Heves Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-27 / 72. szám

6. OLDAL VÁRASZÓ 2003. Március 27., csütörtök VÁRASZÓ Polgármester: Szekeres Arzén Alpolgármester: Molnár Pál Jegyző: dr. Benkár József Aljegyző: dr. Kadlott Csaba A képviselő-testület tagjai: Molnár Pál. Molnár Zsolt, Nagyné Kovács Krisztina, Pál Albert, Pál Elemér, Pál Miklósné, Sótémé Pasztercsik Éva A cigány kisebbségi önkormányzat: Elnök: Puporka József Tagok: Rostás Józsefné, id. Zámbó Csaba A lakosság száma: 626 fő Korcsoportok szerint: 0-14 éves: 84 fő 15-18 éves: 30 fő 19-30 éves: 91 fő 31 -60 éves: 228 fő 61-100 éves: 193 fő A községháza címe: 3254 Váraszó, Rákóczi út 1. Telefon/fax: 36/572-012 Ügyfélfogadás: kedden 8-12 óráig Intézmények: • Posta: Szabadság út 57. • Orvosi rendelő: Rákóczi út 1. • Vegyesbolt: Szabadság út 3. • Általános Iskola: Szabadság út 29. • Óvoda: Rákóczi út 1. • Községi könyvtár: Rákóczi út 1. • Kultúrház: Szabadság út 41. Egyesületek: • Pétervásárai Önkéntes Tűzoltó Egyesület Váraszói Egysége • Váraszói Gyöngyvirág Citerazenekar Kulturális Egyesülete • Rozmaring Népdalkor Váraszói Egyesülete • Váraszói Labdarúgó SE Alapítványok: • Váraszói Község Templomai Védelmében Közalapítvány • BOLEX alapítvány Háziorvos: dr. Oltványi László Iskolaigazgató: Dutkay Dénesné Óvodavezető: Vincze Ferencné Falugazdász: Szabó Károly Postavezető vállalkozó: Szekeres Pálné Római katolikus lelkészek: Kormos Csaba esperes, Molnár Attila Brúnó káplán Vállalkozások száma: Egyéni vállalkozó: 15 fő Gazdasági társaságok: 6 Helyi adók 2002-ben: • Iparűzési adó: 2 millió 300 ezer forint • Idegenforgalmi adó: 40 ezer forint A település régi pecsétje Kincsünk: a múlt öröksége Az 1200-as években épült Árpád-kori műemlék templom a falu egyik nevezetessége. Aki először jár Váraszón, úgy érzi, hogy hosszú bolyongás után végre hazatalált. Mára talán csak a mesekönyvek lapjain találkozhatunk olyan idil­li falurészletekkel, amilyenek ezen az észak-heve­si aprócska faluban a valóságban fogadnak ben­nünket. Váraszón béke van és csend. A környező szelíd lankás hegyek ölelésében fekvő kis község­ben az emberek barátságosak és kedvesek, pedig a helyi falu­vezetésnek napról napra ko­moly küzdelmet kell vívnia a fennmaradásért, az értékek megőrzéséért. Szekeres Arzén, a település polgármestere arra biztat min­denkit, hogy keressék fel a kis falut, hiszen látnivaló akad bő­ven. Az 1200-as években épült Árpád-kori műem­lék tempbm megtekintése páratían élményt ígér. De aki csupán arra vágyik, hogy csendben, tiszta levegőt szippantva sétáljon egyet a falucskában, annak is érdemes Váraszót felfedeznie. A jelenle­gi polgármester 1990-től másfél évig képviselő­ként dolgozott a helyi önkormányzati testület­ben, majd külföldön vállalt munkát. Hazatérte után 1998-ban ő kapott bizalmat a falu irányításá­ra. A legutóbbi önkormányzati választásokon megerősítették tisztségében.- Mindig is azt vallottam, hogy nekünk, vár­aszói embereknek itt helyben kell megélnünk és boldogulnunk, hiszen ide köt bennünket a múl­tunk, a gyökereink. Ezt azonban a magunk erejé­ből aligha tudjuk megoldani. Bízunk abban, hogy kormányzati segítséggel a hozzánk hasonló kis falvak is életben maradhatnak és gyarapodhat­nak. A legnagyobb eredménynek azt tekintem, hogy sikerük csatlakoznunk a térségi szennyvíz- beruházáshoz, amely idén ősszel befejeződik. Ez a beruházás minden tartalékunkat felemésztette, épp ezért az elkövetkező időszakban az intézmé­nyeink működtetésén túl más látványos fejlesz­tésre nem telik. A közösség számára fontos dol­gokban azonban mégis sikerül előrelépni. A helyi erdőbirtokosság felajánlásának köszönhetően si­kerül megoldanunk a ravatalozó előterének meg­építését. Az új testület elfogadta a község hosszú távú településfejlesztési koncepcióját, amelyhez egy kidolgozott idegenforgalmi fejlesztési terv is társul. A civil szervezetek múltunk és hagyomá- nyaink megőrzéséről gondoskodnak. _________■ T enni fogunk a községért A faluban a 2002-es önkormány­zati választásokat követően ala­kult meg először a háromtagú Ci­gány Kisebbségi Önkormányzat, melynek vezetésére Puporka Jó­zsef kapott bizalmat. A fiatalem­ber úgy véli, hogy idő és valami­vel több pénz kellene ahhoz, hogy bizonyíthassák: ők valóban tenni akarnak nemcsak a kisebb­ségért, hanem a faluért is.- A feladatunk főként az, hogy a cigány kisebbség érdekében te­vékenykedjünk. Váraszón 16 csa­lád tartozik a roma kisebbséghez, ez közel száz főt jelent. A legna­gyobb gondunk az, hogy az évi 680 ezer forintos költségvetésből az emberek életkörülményein nem tudunk változtatni. Helyben alig akad munkalehetőség, egye­dül az önkormányzat közmunka­programra benyújtott pályázatá­ban reménykedhetünk. Bár a köz­ségi önkormányzat mindenben segít bennünket, az előítéletekkel mégis nehéz megbirkóz­nunk, még ak­kor is, ha nyu­godtan kije­lenthetem: Vár­aszón a romák és a magyar la­kosság béké­sen, egymást tisztelve él és dolgozik - mondja Puporka József. Tény, hogy az idei rendkívül kemény tél a váraszóiaknak is fel­adta a leckét. Ahhoz, hogy a kis faluba vezető út járható legyen a mentők, az élelmiszer-szállító au­tók számára, el kellett távolítani a hatalmas hótorlaszokat a közút­ról. A kisebbség tagjai kérés nél­kül munkába álltak, hogy az uta­kat járhatóvá tegyék, mindenféle fizetség nélkül.- Sokan azt gondolták, hogy pénzt kapunk ezért a segítségért, pedig nem ezért tettük. Azt is sze­retném, ha mindenki tudná, hogy a kisebbségi önkormányzat tagjai lemondtak a tiszteletdíjukról, hogy a pénz ne egyéni, hanem közösségi célokat szolgáljon. Ab­ban is biztos vagyok, hogy szerve­zünk még néhány olyan akciót a falu érdekében, amelyért nem vá­runk ellenszolgáltatást. Ha mind­ezt sikerül megvalósítanunk, tel­jes jogú tagjai lehetünk a váraszói közösségnek, s mindenki tudni fogja, hogy bármikor számíthat­nak ránk. ■ Generációkat tanított Az összevont alsó tagozatos álta­lános iskolában jelenleg 16 nebu­ló oktatásáról, neveléséről gon­doskodik a falu tanító nénije, Dutkay Dénesné. A kis elsősök és a másodikos, harma­dikos tanulók együtt, mégis külön, a korosz­tályuknak megfelelő tananyagot sajátíthatják el. Az összevont oktatás előnye, hogy a kicsik hamarabb hozzászoknak az önállósághoz, a kis létszám pedig az egyénre szabott foglalkozást is lehetővé teszi.- Több településen is tanítot­tam korábban, de nyugodtan mondhatom, hogy Váraszó szá­momra a csúcs. Megszerettem az itt élő embereket, és úgy érzem, ők is bizalommal fogadtak en­gem. Jövőre már húsz kisdiákom lesz, s ez azt jelzi, hogy a község az összes nehézség ellenére is életképes. Az iskola az eredményes pályáza­toknak köszönhetően jól felszerelt. Van szá­mítógépünk, videónk, színes tévénk. A könyv­tárunkra is büszke va­gyok, hiszen tavaly mintegy 100 ezer forin­tért tudtunk új kiadvá­nyokat vásárolni. A munkámat az is jelentősen megkönnyíti és megszépíti, hogy az itt élő embe­rek nagyon becsületesek, tiszte- lettudóak, és a gyermekeiket is ilyen szellemben nevelik. Úgy ér­zem, hogy amíg az iskola fenn­marad és á váraszóiak ragaszkod­nak hozzá, addig a falu jövője is biztonságban van. ■ Utánpótlás van A polgármesteri hivatal tőszom­szédságában található óvodában minden rácáfolni látszik arra a tényre, hogy a falu elöregedő­ben van, s évről évre csökken az itt élő közösség megtartóereje. Jelenleg 26 kicsi gyermekről gon­doskodnak itt, ideális körülmé­nyek között. Vincze Ferencné ve­zető óvónő távolléte miatt mun­katársát, Utassyné Szekeres Lau­rát kérdeztük arról, miként látja a cseperedő utánpótlás jelenét, jövőjét a faluban:- Nagyon örülünk annak, hogy ilyen sok gyerekünk van. E mellett a létszám mellett már- már kicsinek bizonyulnak a meglévő helyiségeink, és az ud­varunkat is kinőttük. Jövőre azonban már kevesebben le­szünk. Nyolc nagycsoportosunk szeptemberben már iskolapadba ül. Kivétel nélkül nagyon ügyes, talpraesett gyerekek. Nem lesz gondjuk az iskolakezdéssel. Sze­rencsére a sikeres pályázataink­nak köszönhetően sok mindent elértünk az elmúlt években. Új bútorokat, berendezéseket vásá­roltunk, s számos mozgás- és készségfejlesztő játékot szerez­tünk be. Tagjai vagyunk az Egészségesebb Óvodák Nemzeti Hálózatának, így értelemszerű­en nagy hangsúlyt fektetünk az egészséges életmódra, a környe­zetvédelmi szempontú nevelés­re. Öröm számunkra, hogy a szülőkkel rendkívül jó a kapcso­latunk, számos közös programot szerveztünk már velük, a kirán­dulásoktól a strandolásig. A na­gyobb ünnepeken rendszeresen fellépünk, és túlzás nélkül mondhatom, hogy rendre szép sikereket könyvelhetünk el. Leg­utóbb a március 15-i ünnepsé­gen adtak színvonalas műsort a gyerekek. Az évzáró fellépésekre nemcsak a szülők, hanem a tá- gabb rokonság is kíváncsiak. Ez az oka annak is, hogy ezeket a programokat egy jó ideje már nem itt az óvodában, hanem a falu kultúrházában tartjuk meg. Bízom abban, hogy Váraszó nem öregszik el. Amíg ilyen gyerme­kek születnek és nevelkednek itt, a jövőtől sem kell félni. Az óvodásokat ideális körülmények között készítik fel az iskolakezdésre. fotóígál Kovács Lászlóné NYUGDÍJAS — A faluban sok az idős ember, s közülük is legnehezebb helyzet­ben az egyedülállók vannak. A kis nyugdíjból nehéz kigaz­dálkodni a megélhetés­hez szükséges pénzt. Én bete­geskedem is, ezért rendsze­resen gyógy­szereket kell vásárolnom. Ez havonta több ezer forint kiadást jelent. Úgy gondolom, hogy a váraszói em­berek nagyon dolgosak, nem raj­tuk múlik, hogy nehezen jutnak ötről a hatra. Ha helyben vagy a környéken lenne munkahely, mindenkinek könnyebb lenne. A legnagyobb kincsük az itt élők­nek a békesség és a nyugalom. Ezt az értékeli igazán, akinek nincs benne része. MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Balázs Szilvia tanuló- Mindig is szerettem itt élni. Még gyerekkoromban költöz­tünk ide a szüleimmel, és szíve­sen emléke­zem vissza a korábbi évek­re. Jelenleg Egerben tanu­lok egy közép­iskolában. Ha végzek, sza­kácsként sze­retnék elhe­lyezkedni a környéken. Lehet, hogy Pétervásárán fogok majd dolgozni. Bárhogy alakul a sor­som, nehezen tudnám elképzel­ni, hogy itt alapítsak családot. Itt helyben a fiataloknak alig van szórakozási lehetőségük, a fel­nőtteknek pedig a munkahely hi­ányzik. A környék tényleg na­gyon szép, de ebből egyelőre nem lehet megélni. Néhány év múlva talán változik a helyzet. Szekeres Pál VÁLLALKOZÓ- Bár jó ideje elkerültem a szülő­falumból, a mai napig nagyon erősen kötődöm Váraszóhoz. Édesanyám itt él, és gyakran hazalátoga­tunk hozzá. Örökségként ránk maradt környékbeli földjeinket is műveljük. A legfontosabb lenne a falu életében a bekötőút megépítése. Enélkül nehéz be­kapcsolni a községet a környék vérkeringésébe. Idegenforgalmi szempontból is szép jövő áll a te­lepülés előtt, hiszen a környék gyönyörű. A váraszói tavak már most is sok turistát vonzanak. Bí­zom abban, hogy a település ve­zetése és az itt élők élni tudnak a lehetőségeikkel, és néhány éven belül felvirágozhat a község. Broda Józsefné NYUGDÍJAS- Mit is remélhetnénk már mi be­tegen, öregen? Békességet, egyet­értést, nyugalmat. Ez mind meg­van itt a falu­ban, de a ma­gánnyal nehéz együtt élni. A lányom Eger­ben lakik. A nagyobb uno­kám Szegeden tanul az orvosi egyetemen, a kisebb középiskolás. Büszke va­gyok rájuk, és akkor vagyok a leg­boldogabb, ha hazalátogatnak. Sajnos az már biztos, hogy ők nem itt fogják leélni az életüket, itt ugyanis nem tudnának elhe­lyezkedni. Kíváncsian és remény­kedve várom az Európai Unióhoz való csatlakozást. Talán nekünk, időseknek is tartogathat még egy kis jót a jövő. S ha nekünk nem is, az unokáinknak biztosan. Molnár László VÁLLALKOZÓ- Nagyon ragaszkodom a szülőfa­lumhoz, hiszen itt nőttem fel, s bár a munkám elszólított, a mai napig hazajá­rok a rokonok­hoz, ismerő­sökhöz. Én is úgy vélem, hogy az útháló­zat korszerűsí­tése, a bekötőút megépítése so­kat számítana a falu fejlődésében. Szükség lenne egy átfogó, komplex turisztikai koncepció kidolgozására is. Ezt csak úgy tudnám elképzelni, hogy a környező településekkel közösen, a már meglévő értéke­ket összehangolva, és ezekre épít­ve próbálnánk meg minél több tu­ristát a térségbe csalogatni. A fa­lu túl kicsi ahhoz, hogy egyedül képes legyen egy ilyen tervet vég­hezvinni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom