Heves Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-14 / 215. szám
10. OLDAL HÍRLAP MAGA ZIN 2002. Szeptember 14., szombat Jj §§(( A jellegzetes ősz hajat és egyedi, deresedé szakállt viselő, energiával teli ötvenes férfit apró meglepetéssel várták kollégái augusztus 29-én a munkahelyén. „Az emberi szellem teljessége a Tiéd is. Élj vele minden nap, ahogy lélegzik az ember” - állt a papírlapon Márai Sándor bölcs hitvallása. Majd a negyedszázadot átívelő szakmai útra vonatkozó utalás következett: az Orczy-kastély cseléd alagsorából a Fő téri Grassalkovich-palotába. A gyöngyösi bibliotéka igazgatója, Pelle Sándor akkor nagy levegőt vett, s mint huszonöt éve szinte minden nap reggelén, mélyen beszippantotta a könyvtár sajátos illatát.- Az az érdekes a dologban - ráncolja a homlokát, miközben nézegetjük a szövegszerkesztővel készített, fényképekkel illusztrált emléklapot -, hogy annak idején eszembe sem jutott, hogy valaha is könyvtáros legyek. Ez több, mint meglepő vallomás attól az embertől, akit el sem tudok képzelni máshol ténykedni, mint a könyvek szent birodalmában. Azaz, mégis, mert köztudott, hogy Pelle Sándor immár tizenkét esztendeje szülőfaluja, Detk polgármestere, de az egy más történet. Arra a posztra önként vállalkozott, a bibliotékába viszont...- Bizonyos előzmények után Hodászi Miklós, a 70-es évek vége felé még a Kertészeti Egyetem gyöngyösi karaként működő főiskola igazgatója válaszút elé állított. Lehetek tanár a helyi gimnáziumban, de akkor készüljek fel rá, hogy nehéz sorom lesz, mondta, majd azzal folytatta, hogy éppen megüresedett a városi könyvtár igazgatói széke. Az utóbbi mellett döntöttem, s egyszeriben ott találtam magam az Orczy-kastély cseléd alagsorában. Akkoriban ugyanis abban a dohos, málló falú pincehelyiség fölötti részben működött a könyvtár. A mindössze 247 négyzetméteren 30 ezer kötetet zsúfoltak össze, s az olvasók - akárcsak az ott dolgozók - ebben a levegőtlen labirintusban forgatták, kölcsönözték az olvasnivalót. Mi tagadás, korábban nem erről álmodott a szegedi egyetem magyar-történelem szakán végzett ifjú, akinek mindene volt a régmúlt vüágban való búvárkodás, s természetesen az ismeretek továbbadása.- Az egri Dobó gimnáziumból vezetett az utam Szegedre - ugrunk vissza az akkori időkbe. - A JATÉ-n eltöltött évek alatt nem váltam alföldi emberré, de megszerettem az ott élőket. Különösen nagy hatást gyakorolt rám a hódmezővásárhelyi művésztelep szellemi kisugárzása, köztük az évről évre sorra kerülő Őszi tárlat, ami országos rangú társadalmi esemény volt mindig is. Egyetemistaként kitüntetés volt a képzőművészet olyan neves személyiségeinek a társaságában forogni, mint Kurucz D. István, Németh József, Fejér Csaba, Fodor József, vagy Dömötör János, a Tornyai Múzeum igazgatója, akit atyai jó barátként tarthat számon ma is az egykori padkoptató diák.- Mindezek ellenére fel sem vetődött, hogy végzés után ott maradok, mert hazavágytam. Nem volt egyszerű dolog elhelyezkedni, nagyon megörültem hát, amikor állást kaptam a gyöngyösi főiskola kollégiumában. A hetvenes évek elejét írtuk, Magyarországon akkoriban kapott erőre a klubmozgalom. Alapítója és vezetője lettem a Mátra Klubnak, a körém sereglett fiatalokban igyekeztem ébren tartani a valóságtudatot. Feledhetetlen történelemóráknak számítottak azok a külföldi, főként erdélyi utazások, amelyeket a lehetőségekhez képest időről időre tettünk. S ebből fakadtak a fentebb már említett „bizonyos körülmények”. Illetékes helyen szemet szúrt ugyanis ez a sajátos történelemszemlélet, ez a múltkutató búvárkodás. S valahol a háttérben megszületett a döntés: ezt a buzgó fiatalembert távol kell tartani a tanári katedrától, el kell dugni valahová. S Hodászi Miklós segítő szándékkal említette akkor, hogy megüresedett a városi könyvtár igazgatói széke. Ennek immár huszonöt esztendeje, s ez a negyedszázad olyan korszak volt az időközben szakdiplomát is szerzett férfi életében, amelyre igazán büszke lehet. Bár hivatalos elismerést soha nem kapott érte, az olvasók, a könyvtárhasználók gyarapodása, a számukra szervezett programok sikere, az intézmény országos elisA könyvtár illata „Élj vele minden nap, ahogy lélegzik az ember” Bármennyi legyen is a dolga, az új könyvekre mindig jut ideje mertsége mindennél többet jelent neki, s az ott dolgozóknak egyaránt. Ezért is szeretne még egy vezetői ciklust végigvinni, meg hát azért, mert izgalmas kort élünk, s ehhez igazodva jó lenne kialakítani a jövő könyvtárát. Elég, ha csak az uniós csatlakozásra gondolunk: Gyöngyösön már ma kialakult az EU-s szakmai alközpont, melynek szolgáltatásai iránt egyre nagyobb az érdeklődés, hovatovább külön szakembert igényel majd ez a terület. Hosszú út vezetett azonban idáig. Nagy előrelépés volt a könyvtár életében, hogy 1984-ben átkerült a Ferences kolostorba, ahol a kétezer négyzetméteres alapterületen nemcsak a saját, hanem a 16 ezer kötetes - ős- és aprónyomtatványokból, kódexekből álló - egyházi könyvgyűjteményt is gondozhatták.- Szinte eufórikus állapotba kerültem ennyi szellemi érték láttán - vallja meg a könyvek iránti érzéseit. - Akkor eszembe jutottak azok az olcsó könyvtári kiadványok, a Remekírók sorozatban megjelent kötetek, amelyekkel megalapoztam otthoni gyűjteményemet. Ez mára szép kis házi könyvtárrá növekedett, számos értékes darabbal. Vissza-visszajáró böngészője, vásárlója voltam Budapesten az akkori Népköz- társaság úti antikváriumnak, melyet Fehér Alajos, a honi antikváriusok nagy öregje vezetett. Birtokomban van például egy, a XVI. században Lőcsén, a Brewer Nyomdában készült növény- határozó. Itt, a Fő téri épületben - melynek könyvtárrá alakításában nagy részt vállalt - hozzávetőlegesen 110 ezer kötet, valamint a híres Hermann-gyűjtemény veszi körül. Sajnos, régi vágya, hogy - Diósy Antal akvarelljeinek, illetve Mikus Sándor szobrainak a megszerzésével - „egy kis Szentendrét” hozzon létre a Grassalkovich- palotában, nem teljesült. Részben pótolják azonban ezt azok a találkozások, amelyek az évek során nagy élményt jelentettek az irodalom szerelmeseinek, miután a bibliotéka vendége volt többek között Jókai Anna, az író Csurka István, Czine Mihály, Végh Antal, Szilvási Lajos, Karinthy Ferenc, Hernádi Gyula, s számos erdélyi betűvető.- Bár, mindent elkövetünk, hogy már a korai években megízleltessük a fiatalokkal az olvasás örömét, szomorúan kell megállapítani, hogy csökkent az érdeklő- A szerző few. désük a szép versek, a jó regények iránt. Pedig a könyvtár sajátos, csodálatos élményeket nyújtó világ. Aminek - akár egy hajdan volt nyomdának - különös atmoszférája, illata van.- Főként ott, a csendes raktárakban, ahol nem érződik a külső környezet hatása. Soha nem feledem a Ferences könyvtár történelmi légkörét, ma is az orromban érzem a báránybőrkötés, az egykoron megégett kötetek, az évszázadok során beléjük ivódott finom por máshoz nem hasonlítható illatát. S az alkotók, a kódexmásoló szerzetesek izzadságát, amellyel egy-egy könyv a gyertya fényénél megszületett. Ahogy mondja, tele tisztelettel és áhítattal, tagadhatatlanul érződik: ez élteti. SZILVÁS ISTVÁN
