Heves Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-31 / 203. szám

I 2002. Augusztus 31., szombat hírlap magazin 11. OLDAL Boldogságot hozó híres fűszerpaprika H uszárok vonulnak a boldogi főut­cán. Délceg lovasok, köztük egy hölgy is, mintegy bizonyítva, hogy immár a szebbik nem képviselői is huszárosán meg tudják ülni a lovat. Persze, ezek a huszárok már nem igazi csatákban edződnek, de azért most sem könnyű a nyári nagy melegben menté­be bújva lovagolni. A paprika fesztivál­ja van Boldogon, s ilyenkor a Huszár- és Hagyományőrző Egyesület lovasai is úgy érzik, ott kell lenniük a felvonulók sorában. A Paprikafesztivál első ízben kerül megrendezésre a piros fűszeréről és folk­lórjáról egyaránt híres településen.- Úgy gondoltuk, hogy ezzel is öregbít­jük az itteni fűszerpaprika jó hírnevét, és egy kis bátorítást is adunk a termelők­nek, mert az utóbbi időben egyre többen tértek át a fóliás csemegepaprikára. Már­pedig a boldogi pirospaprikának meg kell maradnia - mondja Kepesné Tóth Kata­lin, a művelődési ház vezetője, a feszti­vál egyik szervezője. A rendezvény is sokszínű, mint maga a település. Előbb szakmai tanácskozá­sokra kerül sor, majd különböző művé­szeti produkciókra. Természetesen vala­mennyi a faluhoz kapcsolódik. A turistacsalogató paprika A polgármester, Révész Péter azt hang­súlyozza, hogy az eljövendőkben a pap­rika és a népművészet még híresebbé te­heti a falut. Ám a turistacsalogatáshoz megfelelő programok is kellenek. Koráb­ban egy nemzetközi rendezvényen már felvetődött, hogy a nyugatról kelet felé tartó uniós turisták Budapest helyett egy­két napot Boldogon tölthetnének. Miu­tán jó néhányuk a fővárost már ismeri, ezért jobban érdekelné a falusi turizmus. Itt pedig mindig van látnivaló, mivel még manapság is lehet találkozni népviselet­ben járó asszonyokkal, és a paprikát is az évszázados hagyományok szerint ter­mesztik, szárítják, őrlik. Bizony, érdekes látnivaló ez az agyonautomatizált világ­ból érkező turistának. A boldogi fűszerpaprika amúgy is hí­res. Simon Attila, a Fiatal Gazdák Euró­pai Szövetségének Hatvanban élő alelnö- ke azt mondja, hogy ez a fűszerpaprika olyan elismertté és keresetté válhat, mint a dijoni mustár vagy az ementáli sajt. És arra is jó esélye van a helyi fűszerpapri­kának, hogy az Euroterrois-program kere­tében felkerüljön azoknak a termékek­nek a listájára, amelyeket az Európai Unió feltétel nélkül átvesz és védjeggyel ellátott termékként forgalmaz. Az itt elő­állított fűszernek a Kiváló Magyar Élelmi­szer minősítést is szeretnék megszerezni. Az alelnök erre is lát esélyt. A megszenvedett paprika A biztató jelek ellenére nincs könnyű helyzetben a boldogi fűszerpaprika, mert a termelők jelenleg a piacon nem árulhat­ják. Néhány éve, a nagy paprikahamisítá­sok idején született meg a tilalom, amely a Heves megyei településen emberöltők óta fűszerpaprika-termeléssel foglalko­zókat is ugyanúgy sújtotta, mint azokat, akik különböző pirosító szerekkel igye­keztek látványosabbá tenni őrleményü­ket Ám a gazdák nem hagyják annyiban. Két éve megalakították a Boldogi Fűszer­paprika Termelők Egyesületét. Elnökük, Szűcs Ferenc azt mondja: azon munkál­kodnak, hogy megkönnyítsék a piros fű­szer értékesítését. Az egyesülethez tarto­zó tizennégy gazda el szeretné érni, hogy rövidesen már saját csomagolású fűszer- paprikát szállítsanak a kereskedelemnek. Boldogon a paprikát augusztusi beéré- se után két-három hétig felfűzve a napon szárítják, majd mosás után megőrlik és csomagolják. A lassú, természetes szárí­tásnak köszönhetően sajátos az illata és a zamata is. A Zagyva folyó menti mikro­klíma kedvez a paprikának. Az egyesületi gazdák összesen mint­egy hét hektáron termesztenek fűszer- paprikát. A terület az eljövendőkben nö­vekedhet, amennyiben sikerül megfelelő piacot találni a boldogi pirosnak. Jelenleg a gazdák csak annyit állítanak elő, amen­nyit az évek óta kialakult vevőkör elvisz tőlük. Az ország távolabbi pontjairól is eljönnek ősszel a fűszerpaprikáért, de az Egyesült Államokból és Ausztráliából is van visszatérő vevő. Ez utóbbiak 15-20 kilót visznek ki, és szétmérik az ott élő magyaroknak. Az sem növeli a termelői kedvet, hogy a fűszerpaprikával sok a munka, s ehhez képest kevés a nyereség. Az egyesületi tagok kiszámolták, hogy hektáronként mintegy kétszázezer forint haszonra te­hetnek szert a termesztéséből. Igaz, köz­ben a gazda és családja száz-százötven forintos órabérért dolgozik saját földjén, miközben a napszámosoknak ennek a dupláját fizeti, mivel olcsóbban már nem találni embert. Számítások igazolják ezt a keserű igazságot is. És ez még nem minden, mert a papri­katermelő nem mehet szabadságra sem, mivel az ültetvény állandó törődést igé­nyel. Szűcsék az elmúlt évben összesen négy napot voltak nyaralni. A munkából viszont már kiveszi a részét a most érett­ségizett és gyógypedagógusnak készülő lányuk, valamint az általános iskolás fiuk is. A családfő mozdonyvezető, felesége óvónő, a paprikatermesztést csak bevételkiegészítő foglalatosságként mű­velik. A gazda azt mondja, ha csak a pap­rikával foglalkozna, abból nem tudná el­tartani a családját. A paprika és a művészet A Paprikafesztivál egyik kiemelkedő délutáni eseménye Püspökiné Kovács Mária festőművész kiállításának megnyi­tója. Az alkotó őstehetségnek számít, há­rom éve, negyvenévesen fogott először ecsetet, de már az első alkotásaival ámu­latot keltett. A megnyitón Szpisják Pál, a megye egyik díjazott szobrászművésze azt mondja: mások hosszú éveken át ta­nulják a festészetet, amíg erre a szintre jutnak. Püspökiné Kovács Mária tehetsé­ge az idő múlásával egyre látványosab­ban érvényesül. A huszárokat mindenki megcsodálta A művelődési ház előtti téren három csapat is üstben főzi az ételeket, termé­szetesen helyi paprikával ízesítve. Gulyá­sok, pörköltek készülnek. Azt mondják, leginkább ebben a két ételfajtában érvé­nyesül a boldogi fűszerpaprika íze. Ezért járnak a faluba szerte az országból a pi­ros ízesítőért. Közben a művelődési ház­ban is -gyülekeznek a helybeliek. Jó né­hány asszonyt látni a jellegzetes helyi vi­seletben, amely koronként változik. Az érdeklődés oka: a helyi színjátszók be­mutatják Szántó Lóránt: Itt leszünk mi boldogok című népszínművét. A soksze­replős darab a helytállásról, a megmara­dásról szól.- Rólunk írta ezt a darabot a szerző - mondja Kepesné Tóth Katalin -, a boldo- giak ugyanis a magyar történelem nehéz időszakában is helytálltak. Ma is ragasz­kodnak szülőföldjükhöz és a paprikához, amely az eljövendőkben még híresebbé is Válhat. TOMPA Z. MIHÁLY Szétforgácsolódott a helyi amatőr mozgalom Emlékezetes székely gála az egri néptánctalálkozón Elbűvölően táncoltak a Csíkszeredái lányok Tizennegyedik alkalommal került megrendezésre az Agria Nemzetközi Néptánctalálkozó Eger­ben, a Megyei Művelődési Központ szervezésében. Az esemény részint hagyományos, évente is­métlődő, részint újdonságokat felmutató elemekből tevődött össze ebben az évben is. Ez vonat­kozik a rendezvények struktúrájára is, de a résztvevők Körére is. Bár fesztiválok esetében általában rendhagyó, ha egymás utáni évek­ben visszahívnak együtteseket, a he­lyi csoportok esetében ez viszont ten mészetesnek számít. Ezúttal azon­ban tavalyi fergeteges sikere nyomán a rendezők úgy döntöttek, hogy a Csíkszeredái Hargita Nemzed Székely Népi Együttest is újra meghívják a fesztiválra. Mellettük a sepsiszent­györgyi Háromszék Táncegyüttes is meghívást kapott a Kovászna és He­ves megye között kibontakozó együttműködés keretén belül. Ezál­tal speciális helyzet alakult ki: Erdély talán két legjobb tánccsoportja egy­szerre vett részt a találkozón. A ren­dezők ezért indokoltnak tartották, hogy a két professzionális együttes külön műsorban, a Székely Táncgá­lán is bemutatkozzon. A fesztivál egy retrospektív kiállí­tás megnyitásával kezdődött az MMK-ban, ahol Kary József igazga­tó szólt az előző tizenhárom év so­rán teremtett hagyományról. Ezt követően a budapesti Zeus együttes adott koncertet, s tartott görög tánc­házat a Dobó téren a helyi görög ki­sebbségi önkormányzat támogatá­sával. Ezután került sor az MMK dísztermében a már említett Szé­kely Táncgálára. A műsor első részében az And­rás Mihály vezette Hargita együttes mutatta be összeállítását székely- földi - Kükültä menti, székely- derzsi, kőrispatdki, felcsíki - tán­cokból, a tőlük megszokott magas színvonalon. Műsorukat fűszerezte az együttes korábbi igazgatója, Fo­dor Csaba előadásában, ízes népi nyelven elmondott összekötő sző­fotó! cál gábor Csillogtatták tudásukat a legények vég, melyből megtudhattuk, hogy „a székely is magyar, csak egy kicsit több”, mélynek következtében „a szenvedésből is több jutott neki”. A műsor második részében a Három­szék Táncegyüttes eredetileg tánc­játékot adott volna elő, de mivel a színpad kicsinek bizonyult, úgy döntöttek, hogy azt a Dobó téren mutatják be, a díszteremben a folk­lórprogrammal arattak a Hargitáé­hoz hasonló sikert a nem túl nagy hírverés ellenére is szép számmal összegyűlt közönség előtt. A program szerint a Dobó téren a fesztiválon résztvevő csoportok hosszabb repertoárjának a bemuta­tója zajlott. Már az első alkalommal felhívta magára a figyelmet a len­gyelországi Radzionków-ból érke­zett Mali Slask néptáncegyüttes. A sziléziai együttes kitűnt magas színvonalú, változatos táncokat és énekeket bemutató műsorával, gyönyörű viseletéivel, valamint a saját zenekaruk által megszólalta­tott, igen szép dallamaival. Valószí­nűleg a fesztivál egyik legkelleme­sebb meglepetését okozták. Az ausztriai Altenbergből tavaly is voltak vendégek, ezúttal azonban nem a gyermekcsoport jött el, ha­nem a felnőttekből álló együttes. A fiatalemberek nagy ügyességet kí­vánó, helyenként akrobatikus ele­meket is tartalmazó, szakmájukkal kapcsolatos tréfás táncokat mutat­tak be a közönség nagy tetszésére. A lettországi Degsme fellépése is különlegességnek számított. Az együttes hangsúlyt fektet arra, hogy ne csak saját országuk, hanem a Baltikum egészének tánckultúráját megismertesse más országok népé­vel, ami igen fontos küldetés több olyan évtized után, amikor ezekről a kis népekről alig lehetett hallani, igyekeztek őket beolvasztani a ha­talmas Szovjetunióba. Hasonlókép­pen a horvát Kud Sbga Néptánce­gyüttesnek már a létezése is kész csoda. A kilencvenes években porig rombolt Vukovárból érkezett tánco­sok láthatóan hamar újraszerve­ződtek, s kólóikkal nagy sikert arat­tak mind a színpadi produkciók, mind a menettánc során. A Hargita együttes is folytatta műsorát: ezúttal kalotaszegi, szat­mári táncokat mutattak be, s az idén is nagy sikert aratott az őrkői cigánytáncok néven ismert blokk­juk, mely lehetőséget adott kiváló szólistáknak - Gábos Endrének, Antal Zsoltnak, Molnár Piroskának és másoknak -, hogy tánctudásukat csillogtassák. Az egyes produkciók között Kozák Katalin énekében, il­letve az együttes zenekarának játé­kában gyönyörködhettünk. A to­vábbiakban került sor a menettánc­ra, az együttesek felvonulására, mely az MMK-tól indult, s a Szé­chenyi utcán át a Dobó térre veze­tett. Útközben a csoportok több ponton megáll­tak, hogy a járó­kelőket táncaik­kal szórakoztas­sák, és felhívják figyelmüket a fesztiválra. A hivatalos megnyitót az együttesek rövid programja követ­te. Ekkor, s az egész fesztivál so­rán is kitűnt, hogy a helyi tánc­csoportok műkö­désével baj van. Ez már nem az el­ső év, hogy egyetlen csoport se tud kiállítani megfelelő létszámú és színvonalú produkciót. Ezúttal csak a Katáng vállalkozott egy Ghymes-zenére előadott táncra és egy botolóra. A számos kisebb együttesre szétforgácsolódott egri amatőr néptáncmozgalom jelenleg nem képes a fejlődésre. Valamit tenni kellene: helyet biztosítani mindenkinek a próbákra, anyagilag is segíteni tevékenységüket, s a vá­rosban található több kiváló együttesvezetőt inkább együttműkö­désre kellene ösztönözni, mintsem hasonló képességű, más városból hozott újabb vezető bevonásával megoldani a helyzetet. A környékbelieket a bodonyi Kenderszer képviselte az idén is, de a tavalyi mezőségi táncaikat emléke­zetesebbnek találtam, mint idei pro­dukciójukat. A felsőtárkányi együt­tes esetében, mely a Táltossal együtt lépett fel, inkább vezetőjük, Németh Erzsébet igyekezetét, a szép csángó és mezőségi viseleteket dicsérhet­jük, de - különösen a kicsik eseté­ben - még nyilván nem beszélhe­tünk kiforrott produkciókról, bár az érsekkerti zenepavilonnál tartott műsoruk így is szép sikert aratott. A gálaműsort a Kerekes együttes rövid táncháza követte, majd a Do­bó téren bemutatásra került a már említett táncjáték a Háromszék Táncegyüttes előadásában. Ennek Váróterem volt a címe, s Román Sándor koreográfiájában készült. Minden valószínűség szerint ez volt az idén a fesztivál csúcspontja. A szellemes keretjátékkal induló táncszínházi előadás lehetőséget adott Erdély és Moldva különböző táncdialektusainak bemutatására. Különösen emlékezetes marad né­hány virtuóz rész, mint a mezőségi román vagy a szászcsávási cigány­táncok. A sepsiszentgyörgyiek is szívesen jöttek, érdemes lenne el­gondolkodni azon, hogy a színház­ban is jó lenne látni mind a Három­szék, mind a Hargita táncjátékai kö­zül egyik-másikat. A Ferencesek templomában az idén is folkmisére került sor, me­lyen ezúttal Maczkó Mária népdal­énekes a Túrni Énekmondók társa­ságában lépett fel. A kiváló akuszti­ka csak még jobban kiemelte az énekesnő gyönyörű hangját. A fesz­tivál - a tavalyihoz hasonlóan - a Dúdos Műhely és Herczeg Flóra egri népdalénekes műsorával zárult. A találkozó sikere Jámbor Ildikó fesztiválmenedzser és csapata áldo­zatos munkáját is dicséri. Remélhe­tően a jövő évi, jubileumi néptánc­találkozót mindenki szívügyének tekinti majd, s az ideinél is jelentő­sebb anyagi támogatást kap. ABKAROVITS ENDRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom