Heves Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-12 / 86. szám

2003. április 12., szombat Theátrumi hírek Napsugár-díj Mint arról olvasóink és az egri Gárdonyi Géza Színház közön­sége az évad elején értesült, az idén megújul az immár hatéves hagyományra visszatekintő Napsugár-díj, melyet az évadzá­ró társulati ülésen adunk át az Önök által ebben az évadban legjobbnak ítélt színésznőnek, színésznek és rendezőnek. A színház aulájában elhelye­zett ládikába mindahányan be­dobhatják szavazataikat, me­lyek alapján kialakul majd az a névsor, akikre a Heves Megyei Hírlapban, az évad utolsó be­mutatóját követően megjelenő szavazólapok visszaküldésével adhatják le voksaikat. Az Önök szavazatai döntik majd el, kik lesznek az idei Napsugár-díja­sok. A díjat színész és színésznő kategóriában hagyományosan és kizárólag az egri színház tár­sulatának tagjai kaphatják. Továbbra is várjuk jelölései­ket és majdan szavazataikat! Ju­talmazzuk meg együtt azokat a művészeinket, akik a legtöbb és legmaradandóbb élménnyel lep­ték meg a színházszerető kö­zönséget a lassan búcsúzó évad során! Április 15-én ismét Művészbejáró Ezúttal a műsor vendégei lesz­nek Tordai Teri, Pikali Gerda, Csendes László, Hüse Csaba színművészek, Novak Péter ko­reográfus és Bagossy László ren­dező, akik a készülő Mágnás Miska operettről beszélnek. Körösi Zoltánt faggatjuk a Ga­lambok ősbemutatójáról. Csiz­madia Tibor igazgatót a színház új kezdeményezéséről, az Ahogy tetszik címmel május 5-11. között megrendezendő színházi napokról. Sata Árpád vall a pályán töltött 30 évről. Egriek a POSZT-on Az egri Gárdonyi Géza Színház sok év után meghívást kapott a legrangosabb hazai színházi ta­lálkozóra. A június 6-14. között megrendezendő Országos Szín­házi Találkozó Pécsett fogadja az idei évad legjobb előadásait, melyet szakmai válogatás elő­zött meg. A Magyar Színházi Társaság Egerből több darabot is javasolt, s végül a Valahol Euró­pában c. musical mellett dön­tött. Az országos fesztiválon ez utóbbival mutatkozik be az egri társulat. Az 1948-ban bemutatott film Radványi Géza rendezésében a '45 utáni filmgyártás jelképpé vált alapműve. A film forgató- könyve alapján 1995-ben a Fő­városi Operett Színházban volt az ősbemutató, majd a Vörös­marty Színház, idén februárban pedig a Pécsi Nemzeti Színház állította színpadra. Az egri Gár­donyi Géza Színházban az utol­só éves színművészeti hallgató, Béres Attila rendezésében mu­tatta be a 2002/2003-as év évadnyitó előadásaként a dara­bot, s azóta is teltházas érdek­lődés kíséri. ■ Vissza a gyökerekhez Tordai Teri hazajött Egerbe Tordai Teri, a méltán népszerű színésznő Egerből indult neki a színészet csodálatos, de gödrökkel és göröngyökkel tarkított, hol ki­szélesedő, hol összeszűkülő útjának. Most az egri Gárdonyi Géza Színház ez évi utol­só nagyszínpadi bemutatóján, a Mágnás Miska című operettben köszönthetjük nagymamasze repben. Az egyik próba szüne­tében mi másról is beszélget­hettünk volna, mint Egerről, gyermekkori emlékekről, kö­zös ismerősöket, fontos épüle­teket, helyeket felidézve.- Mit jelent Önnek ma Eger?- Nagyon sokat jelentett szá­momra életem során Eger, és jelent most is, hiszen egy gyerek életében az első tizennégy év az bor­zasztóan fontos. Akkor szerzi meg az ember a gyökereit és találja meg stabilitását a világban. A szüleim igazán bol­dogok voltak Egerben - anyuka tanítónő volt a kettes iskolában, apukám a bí­róságon volt bíró. Most látom, hogy az Angolkisasz- szonyok ismét tanítanak, nos egy évig én is oda jár­tam, azután szüntették meg. A teniszpályák mellett jártunk le az Érsekkertbe, az Eger-patak partján béká­kat fogtunk, meg ilyenkor tavasszal ott szedtünk ibo­lyát. Szemben laktunk az Úttörőházzal, ahol édes­anyám bábszakkört vezetett, a barátnője táncot okta­tott, hát persze, hogy mindezeket csináltam. Mindent megkaptam itt, ami jó csak lehet egy gyermek életé­ben. Egy nagy fűzfa állt a kert végében, az volt ne­künk a színház, lelógó ágai - mint függöny - mögül bújtunk elő és színházat játszottunk. S persze ott volt az uszoda! Akkor itt minden gyerek úszott - remé­lem, most is... Váleni Gyulánál voltam „béka”, aztán olyan tizenkét-tizenhárom évesen ájultan néztem a gyönyörű vízipólós fiúkat - Pócsikékat, mert ez volt az a generáció - a meccsen. Minden szép dolog, ami­től azonnal mosoly meg huncutság ül az arcomra, az mind-mind Egerhez és a gyerekkoromhoz kötődik.- Milyen érzés annyi év után visszatérni a város­ba, mégpedig egri színpadra?- Elmondhatatlanul örülök ennek a fölkérésnek. Teljesen logikus, hogy szakmai életutam háromne­gyedénél egy nagymamaszereppel térek ide vissza, ugyanakkor ebben a nagymamában benne van mind­az a nőiség, nőiesség, ami jellemző volt rám kislány-, kamasz- és fel­nőtt színésznő koromban. Boldog­ság találkozni itt, Egerben a saját generációmmal meg a fiatalokkal.- Milyen érzésekkel próbál?- Aki nem tud úgy énekelni, mint egy operett-primadonna, az másfélét, esetleg komolyabbat csi­nál a színházban. Ezért én nem vol­tam annyira jártas az operett világában. Sok helyütt el­mondtam már, hogy szeretek találkozni a fiatalokkal. Most, hogy itt ülünk egymással szemben, maga egy más generáció, másra-kíváncsi, mégis megtaláljuk a közös pontokat. Ugyanezt érzem most a próbák alatt a remek fiatal rendezővel, Bagossy Lászlóval vagy a színésztársakkal, Pikaü Gerdával, Széles Lacival, Rancsó Dezsővel ZámAndivcd, deDimanopuluAfm- düével is. Nekem még a Csendes Laci is fiatal, mert még nem dolgoztunk együtt. Minden újdonság előre­löki és rugalmasnak tartja az embert. Kifejezetten drukkobk annak, hogy az itteni közönség szeresse ezt az előadást. Ez nem lesz az a hagyományos operett, de nincs „elmodemesítve”. Megvannak a hagyomá­nyok, a történet, csak az a bizonyos operett-puffogta­tás nincs benne, ezért áll közel a szívemhez. Operett­sablonok helyett reálisak a jelenetek, és igazi embe­rek, jellemek vonulnak föl a színpadon. A gróf az gróf, a lovász pedig lovász, de mind em­ber. A nagymama is azért drukkol a sze­relmeseknek, mert az ő fiatalkorának is megvolt az az apró titka... Ebbe beleját­szik a rendező, meg a szereposztás, amit Csizmadia Tibor igazgató úrral közösen ötlöttek ki. Az pedig, hogy Novak Päer csinálja a koreográfiát, sok mindent elárul a majdani előadásról. Minden adott ahhoz, hogy szeressék ezt az egri Mágnás Miskát.- Milyennek tartja az egri színházat és a várost?- Elmondhatatlan öröm ebben a csodála­tos színházban dolgoz­ni. Az országban jófor­mán mindenhol vol­tam, és ez az egyik leg­gyönyörűbben rendbe hozott színház. Egyszerűen jó ide belépni. Az átri­umtól egyszerűen oda vagyok, a színpad és a néző­tér aránya, hogy közel egyformák, az nagyszerű. Mint vendég, aki lent is vagyok, meg fönt is vagyok, azt mondtam, hibátlan. De örülök az egész városnak, mert álomszép. Alig várom, hogy májusban - amikor sokszor játsszuk majd a Mágnás Miskát, így folyama­tosan itt leszek - elmehessek a Bitskey uszodába és kipróbálhassam azt is.- Ezek, úgy tűnik, valóban nagyon erős gyöke­rek...- Ez nem a vidámabb része a történetnek. Nagypa­pám, Tarján Oszkár, nagymama, a Joü mami és édes­apám is itt nyugszik a temetőben. Ez azt is jelenti, hogy itt megvan a családnak a helye. Anyukám hál' Istennek él, és amikor együtt éltünk tizenkét éven át, akkor láttam, milyen mérhetetlenül hiányzik neki a gyökér. Neki az asszonykorát Eger jelentette, ide kö­tődtek az élményei, a társasága, barátok, épületek, kö­vek. Egy virágot is, ha átültetünk, nehezen szokja meg az új helyét. Volt lehetőségem arra, hogy a vasfüg­göny túlsó oldalán maradjak, ahol gazdag lehettem volna, sokkal több lehetőség nyűt volna meg előttem, mégis hazajöttem. Harmincéves korom táján rájöt­Hüse Csaba hazatért ten, az Operett Színházban. Eger­ből a Jézus Krisztus szupersztár fő­szerepével csábították el, s azóta jobbnál jobb szerepek találták meg: Orgont alakította a Tartuffe- ben, címszerepet játszott Ödön von Horváth Kazimírjában, vala­mint Pixi grófként szerette meg a közönség az Operett Színház Mág­nás Miska és Ferenc Józsefként az Elizabet előadásában. A figyelme­sebb nézők láthatták Wolf-reklám- ban (Az első farkas, amelyik sütni tud.), a Szeret nem szeret vagy a Tea egy-egy epizódjában. Május 25-től ismét egri szín­padra lép: a Mágnás Miska Mixi grófját alakítja. „Mindig tudtam, hogy visszajövök, számomra min­dig Eger jelentette a VÁROSt! Na­gyon örülök, hogy újra itt lehetek, s felkértek erre a szerepre. Jó volt Kecskeméten, kellett ez a hat év, hogy színészként is beérjek, hi­szen ott leginkább prózai szerepe­ket kaptam. Azóta megnősültem, és van egy csodaszép kétéves lá­nyom, Janka. Most költözünk, alig várom, hogy végre együtt le­gyünk. ” A fiatal művész a Mágnás Mis­ka bemutatója után már az Agria Játékokra készül, hiszen elkez­dődnek az Anconai szerelmesek Bemutató előtt MÁGNÁS MISKA. Április 25-én mutatja be a Gárdonyi Géza Színház társula­ta Szirmai-Bakonyi-Gábor A. Mágnás Miska című operettjét Bagossy László ren­dezésében, Tordai Teri, Csendes László, Dimanopulu Afrodité, Széles László, Pikali Gerda, Zám Andrea és Rancsó Dezső főszereplésével. A próbán készült felvételünkön Ivády Erika, Poczik Andrea, Széles László, Podlovics Lajos és Rancsó Dezső látható. fotó: gál gábor Magyar színész vagyok - székely emberként Sata Árpád húsz plusz tíz éve Már gyermekkorától valami olthatatlan szenvedély hajtotta a színház felé - talán a Lővétén gyakran megforduló erdélyi ma­gyar színtársulatok fertőzték meg mélységes színházszeretet­tel. Tény; ez a szenvedélyes játékkedv lendülete a marosvásár­helyi Szentgyörgyi István Színi Akadémiáig űzte Sata Árpádot. S azután még húsz évig Erdélyben, tíz éve pedig az egri szín­házban fűti ez a szenvedélyes játékkedv. — Ez így igaz — keres kamaszos za­varral az emlékek között —, a szen­vedély vitt és ma is az tart a színház­nál! Szerencse is kellett hozzá biz­tosan, de én már akkor sem tudtam volna - és soha azóta - másként el­képzelni az életemet, csak mint szí­nész!- Szerencsét emlegettél, de ennél bizonyára több is kellett, hogy olyan mesterek szeressenek és pallérozza­nak, mint például az Akadémián Tompa Miidós.- Azóta is sokat visszagondol­tam erce. — Megáll a gondolattal, keresi a megfogalmazást, nehogy nagyképűnek tessék, lassan ejti a szót - Bizonyára tehetség is kellett hozzá. Már jóval az Akadémia után mesélte el mesterem, Tompa Mik­lós a fölvételem történetét. Mikor ki­jöttem a bizottságtól, összesúgtak Kovács Györggyel, meg az akkori rektorral, Szabó Lajossal te, ezt a Sata gyereket fölvesszük! Mert ez a gyermek annyira tiszta, őszinte szé­kely gyermek! Később ajánlottak is, mikor készült Müiályfy forgatni a Tamási Áron-filmet, az Ábel a ren- getegben-t. Én lettem volna Ábel, de az akkori rendszer nem engedett ki filmezni! Én meg a fölvételül keres­tem a fölvettek listáján a nevem az „S” betűsek között, de nem talál­tam, elszontyolodtam. Egy későbbi kolléga térített magamhoz örven­dezve, hogy te, sikerült! Mondom szomorkásán: Jó neked! Fenét ne­kem, neked is, hiszen itt vagy a sor legelején! Elsőként jutottam be.- Aztán, az Akadémia után, Szatmárnémetiben hercegi módon indult a pályád- Igen! Azért indult hercegien, mert Karácsony Benő Rút kiskacsá­jában egy herceget játszottam. És olyan sikere volt az előadásnak, hogy két év alatt 283-szor játszot­tam - aztán ők még tovább is...- A hercegi folytatást pedig Ha­rag György meghívása jelentette Ko­lozsvárra Neki épeszű színész nem mond nemet. De hogyan igazolta vissza ezt a gyakorlat, megérte-e?- Nagyon megérte! Akkor Harag György olyan csapatot szervezett maga köré, hogy abban a társulat­ban ma is megtiszteltetés lenne ját­szani bármelyik magyar ajkú szí­nésznek! Negyvenhetén, s mind annyi fajta erős egyéniség! Hercegi folytatás volt, óriási megtiszteltetés. A legrégebbi magyar színháznál 18 évig amit lehetett, azt mindent elját­szottam. Volt olyan évadom, ami­kor 8-10 bemutatóm volt!- Harag Györgynél játszani ran­got jelentett. Adta-e ezt a rangot a kö­zönség is, járt-e elismeréssel, díjakkal a rangos szakmai megmérettetés?- Ne vegyék szerénytelenség­nek, de a közönség egyik kedvence voltam. Ma is, amikor Kolozsvárra hazamegyek, a boltosoktól a pati­kusokon át a zöldségesekig min­denki szeretettel megölel; Művész Úr! Nem felejtettük ám el! Ott is vol­tak olyan díjak, mint itt a Heves Me­gyei Nap által alapított és a Hírlap ál­tal továbbvitt Napsugár-díj, hiszen központi, nagy díjakra nemigen számíthattunk! Nos hát, 8-10 éven keresztül mindig ott voltam a legel­sők között a díjakkal - egyénileg és párosban is. Megjegyzem, ez ké­sőbb Egerben is így volt. Elsőként kaptam a Napsugár-díjat, a Páholy­díjat, a várostól pedig a Nívódíjat.- Igen, átjöttél Egerbe 20 év erdé­lyi színjátszás után. Tudtad-e hasz­nosítani az ott tanultakat itt? Meny­nyire különbözik az erdélyi színház az anyaországbelitől? — Különbözik, bár azt hiszem, ezt nem biztos, hogy jól meg tudom fogalmazni szavakba öntve. Úgy ér­zem, hogy az erdélyinek - a közön­ségnek is - több lelke van! Jobban értett bennünket - a sorok között is olvasott. Bár ez minden határon tú­li színháznál így van szerintem. Jobban egy húron pendül színház és közönsége! És - nézzék el ne­kem, de egy dolog bánt. A színészet mára már nem annyira hivatás, ér­zelmektől fűtött! Kicsit mintha a mesterség gyakorlására degradáló­dott volna! Én szeretném, ha kicsit több tűz lehetne benne... — Te ezzel a tűzzel töltöttél el tíz évet Egerben. Mit tartasz az egri éva­dok legnagyobb értékének, mire vagy a legbüszkébb?- Arra vagyok büszke, hogy Egerben élhetek, az egri közönség­nek játszhatok - és szeretnék is ne­kik minél többet adni! Arra vagyok büszke, hogy jól választottam, ami­kor eljöttem Kolozsvárról egy másik magyar színházhoz, s ez Egerben van... — Most itt Egerben székely vagy magyar színész vagy?- Én magyar színész vagyok - székely emberként... Itt már oldódik a beszélgetés fe­lelősség-feszültsége, s elneveti ma­gát, amúgy góbés-pajkosan. Hát Isten éltessen Árpi, 20 erdélyi és 10 egri színházi éved fordulóján még számos sikeres évadokig! Minél gyakrabban éld át azt a teheroldó só­hajt az előadások után: megint meg­ajándékozhattam az értő-éltető kö­zönséget és magamat! S hogy kiad­hass magadból mindent, azt is, ami ott legbelül van. _____jónás zoltán ______________________NÉVJEGY______________________ T ORDAI TERI Született: Debrecen, 1941. dec. 28. Családi adatok: Sz.: Tordai Gyula, Tarján üli. Elvált, 1986. Gy.: Horváth üli, 1976. Tanulmányok: Színház- és Filmműv. Főisk., 1960-64. Életút: 1964-65: a szegedi, 1965-66: abp.-i Nemzeti Színház tag­ja, 1966-71: a Neue Delta osztrák filmváll.-tal 18 filmet készít, 1971-72: a pécsi Nemzeti Színház, 1972-77: a Vidám Színpad, 1977-80: a Várszínház, 1980-86: a Mafilm társulata, 1986: a Jó­zsef Attila Színház tagja. Jászai Mari-díj (1985). tem, hogy jobban érdekel az, hogy most maga mit kérdez, mire kíváncsi, hogy a hentes mit mond, mi történik a piacon vagy az uszodában, mint az, hogy egy vadidegen környezetben nézzenek, mint egy ide­gen, ritka madarat. Még jól is érezhetem magamat ott, de a föld nem ugyanaz. Ezt a földet, ezt a kisvárost - aminek annyit köszönhetek - sehol máshol nem talál­hatom meg. A kisvárosiasság mérhetetlen melegséget és odatartozást jelent az ember lelkében. Ebben a zűr­zavaros világban, ahol az információk szárnyán bár­hová elrepülhetünk, nagyon kell ez a honi meleg, amit most mindennap újra érzek, mert hazajöttem!- Isten hozta itthon, művésznő! egres béla Újra Egerben játszik Hüse Csa­ba. A fiatal színészre a József és a színes, szélesvásznú álomkabát című Webber-musicalben figyelt fel a szakma, majd az egri közön­ség megismerhette Bereményi Gé­za Kutyakomédiájában, a Görkor­csolyapályában, a Csárdáskirály­nő, illetve Barta Lajos: Szerelem című drámájában, s szerepet ka­pott az Agria Játékok keretében bemutatott Mária evangéliumá­ban, az István, a királyban és az Egri csillagokban. Hat éve tagja a Kecskeméti Ka­tona József Színháznak, másfél éve vendégként játszik Budapes­próbái, melyben júniusban tap­solhat neki a közönség a Kis Do­bó téren. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom