Heves Megyei Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-26 / 250. szám

H í R L A P MAGAZIN 11. OLDAL Kürt jelzi a vadászat kezdetét Még hűvös a reggeli határ Horton, amikor emberek gyülekeznek az erdő szélén. Autóval jönnek, vala­mennyien zöld ruhában. Távo­labbról vadászoknak nézi őket a szemlélődő. Azok is, ám puská­juk nincs. „Fegyvereik” a hátsó ülésen gubbasztanak, vagy a cso­magtartóban elhelyezett doboz­ban pihennek. Van, amelyiknek sapkája is van, kis bőrből varrt fej­fedő, mely a szemet is eltakarja. Ugyanis ezek a fegyverek mada­rak, gazdáik pedig solymászok. Kürtös eligazítás Amíg gyülekezik a társaság, közelebbről is meg lehet szemlél­ni a gazdáik karján ülő madara­kat. Legtöbb a héja, van sólyom is, de a legszebb egy igazi szirti sas. Hatalmas ragadozó, állítólag egy kisebb őzzel is megbirkózik, le­nyomja a földre, és végez vele. A madarakkal most fácánokra és nyulakra készülnek vadászni. Éven­te általában egyszer jönnek el Hortra a solymászok, tavaly is voltak, akkor nagyon megtet­szett nekik ez a táj, ezért dön­tötték el, hogy az idén október­ben ismét itt va­dásznak. A helyi Bűzaka- lász Vadásztársa­ság elnöke, Kassa László azt mondja, hogy számukra is élmény a solymá­szok vadászata. És persze anyagilag is hoz valamit a társa­ságnak, mivel minden elejtett vadért fizetnek a madarasok. Egyébként a puskás vadászok is fizetnek a zsákmányért. A rekordot egy kettős állampolgárságú né­met-magyar tartja, aki három éve csaknem kétmilliót fizetett egy szép őzért. A befolyt pénzt a vadásztár­saság zömmel a vadállomány kar­bantartására és szaporítására for­dítja. Nyáron itatni, télen etetni kell a vadakat. Mindez évente hozzáve­tőlegesen félmillióba kerül. Amíg a vadászat gazdasági ol­daláról beszélgetünk, lassan ösz- sze is gyűlnek a solymászok. Az egész országból jöttek. Egyesüle­tük is van, mintegy 150 taggal. A vadászat megkezdése előtt felso­rakoznak. Ambrózy Árpád, az egyesület alapító tagja tart eligazí- tót, ám előtte természetesen meg­fújják a vadászkürtöt is. A díszpolgár A vadászatnak különleges ven­dége is van: Esterházy Péter, az is­mert író. Nem véletlenül jött Hortra. Gyermekkorának nagyon zsenge éveit itt töltötte. Igaz, igen Madarak, vadászok és az író. Hátul, középen Esterházy Péter szomorú körülmények között, miután családjával együtt 1951- ben ide telepítették ki. Négy évet kényszerültek itt tölteni, de ezek­re az esztendőkre később nem gondolt nagy szomorúsággal, ami annak köszönhető, hogy a hortiak kezdettől igyekeztek segíteni a ki­telepített családon. Két éve jött el újra megszemlélni egykori kény­szerlakhelyét. Inkognitóban járt, de az emberek felismerték, ké­sőbb az önkormányzat úgy dön­tött, hogy a falu díszpolgárává avatja. Az ünnepi aktusra az idén került sor. Azóta Esterházy Péter többször is megfordult már a faluban. Azt mondja, a fácánvadá­szatra szóló invitációt sem akarta kihagyni. így aztán együtt cap- latunk a magas fűben a réten. Kassa László megy előttünk, mutatja az utat, ami azért jó, mi­vel a fű alatt vízzel telt árkok rejtőznek. Nem mélyek, csak éppen annyira, hogy az ember cipője megmerüljön. Közben a solymászok csatárláncba fejlődnek, és megindulnak a határ­ban. A madarak a karja­ikon gubbasztanak, rö­vid szíj van a lábukhoz erősítve. így csak akkor repülhetnek, ha gazdá­juk elengedi a tartót. A felsorakozott solymászok •Szemmel láthatóan mindezt a ma­darak is tudhatják, mert nem nyug­talankodnak, csendben várják a mező vadjainak előbukkanását. Az első peches áldozat egy nyúl. A solymászok előtt szalad­gáló kutyák ugratják ki a bokor­ból. A tapsifüles iparkodik is a kö­zeli bozótos rész felé, ám a héja gyorsabb, elkapja és lenyomja. A nyúlnak végül a vadász adja meg a kegyelemdöfést. Fácánesély Néhány perc után kiderül, a fá­cánok esélyesebbek a nyulaknál. Fácánvadászat sólyommal, héjával, íróval Több is felröp­pen, néhá' nyat el is kap­nak a héják, ám az okosabb fácánok egy­ből a bozótos vagy a kuko­ricás felé veszik az irányt, ott eltűnhetnek a ragadozók szeme elől. Ilyenkor a héja a legköze­lebbi fán landol. A vadász pedig a fa alól igyekszik lecsalogatni. Szép szóval és a tarisznyából elővett húsdarabbal. Merthogy ezek a madarak elsősorban a gyomrukra hallgatnak. Mondják, előfordul, hogy nyo­ma vész egy-egy héjának. Főleg azok kóborolnak el, amelyeket már nagyobb fióka korukban fog­ták be, így talán több sejtelmük lehet a szabad életről. Égy-egy madár elvesztése bizony érzéke­nyen érinti a tulajdonost, mert azon túl, hogy az idomított héja eszmei értéke meghaladja az öt­venezer forintot, kárba vész a be­tanításra fordított sok-sok óra is. Az írónak láthatóan tetszik ez a vadászat. Azt mondja, itt a ki­szemelt áldozat lovagiasan meg­FOTÓ: T. Z. M. küzdhet az életéért. Járt ő már Spanyolországban bikaviadalon is. Ott a bikának drukkolt, egy ideig úgy tűnt, a védence az esé­lyesebb, ám végül a torreádor győzött. Most a fácánoknak drukkol. Persze, nem hangosan, mert hát a solymászok is érzé­keny emberek, a végén még zo­kon vennék, hogy az ellenfélnek szorít a szemlélődő. Télen őzre Dél körül hagyjuk ott a soly- mászokat. Előtte még felzavar­nak egy őzet. A szarvas nagy vágtába kezd a mezőn, majd el­tűnik az erdőben. Madarat nem engednek rá. A héja nem bírna a nagyvaddal, a sas máshol vadá­szik. De ha itt lenne, akkor sem menne őzre, mert a megállapo­dás szerint most csak fácánra és nyúlra szabad. Engedélyezett a rókavadászat is, csakhogy ezt a ravaszdi is tudhatja, mert nem dugja elő az orrát. Visszafelé baktatva egy kicsit még gyönyörködünk az őszi színpompáb^ boruló tájban, majd kiérünk az útra. Az író azt mondja, élmény volt ez a vadá­szat. Kassa László elégedetten bólogat, és nyomban meg is hív­ja egy téli őzvadászatra. Igaz, az már komolyabb lesz, puskával mennek a vadra. Az író ígéri, hogy eljön. Ősei mind nagy va­dászok voltak, ki tudja, a lap­pangó gének egyszer majd pus­kát ragadtatnak vele. TOMPA Z. MIHÁLY Fiatalok pénztől és szertől való függőségben A Büntető törvénykönyv módosítása következtében 1999. március 1-jétől a kábítószerrel való visszaélés akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethe­tő. Ha valaki jelentős mennyiségű kábítószerrel bukik meg - hacsak nem drogfüggő -, legkevesebb tíz év fegy­házzal fenyegetett bűncselekményért vonható felelős­ségre. A Heves Megyei Bíróság a közelmúltban először tárgyalt és hozott ítéletet olyan ügyben, amelynek nyolc vádlottja közül kettőt ezzel a cselekménnyel vá­dolt a megyei főügyészség. A - három vádlott esetében még nem jog­erős ítélettel zárult - büntetőeljárásnak volt néhány érdekessége. Ezek közé tarto­zik, hogy az a Hevesi Városi Bíróságon kezdődött meg, s ott hónapokon át folyt úgy, hogy a bíróság nem észlelte hatáskör­ének hiányát, azaz törvénytelenül járt el. Olyan cselekmények ügyében, ami miatt a legsúlyosabb büntetés is kiszabható, el­ső fokon a megyei bíróság hivatott ugyanis ítélkezni. A „drogperek” sajátossága, hogy a bizo­nyítás esetenként nagyobb nehézségekbe ütközik, hiszen biztos támpontot csak a lefoglalt kábítószer jelent. Tudják ezt ter­mészetesen a dílerek is, ezért gondosan ügyelnek arra, hogy egyszerre ne legyen birtokukban a nagyon súlyos büntetéssel fenyegetett jelentős mennyiség, vagyis a halálos adag százszorosát ne érje el a szer, amit lebukáskor náluk találhatnak. Az elsőrendű vádlottnál, B. Antalnál sem haladta meg az elfogásakor lefoglalt mennyiség ezt a mértéket, esetében azon­ban a vádhatóság egyéb bizonyítékokkal is rendelkezett, ami alapján a Heves Me­gyei Bíróság végül jelentős mennyiségű ká­bítószerrel való visszaélés bűntettéért ma­rasztalta el. Ehhez társult, hogy a vádlott bűnösnek találtatott lőfegyverrel való vis­szaélés bűntettében is, így halmazati fő­büntetésül 10 év fegyházat kapott. Az említett „egyéb” bizonyítékok kö­zött a legfajsúlyosabbak a házkutatáskor lefoglalt jegyzetek voltak, amelyekről a bí­róság azt állapította meg, hogy azokon a vádlott és barátnője, a per harmadrendű vádlottja azt vezette, hogy kinek milyen mennyiségben és milyen áron adták to­vább az extasyt és a speedet. Ezeket a dro­gokat egyébként a fiatalok körében bogyó­nak és gyorsnak vagy gyorsítónak szokás nevezni. A lefoglalt feljegyzéseken „b” és „gy” betűk szerepeltek, amelyekről né­hány hét után az első- és harmadrendű vádlott azt állította, hogy a „befolyt”, illet­ve a „gyűjtendő” kifejezések rövidítése, s arról tanúskodik, hogy B. Antal pénzköl­csönzéssel is foglalkozott, s a papírok en­nek a tevékenységnek a könyvelései. A bí­róság azonban rámutatott: a jelek mellett minden esetben a 2500 és a 4000 forinttal való beszorzás eredménye található, nem beszélve arról, hogy a bent- és a kintlévő­séget nem összeadni, hanem kivonni szo­kás, már amennyiben valóban pénzköl­csönzésről szólnak a feljegyzések. Hasonlóan súlyos bizonyítékoknak bi­zonyultak a vádlott-társak rendőrségi val­lomásai. Ezeken az első kihallgatásokon ugyanis a tiszanánai fiatalemberek jóval több alkalommal va­ló vásárlásról adtak számot, mint amen­nyit a bírósági meg­hallgatásukon elis­mertek. Ilyen esetek­ben a büntetőtanács mindig azzal a kér­déssel szokta szembe­síti a vallomástevőt, hogy ismerteti a rendőrségi jegyzőkönyv­be mondottakat, és megkérdezi: mire fel a változás? A vádlottak hivatkoztak ugyan arra, hogy rendőrségi kényszer hatására vállalták a nagyobb mennyiséget, ugyan­akkor nem volt nyoma semmiféle panasz­nak, bejelentésnek a rendőrség eljárásával kapcsolatban, ezért a tanács a védekezési taktika részének tekintette ezeket az állítá­sokat. m Bizonyos szempontból ugyancsak a per érdekességét jelentette a másodrendű vádlott, S. Balázs Péter esete. A Btk. sze­rint tízévi szabadságvesztésnél kezdődik a jelentős mennyiséggel való visszaélés bün­tetési tétele. Kivételt jelent azonban, ha a vádlott kábítószer-függősége idején követi el a bűncselekményt, mert ebben az eset­ben a tettét 0-5 évig rendeli büntetni a tör­vény. A fővárosban dolgozó és egy közeli településen élő huszonéves fiatalember védelmét erre építette ügyvédje, amikor is védence kábítószer-függőségét igyekezett bizonyítottnak beállítani. Volt azonban egy kis eltérés aközött, amit az orvos szakértő szakvéleményében rögzített és aközött, amit a védő állított a perbeszéd­ében. Az tudniillik, hogy a hivatalosan ki­„Az említett »egyéb« bizonyítékok között a legfajsúlyosabbak a házkutatáskor lefoglalt jegyzetek voltak, amelyekről a bíróság azt állapította meg, hogy azokon a vádlott és barátnője, a per harmadrendű vádlottja azt vezette, hogy kinek milyen mennyiségben és milyen áron adták tovább az extasyt és a speedet... ” rendelt igazságügyi orvos szakértő úgy fo­galmazott: amennyiben igaznak fogadják el a vádlott állításait a saját drogfogyasztá­sával kapcsolatban, akkor pszichés függő­sége valóban fennállt. A problémát „csu­pán” az jelentette, hogy más módon nem is lehetne már bizonyítani ezt a függősé­get, mint elhinni vagy nem elhinni, amit a vádlott ez ügyben állít, hiszen S. Balázs Pétert csupán az elfogását követően több mint egy évvel vizsgálták meg ebből a szempontból. Ennek oka, hogy hosszú hónapokig szóba sem jött, hogy a vádlott maga is kábítószer-fogyasztó lett volna. Pedig korábbi védőügyvédje is pontosan tudta, hogy mekkora különbség van a büntetési tételek között. Ennek ellenére nem vetődött fel a függőség vélelmezése jó egy esztendeig. A bíróság a kábítószer-függőségre hi­vatkozó vádlotti állításokat szintén a véde­kezési taktika részének tekintve kimond­ta: a másodrendű vádlott nem volt drog­függő abban az időben, amikor haszon- szerzési céllal ellátta kábítószerrel az őt hétvégeken felkereső elsőrendű vádlottat. Az enyhítő körülményekre is tekintettel végül S. Balázs Pétert 8 év hat hónap fegy­házbüntetéssel sújtotta a büntetőtanács. A harmadrendű vádlott, K. Renáta ese­te úgy indult, hogy őt a megyei főügyész­ség a kábítószerrel való viszszaélés bűn­tettének alapesetével vádolta, amiért 2-8 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. A 22 esztendős egri lány bírósági meg­hallgatásakor kijelen­tette: nem tartja bű­nösnek magát, mert a drog továbbadására őt B. Antal kénysz­erítette. Természete­sen a kényszerítés hatására elkövetett cselekmények más megítélés alá esnek, sőt - a kényszer mértékétől is függően - nem büntethetők. A megyei bíróság előtt több napig tartó per folyamán az ügyészség módosította a harmadrendű vádlottal szembeni vádat. Az ügyész arra tett indítványt a bíróság­nak, hogy üzletszerű elkövetés miatt vonja felelősségre a lányt. Ez a súlyosabb meg­ítélés alá eső cselekmény már 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. A vádhatóságnak ezen indítványa az elsőfo­kú bíróság szerint bizonyítást nyert, s hogy „csak” 3 év fegyházbüntetést kapott, az annak volt köszönhető, hogy esetében voltak különös méltánylást érdemlő enyhí­tő körülmények, így a bíróság alkalmazta a Btk. enyhítő szakaszát. A kábítószeres ügyekben a mennyiség mellett általában érzékeny kérdés a hely­szín is. Vagyis az a probléma, hogy a fo­gyasztók mely szórakozóhelyen jutnak hozzá ezekhez a drogokhoz. Lapunk - fo­lyamatosan tudósítva a tárgyalásokról - korábban megírta annak az egri szórako­zóhelynek a nevét, amely a vádirat szerint is az adásvételek színhelye volt legtöbb­ször. A vendéglátóhely tulajdonosa sérel­mezte ezt a közlést, mondván, hogy náluk hosszú ideje már, hogy nem fordulhat elő kábítószer-terjesztés. Méltányolva az üz­letvezető észrevételét jelezzük: az a bün­tetőper, amelyben a közelmúltban ítélet született, olyan cselekményekről szólt, amelyek csaknem két éve történtek. Azok helyszíne viszont jórészt a - bírósági ítélet indoklásában is nevesített - szórakozó­hely volt. Külön kategóriába tartozott a büntető­per öt további vádlottjának ügye, akikkel szemben az ítélet a kihirdetés napján jog­erőre emelkedett. Ők csekély mennyiségű kábítószerrel való visszaélés vétségét kö­vették el, mint fogyasztók. A bíróság rájuk egy más ügyekben ritkábban alkalmazott büntetést szabott: valamennyiüknek 35-35 nap közérdekű munkát kell végezni­ük saját falujukban, Tiszanánán. Ezt a munkát szabadidejükben, díjazás nélkül, legalább heti egy munkanapon kell teljesí­teniük. Az elítéltek 35 napig kötelesek a köz érdekében dolgozni, s amennyiben ennek nem tennének eleget, ugyanennyi nap fogházra váltják át a büntetésüket. síké Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom