Heves Megyei Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-305. szám)

2002-12-31 / 305. szám

10. OLDAL P F 2002. December 31., kedd HltHBHl Köszönet A Heves Megyei Hírlap hasábja­in keresztül is szeretnék köszö­netét mondani a Markhot Fe­renc Kórház Patológiai Osztály, a Brinza és Társa Temetkezési Kft., valamint a nagytályai pol­gármesteri hivatal dolgozóinak, akik szeretett feleségem elhuny­téval kapcsolatos ügyeket rend­kívül együttérző, tapintatos mó­don intézték. Ez a magatartás nagyon sokat könnyített lelki fájdalmamon, és példaértékű kell legyen mindannyiunk szá­mára. Fekete István Nagytálya, Méhész köz Támogatók voltak A Kossuth Zsuzsa Szakközépis­kola, Gimnázium és Kollégium tanulói és dolgozói köszönetü- ket fejezik ki a jótékonysági bál megrendezéséhez nyújtott tá­mogatásukért: Promtherm Agria Kft., MB Kft. Eger, Radó Nyom­da Kft. Eger, Agria Hungária Szolgáltató Kft. Korrekt Vili Kft., Hungária Szuperinfó Kft., Zalár Patika, Városgondozás, Molnár- Both B., Bóta Elektronik Kft., In­ka Bt., Főegyházmegyei Karitász, Tűzliliom Egyesület, IBUSZ Iroda Kft., Hossó ABC, Is­kolai büfé, Baktai úti ABC, Fes­ték Centrum, Papír-írószer és Nyomtatvány Bolt. Jó ötlet Lapjukban nagyon jó ötletnek tartom az előfizetők ajándék ap­róhirdetési szelvényének megje­lentetését. Az újság is nagyon jó, széles körű tájékoztatást ad a megyében történtekről, sok ér­dekesség található benne. Az egész család szívesen olvassa a Heves Megyei Hírlapot. Kaján József Gyöngyöstarján Ezt azért mégse... A minap az egyik „valóság- showban” az volt a büntetés, hogy három órán keresztül Ady Endre verseit kellett felmonda­nia az egyik szereplőnek. Ő nem tiltakozott ugyan ez ellen, mivel szeretne nyerni. Én viszont eny­hén szólva felháborodtam - nem mintha Ady Endre rá lenne szorulva az én védelmemre. Mint a művelt olvasó bizonyára tudja: Ady az egyik legnagyobb magyar költőnk. Ezzel a bünte­téssel egészen biztosan sikerül megutáltatni azokkal a fiatal né­zőkkel is, akiknek ezek a műso­rok nagyon tetszenek, s más, ér­telmesebb látnivaló híján rend­szeresen nézik. Az ötlet kiagya­lójának üzenem: a legközelebbi büntetés mondjuk az ő neve, vagy a stáblista felolvasása le­gyen három órán keresztül. Kóczián László (rím a szerkőben) 2 3 . Andrásik úrra várva... Hálásan köszönöm a Hírlapban dec. 3-án megjelent „Zajos kávéhá­zi vitafolyam” című írást. Igazán kedves gesztus, hogy foglalkoztak a problémánkkal. A cikkre reagálva „a vendégség zaja” - nekünk nem kifogásolt. Az Andrásik úr nyüatkozata a szenny­vízzel kapcsolatban valóüan állítás. Az ő ittlétük óta fordult csak elő két alkalommal. A gépek esti lekapcso- lása is megkérdőjelezhető, mivel 20 óráig vannak újabban nyitva, és fél 9 után megy az elszívó. A hűtő­kamrát éjjelre nem lehet lekapcsol­ni. A szeszesital-árusításról csak annyit, hogy az üzleti hirdető, illet­ve ajánló kínálatok közt szerepelt. Péntek du. 3-tól hétfő reggel 7-ig zárva tartottak, reméltük, nekünk kedvező munkálatokat végeznek. Sajnos nem. Az üzlet szebbé, mu- tatósabbá tételén fáradoztak. Fájlal­juk, hogy az Andrásik úr nem jött fel, a cikkből olvasva idézem: „Nem szeret idegen lakásokba jár­ni”. Nyilván nem akart szembesül­ni a valósággal. A másik pedig kiok­tatás irányunkba a részéről: „Tudo­másul kell venni, hogy a belváros­ban üzletek, vendéglátóhelyek mű­ködnek.” Mindenesetre köszönjük a tisztelt Andrásik úrnak ezt az „emberséges, jóakaratú” megnyil­vánulást. Meg kívánom még je­gyezni, nem mindegy, hogy a bel­városi vendéglátóegységek milyen elszívórendszerrel és hűtőkamrá­val rendelkeznek. Jelen esetben az elszívócső a mi előszobánk falán megy ki a lapos (OTP) tetőre, és csatlakozik a hatalmas kéménybe. (Ez a régebbi időkben megenge­dett építmény volt.) Kérdezem, legyenek szívesek tanácsot adni: van-e olyan jogsza­bály, hogy saját lakásunkban ezt el kell szenvedni, még olyan áron is, hogy a férjemet november 22-én hajnalban rosszullét miatt mentő­vel a kórház sürgősségi osztályára kellett szállítani. Halász Andrásné Eger, Széchenyi a. Ki volt az a vén öregember? A gyűlölködő írás sérti Mindenkit úgy lehet megítélni sportvonalon is, hogy mit tett le életében a sport asztalára. Fiatalon már a Hatvani Polgári Iskola válogatott kapusa vol­tam. Az iskola elvégzése után a selypi cukorgyár­hoz kerültem. A gyárban nagyon sok leventeköte­les fiatal dolgozott. 1939-et írtunk. Számunkra sportolási lehetőség nem volt, így elképzelhetőnek tartom, hogy a leventeparancsnokság is közremű­ködött abban, hogy a cukorgyárnál megalakuljon a labdarúgó-szakosztály, és az részt vegyen a járási leventebajnokságban. Többször voltam a Sziráki járás leventecsapatának válogatott játékosa. 1945-ben a régi SSE-felszerelésre alapozva ket­ten szerveztük meg a labdarúgó-szakosztályt. Ek­kor a gyár olyan szegény volt, hogy még az üzem­ben szükséges meghajtószíjakat sem tudta megvá­sárolni. Ilyen körülmények mellett a gyár nem vá­sárolt volna labdarúgó-felszerelést 1945-ben. Cukorgyári csapamái játszottam, az NB Ill-ban Hevesi György megyei vezető ideje alatt játékveze­tő is voltam, csere alapján többször vezettem NB III-as mérkőzéseket Szolnok megyében. Az '50-es években a sportkör elnökeként tevé­kenykedtem. Csizmarik Imre volt az edző. Az élet nemcsak sportból állt, így átkerültem a cement­gyárhoz, itt sem volt labdarúgás. így nekifogtam a sportkör szervezéséhez, Zagyvaszántói Sportegye­sület néven. Az első időben a csapamái mindenes voltam: edző, intéző. A labdarúgócsapat edzője­ként 8-9 évig dolgoztam, társadalmi munkában. A későbbiek folyamán terveim alapján elkészült a zagyvaszántói pályán a sportöltöző, amely a mai napig betölti szerepét. Irányításommal a pálya be­tonkerítése is elkészült. A nekem szánt írás ala­csony szintjére nem akarok lesüllyedni, ezért azt az olvasók megítélésére bízom.. Azért azt megjegyzem - ha már annyit tiltako­zott -, hogy még a megyei újságban is (1997. jan. a selypi nyugdíjasokat 16.) azt írja az 1941-ben készült játékosfénykép mellé, hogy a csapat nem a Kinizsi nevet viselte. Ez a többi sportkör elnevezésében sem szere­pelt: nem viselték a Kinizsi nevet, de azért azok is Kinizsik lettek, hogy 1995-ben egy csinálmány 50 éves Kinizsi-évfordulót lehessen tartani. Olyan butaságokat is leírt, hogy a cukorgyár ad­ta a felszerelést, de nem a gyáré volt a csapat. Vagy: azt írja, hogy 1945-ben alakult meg a TMTE, mely 1947-ben Kinizsire változtatta a nevét, pedig az ÉDOSZ nevet vette fel. A háború előtti időszakot nem akarja elismerni, azt írja, hogy az 1945-ös év alakulása van érvény­ben. Közben meg elismeri, hogy csak 1947-től van valami dokumentum (Lőrinci Hírei, 1996). A Kini­zsi nevet 1951-ben muszáj volt felvenni, ekkor még a Ferencvárosnak is a Kinizsi nevet kellett viselni. A Kinizsi elnevezés így 2001-ben volt 50 éves. De hát kétszer (1995 és 2001 években) nem lehet 50 éves a Kinizsi, így az utóbbi 2001-es évről meg sem em­lékeztek. Az egyesületnél nem az elnevezések ha­tározzák meg az évfordulókat, hanem a megalaku­lásuk éve. Miután a régebbi gyár vezetősége, sport­vezetősége 1969-ben tartotta meg a 30 éves évfor­dulót, ezért a Selypi Sportkör megalakulásának éve az 1939-es esztendő. A selypi sportkörről azért írtam, mert meleg sze­retettel gondoltam a régi csapatomra. Gyűlölködő, sértő írásával nemrég a selypi cu­korgyári nyugdíjasok lejáratására is törekedett. Azt írta, hogy nincs tartásuk, mert ingyensörért, virsli­ért mentek Hatvanba nyugdíjas-találkozásokra. Az idős emberek fel voltak háborodva. Mikor meg a hatvaniak ingyencukrot adtak a selypi nyugdíjasoknak, akkor meg tolakodott, hogy az ingyencukrot elvigye. Van tartása... Cserháti József 80 éves sportbarát, Lőrinci Gyermekvarázs szülőknek is Az Egri Családsegítő Alapítvány és a Belvárosi Családsegítő Csoport október 26-án első alkalommal rendezte meg a „Gyermekvarázs” elnevezésű családi napját. A ren­dezvény célja az volt, hogy az Eger város területén és környékén élő kisgyermekes családok számá­ra lehetőséget biztosítsunk, egy olyan komplex programon való részvételre, ahol alkalmuk nyílik a családi élettel kapcsolatos min­dennapi problémáik szakembe­rekkel történő megbeszélésére. Rendezvényünkön védőnői, pszichológiai, kozmetikai tanács­adást is igénybe vehettek, vala­mint elsajátíthatták a babamasz- százs alapjait és a gyógynövények alkalmazását. Mialatt a gyerme­kek „gyermeksarokban” vidáman játszva tölthették el a délelőttöt, szüleik különböző gyermekköny­vek és fejlesztő játékok közül válo­gathattak. Ezúton is szeretnénk megkö­szönni programunk megvalósítá­sában közreműködő partnereink segítségét. Fagyos Mikulás-vonat December 7-én első osztályos gyermekem iskolai szervezésben részt vett a „Mikulás-vonat” prog­ramján. Nagy örömmel készül­tünk erre a napra, mely nem úgy sikerült, ahogyan vártuk. Többek egybehangzó beszámolója is alá­támasztja a gyermekem által el­mondottakat. Szülőtársaimmal együtt tapasztaltuk a zsúfoltságot és forgalomfennakadást, a lehetet­len parkolást, melyet több száz gyermek gyülekezése okozott szombaton reggel fél 9-kor a Vár­állomásnál. Felmerült bennem, hogy miért nem a vasúti pályaud­varról indították a szerelvényt, ahol megfelelő körülmények kö­zött, tolakodás és káosz nélkül tudtak volna helyet foglalni a gye­rekek, nem pedig a beérkező sze­relvényre kell pillanatok alatt fel­jutni. Azt sem értem, hogy miért adtak el több jegyet, mint ahány férőhely van, mivel a két ülésen többeknek kellett osztozniuk. A vonat úti célja Szilvásvárad volt, ahol a gyerekek lovasbemutatón vettek részt. A fűtetlen, hideg lo­vardában kb. másfél óráig tartott a program, mely 40 perces késéssel kezdődött. Utána joggal számítot­tak fűtött kisvonatra, ahogyan a téli időben elvárható, ehelyett nyi­tott kocsikkal vitték folyamatosan az osztályokat fel a Nagyrétre. Mi­vel az első vonatra nem fértek fel, így újabb órás várakozás követke­zett a nagy hidegben. Természete­sen a réten sem volt melegedési lehetőség, s visszafelé is nyitott vagonokban jöttek a gyerekek. A tűrőképességük határán lévő átfa­gyott nebulóknak még a szilvás- váradi vasútállomáson is 40 per­cet kellett várniuk a késve érkező szerelvényre. Azonkívül a nap fo­lyamán nem volt egyetlen WC sem, amely ennyi gyermeket el tu­dott volna látni. Az egri Várállo­máshoz félórás késéssel, fél 5-re érkezett be a vonat, ahol a kb. 1000 gyermeket hasonló számú hozzátartozó várta. A zsúfolt pe­ron miatt a szerelvény továbbin- dulása is életveszélyes volt. Kíván­csi lennék, ez a kirándulás kinek az érdekét szolgálta, mert az átfa­gyott gyermekekét biztosan nem. Ok barátságosabb körülmények között szerettek volna találkozni a Mikulással, a szülők által befize­tett több mint ezer forintért. Egy nemcsak a saját gyermekéért aggódó szülő (Név és rím a szerkőben) A pélyi fociért... Asztalos Róbert, a pélyi csapat edzője az őszi szezon befejező mérkőzése után a következőt nyilatkozta: Köszöni a focisták „féléves lelkes hozzáállását”. (Itt jegyzem meg: 15 mérkőzés, 3 pont a gólarány, 13 rúgott és 53 kapott gól.) Ez lenne a lelkes hozzáállás? De ami felháborított, hogy a pélyi embereket teszi fele­lőssé a pélyi fociért! Attól, hogy ilyen csapnivalóan szerepeltek, még mindig 100-150 ember jár a mérkőzésekre ebből a kis falu­ból. Én úgy tudom, hogy a pélyi lakosok tehetősebb emberei és a polgármester asszony támogatja a sportot. Műiden mérkőzésre el tudtak utazni, van mez, labda stb. Kérdezem Asztalos urat, hogy a csapat szíwel-lélekkel hajtott-e minden mérkőzésen? Ő mint edző, müyen taktikával lát­ta el a csapatot, levonja-e a kellő tanulságot, hogy ő miben hibá­zott? A régebbi edző, Vona Géza miért mondott le? Az ő irányítása alatt majdnem felkerültek a me­gyei első osztályba. Befejezésül remélem, nem sértettem meg Asztalos urat, hiszen ez nem volt szándékomban. Sok sikert kívá­nok a tavaszra, remélem, nem es­nek ki. Szívből szorítok nekik. Dávid József Gyöngyös, Aranysas út Dobós tanárok Spanyolországban Az egri Dobó István Gimnázium idén ismét csatlakozott a Comenius iskolai együttműködé­si programhoz. Az európai diá­kok életének összehasonlításával foglalkozó projektben két német, egy lengyel, egy finn, egy francia, egy spanyol és egy magyar iskola vesz részt. Az első találkozó a Madrid melletti Páriában volt, ahol Sipos Ágnes és Tóth Ildikó képviselte az egri gimnáziumot. A találkozó idején megismerked­tek a spanyol oktatási rendszerrel és kerekasztal-beszélgetésen vet­tek részt a város nyelviskolájában a nyelvoktatás kérdéseiről. Á pro­jektben résztvevő iskolák azonos évfolyamán tanuló diákok rövid képes szöveges bemutatót készí­tettek iskolájukról. Az általuk ter­vezett nagyméretű órarendek se­gítségével összehasonlíthatják tantárgyaikat európai diáktársa­ikkal. A hivatalos programok mellett lehetőség nyílt Madrid és Toledo nevezetességeinek meg­tekintésére is. A projekt résztve­vői legközelebb májusban talál­koznak a bajorországi Rosenheimben, ahol az iskolai diákéletről, programokról és a házirendről lesz szó. Jubiláló általános iskola Szigorú „mosléktörvény” Az Andomaktályai Általános Isko­la az elmúlt napokban ünnepelte jelen épületben való fennállásá­nak 40. évfordulóját. Ebből az al­kalomból a diákok által bemuta­tott műsorral vette kezdetét az ün­nepi megemlékezés és bál. Az is­kola és óvoda működését segítő alapítvány részére számos értékes adomány érkezett a szponzorok­tól, adományozóktól. À rendez­vény bevételéből származó össze­get az alapítvány a tanulók és diá­kok érdekében rendezett tanul­mányi és kulturális versenyeken való részvételre, táboroztatásra, il­letve az iskola taneszközvásár­lására kívánja fordítani. Ezúton szeretnénk szponzoraink, támo­gatóink adományait megköszön­ni: Lida Judit, Eszter Kozmetikum és Fodrászat, Kincsné Király Tün­de, Pandumé Ipacs Tünde, Mol­nár Jánosné, Nagy Mihályné, Vég­vári Tamás, Házi-bazár, Jenemé Csernák Mariann, Stop ABC, Disza ABC, Barna Károlyné, Gaz­dabolt, Ipacs János, Siposné V. Gabriella, Berta P. Privát Cseme­ge, Amegrant Kft., Házisárkány Söröző, Antal Csaba, Kurdi Pék­ség, Virágbolt, Varga Lajos, Refor­mátus Egyház, Szülői Munkakö­zösségi tagok Andomaktálya, dr. Menyhárt Józsefné, Tranzit Tüzép Kft., Gyermely Rt., Hész Gépszolg Kft., Kocsis Pincészet, Kiss Róbert, Palatínus Kft., Drahos Péter, Gonda Könyves­bolt, Sooters Fotó, Gold and Magic Kft., Melitta Étterem, Toyota Autó-Wick, Daragó Ékszerbolt, Present Textil, Mobilette Kerék­párbolt, Hús-Nagykereskedés Eger; Federics Lajosné Füzes­abony; Boszorkány Szolárium Stúdió Makiár, Royal Cukrászda, Karanyicz és Társai Kft. Makiár, Bölker Mezőkövesd. Dr. Bácskai László igazgató Az utóbbi időben több napilap is foglalkozott a vendéglátást és közétkeztetést mélyen érintő élel­miszer-biztonsági rendszerrel (HACCP) és a hozzá kapcsolódó moslékkezelési szabályokkal. A 2002. szeptember 1-jétől ha­tályban lévő szabályok szerint a konyhákon visszamaradt moslék nem etethető fel háziállatokkal. A moslékot el kell szállíttatnunk az arra illetékes megsemmisítőhe­lyekre, literenként 30-50 Ft-os költséggel. Nyolc ilyen hely van az országban. Nos, van itt ezzel a szabályozással némi hiba, illetve érthetetlenség. Először is a sza­bály nem tesz különbséget mos­lék és ételmaradék között. Azt mondja, azt az ételt, amelyet mondjuk 13 órakor a gyermek­vagy szociális étkeztetésben tála­lok, azt 17 órakor nem adhatom a háziállat elé (nevetséges). Több szakácskollégámmal beszélve ar­ra a következtetésre jutottunk, hogy ezt a szabályozást az előző években Európa több térségében észlelt disznópestis-járványok in­dították el, s ennek eredménye­képpen jó magyar szokás szerint mindjárt túl is szabályoztuk. Ugyanis ez a legszigorúbb „mos­léktörvény” Európában, és abban az országban, jelesül Magyaror­szágon, ahol nem is volt pestisjár­vány. Mondhatják erre az illeté­kesek, hogy jobb így megelőzni a bajt. Csakhogy a moslékból a kel­lő odafigyeléssel soha nem lesz baj. A megfelelő technológiai eljá­rással kezelt és állatok elé adott moslék nem okoz betegséget. Még a 2003 januárjában köte­lezővé váló élelmiszer-biztonsági rendszer (HACCP) sem ilyen szi­gorú a moslék kezelésével kap­csolatban. A HACCP ugyanis úgy rendelkezik, hogy a konyhai élel­miszer-hulladék feletethető házi­állatokkal abban az esetben, ha azt a feletetés előtt vagy a keletke­zési, vagy a felhasználási helyen újra hőkezelik. Ez sem egyszerű dolog, de megoldható és jóval költségkímélőbb. Ugyanis a meg- semmisíttetés költsége a szociális és közétkeztetésben az önkor­mányzatokat terheli, a vendéglá­tóiparban pedig természetesen beépített költségként a fogyasz­tót, a vendéget. Minden bizonnyal találnának az illetékesek is egyszerűbb és fő­leg olcsóbb megoldást az ételhul­ladékok kezelésére, ha nemcsak az íróasztalnál ülve, hanem a gya­korlatban megtapasztalva hozná­nak hasonló döntéseket. Ódor Attila szakács, vendéglátóipari technikus (rím a szerk.-ben) Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, illet­ve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következ­ménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi ké­séssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehe­tőleg röviden, max. 1-2 gépelt ol­dal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szer­kesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal.Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentet­jük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom