Heves Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-23 / 94. szám
6. OLDAL ZAR Á N K 2003. ÁPRILIS 23., SZERDA ZÁRÁNK Polgármester: Csintalan István Jegyző: Kovács Györgyné A képviselő-testület tagjai: Bencsik Rebeka, Novák Ferencné, Lövei Zsuzsanna, Urbán Béla, Lövei István. Községháza címe: Zaránk, Fő út 21. Telefon: 36/471-983 és a polgármesteré: 36/ 471-978 (fax is). Ügyfélfogadás: Hétfő, kedd, péntek: 8-12 óra között. A polgármesteré: szerda: 8-12 óra között. Körjegyző ügyfélfogadása: hétfő: 8-12 óra között és szerda 13-16 óra között. Lakosság száma: 496 fő 0-2 éves korig: 6 2-14 éves korig: 55 14-18 éves korig: 13 18-60 éves korig: 248 60 év fölött: 174 Vállalkozások száma: 10 Adónemek: Építményadó: 500 eFt. Gépjárműadó: 500 eFt. Termőföld után: 700 eFt. Közérdekű telefonszámok: • Orvosi rendelő: 471-983 • ABC: 471-982 • Posta: 471-981. Jeles napok: • Lovasnapok: június 21 -22. • Búcsú: Imre-naphoz legközelebb eső vasárnap, novemberben. A település története: Az első írásos emlék 1274- ből származik Zaranca névalakban. 1325-től a falu birtokrésszel rendelkeznek itt a Kompoltiak, az Országh és a Nyári család. A török harcok idején a falu többször elnéptelenedik. 1701- től az Almássyak örökösei gazdálkodnak a zaránki birtokon, s ettől kezdve egy nyugodt, kiegyensúlyozott időszak következik. A második világháború után a lakosok száma eléri az 1300-at. A falunak országszerte hires a mezőgazdasága és állattenyésztése. Ettől kezdve azonban folyamatos csökkenés következik. A csökkenő lélekszám ellenére kiépülnek a közművezetékek, habár az intézményrendszer egyre apad: az iskola és az óvoda Tamamérán fogadja a gyermekeket. A helyi művelődést a könyvtár és a művelődési ház biztosítja. A faluban évek óta egyre sikeresebben működik a nyugdíjasklub, amelynek önálló énekkara és színjátszó csoportja is van. Polgármester fényképezőgéppel Az új szociális otthont a falu főterén álló, volt iskolaépületben alakították ki fotóí perl mártom Zaránk polgármesteréhez, Csintalan Istvánhoz hozzátartozik fényképezőgépe. Nem öncélú fotós ő. Lefényképez mindent, ami a faluban szép, vagy megörökítésre érdemes. Legutóbbi büszkesége a szociális otthon.- A Széchenyi-pályázat segített nekünk abban, hogy az évek óta üresen álló volt iskolaépületnek hasznos funkciót találjunk — eleveníti fel Csintalan István. - Nagy szívfájdalmunk volt, hogy a falu központjában álló épület funkció híján tönkre megy. Ám nyertünk és ezzel sok helybéli álma is valóra vált: a megyében kistelepülések között elsőként építettük fel a szociális otthonunkat, amely egyelőre helybeli öregeket fogad majd. A külső munkálatokat hamarosan a belső berendezés kialakítása, megvásárlása követi. A minisztérium ugyanis kikötötte, hogy még ebben az esztendő: ben be kell indítani az otthon működését. Ehhez "azonban újabb pályázati összegekre lesz szükség, lévén egy ilyen kis településnek ez már meghaladja az erejét.- Egyévi működtetés után szeretnénk átadni az üzemeltetést a hevesi szociális otthonnak, de a tulajdonjog a miénk maradna — folytatta a település vezetője. — Ezen túl nagy célunk — s erre az idei kemény tél is figyelmeztetett bennünket -, hogy mielőbb fedett és fűtött buszmegállóról kell gondoskodnunk. Még ebben az évben szeretnénk egy fedett és fűthető buszvárót építeni. A volt tűzoltószertár épületében, amelyet már évek óta nem használunk a fiataloknak egy ifjúsági klubot alakítunk ki. Ugyancsak a gyermekekre gondolunk, amikor elhatároztuk, hogy egy korszerű és biztonságos játszótér kialaldtására törekszünk. Nem szabad megfeledkezni a régi épületek karbantartásáról sem. Ezért az önkormányzat nyílászárócserét tervez a községháza épületén. Beszélgetésünk időpontjában pedig már zajlottak az egyeztetések a falu lakóinak biztonságára vigyázó polgárőrség megalakításáról. — Habár egy 500 lelkes kistelepülés nagyon kevésből gazdálkodik, a lovasnapokat mindig meg fogjuk rendezni - ígéri a polgármester —, aki azt is hozzáteszi: lelkesen támogatja a nyugdíjasokat is, akiknek énekkara és színjátszó csoportja ugyancsak Zaránk elismerését növeli. S ezért a munkáért a falu lakói nem hálátlanok. A polgármester 60. születésnapján negyven percig csak neki játszottak az idősek, s a szociális otthon avatásakor pedig a Zaránk Községért kitüntetést vehette át. ■ A mérce a Kánai menyegző Csupán öt éve, 1999-ben alakult meg a faluban működő Nefelejcs nyugdíjasklub, amelynek sikertörténete azóta megyeszerte ismert. Az énekkar szinte minden fellépésekor dobogós helyen szerepel, míg a Kánai menyegző című színjátékot ugyancsak kitörő siker szokta fogadni. — A nyugdíjasok igényelték azt, hogy legyen valamilyen szervezett keret, ahol találkozhatnak, szórakozhatnak - emlékszik vissza a kezdetekre Palotás Sándor, a nyugdíjasklub vezetője —, így született meg az ötlet, hogy a falu alapításának 725. évfordulójára hozzunk létre egy klubot. Eredetileg 15 alapító tagunk volt, mára a taglétszám már harminc. Eleinte a nyugdíjasainknak kicsit szokatlan volt, hogy próbálunk, hogy készülünk a fellépésekre. Ám fokozatosan szoktattuk magunkat a gondolathoz, előbb csak asztal mellett énekeltünk, aztán kipróbáltuk, hogy milyen mikrofonba beszélni. Mára olyan rutinos lett a csoport, hogy attól sem riad meg, ha nagy közönség előtt kell szerepelni. Az énekkar sikerei — tavaly a délhevesi megyei nyugdíjas Ki Mit Tud? találkozóról a második díjjal tértünk haza —, arra ösztönöztek bennünket, hogy próbálkozzunk a színjátszással is. így született meg a Kánai menyegző, amely helyi népszokásokat elevenít fel és a produkció megalkotásáért igen sokan dolgoztak, Szarvas Ferencné például színpadra állította, Molnár István műgyűjtő pedig anyagokkal segítette a csoportot. A fellépések mellett azonban bőven van idő a szórakozásra, ki- kapcsolódásra. A zaránki nyugdíjasok jártak már Ópusztaszeren, Széntkúton, Gödöllőn, vagy Godó Lajos közreműködésével a Parlamentben. S hogy milyen jó hangulatú ez a csoport, azt Kovács Bélámé azonnal be is bizonyítja, hiszen kérésünkre kristálytisztán csengő hangján azonnal dalra is fakad és egy zaránki népdal részletét adja elő. Mert a csoport azt is vállalta, hogy felkutatja a zaránki népdalokat, összegyűjti azokat és megőrzi az utókornak. m Az adott szó tisztessége Dr. Géczi Istvánt messzire vitte a sors szülőfalujától, Zaránktól. Válogatott futballkapusként bejárta a világot, s egy ideig parlamenti képviselő is volt. Szülőföldje hívószavára azonban most is egy szóra hazajött. — A szó legnemesebb értelmében egy polgári, pezsgő élet zajlott itt a gyermekkoromban — emlékszik vissza az itt termelt növények és tenyésztett állatok fajtáit még a tankönyvek is megemlítették. Sokan kerültünk el abban az időben középiskolákba és bármennyire is nehéz volt a változást megszokni, attól mindenki rettegett, hogy „hazakerüljön”, mert egy zaránki embernek szégyen volt az életben nem megállni a helyét. Még a régi iskolámra is emlékszem, ahol három tanteremben tanultunk. Talán ezért is fáj, hogy most már nincs itt iskola és óvoda, hiszen ezzel a jövő lehetőségét veszti el egy ilyen kis falu. Az itteni élet színvonalára jellemző, hogy egyszer még a Párizsi vendég című három felvonásos operettet is bemutattuk. Hétvégeken mindenki takarított, adott arra, hogy az ő portája se maradjon el a szomszédé mögött. Ám a továbblépés hiánya miatt sokan elkerültünk. De a becsületesség, a tisztesség, az adott szó kötelezettsége úgy érzem mindannyiunkat elkísért a szülőföld örökségeként. Háziipar: az egyetlen munkalehetőség a faluban A faluban jelenleg már csak egyetlen olyan munkahely maradt, ahol „tömegesen” tudnak dolgozókat foglalkoztatni: ez a hevesi Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet zaránki részlege. — Tavaly ünnepelte szövetkezetünk fennállásának 50. évfordulóját, s azért is vagyunk büszkék, hogy erre az évfordulóra sikerült megőriznünk Zaránkon a háziipar részlegét - mondja Csintalan Jánosáé vezető. - Régebben volt időszak, amikor 30-40 asszony dolgozott itt, most pedig már csak hatan vagyunk. Meglepő, hogy bár a faluban nincs munkalehetőség, mégsem sokan kopogtatnak az ajtónkon, aki próbálkozik, az elég hamar feladja. Talán a fiataloknak már nincs türelme ehhez a fajta munkához. A kirendeltség vezetője hozzáteszi: az is igaz, hogy hatan elégnek bizonyulnak az itteni megrendelések teljesítéséhez. Többnyire a külföldi piacnak termelnek, az ajándéktárgyak mellett kabátokat, mellénykéket varrnak, amelyek osztrák, amerikai, olasz vagy japán piacokon találnak gazdára. A régi időket tükrözi, hogy bár manapság már nem szőnek, azért a modern varrógépek mellett még láthatók a régi szövőszékek, amelyek mellett egykor dolgos zaránki asszonykezek munkálkodtak. — Családias, jó hangulatú csapat ez — mondja Csintalan Jánosné -, s bár kevesen vagyunk, mi azért ragaszkodunk ehhez a munkához és szeretjük is ezt csinálni. MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Novák Ferencné Juhász Imréné TAKARÉKSZÖVETKEZETI VEZETŐ NYUGDÍJAS Bencsik Rebeka Urbán Béla VÁLLALKOZÓ KÉPVISELŐ Kovács Béláné NYUGDÍJAS- Nagyon örülünk annak, hogy ebben a picike kis településben is működik egy pénzintézet és az önkormányzat számláját is mi vezetjük. Úgy gondolom, hogy a lé- lekszámhoz képest nagyon is jó a falu ellátottsága, a buszközlekedése pedig kiváló, szinte mindenhová el lehet innen átszállás nélkül jutni. Úgy gondolom, hogy azt sem lehet a település hátrányai közé sorolni, hogy nincs itt óvoda és iskola, hiszen tarnamérán nagyon színvonalasan oktatják a gyermekeket, egy ilyen kicsi önkormányzatnak pedig óriási anyagi erőfeszítés lenne fenntartani egy tanintézményt.- Én egész életemet itt éltem le és nagyon szeretem ezt a falut. De nagyon fáj, hogy mennyire sok a piszok, hogy az emberek képesek a szemetet az árokba dobni. És még azt sem hinném, hogy az egységes szemétszállítás okozta ezt, hiszen ez már évek óta így megy. Kis összefogással széppé, kellemessé lehetne tenni ezt a falut. Az emberek vallásosak, összetartok és jó kis közösség él itt. Szeretem a nyugdíjasklubot, amellyel már sok helyre eljutottunk és sok szép dolgot láttunk. Jó a csapat, alig várom, hogy újra találkozzunk. Legközelebb májusban ismét együtt megyünk. Soha nem bántam meg, hogy egész életemet itt éltem le.- Mindenekelőtt a faluban több virágot, fát kellene ültetni, hiszen ez hozzátartozik a jó közérzethez. A faluban sok idős ember él, rájuk feltétlenül figyelni kell, ezért is örült a mi korosztályunk is annak, hogy elkészült az idősek otthona. Az öregektől sokat lehet tanulni és tiszteletet érdemelnek. Nagyon várjuk már, hogy elkészüljön az új buszváró és a faluban élő gyermekeknek is szükség lenne egy játszótérre. Békés falu ez, ahol szeretet van. Talán a fiatalok szórakozási lehetőségeiről is gondolkodni kellene, mert azok is, akik még itt vannak eljárnak hétvégeken máshová. — Tíz évvel ezelőtt még csak álom volt, hogy a faluban lesz gázfűtés, telefon. Most ezek mind valóságosak, amelyek az itt élő embereket szolgálják. Tudjuk, hogy még mindig van munkánk. Szeretnénk, ha a falu központjában létrejönne egy pihenőpark, ahová délutánonként idősek és gyermekek kiülhetnének. Szervezzük a polgárőrségünket és gondolkodunk azon, hol lehetne kialakítani egy ifjúsági klubot. Mivel a falu lakossága korosodó, ezért a gyermekeket az ő tiszteletükre tanítjuk és az önkormányzat is figyel arra, hogy ne csak szociális intézkedésekkel, de tervek megvalósításával is szolgáljuk a jó közérzetüket. — Nagyon tetszik nekem az, hogy figyelnek az emberek igényeire, megkérdeznek bennünket és segítenek, ha van elképzelésünk. Nagy bánatunk azonban az, hogy a fiatalok elmennek. Talán ha lenne munkalehetőség, akkor többen itt maradnának és talán újra el lehetne indítani az óvodát, ha több fiatal lenne a községben. Nagyon szeretek a nyugdíjasklubba járni és énekelni. Most az foglalkoztat minket, hogy vajon milyen lehetett a zaránki népviselet. Eddig ugyanis nem találtunk olyan forrást, amelyből megtudhattuk volna, hogy mit viseltek a régi zaránkiak. Márpedig fellépésekhez erre szükség lenne.
