Heves Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-12 / 60. szám
2 3 11. OLDAL 2003. Március 12., szerda P F Idős emberek öröme Mintegy negyven klubtársam nevében szeretném megköszönni a Családsegítő Intézet Északi Kallómalom úti Gondozási Központ vezetőinek és minden munkatársának azt a fáradhatatlan munkájukat, mellyel ennyi idős embernek nagy örömet tudnak nyújtani. A legutóbbi, február 25-én rendezett és szervezett farsangi bál megrendezéséért. Csodálatos délutánt szereztek sok idős embernek, az ötletes jelmezbál, a hagyományőrző Gyöngyvirág együttes szórakoztató műsoráért is. Olyan gazHazudni nem szabad Mark Twain angol író mondotta: „Ha nem tudod, mit tegyél, mondd meg az igazat.” Valószínű, utána - ezt már én teszem hozzá - nem lesznek lelkiismereti problémáid. Egyébként egyik ismert nevű történelmi politikusunk, Deák Ferenc még frappánsabban fogalmazott. Hazugságoldó bűvös szék kellene a szerkesztőségekben és a stúdiókban is. Akkor talán érvényesülne az a régi keletű emberi gondolat, mit tartalmazzon a sajtótörvény? Valószínű, elég lenne csupáncsak három ismert magyar szó: hazudni nem szabad. A jó öreg Deák Ferenc intelmét, tapasztalatom szerint, éppen azok hagyják figyelmen kívül, akiknek példát kellene statuálniuk. Ilyenek a tisztelt politikusaink — elnézést kérek tőlük —, és a Parlamentben pöffeszkedő honanyák és honatyák, akik - talán nem titok - esküvel fogadták, hogy választóikat becsületesen képviselik és tájékoztatják. Mint állampolgár, olvasó, és a tv nézője is vagyok. S egyértelműen nem merném azt mondani, hogy büszke vagyok a magyar sajtó tárgyilagosságára, és a tv - nagyon sokszor - kiábrándító műsoraira. Tudom persze, hogy nézőpont kérdése, mit tartunk tárgyilagosnak és mit igazságosnak. De Göncz Árpád azon javaslatát mégsem tudom elfogadni, hogy az MTV műsorát és a Parlament — sokszor - kiábrándító civakodását Levelezőink figyelmébe Nincs kecmec, fizetni kell... Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Vitaindító írásainkhoz (tv- műsorok színvonala, állásvadádag programokkal látják el a klubtagokat, mint: hetente torna, kulturális irodalmi, néprajzi, történeti műsorok, vallási, bibliai előadások, kirándulások, és nem utolsósorban a tisztaságért és a finom ebédekért, melyek sok idős embernek maximálisan pótolják a dolgozó vagy nem létező családi hátteret. Kérjük munkájukra Isten áldását, imáinkkal köszönjük meg és kérjük, hogy még sokáig tudják jó egészségben ezt a munkát soksok idős ember örömére végezni. (név és cím a szerkőben) hagyjam figyelmen kívül, és az ellentmondásos sajtó helyett olvassak imakönyvet. Göncz Árpád véleménye megalkuvó álláspont, amit egyetlen magyar állampolgár sem vehet komolyan, ha gondolkodik. Egyes okosok szerint naponta legalább kétszázszor hazudnak az emberek, de valószínű, többször is. Attól függően, hogy becsületességük írott vagy íratlan rátája mit diktál. Az emberi igazság - ha egyáltalán van ilyen - aligha ellenőrizhető. Felmerül a kérdés, nem zavarja-e a magát baloldalnak nevező elitet, hogy most sok tekintetben a hazai jobboldallal került egy platformra? Magyar- országnak ugyanis hivatalos álláspontja a béke, ha nem tévedünk. Ezzel szemben minden más „hazaárulás”. Medgyessy Péter és a magyar kormány háborúpárti álláspontja nem az ország álláspontja. A közvélemény-kutatások eredményei bizonyítják, hogy a magyar állampolgárok több mint 80%-a ellenzi a háborút. Tehát a baloldaliak többsége is. Ebben a kérdésben tehát éppen a kormány távolodott el az országtól. Számukra nem volt elég Trianon? Magyarország eddig minden háborúban jeleskedett, és az uralkodó elitje vitte bele. Eddig úgy tudtam, hogy az okos ember nem lép ismételten bele ugyanabba a folyóba, de sajnos tévedtem. Szepessy József Eger (cím a szerk.-ben) szat) is várjuk véleményüket. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Olvasom a Hírlapban, hogy miért lett másfélszerese a gépjárműadó az előző évinek. Meg van indokolva, törvényhelyekkel és mindenféle „racionális” érvekkel alátámasztva. Nincs kecmec, fizetni kell, mint a katonatiszt. A múltkoriban szintén a Hírlapban arról olvastam, hogy miért lett az idei szemétszállítási díj közel kétszerese az előző évinek. A helyzet ugyanaz volt: megindokolva, alátámasztva stb. A Hírlapban olvastam arról is, hogy Kaposváron a szemétszállítást ettől az évtől a város díjmentesen biztosítja az ottani lakosoknak, és a kismamák is ingyen utazhatnak a helyi járatú buszokon, nemcsak az idősek. A Hírlapban olvastam nemrégiben arról is, hogy a megyei jogú város önkormányzatának képviselői mérsékelt szinten ugyan, de megszavazták saját tiszteletdíjaik emelését is. Ugyanez a híradás számolt be arról is, hogy a város gazdálkodásában először fordul elő, hogy jelentős összegű hitelt kell felvennie az önkormányzatnak, mert a büdzsé kevésnek bizonyul Két éve működő egyesületünk alapvető célja: a moldvai csángómagyarok történetének, művelődéstörténeti értékeinek, sorsának megismertetése, a kulturális kapcsolatok kialakításának, a csángók lakóhelyükön maradásának támogatása. Támogatjuk a csángókkal kapcsolatos művek, kiadványok megjelenését, csángó fiatalok magyar nyelvű oktatását, szakmai képzését, és együttműködünk a hasonló célokat vállaló hazai és külföldi szervezetekkel. Cserelátogatást, táboroztatást szervezünk, segítünk. Meggyőződésünk, hogy vállalásunkkal ha csak egy morzsányit is hozzájárulunk csángómagyar testvéreink gyönyörű archaikus magyar nyelvének, csángómagyar identitástudatának kialakításához és megőrzéséhez, már letettünk valamit nemzetünk asztalára. 2002 szeptemberében az oktatás területén megtört a jég: Pusztinán 24, Klézsén 17 gyerek tanul magyar nyelvet fakultatív módon román állami iskolában. Egyesületünk létrejöttének kezdeményezője a Németországban élő Bodor Blanka operaénekesnő. Ő ismertette meg velünk a Lakatos Demeter Egyesületet és annak munkáját. így került sor a Moldvai csángómagyarok évszázadai című kiállítás megszervezésére Egerben 2000 októberében, amelyet mi egriek összekapcsoltunk egy csángó ételbemutatóval. 2001. febr. 22-én mondtuk ki megalakulásunkat, bírósági bejegyzésünk 2001. júl. 17- én megtörtént. Petrás Incze János visszatért Egerbe akkor, amikor az alapfeladatok ellátására. Ennek oka, hogy a kormány megvalósította a tanárok és egészségügyiek választási kampányban ígért 50%- os bérfejlesztését, de annak fedezetét nem biztosította az önkormányzatok részére. Az én feleségem tanár, tudnék néhány dolgot mondani erről az 50%-ról, ami jó, ha valójában a harminc-egynehá- nyat eléri. Mindezek azt jelentik tisztelt polgártársaim, hogy mindent, de mindent - a szemétszállítás költségeinek emelkedésétől kezdve az önkormányzati képviselők tiszteletdíjain keresztül a közalkalmazottak béremeléséig és annak köz- terhéig - nekünk kell megfizetnünk kicsiny fizetésünkből. Sajnos, a mi önkormányzatunk nem olyan nagyvonalú, mint a kaposvári. Rólunk rövidesen még a gatyát is le fogják húzni, hiszen pl. parkolni a városban ingyen már szinte sehol sem lehet. Szintén a Hírlapból értesülhettünk nemrég derék honatyáink és -anyáink (bevallott) vagyoni helyzetét illetően. Mit mondjak? Még a egyesületünk névadójául őt választotta. Elhatároztuk, munkánkat azzal kezdjük, hogy csatlakozunk olyan, Moldvában induló csoporthoz, amely magyar nyelvet tanít, és egyben felvesszük a kapcsolatot a csángók szervezeteivel. Munkánkat, utunkat videofilmre vettük, riportot, beszélgetéseket, népdalokat rögzítettünk, fényképeket készítettünk. Ezek segítségével készültek az Űj Hevesi Naplóban 2001 novemberétől 2002 áprilisáig megjelent írások. Nagyon szép és sikeres, teltházas könyvismertetést szerveztünk a csángómagyar nyelven író, egyetlen, Moldvában élő költő, Duma-István András művének, amelynek során az Én országom Moldova című verseskötetét mutattuk be. Ezen és a másnapi, 100 éves születésnapot ünneplő Rajeczki-emléknapon fellépett a Külsőrekecsini Csángómagyar Népdalkor, amely a mi kezdeményezésünkre alakult meg Szarka Felicia vezetésével. A jövőben terveink között szerepel Petrás Incze János nevének, munkásságának mind szélesebb körben való megismertetése és tiszteletére egy emléktábla állítása. Elnyertük a Főiskolai Tanács és a Minorita Rend tartományfőnökének elvi támogatását. Bízunk benne, hogy tervünk megvalósulásához sikerül további szövetségesekre és támogatókra találnunk. Részt vettünk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott magyar nyelvi oktatási programban, amelynek során nyáron vendégül láttunk „legszegényebbekkel” is szívesen cserélnék. Főként, ha figyelembe vesszük a nyújtott teljesítményt — ennyi pénzért. Miközben egy hétköznapi honpolgár - ha egyáltalán van munkahelye — egyik napról a másikra él. Szégyen és gyalázat. Ismét igazolódik tehát a tétel, hogy aki dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni. Úgy tűnik, hogy a betöltött pozíció „magasságával” nemcsak a jövedelmi viszonyok, hanem az arcbőr vastagsága is egyenes arányban növekszik. Nem az irigység, ami szól belőlem. Ez már rég nem az, hiszen az évtizedek alatt, amióta „palira” vesznek minket, az már rég átalakult elkeseredettséggé, a kilátásta- lanság pedig tehetetlen dühhé. Mert mi van most, hogy ezeket a sorokat leírom? Elolvassák esetleg emberek, akik közül sokan azonosulni tudnak az elmondottakkal, és olyanok is, akik még csak legyintésre sem méltatják az egészet. Aztán megy minden tovább ugyanúgy, ahogy eddig. De az is lehet, hogy még „úgyabbul”. (név és cím a szerkőben) mintegy ötven gyermeket Moldvából. Biztosítottuk számukra a magyar nyelv gyakorlását, a magyar történelem, régiónk és a főváros megismerését. Foglalkozásaink nyitottak voltak. Az egri és hevesi diákok megismerhették azt a kultúrát, amelyet ők képviselnek. Szeretnénk, ha a jövőben Eger (Szent Hedvig Kollégium) és Heves (Eötvös József Középisk. és Kollégium) a program állandó központjává válna. Márciusban megtartotta első összejövetelét az egyesületünk által életre hívott Csángó klub, amely havonta szervez programokat, és az előadások nyilvánosak. Novemberben a bákói Caritas Alapítvány segítségével sikerült eljuttatnunk a moldvai Magyarfaluba az egri Sanda Maria Gimnázium és az Angolkisasszonyok Rendje, a budapesti Szent Imre Gimnázium, valamint a Budafoki Plébánia iskolabútor-adományát. 2002. nov. 22-23-án a Külsőrekecsini Csángómagyar Népdalkor Szarka Felicia vezetésével és Tampu Tatjána részvételével nagy sikert aratott az Egerben megrendezett Palócgálán. Fellépésüket Jáki Sándor Teodóz bencés tanár előadása egészítette ki, aki ismert csángókutató. Igaz történetek a csángókról című könyvének bemutatóját 2003. április 2-án tartjuk az egri Kálvin Házban. Egyúttal köszönjük partnereink, támogatóink 2001 és 2002- ben nyújtott támogatását. Petrás Incze János Kulturális Egyesület Eger, Árpád u. 11. Köszönet Március 3-án (hétfőn) utaztam Budapestre az Agria Volán 7.15- ös gyorsjáratával, ahol elvesztettem a kulcscsomómat. A buszvezető megtalálta és visszajuttatta. A mintegy tucatnyi kulcs meg a zárcsere több ezer forintba került volna. Köszönöm a Volán dolgozóinak segítségét és tisztességét. K. Károly (név és cím a szerkőben) Átverés-show az Elektropontban Az Elektropont Áruház januárban is megjelentette akciós reklámújságját, CD-s rádiómagnót hirdetve és -50%-kal leértékelve. Az újságot amikor megkaptam, azonnal felhívtam az áruházát, hogy van-e még az áruból, mert két darabot szeretnék venni belőle. Sajnálattal tudatták, hogy a kérdéses áru elfogyott, de ekkor meg ekkor hívjam vissza őket, érdeklődjek utána. Március 3-án ismét megjelent ez a hirdetés (én ekkor kaptam kézhez), amelyben szintén egy CD-s rádiómagnót hirdettek -50%-kal leértékelve. Azonnal felhívtam a boltot, és szinte ugyanaz az eset játszódott le, mint az első alkalommal. Tudatták, hogy az áru elfogyott. Ez a telefonbeszélgetés hétfőn de. 10 óra körül bonyolódott le az üzlet alkalmazottaival, a SPAR Áruház Elektropont részlegével. A feleségem délután 14.30-kor hívta fel őket, nevét is bemondva, de az eladó nem közölte a nevét, és mondta, hogy a készülékből még van három darab. A feleségem közölte, hogy fél óra múlva ott leszünk, de 15 perc múltán már ott voltunk. Éppen előttünk egy férfi vitt el egy darabot. Majd közöltem, hogy én is ugyanezért jöttem, a másik két darabért. Majd itt jött a meglepetés, hogy kivel beszélt a feleségem, ki volt az az eladó, biztos, hogy velük beszélt-e a feleségem? Nem elég, hogy szó szerint hülyének nézik a vevőt, de talán etikett-tanárnak is mi álljunk be? Megtanítva azt, hogy ha valaki bemondja a nevét a telefonba, akkor neki is illik közölnie a nevét. Úgy érzem, az volna a tisztességes, hogy a meghirdetett árut akkor lehetne értékesíteni, ha a lapterjesztés már befejeződött. Azt pedig elég nehéz elhinni, hogy március 1-től, tehát szombat óta, vasárnap zárva, hétfőn, 3-án már nincs az áruból. Ha ez így van, akkor az Elektropont vezetése, levonva a konzekvenciát, megállapíthatja saját vezetésre való alkalmatlanságát, lemond, ill. változtat üzleti hozzáállásán, és tisztességes üzletpolitikát folytatva nem csapja be a hozzá forduló vásárlóközönséget. Marosfalvi Pál Eger (dm a szerkőben) Egyesület a moldvai csángókért Megalázó kálvária a színházban Azt hinné az ember, ha felhőtlen szórakozást akar és művelődni szeretne, beül egy színházba, és ezzel megvalósul kívánsága. Kiderült, Egerben ez nem így van. Már egy hónappal előre jegyet rendeltem a Gárdonyi Géza Színház egyik előadására 45 személy részére. A Valahol Európában című darabra nagyrédei diákjaimat szerettem volna elvinni, akik mellett tanárok, szülők, ill. óvónő kollégáim utaztak volna. A jegyelővételes közölte velem a telefonban, hogy rendben van az ügy, s a helyszínen átvehető majd a 45 belépő előadás előtt. Örültem annak, hogy ilyen gyorsan sikerült elintézni a szervezés első felét. A biztonság kedvéért azonban egy héttel az előadás előtt benéztem a színházba, mert éppen Egerben jártam. Elkértem a jegyeket a portáról. Az átvett borítékon azt állt: „Nagyréde - 45 db”. Személyenként közel ezer forintot kértek a belépőkért, amit kifizettem. A csomagot otthon bontottam fel, s a látottakon igencsak megrökönyödtem. Az ösz- szes jegy aznap estére szólt a József Attila Gimnázium számára a Száz év magányra. Egyébként minden stimmelt. Telefon. A vonalvégi hölgy nagy elnézések közepette megígérte, hogy nem kell mást tenni, mint az egy héttel későbbi, eredeti időpontban eljönni, s ott a rosszul kiadott jegyeket becserélni, ami után egyből jöhet a várva várt színjáték. Ő pedig majd csak leülteti valahogy a gimnáziumból érkező diákokat telefonálásom estéjén, ha bediktálom neki, hogy hova szólnak a belépők. Egy hét múlva magabiztosan érkeztem a 45 fős csoporttal az egri színházba. A pénztárnál átvettem a borítékot: „Nagyréde - 45 db”. Kis mosoly ült az arcomra. Kibontom, megszámolom: 35 db. Mosoly le. Nagyon mérges lettem, hiszen nem ezért jöttünk a nagy távolból. A színházas munkatárs szabadkozott, s azt mondta, ha helyet foglaltak már a nézők, az üres székekhez vezet majd minket. A gyerekeket ültettük le először, de tíz felnőtt hoppon maradt. Végül a csoporttól távolabb sikerült két részletben leültetni az ácsorgókat is. Még ekkor sem volt vége: az előadás kezdetekor megjelentek a későn érkezők, akiknek a helyére kerültünk. Jogosan követelték, hogy oda kívánnak ülni, ahova a jegyük szól. A jegyszedők kénytelenek voltak felállítani minket, ami miatt úgy néztek ránk a széksorokban, mintha besurranó kultúra-kukkolók lettünk volna. Szégyen- teljes helyzet volt. Nem bírtam tovább, s egy magasabb beosztású színházi dolgozónak említést tettem a történtekről. Ekkor újabb helyeket találtak nekünk, csakhogy még az előadás elején is jöttek a késők, így három emberünk újbóli vándorlásra kényszerült. Nekik a földszinten találtak végleges helyet. Jómagam pedig a békesség kedvéért inkább kikértem egy pótszéket, öt perccel kezdés után még mindig folyt az üres székek utáni ádáz keresés, ami nem kis zavart keltett. Szerencsére gondoskodtam arról, hogy a gyerekek ebből semmit ne érezzenek. Rosszul érezte magát viszont tízfős cserbenhagyott csoportom, igaz, a remek fiatal színészgárda és a kitűnő előadás mindezek ellenére talán mindent feledtetett, „Valahol Európában”... Lukács György tanár, Nagyréde A csodaszép babákról Február 29-én a Kiss Áron Játéktársaság helybeli tagjai részére az Egerben élő Alagyi Jánosné tartott előadást a magyarországi népviseletekbe öltöztetett csodaszép babáiról. A bemutatott babák nem gyerekjátékok, nekik a dekorativi- tásuk a legfontosabb. A magyar vi- seleteken keresztül nemzetünk történetét és kultúráját is megismerhetjük. Megfigyelhetjük az egyes vidékek közötti jellegzetes különbségeket, a színpompás öltözetek sokféle technikával készült hímzéseit. A régies paraszti egyszerűségtől az erőteljesebb fo- galmazású, de szigorúan szerkesztett színezésű motívumok finom arányú elrendezését. Az országban több helyen láthatunk állandó babakiállítást. Mi egriek büszkék lehetünk az Alagyi Jánosné által tervezett és kivitelezett, kiemelkedően hiteles, művészi színvonalon varrt miniatűr népviseleti remekeire. Minden ba- baniha-készítő legnagyobb problémája: hogyan tudja az átlagosan 30-40 cm magasságú babákon a felnőttviseleteket megjeleníteni. Alagyinénak ez tökéletesen sikerült! Nemcsak a szemünknek tűnik úgy, „mintha” az eredetit látnánk, hanem minden apró mozzanatában igaz, azonos. A néprajzi irodalom alapján és a meglévő régi szép ruhák után készítette a szabásmintákat, a varrási folyamatot és a viselési módokat. Munkáját folyamatosan dokumentálta is. Alagyi Jánosné babái nem öregszenek, az időtlenség csodáját hordozzák. Mi is felelősséggel tartozunk irántuk, valamennyien becsüljük meg értéküket. A játéktársaság összejövetelein reméljük, alkalmunk is lesz rá. Bozsó Lászlóné a Magyar Bababarátok Egyesületének tagja
