Heves Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-17 / 114. szám

10. OLDAL 2003. Május 17., szombat Nulla dies sine linea - Nem telhet el nap vonal nélkül. Ez a latin mondás szolgálhat mottójául Balog Kálmán legújabb kiállításának. A képjegyze­tekkel „teleírt” naptárlapok a rajzot, mint a művészet mesterségbeli alap­ját, méltó helyre emelik. A rajzot, amely a művészetben a napi munka, a kitartó felkészülés metaforája. Mert művésznek lenni nemcsak elhatáro­zás kérdése. Mindezt Szeifert Judit művészettörténész, az Új Művészet cí­mű folyóirat szerkesztője mondta a tárlatnyitón. Maga a kiállítás anyaga sajátos Balog Kálmán-kitaláció: egy tavaszi napon el­határozta, hogy egy éven keresztül min­dennap készít egy rajzot.- Érdekesnek találtam a hirtelen jött ötletet. Egyrészt napi munkára akartam kötelezni magamat, másrészt kíváncsi voltam, hogy lesz-e bennem kitartás a napi rajzoláshoz. Sokszor fáradt voltam, vagy egyszerűen nem volt kedvem leülni a rajzlap elé, ám a fogadalom mindig erősebbnek bizonyult az elhárító ön­mentegetőzésnél. Ahogy teltek a napok, úgy kezdtem egyre jobban megszeretni az összegyűlő anyagot. Később már tud­tam, hogy összeáll az egész évi termés. Az Apáczai-díjas Kömyeiné Gere Zsu­zsa, a vizuális kultúrára nevelés orszá­gos szakértője többek között így ir a Moldvay Győző Galériában kiállított raj­zokat igényes szerkesztésben összefogó katalógus [Bocsa Tibor munkája) elő­szavában: „Akinek olyan szerencséje lesz, hogy elmélyülten tanulmányoz­hatja ezt a sajátos ember-krónikát, úgy érezheti, hogy rendkívüli élményben van része: egy másik ember engedi ma­gához olyan közelségbe, amire semmi­lyen más módon nem nyílik lehetőség. Ez a mű egyéni vallomás, mégis általá­nos értékeket képvisel azzal, hogy meg­osztja magát velünk, alkalmat ad együttérzésre, arra, hogy saját belső vi­lágunkkal rezonáljunk, közösséget vál­laljunk, rádöbbenjünk, hogy 'hétközna­pi ember' mivoltunkban nem vagyunk egyedül.” Curriculum vitae Gyöngyös szülöttje Balog Kálmán. A hatvani Bajza gimnáziumban érett­ségizett, majd Jászberényben rajz-közművelődés szakkollégiumi ta­nítói diplomát szerzett. Máté György szobrászművész tanítványa volt. Mes­terei között említi a képzőművészeti Egy év rajzai, és ami mögöttük van főiskola tanárát, Rátonyi József szob­rászművészt, de a hatvani kötődésű Pálffy Katalint is. Tizenhárom éve dol­gozik a Rajztanárok Siroki Alkotómű­helyében, számos egyéni és csoportos kiállításon van már túl itthon és kül­honban. Hatvani és egri középületek­ben találhatók domborművei. Alkotó­munkája mellett a hatvani Lesznai An­na Óvoda és Általános Iskola rajz-vi- zuális kultúra tanára. Oktatómunkájának nemcsak napi si­kerei vannak, ugyanis hatására már több egykori kisdiákja számára vált a művészet figyelemre méltó kifejező- eszközzé. Egykori tanítványai közül ta­lán a legismertebb Baranyi Vilmos, aki jelenleg az egri Eszterházy Károly Főis­kola diákja, aki már több művészeti dí­jat is kapott. Baranyi azt vallja, hogy Balog Kálmán hatására kezdett el raj­zolni, majd festeni tizenkilenc éves ko­rában, amikor már úgy látta, hogy nem lehet különösebb célja az életének. Az emlékmű Balog Kálmán jelenleg Hatvány Irén emlékművén dolgozik. A Grassalkovich-kastély egykori lakója jó­tékonykodása révén vált ismerté. Saját költségén ötven csecsemőt befogadó otthont rendezett be és tartott fenn, s minden lehető alkalommal igyekezett enyhíteni a nyomort. Felújíttatta a ró­mai katolikus templomot, segítette az irodalmi és művészeti élet terén boldo­gulni kívánó fiatal tehetségeket. Amikor 1935-ben Thomas Mann a kastély ven­dége volt, olyannyira megragadta Hatvány Irén egyénisége, hogy a Doktor Faustus című művében róla mintázta meg Madame de Tolna alakját. A Hatvány Irén-emlékmű felállítását a kastély parkjában az Angliában élő Balog Kálmán a készülő portrédombormúvel FOTÓ: T. Z. M. örökösök is támogatják. Velük kon­zultálva készült el a valamivel több, mint két méter magas emlékmű makettje, melynek már a zsűrizése is megtörtént. Az alkotó rövidesen megkezdi a mű kifaragását a kastély kertjében. Egy hatalmas süttői mész­kőtömbből bontja ki az emlékművet, melynek része lesz egy bronzportré is. Az avatásra szeptemberben kerül sor a Grassálkovich Művelődési Ház udvarán. Egyelőre itt állítják fel az em­lékművet, mivel a kastélykert - melynek messze földön híres szépségéért Hatvány Irén nagyon sokat tett - még felújításra szorul, s a kert rehabilitáció­ját csak a műemlék belső felújításának a befejezése után végzik el. A CD művésze Balog Kálmán kísérletező ked­véről is ismert. Az elmúlt évben az Új Művészet magazin selejte­zésre ítélt CD-kből készül művek alkotására buzdította a képzőművésze­ket. A beküldött munkákból nagy siker­nek örvendő tárlatot rendeztek a főváro­si Nádor Galériában, Variációk lemezre címmel. A szaksajtó kiemelt figyelmet szentelt Balog Kálmán Lesznai Anna emlékére készült sorozatának. A népies falvédő-, illetve mézeskalács-stílusban megjelenő Lesznai-idézetek és a virág­ornamentika, a vastagon felvitt, fehér csipkeveretre emlékeztető kontúrrajzo­lat, a virágmotívum, a valódi hímzéssel kitöltött minta sajátos tartalommal tölti meg a CD-ket, amelyek így formában is elgondolkoztató alkotásokká válnak. Terveivel kapcsolatban Balog Kál­mán egyik viszonylag friss, de ötletek­ben máris nagyon gazdag elképzelésé­ről beszél: szökőkutat tervez a hatvani Kossuth téren álló szovjet emlékmű he­lyére. A fekete márványból készült ha­talmas tömb elköltöztetését már évek óta több civil és politikai szervezet is szorgalmazza. Az elképzelések szerint a városi temetőbe kerülne, méltó helyre. A bontás és költöztetés ez idáig főként a A Halvány Irén-emlékmű makettje munkálatokhoz szükséges igen jelentős összeg hiánya miatt odázódott el. Egykor az emlékmű helyén dísztó állt, a mára már igen terebélyes geszte­nyefáktól körülövezett kis téren. Balog Kálmán tervei szerint művészi alkotá­sokkal díszített szökőkút épülhetne ezen a helyen. Szoborkompozíciók és más formák lehetnének részei a kútnak, amely a városlakók egyik kedvelt talál­kozóhelyévé válhatna, és mivel kar­nyújtásnyira található a 3-as főút, az út vándorait is szemlélődésre, megállásra késztetné.- A kút több helyi művész közös alko­tásaként készülhetne el, mintegy bizo­nyítva, hogy Hatvanban jelenleg nagyon erős művészi közösség él - mondja Balog Kálmán. A művészekkel a napokban készül összeülni, hogy megbeszéljék a munka tervét. A konkrétummá vált, egységbe gyúrt ötletekkel az önkormányzatot kí­vánják megkeresni, abban bízva, hogy elképzelésüket a város is támogatja. TOMPA Z. MIHÁLY Margó néni és a valósággá vált álomvilág A szombati villa-majálison gyermekklinikának gyűjtöttek A Selypen lakó Kiss Margit - vagy ahogy immá­ron szinte az egész ország ismeri: Margó néni - eddigi élete aligha minősíthető izgalommentes­nek. Azóta, hogy 77 esztendővel ezelőtt Jászárokszálláson megszületett, részese volt egy világháborúnak, egy forradalomnak és né­hány rendszerváltozásnak. Ám ha arról kérde­zik, mi volt földi létének eddigi legszámottevőbb élménye, a hófehér hajú hölgy gondolkodás nél­kül azt válaszolja, hogy az eimúlt április köze­pének az a három napja, amit az ország színe előtt élt, az egyik valóságshow szereplőjeként. Margó néni 1949-ben költözött Selypre. Férjével - aki korábban az itteni cementgyárban kapott állást - együtt határoztak úgy, hogy elég az ingázásból. Nagyob­bik gyermekük, Tibor még a Jász­ságban született, de öccse, Zoltán már itt látta meg a napvilágot. Az­tán ahogy teltek az évek, jöttek az unokák, mi több, már egy déd­unoka is megörvendeztette érkez- tével a családot; mindahányan ébk a saját életüket, Margó néni hétköznapjai pedig a nyugdí­jasévek csendes medrében csor­dogálnak. Legfőbb szórakozása a televízió, ami reggeltől műsorzá­rásig üzemel. Mint mondja, min­dig talál valami néznivalót, de amióta a valóságshow-kat elindí­tották, alig lehet elmozdítani a ké­szülék közeléből. Eleinte váltogatva kisérte figye­lemmel a két nagy kereskedelmi csatorna kínálatát, de hamarosan csak az RTL Klubon futó Való Vi­lág kötötte le a figyelmét, itt is ra­gadt, s a másik műsor történései­ről azóta legfeljebb a lapokból ér­tesül. A villa lakóinak élete a kez­detektől nyitott könyv számára, egy hónappal ezelőttig azonban még álmaiban sem remélte tán, hogy egyszer majd ő is osztozhat a bentiek sorsában...- A lakók'élete mellett különö­sen Stohl András nyerte el a tet­szésemet. Amikor egy választás során őt minősítették a legjobb műsorvezetőnek, írtam egy leve­let, amelyben gratuláltam neki - meséli Margó néni. - Mellesleg éppen ekkor zajlott a villában Kis- mocsok és Rita vitája. Fel volt bolydulva minden, s én megje­gyeztem, hogy egy nagymama ta­lán rendbe tudná tenni a dolgo­kat... Még három nap sem telt el, amikor megcsörrent a telefon Margó néni lakásán. A csatorna szerkesztőségétől keresték, mivel ott is elnyerte az ilíetékesek tet­szését az ötlet. Megkérdezték a hölgyet, hogy egy pár napra be- költözne-e a fiatalok közé, és ő igent mondott.- Április 14-éjől három napon át a budapesti Laci bácsival és a gyulai Juli mamával mi is a villa vendégei lettünk. A stáb olyan szeretettel fogadott, hogy azt el­mondani sem lehet. A csomagja­ink cipelésében azonnal a segítsé­günkre voltak a hostessek, min­denki kényeztetett minket, udva­rias és előzékeny volt, nem is gondoltam, hogy ilyen létezhet. A három nyugdíjast a bent élők is örömmel fogadták, a kapcsolat a viszonylag rövid idő során még elmélyültebbé vált. Bizonyítja ezt a távozáskor kapott pamutpóló, amelyre mindenki írt egy-egy kedves mondatot, meg a számta­lan fénykép a villalakók dedikálá­sával. Margó néni ezeket a leg­kedvesebb relikviái között őrzi, s büszkén mutatja vendégeinek. A sors ugyan némiképp meg­változtatta a forgatókönyvet, mert mire a vendégek megérkeztek, addigra Kismocsokot és Ritát ki­szavazták, de a többiekben a nyugdíjasok igen értékes és érde­kes emberekre leltek.- Akkorra már csak nyolcán maradtak a villában - idézi emlé­keit beszélgetőtársam. - Csend volt és béke, nyoma sem látszott a korábbi háborúskodásnak. Per­sze, nem biztos, hogy a mi jelen­létünk volt az oka, de tény, hogy szeretet és tisztelet vett körül mindhármunkat. Margó néni szerint nagyon jó bent az élet, minden kényelem, luxus rendelkezésre áll, csak azt nehéz megszokni, hogy a kame­rák és a mikrofonok a bent lévők minden pillanatát figyelemmel kísérik. Természetesen a vendé­gek kérését tiszteletben tartva az ő intim szférájuk rejtve maradt a nyilvánosság előtt, ám a villala­kóké nem, de állítólag ők a több hónapi bezártság után már meg­szokták, hogy még zuhanyozá­sukkor is jelen van a fél ország.- Igaz, hogy csak felületesen ismertem meg őket, mert ehhez három nap nagyon kevés, de így is sikerült véleményt alkotnom róluk. Anikóban kellemesen csa­lódtam, miután kívülről rosszat mutat, de belül nagyon kedves, aranyos, házias személyi- 4 ség. Gábor kimondottan úriember, ami 131-es J IQ-jával nem is csoda, ff Péter csupa humor, na-1 gyón hamar meg lehet sze-' retni; bent ismerkedtek meg Sziszivei, és úgy látom kapcsolatuknak akkor is lehet jövője, ha kijön­nek. Béka szin­tén nagyon humoros, jó­pofa fiú, Zsoltika pedig melegszívű, mély érzésű és érzékeny srác. Solya kedves, intelligens lány, Laci pe­dig uralkodó típus, akár egy fejede­lem, de minden szituációban he­lyén van a szíve és az esze. Őt is : nagyon meg­szerettem, de az igazi ked­venceim, akik­kel a többieknél is sikerült köze­lebb kerül- n ü n k egymáshoz, Zsoltika és Solya vol­tak - árulja el némi nógatásra Margó néni, megjegyezve, hogy Sólyával a kiszavazása óta már beszélt is telefonon, és legna­gyobb örömére a lány nincs elke­seredve. A villában töltött három nap gyorsan elrepült, ám a történet­nek koránt sincs vége: Margó né­ni meghívást kapott a múlt szom­bati jótékonysági villa-majálisra, amelynek bevételéből egy gyer­mekklinika számára vásárolnak műszereket. Az idős hölgy na­gyon várta már a pillanatot, ami­kor ismét találkozhat a régi isme­rősökkel.- Hogy a külvilág miként fo­gadta szereplésemet...? - gondol­kodik el a kérdésen. - Volt, aki gratulált, és volt, aki rosz- szakat mondott. Az előbbi jólesett, az utóbbin meg csak nevettem, mi­vel egész biztosan irigykedtek. Érthető is, mert nem akárki mehet oda: tudni kell megjelenni és viselkedni, mert a néző minden pil­lanatban nyomon | követheti csele­kedeteinket. A családom szeren­csére nagyon pozití­van viszonyult a történé­sekhez, és igazából úgyis csak ez az egyetlen véle­mény a fontos. TARI OTTÓ o H O A villalakók aláírásával ellátott pamutpóló Margó néni legféltettebb emlékeit gazdagítja

Next

/
Oldalképek
Tartalom