Heves Megyei Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-31 / 254. szám
12. OLDAL HÍRLAP MA 2002. Október 31., csütörtök Csiky Sándort Kossuth kormánybiztos nevezte ki Emlékképek 1849-ből: halottak napi tisztelgés a kiváló hazafik előtt A magyar országgyűlés tagjai 1849 januárjának első napjaiban Pestről Debrecenbe igyekeztek. Az osztrák haderő ekkor már Heves vármegye területét is veszélyeztette: Sdtiik osztrák tábornok hadteste elhagyta már Kassát, majd délnyugati irányba fordult, így kikerülte Görgey Artúr és Klapka György csapatait. Alfred von Windisch- Graetz pedig megindította serege derékhadát a főváros térségéből Gyöngyös felé, hogy egyesüljön a két sereg. A súlyos helyzetben 1849. január 23-án összeült a hevesi megyegyűlés, s meghátrált: „meggyőződvén az osztrák császári sereg győzelmes előrenyomulásáról, a fegyveres túlnyomó erőnek ellent nem állhatván”, határozatban kimondta, hogy a császári rendeleteket tudomásul veszi, és szabadon bocsátja a politikai foglyokat. Hozzátették: e döntésre „a szigorú kénytelenségnek hódolva” jutottak. A határozatról Halassy Gáspár hevesi másodalispán nyomban tudósította Kossuth Lajost, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökét Debrecenbe küldött levelében. Kossuth 1849. január 25-én kapta kézhez a levelet. (Ezen a napon már Hatvant is elfoglalták a császáriak.) Az elnök azonnal hívatta Eger országgyűlési képviselőjét, Csiky Sándort, és nyomban kinevezte kormánybiztosnak e szavakkal: „Önnek ismert hazafiúi erélyét hívom fel, mert a múk időkből dicső emlékeket felmutató Eger városa, a környékbeli népek indolentiája (érdektelensége - S. S.) miatt kénytelen a legkisebb ellenállás nélkül falai közé fogadni az önkény zsoldosait”. S amikor január 26-án az elnök Halassy Gáspár újabb jelentéséből arról értesült, hogy Kápolna községben 60 osztrák vasas, két tiszt vezénylete alatt ötezer emberre szállást biztosítani követelt, emellett 100 akó bort és 60 öl tűzifát is rendelt, és ezt megkapták, felkérte Csikyt: „Intézkedjék úgy, hogy a még netalán magokat előadandó hasonló esetekben a nép önerejével semmisítse meg az ellenségeknek ily apróbb, de ha lehet, nagyobb csapatait is. Ha minden helység ily érzelemtől lelkesítve egyenként csak 60-70 emberét elpusztítja is az ellenségnek, nincs azon földi hatalom, mely leigázhassa a csupán védelmére fölkelt nemzetet” - fejezte be levelét. (Ez a gerilla harcmodor alkalmazását jelentette.) Csiky Sándor 1849. január 28-án már Egerben volt (előtte Gyöngyösön járt, majd Tiszafüreden intézkedett a tiszai átkelőhelyek katonai megerősítéséről), és részt vett másnap a rendkívüli megyegyűlésen. Felszólalásában biztosította a vármegyét, hogy a honvédség a nemCsiky Sándor síremléke gondozatlan, méltatlan a nevéhez. A neve a középső síroszlop talapzatán alig kivehető... Talán felfigyel rá valaki... zetőrökkel együtt megvédi őket. Erre megfordult a közhangulat, és a megyegyűlés Halassy Gáspár indítványa alapján új határozatban megtagadta „az ellenséges csapatoktól érkezendő rendeleteket". Egyúttal felszólította a lakosságot, hogy „az ellenségnek aprós, s erejüket felül nem múló csapatait megverni, elfogni, megsemmisíteni igyekezzenek”. Újabb nemzetőr egységek felállítását rendelték el Hatvanban, Szolnokon és Tiszafüreden. Emellett 12 ezer forint segélyt kértek a Honvédelmi Bizottmánytól, mivel az osztrákok közeledtének hírére elküldték Debrecenbe a megyepénztárban őrzött 25 ezer pFt-ot. (A pénz kiutalása hamarosan megtörtént, Csiky intézkedett, és egy katonai kórház felállítására is sor került.) Csiky Sándor a családjáról sem feledkezett meg, felesége (Gondos Mária) nyolc gyermeküket nevelte fel. Ezért - tekintettel a sors kiszámíthatatlan. buktatóira - 1949. január 28-án „örökbevallási levélben” feleségére ruházta vagyonát. A hadiszerencse azonban for- gandó, február 26-án Kápolnánál meglepték az osztrákok a magyarokat, Eger védtelenné vált. A várost 1849. március 1-jén szállták meg az osztrák csapatok, parancsnokuk Török Sándor őrnagy volt, aki a forradalom előtt Egerben szolgált. Súlyos hadisarcot vetett ki a városra: március 3-án 9 óráig köteles mindenki a fegyverét átadni (a hivatalnokok és a nemes urak tarthattak meg egy díszkardot). Emellett száz mázsa só vásárlását- rendelte el, „300 akó vörösbort lehúzva”, vagyis lefejtve, „szürke világos posztót, mindennemű... kész csizmát, ezer bakancsra való bőrt és talpat, kétszáz butellia legjobb egri bort, ötvenezer forintpengőt osztrák papírpénzben, e felül 500 Ft Kossuth- papírt felváltani osztrák bankjegyre.” Csiky kormánybiztos-képviselő úrnak „minden vagyona elkobozta- tik”. A megszállás ekkor még rövid életűnek bizonyult: annak hírére, hogy Görgey Artúr honvédjeivel átkelt Tokajnál a Tiszán, az osztrákok március 13-án kiürítették a várost. Az általuk polgármesternek kinevezett Scheidl Adolf ny. ezredes főbe lőtte magát. Ezzel visszaállt a törvényes állapot Egerben. Kossuth Lajos márüus 30-án érkezett meg Egerbe haditanácsra Kíséretében vök Csiky Sándor képviselő is. A fogadtatásról meghatottan írta Vukovics Sebő Emlékirataim című könyvében: „Sehol Kossuthot oly, az arcokon kisugárzó őszinte örömmel nem üdvözölték, mint e városban. Az érseki pabta előtt, hol mindnyájan szállva valónk, este... fáklyák mellett zene rendezteték az elnök tiszteletére. S most első ízben közlöm a szintén egri születésű Mednyánszky Sándor báró, honvéd alezredes Kossuth Lajoshoz intézed 1870. január 5-i sorait, amelyet 17 évi száműzetéséből hazatérve írt Turinba a kormányzónak. Hazalátogatod szülővárosába, ahol 1816-ban születed, és erről így számolt be: „...Egerben, szülőföldemen, többnyire magam voltam és örültem, hogy senki sem zavarta meg fájdalmas elmerengésemet... 40 év óta úgy sem változott Eger külsején, az embereken kívüL Felidézte Kossuthnak, hogy egri sétáján találkozód egy kapás parasztasszonnyal, és eszébe jutod, „1849. március utolsó napjain, melyek egyikén az egn fehérnép egy tündérszem fáklyás és gyertyás menetben tisztelgett az Érseklaí<ban tartózkodó kormányzónak”. Kossuth Lajos komolyan fontol- gada 1849-ben, hogy Egerbe kellene Debrecenből áthelyezni a törvényhozást. Görgey tábornok a VII. hadtest élén vállalta is a város katonai biztosítását, ha Eger és Bélapátfalva közöd kőutat építenek. Kubik Endre városi mérnök levélben kérte Csiky Sándort, hogy járjon el Csány László közmunka- és közlekedés- ügyi miniszternél. (Csányt az osztrákok 1949. október 10-én kivégezték!) Csiky ezt megtede. Ötezer horvát hadifoglyot hamarosan útba indítottak az útépítés megkezdésére, de a katonai események ismét áthúzták a számítást. Egerbe 1849. július 20-án érkezett meg az első 400 orosz lovas katona. A hevesi megyegyűlés utolsó ülését 1849. július 8-án már Szolnokon tartotta, Csiky Sándor elnökletével. Mennyi akarat, s elszántság volt e kitűnő emberben, hisz nemrég értesült arról, hogy Árpád fia, aki tüzér hadnagy volt, 1849. április 26-án a Szőnynél szerzett súlyos sebeibe belehalt. Csiky Sándor ezután századosként szolgált Guyon hadtestében, de a világosi fegyverletétel után, augusztus 13-án Soborsinnál elfogták a császáriak. Ekkor még sikerült megszöknie, de 1850. augusztus 5-én Orsovánál, a Dunán történő átkelés közben ismét letartóztatták. A 3. hadtestparancsnokság haditörvényszéke 1850. december 19-én „kötél általi halálra ítélte” a képviselőt. Fellebbezés folytán 1851. szeptember 13-án hatévi várfogságra változtadák az Metet. 1854 februárjában szabadult ki a képviselő Kufsteinből közkegyelem révén. A hálás egriek 1861- ben ismét országgyűlési képviselőjüknek választották, mely mandátumát 1865-1875 között is megtartotta Halodak napján gyújtsuk meg az emlékezés gyertyáját az egri Hatvani temetőben levő sírján. ____ DR. SEBESTENY SÁNDOR i ú siet a napsütötte utcán. Kezében nedves ' fürdődresszt lóbál. Poros déli verő. Szekér zörög a kövezeten, vici. 1 nális füttye visszhangzik. Harangoznak a templomtornyokban. Itt bemozdul a kép. • Éleden lesz. A jó nagynéni Ady-versekkel traktálja a gyermeket, az anya nem múló rémületére. Mi lesz ebből az ártatlanságból, ha ki- bomló ép értelmét tönkretevő és túlfeszítő dolgokkal foglalkozik? Mi lenne, költő. Másrészt már nem ártatlan. Bevágja az Egri csillagokat. A kertjében meglepett kefehajú szerző beletörődő türelemmel hallgatja végig az olvasmány túlfűtötten kötelező felmondását. Majd a gyanútlan szülőkkel közli: ne adják iskolába. Nagy pedagógus. De már elkésett. A gyermek meg van mérgezve. Egy életre. Sorsa végérvényesen eldőlt. Másképp lát és érez. Gyorsabban növi ki a kisváros nyárspolgári, képmutató, fecsegő világát, mint kamaszkori ruháit. A Nyugatot abonáló szárnypróbálgató oroszlánkölyök éveinek legjobb gardedámjára mégis egy helyi hírlapíróban lel. Apor Elemér kertészkedik a zsendülő ágyások közt, biztos kézzel gyomlál, metsz, öntöz, ritkít. Noha a kertész maga* is csupán pár évvel vénebb növendékénél. Megvan viszont a kellő szökési sebesség, mint a messzire induló rakéta utasainak, hogy kitörjön a fészekmeleg televényből, a visszahúzó földi tömegvonzásból, és kijusson valami hideg, de szabad, fényes és végtelen űrbe. A szűk keretek után egy nagyobb, visszhango- sabb és távlatosabb térbe, saját hangon, nem mutálós irodalmi kamaszként a Parnasszusra. De előtte még élnie is kell, hisz olyan fiatal. Lányok macskapillantása. Rigó János az ideál a Sárvári cukrászdából. Forró kézfogások. Fürdés az általános megrökönyödéssel és kinevettetéssel dacoló legerkölcsösebb magyar strandon, ahol kéretik az uraknak is hosszú fürdőtrikóban feredőzni, a hölgyekről nem is szólva. Pántot félrehúzni, vállat kivillantani tilos, nehogy nap érje a pár négyzetcenti- métemyi, szabadon felkínálkozó felhámot, különben már füttyög is a fürdőmesHomálynoky Szaniszló lába nyoma ter rendreutasító sípja. Tessék betartani a szabályokat. Ki merészelt akkoriban és ott egyáltalán fürdőnadrágra, horribile dictu fecskére vagy bikinifazonra gondolni? Ide vetődő svéd turisták szegik meg csak öntudatlanul a pontos házirendet. Jó házból való úrigyerek az ország egyik legnagyobb, álmos és tikkadt kisvárosából, ahonnan a gondos főpapi előrelátás már jó előre száműzött mindenféle komolyabb ipart és a vasúti fővonalat, nehogy a fejlődés alattomos és felforgató mételye tanyát verjen a megszokott évszázados rendben. Hivatalnokváros, iskolaváros, papi város. Magába záruló középszerűség, amely úgy hiszi, mindmáig az arany középúton lépeget, miközben talmi értékek csodálójaként tetszeleg. A korzón urak és hölgyek, delnők és ficsú- rok, bakák és cselédek, honvédbanda játszik, az Érsekkertben virágzó gesztenyefák, Szfinx-arcú, lila ruhás kanonokot visz a hintó. Tokák, termetes hasakon fityegő, megvillanó vastag arany óraláncok. Békebeli nyugalom a rothadás finom, alig észrevehető neszeivel. Nincs már messze az idő, amikor a honvédbanda messzire masíroz, és a Csak egy nap a világ, s a búgó hangú díva lesz a feltartóztathatatlan sláger. A jó család félti. A rímekből nem lehet megélni, a betűből is csak akkor, ha paragrafusba van szedve. Jogásznak készül, nem túl lelkesen. De mégiscsak Pesten tanulhat. Rövid idő alatt vége szakad ennek az első kezdeti elrugaszkodásnak, a taníttatás anyagi béklyói, a szűkös családi kassza visszakényszeríti a helyi jogakadémia növendékei közé. Nem szellemi kaland, viszont biztos kenyeret ad. Iskolapad után a savanyú szagú hivatali szoba íróasztala mögé bújik, az ikztató, a tintatartó és a tapper közé, A városháza könyökvédős hadtestének idegenlégiósa, Goethét és Verlaine-t olvas és filozófusokat, közben lengyel menekültek ellátását szervezi. Európa lassan egyetlen kétségbeesett hadiállapot. Tanácsnok atyja épp ezekben az időkben lesz a város első embere. A polgárok liberális mestereként egészen a világégés utolsó szakaszáig viszi az ügyeket. A dicstelen finálé félreállítja. Az egész világ szörnyű kórokkal küzd, seblázban vergődik, amikor a líra merész grádicsainak megmászására készülődő egykori úszóbajnokot is letaglózza a lappangó betegség. Végre fölkerülhet Pestre szerény miniszteriális állásba, közelebb a lüktető irodalmi centrumhoz, szabad vegyértékekkel kötődni új barátokhoz, inspirációkhoz, friss légkörbe, végre szabadon fellélegezhetne. Ekkor veszti el légzőfelületének csaknem felét. Kiújuló tüdőbaj, operáció, szanatórium. Mindennek ára van. Vérrel, csonttal, testi nyomorral fizet élete egyik legnagyszerűbb verséért, a fájdalommal kiküzdött Szanatóriumi elégiáért. Tisztviselőként szépirodalmi nekilódulásai mellett üldözötteket ment a vészkorszakban. De innentől ez már egy másik város és egy másik kor története. Hősünk a szép új világban hamarosan „a szürke műfordítók sorába süllyed”. Hála kitűnő angol, francia és német nyelvtudásának, szellemi segédmunkásként keresi komiszkenyerét - korántsem segéd színvonalú munkáival. A „szabad” foglalkozású műfordítói évek béklyója után a szakmai mellé lassan a hivatalos elismerések is megérkeznek. Beérkezik. Csak a szív, a szív nem bírja már. Az elégnél is több elégtelenség, annak, aki a szívével élt. A város egyszer majd még büszke lesz rám, kérkedhetnek velem, akiknek halovány fogalmuk sincs semmiről, gondolja. De téved, a város nem igyekszik túlhabzó hálával keblére ölelni, zászlójára tűzni. Talán jobb is így. A művészet, az irodalom, a vers, és vele együtt a költők ázsiója úgyis nagyot zuhant az utóbbi időben. Még félreértenék. Kálnoky László Az első vonalban esett el. Ezt egyebek közt érdemes tudni róla. Nem a hősi póz, a feszítő ünnepi pátosz miatt. Csak magától értetődően. A 90 év előtt született Kálnoky László a magyar líra első vonalbeli alakja: költő és gondolkodó lény. Élt és írt. De alighanem helyesebb így a sorrend: írt és élt. A „kisvárosi költők”: Babits és Kosztolányi ifjú irodalmi szobatársa, írásai ha olvasóra találnak, ma is lélegzők és vérzők, pompás iróniával felszerszámo- zott bölcseletéi remekek, lírai képek, pasztell fdtamok és kereken epés odavetések, nyoma sincs - a jelenben tömjénezett szerzők és művek kései életében oly gyakran tapasztalható — beállott hullamerevségnek. Minden benne van ebben a Kálnoky-Univerzumban, a világ teljessége, ami fontos: vágy, a keserűség és a parázsló kis örömök megállított pillanata, kudarcok, kisszerű és időtlen idők, felbukkanó arcok és helyek, az elmúlás és az öregkor lemondása. Nagy kikérdező volt. Mint minden jó költő. Tudta, ha már válaszaink igazán nincsenek, nem is lehetnek semmire, a világ, az élet igazi kérdéseire, fontos, legalább a kérdéseket fel tudjuk tenni. Szerencsére nehezen lehet belőle kilúgozott, kétdimenziós, farostlemezre kasírozható papirosfigurát fabrikálni - ebből a nézőpontból ezzel szerencsére kevesen is próbálkoztak -, amivel különben oly gyakorta kísérletezik az úgynevezett hálás utókor. Lemetsz innen, lenyes onnan, hogy passzoljon a szűkre szabott terjedelembe és szellemi keretekhez. Kálnoky nem adta magát ilyen könnyen. Ezért aztán nem is foglalkoztak túlságosan vele. Egri volt, és ez sok dolgot megmagyaráz, és még több persze, amit nem. Jó házból való úrigyerek. Sportol, mi mást is csinálhatna Egerben, úszik. Ahogy a helybeli ifjúság körében ez már dukál. Korosztályos megyei bajnok, aztán tenisz. Minden pályán kivívja a megbecsüléshez való jogot. Kilép a védelmező viszonyok közül, de nem ácsol magának emelvényt akkor se, ha megtehetné. Olyan időben ellenálló, amikor még érdem. Ezt az érdemet azonban, amikor fordul a kocka, az új politikai kalmárvilág nagy haszonkulccsal dolgozó zugtőzsdéjén se váltja aprópénzre, karrierre. Mégis létezik. Akárcsak hőse, alteregója, a világban megmártózó garabonciás, Homálynoky Szaniszló. KOVÁCS JÁNOS