Heves Megyei Hírlap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-09 / 261. szám
V 10. OLDAL HÍRLAP A G A Z Lánchíd-ügy: a bíróságon folytatódik a nagy átverés? Immár hét és fél éve annak, hogy 1995 tavaszán a Lánchíd 2000 Botti- ceUi-n. fix hozamú haszonjegyeket és Diszkont Kincstárjegyeket hozott forgalomba 30 számlék feletti kamat ígéretével Egerben az Érsek utca 8. szám alatt tartottak fenn irodát, amelyből működött egy másik a fővárosban is. Annak az évnek a második negyedévében igencsak „nyomultak”: csak a Heves Megyd Hírlapban pár hónap leforgása alatt tizenhárom nagyméretű fürdetésben kínálták a A kiindulást a károsultak számára igencsak felháborító és fájdalmas, a vádbttak esetében viszont cinikusan kezelt és húzott-halasztgatott ügyben az ülusztmríóként is közreadott hirdetés jelentette. Ezen, mint látható, Magyar Állampapírra hivatkozva, a Lánchíd 2000 Befektetési Alap Észak-magyarországi Regionális Képviselete kínál Diszkont Kincstárjegyet jegyzésre, elérhető hozamként nettó évi 34 százalékos kamatot jelölve meg. Különösen fiIdőhúzási taktikák Elfogultsági kifogás a bíróság ellen. A vádlottak kétszer nyújtottak be Ilyet az Egri Városi Bírósággal szemben, 1998 végén, majd 1999 elején. Az elsőt alaptalannak találta a Legfelsőbb Bíróság (LB), ám a második után a pártatlan igazságszolgáltatás elvére figyelemmel úgy döntött, a bűnügy a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) elé kerüljön. Kifogás az ügyész miatt. A vádlottak és védőik 2000 tavaszán azzal hozakodtak elő, hogy tudtukkal az ügyben eljáró ügyész közvetve maga is sértett. Szerintük ama társasház közös képviselője, ahol az ügyész lakik, a közös költségből fizetett be a Lánchíd 2000 hozamjegyére, és így magát a vádlót is kár érte. Ez nyilvánvaló hazugság, mivel az ügyész lakókörnyezetében nincs is közös képviselő... A cél az volt, hogy a legfőbb ügyész által kijelölt, s az ügy teljes ismeretanyagának birtokában lévő közvádlót kiiktassák az eljárásból. Az állítólagos „főnök". Már a nyomozati szakban hivatkoztak a vádlottak egy Berta István nevű személyre, mint elsőszámú főnökükre, akinek az utasításait hajtották végre. Megegyeztek, hogy az állítólagos illető személyleírása Cserhalmi György színművészre hasonlítson, így is vallottak. A tanúikat is vitték a bíróságra. Még ma sem tudni, valóban létező személyről van-e szó. A legújabb variáció. Amikor 1995. május 19-én a vádirat szerint a VII. rendű orosz vádlott a III. rendű P. Csabával Egerbe jött nagy gyorsan bezárni az Érsek utcai irodát, hangoztatja a vádlott és védője, akkor Sz. Vlagyimir Iszakovics nem is lehetett hazánkban, mert betegsége miatt Moszkvában épp orvosi vizsgálat alatt állt. Ez több évvel az előzetes letartóztatásba helyezése után jutott eszébe az orosznak. A bíróság arra vár, hogy állítása igazolódjék... gyeimébe ajánlhatjuk az olvasónak a garancia feltételeinek közlését e reklámanyagban, miszerint „valamennyi Magyar Állampapírra és azok kamataira soha el nem évülő állami garancia érvényes... ”. Mindebből a befektetni és az elérhető hozam révén maguknak nyereséget szerezni szándékozók egyértelműen arra következtethettek, hogy pénzintézeti jogosultságokkal rendelkező cégnél helyezhetik el későbbiekben majd jól jövedelmező pénzüket. Nos, ebben kellett leginkább tévedniük, hiszen - mint utóbb kiderült - a Lánchíd 2000 Befektetési Alapnak egyáltalán nem voltak pénzintézeti tevékenységgel kapcsolatos jogai. A benne dolgozók rövid idő alatt csak összegyűjtöttek egy csomó pénzt, ám az ígért haszonnal megtoldott összeg visz- szafizetéséből már semmi sem lett! nagyszerű lehetőséget - mint már írtuk-, azt a látszatot keltve, hogy az állam garantálja a megtérülést, hozzá a hasznot. Ennek sajnos sokan be is dőllek Mint az Egri Városi Ügyészség 1998 novemberében elkészített vádirata tartalmazza: a, Jánchidasok” 485 rendbeli csalás bűntettét követték el. Hét személyt, F. Attilát, K. Tamást, P. Csabát, K. Lászlót, Sz. Andrást, Sz. Vlagyimir Iszakovicsot és F. Imrét vádolták meg a bűcselekmény elkövetésével, mivel a vádlottak sem a pénzt, sem annak hozamát nem fizették vissza ügyfeleiknek. Mindenesetre annyira meggyőzően reklámozták kínálatukat, hogy arra több százan jelentkeztek náluk 1995 tavaszán. Sokan voltak, akik az utolsó pénzüket fektették be a „nagy” üzletbe. Akadt olyan néni, aki a takarékban tartott százezer forintocskáját fizette be abban a reményben, hogy az általuk ígért jókora hozamhoz juthat. Nos, vele együtt 484 befizető óriásit csalódott. A Lánchíd2000 irányítói 1995 pünkösdjén - miután már p sok pénzt beszedlek, a vádirat szerint pontosan 209 millió forintot - váratlanul, sebbel-bbbal bezárták az egri irodát. A közreműködők szabályosan köddé váltak, miként azt 1995. július 7-i számunkban megírtuk. A gyanúsítottak közül az utolsót csak 1998- ban sikerült begyűjtenie a bűnüldöző hatóságnak az Interpol segítségével. Információnk szerint a „lánchidas” vezetők - akik az I-Vn. rendű vádlottak az eljárásban - hosszabb ideig külföldön tartózkodtak, nem egy közülük egzotikus tájon múlatta az időt. Először a VI. rendű vádlott, Sz. Vlagyimir Iszakovics nyomára sikerült bukkanni, akit az ugyancsak hosszadalmas kiadatási eljárás után végre sikerült Egerben előzetes letartóztatásba helyezni. A vádirat is csupán 1998 novemberének végén készülhetett el az Egri Városi Ügyészségen. Ha valaki azt gondolná, hogy attól kezdve felgyorsult a büntetőeljárás menete, annak megint csak csalódnia kell. Az immár vádlott emberek és védőik a legkülönfélébb módszereket találták ki, hogy minél hosszabb ideig tartson a procedúra (erről külön olvashatnak részletesen). A Pesti Központi Kerületi Bíróságon (PKKB) - amelynek tárgyalásairól a velünk kapcsolatban álló hír- ügynökség közreműködésével tájékoztatjuk rendre olvasóinkat - például a 2000. május 5-re kitűzött első tárgyalási napot el kellett halasztani az ügyésszel szemben emelt kifogás miatt. Tizenkét nappal később végre érdemben is megkezdődhetett a bűnper. A vádlottak mind azt nyilatkozták a bíróság kérdésére, hogy nem érzik magukat bűnösnek. Ok csupán alkalmazottak voltak, és az orosz Sz. Vlagyimir Iszakovics, valamint a hatóságok számúm napjainkig is ismeretlen „főnök", Berta István valójában őket is becsapta A pénzintézeti tevékenységre jogosító engedélyt ugyanis kettőjüknek kellett volna megszerezniük megbízás alapján, s ők azt hitették el velük, hogy a papírok rendben vannak Arról is beszéltek a terheltek Amikor 1995. július 7-i számunk címoldalán közzétettük „Országos szélhámosság, avagy egy korrekt üzlet?” főcímű, s „Lánchíd 2000: Köddé vált tulajdonosok” alcímmel ellátott írásunkat, akkor bizony nem gondoltuk, hogy még 2002 végén is ez a történet szolgál témául lapunk számára. Mi több, szinte bizonyos, hogy jövőre ugyancsak foglalkozunk vele, hiszen a következő tárgyalási nap — az immár sokadik után — csak jövő év február második felében várható. SS»*-* 3aooea»-w ,2+»órv»P°s c-/.rtcrö.' - v ° “wozarrva.tegV 'r'° % b‘nettó ÍV'3** vallomásaikban, hogy szerintük a kincstár-, illetve hozamjegyek ígért kamata egyáltalán nem volt szokatlanul magas, kifejezetten jó volt a kisbefektetőknek. Ugyanakkor hozzáfűzték: ők magánemberekként nem vá- sáaoltak volna belőlük... Érdekes, hogy a kérdésre - miért távoztak külföldre az irodák bezárása után - azt felelték, féltek, hogy esetleg felelősségre vonják őket. Sz. Vlagyimir Iszakovics azt sem átallotta kijelenteni a bíróságon, hogy ő tartja magát korábbi, jegyzőkönyvbe vett nyilatkozataihoz, miszerint az elfogását megelőzően sosem járt Magyarországon. Az útlevelét még Oroszországban ellopták tőle, s azzal valaki visz- szaélt. Azaz, ő nem is az az orosz állampolgár, akiről a többi vádlott beszél. Nos, ezzel szemben áll a bíróság által kirendelt három egyéni írásszakértő és egy háromtagú szakértői bizottság számos szak- véleménye. Az előbbiek közül ketten a nyomozás során arról róság előtt, hogy a szakértői bizottság állásfoglalásával ért egyet. Ez pedig azt mondja ki: nem mondható ki ugyan kategorikusan, hogy az a bizonyos aláírás tényleg az oroszé, de nem is zárható ki. Tudni kell ugyanis, hogy 2001 májusában a tárgyaláson a háromtagú írásszakértői bizottság elnöke úgy nyilatkozott: „az Sz. Vlagyimir Iszakovics moszkvai vízumkérelmén szereplő aláírás - amiről ő elismerte, hogy valóban a sajátja - megegyezik a Lánchíd 2000 hivata- bs iratainak túlnyomó többségén lévőkkel Elvethető tehát az a szakvélemény, amely kizárja, hogy a kézjegy az oroszé volna". A PKKB-n 2000 augusztusában megtartott tárgyalás ugyancsak forterjesztettek elő szakvéleményt, hogy a Lánchíd 2000 Befektetési Alap különböző ügyiratain nagy valószínűséggel Sz. Vbgyimir Iszakovics kézjegye szerepel Harmadik társuk, aki először azt állította, hogy ez a tény nem állapítható meg az iratokból, utóbb módosította álláspontját, elismerve, hogy hibázott a nyomozati szakban. Kijelentette a biHoppon maradt károsultak A legfelháborítóbb a történetben az, hogy a tőrbe csalt befizetők nagy valószínűséggel egyetlen fillért sem látnak viszont. Nemhogy az ígért szép hozamot, de a befizetett összegeiket sem. A 485-ből 337 károsult érdekképviseleti egyesületet alakított, az pedig pert indított az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) ellen, mondván, az ÁPTF-et terheli ellenőrzésbeli mulasztása okán a felelősség azért, mert az általuk megvett diszkont kincstárjegy hamisítvány volt. A keresetüket első fokon - egy korábbi LB-dön- tésre hivatkozva - a Fővárosi Bíróság elutasította. Ráadásul alperesi ügyvédi munkadíjként egymillió forint megfizetésére kötelezte az egyesületet. Vagyis a pórul járt „lánchidas" ügyfelek még újabb pénzt fizethettek. A Tocsik-perben közreműködő dr. Szögyényi József ügyvéd nemes felajánlására 333-an a fellebbezés mellett döntöttek. Négyen ugyanis időközben elhunytak... dulatosnak bizonyult. A Lánchíd 2000 egri irodájában dolgozott egyik hölgy tanúként arról vallott, hogy az I. rendűvádlottF. AltilaésaU. rendűK. Tamás voltak az igazi vezetők Az alkalmazottak mindig hozzájuk fordultak, ha valamilyen probléma merült fel a befektetőkkel kapcsolatban. Úgy vélte, meglehetősen magas kamatot ígért a cég, aminek a mértéke szokatlan volt abban az időben. Arról is szót ejtett meghallgatása során, hogy tudomása és tapasztalata szerint az vott a lényeg, minél kevesebbet értsenek ők az alkalmazottak az elvégzendő munkához, máskülönben valószínűleg kibukott volna a turpisság, vagyis, hogy mi áll a háttérben Ugyanakkor F. Attila egy 1995-ben megjelent HVG- cikk fénymásolatával igyekezett bizonyítani, hogy működésük idején a Lánchíd 2000 áttol ígért 34 százalék egyáltalán nem voit olyan szokatlanul magas kamat, mint azt a vádin- dítvány tartalmazza Ez a tárgyalási nap volt az, amikor Sz. Vlagyimir Iszakovics védője egy orvod igazolást nyújtott be a bíróságnak, aszerint 1995. május 19-én az orosz éppen orvod vizsgálaton tartózkodott Moszkvában. így nem mehetett lezárni az egri Érsek utcai irodát egy társával, mint az a vádiratban olvasható. Azt azonban természetesen megkettvizsgálni, hogy hitelese ez az igazolás, s valóban erről az Sz. Vlagyimir Iszakovics nevű orosz állampolgárról van-e szó, vagy egy ugyanilyen nevű másik, szintén orosz férfiról. A bíróság jelenleg is az erről szób hite- les igazolád várja Mivel az eddig nem érkezett meg, ezért kellett elnapolni a tárgyalást 2003 február közepére. Az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontja is még mindig nagyon távolinak tűnik. SZALAY ZOLTÁN Mesében rejlő igazság egy boszi-történetben Nyáron a kisgyermekek már láthatták Lázár Ervin: A legkisebb boszorkány című mesejátékának szabadtéri színházi feldolgozását. A remek produkciót most kőszínházi változatban is megtekinthetik az iskolások. A szabadtéri színházi előadások varázsát kőszínházi körülmények között legtöbbször nagyon nehéz visszaadni. Általában nem is cél. Most viszont az az érdekes helyzet állt elő, hogy a kőszínházi produkció látványában, hatásában, él- vezhetőségében elvitte a képzeletbeli pálmát a szabadtéri előadás elől. Habár az összehasonlítás (mármint szabadtéri és kőszínház között) sokszor nem szerencsés, most mégis egyértelműen látszik, hogy a színpadi viszonyok között igazi mesejáték, fantasztikus látványvilággal született újjá. Lázár Ervin meséje nem egy egyszerű, könnyen érthető és követhető történet. Több helyszínen játszódik, rengeteg a cselekmény, időtartamban sem könnyű a mindig izgő-mozgó gyermekeknek végigülni. A kőszínházban biztosítható technikai lehetőségek viszont olyan mesevilágot teremtettek, amely gyermeknek, felnőttnek egyaránt a legélvezetesebb képi világot teremtette az előadás idejére. A Bal József rendezte darab jelmeztervezője és kivitelezője, Fekete Dóm és a Szépészek Bt. nem fukarkodott a modem eszközök nyújtotta lehetőségekkel: fények, hangok, füstök, színek hozzák érezhető közelségbe a csillagok világát, a poklot vagy a hatalmas tűzokádó sárkányt és rusnya paripáját. Olyan pompás és bőséges ez a látvány, hogy képes a hosszú történetet izgalmas, mindig új fordulatokkal továbblendítő mesejátékká tenni. Kimondottan mestermunkák azok az ötletes és színes bábok, valamint díszletek - tervezőik: Mátravölgyi Ákos, Grosschmid Erik és Lovasy László -, amelyek a szereplők átváltozásait kísérik. Mindezek jótékonyan érvényesülnek a színpadon, míg a szabadtéri bemutatón inkább á tér adta lehetőségek és a nyár hangulata dominált. Lázár Ervin alkotása a legkisebb boszorkányról, Amarilláról egy úgynevezett „nehéz” mese. Anya-banya (Nagy Adrienn) ellopja Király Kis Miklós arany táltosát, miközben a lányait, Rillát, Marillát, Amarillát [Dér Gabriella, Varga Lívia, Papp Gabriella) arra biztatja, hogy tanulják meg kihallgatni Király Kis Miklós gondolatait. így tudják meg, hogy a fiú Tündér Terica (megformálja Kascsák Dóm) megkeresésére indul. Ázért, hogy feleségül vegye. Lesz-e rendes banya a három tanoncból? A boszorkánylányok feladata egyértelmű: meg kell akadályozni ezt a házasságot, s meg kell menteni az Anya-banya tulajdonában lévő lovat. Hosszú, sok helyszínt átölelő vándorlás kezdődik. A bosziFOTÓi GÁL GÁBOR lányok azonban sorra-rendre elhibázzák Kiíály Kis Miklós feltartóztatását, mi több, Amarilla beleszeret a fiúba, s nem hogy gáncsolná, de folyamatosan segíti őt. Megkapja érte a jutalmát? Dehogy. Király Kis Miklós (Nagy András) megmenti Tündér Tericát, örök boldogságot esküszik neki, a banya-lányok Anya-banyával együtt viszont kitaszítják maguk közül a szerelmes kis boszit. A mesejáték igazi izgalmát a nézők nem a cselekményben találják meg, hanem az azt kísérő látványtechnikában. Minden jelenet, helyszín újabb és újabb pompás átalakulást hoz: a varázslat a színpadon ezúttal tényleg létezik. S miközben a gyermekeket kísérő felnőtteket is rabul ejti ez a meseország, azért ők egy kőkemény igazságon is elgondolkodhatnak: a jó nem mindig nyeri el jutalmát. Vannak, akik ideákat keresnek, míg a mellettük lévő jót, a kézzelfogható valóságot képtelenek észrevenni. Az egri Gárdonyi Géza Színház ezúttal olyan mesejátékot „alkotott”, amelyben egyszerre vannak jelen a színház adta lehetőségek és az életkornak megfelelő tanulságok, csodákkal fűszerezve. Azok a gyermekek, akik végigizgulják Király Kis Miklós kalandját, biztos, hogy megtapasztalják a színház életre szóló varázsát. SZUROMI RITA
