Heves Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-26 / 48. szám

12. OLDAL P F 2 3 ■ 2003. Február 26., szerda Óvakodj a Signal Biztosítótól! „A legjobb: egy jó biztosítás” — így szól a Signal szlogenje. Én pedig hozzáteszem, a legjobb: egy jó biztosító! Esetem a következő: 2001. júl. 20-án éjjel betörtek az általam Egerben bérelt kis élelmiszerüzlet­be, ahonnan 272.899 Ft értéket tu­lajdonítottak el. Azonnal értesítet­tem a rendőrséget, a biztosítót, és leltárt rendeltem el. A nyomozás nem vezetett eredményre, a tettest nem találták meg. Az üzlet 2 db előírás szerinti biztonsági zárral volt felszerelve, plusz egy pánttal zárható lakattal. A lakatot lefeszí­tették, eltörték. A másik két zárat viszont rongálás nélkül ki tudták nyitni. Ez csak álkulcs használatá­val lehetséges! A Biztosítási Felté­telek 1996. 1/d. pontja a követke­zőt mondja: „Betöréses lopásnak számít: álkulccsal, a zárak felnyi­tására alkalmas idegen eszközzel történő behatolás.” A biztosító a kárigényemet a következőkkel utasította el: „Csak az minősül be­töréses lopásnak, ha az elkövető a lopás, illetve a lopási kísérlet során a biztosított vagyontárgyakat tar­talmazó lezárt helyiségbe álkulcs- csal, a zárak felnyitására alkalmas idegen eszközzel jutott be.” Nos, itt tartunk! Szóban megkérdeztem az egri Signal Biztosító illetékesét, hogy ha az üzlet ajtaját fejszével forgácsokra szabdalták volna, vagy felgyújtják, vagy berobbant­ják, akkor fizetnének? A válasz a következő volt: azonnal! Látják, milyen apróságokon múlnak a dolgok? Tisztelt polgártársaim! Tényleg kell egy jó biztosító! De ez nem a Signal! Kovács László Eger (rím a szerkőben) Sztrájkoljanak Azt gondolná az ember, hogy Andornaktálya nincs olyan messze Eger várostól, hiszen a helységnévtáblák mindössze ha 100 méterre lehetnek egymástól, de a városközpont is legfeljebb 4 kilométerre van. Az Agria Volán Rt. székhelye pedig, a Mátyás ki­rály út, ennél is közelebb... S hi­hetnénk, hogy nem marad pusz­tába kiáltott szó, ha valaki az Agria Volánhoz „kiált” ilyen kö­zelségből. Az andomaktályai pol­gármesteri hivatal (járatok sűríté­sére és új járatok indítására vonat­kozó) kezdeményezései ered­ménytelenül zárultak. A hivatal az elmúlt években több alkalommal is fordult ilyen kérésekkel az Agria Volán felé — és tette ezt azért, mert a település la­kói gyakran panaszt tettek és tesz­nek a szolgáltatás színvonalára, az autóbuszjáratok túlzsúfoltságára. Akik nap mint nap kénytelenek igénybe venni a városba való beju­táshoz az autóbuszokat, azok megerősíthetik ezen állítás igazát. A polgármesteri hivatal kezde­ményezései és az utasok kérelmei, bejelentései sajnos a mai napig nem vezettek eredményre. Az ille­tékesek megvizsgálhatnák annak a lehetőségét, hogy a városhoz üy közeli Andornak-tályára lehetne-e az egri helyi járati közlekedéshez hasonlóan helyi járati közlekedést bevezetni, vagy ennek megfelelő­en sűríteni a járatokat! Ha a városi helyi járati autóbusz kimegy az Agrokerig, akkor onnan már csak egy ugrás az andomaktályai szoci­ális otthon, és indulhat is rögtön vissza Egerbe! Vagyis olyan autóbuszokat le­hetne közlekedtetni, amelyek csak Eger-Andornaktálya útvona­lon közlekednének. Nem kellene az andomaktályai utasoknak a az utasok (is)? makiári, füzesabonyi (stb.) járato­kat igénybe venniük, és így meg­szűnne a zsúfoltság! Az ilyen helyi járati közleke­déshez hasonlóan szervezett jára­tokkal azoknak a problémáját is megoldanánk, akik hét végén a késő délutáni vagy esti órákban utazásra adnák a fejüket, szeret­nének hazajutni a városból! Arról már nem is beszélve, hogy ez a le­hetőség mind a K2-es úton, mind a Kertész úton, hét közben és hét végén is rendelkezésre állhatna. Szerintem az utasokat nem megszámlálni kellene, hanem megszemlélni (az utazás körül­ményeit). Mert az nagyon is látha­tó, hogy egyes túlzsúfolt reggeli (Egerbe induló) vagy délutáni (Egerből induló) járatoknál előfor­dul, hogy már nem lehet felszállni — sokszor még leszállni sem —, s a kiválasztottaknak, akik feljutot­tak, közelharcot kell vívniuk a „talpon maradásért”. Ilyenkor megszámlálni legfeljebb csak a beszerzett kék foltokat lehet... Andornaktálya utazóközönsége már nagyon várja, hogy az Agria Volán Rt. autóbuszain „emberi körülmények között, szellősen”, kényelmesen utazhasson, és hogy indulása ne csak egy-két járathoz igazodhasson, hanem legyen le­hetősége a sűrűn egymás után in­duló járatok valamelyikét igénybe venni... Mert a lakosságszám (és így a munkába és iskolába járók számának) örvendetes emelkedé­se ezt már nagyon indokolná... Remélem, hogy ezek a gondo­latébresztőnek szánt sorok felhív­ják a figyelmet arra, hogy ezt a problémát nem elhallgatni és nem megmagyarázni, hanem megolda­ni kell, de sürgősen! Szabó Zoltán jegyző Andornaktálya A „Sztrájkoljanak az utasok (is)?” cikkre az Agria Volán Rt. reagálását az alábbiak szerint adom meg: Tisztelt Jegyző Úr! Sajnálatunkat kell kifejezni, hogy „többszöri ké­réseit” a „pusztába”, s nem pedig társaságunkhoz címezte, így azt nem kaphattuk meg. A látványosan megszerkesztett cikk ellenére a konkrét probléma továbbra sem derül ki, így kérjük annak meghatározását, mint ahogy kértük azt hivatalos megkeresésünkben - amikor a település menet­rendi igényéről kívántunk információt gyűjteni (2002. 07.01.)-, a mai napig azonban az válasz nélkül maradt. Az Agria Volán Rt.-hez lakossági bejelentés érkezett, amelynek meg­oldásától sem akkor, sem most nem zárkózik el a társaság. Az állítólagos problémát nem kívánjuk elhallgatni, ezért szíves együttműködésünket felajánljuk. Agria Volán Rt. Kulturáltabban! Tisztelt egri lakosok! Mikor old­juk meg városunkban a kutyatar­tás kultúráját? Mindenütt foglal­koznak e témával. Pl. Budapesten is gond a kutyapiszok, a kutyazaj. Az utcák, terek tele vannak vele. A játszótér homokozója kedvenc hely. A gazdi se bánja hová, csak szabaduljanak a kutyagumitól. Hogy hol? A gazdinak csak a ku­tya fontos, és nem törődnek a lép­csőház, az utcák, a ház körüli te­rek szennyezésével. Többen nagy testű kutyát tartanak a társasházi lakásban. Kérdés, hogy oda való- e? Talán saját portán, az udvaron, ahol nem zavarja a többi lakót. A kutyagazdi ferde szemmel nézi azt, aki nem ért egyet az ő tartás­módjával. Ideje rendet tenni és adóztatni a kutyagazdákat, hogy létesítsenek kutyafuttatót az ut­cák tisztán tartására. Ha már ha­ladunk az EU-ba, akkor ezen a té­ren is kulturálódjunk. (név és rím a szerk.-ben) A civil kezdeményezés 1997 óta a magyar állampolgárok minden év elején lehetőséget kapnak arra, hogy adójuk kétszer 1%-ával valamely egyház, illetve társa­dalmi szervezet javára rendelkezzenek. A nép- számlálás után - ahogy a költségvetési törvény tárgyalása közeledett, nyilvánvalóvá vált, hogy a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdés ada­tainak egyház-finanszírozásban való felhasz­nálása az állam világnézeti semlegességének csorbulásával járna együtt. Ezért 2002 novem­berében civil szervezetek, kisebb egyházak - köztük a Krisna-hívők - és emberjogi szerve­zetek kezdeményezésére tiltakozás indult a népszámlálási adatok ilyen szándékú felhasz­nálása ellen. Bizonyára a Tisztelt Olvasók kö­zül is sokan emlékeznek a „Ne éljenek vissza a népszámlálási adatokkal!" címet viselő alá­íróívre. Az ügy fontosságát érzékelve az egri közvélemény is kifejezte álláspontját: a hevesi megyeszékhelyen 10 nap alatt 10.000 aláírás gyűlt össze. Az aláíróív nyilatkozatában a meg­fogalmazók arra kérték a miniszterelnököt, hogy állítsa meg az állampolgárok (a rendszer- váltás óta is zajló) vallási alapon történő meg­különböztetésére, illetve a vallási kisebbségek háttérbe szorítására irányuló folyamatokat. Már 2001 januárjában magyarországi köz­életi személyiségek, vallásfelekezetek és embe­ri jogi szervezetek közös állásfoglalásban emel­tek kifogást a népszámlálási kérdőív vallási ho­vatartozásra vonatkozó kérdése ellen. Ugyanaz év decemberében a Parlament egyszerű több­séggel mégis megszavazta, hogy az egyházak­nak juttatandó 1%-os támogatás állami kiegé­szítése ezentúl ne az adófelajánlók, hanem a népszámlálási adatok arányában kerüljön fel­osztásra az egyházak, felekezetek között. Miért is tiltakoztunk több tízezren ez ellen? 1. Mert a törvény visszaélt a népszámlálási adatokkal. A népszámlálás kérdése arra vo­natkozott, hogy mely egyházhoz, felekezet- hez tartozónak vallja magát az állampolgár, nem pedig arra, hogy kit akar támogatni. Ezenkívül a népszámlálás előtt nem közölték, hogy bármilyen pénzügyi következménye lenne a kérdésre adott válasznak. Másrészt a vallásra vonatkozó kérdés esetében nem volt kötelező az adatszolgáltatás. A társadalom bi­zonyos százaléka nem is válaszolt a vallásos­ságot firtató kérdésre, ezért az adatok nem is tükrözhetik reálisan a felekezetekhez tényle­gesen tartozók körét. 2. Mert a törvény sértette az állampolgárok jogát, semmibe vette volna azok akaratát. Az állampolgárok adójuk 1%-ának felajánlásával világosan és egyértelműen kifejezik, mely fe­lekezet munkáját kívánják támogatni. Az ál­lamnak nincsen joga helyettük dönteni. 3. Mert a törvény az állam világnézeti sem­legessége elvét is sértette, s hátrányos megkü­lönböztetésben részesítette az egyházak, val­lásfelekezetek 98%-át. Az ügynek hamar nemzetközi visszhangja is lett. Az érintett egyházak és szervezetek nyolc országban 500 találkozót szerveztek ha­zai és külföldi vezetőkkel és szakértőkkel. A hindu világvallás többmilliós európai hívőtá­borát képviselő felekezeteinek nevében Sivaráma Szwámi, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete igazgatótanácsának tagja vezeté­sével delegáció járt az Európai Parlament és az Európai Bizottság vezetőinél, hogy ismer­tesse a hindu közösségnek az egyesülő Euró­pa vallási, szellemi identitására vonatkozó ál­láspontját. Közismert, hogy elsősorban Tö­rökország felvételi kérelme kapcsán az Euró­pai Unióban egyre terebélyesebbé válik a vita, hogy a most megfogalmazás alatt álló alkot­mány szövege vajon a keresztény vagy a mul­tikulturális, sokvallású Európa eszméjét rög­zítse-e. Egyes világvallás képviselői, valamint az ateista nézetet valló értelmiségiek arra fi­gyelmeztetnek, hogy Európa sem vallásilag, sem szellemileg nem tekinthető homogén­nek. Egyetlen világnézetnek a többi fölé eme­lése veszélyes folyamatokat indítana el, és sú­lyosan sértené az alapvető emberi és polgári jogokat. A fenti dilemmák és az előrehaladott csatlakozási tárgyalások kapcsán nem megle­pő, hogy az Európai Unió sem volt közömbös a magyar egyházpolitikai tendenciák iránt. A hindu főpap Brüsszelben és Strasbourgban az európai főbiztos vallásügyi főtanácsadójával, több európai parlamenti képviselővel, vala­mint az EU Parlament elnökével tárgyalt. November 21-én Chris Heaton-Harris angol európa parlamenti képviselő hivatalosan is fel­tette kérdését: „Vajon fogja-e az Európai Bizott­ság arra késztetni a magyar kormányt, hogy még a január 1-jei hatályba lépése előtt sürgő­elérte célját sen vonja vissza az alkotmányosan aggályos, diszkriminatív 2001. évi LXXIV. törvényt, s bá­torítja-e arra, hogy maradjon hűséges az 1990. évi IV. törvény szelleméhez, amely modellér­tékű szabályozás lehet más uniós tagállamok számára is?" Pat Cox, az Európa Parlament el­nöke egyetértett a tiltakozókkal abban, hogy a magyar rendszerváltás egyik legfőbb eredmé­nye az állam és egyház szétválasztásának el­vén alapuló, az állampolgárok világnézettől független egyenlőségét garantáló, a lelkiisme­reti és vallásszabadságról, valamint az egyhá­zakról szóló 1990. évi IV. törvény. A magyar politikában rendkívül tájékozott vezető meg­győződése szerint a szabályozás olyan haladó gondolkodást képvisel, amely valóban példa lehet az identitás-dilemmával küszködő egész Európában, ezért ennek a szellemiségnek a megőrzésére személyesen is a legteljesebb mértékben biztatta az uniós csatlakozást leve- zénylő magyar kormányt. A fenti tények miatt a magyar kormány hatályon kívül helyezte a népszámlálási adatokat felhasználó törvényt, s visszaállította az eredeti rendelkezést, egyetlen ellenszavazat nélkül. így a civil kezdeménye­zés elérte a célját: bebizonyította, hogy műkö­dik a demokrácia; az elvei azonban nem min­dig érvényesülnek maguktól, ezeket meg kell védeni, ki kell állni mellettük. A törvény körü­li társadalmi vita jelentősége túlmutat az egy­ház-finanszírozás kérdésén. Egy ország kor­mányának hűnek kell tudni maradni a minden állampolgár egyenlőségét, illetve az állam vi­lágnézeti semlegességét deklaráló alkotmá­nyos elvekhez. Tény, hogy a ránk kényszerített ideológiák' korszakai után a magyar történe­lem első, valóban szabad évtizedében sokan választottak az addig megszokottaktól eltérő hitvallást..Meggyőződésem szerint azonban az ebből fakadó, esetleges feszültségektől sem mentes új helyzet kezelését a magyar társada­lom vallási műveltségének szélesítésével és objektív tájékoztatásával érhetjük el. Krisna-hívőként azt remélem, hogy min­den hiteles vallás a jövőben is lehetőséget kap arra, hogy erkölcsi tanításaival, karitatív mun­kájával korlátozások nélkül, egyenlő esélyek­kel szolgálja a magyar társadalmat. Lajosházi Péter, Krisna-hívő Eger, Széchenyi a. 64. Egy újabb reménytelen állásvadász Végzettségemet illetően főiskolai, egyetemi diplomával rendelke­zem, több sportágban szereztem edzői minősítést. Számítógép-ke­zelői szakmunkás-bizonyítvá­nyom is van. Több befektetői tan­folyamot végeztem el. Fiatalabb koromban első osztályú sportoló voltam, jelenleg 57 éves vagyok. A főiskola, egyetem elvégzése után 32 évig pedagógusként dolgoz­tam, elismerten. Majd a jobb kere­seti lehetőség reményében - még a pedagógusfizetés-emelés előtt - egy befektető cégnél helyezked­tem el, egy ideig középvezetőként. Később a lehetőségek romlottak, ezért kis naivan arra gondoltam, hogy könnyedén visszakerülök a pedagóguspályára vagy pedagó­gus képesítést igénylő munkahely­re. Hát ez két éve nem sikerül. Je­lenleg munkanélküli vagyok. És miért nem sikerült számta­lan próbálkozásom ellenére? Megpróbálom felsorolni. 50 év fe­lett leírják az embert. Egyetlenegy politikai pártnak sem vagyok tag­ja, viszont egy vezetői beosztás megpályázásánál a pártok közötti harcok áldozatává váltam, és nem szakmai okból. A választások ide­jén sokan, többek között én is vic­cekben alkottunk ítéletet, véle­ményt az egyes politikai irányza­tokról, viszont akkor döbbentünk meg, amikor a viccek valósággá váltak. Az elmúlt időszakban 8 oktatási intézménybe - iskola, kollégium, 5 sportvezetői és 4 egyéb állásra — adtam be pályáza­tomat. Sok vezetővel sikerült ta­lálkoznom az álláshirdetések kapcsán. Sajnos, legtöbbnél ta­pasztaltam a mesterséges jóindu­latot, bizonyos visszafogottságot, ami véleményem szerint annak a jele, hogy nem igazán biztos ab­ban, amit mond. Viszont azt meg kell jegyeznem, hogy több állás betöltése azért nem sikerült, mert a közalkalmazotti bérbesorolás­nak megfelelő bér számomra az intézményekben nem állt rendel­kezésre, ami a fenntartó önkor­mányzatok függvénye. De itt szeretném a munkaválla­lók érdekeit képviselve megje­gyezni, hogy miért nem lehet ru­galmasabban kezelni ezt, ha a munkavállaló megelégszik azzal a bérrel, ami az intézmény ren­delkezésére áll, hogy elfogadhas­sa, így legalább állása lenne! Saj­nos vannak olyan hirdetések, amelyek alapvetően megtévesz­tők, illetve olyan hirdetők, akik a pályázatra még válaszra sem mél­tatnak. Ismerve az oktatás jelen­legi helyzetét, a tanulólétszám csökkenését, szinte reménytelen, hogy pedagógusként el tudjak he­lyezkedni Eger és vonzáskörzeté­ben, hiszen több önkormányzat oktatási intézmények bezárását fontolgatja. Befejezésül nem szívesen, de le kell írnom, hogy az elmúlt idő­szakban mennyire megváltoztak az emberi kapcsolatok. Egy vad­idegen ember sokkal segítőké­szebb, mint egy ismerős, netalán egy rokon. A számtalan ígérgetés, azok be nem tartása lépten-nyo- mon megjelenik a közéletben. Vé­gezetül: a változás szele, ha job­ban fogalmazok, vihara megérin­tett bennünket, és ezeket a soro­kat azok nevében írtam le, akik sorstársaim. S.J. (teljes név és cím a szerk.-ben) Farkasordító telek jártak ban” (a nép nyelvén így hívták a Mostanában sokat hallunk a Föld légkörének felmelegedéséről, és így mesébe illő dolognak tartjuk elődeink farkasordító telekről szó­ló visszaemlékezéseit. Pedig ez­előtt sem volt az ritkaság. A Mátrá­ban élő sok éhes farkas gyakran lá­togatott a környező falvakba, így Saárra is. Nemcsak a baromfiakat dézsmálták meg, de megtámadták a „lábasjószágokat” is. A leghatá­sosabb védekezés a tűzgyújtás volt. A szalmatetős házak végén ott sorakoztak a csáklyák. A farka­sok elleni védekezésnél meggyújt­va, azzal hadonászva távol tartot­ták a portától a betolakodó ordaso­kat. Persze azért sok tragédiáról is lehetett hallani. Apai nagyapámék vízimalma, a Sinkalovics-malom tájékán is gya­korta kóboroltak az ordasok. Sok­szor hallották a farkasüvöltéseket. Amikor dédapám „Görbe-ország­mostani Ausztriát) hosszú ideig katonáskodott a Monarchia hadse­regében, dédanyám őrölt. Kitanul­ta a molnár mesterséget. Híre járt a környéken, hogy a molnárné ténsasszony férfiakat megszégye­nítő szakértelemmel, szorgalom­mal végzi munkáját. Jöttek a falu­ból, de a környékbeliek is. Hoztak búzát, árpát, rozsot — vittek lisz­tet, korpát, darát. Egyik délután Visontáról jött egy fiatalasszony. Egy puttony búzát hozott. Igen elcsodálkozott déd­anyám a szomszédasszony me­részségén, hisz naponta jelezték a farkasok, hogy a közelben járnak. Gyorsan megőrölte a búzát, de kérlelte a fiatalasszonyt, hogy ma­radjon reggelig. Hiába próbálta ma­radásra bírni, a három kicsi éhes gyermekére hivatkozva elindult, s elnyelte a köd. Másnap reggel a malomba siető emberek ruhafosz­lányokat és széttépett csizmadara­bokat találtak, meg egy puttonyt. A körülötte lévő szétszóródott liszt mutatta, hogy akit itt a farkasok széttéptek, az^ malomból jött. A vízimalom élete csodálatos tárháza volt ezeknek a történetek­nek. Sajnos dédapám viszonylag korai halála a malom halálát is je­lentette. Én már csak romjaiban is­mertem meg. Később felnőtt fejjel tanítványaimmal országjáró kirán­dulásainkon adódó alkalommal mindig megcsodáltuk azokat a jobbára már csak ipari műemlék­ként működő vízimalom mesevá­rakat. Olykor magam elé képzel­tem a csak hallomásból ismert szorgalmas dédapámat, dédanyá­mat, akiket áldjon meg a Jóisten haló porukban is! Sári Sinkalovics Sarolta, tanár Abasár (Saár) 1999. Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, il­letve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következ­ménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi ké­séssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelem­ben fogalmazzák meg gondolata­ikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közzé. A közöl leve­lek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a tel­jes névvel, címmel ellátott íráso­kat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23.______________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom