Heves Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-03 / 78. szám

6. OLDAL H E V E S A R A N Y 0 S 2003. ÁPRILIS 3., CSÜTÖRTÖK HEVESARANYOS Polgármester: Király György Alpolgármester: Dorkó Csaba Jegyző: Szecskó Miklósné A képviselő-testület tagjai: Csehné Ferenc Katalin, Fazekas Bemátné, Ferenc Bertalan, Kispál Vilmos, Koós Bálint, Vancsó József, Barkóczi Sándor Kisebbségi önkormányzat: Elnök: Barkóczi Antal Tagok: Barkóczi Sándor, Kalas János A községháza címe: Hevesaranyos, Petőfi utca 1. Telefonszáma: 36/483-017 Ügyfélfogadási rend: Polgármesteré: hétfő 13-16; csütörtök 8-12 Hivatalé: hétfő, szerda, csütörtök: 7.30-16 kedden és pénteken ügyfélfogadás nincs Lakosság száma: 737 fő 0-14 éves korig: 76 férfi, 80 nő 14-18 éves korig: 12 férfi, 15 nő 18-60 éves korig: 196 férfi, 201 nő 60 év fölött: 58 férfi, 99 nő Vállalkozások száma: 12 Helyi adók 2002-ben: • iparűzési adó: 179 ezer forint • gépjárműadó: 234 ezer forint Közérdekű címek és telefonszámok: • Háziorvosi rendelő Szabadság út 12.; telefon: 36/483-491; rendelés: hétfő 12-16, csütörtök 8-12 • Általános Iskola Szabadság út 4. telefon: 36/483-019 • Napközi Otthonos Óvoda: Petőfi út 3.; telefon: 36/4834)06 A település története: Hevesaranyos a Mátra és a Bükk határán, Egertől északnyugatra 20 kilomé­terre fekvő település. Nevét 1295-ben említik először terra Anaras névalakban. Zsáktelepülés, közepén a Laskó-patak nyugati ága, az Aranyos-patak folyik ke­resztül. 1479-ben már az egri káptalan birtoka volt, amely jog 1945-ig fennál­lott. 1950-ben önálló taná­csot választottak, 1972-től pedig Bátorral alkotott társ­községet 1990-ig, amikor is ismét önállóvá vált. Jelen­tősebb ipari tevékenysége nincs, s a közúti forgalom sem jelentős. A lakosság római katolikus vallású, a fa­lu közepén álló egytornyos későbarokk templomot Ke­resztelő Szent János tiszte­letére emelték 1829 és 1832 között. Összekötő utat szeretne a falu Hevesaranyos. Előtérben az iskola, mögötte a késő barokk templom FOTÓ: GÁL GÁBOR Miután a korábbi ciklusokban sikerült befejez­ni a falu teljes közművesítését, s az utak hely­reállításával sem maradtunk adósak, most - a továbblépés érdekében - az idegenforgalom­hoz szükséges feltételeket szeretnénk megte­remteni - jelentette ki Király György, Hevesaranyos polgármestere, aki immár a ne­gyedik ciklusát tölti a közösség élén.- A rendszerváltás után felállt képviselő-testülettel egyetértettünk abban, hogy az addig a bátori óvo­dába járó helyi gyerekeket „hazahozzuk”. Ennek érdekében 1991 szeptemberre átalakítottuk a régi, kihasználatlan tűzoltószertá- runkat, így 20 aprósággal életre hívtuk az óvodánkat - emléke­zett vissza a kezded időszakra a polgármester. Mint mondot­ta, az akkori önkormányzat cé­lul tűzte ki az általános iskola bővítését is, lévén a felső tago­zatos gyerekek Egercsehibe vol­tak kénytelenek átjárni. Az óvoda létrejötte után egy esztendőre ez is megva­lósult: 1992 szeptemberében 40 iskolás kezdhette meg tanulmányait a helyi iskola első nyolc osztá­lyában, s ma már 69-en tanulnak itt 11 pedagógus és egy technikai alkalmazott felügyelete mellett. Mindezen lépésekkel - mutatott rá Király György - a település megtartó erejének növelése volt a cél. Ugyancsak a kezdeti időszakokban fogalmazó­dott meg a község teljes - azaz ivóvíz, telefon, gáz és csatorna- infrastruktúrájának kiépítése. Ezen beruházások megvalósulásához már a környező települések összefogására és a lakosság áldozat- vállalására is szükség volt, ennek megléte azonban azt eredményezte, hogy 1997-re e feladatokkal, azt követően pedig a megrongált úthálózat helyreállí­tásával is végzett a falu.- Úgy látjuk, hogy addig hiába is beszélünk a tu­rizmusról, mint a település számára jószerivel az egyetlen kézenfekvő kitörési pontról, ha a szüksé­ges feltételek, a szálláshelyek, az étkeztetési lehető­ségek hiányoznak. Márpedig sok más út nincs előt­tünk, hiszen a fold errefelé sajnos elég gyenge mi­nőségű, s az erdőgazdaság sem képes felszívni a rendelkezésre álló munkaerőt - tért rá az elkövet­kező időszak teeindőire a falu első embere. - Ter­veink szerint a posta és az orvosi rendelő épülete sátortetőt kapna, amelyet beépítve egy 30-40 fő be­fogadására alkalmas önkormányzati vendégház­hoz juthatnánk. Ugyancsak tervezzük egy új, tera­szos temető kialakítását de a legfontosabb a „zsák­település-jelleg" felszámolása lenne. A Bükkszékre vezető mintegy 3 kilométeres út járhatóvá tétele várhatóan több százmillió forintba kerülne, melyet pályázat útján teremthetnénk elő, ám ahhoz is biz­tosítani keU. alO százalékos önrészt. Király György az idősek otthonának kialakításá­ra vonatkozó elképzeléseket is vázolta, ám - mi­ként fogalmazott - ezt a tervét is csak a környező településekkel összefogva valósíthatja meg Hevesaranyos. A küzdelmes munka gyümölcse Már maga a jelenleg mintegy 30 csöppséget nevelő óvoda, s a benne lévő felszerelések, berendezések is az igen küzdelmes munka gyü­mölcsei. Elvitathatatlan azonban: megérte a fáradságot, hiszen az egykori tűzoltószertárból átalakí­tott épületben csendes, egészsé­ges, optimális környezetben nevel­kedhetnek a gyermekek, ami ma­napság már ritkaságszámba megy.- Fontos feladatnak tekintjük a kicsik felzárkóztatását, készségeik fejlesztését, ezért segíti munkán­kat logopédus, de ennek jegyében hívtuk életre a népi tánccsoportun­kat is - bocsátotta előre az intéz­mény vezetője, Kormos Ferencné. Mint hozzáfűzte, mindig is aktív résztvevői akartak lenni a helyi kö­zösség életé­nek: a gyerekek - legyen szó ka­rácsonyról, hús- vétról, farsang­ról vagy akár május l-jéről - minden ünnep­ségen nagy si­kert aratnak. Érthető tehát, hogy a nevelési programban is kiemelt feladatként szerepel a hagyományőrzés és az egészséges életmódra nevelés. Természetesen az óvodában is dédelgetnek álmokat. Noha az épületet 2000-ben bővítették 20- ról 30 férőhelyesre, mostanra ez a keret is betelt. A különböző esz­közök, játékok fejlesztése, cseréje állandóan napirenden. szerepel, azonban puszta szócséplés he­lyett pályázati kiírások böngészé­sével, a lehetséges források felku­tatásával igyekszik az óvoda lé­pést tartani a kihívásokkal. Sze­rencsére - tette hozzá Kormos Ferencné - a helyi vállalkozók is segítik erejükhöz mérten az intéz­ményt. Vadtrófeák között Kálmán Bertalan saját bevallása szerint az első trófeás vadját, egy süldő vaddisznó kant, 1967-ben ejtette el, az utolsót, egy őzbakot pedig 2001. jú­nius 28-án. Azóta nem is jár ki már lőni. A két dátum között eltelt majd' 35 év alatt - s er­ről a hevesaranyosi por­ta falai is sokat tudná­nak mesélni - a számta­lan apróvad mellett 10 gímszarvas, 250 vaddisznó, vala­mint 50 őzbak került puskavégre, mind a hevesaranyosi vadászte­rületen. A páratlan gyűjtemény nem mellesleg 1990-ben a német- országi Frankfurtban tartott kiál­lításon is osztatlan sikert aratott. -Tíz éven át vadásztattam is a társaságon belül, ahonnan sok­sok élménnyel térhettek haza a vendégek, akik közül többen visz- szatértek ide - fűzte hozzá. Ha Kálmán Bertalan­ról szólunk, a vadászat iránti szenvedély mel­lett a kitartást és a hűsé­get is meg kell említeni, lévén 1958-ban 15 éve­sen állt munkába a köz­útkezelőnél, s 2001-ben innen ment nyugdíjba 43 év és 223 nap után, miniszteri kitünte­téssel. Igaz, sokáig nem pihent otthon, mert - miként fogalma­zott - hiányzott a munka, így most vagyonőrként jár vissza ko­rábbi munkahelyére. Hosszú távra terveznek Minden olyan örömmel és nehéz­séggel szembesülünk itt, ami egy kis település kis iskoláját jellemzi - mondja az oktatási intézmény igazgatója, Szecskó Bá­lint. A 70 nebuló több mint 80 százaléka ci­gány származású, ami fokozott, odafigyelést igényel a pedagógusok­tól. Az önkormányzat döntése értelmében az alsóban az 1. és a 3., il­letve a 2. és a 4. osztály összevontan dolgozik, míg a fel­sősök külön-külön osztályban ta­nulnak. Az igazgató szerint gon­dot jelent az is, hogy egyre több olyan diákjuk van, aki fejlesztő foglalkoztatásra szorul. E téren hosszú távra keres megoldást az iskola: az egyik tanár most szerzi szakirányú képesítését. Szecskó Bálint szerint bár az intézmény és fenntartója is na­gyobb távlatokban szeretne gon­dolkodni, aggasztó jelként érté­kelik, hogy a tanulói létszám fo­kozatosan csökken, miután a jobb képességű gyerekeket Egerbe hordják a szüleik, míg a gyengéb­bek ugyancsak a megyeszékhe­lyen működő gyógypedagógiai is­kolába járnak. Mindez annak el­lenére van így, hogy az önkor­mányzat erején felül is segíti az iskolát. Ez a fajta „ragaszkodás” - az állami normatíván felül - ugyanis évente 8-9 millió forintjába ke­rül a településnek. - Meg vagyok győződve róla - teszi hozzá -, hogy Flevesaranyosnak hosszú távon is szüksé­ge van az iskolára, hi­szen sok helyütt, főként a cigány családoknál, sajnos most is gondot jelent az iskolába járatás... Pedig az eredményekre sok panasz nem lehet, hiszen az in­nen továbbtanulók jobbára meg­állják a helyüket, sőt tanulmányi versenyeken is részt vesznek. A magasabb színvonalú oktatás fel­tételeihez szükséges technikai fejlesztésekre pedig pályázato­kon keresztül kerít forrásokat az intézmény. Tervezik egyebek mellett azt is, hogy a tetőtér be­építésével méltó körülményeket teremtenének az iskolai könyvtár számára, s ugyanitt kaphatnának helyet az oktatásban használt számítógépek is. Számítógépes oktatás az iskolában FOTO: PERL MARTON MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Vancsó Albin NYUGDÍJAS TEMETŐGONDNOK — Noha a helybéli híveink adomá­nyaiból sikerült a templom re­konstrukciójához hozzájárul­nunk, sok len­ne még e téren a tennivaló, ám saját forrása­ink, sajnos, vé­gesek. A jelen­legi állapotokat tekintve ma­gam is támoga­tom az önkor­mányzatnak egy új temető kialakí­tására vonatkozó elképzeléseit. Szerencsére a település vezetése - erejéhez mérten - az idősekről is gondoskodik, bár e korosztály helyzete az igen alacsony nyugdí­jak miatt nagyon nehéz. Úgy látjuk ugyanakkor, hogy Hevesaranyos számára az igazi áttörést hosszabb távon a „zsáktelepülés-jelleg” fel­számolása, a Bükkszék felé vezető összekötő út megépítése jelentené. KOÓS BÁLINT ROKKANTNYUGDÍJAS ASZTALOS — A település megtartó erejét néz­ve talán a legfontosabb feladatként a munkahelyteremtést kellene megemlíteni, hiszen a fiata­lok - választási lehetőség hiá­nyában - kény­telenek tovább­ra is másutt ál­lás után nézni. Sajnos tény: az erdőgazdaság nem képes felszívni még a rendel­kezésre álló helybéli munkaerőt sem. Másrészt továbbra is gondot jelent az, hogy néhány olyan csa­lád is megtelepedett itt, akik nin­csenek tisztelettel a községünkben élőkre. Szerencsére a helyi sport­életre - főként a megyei másod- osztályra aspiráló focicsapatra - sem lehet panasz, bár hiányoznak a régi, közösséget erősítő falusi szpartakiádok. FerenczImre NYUGDÍJAS- Szép terveket fogalmazott meg a település vezetése, s várjuk, hogy mire futja majd a lehetősé-, geinkből. Na­gyon szeret­nénk végre lát­ni, hogy egy régi álmunk, a falut Bükk­székkel össze­kötő út is meg- valósuljon, amely a köz­művesítés mellett az utóbbi fél év­század legjelentősebb fejlesztése lenne. Azt gondolom, az önkor­mányzat ebbéli törekvését a hevesaranyosiak egy emberként támogatják. Ez a beruházás talán a megélhetési gondjainkon is eny­hítene, hiszen helyben - a képvi­selő-testület erőfeszítései dacára - munkalehetőség alig-alig akad, s a fiatalok is kénytelenek így má­sutt állás után nézni. Bizsök Lajosné KÖZHASZNÚ MUNKÁS — Talán egy kicsit nagyobb és élénkebb közösségi élet, a gazda­gabb programok javára válnának a falunak. Alap­vetően jónak látom az általá­nos iskolában folyó munkát is, bár itt meg kell jegyezni - s ezzel talán nem vagyok egyedül -, nagy segítség lenne a szülőknek, ha a speciátis képzést igénylő gyer­mekekkel itt helyben tudnának foglalkozni a szaktanárok, s nem kéne a megyeszékhelyre ingázni naponta. Tapasztalataim szerint az önkormányzat összességében kielégítően működik. Igaz, a lehe­tőségeink, sajnos, igencsak korlá­tozottak, de ennek dacára jelentős fejlesztésekre került sor az elmúlt esztendők folyamán. Ferenc Tibor HIVATÁSOS KATONA — Magam is elégedett vagyok a településsel. Szerencsére a sport­életre sem lehet panasz: jó foci­csapatunk van, s reményeink szerint a követ­kező idényt már a megyei másodosztály­ban kezdhetjük el. Ehhez per­sze arra is szük­ség van, hogy a magasabb osztállyal járó kötele­zettségeket is vállalni tudjuk. Hogy azonban a nehézségekről is szót ejtsek: engem ugyan Egerhez köt a hivatásom, meg vagyok győ­ződve arról is, hogy a falu jövője érdekében fontos lenne, ha minél több fiatal helyben találhatna munkát. Ma azonban erre még alig-alig kínálkozik lehetőség, így sokan kénytelenek a megyeszék­helyen állás után nézni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom