Heves Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-01 / 178. szám

10. OLDAL 2 3 2002. Augusztus 1., csütörtök jflHBfl P F . Üzlet vagy szívjóság a pálya? Az újságjukban 2002. július 11-én megjelent „Üzlet vagy szívjóság a pálya?” című cikkükre szeretnék reagálni. Sajnálattal állapítottam meg, hogy a fenti cikk nem tárgyilagos, hanem a névtelenül maradt 12 aláírás mögé bújt „bejelentő” túlzásait vette át, csúsztatásokkal. Ilyen csúsztatás pl, hogy a víz engedély nélkül lett bevezetve. Az engedély má­solatát a cikkíró hölgynek eljuttattam. Egyúttal le szeretném szögezni: a pályát sa­ját erőből, családom és barátaim céljaira hoz­tam létre, de látva a környéken lakó gyerekek lelkesedését, úgy gondoltam, őket sem zárha­tom ki a focizás örömeiből, élvezhessék a vaká­ciót. De nem nyitottam meg a pályát a közfor­galom előtt. Tisztelt Szerkesztőség! Tudom, azt, hogy va­laki ne haszonszerzési céllal létesítsen napja­inkban egy ilyen vagy ehhez hasonló létesít­ményt, sokan nem is tudják elképzelni. Csak sajnálni tudom azokat a környéken lakó fiatalo­kat, akik - úgy tűnik - néhány szűk látókörű felnőtt hozzáállása miatt a továbbiakban nem élvezhetik a pálya lehetőségeit. Természetesen a családom és barátaim szabadidőnkben - fő­ként hétvégeken — fogjuk majd használni, ha teljesen készen lesz, hiszen ez egy teljesen el­kerített, ápolt füves terület, saját tulajdonom. Én sem szabhatom meg, hogy az utcában lakók a saját kertjükben-udvarukon hány vendéget fogadnak és mivel szórakoznak. Szeretném megjegyezni, hogy a város rende­zési tervében is szerepel ezen a területen sport­pálya és park létesítése... A kedélyek megnyugtatására a pályát egyelő­re lezárom a fiatalok előtt, de reménykedem ab­ban, hogy a felnőttek belátják, talán mégis jobb lenne, ha a gyermekek egy biztonságosan kö­rülzárt pályán futballoznának, mintha az ut­cán, az autók között tennék, vagy céltalanul csellengenének szabadidejükben. Fischer István •k Tisztelt Fischer úr! Meglepve olvastam levelét, hiszen a cikk megjelenésének napján Ön a szerkesztősé­günkben járt, hogy szavai tartalmának tárgyila­gos visszaadását megköszönje. Vajon mi válto­zott három hét alatt, ami miatt most mégis ész­revételt tett? Egy újság nem szolgáltathat igazságot a szomszédok közt kialakult vitában. Egyet tehe­tünk: mindkét felet meghallgatjuk, és tárgyila­gosan közöljük álláspontjukat. Ez jelen esetben is megtörtént, amit Ön megköszönt. A névte­lenség tényének állítása nem állja meg a helyét, hiszen az aláírások szerkesztőségünkbe épp­úgy eljutottak, mint a polgármesteri hivatalba, tehát nem anonim panaszosokról van szó. Ab­ban, hogy ki mit csinál a telkén, Önnek teljesen igaza van. Más kérdés az, hogy a sportpálya nem egy lakatlan szigeten található. Kicsit ol­csó trükknek tartom, hogy állandóan a csellen­gő és értelmes tevékenység nélküli gyermekek szabadidősportjának biztosítására hivatkozik. Ha viszont ez valóban így van, akkor gratulá­lunk Önnek a szívjóságához. Amennyiben azonban zavarja a szomszédokat a labdapatto­gás, úgy az illetékes hivatal erről jelzéssel lesz Önnek és a Hírlapnak is. Természetesen a most zajló hivatali eljárás végeredményének is helyt ad lapunk. Tisztelettel: Szuromi Rita Mikor lesz felkészült edzőgárda? Köszönet a remek munkáért! Odaadó gyógyítók A mátraházai belgyógyászat re­habilitációs osztály betegei mélységes tiszteletünket és elis­merésünket fejezzük ki dr. Erdei Antal főorvos úr és munkatársai odaadó munkájáért, mindenne­mű paraszolvenciát elutasító, eredményes gyógyításukért. Sok egészségügyi intézmény példát vehetne helytállásukról minden területen! Főorvos úr, nagyon köszönjük! (Tizenhat névvel aláírt levél a szerkőben) A fakivágásról A hatvani Albert Schweitzer Kórház déli területén kivágott kb. 80 db fa november óta bor­zolja a kedélyeket. Mint azt a Heves Megyei Hírlap július 16-i számában olvashatták, művese- állomás épül az egykori kastély- kerti fák helyén. A szomszédok nem a művese-állomás építése ellen tiltakoznak! A kórház terü­letén, közvetlenül a knrtott erdő mellett található egy nagymére­tű, gazzal benőtt üres terület. Ide tervezve az épületet, meg­menthetők lettek volna a fák. A lakók semmit nem tudtak a ter­vezett építkezésről, csak annyit láttak, hogy a mögöttük lévő kiserdőt a földdel tették egyen­lővé. A mai napig érdemi tájé­koztatást ez ügyben senkitől nem kaptak. Óriási felelőtlen­ségnek tartják azonban, hogy míg Hatvan belvárosa a szmog­tól fulladozik, következmények nélkül ki lehet irtani nagyobb zöldfelületet. Ezzel a gondolko­dással építhetnének egy na­gyobb tüdőbeteg-gondozót is, mert nagy lépést tett a város az asztmás és allergiás betegek szá­mának növelése irányába. Édes Csilla, telekszomszéd (cím a szerk.-ben) Köszönet Köszönetünket szeretnénk kife­jezni a Heves Megyei Önkor­mányzat Területi Gyermekvé­delmi Szakszolgálat igazgatója, Bozáné Novák Ibolya (a Hírlap júL 17-i számában tévesen jelent meg a név és az intézmény), va­lamint az Átmeneti Otthonban és a nevelőszülőknél élő gyer­mekek nevében Fleischmann Máriának, a Kompokon élő, ma is közmegbecsülésnek és tiszte­lemek örvendő idős hölgynek, aki ruhákat adományozott a gyermekvédelmi gondoskodás­ban élő gyermekeknek. Köszön­jük a 90 éves Mimiké néni bem sőséges születésnapi ünnepsé­gén való részvétel lehetőségét Kompolt polgármesterének, va­lamint az Idősek Otthona dolgo­zóinak és a Gyermekjóléti Szol­gálat képviselőjének. További erőt és jó egészséget kívánunk Mimikének! ! A Gyermekvédelmi Szakszolgálat dolgozói Többször írtunk már az illetéke­seknek az uszodai problémákról levelet, amire nem kaptunk sem­milyen formában választ, ezért szeretnénk, ha Önöknél az Olva­sói fórumban megjelenne. Imádjuk az új és szép uszo­dát, több éve járunk már úszni, átéltük a nyitott uszoda minden hátrányát, sokféle edzőnk volt, hirtelen is kellett váltani - nem tudva, miért került lapátra az egyik, s miért lépett le egy nap múlva a másik. Most már más a helyzet, hiszen eshet a hó, s le­het 40 fok kánikula, úszhatunk, s lehet a gyerekeinkből Vermes Albán, Fodor Ági vagy Flaskay Misi is! De hogy tanuljon meg úszni a kicsi? Válogathatunk ­Ez év július 26-án du. az egri RENO cipőboltban vásároltam. 1400 Ft-ot kellett fizetnem. Egy 2000-est és még 4 db százast ad­tam a pénztárosnőnek. Közben váltottunk néhány szót, elpakol­tam, s átmentem a SPAR élelmi­szer-részlegébe. A pénztárnál jöttem rá, hogy a visszajáró ez­rest nem kaptam meg. Vissza­soha nem ismert, képesítés nél­küli oktatók közül, drága pén­zen, számlát nem kapunk! Aki­hez mennénk, túl népszerű, és papírja is van arról, amit csinál. Hely alig van nála, mert nem jut már neki. Boldog-boldogtalan gyereket tanít úszni, úgy látszik, ez a legadómentesebb tevékeny­ség a mai napon Egerben. A na­gyobbik gyerek már évek óta tempózik, kevesen maradtak a csoportjából, átpártoltak vízilab­dázni és búvárkodni. Verseny­úszó már alig van. Megnézhet­jük az edzéseiket is: az edzők ül­nek és beszélgetnek. Itt volt egy budapesti egyesület edzőtábo­rozni: az egri edzők rohantak az uszodaigazgatóhoz, hogy nem mentem a cipőboltba, elmond­tam a gondomat. Emlékeztek rám, s felajánlották, hogy ha az esti zárásnál jelentkezik a több­let, felhívnak. Előre is elnézést kértek. Este fél 8-kor csöngött a telefon, mehetek az ezresért. Köszönöm az udvarias és em­berséges eljárást Rapcsókné Mikó Helgának, Donka bírnak a hangzavarban dolgozni, mivel a pestiek magyaráztak a gyerekeknek. Felháborító, ugye? Mikor lesz már normális edzői gárda, felkészült és tanult? Mi­kor lesz egységes havi díj? Min­denki más összeget fizet! Az edzők abból élnek, hogy az ön- kormányzat által kifizetett pá­lyán úszásoktatást végeznek jó pénzért, költség nélkül. Számla, adó, tb befizetése nélkül. Hogy lehet, hogy a négy edző közül egyiknek sincs szakedzői vég­zettsége? Mit akarunk? Jó úszósportot új, friss edzőkkel, és sok-sok jó­kötésű, híres egri sportolót! (Aláírások és cím a szerk.-ben) Andrásnénak, s az élelmiszer­részleg készséges pénztárosnő- jének is. Úgy gondolom, ez a kis történet a nyilvánosságra is tar­tozik, hogy ki-ki levonja belőle a tanulságokat. A fenti kereske­dőknek további munkájukhoz erőt, egészséget, sok örömet kí­vánok! (Név és cím a szerkőben) Végre itt a szabadság! Több mint nyolcszáz kilométer autózás után reggel végre elérjük kedvenc pihe­nőparadicsomunkat. Bélapátfalva sincs már messze, de az autónk olyan dolgokat csinál, melyekből arra kell következtetnünk, hogy nem igazán érzi jól magát. Gyor­san kipakoljuk hát a bőröndöket és táskákat, és a gép utolsó erejé­vel visszagurulunk Egerbe. Van itt egy Opel szerviz. Az Autókomplex Opel Papp Autóház munkatársai azonnal megvizsgál­ják a járművet, és kideríük, hogy mi a hiba (termosztát és henger­fejtömítés), majd azonnal hozzá­látnak a javításhoz. Azt mondják, másnap délre minden rendben lesz. Nos, akkor irány az első busszal vissza Bélapátfalvára, mi­2002. július 25-én az egri Vécsey- völgy utcát ismét egy régi kedves ismerős látogatta meg, immár ne­gyedik éve rendszeresen. Egy fel­hőszakadás, mellyel szemben itt, Európa kapujában tehetetlenek, kiszolgáltatottak vagyunk. Egy ár­víz. Hozva magával sarat, iszapot, szennyet, faágat, reklámtáblát, és még sorolhatnánk. Utcánk két gyönyörű domb tö­vében fekszik, melynek szépségé­ben csak most nem gyönyörköd­tünk. Ugyanis a csatornák - me­lyeket évekkel ezelőtt „felújítot­tak” - az esővizet nem képesek elvezetni, s a két dombról lefolyó víz a hordalékával együtt nálunk reked. A kritikus napon, amint a víz már a járdát mosta, hívtuk az ille­tékeseket. A polgármesteri hiva­talt, a városgondozást, az önkor­mányzatot, a katasztrófavédel­met, az ÉMÁSZ-t, a Jóistent, min­denkit. És mindenki széles moz­dulatokkal csak a másikra muto­gatott. „Ez nem a mi hatáskö­rünk!” - mondta mind. De a vizet ez nem érdekelte, csak a tűzoltó­ságot, akik szinte hívás nélkül is jöttek, dacolva árral-sárral, hiva­tallal. A víz, az csak jött, jött és jött. Az égből, a földből, a domb­ról, az autóból, a házból, talán még belőlünk is. Illetve rólunk. A keserűségtől, a félelemtől, a meg­feszített munkától megjelenő taj­ték formájában. Mert ami itt volt, az el nem mondható, le nem írható. A kör­nyék lakóházai, üzletei, pincéi, garázsai, autói, értékei mind­mind feltöltődtek iszappal. Az ut­cán 80 cm-es víz volt, a pincéink színültig megteltek a hordalékos vízzel, az autóinkat vagy elvitte a víz, vagy szélvédőjükig álltak az iszapban. A házak falait 80 cm-es magasságban mosta a szenny, a lakterekbe megállíthatatlanul jött be az elemi erő. Az esetről többen videofelvételt és fényképeket ké­vel bérautót hirtelen nem tudtunk szerezni. Az autóház munkatársai gyorsan összedugják a fejüket, és gyors döntésük eredményekép­pen egyikük egy tesztautóval visz- szafuvaroz bennünket Bélapátra, majd nem hajlandó elfogadni egy fillért sem, „ez hozzátartozik a szervizhez" felkiáltással. Másnap elhozhatjuk az autót. Minden rendben, megmentették a szabad­ságot! Visszatérve Németországba - a visszaúton már minden rend­ben volt -, ezúton szeretnénk még egyszer hálásan megkö­szönni a Papp Autóház munka­társainak a tökéletes szervizelést és a remek munkát! Heinz és Heidi Patzig Chemnitz, Németország szítettünk, csak úgy emlékbe gyermekeinknek. Tisztelt Városunk! Tudom, nem parkolt ez időben rossz he­lyen senki. Nem sütöttünk ökröt a közút közepén. Nem rajzoltunk grafitiket a közfalakra. A közvüá- gítás működött. Tehát „minden rendben” folyt (akár a víz), így nem figyel ránk senki?! Tudom, a csatornarendszer felújítása milli­ókba kerül. Akárcsak X. Y. köztisztviselő-képviselő-hivatal- nok szolgálati autója. Ha ő nem utazna olyan drága autón, talán a kasszából jutna nekünk is egy pi­ci „csatornára” való. De legalább egy szolgálati lakást utaljanak ki az X. Y. utcában egy olyan képvi­selőnek, aki a saját bőrén tapasz­talva az itteni állapotokat, talán képes lenne végre határozottan lobbyzni az itt élők érdekében. De azért köszönjük. Azt, hogy miközben a lakásunk, üzletünk az iszap martalékává lett, önök bebizonyították, hogy nemcsak disznó módjára, sárosán lehet az utcán sétálni, hanem lehet ugyan­ezt a hivatali ablakon át szemlél­ni. Köszönjük, hogy ideértek a kotrógépekkel már kora délután, csak hát az a fránya eső már itt volt 11 órakor, és fél óra múlva a szenny is. Hiába, talán többször kellett volna telefonálni. Kérjük, legalább most tessenek bennün­ket meglátogatni. ígérjük, száraz lábbal fogják átvészelni a vendé­geskedést. Mert a megszáradt iszap még itt lesz hetekig. Tisztelettel: a Vécsey-völgy utca károsultjai (nevek és címek a szerkőben) * * * Olvasóink fenti észrevételét egyfajta vitaindítónak szántuk. Kérjük a megszólított illetékese­ket, illetve a város hasonló hely­zetben lévő lakosait, osszák meg a témával kapcsolatos vélemé­nyüket lapunk hasábjain is! (a szerk.) Hétköznapi mese a cipőboltban Senki földje a Vécsey-völgy Nyílt levél Eger városnak Nem a borászokat és a kereskedőket kell siratni Zártkörű termékvédelmi ellenőrzési rendszer kellene A Heves Megyei Hírlap július 25-i számában a Gazdasági Tükör ro­vatban megjelent „Bizonytalanság a szüret előtt” c. cikkben megfogal­mazottakkal kapcsolatban szeret­ném elmondani a véleményemet, mint a lap szorgalmas olvasója. Az utóbbi években minden év­ben legalább háromszor, de in­kább többször foglalkozik a ma­gyar sajtó, köztük a Heves Megyei Hírlap is a szőlőtermesztéshez kapcsolódó borértékesítési gon­dok, a piaci árak, a tárolókapacitás és az állami támogatás vagy elvo­nás kérdéseivel. Teszi ezt azért, hogy tájékoztas­sa és riogassa a szőlőtermelőket, hogy szüretkor szőlőiket nem fog­ják tudni eladni, vagy ha igen, ak­kor irreálisan alacsony áron. Meg­jelenik ez az „aktuális hír” a szőlő metszése és a szerződéskötések idején, a hajtásválogatás idején és a fürtzáródás és zsendülés idején, amikor a termésszabályozás utolsó lehetősége van. Évente legalább háromszor si­ratjuk a borászokat és a borkeres­kedőket, ahol a szőlő-bor ágazat jövedelemképződése a legna­gyobb. Egy sor nem jelenik meg az ültetvények művelési költségei­nek növekedéséről, a védekezés­ben elkerülhetetlen vegyszerek ár­változásairól, a Kárpát-medence évtizedes aszályos éveiről, az éves csapadéklehullás idejének a sző­lőtermesztésben kedvezőtlen idő­szakra eltolódásáról, az élő mun­kaerő jelentős drágulásáról (lásd minimálbér). A mind gyakoribb jégverések is hozzátartoznak a szőlőtermelő által nem befolyásol­ható minőségi és mennyiségi ter­mések megjelenéséhez. A borászatból élők száma 2,5-3%-a a szőlőtermelők létszá­mának. A szőlőtermelők ültetvény­területe és a borászok ültetvényte­rülete 80 és 20% megoszlást mutat Eger környékén, tehát az irányított információ egy jelentősen nagyobb embercsoport meggyőzését szol­gálja a diktált szőlőtermelés felvá­sárlási módjának és az áraknak a tudomásulvételére. Tudom, hogy a borászat és a ke­reskedelem a szőlőtermesztés el­maradhatatlan folytatása, de így van ez a gazdaság többi területén is. Azonban a malmok soha nem riogatják a gabonatermelőket, az állattenyésztők sem a kukoricater­melőket, de a cukorgyárak sem tesznek közzé katasztrófa-helyze­tet tükröző híradásokat a cukorré­pa-termelők felé, és a konzervgyá­rak sírásait sem olvashatjuk rend­szeresen, hogy a gyümölcsterme­lők végezzenek termésritkítást. Furcsállható, hogy a cikk bizo­nyos Eger közeli borászatnak a minőségi követelmény elleni véle­ményének is helyt ad úgy, mint a borászati kapacitást negatívan be­folyásoló tényezőnek. A borász sérelmezi a minőségi követelmé­nyeket, amikor külföldön a ma­gyar borok a gondolák alsó polca­in találhatók. A kijutó gyenge mi­nőségű kisebb tételek is súlyos ér­tékromlást okoznak a magyar bo­roknak a külföldi piacokon. Kár, hogy nem ismerteti a lepárlásra felajánlott mennyiséget, mert az egri borvidéken ez nevetséges mennyiség. Reális képet akkor kapna az olvasó, ha legalább bor­vidékenként ismerhetnék, és le­het, hogy olyan adat is napvilágot látna, hogy bizonyos területeken ez több, mint az ott lévő szőlőül­tetvényeken termelhető mennyi­ség, a törvénytisztelő területeken pedig nem olyan nagy a gond. Az ország minőségi bort ter­melő részein az elvárt szinten működnek a hegyközségek és a hegyközségi tanácsok, és igen re­ális adatokkal rendelkeznek ezekről, bár alulról felfelé halad­va az adatok valóságos értéke je­lentősen romlik, mivel minden szinten és területen találhatók re­nitens egyedek. Szóba kerül az exporttámogatás csökkentése és megvonása, az évjáratok értékesí­tési eltolódása, de az nem, hogy a bor jövedéki termékké minősíté­sével, a forgalmi adó helyett a jö­vedéki adó beléptetésével a borá­szat adóterhei bortól függően 20-80%-kal csökkentek. A ma­gyar borpiacnak és a magyar bo­rok minőségének jelentős fejlő­dése következne be a borászatok és a borkereskedések átláthatóvá tétele esetén. Először a minőségi elvárások teljesítése terén, utána pedig a marketing terén volna kedvező létrehozni egy zártkörű termék­védelmi ellenőrzési rendszert. Máté Miklós hegybíró Noszvaj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom