Heves Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-12 / 60. szám

2003. Március 12., szerda EURÓPA I U N I Ó 7. OLDAL AZ OLDAL A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM TAMOGATASAVAL KÉSZÜLT A vásárló felelőssége is nagy abban, milyen terméket választ a pénzéért EU: nő a fogyasztóvédelem szerepe Március 15-e nemcsak kiemelkedő nemzeti ünnepünk, egyben a fogyasztóvédelem nemzetközi napja is. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással nő a fogyasztóvé­delem szerepe, a termékfelelősség követelménye és a biztonság — tudtuk meg Bisztriczki Lászlótól, a Heves Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség igazgatójától. Mindamellett a nagyobb piaci versenyben nem elég a hivatalokra számítani, a ha­zai fogyasztóknak is tudatosabbnak, felkészültebbnek kell lenniük: az érvényesí­téshez tudniuk kell a jogaikat. A piac nem mindenható — Milyen változást hozhat az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk a fogyasz­tóvédelemben? — A csatlakozással teljesen szabaddá váló piac révén még nagyobb versenyre és árubő- ségre számíthatunk. Ezzel együtt a fogyasztó- védelem szerepe és jelentősége is nőni fog. A fogyasztói jogok ugyanis egyformán érvénye­sülnek minden uniós tagországban a határo­kon átnyúló egységes fogyasztóvédelem ré­vén. Egységes belső piac és egységes fogyasz­tóvédelem, ez lesz a két meghatározó jegy. — Mennyire komolyan lehet arra számí­tani, hogy a piaci verseny majd sok min­dent automatikusan megold, amikor azt látjuk, hogy, legalábbis nálunk, egyelőre nem képes erre? — A piaci verseny nem mindenható. Nem szabad csupán ettől várni a megoldást. Ezért is van szükség az egységes és hatékony fo­gyasztóvédelemre. A fogyasztóvédelemnek ugyanis két fontos szerepe van. Egyrészt ér­vényesíteni igyekszik a minőségi szemponto­kat, tehát, hogy megfelelő minőségű termé­kek kerüljenek forgalomba, és a vevők minő­ségi panaszok esetén élhessenek a jogérvé­nyesítés rendelkezésre álló eszközeivel, or­vosolják a problémáikat. A másik nagyon fontos, és az Európai Unió irányelveiből kö­vetkező kitüntetett terület a piacfelügyeleti rfiunka. Kiszűrni az életet, testi épséget ve­szélyeztető termékeket a kereskedelmi forga­lomból. A napi gyakorlatban látjuk, hogy ezek milyen sokfélék lehetnek, mint például játékok, elektromos háztartási eszközök, vagy éppen fenyőfa-izzók. Veszélyes termékek — Hogyan követhetők az ilyesféle veszé­lyes termékek, ha már egyszer különböző csatornákon bekerültek az országba? — Itthon épp az uniós előcsatlakozási alap, a Phare segítségével épült az a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer (KPIR), amelynek révén egy folyamatosan elérhető és frissített adatbázissal dolgozunk. Tehát, ha a főfelügyelet föltesz rá egy veszélyes és emiatt betiltott terméket, arról rögtön minden fel­ügyelet értesül. Csakúgy, mintha mi bukka­nunk ilyen árucikkre, vagy netán a szombat- helyi kollégáink. így működik az országos rendszer, kicsiben ugyanúgy, mint az Európai Unió közös piacfelügyeleti rendszere, egyféle kontinentális „riadóláncként”, amihez majd a 2004. májusi belépésünk után mi is csatla­kozni fogunk. A csatlakozásra váró országok között egyébként van egy közös hasonló piacfelügyeleti adatcsere. — Nem olyan ez kissé, mint tűt a szénaka­zalban keresni? — Talán valóban nem teljesen idegen ettől ez a gyakorlat. Jobban mondva csak volt. Ed­dig ugyanis csak az üzleti ellenőrzések során derülhetett ki a probléma. Akkor intézked­tünk, ha rábukkantunk egy veszélyes termék­re. Azután megtiltjuk az értékesítését, és kö­telezzük a forgalmazókat a visszavételére. Megeshet persze, hogy épp nem akadunk rá a szóban forgó cikkre, vagy a forgalmazás he­lyére, helyeire. Ezt a nehézséget küszöböli ki az idén január elsejétől bevezetett eljárás. Va­gyis, már amikor beérkezik egy gyanús im­porttermék az országba, a Vám- és Pénzügyőr­ség rögtön értesítené erről a fogyasztóvédel­met. Megvizsgáljuk a szóban forgó tételt, és a kapott eredménynek megfelelően megtesszük, a szükséges lépéseket. Kiszűrhetjük a keres­kedelembe jutás előtt a nem oda való árukat, így a riasztás nyomán még a „kapuban" elejét lehet venni a további problémának. Salakos házak- Milyen változásra számíthatunk a csat­lakozás után?- A termékek kötelező bevizsgálása példá­ul az elektronikai cikkek kivételével megszű­nik. Ezeknél egyébként a már itthon is jól is­mert európai uniós CE jelölés is irányadó, ami azt tanúsítja, hogy az adott cikk biztonságos. Az itthoni 1993. évi termékfelelősségi törvény értelmében elsősorban a gyártó felel a termék biztonságáért és az általa okozott kárért. Az 1997-ben meg­született fogyasztóvédelmi törvényünk pedig az első üyen volt a csatlakozó orszá­gok közül. A módosítása y nyomán jöhettek létre ná- ‘ lünk is a Nyugaton már be­vált fogyasztóvédelmi békélte- tő testületek, az úgynevezett „kisbíróságok”, amelyek segítségé­vel közös megegyezéssel, a peres el­járás előtti jogérvényesítéssel oldód­hatnak meg a vitás kérdések. Másfelől pedig többek közt megszülettek a sok panasz által érintett csomagküldő szolgálatokra és a háza­lókereskedelemre vonatkozó fogyasztóvédel­mi jogszabályok is. Vagy épp az építési termé­keket érintő rendelkezések.- Netán akkor ma már elkerülhető len­ne a salakos házak sokakat érintő kálvá­riája is?- A megfelelőség tanúsítása mindenkép­pen segítene a megelőzésben, de tudni kell, hogy itt 5-10 éves alkalmassági tényezőkről van szó. Ami viszont ennek kapcsán tény: az építőanyagokra vonatkozó mai követelmé­nyek szigorúak e tekintetben, a jövőben te­hát nyugodtabb lehet a fogyasztó. A Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza például, hogy milyen terméket lehet például párizsinak, tej­fölnek, tejnek minősítem, milyen összetevők szükségeltetnek mindenképpen ehhez. Az aromával készült cikkeknél például csak az ízű megnevezés használható, a növényi zsír­ból készült termékeket nem lehet tejfölként forgalmazni, hasonlóképpen a különféle tej­ipari összetevőkből, és nem tejből készül reg­geli italokhoz.- Tehát a hatósági szigor nem lazul, sőt a figyelem még erősödik, kiterjedtebb is lesz...- Igen, a fogyasztóvédelmi felügyelőség mint hatóság, a jövőben is teljes szigorral jár el, nem önmaga, hanem a vásárlók érdeké­ben. Nálunk, történelmi okok miatt, inkább az állami fogyasztóvédelem az erősebb. De a jövőben itt is számolni lehet a Nyugaton na­gyon erős és aktív civil fogyasztóvédelem ki­épülésére. Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesületnek Heves megyében is működik területi szervezete, velük hasznos az együtt­működésünk. Úgy tudni, próbapereket és be­vizsgálásokat is kezdeményeztek már, és ne­kik is fontos szerepük van a tájékoztatásban. A vevő is felelős- Sok szó esik a csatlakozás kapcsán egyes területek lemaradásáról...- Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy e területen nem vagyunk lemaradva. Minden olyan eszközzel rendelkezünk, ami­vel az uniós államokban, sőt a szabálysértési hatáskörünk miatt még irigyelnek is minket. Nagyobb a szankcionálási jogunk, szigorúbb és sokrétűbb a rendszere, mint a nyugaü társ­szerveknek. Nagyobb kötelező erővel rendel­kezünk a jogkövető magatartás érvényesítte- tésére. Inkább, akárcsak más összefüggés­ben, itt is a civil szférának kell fejlődnie még.- Arról már volt szó, miként védhetnek minket a különféle hazai és európai intéz­mények, de mit tehetünk mi ezért?- Itt érkeztünk el az egyén felelősségé­hez. Vagyis mindenki mint fogyasztó, vásár­ló, saját maga is felelős a döntéséért. Ami­hez persze el kell látni a megfelelő fn­A formációkkal és tájékoztatással, is­merni kell a jogait és felelősen kell döntenie a vásárláskor. Tehát az emberek gyakran nem azt veszik meg, ami jó r és amire valóban szükségük van, hanem amit hirtelen meglátnak. Nem kell sietni. \ El kell olvasni az apró betűs ismertetőt és föliratot, össze kell hasonlítani az árukat és az ára­kat. Ehhez persze a szabályokban előírt leírásnak, útmutatónak, össze­tétel- és árfeltüntetésnek szerepelnie kell. Most már nálunk is inkább lehet árubőség­ről beszélni, és nem muszáj a régi, hiány­gazdasági reflexekből vagy a választéktól megzavarodva cselekedni. Új, piacgazdasá­gi beidegződések jönnek, s ehhez talán majd a vásárlóerő és a fizetőképes kereslet is felzárkózik, ahol számít a jó üzleti hírnév. Mindehhez nekünk is föl kell nőnünk, s va­lószínűleg sokaknak meg kell fizetniük a ta­nulópénzt. Az európai fogyasztó öntudatos, ezt nálunk is alakítani kell, s tudja, hogy jo­gait érvényesítheti. Persze, ehhez tudnia kell azt is, hogy melyek azok.- Nem lehet kihagyni a nyilvánosság sze­repét sem...- Valóban, tőlünk nyugatra, az uniós tagál­lamokban itt is komoly szerepe van a nyilvá­nosságnak. Nálunk még részben az álszemé­rem, részben pedig adatvédelmi indokokra va­ló hivatkozások miatt ezen a téren sem egé­szen működik úgy ez a dolog, ahogy talán kel­lene. Nincs pontosan szabályozva a vétkesek, hibázók nyilvánosságra hozatalának rendje, menete. S kérdéses, hogy ennek a mai magyar társadalomban mennyire van visszatartó ere­je. Pedig az is ugyanolyan elemi követelmény, hogy a fogyasztók hozzájussanak a hiteles tá­jékoztatáshoz, mint az, hogy a gyártó, keres- kedő hírneve indokolatlanul ne sérüljön. ■ KOVÁCS JANOS Belépés nem csak tornacipőben A nyolcvanas évek hiánygazdaságának virágzó kis szigetein - a „KGST” avagy „lengyel” piacok keresett, kurrens árujaként - vi­rult a tornacipő-üzlet. Először csak a keleti relációból származó baráti dorkók, botaszok tűntek fel, majd az igények és a fizető­képes kereslet változásával, valamint a csempészjáratok beolajo- zásával együtt megjelentek a nagy nyugati márkák divatos, stá­tusszimbólumnak számító edzőcipői is. Az állami üzletek meg tele voltak eladatlan készletekkel, az olcsó, de kevéssé népszerű darabokkal. A fal leomlása után idehaza is beköszöntő (betöretlen, vad) pi­acgazdaság megkezdte áldásos tevékenységét. Sokaknak lett több pénze, de még többeknek az a kevéske is veszélybe került, amit az elmúlt rendszer kialkudott vívmányaival biztosítani tu­dott. A teljes gőzzel beinduló - különféle árnyalatú: szürke, fe­kete - kereskedelem elkezdte ontani a roppant silány minőségű, ám megfizethetően olcsó és elérhető távol-keleti lábbeliket, me­lyek részben a drágább márkák gyenge utánzatai vagy hamisít­ványai voltak. Az éhbéren gyártott áru jó része a vám- és a már­kavédjegy-törvények megkerülésével, vagy minimális értékű vámtétellel érkezett az országba. Miközben a hazai cipőipar szé­pen tönkrement. A még meglévő utolsó gyárakat ezekben a he­tekben zárják be a tulajdonosaik. Legjobban mégis a (zug)importőrök és a kereskedők jártak. A fogyasztók már kevésbé. A silány portéka hamar fel-, illetve le­dobta a talpát, használhatatlanná vált. Annyit is ért. A reklamá­lás is. A pár nap, pár hét után alkalmatlanná lett lábbeliket senki se cserélte ki. Pláne, hogy a számlaadási kötelezettség nagyvona­lú elmulasztásával a kárvallottak még csak a vásárlás tényét bi­zonyító blokkot sem lobogtathatták meg igazuk érdekében. Ilyen körülmények között teljesen védtelenné és kiszolgáltatottá vált a fogyasztó. Az olcsó hús híg leve obskúrus tanulságába rá­adásul ismét csak az amúgy is legszegényebb vásárlóközönség­nek, a létminimum közelében vagy az alatt élő, leszakadó réte­geknek verték bele az orrát. Az EU belső piacának a mostani bővítéssel járó kiterjesztése „második aratást” ígér, de az e téren még meglévő akadályok is jobban éreztetik majd hatásaikat, és nehezebben lesznek le­küzdhetők — figyelmeztet az Európai Bizottság belső piaci ügye­kért felelős tagja. Az unió egységes belső piaca tíz éve, 1993. ja­nuár 1-jén jött létre, ami az európai gazdasági integráció eddigi fejlődésének egyik legfontosabb állomása volt. A belső piac a ter­melési tényezők szabad áramlása előtti korlátok lebontásával sok területen segítette a gazdasági növekedést. A bővítéssel ösz- szefüggésben fennállhat azonban az a veszély, hogy az újonnan csatlakozó országok számára az első időkben a kiélezettebb ver­senyhelyzetből adódó feszültségek jelentik majd a legnagyobb gondot. Ezt részben ellensúlyozhatja viszont, hogy gazdasági növekedésük üteme várhatóan nagyobb lesz a jelenlegi tagor­szágokénál. A belső piac hasznos. Stabilitást teremt, serkenti a gazdasági fej­lődést és növeli a foglalkoztatást. A belső piacnak köszönhetően jött létre az unióban az elmúlt tíz évben 2,5 millió munkahely, az ebben az időszakban keletkezett többletérték pedig összesen 877 milliárd euróra tehető. A belső piac azonban nemcsak az üzleti szférának kedvez. Jól járnak a fogyasztók is, mivel számos termékcsoport — például a zöldségfélék, a ruházati cikkek vagy a szórakoztató elektronikai termékek - ára csökkent a nagyobb verseny eredményeként. Sokkal szélesebbé vált a választék, és a legtöbb esetben a termé­kek minősége is javult. Mindez a fogyasztóvédelem folyamatos erősödése kíséretében. Ez várhatóan nálunk sem lesz másként. A nagyobb kínálatban és a fogyasztókért való versenyben erősödik majd a minőség szere­pe. Jobb minőségű terméket, ellenőrzött körülmények között és garantált feltételekkel, igaz, a csempészett holmiknál kissé drágáb­ban vehetünk majd. S minden remény megvan arra, hogy a társa­dalom túlnyomó többsége jövedelmi helyzetének javulásával elér­hetőkké és megfizethetővé váljanak ezek a minőségi javak. A belépés persze nemcsak tornacipőben, és nem csupán a tornacipő miatt fontos és érdemes. Mi számít húsnak? Pontosabb információkat kapnak az EU-tagországokban a fogyasz­tók az általuk vásárolt hústermé­kekről 2003. január 1-től, a ter­méktájékoztatási szabályokat szi­gorító új közösségi irányelv ha­tályba lépésével. A keretjellegű jogszabály első alkalommal határozza meg ponto­san, mi számít húsnak. A fogyasz­tók ugyanis általában az izomhúst tekintik annak, a kereskedelmi for­galomban azonban ezzel a megne­vezéssel szerepelnek más olyan ál­lati eredetű termékek is, mint a zsírszövetek vagy a belsőségek. Az új szabályozás értelmében a terméktájékoztatókon ezentúl pontosan fel kell tüntetni, hogy ezek közül melyikről van szó. Az irányelv azokra a termékekre vo­natkozik, amelyek adalékanyag­ként tartalmaznak húst - kolbá­szok, pástétomok, főtt húsok, készételek és konzervek -, nem terjed ki viszont a feldolgozatlanul értékesített húsokra. A címkékből annak is ki kell derülnie, müyen állatból készült az adott termék, vagyis a fogyasztók elvileg minden esetben tudni fogják majd, hogy például marha- vagy sertéshúsból készült készítményt vásárolnak. Magát a hús fogalmát a rendel­kezés a csontozathoz kötődő izomként határozza meg, minden más állati belsőségnek a saját ne­vén kell szerepelnie a címkéken. A húsként forgalmazott termékek to­vábbra is tartalmazhatnak zsír-, il­letve kötőszövetet is, de ezek meg­engedhető arányát mostantól pon­tosan szabályozzák. Az irányelv hat hónapos átmeneti időszakot engedélyez az új szabályok alkal­mazására. Nálunk egyébként már jórészt a csatlakozás előtt is az új rendelkezéseknek megfelelő tájé­koztatóval ellátott termékek kerül- nek forgalomba. _____________■

Next

/
Oldalképek
Tartalom