Heves Megyei Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-305. szám)
2002-12-24 / 299. szám
16. OLDAL 2002. December 24., kedd | SPORT TÜKÖR Kálmán kapitány hazai vizeken Tóth Kálmán 2,5 éve irányítja az izraeli férfi vízilabda-válogatottat FOTÓ: PILISY ELEMÉR E gyütt a család. Hogy milyen nagy örömöt jelent ez annak az édesanyának, akinek az egyik fia, menye és kis unokája az év jelentős részében egy olyan országban él, ahol szinte mindennaposak az öngyilkos merényletek és a robbantások? Ezt igazából csak Tóth Kálmán mamája tudja. Marika nénitől jobban kevesen is várják a klarác- sonyt. „Karcsi”, a felesége Kriszta, kislányuk Gréta Zsófia, aztán a másik fiú Péter és kedvese Anikó csak ilyenkor ünnepel közösen. Nagy érték ez, amit kellően meg is becsülnek a Tóth-família tagjai. A vízilabdázó Kálmán és Péter nevét sokan ismerik Egerben, de igaz ez a honi pólós társadalom többségére is. Mindketten szerencsét próbáltak már külföldön is, így nemzetközi rutinnal bírnak, ám édesanyjuk ettől szívesen eltekintett volna. Persze Marika néni tudja, hogy a jobb boldogulás érdekében vettek fiai vándorbotot, azonban Izraeltől nagyon félti Kálmánékat. Hat éve tart a szorongás. Kálmán az első magyarok egyike volt, aki - szlovák és svájci állomáshely után -, idegenlégiósként szerepelt az izraeli bajnokságban. Abban a pontvadászatban, amelyik színvonalában ugyan jóval elmarad a honi küzdelemsorozattól, de az anyagi elismerés miatt mégis olyan lehetőséget kínál, ami egy, a pályája csúcsán túljutott magyar pólós részére perspektívát jelent. Az első két évben a tivoni klub színeiben lőtte a gólokat, majd Qasvulanba szerződött. A közel-kelet emlegetett országában eltöltött fél tucat esztendő során, a kupagyőzelem mellett 10 bajnoki és kupaezüst került a vitrinjébe. Ezeket a felnőtt csapattal és az általa irányított utánpótlásgárdákkal érte el. Az egyesületi sikerek nem maradtak visszhang nélkül az izraeli szövetség elöljáróinál. A barátai körében csak „Karcsiként” szólított szakember 32 évesen felkérést kapott arra, hogy legyen a zsidó állam vízilabdaválogatottjának kapitánya. Mindez történt 2000 márciusában. Azóta jártak a máltai B-csoportos Európa-bajnokságon, ahol éppen csak lemaradtak a budapesti Eb-n való szereplésről, de ettől fontosabb, hogy tanítványaival olyan munkát végezhet, ami fokozatosan előbbre viszi az izraeli vízi- labdasportot. Teszi ezt a felnőttek, a 18 évesek és a 16 évesek nemzeti csapatának első embereként, egyben a Qusvulun játékos- edzőjeként. Szakmailag tehát semmi gond. De milyen árat kell ezért fizetni, mennyire lehetnek nyugodtak a hétköznapok, kell-e félni az utazások során, vagy egyszerűen csak akkor, ha bevásárolni megy az ember? Lássuk hát, milyen az izraeli életforma Tóth Kálmánék szemszögéből. Immár Egerben, a karácsonyi készülődés közepette.- Lehet, hogy nehéz ezt itthonról elfogadni, de Izraelben normális élet folyik - kezdte a kapitány, akivel a régi ismeretség okán, no meg azért, mert jó ideig külsős kollégánk is volt, engedelmükkel tegeződtünk. - 2001. szeptember 11. óta tudjuk, hogy terrortámadás szinte mindenhol előfordulhat, ám gondolom ismert az is, hogy az egyik legjobban védett országról van szó. A kávéházakba, bevásárlóközpontokba csak biztonsági emberek szűrőjén lehet bejutni, ettől függetlenül elmehetünk pizzériába, sétálhatunk az utcán.- Azt egyszerűen nem tudom elhinni, hogy meg lehet ezt ten ni, különösebb félsz nélkül?- A legnagyobb félelmet az jelenti, hogy a katonasághoz behívott játékosaimat ne érje semmi baj. Sajnos több tragédia is történt már, az elhunytak tiszteletére évente rendszeresen tornát is rendeznek. Nálunk azonban nincsenek összetűzések, a mi kibu- cunk, a Rámát Johanan zárt, biztonságos hely. Azt kell még róla tudni, hogy a Szentföldön mintegy 250 ilyen közösségi forma működik, és a miénk azon két tucat közé tartozik, amelyik, - hála a műanyaggyárának -, virágzónak mondható. A merényletek elleni védekezésre, az itteni válság megoldására egyébként szerintem a kibuc adja meg a választ. Az ottani szeretet lehet a kulcs, persze csak akkor, ha ezt komolyan is veszik.- A rátok való felügyelést a külföldi utak idején is komolyan veszik?- Akkor csak igazán. Mondok rá példát. Mielőtt Svédországba repültünk, négy biztonsági ember már néhány nappal az érkezés előtt ellenőrzött a helyszínen mindent. Mivel a skandináv államban sok arab él, fokozott előkészületekre volt szükség. Az izraeli testőrökhöz mindig csatlakozik 4-5 helyi személy is, velük még teljesebb a védelem. A buszunk előtt állandóan rendőrautó haladt, de engem is legalább ketten követtek, ha a szállodából kiléptem. Ez feszélyez is, de nincs mit tenni, már megszoktam. »- Térjünk is át inkább a szakmára. Milyen helyet foglal el az izraeli sportéletben a vízilabda?- Elsősorban a kosárlabda és a foci jelenti a sportot, az ösz- szes többi csak utánuk következik. Összességében azonban az emberek szeretik a sportot. A baj az, hogy a pólónak igazából nincs tradíciója. A feltételek azonban mindenben adottak. A válogatottal 50 méteres olimpiai uszodában gyakorolhatunk, el tudunk menni edzőtáborozni, legutóbb például Lengyelországban voltunk egy felkészülési tornán. Az embereket a bajnoki és kupadöntők vonzzák igazán, 1000-1500 fő látogat ki a finálékra.- A játékosok fogékonyak az újra?- Nagyon élvezem a velük való munkát. Tehetséges nemzetről van szó, melynek tagjai jó szinten tudják azt végrehajtani, ami a kívánalom.- Mégis mi a tipped, mikor léphettek jelentősen előre?- Előbb a klubcsapatról szólnék. Nem az enyém a legjobb keA Tóth család szeme fénye: Gréta Zsófia puskaporos hordóként is Fő az elővigyázatosság, de az utcákon nyugodtan lehet sétálni, a kávézók békések ret a ligában, de hajtós gárda, amelyik évről évre erősödik. Nagyot lendített rajtunk Petik Attila érkezése, akitől a nálunk eltöltött 2 hónap alatt rengeteget tanultak a helyiek. Mindesetre azt tudjuk tartani, hogy valamelyik honi fináléba bejussunk, ettől többet, a nemzetközi fronton való helytállást viszont egyelőre nem várhatunk. Válogatott szinten a legnagyobb problémát az okozza, hogy a 18 éves kor elérésekor bevonulnak a hadseregbe a fiatalok. Ők elsősorban védeni akarják a hazát és számukra másodlagos a sport. Ötből jó, ha egy visszatér sportolónak. A katonaidő a férfiaknak 3, a nőknek 2 év, és ez kötelező. Szinte minden kisgyerek pilóta szeretne lenni, náluk ezt nagyobb dolognak tartják, mintha sportoló lenne az ember. Nekem az egyik játékosom például a kommandós csoport vezetője, a többiek közül említhetek egy orosz bevándorlót, 3 Amerikában tanuló diákot és egy Franciaországban pólózó védőm is van.- A kommunikálás milyen nyelven folyik?- Először angolul társalogtunk, majd később megtanultam héberül.- Nem kerülhetem meg a témát, mert a szakmai kihívás mellett legalább annyira fontos lehet, hogy mennyi az a pénz, amiért érdemes a válságövezetben tevékenykedni?- Semmiképpen sem keresek többet, mint a pesti élcsapatoknál dolgozó edzők. Az anyagiakon túl azonban én úgy gondolom, hogy egy idegen nemzet szövetségi kapitányának lenni nagy dolog. Mivel én fiatalon, 32 évesen betölt- hettem ezt a tisztséget, már eddig is olyan tapasztalatra tettem szert, ami sokaknak csak idősebb korban adatik meg. A nemzetközi tornákon engem Young coach- nak, fiatal edzőnek hívnak, de ez inkább pozitívumként említhető. ♦ Távol a hazától, idegen nép között, mi tartja benned az erőt, mi motivál a munkád során?- Az feltétlenül az élre kívánkozik, hogy a kislányom Gréta Zsófia és a feleségem Kriszta, ha csak egy mód van rá mindig velem van Izraelben. Nélkülük egészen biztos, hogy nem vállalnék munkát. A másik, a sportág iránti maximális tisztelet, a vízüabdázás szere- tete. Mi még harcoltunk a sportállásért, meg kellett küzdeni a helyünkért. A maiakat sokkal több impulzus éri, mások a hatások és a hozzáállás. Én minden meccset ünnepnek tartok. Ennek megfelelően is készülök, a fejben való hangolódástól kezdve a borotválkozáson át mindenben. Szeretek győzni és erre tanítom a játékosaimat is. Egykor nagyapám mondta mindig, hogy kicsit álmodni mindenki tud, de csak nagyot érdemes. Hát így vagyok ezzel én is.- Arról még nem álmodtál, hogy az egri OB I-es csapat kis- padján ülsz?- Amennyiben erkölcsileg és szakmailag is megfelelőnek találnak, remélem egyszer lehetőséget kapok.- Ez nagyon diplomatikus válasz volt.- Lehet, azonban ezt tényleg így is gondolom.- Addig is marad a Szentföld.- A szerződésem 2003. december 31-ig szól, ezt szeretném kitölteni. A 18 évesekből álló csapatom tehetséges srácokból tevődik össze, amennyiben a sorsolás úgy hozza, jó lenne velük kijutni az isztambuli ifjúsági Európa-baj- nokságra.- Most viszont következhet a fenyődíszítés.- Igen, no meg az ajándékozás és a finom hazai étkek. Nagy szavakat nem akarok használni, de van már benne tapasztalatom, hidd el: karácsonykor családi körben itthon lenni az egyik legjobb dolog a világon. Kérdezd meg erről az anyut! BÓDI CSABA SZUPEREXPRESSZ HÓEKEVÁSÁR, akciós! I: 70/311-9538 A z egykori történet szerint, az általános iskola felső tagozatos tanulói először meglepetten, majd gyermeki örömmel vették, amikor az igazgató bácsi a téli szünethez közeledve kihirdette: a két ünnep között sem lesz zárva az intézet kapuja. Lelkesedést az keltett, hogy a direktor játékra hívta mindazokat, akik megunták a szánkózást a templom melletti lejtőn, esetleg a kálvária másik oldalán, vagy mindezektől függetlenül jobbnak tartják a nyolcadikosok nagytermében malmozással, pingpongozással, esetleg sakkozással tölteni az időt. Nem árt az sem, ha az érkező hoz majd magával egy-két darab tűzifát, takarékoskodni kell ugyanis a készlettel, messze még a tavasz - indokolt a hajdani leventeoktató. Józsika minden játékot nagyon szeretett, de a fülét akkor leginkább a sakkozás lehetősége ütötte meg. Mindig csodálkozva nézte a művelődési házban, amint komoly felnőttek órákat görnyednek a táblák fölött, s körülveszik őket akibicek. Ő maga még csak nagyon elemi szinten gyakorolta ezt a szellemi sportot. Készlete az osztályból csak Gyurinak volt, náluk bármikor lehetett játszani, de ő aztán mindenkit alaposan elvert, a legtöbb riválisát susztermattal tette harcképtelenné. Ami a legendás készletet illeti, viaszos vászon kockás asztalterítő szolgálta a mezőt. A világos gyalogokat keskeny lécből fűrészelték egyformára, a sötétek első sora apró széndarabkákból állt össze. A tiszteket Gyuri nagyapja faragta fából, a sötét bábuk fekete vízfestéktől kapták foltos színüket, a világosak a fa természetes színét viselték. Gyakran adódott, hogy mire az idegen egyáltalán megismerte a figurákat, már kapta is a mattot, lehetett ismét kezdéshez sorakozni. Józsikának nem vették kedvé a kudarcok, a vereségek ellenére megszerette a sakkozást. Egyre hosszabbak lettek a játszmák, Gyuri sem villogott már annyira, mert a kitartó ellenfél is mind jobban vezette a seregé. Az állandó délutáni program oda fajult, hogy a kéjó barát rendre megfeledkezett a leckéről, este aztán összecsapta a házi feladatot. Az elmaradozás, a késői hazaérkezés miatt nem ritkán kellett Józsikának rövidebb és hosszabb időket Józsika Jézuskáia tölteni a konyha sarkában, a fal felé fordulva. Ott gondolkozhatott a jövőjéről, a sakkozás és a tanulás rendjéről. Az egyik este Józsika apukája elérkezettnek látta az időt arra, hogy elbeszélgessenek csemetéjével. A szülő jól érzékelte, tizenéves gyermeke bolondulásig, sőt fülig szerelmes a sakkba, ami szinte minden figyelmét elvonja az iskolai munkától. Bár neki soha fogalma nem volt a játék lényegéől, azt élete végéig nem feledte, hogy hadifogolyként a barakkban társai sokat éjszakáztak a maguk készítette táblák fölött. A szenvedély, a varázs, a re- váns nem hagyta nyugton a rabokat, pedig másnap a bányába szólította őket a robot. Erre is gondolva viseltetett türelemmel fia iránt a megértő szülő, és jutottak végül közös nevezőre apa és gyermeke. A paktum lényege, hogy hármasnál rosszabb jegy nem lehet a félévi értesítőben, s ezt Józsika garantálva, naponta legalább egy órát sakkozhat Gyurival. Esetleg bárki mással, hiszen azon az egy „szerencsétlen" készleten úgy lett egyre népszerűbb a játék a srácok körében, ahogy rövidültek a novemberi napok. A sötétben már nem lehetett focizni még az iskola udvarán sem, pedig oda viszonylag jól kiszűrődtek az osztálytermek és a folyosók fényei, a nagy ablakokon keresztül. Karácsony közeledtével Józsika dédelgetett vágya lett ajándékul egy igazi sakktáblát kapni, gyárilag készített figurákkal, de ki nem ejtette a száján, hogy azt kérjen a Jézuskától. Munkálkodott benne a legalább közepes iskolai forma megőrzése, noha egyre bizakodóbb volt a decemberi osztályzatok alapján. így érkezett el annale híre Józsikához, hogy az iskolában lehet majd sakkozni a téli szünetben. Az elnyűtt, de mégis „úri” készleteket a sportkör kölcsönözte a tanulóknak, azokkal játszani más lesz majd, mint a Gyuri készletén. Józsika már szinte jobban várta az ünnepek közötti napokat, mint az esetleges karácsonyi ajándékot. Amikor azonban szenteste a feldíszített fa alatt meglátta a barnás színezetű, de egyértelműen kockás dobozt, elnémult a csodálkozástól. Először csak nézte, nem mert hozzányúlni, megvárta amíg a testvére megtalálja azt, ami leginkább az övé lehet. Elérkezett a valóság pillanata. Józsika kihúzta az ágak alól a sakktáblát. Kinyitotta, s benne ott hevertek a fényesre lakkozott figurák, amelyek a legszebbek és a leginkább irigylésre méltóak voltak a téli szünet napjaiban. A z egykori történet szerint mindenki legalább egy „meccset”, feltétlen azzal akart játszani. FESZTBAUM BÉLA
