Heves Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-15 / 112. szám
6. OLDAL TÁRNÁ LELESZ 2003. Május 15., csütörtök TARNALELESZ Polgármester: Palkovics Ákos Alpolgármester: Bozó Sándor Jegyző: dr. Maczkó Ferenc A képviselő-testület tagjai: Csirmaz Józsefné, Csík Ferenc, Józsa Istvánná, Kovács Béla, Kovács Gábomé, dr. Csóka Katalin, Síké András, Suha Jenő, Újlaki Gyula Kisebbségi önkormányzat: Elnök: Pusomi József, Tagok: ifj, Pusomi László, Danó János, Baranyi Szilárd, Baranyi Tibor Községháza címe: 3258 Tamalelesz, Fedémesi út 8. Telefon: 36/367-020, 567-025, 567-005. Fax: 567-007 Ügyfélfogadás: minden nap 8-12-ig, szerda 8-16 óráig Lakosságszám: 1921 fő 0-3 éves: 87 fő 4-5 éves: 41 fő 6-14 éves: 231 fő 15-18 éves: 108 fő 19-62 éves: 1078 fő 63 év felett: 376 fő Vállalkozások száma: 90 Jeles napok: Szeptember eleje: Kisasszony napja Civilszervezetek: • Tűzoltó Egyesület, vezető: Kovács Ágoston • Vörös Meteor Sportkör, vezető: Sike András • Muzsikáljunk együtt Alapítvány, • Szűk Mátyás Ifjúsági Fúvószenekar, vezető: Rákóczi Péter Közérdekű telefonszámok: • Fogorvos: 367-104 • Háziorvos: 367-084 • Tanácsadó: 367-920 • ÁMK Általános Iskola: 567-012 • Napközi Otthonos óvoda: 367-335 • ÁMK konyha: 367-667 • Szociális Otthon: 367-006 • Hetednap Adventista Szociális Otthon: 367-079 • Művelődési Ház: 567-033 • Katolikus letkészi hivatal: 367-143 • Postahivatal: 367-005 Településszerkezet: Tarnalelesz a heves-borsodi dombságban a keleti Tarna-forrás vidékén fekszik, közel a Bükk lábaihoz. A 23-as számú főútvonal szeli ketté. A falu kör kiterjedésű. Két részre oszlik: alvégre és felvégre. Régen a XVIII. század végén nagyszámú kuriális nemes lakta, így a faluszerkezet igen szép példája a ha- das települési módnak. Jó közbiztonságot szeretnénk A mai templom a középkori szentély felhasználásával, de boltozatának elbontásával a XIX. század közepén épült fotó: perl marton Palkovics Ákos, a község polgármestere arról ismert kollégái körében, hogy a köz érdekében minden lehetséges fórumon szót emel. Szereti az egyenes beszédet, s a világosan megfogalmazott, teljesíthető célokat. Örömmel számol be arról, hogy a falu infrastruktúrája mára teljesen kiépült:- A kilencvenes évek elején sikerült megoldani az egészséges ivóvízzel való ellátást, korszerű telefonhálózatunk kifogástalanul működik, s a vezetékes gáz is minden otthonba, közintézménybe eljutott. Az általános iskolában kialakítottuk a konyhát, és a szociális otthon bővítése is megtörtént. Az elmúlt időszak legnagyobb beruházása, a szennyvízhálózat kiépítése jelenleg is folyamatban van, s várhatóan ez év végéig elkészül. A községi, belterületi utak állapota nem túl rózsás, de úgy gondoltuk, hogy a szennyvízberuházás befejeztével ehhez is hozzálátunk. Terveink szerint az útszakaszok felújításával párhuzamosan a csapadékvíz-elvezetést is mindenhol megoldjuk. Az elkövetkező hónapokban a Petőfi út két felső ágát, a Bacsó Béla utat, valamint a Kossuth út alsó szakaszát szeretnénk felújítani. Ehhez természetesen pályázati forrásokra is szükség van, hiszen önerőből ezt nem tudnánk finanszírozni. A közvilágítás korszerűsítése is folyamatos. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hiába teszünk meg mindent helyben a környezetünk óvásáért, szépítéséért, ez nem mindig elegendő. Gondolok itt például a patakmeder tisztán tartására. Az állami tulajdonban lévő patakrészek kotrása évek óta nem történt meg a térségben pénzhiány miatt...- A közbiztonságra évek óta panaszkodnak a helybeliek...- Ez is a megoldatlan gondjaink közé tartozik. Két felújított szolgálati lakásunk is van arra a célra, hogy helyben települjenek le a körzeti megbízottak. Igaz, hogy a térségben két új rendőr is szolgál, ám nem Leleszen élnek, így nem is tudnak olyan hatékonyan dolgozni. Biztatnak bennünket, de hogy mikor lesz valóság az ígéretből, egyelőre nem tudni. Pedig igen nagy szükség lenne a ténykedésükre, mivel az utóbbi időben egyre többen lebzselnek a köztéren ittas állapotban, zavarva a békés lakosságot. Összességében elmondható, hogy Tarnalelesz sorsa akkor fordul jobbra, ha az itt élők közül sokan nemcsak a jogaikkal, hanem a kötelességeikkel is tisztában lesznek, s egymás értékeit tiszteletben tartva, saját értéket létrehozva gyarapítják a községet. ______________________________■ E lődeink emlékén őrködik Bozó László elkötelezett híve és őrzője Tamalelesz kulturális és történeti értékeinek. Nevéhez fűződik a település történetét megörökítő Tamalelesz község története című igényes, szépen illusztrált kiadvány, amely az első kiadás után rövid idő alatt elfogyott. Laci bácsi meggyőződéssel vallja, hogy Tamalelesz jobb sorsra érdemesebb a mainál. Nem titkolja, hogy aggódva nézi, miként hanyatlik ez az egykor virágzó település főként erkölcsi mivoltában:- Az én őseim egytől egyig itt éltek 500 évre visszamenőleg. Természetesnek tartottam, hogy felnőttként megőrizzem és össze- gyűjtsem mindazt az értéket, amit ők és a hajdani lelesziek képviseltek. Jól emlékszem a gyermekkoromra, amikor szájtátva hallgattuk esténként az idősebbek elbeszéléseit háborús élményeikről, elődeik nagyszerű tetteiről. Dédapám 96 évesen halt meg, és csodálatosan tudott mesélni. Általuk tanultam meg tisztelni és szeretni ezt a tájat, s kötelességemnek érzem átadni mindazt a tudást, amit ők osztottak meg velem. Páratlan természeti kincseknek vagyunk birtokában, amiről a ma felnövekvő nemzedék alig tud valamit. Biztos vagyok abban, hogy a község idegenforgalmi szempontból is kiemelkedő szerepet tölthetne be, ha tudatosan ismertetnénk meg értékeinket. Vajon ki tudja, hogy IV. Béla királyunk is járt e vidéken, és emlékére kápolnát is emeltek? Ki ismeri a Szederjes-tanyát, a Nagy-völgyi Válás-tanyát? Egy helyi író-olvasó találkozón arról próbáltam beszélni a jelenlévőknek, mennyire szomorú az, hogy a mai gyerekek a tv-ből jobban ismerik a külföldi nevezetességeket, mint saját szülőföldjük csodálatos örökségét. Épp ezért nem mondtam le arról sem, hogy létrehozzuk a faluban a saját kis helytörténeti gyűjteményünket egy erre alkalmas házban. Ebben kiállíthatnánk minden olyan használati tágyat, régiséget, ami őseink hagyatékából származik. Ezúton is kérek minden helyi lakost, ne adják el fillérekért a régi tárgyakat, hanem gyarapítsák velük a falu leendő kis múzeumát. ■ A muzsikálás élményéről A Szűk Mátyás Ifjúsági Fúvószenekar neve fogalomnak számít a térségben. Alig akad olyan település, ahol egy-egy jeles napon ne adtak volna koncertet az ifjú leleszi fúvósok. A 27 éve működő csapat nemcsak számos megyei és országos versenyen szerzett komoly elismeréseket, hanem nemzetközi porondon is meg- állták a helyüket. Karnagyuk, Rákóczi Péter büszke az elért eredményekre, bár hangjába egy kis szomorúság is vegyül, amikor az együttesről beszél:- Egyre nehezebb a közös munka. A hangszerek drágák, a javításuk költséges, és a gyerekek sem olyan kitartóak, mint egykor. Egy-egy fellépés előtt mindennap próbálunk, hiszen a kis zenészek otthon már aligha veszik kezükbe a hangszert. Legközelebb Szihalmon a falunapon mutatkozunk be, ahol rajtunk kívül még öt hasonló együttes kap lehetőséget a fellépésre. Ezenkívül Borsiba is kaptunk meghívást a Rákóczi-évforduló alkalmából. Erre az eseményre egy külön kis művet is komponáltam, amelyet ott mutatunk be először. Jómagam számos szép elismerésben részesültem már, így elégedett ember is lehetnék. Őszintén szólva azonban nagyon bánt, hogy kollégáim - akik néha emberfeletti munkát végeznek - évek óta nem részesültek semmilyen komolyabb szakmai elismerésben. ■ Tiszteletet a tanároknak! Az általános iskolában 1965 óta tanít Földi Ferenc, aki a ‘90-es évektől látja el az igazgatói teendőket. Az intézmény központi szerepet tölt be a térségben, mivel Bükkszenterzsébetről, Szentdomonkosról, Fedémesről is ide járnak a felső tagozatos diákok. 1994 óta Általános Művelődési Központként működik az intézmény, azaz ide járnak az óvodások, és a művelődési ház is a központhoz tartozik. Az itt dolgozó pedagógusok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a diákok számára ne jelentsen hátrányt az, hogy vidéken élnek és tanulnak. Az eredmények magukért beszélnek, hiszen a továbbtanulók minden középiskolában megállják a helyüket, tanulmányi eredményük nem romlik az iskolaváltással. A megyei és országos versenyeken, a különböző sportágakban ugyancsak szép eredményeket érnek el évről évre:- Speciális helyzetben vagyunk, mivel 320 tanulónk közül 200 cigány származású. Közülük 150 eredményesen tanul, s huszonötén sikerrel pályáztak tanulmányi ösztöndíjra. Az idegen nyelvek közül angolul és németül tanulhatnak, a számítógépes tantermünkben pedig mindenki elsajátíthatja az alapvető informatikai ismereteket. A művelődési házban működő könyvtár iskolai könyvtárként is szolgál. Ide most nyertünk pályázat útján hat darab új számítógépet, amelyeket a napokban szerelnek be. A legnagyobb gondunk, hogy mára minden szempontból kinőttük az intézményt. Nincsenek alkalmas helyiségeink a felzárkóztató foglalkozásokra, kicsi a tornatermünk, s a tanári szobáról is lemondtunk már. Ezért is pályáztunk a bázisiskola cím elnyerésére, amelyről a közeljövőben értesítenek bennünket. Ha nyerünk, a tetőtér beépítésével, és a tornaterem bővítésével megoldódhatnak a gondjaink. Bízunk abban is, hogy a munkánkat a jövőben több tisztelet övezi majd a lakosság részéről a jelenleginél - zárja gondolatait az igazgató. Az Általános Művelődési Központ komoly felújításra és bővítésre szorul fotó: perl MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Kovács Ágoston kőműves- Tősgyökeres leleszi vagyok. Úgy érzem, a községben a legnagyobb gond a munkanélküliségből származó feszültség. Ez elsősorban a cigány kisebbséget érinti. Nem vagyok rasszista, de nehezen tudok uralkodni magamon, amikor napról napra látom, miként mennek veszendőbe közös értékeink. A kisebbség tagjai közül is sok barátom van, akik akarnak és tudnak dolgozni. Ők nem a segélyre várnak, hanem keresnek maguknak munkát, hogy eltarthassák a családjukat. A többség azonban sajnos nem ilyen. Úgy gondolom, hogy a rendőrségnek határozottabban fel kellene lépnie, hogy véget vessenek a garázdaságnak. Kovács Barnabás NYUGDÍJAS TECHNIKUS — Olyannak szeretném látni a falut, amilyen gyermekkoromban volt. A bennünket körülvevő táj nem változott, ma is gyönyörű. Az emberek szemlélete azonban merőben más. Annak idején mindenütt művelt kertek, erdők sorakoztak, öröm volt kirándulni, szalonnát sütni az ápolt, gondozott részeken. A patakok vize kristály- tiszta és iható volt, ma mindent elborít a szemét. A belterületen a házaknál jószágokat tartottak, és ha eljött a vasárnap, mindenki rendet rakott a portáján, úgy ment az istentiszteletre. A cigányok és a magyarok egymást tisztelve, munkával töltötték a napjaikat. Erre vágyom, ezt szeretném. Kovács Gáborné NYUGDÍJAS- Évtizedeken keresztül kereskedőként dolgoztam a faluban, így jól ismerem a leleszieket. Szeretek itt élni, és erős a kötődésem, hiszen a szüleim, nagyszüle- im is itt élték le az életüket. Úgy vélem, hogy a helybeli és a környező munkahelyek megszűnésével kezdődött el a faluban az erkölcsi hanyatlás. Szomorúan látom, hogy az életerős emberek dologtalanul lebzselnek, és sajnos a gyermekek is úgy nőnek fel, hogy ezt a mintát látják követendőnek. Ezen csak a helyi munkahelyteremtő vállalkozások számának növelésével lehetne segíteni. Akkor talán azt is megérnénk, hogy a házak kapuit nem kellene fényes nappal is zárni. Danó Ferenc nyugdíjas- Harminchat évig dolgoztam becsületesen. Muzsikus cigány vagyok. A zenélésből, mások szórakoztatásából neveltem fel a gyermekeimet, és igyekeztem másoknak is példát mutatni. Magam is a Dankó-telepen élek, a többi roma között. Sajnos azt kell mondanom, hogy a fiatalokkal nagyon elszaladt a ló. Nincsenek tekintettel se a pihenni vágyó idősekre, se a betegekre. Sokszor hajnalig bömböltetik a magnót. Ezzel nem is lenne gond, ha ünnepnapokon tennék, és a munkával megkeresett pénzből. De nem ez a jellemző. Aki dolgozni akar, az ma is találna munkát. Sajnos sok emberből a szándék is hiányzik. Kovács Gyula ALKALMAZOTT- Kereskedelmi alkalmazottként dolgozom egy családi vállalkozásban. Én viszonylag elégedett vagyok az itteni körülményekkel. Minden közmű kiépült, s a szennyvíz- beruházás is komfortosabbá teheti az életünket. Az utak állapotán lehetne javítani, de ez is megoldódhat előbb-utóbb. A legfontosabb talán az lenne, hogy nagyobb biztonságban élhessünk. Ehhez mindenekelőtt a munkanélküliséget kellene felszámolni. Ez nem megy egyik napról a másikra. A másik fontos feladatnak tartom, hogy a kvalifikált, innen elszármazott fiatalok visszatérjenek a faluba. Bízom benne, hogy az egyetemista fiam is hazajön, és boldogul itt.
