megélhetési költségek miatt nálunk költik el a nyugdíjukat, ami az országnak és a ma­gyar állampolgároknak is bevételt jelent. Szociális ellátások Az egészségügyi ellátó rendszert, a külön­féle szociális juttatásokat mindig az adott ország (EU-s tagország) alakítja ki. Egysé­ges európai szociális biztonsági rendszer (pl. egységes egészségbiztosítási vagy nyugdíjrendszer) még nem jött létre, a tag­állami rendszerek máig fennmaradt külön­bözősége tükrözi az eltérő hagyományokat és az eltérő gazdasági fejlettségi szinteket is. Egységes rendszer helyett inkább olyan módszert kerestek, amellyel biztosíthatják, hogy a tagországokban kölcsönösen hoz­záférhetőek legyenek ezek a szolgáltatá­sok. Ezeket a jogokat nemcsak a munka- vállalóknak, vállalkozóknak és családtagja­iknak, hanem a diákoknak és a nyugdíja­soknak is biztosítják az EU-szabályok. Ha turistaként járunk egy másik országban, sürgősségi ellátást anélkül is igényelhe­tünk, hogy fizetnénk érte, ha a megfelelő formanyomtatványt bemutatjuk. Határtalan juttatás Az európai szabályozás egy munkavállaló­nak, vállalkozónak, nyugdíjasnak, diák­nak, ezek családtagjainak vagy egyébként biztosított személyeknek lehetővé teszi a nemzeti juttatás igénybevételét egy másik tagállamban. Betegség, anyaság, munka- nélküliség, üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés esetén, továbbá az öregségi, rokkantsági, családi és a hátramaradottak­nak járó juttatásoknál. A munkavállaló jo­gosult az úgynevezett szociális előnyökre is, mint például a nagycsaládosoknak biz­tosított vasúti kedvezmény, a gyermekszü­letéskor nyújtott kedvezményes kölcsön vagy a munkahelyi továbbképzésben való részvétel. Diplomák elismerése Az európai szabályozás a diplomák kölcsö­nös elismerésének rendszerével is próbál segíteni a munkaerő szabad áramlásában. A legtöbbször elkerülhető a honosítás és a ki­egészítő különbözeti feltételek teljesítése. Az uniós szabályok szerint a tagor­szágoknak a saját állami képesítés- . sei egyenértékűnek kell elismer- W niük a másik tagországban szer­zett képesítést. Ez a rendszer csak akkor működik, ha valaki azért akarja elismertetni a dip­lomáját, mert a tevékenységet, amelynek gyakorlására a diploma feljogosítja, egy másik tagországban gyakorolni szeretné. Ha továbbtanulni szeretne, akkor továbbra is az adott ország belső előírásait kell követnie. A diplomák elismerése automatikus a kö­vetkező szakmák esetében: orvos, fogorvos, állatorvos, ápolónő, gyógyszerész, szülész­nő, építész és ügyvéd. Egy orvosnak példá­ul elég bemutatnia a Magyarországon szer­zett diplomáját, ezzel Hollandiában is min­den további nélkül elkezdhet dolgozni, és még holland nyelvvizsgát sem írhatnak neki elő. A többi, legalább hároméves képzésben megszerzett felsőoktatási képesítést is el kell ismerni az EU szabályozása alapján, ám ezeknél az okleveleknél a tagállamok a munkavállalót alkalmassági tesztnek vagy meghatározott kiegészítő képzésnek vethe­tik alá, ha a bemutatott diploma alapján a tanultakban nagy eltérés mutatkozik. Ha­sonló kiegyenlítő szabályok léteznek a kö­zépiskolai képzés, a szakképzés és az egy évnél rövidebb, felsőfokú képzést adó tanfo­lyamok esetében is. KOVÁCS JANOS Bér, színvonal Azon senki se lepődik meg, ha Brüsszel­ben, az Európai Unió igazgatási és bürokra­tikus centrumában a marokkói taxis ujjai arab zene ütemére dobolnak a kormányon, ha olasz pincér szolgál föl francia előételt, vagy török származá­sú eladókisasszony kódolja be tételeinket a pénztárgépbe. A fen­ti munkavállalók, illetve szüleik nem mind született belgák. Ro­konaik, egyéb felmenőik, netán ők maguk is a munkaerő-ínsé­ges és a fejlődés lázában égő s gyarapodó Nyugat-Európába a múlt század ötvenes éveitől kezdve vándoroltak be nagyobb tö­megekben. Ha eljátszunk a gondolattal, és feltételezzük, hogy nincs a kon­tinenst fizikailag is két részre osztó választóvonal, a két világrend több évtizedes szembenállása, akkor azt is elképzelhetjük, hogy a nyugati munkaerőhiányt nem az egykori gyarmatokról, vala­mint Dél-Európából - spanyol, olasz, portugál - származó friss erőkkel kívánták volna betölteni, hanem - egy részét legalábbis - a vállalkozó kedvű kelet-európai - lengyel, cseh, szlovák, ma­gyar, román stb. - munkavállalókkal. S akkor ma Brüsszelben, akárcsak Nyugat-Európa más nagyvárosaiban, nem török, arab negyedekről, mecsetekről és Korán-iskolákról beszélnénk, ha­nem idegenbe szakadt magyar kolóniákról például. Ez az idő és történelmi körülmény azonban láthatóan elmúlt, és várhatóan nem is igen tér vissza. Ma már inkább félnek arra­felé az ismeretlen munkavállalótól, semhogy, mint korábban, tárt karokkal fogadnák. A brüsszeli bürokráciát leszámítva vár­hatóan nem lesz népes új magyar kolónia egyetlen nyugat-euró­pai nagyvárosban sem. Jelentős hazai tömegek tartós megtelepe­désére kicsi az esély. Még akkor is, ha az Unió teljes jogú tagja­ként hamarosan bárhol — egyes tagországok ideiglenes korláto­zásait nem számítva - mi is szabadon munkát vállalhatunk majd ezen a közös földön és munkaerőpiacon. Egyes jelenlegi tagállamok félelme teljességgel alaptalan attól, hogy az újonnan csatlakozó országok munkavállalói majd el­árasztják a gazdagabb térséget. Sajnos ehhez zömében nem pusztán a fogadó fél készsége és igénye nincs meg, de a mi olda­lunkon a nyelvtudás, a helyismeret és a szakértelem, és sokszor igen, a vállalkozó kedv is hiányzik. Míg ugyanis nálunk az országon belüli mobilitás is hiányzik, nem egyik országból a másikba, de - megfelelő feltételek hiá­nyában, pl. lakás - egyik megyéből a másikba sem igen vándo­rol át a munkaerő, addig a közeljövőben nem lehet ebben jelen­tősen mást várni az Unión belül sem. Vagyis: a magyar állampolgárok túlnyomó többsége ezután is hazai földön fogja keresni megélhetését, s azt szeretné, ha ez a föld kínálná számára a boldogulást. Hogy az Európai Unió tagsá­gijával kezében se kelljen máshová mennie. Ehhez persze több bér is szükségeltetik, és jobb színvonalú, termelékenyebb munka, erősebb gazdaság. Még akkor is igaz ez, ha a kontinens gazdagabbik és jómódúbb felén nem dolgoznak annyival jobban és többet az emberek, mint ahogyan az a bérek és jövedelmek, valamint az életszínvonal általunk elérni vágyott nagyságában megmutatkozik. Azért persze él az a remény is, hogy a nyitott kapukon keresz­tül munkánkkal, szorgalmunkkal és szaktudásunkkal tényleg meghódítsuk végre Európát. Fékek és korlátok A munkavállalásnál a jelenlegi tagországok egy részénél ta­pasztalható félelmek miatt a csatlakozási szerződés érintett fe­jezetébe ideiglenes fékeket és korlátokat építettek be. Ezek meghatározott országokra és meghatározott ideig érvényesek. Ideiglenes korlátok A csatlakozási tárgyalásokon meg­állapodás született, amely szerint az egyes tagállamok a szabad munkavállalást legfeljebb hét évre korlátozhatják. Ebben az átmeneti időszakban a tagországok tovább­ra is előírhatják, hogy a magyar munkavállalóknak munkavállalási engedélyt kell beszerezniük, de egy-egy tagállam úgy is dönthet, hogy egyáltalán nem korlátozza a szabad munkavállalást. A csatla­kozás utáni ötödik év végétől pe­dig már csak akkor lehet fenntarta­ni esetleges korlátozó szabályokat, ha igazolják, hogy a magyar mun­kavállalók komolyan veszélyezte­tik a munkaerőpiacot. Svédország, Dánia, Írország, Nagy-Britannia és Spanyolország máris úgy nyilatkozott, hogy a csatlakozás pillanatában megnyitja munkaerőpiacát a magyar munka- vállalók előtt, vagyis a csatlakozás után, egy regisztrációt követően, várhatóan szabadon dolgozhatunk majd ezekben az országokban. Átmeneti időszak Az átmeneti időszak alkalmazását Magyarország csak bizonyos felté­telekkel fogadta el. Ezek közül a legfontosabb, hogy a korlátozás el­lenére a magyar állampolgárok munkavállalási lehetőségeinek ja­vulnia kell. További feltétel, hogy a korlátozást választó tagországok­ban is előnyben kell részesíteni a magyar munkavállalókat a nem EU-tagállambeli munkakeresőkkel szemben. Vagyis, ha egy munka­helyre jelentkezik egy magyar és egy horvát munkavállaló, akkor a magyar igénylőnek kell a munka- vállalási engedélyt előbb kiadni. Magyarország a megállapodás sze­rint egyenértékű korlátozásokat al­kalmazhat azon tagállamok mun­kavállalóival szemben, amelyek korlátozásokat tartanak fenn Ma­gyarország viszonylatában. A ve­lünk együtt csatlakozó országok te­kintetében az alaphelyzet az, hogy kölcsönösen beengedjük egymás munkavállalóit, de ha egy esetleges nagyobb mértékű beáramlás veszé­lyeztetné a munkaerő-piacunkat valamelyik országból, akkor átme­netileg visszaállíthatjuk a korlátozó szabályokat, vagyis újból bevezet­hetjük az engedélyezési eljárást. Az EU által kért átmenet ösz- szefoglalva csak azt jelenti, hogy a jelenlegi tagországok még maxi­mum hét évig eldönthetik, hogy munkavállalási engedéllyel vagy anélkül engedik be a magyar mun­kavállalókat, minden egyéb más esetben nem lesz és nem is lehet különbség egy magyar állampol­gárságú munkavállaló és egy je­lenlegi tagállam munkavállalója között. Az egyéni vállalkozók ese­tében pedig semmi különbség nem lehet. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom