Heves Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-02 / 77. szám

Igjmj 2003. Április 2., szerda 2 3 11. OLDAL P F A tárgyilagosság kedvéért A modem Jézus Krisztus Az alábbiakban reagálok a Heves Megyei Hírlap 2003. március 29-i, szombati számában „Engedély van, a bűz marad?” című cikkre, mint név szerint nem említett, de érintett személy. A telepengedé­lyezési eljárást én folytattam le ál­lamigazgatási jogkörömben. Ké­rem, hogy reagálásomat lapjuk­ban szó szerint jelentessék meg. „A megjelent cikk miatt azért szólalok meg, mert alapvetően megkérdőjelezhető az újságíró tárgyilagossága. Ipari üzemek a környezetük­ben lakóknak okozhatnak kelle­metlenséget, így részükről az in­dulat és az érzelmi telítettség indo­kolt. Nem indokolt azonban, hogy az újságíró „istenmezejei önkor- mányzat”-ot írjon jegyző helyett, ÁNTSZ-szakvéleményt hiányol­jon, holott az ÁNTSZ Heves Me­gyei Intézete szakvéleményét a kft. becsatolta, továbbá az sem, hogy így írjon cikket a témáról, hogy a telepengedélyezés eljárás­joga nem érdeldi. Sike újságíró úr állít és ítél. Nem érdekli — hiszen nem kérdezett meg — az eljáró jegyző véleménye vagy álláspont­ja. Ha kérdezett volna, talán több tárgyszerű állítást tartalmazna a Az utóbbi napokban, hetekben sok szó esik a NATO-kérések teljesíté­séről vagy nem teljesítéséről. Az el­lenzék, közöttük a Fidesz, majd­nem minden egyes kérést megvé­tózik vagy meg akar akadályozni. Szeretném megjegyezni, nem va­gyok NATO-párti. Minek siettünk annyira a belépéssel? Kézzel-láb- bal törekedett rá minden párt, kü­lönösen a Fidesz. Megint csak azt kell mondanom, hogy politikusa­ink, különösen a fideszes politiku­sok, sokszor nem tudják, mint be­szélnek. Hiszen ők írták alá a NA- TO-csatlakozási dokumentumo­kat, nekik talán illene tudni, mit ír­tak alá. Sokszor olyan kijelentése­ket tesznek, hogy az ember esze megáll. A volt miniszterelnök, Or­bán Viktor pl. azt mondta, hogy szabad és független ország va­gyunk. A baj csak az, hogy ez egy ellentmondás. Aki ugyanis egy szervezetbe - legyen az katonai vagy gazdasági - belép, az már nem független. Nem tudom, ezek az urak hogy gondolják: a NATO Ezúton szeretnék köszönetét mondani az egri kórház gyer­mekosztálya valamennyi orvosá­nak és ápolójának, amiért két­éves unokám életét megmentet­ték. A kicsi agyhártyagyulladás gyanújával került az osztályra, ahol egy órán belül beazonosítot­ták a betegséget, és azonnal szak­cikke. A valóság csupán annyi: 1. fokú nem jogerős telepengedélye van a Terra Vita Kft.-nek, ezt fel­lebbezés miatt a Heves Megyei Közigazgatási Hivatal vizsgálja. Nagy László jegyző" k Tisztelt Jegyző úr! 1. Az általam meghivatkozott kor­mányrendelet egyértelműen ki­mondja: A szakvéleményt az első­fokú eljárásban az ÁNTSZ illeté­kes városi szervezete adhatja ki. 2. A becsatolt megyei szakvéle­mény nem a telephelyengedély kiadásához, tehát más célból ké­szült. 3. A jegyző úr nem emlíü a telekszomszédok véleményének mellőzését. 4. 2003. március 28.: az istenmezejei hivatal telefonszá­mán az általános iskola jelentke­zik (2003-as telefonkönyv!). Az is­kolában megadott számra auto­mata közli, hogy „érvénytelen szám”. A másik, szintén a telefon­könyvben szereplő számon nem veszik fel a telefonkagylót. A tér­ségben tartózkodó kollégám tele­fonja pedig — vélhetően — térerő híján nem elérhető. Ez az oka, hogy a „másik fél” nem kérdezte- tett meg. _______ sike Sándor m ajd megvéd minket minden el­lenszolgáltatás, minden elkötele­zettség nélkül? A Varsói Szerző­désből való kilépést is a Fidesz szorgalmazta leginkább. Semmi kifogásom az ellen, hogy felbom­lott ez a szerződés. De felelős poli­tikusoknak már illene tudni, hogy most ugyanott vagyunk, ahol vol­tunk, tehát nem vagyunk függetle­nek. A különbség annyi, hogy most nem Moszkva dirigál, hanem égy kicsit távolabbról szabják meg, mit tegyünk. Ugyanúgy le kell ten­ni az asztalra a ránk eső részt, mint régebben kellett. Ugyanúgy csatló­sok vagyunk, mint régen. Azt üze­nem a politikusoknak, ha okosat nem tudnak mondani, butaságot ne mondjanak. Igaza volt az igaz­ságügyi miniszternek a Parlament­ben, amikor megkérdezte a fideszesektől, hogy volt-e gyerek­szobájuk. Mert ha volt, akkor men­jenek vissza oda, és ne a Parlament székeit koptassák. Ország János Istenmezeje (rím a szerkőben) szerű orvosi ellátásban részesí­tették. A szükséges, életmentő gyógyszerek beszerzéséről is idő­ben tudtunk gondoskodni. Soha nem múló hálával gondol az egész családunk ezekre a kiváló emberekre. Köszönettel: Csatári Szilárdné Mostanában, immár nyugdíjas­ként, van néha időm a múltba Té­vedni. Valamikor, a XX. sz. hatva­nas éveiben Egerben, a Grónay u. 3. sz. alatt bútorgyár működött. Én is ott dolgoztam asztalos szak­munkásként, két műszakban. Egyszer egy különös, több mint meghökkentő történetnek jutot­tunk a birtokába. Délutánosok voltunk. Nyáron, mint most is, nem a büdös és meleg emeleti do­hányzóba mentünk rágyújtani, hanem lementünk a porta elé. A művezetőnkön, Miskolczi Sanyi bácsin kívül nem volt már benn egy főnök sem. Leültünk a hűvös betonra. Velünk szemben, a porta ajtaja előtt ült az öreg portás, Horváth Pista bácsi. A meleg mi­att még a papucsát is lerúgta a lá­báról. Beszélgetés, cigarettázás közben az egyik munkatársam a fülemhez hajolva hirtelen azt súgta nekem: — Nézd már az öregnek a lábát... - Miért, mi van vele? - Nem látod? A lábfejét fi­gyeld! Láttam már, azonnal meg­láttam. A két lábfej közepén egy- egy csúnya forradás éktelenke­dett. — Mi az, Pista bácsi — szólal­tam meg -, talán csak nem maga a Jézus Krisztus? - Ne viccelj! Miért? - nézett rám az öreg. - Hát a lába fejével mi történt? Egyszerre mindenki odané­zett. A portásunk, mint aki pa­rázsra lépett, hirtelen felkapta mindkét lábát, és a papucsába dugta. Kérdezgettük volna, de Pista bácsinak hirtelen sürgős A közlekedés fejlesztése és fenn­tartása egyre tudatosabban kell hogy hozzájáruljon az életminő­ség javításához, a környezettel összhangban álló mobilitáshoz. Ehhez az állampolgárok azonos akaratára is szükség van. Ma már a közlekedés rendsze­re és szolgáltatása nemcsak szol­gáltató, ellátó szerepű, hanem a globálissá bővült és totálissá ger­jesztett gyártási-elosztási-fo- gyasztási folyamat tényezője a gazdasági dinamizmus talán leg­fontosabb erőforrása. Reméljük, hogy Magyarországon is már ál­talános követelménnyé vált a fenntartható mobilitás biztosítá­sának igénye. Véleményünk szerint ez Eger­ben azt jelenti, hogy a Dobó tér központtal, hozzávetőlegesen 1 km átmérőjű körben, a Vörösmar­ty - Törvényház - Kossuth Lajos - Álmagyar - Szarvas tér - Mekcsey - Bástya - Tetemvár - Malom - Bartalos (viadukt) út határolta te­rületen erősen csillapított forgal­mú belvárost kell kialakítani. A csillapított forgalmú közle­kedéshez kapcsolódó tiltások és szigorú szabályok megalkotásá­hoz javasolt 7 gondolatunk, me­lyek alkalmazása a jobbítás szán­dolga akadt, bement a fülkéjébe és ki se jött onnan. Valaki közü­lünk, igaz, csak négyszemközt, később mégis kiszedte az öregből az igazságot. Nem felejtem azt el, amíg élek... Egy hosszú, marhavagonok­ból álló vasúti szerelvény haladt valahol nagy Oroszországban, bocsánat, a Szovjetunióban, Szi­béria felé. Az átkozott XX. sz. második világtragédiája zajlott abban az időben. A különböző nációjú hadifoglyokkal telizsú­folt vagonoknak egyikében a le­írhatatlan szenvedéseket átélt emberi roncsok, egyetértésre jut­ván abban, hogy nincs már szá­mukra semmilyen kockázat, arra az elhatározásra jutottak, hogy a lezárt vagonjuk deszkapadozatát megbontva próbálnak szabadul­ni, vagy a lassú halált gyorsabb­ra váltani. Egymás után vetették magukat az éjszakai vak fekete­ségbe, a csattogó vaskerekek kö­zé. Hogy mi lett a sorsuk, köny- nyű azt sejteni. Amikor már csak ketten maradtak, a vonat hirte­len megállt. Néhány perc süket csend után orosz beszéd hallat­szott, majd a résnyire eltolt ajtó nyílásában egy, a kezében vihar­lámpát tartó géppisztolyos alak jelent meg, a látványtól megdöb­bent arccal. Ordított, toporzé- kolt, ütötte, rugdosta őket, majd géppisztolyát előkapva, csövét rájuk irányítva, kattant a biztosí­tózár. A két célba vett szempár lecsukódott, egy villanásnyi ide­dékával célhoz vezethetne: 1. A fogyasztó (a közlekedő ember) legyen a közlekedéspolitikai dön­tések középpontjában (a többségi elv érvényesülésével, privilégiu­mok nélkül). 2. A szuburbanizá- ciós folyamat kezelése céljából a meglévő településszerkezethez kell a közlekedési kérdések dön­téseit illeszteni - a közlekedés- szerkezet és mód összhangjának megteremtésével. 3. A közlekedé­si kapacitás fejlesztése (út, inf­rastruktúra stb.) csak a csillapí­tott forgalmú belvároson kívül le­het szükséges. 4. A közlekedési szerkezetváltozások rugalmasan kövessék a közlekedési fejleszté­seket. 5. A zöldfelület-gazdálko­dási kérdések kiemelt fontosság­gal legyenek figyelembe véve a közlekedésfejlesztési döntések­ben. 6. A közforgalmú közleke­dés versenyképessége javítandó, a jármű állománya és infrastruk­túrája megújítandó. Ehhez több pénzügyi forrás igénybevétele szükséges: — az üzemeltetők le­hetséges pénzügyi forrásai (lehe­tőleg városi közlekedési szövet­ségként); - az önkormányzati költségvetési támogatásai; - az állami költségvetési (később EU- s) pályázatok és az egyéni közié­ig két ember búcsúzott szüleitől, aztán... — Sztoj! — hallatszott a vagonajtó felől. Nem, nem volt még itt, mégsem jött még el a megváltó halál. A megjelent orosz tiszt rövid parancsszava­kat mondott az őrnek, aki keres­gélni kezdett a vagonban. Az egyik foglyot valami drótfélével összekötözte. A kezeit hátra, a lábait össze. De nem volt több kötözőszer. Az orosz káromkod­va eltűnt, majd néhány perc múlva jött, kezében egy fejsze és két hatalmas nagy szög. A fog­lyot, a megkötözetlent, a sarok­ba rugdosta, miközben felmá­szott a vagonba egy másik orosz katona is. Az ráfogta a fegyverét a fogolyra, az előbbi pedig letér­delt a sarokban álló fogoly elé. Aztán a fejsze csattogni, a fogoly fájdalmasan jajgatni kezdett. Amikor az orosz felállt, a társa a látványtól öklendezve ugrott le a vagonból. A fogoly két bakancsá­ból folyt kifelé a vér. így utazott napokon keresztül, a padozat­hoz bakancsostul leszögezett lábbal, alvadt vérrel teli bakan­csában, guggolva vagy állva. Horváth Pista bácsi, a modern Jézus Krisztus 1956-ban jött haza az orosz hadifogságból. Kevés ember volt életemben, akire olyan tisztelettel néztem fel, mint őrá. Mert nem tudhattam, hozzá hasonlóak milyen sokan vannak, vagy inkább csak voltak. Jacsó József Eger (rím a szerkőben) kedésből eredő bevételek elkülö­nített alapba történő visszaforga­tása. 7. Á közforgalmú közleke­dés díja szolgáltatás-arányos és az üzemeltetők között kompatibi­lis legyen (megoldás lehetne a vá­rosi közlekedési szövetség). Célunk, hogy az egri közleke­dés résztvevői számára az autózás­hoz kapcsolódó jövőbeni közleke­déspolitikai döntések nyugalmat és biztonságot hozzanak, minden­kinek egyenlő jogokat biztosítsa­nak, és a lehető legkevesebb, köz­lekedésből eredő bosszúság érhes­se Eger polgárait és ide látogató vendégeit, a turistákat. Úgy véljük, hogy a jelenlegi helyzetre sajnos mindez nem jellemző. Célunk eléréséhez mindenki segítségét kérjük és várjuk, mivel összefogásra, együtt gondolko­dásra és közös akaratú cselekvés­re van szükség. Fontosnak tartjuk a nyilvános­ságot, a lehető legszélesebb körű társadalmi részvétel lehetőségét a döntéseket megelőző észrevétele­zésben, vitákban, hogy egy-egy jól meghatározott és érthetővé tett cél érdekében a legcélraveze­tőbb döntések születhessenek. MÁK Észak-magyarországi Területi Szervezet Egri Tagozata Becsületesség Március 12-én az egri Bitskey- uszodában voltam. Kiesett a fél fülbevalóm a fülemből, amit csak másnap vettem észre. Ke­restem a lakásban is, de sajnos nem találtam meg. Elmentem re­ménytelenül az uszodába, és ak­kor ért a csodálatos meglepetés: a női részen a hölgy megtalálta és várta a tulajdonosát. Nagyon örültem, hogy ma még vannak ilyen becsületes emberek. Sokan vehetnének példát a szóban for­gó hölgyről is, akinek ezúton is köszönöm a kedvességét. Kovács Imréné (rím a szerkőben) Még egyszer a Signal Biztosítóról A közelmúltban a Heves Megyei Hírlapban megjelentettem egy olvasói cikket. Ebben elpana­szoltam, hogy a biztosító 2001 nyarán elkövetett betöréses lo­pás során keletkezett kárt nem téríti meg, más-más indokokra hivatkozva. A cikk megjelenése után öt nappal telefonon hívott a Signal Biztosító vezető jogtanácsosa, és egy találkozót kért tőlem. A pár perces - mondhatom - szívé­lyes és tárgyszerű megbeszélé­sen a jogász elismerte követelé­semet, és intézkedett a kárérték átutalásáról! Hurrá! Happy end! A beszélgetésünk végén a szak­ember azt kérdezte tőlem, hogy egy kicsit javult-e a véleményem a biztosítóról. Azt feleltem, hogy igen, és ez valóban így is van. Egyetlen gondolat azonban azóta is foglalkoztat: a biztosító­nak vajon miért éri meg, hogy az ügyfél véleménye egyáltalán rossz legyen... Kovács László Eger (rím a szerk.-ben) Sikeres bál Márciusban került sor iskolánk­ban a szülők-nevelők tavaszkö­szöntő jótékonysági báljára. Évek óta hagyomány intézmé­nyünkben, hogy fehér asztal mellett is találkozhatunk tanít­ványaink szüleivel, s ez jó alka­lom a kötetlen beszélgetésre. A jó hangulatot biztosították a fi­nom ételek, italok, s hogy a tán­colni való kedv is meglegyen, ízelítőt kaphattunk Németh Er­zsébet aranygyöngyös táncos, a Táltos együttes vezetőjétől, tán­cosaitól, zenekarától. Szülők és nevelők együtt ropták a táncot. A bálon befolyt összeg az iskola alapítványát gyarapítja, mely­hez azok a szülők is hozzájárul­tak, akik nem tudtak részt venni a mulatságon.' Köszönet a szülői munkaközösség és az iskolave­zetés tagjainak a szervezési munkáért. Jövőre reméljük, újra találkozunk. Tinódi Sebestyén Ált. Iskola Eger, Vallon u. 2. Mit jelent a NATO-tagság? Megmentették az unokámat Eger közlekedési koncepciójához Kik agitálnak a csatlakozás mellett? Hitelt vesztett emberek ne reklámozzanak Tizenöt év a régi zenében Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Ennek követ­kezménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként né­mi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gon­dolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ______________■ M ár elég régóta folyik a vita ar­ról, hogy csatlakozzunk-e az EU- hoz. Véleményem szerint csak a csatlakozással biztosítható a ma­gyar nép felemelkedése és biz­tonsága. Üzenem a kétkedőknek, hogy egyetlen helyes út az EU- hoz való csatlakozás. Akkor va­jon mégis miért a kétkedés az emberekben? Azért, mert olyan emberek hirdetik fennhangon az EU-hoz való csatlakozást, akik néhány (13-14) évvel ezelőtt még a Varsói Szerződést, a KGST- t ajnározták, sőt a korábbi évek­ben Moszkvába vitték aktatáská­ban a Világbanktól kölcsönkért pénzt. Kérdés, hogy a csatlako­zás után nem kerülünk-e újra pe­rifériára? Lehet-e magyarnak len­ni legalább határainkon belül? Nem tépik-e le a kocsinkról már­cius 15. után a nemzetiszínű sza­lagot? A magyaroké marad-e a föld? Nem tér-e vissza az 1960-as esztendő, amikor bekényszerítet- ték a magyar parasztot a kolhoz­ba? Ezekre a kérdésekre mind­annyian szeretnénk választ kap­ni. Példaként mondom, hogy van nekem egy sógorom, aki azért nem vette ki a földjét a tsz-ből, mert erkölcstelennek tartja, hogy annak idején ő is részt vett a kol­hozszervezésben. Nem akar szembekerülni azokkal az idős emberekkel, akiket egykor az ő segítségével hajtottak be a tsz-be. Nem szerencsés tehát, hogy hi­telt vesztett emberek agitálnak a csatlakozás mellett. Mégis azt kí­vánom 75 évesen, hogy a szava­zás napján igennel szavazzon a magyar. Be kell látni, hogy a Ká­dár- rendszer eredménye a mai helyzet, hogy csak adósságunk van, és semmi más. Alacsonyak a bérek, nyugdíjak, sok az alkoho­lista, s a beteg. Nincs közút, vas­út, amire milliárdokat kell költe­ni. Most azok az emberek hajto­gatják a legjobban, hogy men­jünk az EU-ba, akik már akkor is hatalmon voltak. 1990 óta va­gyok előfizetője lapjuknak, de kevés olyan cikket lehet olvasni, ami egy kicsit is elismerné a jobboldalon álló emberek véle­ményét. Talán ezek az emberek kicsit tartanak is valamitől, oly­kor-olykor joggal. Én magam is sokszor voltam olyan helyzet­ben, amikor is úgymond a jobb- oldaliságommal volt a baj. Pedig nem vagyok jobboldali, csak ma­gyar, s ezt nem tagadtam meg so­ha. Sírtam és sajnáltam 1944-ben a zsidókat a gettózáskor, de elíté­lem Izrael politikáját az arabok ellen. K. Á. (név és rím a szerkőben) Szépszámú közönség előtt hatal­mas sikerrel jubilált a Musica Aulica Régizene Együttes a Gár­donyi Géza Színházban. 15 évvel ezelőtt Kovács István zenetanár vezetésével alakult meg a Musica Aulica. Az együttes tagjai misszióként vállalták régi korok szinte elfelejtett muzsikájá­nak népszerűsítését. Országon­ként is csak egy pár zenekar vál­lalkozik erre. A zenei anyag felku­tatása, hangszerelése is nehéz, de a korhű hangszerek beszerzése és megszólaltatása - nem is akár­milyen szinten — művészet. Út­közben, ennek lehettünk a tanúi. Hat évszázad régi zenéjéből hallottunk válogatást, spanyol harci zenétől kezdve vásári han­gulaton át a francia királyi udva­rig. A hangverseny második ré­szében magyar muzsika csendült fel. A XXI. század emberének nem gyakran adatik meg, hogy avatott kezek segítségével olyan hangszerek szólaljanak meg, mint a koboz, a duda, a tekerő­lant, a görbekürt, a doromb és vi­ola da gamba. A színpadon lévő művészek olyan örömmel ját­szottak, hogy a közönség ráér­zett arra, a régi hangszerek, a ré­gi zene az Európába igyekvők­nek szól. Emelte az est fényét, hogy je­len volt a közös muzsikálásban többek között Ingrid Schaffert Németországból és az egykori alapító Molnár Emília Ausztriá­ból. A közel tökéleteset nyújtó együttesből is ki kell emelni Ko­vács Zita játékát. A fiatal művész­palánta technikai tudása, árnyalt hangszínei és irányítókészsége sokat sejtet. Útközben... A cím arra enged következtetni, hogy a mostani megpihenés után a Musica Aulica folytatja azt a munkát, amit 15 éve elkezdett. így legyen! ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom