Heves Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-18 / 218. szám
4. oldal 2002. szeptember 18., szerda Gyöngyösi Főiskola Főiskolánk minősített és tömegsportjáról... Az elmúlt négy évtized alatt sokat változott az iskola, jogállása és profilja is - következésképpen változott a testnevelés és a sport is. Annak idején három éven át tartott, ma egy évre és heti két órára szorul vissza a testnevelés oktatása. Ezalatt a jelentősen megnövekedett hallgatói létszám mellett is az erő- és állóképességüket próbáljuk szinten tartani, a fejlődés lehetőségével megismertetni őket. K ülön kell választanunk a minőségi és a tömegsportot. Kezdetektől volt kézi- és röplabda, valamint labdarúgó-szakosztálya a főiskolának. Az idők során a kézilabda sportág futotta be a leglátványosabb fejlődést. A férfi szakág a megyei bajnokságból az NB I/B egyik erős csapatává nőtte ki magát, de a lányok sem maradtak el nagyon, hiszen az NB 11-ben szerepelnek váltakozó sikerrel. Azt is büszkén vállalhatjuk, hogy férfi kézilabdázóink az ország egyetemei és főiskolái között egyedüliek. Itt kell megemlítenünk, hogy a Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokságon a Szent István Egyetem Gyöngyösi GMFK férfi kézilabdacsapata Pécsett a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Tömegsport területén meg kell említenünk, hogy ez évben 19 csapatból röplabda sportágban Tartalékos Katonák Országos Egyesületének versenyén V. helyet szerezték meg a mieink. Nálunk is népszerű a foci, kispályás labdarúgócsapatunk a városi bajnokság három osztálya közül a másodikban labdazsonglőrködnek. Igyekszünk kihasználni a főiskola jellegéből adódó gyakorlati lehetőségeket: Tass-pusztán lovassportra és fogathajtásra nyílik lehetőség. Természetesen - mint minden területen - mi is nyitottak vagyunk a város felé. Tanévkezdéskor zajlik a fölmérés: ki milyen sportágban jeleskedett már, s a reményteli tehetségeket a gyöngyösi egyesületek felé irányítjuk: teniszezők, ökölvívók, birkózók, labdarúgók, asztaliteniszezők előtt nyitott az út a fejlődésre. A többiekkel a főiskola vezető testnevelője: Bodó Attiláné, valamint Nagy Gábor és Bodó Attila testnevelő tanárok próbálják megszerettetni az egészséges életmódot, a rendszeres sportolás élet- szükségletét mindennapi igényként kialakítani. Kézilabdásaink őszi sorsolása Szeptember 22. 18 óra: Újkígyós KC - Gyöngyösi Főiskola Szeptember 29. Október 6. 18 óra: 18 óra: Gyöngyösi Főiskola - Csömör KC Gyöngyösi Főiskola - Fehérgyarmati VSE Október 12. Október 20. 17 óra: 18 óra: Kiskőrös KSE - Gyöngyösi Főiskola Gyöngyösi Főiskola - Mezőkövesdi KC Október 26. November 3. 18 óra: 18 óra: Mezőtúr KK - Gyöngyösi Főiskola Gyöngyösi Főiskola - Tiszaföidvári VSE November 8. November 17. 18 óra: 18 óra: Nyíregyháza KSE - Gyöngyösi Főiskola Gyöngyösi Főiskola - Salgótarjáni KC November 22. December 1. 18 óra: 18 óra: Tiszavasvári SE - Gyöngyösi Főiskola Gyöngyösi Főiskola - Makó KC December 7. December 15. 16 óra: 18 óra: Hajdúböszörmény - Gyöngyösi Főiskola Gyöngyösi Főiskola - Ózdi KC trZiáwS:?# $****>&, /***=> Jfr. a Kedves Olvasó! 2002. október 11 -én ünnepeljük a főiskolai kar alapításának 40. évfordulóját. Osztozzon On is örömünkben! Gyöngyösi Főiskola A Szent István Egyetem Gazdálkodási és Mezőgazdasági Főiskolai Kar és a Mátra-Tan Kht. fizetett kiadványa. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Elnök: Dr. Ferenczi Márta Tagok: Bárdosné Kocsis Éva, Dr. Dinya László, Dr. Wachtier István. 3200 Gyöngyös, Mátrai út 36. ÉRDEMES KÜZDENI A NEMES CÉLOKÉRT Tanárként visszatért egykori diákjaink Fogalmazhatunk úgy is: Katonáné dr. Erdélyi Edit ennek a főiskolának a gyermeke, hiszen első diplomáját itt szerezte és most már itt tanít évek óta. A kettő közötti időszak munkahelyein sok tapasztalatot gyyújtött össze, az okleveles agrármérnökből számítógép-programozó, agrárközgazdász lett, 1996-ban kandidált. Az indíttatásról természetes egyszerűséggel fogalmaz. A mezőgazdasági munkát közvetlen közelről, a családban ismertem meg és szerettem meg. Nagyszüleimnek lovai, tehenei voltak, ott tapasztalhattam meg, milyen felelősséget jelent az állatok nevelése: az állatok szeretetét tőlük örököltem. Talán előttük is bizonyítani akartam, amikor ezt a főiskolát, s vele a mezőgazdaságot választottam már fiatalon. Pedagógus szüleimtől a kitartást és az embersze- retetet örököltem, ami szintén meghatározó életemben.- És mit kapott útravalóul, hamuba sült pogácsaként tarisznyájába az alma matertől? Az állandó küzdeni tudás megtanulását! Nagyon jó tanáraim voltak, tőlük kaptam, hogy soha nem szabad föladni nemes céljainkat. Soha nem szabad föladni a becsületes munka értékébe vetett hitünket.- Ennek köszönhető, hogy a munka mellett is állandóan képezte magát. De hogyan lett az agrármérnökből számítógép-programozó ?- A 90-es években hódított teret a számítógép. Engem mindig is érdekelt, hogy egyáltalán ez a világ milyen elveken, milyen lehetőségekkel - korlátokkal működhet. A kommodorok világában kezdtük a számítógépprogramokat, aztán már jött az IBM. Egy földnyilvántartó program lett végül is a diplomamunkám ezen a szakterületen. És aztán pedagógus szüleim öröksége is munkált bennem, amikor visz- szajöttem az alma materbe - tanítani szerettem volna! Talán szerencsém is volt, amikor 92 ’nyarán az Üzem- és MunkaszerKatonáné dr. Erdélyi Edit vezési Tanszék pályázatot hirdetett, amelyhez minden képzettségem összejött - a pályázók közül engem választottak erre az új feladatra. Ma a Számviteli és Pénzügyi Tanszéken dolgozom.- És egy kicsit más világba csöppent, sok minden megváltozott azóta, hogy itt tanult... Igen! Mi 58-an voltunk egy évfolyamon, ma 3-400 hallgató. Ezért kevesebbet is tudunk foglalkozni egy-egy hallgatóval. Talán az akkori személyes kontaktus jobb volt - ma már ez képtelenség lenne a létszám miatt. De azért igyekszünk sokat foglalkozni velük, minden bajukat meghallgatni...- Eddigi pályafutása során sok értékteremtő feladat jutott. Mire a legbüszkébb?- Talán a számvitelfejlesztés - oktatás fejlesztésére. Kidolgoztunk egy olyan gyakorlati programot, ahol több cég segítségével az integrált vállalatirányítási rendszereket gyakorlati formában tudjuk oktatni a hallgatóknak. Az a vizsgafeladat, hogy az adatkezelés minden csínját- bínját gyakorlatban csinálja végig a hallgató. Ma már európai mércével mérünk, s ez nem mehet nyelvtanulás-tanítás nélkül. Ez ma már kötelező érvényű ebben a szakmában is. És az is fontos, hogy az iskola kapcsolatokat építsen ki nemcsak itthon, de több nemzet főiskolájával, egyetemével. A diákok hozzák-vigyék iskolánk jó hírét! És ezen keresztül intézményi, szakmai kapcsolatok segítik a továbbfejlődést. Jónás Zoltán Megérkeztek a Gólyáink! Igen! Nálunk most érkeztek meg ezek a madarak. Mivel a tanulás végett érkeztek hozzánk, annak megfelelően csak három vagy négy év múlva költöznek el ismét! Miről is van szó? - kérdezi a kedves Olvasó. A válasz egyszerű! Az elsőéves hallgatóinkról, akik „fennakadtak” a felvételi eljárás rostáján, és reményekkel telve vágnak neki a felsőoktatásnak. E Ezt persze megelőzte a Gólyatábor. A jeles eseményekre augusztusban került sor, amikor is három egymást követő héten érkeztek először a pénzügyi és mezőgazdász gólyák, őket követték a gazdálkodási szakosak, majd a sort az idegenforgalmi és szálloda, valamint a gazdasági mérnökis tábor zárta. Volt itt kérem humor, móka, kacagás, ahogyan az rendre elő van írva ilyenkor, de volt „egy kis” rendetlenkedés is, azonban az iskola vezetése szerencsére (?!) szemet hunyt az egy-két szeleburdi gólya mondjuk úgy, hogy nem elfogadható működése felett! A gólyatáborok mindegyike a szokásosnak mondható regisztrációval kezdődött. Voltak akik Gyöngyösre jőve felpakolták a „családfát” - jött a nagyi, a papi, de olykor még a szomszédasszony is eljött megnézni, hogy „hová is kárül a kádvás számszéd kislyány?” A búcsúpuszik, a tartalék zsebpénz és a „rendesen viselkedj” és a „figyelj oda mindenre” atyai mondatok után nekivágott mindenki a Hotel Corinthia avagy a kollégium lépcsőinek. A kollégium első emeleti átrendezése folytán adatott meg az az igazán összekovácsoló lehetőség, hogy négyen is alhattak a madárkák egy szobában négy ágyon, de volt olyan szitu amikor ugyanezt három ágyon tehették a táboro- zók. Az első esték rendre az álnevén „Ismerkedési Est!” programmal kezdődtek. Volt ahol Konga-showt adtak elő fekete bőrű dél-afrikaiak, igazán hangulatos estét produkálva, de volt olyan tábor, ahol mindjárt vetélkedővel kezdődött a forgatag, amit vízipisztoly party kísért! Úszott az egész Corinthia a takarító nénik legnagyobb örömére! A vetélkedők feladatai között volt mindenféle hajmeresztő mutatvány: tyúklopás (csirkefogó), sörivás spagetti tésztával, gumicukor-evés szilvapálinkával töltött tányérból, ódaírás, lufi- borotválás, tejföl- nyalogatás, lisztfújás, voltak sztriptíz műsort lepedő mögött előadó fiúk és lányok, és még megannyi mókás feladat. Ezeknek persze ismét nem örvendeztek a hajnalban szorgoskodó takarító nénik. A hét többi napjai mindegyik táborban másképp alakultak. A mezőgazdász tollasok repülhettek Tass- pusztára, addig a pénzügyesek a „nádtetős tanüzem” impozáns kóstolópincéjében ismerkedtek Szabolcs és Márk vezényletével a mátraaljai hegyek sokféle levé- vel. Tass-pusztán meg lehetett tekinteni a Logiszikai Központot, de sok gólya ráncolt homlokkal hallgathatta Márk rögtönzött előadását a növényházban a hidrokultúrás paprikahajtatás- ról. Az illetők hallhattak sztorit a Csabi nevű szamár szerelmi szokásairól, de a pacikat is meg lehetett simogatni. Lelki felüdüléssel hatott mindenkire a Dőry udvarház, és annak csodálatos barokk kertje. Két mozdony három kocsival húzta-tolta a gólyákat Mátrafüredre, ahol az erdei ösvényen végül Sástóra kapaszkodott fel a lelkes csapat. Itt tradicionális „borfutás” vette kezdetét, a rögtönzött párizsis-vajas kenyér és bogyiszlói paprika ebéd után. A tó melletti tisztás igazán idilli helynek bizonyult, ahol körben elhelyezve öt állomáson kellett rátermettségüket bizonyítaniuk a gólyáknak különböző feladatokban! Egyebek között volt itt szellemi gyorsasági verseny, különböző akrobatikus szerelmi pózok bemutatása, néha mindkét nem bevonásával is. Hogy mitől volt ez borfutás? Hát kérem ez egyszerű! Az állomásokra futni kellett, ott néhány másodperc pihenő múlva mindenkinek a gyomrába kellett juttatnia egy pohár nemes szőlőnedűt, aztán kezdődhetett a feladat megoldása. Az esti mulatságok rendszerint a főiskola klubhelyiségében, de az utolsó héten a már említett „gólya balhé” miatt a városi szórakozóhelyeken folytak. A tanulmányokkal kapcsolatos adminisztrációra is sor került, a leckekönyvek és egyéb adatlapok hibátlan kitöltése sajnos sok gólyának fejtörést okozott. Volt aki valószínűleg a Pomádé című musical „Pink Girl” lányaitól kapott ihletet, és ahhoz hasonló színű tollal töltötte ki leckekönyvét. Gondot okozott más nyomtatványok kitöltése is, pedig a tanulmányi osztály dolgozói és Márk mindent megtettek. Talán az előző esti mulatság okozta a sok fejtörést. Igazán nagy sikert aratott, - különösen a gazdálkodásis táborban - a Sárhegyen tett csillagtúra! Sötétedést követően indultak terepre a hosz- szúlábúak rajzolt térkép alapján. Itt szintén állomásokat kellett felkeresni, ahol ugyancsak mókás játékokban volt része valamennyi résztvevőnek. Az utolsó heti táborban volt olyan csoport, amelyik már-már végleg eltévedt a sötétségben. Voltak néha „sötétebb foltjai” is a táboroknak, például nem volt meg a „beígért” reggeli, aztán mégis lett, volt ahol a gólyák voltak túlságosan inaktívak. Mindezek ellenére azt hiszem - ahogyan eddig is - elérte célját a Gólyatábor, hogy a leendő évfolyam- társak megismerjék egymást (volt akiknek igazán közelről is alkalmuk volt minderre - itt a másnap reggeli zuhanyzóban hallott pletyikre gondolok), a főiskola helyszíneit, hogy a tanévkezdéskor ne kelljen egyedüliként bolyongom az előadótermek között. Jövőre ezen gólyákból kerekednek majd fel néhányan, hogy az utánuk repülő madaraknak legalább ilyen tartalmas tábort szervezzenek! Előkerült a pipi és megnyugodott az egyik Gólya kezében
