Heves Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-24 / 197. szám

10. OLDAL H ÍR L A P MAGAZIN 2002. Augusztus 24., szombat A közmédia nem lehet jobb- vagy baloldali Beszélgetés Újhelyi Istvánnal, a szocialista párt huszonhét esztendős szakértőjével A múlt hét végén Sarudon rendezték meg a Fiatal Baloldal - Ifjú Szocialisták hagyományos Tisza-parti táborát, ahol ezúttal is több szocialista politikus vendégeskedett. A huszonhét esztendős Újhelyi István korábban „csupán” az említett ifjúsági politikai szervezet egyik országos vezetőjeként volt jelen az eseményen, mára viszont országgyűlési képviselő, a Magyar Szocialista Párt médiaszakértője, országos elnök­ségének tagja. Medgyessy Péterrel és Jancsó Miklóssal. A kormányfőnek nem lesz kedvenc rádióműsora Fidesz: „Végveszélyben...” Megszűnt az Éjjeli Menedékhely Szalai Annamária fideszes parlamenti képviselő szerint Magyarorszá­gon végveszélyben van a közszolgálatiság és a sajtószabadság. Vé­leménye szerint ezt a forgatókönyvet lépésről lépésre, jól láthatóan hajtják végre, “céljuk a 100 százalékos véleménymonopólium meg­teremtése, illetve visszaállítása”, Hozzátette: gátlástalan politikai tisztogatás folyik. Elmondása szerint a médiapiacon a vélemények 90 százaléka a baloldali, 10 százaléka pedig a polgári értékeket képviseli. A Magyar Nemzet című napilapra utalva megjegyezte: az újságot sorozatos fenyegetések érik, és a reklámpiac manipulálásá­val próbálják megnehezíteni a kiadvány gazdasági helyzetét. Szalai Annamária úgy véli: az országos kereskedelmi televíziók is sú­lyosan elfogultak a baloldal irányában. A fideszes képviselő elmond­ta: a polgári kormány törekedett a kiegyensúlyozott tájékoztatásra. Hozzáfűzte: a kiegyensúlyozott tájékoztatás nincs ínyére a baloldal­nak. Emlékeztetett: a jelenlegi kormánypártok az előző ciklusban „azt hazudták", hogy a Fidesz megszállta a köztévét. Hozzátette: amikor a szocialisták hatalomra kerültek, azonnal megkezdték a po­litikai tisztogatást, a gazdasági ellehetetlenítést és felszólították a ne­kik nem tetsző médiaszemélyiségeket a lemondásra.- A Köztársaság tér beköltözött a Szabadság térre - fogalmazott Szalai Annamária a Magyar Televíziónál történt személyi változtatásokra utalva, majd hozzátette: költözzenek vissza a Köztársaság térre. Szalai Annamária kifogásolta, hogy a politikai delegáltak törvényelle­nesen, a civil kurátorokat megkerülve választották teljes hatókörrel rendelkező megbízott elnökké Ragáts Imrét. A fideszes képviselő felszólította a kormánypártokat, hogy „állítsák le Ragáts urat'. Arra a felvetésre, hogy a fideszes kurátorok is megszavazták Ragáts Imre kinevezését úgy reagált: a törvényesség a civilek megkerülése miatt vitatott. Az ellenzéki médiapolitikus rámutatott: a televíziók “kö­telezően ajánlott módon" közvetítették augusztus 20-án a miniszter- elnök beszédét. Szalai Annamária arcátlan lépésnek nevezte, hogy a miniszterelnök köztudottan baloldali médiaszemélyiségeket tünte­tett ki az államalapítás ünnepén.- Augusztus 20-a nem az az ünnep, amikor a szeretteinket ajándékoz­zuk meg - tette hozzá. Ama a felvetésre válaszolva, hogy az EBESZ elmarasztalta a Magyar Televízió választások előtti műsorpolitikáját, azt mondta: az EBESZ képviselői kevés időt töltöttek Magyarországon ahhoz, hogy som­más megállapításokat tegyenek. Szalai Annamária azt tanácsolta, hogy vizsgálják meg a szervezet tanácsadóit. A fideszes képviselő a politikai cenzúra egyik lépésének nevezte az Éjjeli Menedékhely című adás leállítását.- Fiatal kom elleném honatya, a leg­nagyobb kormányzó párt médiapo­litikusa. Szép karrier...- Mindig is volt bennem egyfajta természetes szakmai vonzódás a média iránt. Ugyanakkor nem ta­nultam újságírást, nem is foglal­koztam ilyesmivel. Nem hiszem, hogy a politikus dolga az lenne, hogy próbáljon meg az újságíró fe­jével gondolkodni. Egyébként ko­rábban egy civil ifjúsági szervezet vezetőjeként tagja voltam a közrá­dió és a televízió társadalmi kurató­riumának is. Az elmúlt kormány­zati ciklusban pedig az időközben frakcióvezetővé választott Lendvai Ildikó mellett tevékenykedhettem a médiapolitika területén.- Viszont ideje aligha marad bár­mim is. Naponta nyilatkozik mé­diaügyekben, főleg, amióta az el­lenzéki pártok és a polgári körök el­kezdték félteni a sajtószabadságot.- Nincs olyan szakmai terület, amely ne igényelne sok időt, már amennyiben komolyan veszi az ember. A baj az, hogy inkább a politikai vita húzódik a valódi szakmai konzultáció helyett.- Egyébként mit gondol, tény­leg keU. ma Magyarországon félte­ni valakitől vagy valamitől a sajtó- szabadságot?- Az elmúlt hetekben az úgy­nevezett polgári politikai csopor­tok és a fideszes politikusok tilta­koznak a sajtó- szabadság meg­sértése miatt, míg az előző kor­mányzati ciklus­ban nemzetközi szakmai szervezetek tették ugyanezt. El lehet dönteni, hogy melyik a politikai célzatú és me­lyik a független megítélés. Az új kormányzat teszi a dolgát, visz- szaadja a köznek a közmédiát.- S eközben nem mindig kesz­tyűs kézzel „tisztogat", a saját embereit ülteti a régiek helyére. Nem?- A kormányváltást követően, miután sok milliárd forintos visz- szaélésekre, a közpénzek magán­zsebekbe vándorlására derült fény, a Magyar Televíziónál több vezető is önként felállt, beismerve a hibá­kat. A jövőben a köztévé független­sége, kiegyensúlyozott, pártaüan tájékoztatása a nézők számára egy­értelmű lesz. Korábban a fideszes politika „ráült” a közszolgálati tele­vízió vagyonára és a tájékoztatásra. Ez egy modem demokráciában megengedhetetlen. Számos Fidesz- vezető személyesen is érintett a több száz millió forintos ügyletek­ben. Nem csoda, hogy most tilta­koznak. Mondok egy példát. Orbán Viktor volt miniszterelnök egyik fő­tanácsadója, Vitézy László nevével jelzett az MTV-ben több tucat pro­dukciót is. A még hatályos szerző­dés szerint egy napi tízperces prog­ramért az MTV naponta 973 ezer forintot fizet. Mindeközben a pro­dukció valóságos költségigénye úgy 90-100 ezer forint körüli összeg lehet. Mindenki végiggondolhatja, mit félt igazából Orbán Viktor, a saj­tószabadságot, vagy holdudvara üzleti érdekeit.- Általános vélemény, hogy a pártosságra, az egyoldalú tájékozta- tásm maga a médiatörvény ad mó­dot, miután pártdelegáltakra bízza- a közszolgálati médiumok felügye­letét. Magyarul: mssz a törvény.- A Magyar Szocialista Párt a Par­lamentben kezdeményezi a média- törvény módosítását, gondolni kell ugyanis arra, hogy bármikor jöhet egy olyan kormányzat, mint a leg­utóbbi, amely megcsúfolta a sajtó- szabadságot. A javaslat rövidesen az Országgyűlés elé kerül. Lényege az, hogy a pártpolitikai delegáltakra vonatkozó szabályok megváltozná­nak, több feladat- és hatáskör jutna a civü szervezetek küldötteiből álló társadalmi kuratóriumoknak. A műsorszerkesztéssel, a vezetők ki­választásával, kinevezésével kap­csolatos kérdésekbe a „pártembe­rek” nem szólhatnak majd bele, jó­val inkább a gazdasági működés el­lenőrzése lenne a feladatuk. Azt ugyanakkor hangsúlyoznom kell, hogy egy modem törvényt megal­kotni önmagában még nem elegen­dő: azt önkorlátozó módon be is kell tartania mindenkinek. S bűn el­tűrni azt, hogy egyes műsorok fo­lyamatosan sértik a médiatörvény szellemét.- Eddig jobbám az elekronikus médiáról esett szó. Hogyan látja az írott sajtó helyzetét? Ön szerint mely lapokm kell előfizetni?- Alapvető, hogy a politika ne szóljon bele a lappiac életébe. Az újságolvasónak kell eldöntenie, hogy melyik lap életképes, melyi­ket tartja meg a piac és melyiket nem. Amelyiket megveszik, az megmarad. Ha a hangosan tiltako­zó fideszes politikusok az előző kormányzati ciklusban egyoldalúsí- tott hirdetési-támogatási rendszer mostani módosításától tartanak, akkor jogos az aggodalmuk. A ma magát egyetlen ellenzéki napilap­ként jellemző Magyar Nemzet pél­dául sok milliárd forintos állami megrendeléseket nyelt le. Mi ezeket a hibákat nem ismételjük meg. A kormányfőnek nem lesz olyan ked­venc rádió- és tévéműsora, lapja, amelynek kizárólagos támogatásá­ra, előfizetésére szólítana fel. A köz­pénzekből fenntartott média nem lehet jobboldali vagy baloldali, mint ahogy nincsenek jobb- vagy baloldali közintézmények, kórhá­zak, óvodák. A közvagyon minden­kié, ezért olyan közszolgálati médi­ára van szükség, amely mindenki­hez szól. RÉMES MARCELL Újhelyi István 27 éves, média- és ifjúságpolitikai szakértő. 1995- től a Baloldali Ifjúsági Társulás alelnöke. 1996- tól az MSZP ifjúsági tagozatának elnöke, or­szágos választmányi tag. 2000-től az MSZP országos elnökségének tagja, a Fiatal Baloldal országos alelnöke, majd elnöke. 2002-től országgyűlési képviselő. Két gyermek édesapja, felesége gyógyszerész, Szegeden élnek. M áskor a kávéház egy igen csendes hely: a falakon festmények, fotók, a nyu­galom és a nosztalgia leve­gőjét is érezni. Utazó, aki most éppen nem utazott sehová, betért oda némi zongoraszóra, a pianista bólin­tott: tudom, Sinatra, s már játszotta is a New York, New Yorkot. Ez a péntek este is így kezdődött. De aztán megjött Gyula, nem túl né­pes társasággal érkezett, vele volt a ked­ves felesége, akinek az asztalnál, a férje mellett már nem jutott szék, így Utazó felajánlotta, hogy cseréljenek helyet, ül­jön ő az asszonya mellé, de ezt a lehető­séget határozottan, sőt eléggé durván visszautasította:- Teljesen felesleges, úgysem beszé­lünk... - mondta. Utazó arra gondolt, amire ilyenkor gondolni lehetett, hogy a házasság hosz- szú évei után ez a reakció akár természe­tesnek is tűnhet, hogy talán valami sértő­dés, vagy éppen semmi különös, csak nincsen közlendőjük már egymás szá­mára, így hát Utazó, Gyula feleségét, Editet maga mellé ültette, megpróbálva hidat verni önmaga és a két ember kö­zött, ami, meg kell vallani, eléggé bonyo­lult műveletnek mutatkozott. Aztán jött a pincér, hogy felvegye a rendelést, s a társaság azt vette észre, a feleség száján egy hang sem jön ki, hiába próbálkozik. Nagy és különös mutogatá­sok kezdődtek ekkor, ám a mozdulatok finomak és differenciáltak voltak, igaz, a helyzetet bonyolította, hogy valamiért az asszony is kíváncsi volt arra, mit iszik a férje. Ezek a próbálkozások nem is vezet­tek mindig sikerre. Mert például, hogy rum-e vagy kóla, az még ment volna, de az, hogy rum is meg kóla is, annak tol­mácsolása, különösen az első körnél, tikumot írt fel neki. Mindeközben a férj azon mélázott, vajon milyen volna, ha asszonya inkább nem hallana, vagy mondjuk, nem látna, és ezen a számára oly édes és kellemes lehetőségen eltűnő­dött kissé, szemét a plafonon felejtve... Utazó ugyanakkor, aki tehát a nő mel­lé került, a gyógyszerek avatott szakértő­jeként megkérdezte a beteget, hogy pon­nom és barátságos, a meghittség elemeit hordozó fészekben. Tudni kell, hogy egy ilyen észak-magyarországi kőkemény és őszinte zenekar, az bizony nem tréfado­log. Mert ez a filing egyáltalán nem illett bele a koncepcióba: csendes iszogatások, kávéskanalak diszkrét koccanása és a halk moraj valahogy kilógott a képből. A két hatalmas Vermona hangfal felállítása, HAVAS ANDRÁS Hangszálgyulladás nagy nehézséget okozott. Ám a Beherovka nevű italnál, mondjuk ki, a produkció megbukott, egyszerűen leállt a cselekmény, mert míg a tea esetében, ha nehezen is, de érzékeltetni tudtuk a hőmérséklettel és a mennyiséggel kap­csolatos igényeket - Kicsi? Nagy? És for­ró? Nem? De nem is hideg? Hát akkor langyos? Langyos! -, de hogy abba a teá­ba szeretne még egy kis Beherovkát is a szegény néma nő, nos, ennek kifejezése már igazán összetett feladat volt. Megtudtuk, hogy a feleség komoly hangszálgyulladással küzd napok óta, nem bír beszélni, próbálkozott már min­denféle szerekkel, végül az orvos antibio­tosan milyen medicinát írt fel számára a doktor. Mikor nagy nehezen megtudta, csóválta kicsit a fejét, mert szerinte a problémára jobb megoldások is léteznek, tudniillik tudta, hogy azok a törzsek, amelyek őt most gyötrik, már rezisztens- sé váltak az utóbbi években, s inkább a régebbi szerekkel kellett volna próbál­koznia, amelyek most, néhány esztendő elteltével megint jól funkcionálnak, szó­val ilyeneket beszélt a lánynak. De nem is ez az érdekes, mert hamar kiderült: Gyula beszervezett erre az esté­re egy kőkemény észak-magyarországi rockzenekart, arra kérve őket, hogy játsszanak néhány órácskát ebben a fi­valamint a jelentős teljesítményű erősí­tők beszerelése jó előre sejtetni engedte, hogy itt most az andalító dallamok - plá­ne Frank Sinatra - nem kapnak semmifé­le szerepet. Olyan érzésünk támadt, hogy Gyula magának szervezte az egészet önző mó­don, túszul ejtve egyrészt a barátait, más­részt a péntek esti kávéház finom közön­ségét. Amikor pedig a zenekar tagjai be­lecsaptak a húrokba, az asztaloknál töb­ben lehajtották a fejüket, a falon pedig megremegtek az aktuális képzőművésze­ti kiállítás képei. Az első szám után döb­bent csend töltötte be a termet, tapsról szó sem volt, mire az együttes gitárosa azt ordította a mikrofonba: - Na mi van Eger, alszol? Ezért jöttünk ide nektek!? Ennek a mondatnak a hatását, azt hi­szem, nem lehet érzékeltetni: Gyulára néztünk mindannyian, de ő élvezte a dol­got. S bár a beszélgetések hirtelen meg­szakadtak, a közönség lassacskán beletö­rődött, hogy ez az este egy ilyen irányt vett, s aztán hiába játszottak régi LGT- számokat, majd egy remek Janis Joplin- nótát, az egész kávéház egy másfajta ár­nyalatba csúszott át. Aztán a koncert végén megtörtént, ami megtörtént: barátunk felugrott a színpadra, látszott rajta, hogy nem elő­ször teszi, a mikrofont a két kezébe fog­ta, s elkezdett énekelni iszonyú hangerő­vel bizonyos nőkről, jegekről és dupla whiskykről. Ültünk a feleséggel, néztük a férjet, aki boldogan üvöltözött, ahogy mondani szokás: élt a színpadon, ám ekkor a nő hirtelen felém fordult, s minden erejét összeszedve nagyon tisztán, tagoltan azt mondta:- Ez már a harmadik ilyen koncert... Mindig ezt csinálja. A ztán megkért, rendeljek neki még egy nagy bögre teát. Cit­rommal, melegen, három cukorral. A következő pilla­natban pedig rákiáltott a pin­cérre, hogy a Beherovkát se felejtse ki belőle. Balról Újhelyi István, mellette Tóbiás József, a Fiatal Baloldal korábbi elnöke. Nem ismétlik meg a hibákat

Next

/
Oldalképek
Tartalom