Heves Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-19 / 193. szám

12. OLDAL HÍRLAP ill A G A Z I N 2002. Augusztus 19., hétfő ^fli így ünnepeltetek ti: a hibákat javítják? A 20. század országos és helyi lapjait, újságjait for­gatva az ember könnyen rájöhet arra az igazságra, hogy az elmúlt 100 esz­tendőben augusztus 20- át bekebelezte a politi­ka. Jobbára a minden­kori hatalom akart mindenáron kezdeni vele valamit, bizonyí­tani, jármába hajta- : ni, nevezzék akár Szent István-nap- nak, akár az Al­kotmány vagy az új kenyér ünnepé­nek. Az eredmény kétes: üres frázisok, pufogó jelmondat­ok, képmutatás, kényszeredett és hamis szavak a nemzetre és a népre való hivat­kozással, dagá- lyos szónokla­tok a vezércikk- írók, a politiku­sok és helyi nagyságok részé­ről. Ez volt a hivata­los ünnep képe. Ez figyelmeztetés az utódok számára is. Azért a propaganda mögül olykor előtű­nik maga az élet is. Ha süt a nap, jó az idő, van mit enni, sok mindent elfelejt az ember. Az elmúlt évszá­zad két kitüntetett augusztus 20-áját vesszük alaposab­ban szemügyre az egri sajtó tükrében: 1916-ot, a hábo­rús évet, mikor derekán járunk az első nagy világégés­nek és a végén a nagy hadi lelkesült- ségnek, s 1956-ot, ugyancsak egy má­sik földindulás elő­estéjéről. E két kitün­tetett pont között a '20-30-as évek irre­denta szövegekkel teli, „mindent vis­sza” lázban égő, Tri- anon-fejléces napi­lapjaiban magasra csap az üres keresztény-kato- likus-nemzeti- konzervatív retori­ka a király nélküli Magyar Királyság­ban, melynek csúcs­pontja kétségtelenül a kurzus fényes poli­tikai kultusza, az 1938-as Szent István- év. A '40-es évek is­mét a hamis hábo­rús jelszavaké és hangulaté, a kényszer és a szükség harapófogó­jában vergődik továbbra is a nemzet és augusztus 20-a. Az 1945 utáni átme­neti időszakot követően a fellépő új hatalom, a kommunista párt fabri­kál belőle ismét nagy ál­lami, reprezentatív, ön­magát tömjénező ünne­pet, gyáravatásokkal, tervteljesítésekkel és ki­tüntetés-esővel. A fordu­lat évében, az 1949-ben el­fogadott és augusztus 20- án hatályba lépett alkot­mány óta mint a Magyar Népköztársaság Alkotmá­nyának és az új kenyérnek ünnepeként vonul be ismét piros betűs napként a naptárba. A dr. Setét (Schwarcz) Sándor által fő­szerkesztett Egri Újság (felelős szerkesz­tő Kállay Miklós, szerkesztőség és kiadó- hivatal a Jókai Mór utca 6. szám alatt) 1916-os számai nem adnak gazdag felve­zetést augusztus 20-hoz. Annál inkább foglalkoztatják a lapot a harmadik événél tartó, elhúzódó és egyre kilátástalanabb világháború véres küzdelmei. Az igazi lelkesültséget már szóvirágok pótolják. A többnyire négy oldalon megjelenő napi­lap augusztus 17-én, csütörtökön első ol­dalán azzal foglalkozik, hogy „Románok fölözték le a két balkáni háború eredmé­nyét, melyért egyetlen árva csepp vért sem ontottak”. A másnapi vezércikk még egy másik ünnepről szól „A nemzet imádkozik” címmel egy ájult tiráda a bi­rodalom agg uralkodójához, az életből hamarosan kisétáló I. Ferenc Józsefhez, Ausztria-Magyarország császárához és apostoli királyához: „86. évfordulóját ün­nepli most a nemzet annak a pillanatnak, hogy a legelső magyar ember, hű magyar nemzetétől a legrajongóbb szeretettel kö­rülvett ősz királyunk először pillantotta meg a napvilágot. Most fénylő célok ra­gyognak már ki a füst és a vér tengeréből, hogy diadalok, ezernyi dicsőség arany szivárványa ékeskedik a meghasadozó égen.” A történelmi hasadás utóbb befol- tozhatatlannak bizonyult. JAJGATÓ PIAC Augusztus 19-én ismét egyféle hábo­rú, de már az ínség és az indulatok for­rongó helyi aktualitása kerül a címlapra Jajgató piac” címmel. Az egri piaccal — úgy tűnik - már eleinknek is gondjai adódtak, meggyűlt a baja a tisztelt vásár­lóközönségnek az árusokkal. Tisztessé­ges polgárasszonyok, csekély fizetésért küzdő, sokgondú kishivatalnokok felesé­gei sírva hagyják el a piacot, ahol drága pénzükért nem vár más rájuk, mint a leg­durvább szitkok, amellyel a piac korlát­lan zsarnokai büntetlenül árasztják el a vásárlóközönséget - írja az Egri Újság, s megjegyzi, hogy ezen durvaság okozói a háború legnagyobb vámszedői, nyerész­kedői. Augusztus 20-án a vasárnapi szám ve­zércikke aztán már tényleg az ünnepé, baljós háborús árnyakkal szegetten per­sze. „A magyar korona” cím után kide­rül, hogy bizony a háború véres zivatara­iban már harmadszor ünnepeljük első koronás királyunk, Szent István napját. A cikk írója megjegyzi, hogy az első a há­borúra való felsorakozásban, a biztos győzelem bizodalmában volt, lelkes, hangos énekkel vonultak fel katonáink a magyar korona védelmére. Mindenki egy rövidesen diadallal bevégződő háború hangulatában ünnepelt. Amikor a máso­dik Szent István napját ültük - szól a szöveg —, akkor már egy nehéz, megpró­báltatásokkal terhes, téli háború után voltunk. Ezt a második Szent Istvánt a magyar korona haderejének legfénye­sebb diadalában ünnepeltük (visszaver­tük kicsit a muszkát), s igazán senki sem gondolt arra, hogy még harmadszor is háborúban ünnepeljük első koronás ki­rályunk ünnepnapját. Hát még ha sejtet­ték volna, hogy a következő évek is így telnek! Az augusztus 20-i írásban az antant, a kapzsi és nyereségvágyó Anglia, vala­mint az állhatatlan és kétszínű Románia is megkapja a magáét: most ismét Romá­niát vették munkába az antant diploma­tái, és ennek seregeit akarják a maguk ki­vérzett, kifáradt csapatai segítségére be­állítani. Ma a kis Románia is jó lenne ne­kik, s ezért készek áldozatot is hozni, ter­mészetesen a máséból. Ez a más most mi volnánk, Magyarország, Szent István ko­ronája. Innen ígéri be katonai segítség el­lenében Erdélyt, s így a magyar korona felajánlásával akarja a maga kufár ügye mellé állítani a kis Romániát, ahol meg­bízhatatlan, helyesebben megfizetett ke­zekben van elhelyezve a nép sorsa a de­magóg vezéreknél. (Mi már tudjuk, az a kis Románia így lett nagy Románia.) De bármiként döntsön is Románia — hang­zik az ünnepi vezércikk - , Szent István koronájának egy talpalatnyi földjét sem fogja megkapni sem így, sem úgy, mert bizonyos, hogy a magyar tigrisek egy akácfát sem fognak sem békével, sem vé­rük árán átengedni az erdélyi részekből. Ezzel a fogadalommal ünnepli széles ez ország a háború harmadik Szent István- napját. Talán tényleg nem a „magyar tig­riseken” múlt, hogy mégis másként lett. VÉRREL, VASSAL, RÉZMOZSÁRRAL A fennkölt ünnepi háborús frázisokat kissé aláássa a második oldalon található közlemény az egri hadi fémrekvirálásról. A cikkecskében arról esik szó, hogy kik és mit kötelesek beszolgáltatni a hadvise­lésben stratégiai fontosságú fémekből a háború ezen már jócskán nyersanyag-ín­séges időszakában a vörösrézből, vörös­réz ötvözetből és nikkelből készült kü­lönböző főzőedények, mozsarak és gyer­tyatartók közül. A mélyülő válságot, az inflációt az is jelzi, hogy az Egri Újság példányonkénti ára pár nap alatt, 1916. augusztus 17-től augusztus 20-ig harma­dával, négy fillérről hat fillérre nőtt, az éves előfizetés 18 helyett 20 koronára. Az 1916. augusztus 20-i szám ír még a katonai szolgálati felmentésekről, az eg­ri 10-es honvéd gyalogezredhez történő kinevezésekről (dr. Rosett Miksát példá­ul tartalékos főhadnaggyá nevezték ki). Eger város tanácsülése elhatározta, hogy Eger nemesszívű érsekének augusztus 25-i névünnepén jókívánságaival üdvöz­li dr. Szmrecsányi Lajost. A hirdetmé­nyek közük, hogy vehetünk hajhullás el­len lúgmentes hajmosót, három koroná­ért Yes szappant, vagy beiratkozhatunk Komáromy Ödön zene- és énektanár ze­neiskolájába a Deák Ferenc utca 2. szám alatt, a Láng László-féle ház földszintjén. Az apróhirdetésekben a háború ellenére is zajlik a hétköznapi élet: magányos úri­nő keres két szobát, konyhát; eladó szü­retelőkád és keveset használt boroshor­dó; munkáslányokat felvesz az egri Do­bó Nyomda Rt. és az Antalfy könyvköté­szet; felsőbb osztályú középiskolai tanu­ló izraelita jobb családoknál teljes ellá­tást keres. És minden korban vannak no­tórius elhagyók és keresők: ott maradt az uszodában a 34-es kabinban két vé­kony nyaklánc, rajta a két medalion, kö­nyöklő angyalkával. A megtaláló a Ka­szinó portásának adja át, megkapja ju­talmát. Hogy a megcsillantott jutalom le­hetősége kellőképpen fölcsigázta-e a be­csületes megtalálót, azt már aligha tud­juk meg. Röpke ugrás az időben. Más kor, más világ, két bukott háború, földindulás után a régi-új ünnep: 1956. augusztus 20. REHABILITÁLT KÖZÉPPARASZT A Népújság (ekkor még nem mint na­pilap), a Magyar Dolgozók Pártja Heves Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács Lapja augusztus 15-i, szerdai vezércikk­ében a szilárd pártfegyelem, mint sikere­ink előfeltétele mellett tör harcosan lán­dzsát. A lap hírül adja, hogy idén is meg­rendezik Egerben az Ifjúsági Béketalálko­zót. Majd sorakoznak a címek: Rehabili­tált középparasztok a tamaleleszi Gárdo­nyi szövetkezetben, Jobb lesz a rizsellá­tás, Csökkent a termelési költség a selypi cukorgyárban, Ismét több élüzemet avat­tak megyénkben - Hatvani Konzervgyár, Heves Megyei Nyomda, Mátravidéki Fémművek, Mátravidéki Erőmű -, Bősé­ges választék az egri Népbüfében, Törik a dohányt, jó a termés. Egy kis lazítás is kell: Uona-bál az egri dolgozóknak au­gusztus 18-án a Park szálló fagylaltkertjé­ben, fővárosi művészek felléptével. Fél­millió forintos beruházással bővül, szé­pül az egri Dobó István Gimnázium, mo­zaiklapos folyosók, parkettás tantermek, hideg-meleg vizes zuhanyzó, öltöző, a Széchenyi utcai homlokzatot pedig ere­deti formájában állítják helyre. A Hazafi­as Népfront rendezésében az augusztus 20-i ünnepség műsorát Alkotmányunk ünnepén a megye városaiban és községe­iben számtalan helyen láthatták. Eger­ben egész napos sport- és kulturális ren­dezvények. Hatvanban kétnapos vidám vásárt tartottak a Vegyipari Technikum Parkjában, a mezőgazdasági és újítókiál­lítás Petőfibánya, Apc, a Hatvani Cukor­gyár, a Mátravidáki Erőmű részvételével. Mátrafüreden munkás-paraszt ifjúsági találkozót, Gyöngyösön pedig kiállítást tartanak az Orczy-kastélyban és a gimná­ziumban. A változó időket, a lassan más­ként fújdogáló szellőket és az önkritika eredményét jelzi, hogy a gyöngyösi nagyüzemek vendégül hívják a gyöngyö­si téeszeket és egyéni dolgozókat, köztük a most rehabilitált középparasztokat is. Pétervására szlovák vendégeket vár a nagy napra, akik rész vesznek a barátsá­gos labdarúgó-mérkőzésen. Verpeléten a Dózsa Tsz látja vendégül az egercsehi bá­nyászokat. Ezenkívül még a megye to­vábbi 24 községében tartanak nagygyű­lést és egész napos kultúr- és sportmű­sort. GABONABEADÁS ÉS A FALU BIKÁJA A lap további részében az alkohol bű­nözésben betöltött szerepével, az 1956-57-es pártoktatási év előkészítésé­nek tapasztalataival foglalkozik, vala­mint Andics Erzsébetnek, a Központi Ve­zetőség tagjának, a tudományos bizott­ság elnökének egri beszámolójáról tudó­sít, az egri Pedagógiai Főiskola udvarán megtartott nagygyűlésen ötezren vettek részt. Színesítésként Ruttkai Ottó az egri Gárdonyi Géza Színház évadkezdése előtt az új tervekről és új színészekről nyilatkozik. A termelési tudósításokból kiderül: ezer új lakás épül Gyöngyösön, új iskola Selypen. Eddig 71 vagon tököt, 53 vagon paradicsomot és nagy tétel din­nyét továbbított a horti átvevőhely. A me­zőgazdaság, a kollektív termelés, a tsz-ek és a kenyérnekvaló megtermelése körüli egyébként is gyakori írások most még na­gyobb hangsúlyt kapnak: Vita a szövet­kezetben, Az ország legjobb tehenészete: a hatvani cukorgyár célgazdaságának te­henészete, kiderül, hogy a nagytelki üzemegység első helyen áll az ország leg­jobb tehenészete címért folyó verseny­ben. Az egyéni gazdák is teret kapnak ab­ban az írásban, mely közli, hogy 10 tsz és 16 egyéni gazda jószága vesz részt a me­gyéből az Országos Mezőgazdasági Kiál­lításon. Az egyéni dolgozó parasztok ál­latai közül a legjobb külalak pontszámot Bedő Kristóf tarnabodi gazda tehene érte el, közvetlen mögötte áll a tarnazsadányi Feidner Sándor Rózsa nevű tehene és Bata Sándor kompolti lakos Kékes nevű bikája. 1956. augusztus 20-án nem jelent meg a Heves Megyei Népújság, az ünnepi szám augusztus 18-án látott napvilágot (a legközelebbi augusztus 25-én jelenik meg). Az ünnep jegyében a címlapon tu­dósítanak arról, hogy augusztus 20-ra a megye valamennyi tsz-e teljesíti a gabo­nabeadást, az Alkotmány-dekádban négyezer tonna szenet adtak terven felül a mátravidéki szénbányászok, kétnapos járási mezőgazdasági kiállítást rendez­nek augusztus 19-20-án Hevesen a szak- középiskola kertjében kis és nagy mun­kagépekkel, az egri Gárdonyi Géza Szín­ház társulatának vendégszereplésével, sport- és kulturális eseményekkel, hajna­lig tartó tánccal, melynek fődíja egy 125- ös Csepel motorkerékpár — a 25-i szám címlapfotóján már a nyertes, Dózsa Ala­jos középparaszt is látható, aki boldogan feszít a kamera előtt a Csepel nyergében. Egy írás arról ad számot, hogy 70 ezer li­terrel több lesz a bor a megyében, mint tavaly volt. A PÁRTA HELYÉN És igen, az ünnepi vezércikk, melynek feladata, hogy helyes utat mutasson, rendet tegyen a fejekben, ideológiai jelzőkarókat verjen le. Minden hatalom a dolgozó népé — adja tudtul Lendvai Vilmos, a Megyei Ta­nács VB. elnöke félkövérrel szedett kéthasá- bos, az oldal jó harmadát betöltő írásában. Valóban, az új kenyér és az alkotmány na­gyon közel állnak egymáshoz, az új kenyér fő táplálékunkon kívül népünk új és jobb életét is jelképezi, alkotmányunk pedig e szabad nép, a szabad ország új államiságát, az állampolgárok testi és lelki elnyomásá­nak megszűnését testesíti meg - állapítja meg a szerző. Majd elemzi a múltat és jö­vendőt: Még tíz éve sincs annak, hogy al­kotmányunk van, ezért nem nehéz vissza­emlékezni a felszabadulás előtti időkre. Amilyen szétválaszthatatlanul összetartoz­nak az alkotmány által biztosított emberi jo­gok az új kenyérrel, ugyanolyan szorosan összetartozott 12 évvel ezelőtt Magyaror­szágon a dolgozó emberek és családok so­kaságának a jogtalanság és a kenyértelen- ség. Ma Népköztársaságunk alaptörvénye, alkotmányunk szilárd biztosítéka annak, hogy ne lehessen többé bizonytalanná ten­ni népünk kenyerét. Az alkotmányt és az új kenyeret is a párt útmutatásával, sok verej­ték árán vívta ki és biztosította népünk. Nem mindig így folyt itt az élet sem az or­szágban, sem a megyében a régi Magyaror­szágon, mely a nagybirtok és a hárommillió koldus országa volt. A megyében 660 bir­tokoscsalád kezén volt 327 ezer katasztráüs hold föld, a megye területének fele, ahol egy családra 500 hold föld jutott, míg a 175 ezer parasztcsalád birtokában összesen 300 ezer katasztráüs hold volt, egy parasztcsaládra pedig csupán 1,6 hold jutott. A kisbirtok nem tudta eltartani tulajdonosait, a nagybir­tok pedig fényűző életet biztosított gazdái­nak, a cselédeknek, zselléreknek pedig, akik azt művelték és minden értékét létre­hozták, csak kenyértelen nyomort tudott nyújtani. A megyében nem volt elég munka és számottevő ipar. A FÉLELEM BÉRE Megjelenik némi önkriüka is: a társadal­mi, politikai élet demokratizálását minden szinten folytatni keü, a demokratikus folya­matnak tovább keü gyűrűznie a megyei, já­rási és községi tanácsokban. A párt fő irány­vonala, poütikai és gazdasági célkitűzései mindig helyesek voltak - szögezi le az író - , a megvalósítás részletkérdéseiben azon­ban - és ezt a párt őszintén népünk elé tár­ta - voltak hibák. De pártunk, mely kivívta dolgozó népünk felemelkedésének prog­ramját, melynek volt ereje egy évüzed ha­talmas eredményeit megteremteni, erélyes kézzel nyúlt hozzá a törvények megsértésé­ből származó hibák felszámolásához, és megszabta kijavításuk módozatait. Az írás arról is beszámol, hogy az új kenyérrel még akad egy kis gond - miként a hús- és zsír- eüátással is —, mivel a jelenlegi termésered­mények mellett még mindig nem sikerül megtermelnie a megyének a saját kenyérel­látáshoz szükséges gabonát, illetve a jövő évi vetőmagot. Egyénileg dolgozó paraszt­ságunknak csak az ad jó tanácsot, aki a tsz útjára hívja. Iskolák, szülőotthonok és idénybölcsődék létesültek a megyében, so- roltatik az eredmények közt, és jövőre meg­kezdődik a hatvani kórház szervezése. Az alkotmány tiszteletére indított be­gyűjtési versenyben a járási begyűjtési hi­vatal jelentései szerint kimagaslóan telje­sített Gyöngyössolymos, Abasár, Szarvas­kő, Mátraballa, Egerbakta, Zagyvaszántó, Felnémet, Kerecsend, Makiár és Ostoros, a lemaradónak szégyenlistájára iratkozott föl Átány, Újlőrincfalva, Poroszló, Bese­nyőtelek, Tarnazsadány, Zaránk, Szihalom, Füzesabony, Pély és Szajla. S mit nézhetett szórakozásként a me­gyében augusztus húszadikán a dolgozó nép a moziban 1956-ban? Szinte kivétel nélkül nyugati imperialista történelmi és szórakoztató filmet. Az egri Vörös Csil­lagban a Papa, mama, feleségem meg én című francia könnyűséget adják, délelőt­ti matinén a Tavasz a jégent (osztrák), az egri Bródyban az Egy nap a bíróságon megy (olasz), a gyöngyösi Szabadság Rembrandtot vetíti (angol), a Puskinban A félelem bére (francia) megy, Hatvan­ban a Holnap már késő lesz című (olasz) produkció látható. KOVÁCS JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom