Heves Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-27 / 72. szám
2003. Március 27., csütörtök EURÓPA I UNIÓ 11. OLDAL AZ OLDAL A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT EU: nagy dohány a dohányban KOVÁCS JANOS Az Európai Unióval zajló csatlakozási tárgyalások 2002. december 13-án lezárultak. Ezzel véglegessé váltak mindazon feltételek, amelyekkel a magyar gazdák részt vehetnek az Európai Unió mezőgazdasági rendszerében. Az Unió éves költségvetésének legnagyobb részét, közel felét a közösségi agrárpolitikára és agrártámogatásokra költi. Az alábbiakban a csatlakozás hazai agráriumot érintő várható + előnyeiről és — hátrányairól próbálunk némi képet nyújtani. A csatlakozási tárgyalások eredményeként a magyar gazdák olyan támogatási körülmények között működhetnek a kibővült Európai Unió egységes piacán, amelyek biztosítják számukra a tisztességes verseny feltételeit. Az EU-források és nemzeti támogatások együttesen az agrárgazdaság jelenleginél nagyobb, szélesebb körű és új elemekkel bővülő támogatását teszik lehetővé. A bővüléssel együtt járó nagyobb versenyben a magyar agrárgazdaságnak nemcsak azért kell erőfeszítéseket tennie, hogy kijusson a 450-500 millió főt számláló egységes belső piacra, amely jelentős vásárlóerővel, hatalmas kereslettel rendelkezik. Vagyis élni tudjon ezzel a felkínált lehetőségekkel, hanem ezáltal azzal is számolnia kell, hogy a versenyképes, esetenként olcsóbb és jobb minőségű uniós agrártermékek — például a holland, dán sertéshús — akár az itthoni piacról is kiszoríthatják majd a hazai termelőket. Az egységes piacon nincsenek védővámok, nemzeti protekcionista intézkedések. Magyarországnak - bekerülve az EU-ba - egy olyan, nála fejlettebb közösséghez kell alkalmazkodnia, amelyet már hosszabb ideje stabil gazdasági háttér, kialakult viszonyok, pénzügyi helyzet és tőkeerő jellemez, amely nálunk induláskor még nem teljesen adott. Ez az alkamazkodás bizonyos fokú versenyhátrányt jelent a piacon. Általában véve az Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) mind a piacszabályozás, mind a vidékfejlesztés területén minden eddiginél nagyobb forrást, támogatást biztosít majd a magyar mezőgazdaság számára, egyben a meglévő hátrányok ledolgozására. A csatlakozás forrásbővítést jelent az amúgy is roppant tőkehiányos hazai agrárszféra számára: nemcsak a jövedelemkiegészítő támogatások, a magasabb exporttámogatások, a biztonságosabb piaci értékesítés, a magasabb árak, hanem a kedvezőbb beruházási körülmények és az olcsóbb hitelhez jutás biztosításával. Az EU agrárpolitikai és piacszabályozási rendszere tovbbábbra is stabilitási tényezőt jelent a magyar mezőgazdasági termelésben, és ezáltal egyenletesen növekvő — a mai magyartól magasabb — életszínvonalat a lakosságnak, ezen belül az agrárnépességnek. A konkrét előny a magyar mezőgazdasági adottságok. Magyarországon a természetiökológiai adottságok kedveznek a mezőgazdasági termelés részére. Az ország területének 2/3-a hasznosítható mezőgazdasági műveléssel, a művelt terület jelentős része szántó, a talaj minősége kedvező. Az ökológiai adottság az EU-tagállamokkal történő összevetésben, de nemzetközi viszonylatban is versenyerőt jelent, és a csatlakozás után főleg a hatalmas egységes belső piac által biztosított lehetőségek miatt jobban érvényesíthető lesz. Stabil gazdasági háttér A magyar gazdák az első naptól kezdve a többi tagország termelőivel azonos feltételekkel jelenhetnek meg a piacon és vehetnek részt a piaci intézkedésekben (gabona, marhahús, tejpor, vaj és bor), és részesülnek az export- és a vidékfejlesztési támogatásokban. Ugyanazokra a termékekre teljesen azonos mértékű exporttámogatásban fognak részesedni, mint a francia, dán vagy holland gazdák és exportőrök. Az Európai Unió támogatja a dohánytermesztést, elsősorban magas munkaerőigénye, a kedvezőtlenebb adottságú térségekben a vidéki foglalkoztatottság fenntartásában játszott fontos szerepe miatt. Heves megyében jól járnak a verpeléti, feldebrői, alde- brői, kápolnai és Heves környéki dohánytermelők. A támogatott termelés alapja a kvóta, amely a száraz dohányra vonatkozik és fajtánként változó támogatásban részesül. Egy átlagos, 1,62 tonna/hektár termésátlagot elérő dohánytermesztő hazai egyéni gazdaság hektáronkénti bevétele a 2001. évben 532 ezer Ft volt. A csatlakozás első évében változatlan feltételek mellett a hektáronkénti bevétel 870 ezer Ft-ra emelkedik. A gazdálkodó bevételnövekedése a csatlakozással 338 ezer Ft hektáronként. Becslések szerint az áremelkedés a 2004. évben mintegy 3,8 milliárd forint bevételnövekedést eredményez a dohánytermesztőknek. A csatlakozási tárgyalások eredményeként a külföldiek földvásárlási moratóriumát sikerült plusz három évvel meghosszabbítani, ezáltal a magyar föld magyar kézben marad. Az EU-s állampolgárok földvásárlására az összesen 10 éves korlátozás így 2014-ig szól. Igaz, hogy a magyar föld magyar kézben maradhat, de a rajta való gazdálkodás sokkal több tervezést és számítást, előrelátást követel majd, némi adminisztrációs többlettel. Javulnak a magyar termékek harmadik országbeli, EU-n kívüli elhelyezésének lehetőségei, mivel a csatlakozás idején a termék- egységre jutó exporttámogatási kulcsok az EU-ban nagyobbak lesznek, mint a jelenlegi magyar támogatások. A sertés- és baromfitenyésztést nem támogatja az EU, viszont szigorú minősítési és nyilvántartási követelményeket vezetnek be, igazodva az egyedi termékazonosítás, a nyomonkövethetőség és az élelmiszer-biztonság előírásaihoz. A direkt kifizetések 90%-a a GOF- növényekre - a gabonafélékre, olajos magvakra és fehérjenövényekre - jut, de jelentős támogatásokhoz jutnak a szarvasmarha-, a juh- vagy a dohánytermelők is. A termelési kvóták: minden egyes, kvótával szabályozott terméknél a magyar kvóta nemcsak a jelenlegi termelési színvonal fenntartását biztosítja, de többségük megfelelő mozgásteret nyújt a fejlődéshez is. A csatlakozási tárgyalásokon alapvető elv volt, hogy a magyar lakosság növekvő fogyasztása hazai mezőgazdasági termékekkel biztosítható lesz. A kvóták elsődlegesen nem a termelési plafont, hanem a támogatott értéket jelentik. Vagyis akár kvótán felül is lehet termelni, ám ahhoz nem jár támogatás. Tejben vajban fürdő agrárjövő? Magas követelmények: kizárólag a hazai extra minőségnek megfelelő tej kerülhet emberi fogyasztásra. A tejfeldolgozóknak is ilyenre van szükségük, csak ezt tudják átvenni a termelőktől. Az EU nyerstejjel szemben támasztott higiéniai és minőségi követelményeinek teljesítésére 2003-ban 50 %-os kiemelt beruházási támogatás igényelhető technológia korszerűsítésére, tejet biztosító csarnokok fejlesztésére, de át lehet állni a húshasznú szarvasmarhatartásra is. A tejtermelő gazdák termelői csoportot alakíthatnak és pályázati pénzekből modem tejcsarnokot — tejbegyűjtői — építhetnek. Az éves tejkvóta közel 2 millió tonnás lesz, miközben az évi hazai fogyasztás alig haladja meg a másfél millió tonnát. Magyarországon az országos referencia zsírtartalom 3,85 %, s ez további fejlődési lehetőségeket is biztosít az ágazat számára. Itt is lesz intervenciós felvásárlás, ez a vajra, illetve sovány tejporra terjed majd ki, s e termékek piaci árának stabilizálásán keresztül biztosítható a tejtermelő gazdák megfelelő színvonalú jövedelme. A piaci egyensúly fenntartása érdekében lehetőség van bizonyos tejtermékek (vaj, tejszín, sovány tejpor és egyes sajtféleségek) magántárolásának költségtámogatására is, valamint a belső felhasználást ösztönző támogatások, mint az isko- latej-program. Az EU-ban 2005-ben bevezetésre kerülő támoga- - tási forma az extra mi - nőségű nyerstej után ^ literenként vehető j'y igénybe, tervezett ^ nagysága 1,32 Ft/1. A yV jogosultság meghatározásának alapja az előző évi igazolt kvóta-teljesítés. A belépést követő öt évig hazánkban még előállíthatunk és forgalmazhatunk 2,8% zsírtartalmú tejet - a többi tagországban csak 0,5%, 1,5% és 3,5% lehet a zsír- tartalom. Az Európai Unióban a sertés és a baromfi, valamint a tojás támogatási lehetősége meglehetősen szűk. Támogatásokhoz csak pályázat útján lehet jutni például állománycsökkentésre, piacra jutás _ elősegítésére, marke- s tingtámogatásra. A sertésre és a baromfira, « tojásra nincsen termelé- T si kvóta, közvetlen kifizetés vagy intervenció. A meglévő szabályozó elemek elsősorban élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, állatjóléti, takarmányozási, illetve az előállított termék minőségére vonatkozó előírások. A mi asztalunk Azt már mindenki tudja, minden óvodás bocika fújja, hogy jó dolog az Európai Unióba menni. Akárha strandra. (Itt természetesen nem Európát - ahogy az önérzeteskedők mondják: mi ott vagyunk -, hanem a kontinens szerencsésebb és gazdagabb felét értve ez alatt.) Nos, a roppant fantáziadús, figyelemfelkeltő és mozgósító kampányhirdetés szerint a belépés után, teljes jogú tagként nyugodtan nyithatunk cukrászdát Bécsben. Ami kissé felstilizált formában merész történelmi utánérzetekre rezonálva — s nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára —, tudat alatt a régi kudarcaink és frusztrációink alóli felszabadulás lehetőségével kecsegtet. Jön az új kuruc-szittya fergeteg, és a Rigó Jancsival meg a mákos rétessel bevesszük Európát. Ha beveszi. Amit Rákóczi nem tudott, azt beteljesíti a Rákóczi-túrós. Arról persze nincs szó, hogy miként mi nyithatunk cukrászdát odaát, akképpen onnan is jöhetnek bizony ínyesmes- terek, vállalkozások, cégek. És ha jobban, olcsóbban tudják készíteni és kínálni a krémest, akkor övék a piac. Ez így persze nem túl életszerű, egy-egy látványos példán kívül a vendéglátás, a szolgáltatások területén itthon nem várható számottevő változás a jövőben sem. Nem szálljuk meg az EU-t pitéinkkel, de ők se tarolnak nálunk. Vesztesek azért lehetnek. Olyan hazai cukrászdák például, melyek nemhogy Bécsbe mennek, de egyenesen tönkre. Nem bírván teljesíteni a szigorú élelmiszer-biztonsági szabályokat. Kollégám meséli, ők egy közeli, s igen jó, házias kosztot adó étkezdébe járnak, ahol mindezt ráadásul megfizethető áron számítják fel nekik. A tulajdonos most viszont azon gondolkodik, hogy felhagy az egésszel, szögre akasztja a kötényt, mivel nem tudja, miből fogja fedezni a korszerű, EU-konform élelmiszerbiztonsági előírások - betűszóval HACCP - teljesítését. Kisvállalkozóként roppant nehezen jut hozzá a szükséges hitelhez, jelzálogot kellene a házára bejegyeztetnie, s akkor ott van még a törlesztés. Hát arra gondolt, lehet, hogy inkább bezárja a boltot. A HACCP egyébként nemzetközileg elfogadott, szisztematikus módszer az élelmiszerek biztonságának megteremtésére, a lehetséges kockázatok, veszélyek megállapítására, értékelésére és kezelésére. A rendszert még a hatvanas években az amerikai űrkutatási program keretében fejlesztették ki a NASA felkérésére. Céljuk az volt, hogy az űrhajósokat szennyezésmentes, biztonságos élelmiszerekkel lássák el az űrutazás során, amit a hagyományos végtermék-ellenőrzési módszerekkel nem lehetett biztosítani. Semmi meglepő nincs ebben, hisz konyhai, köznapi térhódítása előtt erdetileg a teflon is az űr meghódítását szolgálta. Alkalmazása az EU országaiban az uniós direkúva szerint 1995. december 14. óta kötelező. Az 1995. évi magyar élelmiszertörvény végrehajtási utasítása már tartalmazza az első kötelező előírást. A belépéshez nélkülözhetetlen hazai jogharmonizáció révén - hiszen kötelezettséget vállaltunk az unió közös szabályainak alkalmazására - a hazai élelmiszergyártók részére, valamint a vendéglátásban és a közétkeztetésben 2002. január Éjétől kötelező a HACCP-rendszer alkalmazása. Jó dolog tehát, hogy nálunk is az egységes, szigorú uniós élelmiszer-biztonsági követelmények érvényesülnek? Persze, hogy jó, a mi fogyasztói érdekeinket szolgálja. Rossz, ha ezt egyes hazai vállalkozások nem tudják teljesíteni - és megkerülni igyekeznek vagy megszűnnek? Igen, ez tényleg rossz. Következtetés (téves): akkor a szabályokon kellene netán lazítani, ezért lobbyzni vagy háborogni. Nem, mert egyrészt a mi kedvünkért nem fogják lejjebb tenni a lécet, másfelől pedig túl sokáig úgysem lehet a fejlődés irányával szemben menni: előbb-utóbb az EU-csatlakozás nélkül is meg kellett volna tenni. Megoldás: könnyen hozzáférhető - bürokráciamentes - és elérhető hitelekkel - akár különféle EU-alapokból -, hitelfeltételekkel támogatni a tőkehiányos hazai kis- és közepes vállalkozásokat, hogy teljesíthessék a követelményeket. Mindezt minél előbb, azért, hogy ne keseredjen meg szánkban idő előtt a Sacher-torta. S valóban jó szájízzel léphessük át az Európai Unió hőn vágyott kapuján. Az űrkorszakba — ne az újabb zűrökébe. EU-kassza: kész pénzek Az EU-s agrártámogatások legnagyobb tételét képező jövedelem- pótló közvetlen kifizetések fokozatosan kerülnek bevezetésre azt követően, hogy az EU tagországok sokáig vitatták ezen támogatási forma létjogosultságát az új tagok esetében. A magyar gazdák termelési költségei ugyanis ma még jóval alacsonyabbak, mint nyugati társaiké. Nálunk a földár és a földbérleti díj mértéke egytizede az Unió átlagának. Ráadásul átmeneti mentességet kaptunk egy sor költséges, főleg agrár-környezetvédelmi feladat ellátása alól. A közvetlen pénzek előnye, hogy az irányelveknek való megfelelés és a nyilvántartásba vétel esetén automatikusan - bonyolult pályázati eljárások nélkül — járnak. Az ördög a részletekben lakozik: az új tagországok gazdái közösségi forrásból 2004-ben a közvetlen kifizetések 25%-át, 2005- ben 30%-át, 2006-ban 35%-át kapják meg, majd ez további fokozatos emelkedés után 2013-ban éri el a 100%-ot. A tárgyalások eredményeként ugyanakkor mód van a közvetlen kifizetések nemzeti költségvetésből történő kiegészítésére: minden évben max. 30%-kal. Ezzel a hazai forrásból történő 30%-os kiegészítéssel a magyar gazdálkodók már az első évben az EU jelenlegi gazdálkodóinak biztosított szint több mint felét (55%- át) megkaphatják. A nemzeti kiegészítéssel az átmeneti időszak hat évre rövidül. A hetedik évben, amikor az EU-s hozzájárulás 70% lesz, a magyar kiegészítéssel ez 100%-ot jelent. így a nemzeti forrással 2013 helyett már 2010-re elérhetik a magyar gazdák az EU-s közvetlen kifizetések mértékét. A csatlakozási tárgyalásokon kivívott kiegészítő nemzeti támogatás lehetőségével és az agrárágazat hazai fejlesztési célkitűzéseivel együtt a jelenlegit jóval meghaladó, előzetes számítások szerint 2004-ben összesen legalább 350 milliárd Ft támogatási keret segíti elő a magyar agrárgazdaság versenyképességének fejlesztését.
