Heves Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-10 / 186. szám
HI 2002. Augusztus 10., szombat ’ H < í R L ' A P l - A G «AZIN 11. OLDAL Kéretik komolyan venni az eltűnéseket A búza többször is megsárgult, a lányok (és a fiúk) mégsem tértek haza nlékezetes a névsor: Józsa Róbertné Almásy Judit, Jéga Szabó Bernadett, Szanka Hajnalka, aztán ínfi Eszter, Rácz Sándor, Kiss Gábor. Ami közös bennük, hogy mindannyiuknak hirtelen nyomuk ;szett. Ráadásul — Rácz Sándor kivételével, akiről még mindig nem tudni semmit - valamennyiük- Í1 utóbb kiderült, hogy bűncselekmény áldozatai lettek. Többük hozzátartozói azt nehezményezik, jgy a bejelentéskor a hatóságok nem vették kellően komolyan a jelzésüket. Felvetődött: elégséges- az a szabályozás, amely Uyen esetekre ír elő teendőket a bűnüldözők számára. Mindezekről beszél- :ttünk dr. Magyar Elemér egri ügyvéddel, aki Kiss Gábor szüleinek a jogi képviselője. Ügyvéd úr, hány eltűnési ügyben )lt már része jogászi pályája soil?- Nehéz kapásból válaszolnom feleli dr. Magyar Elemér —, hiszen igyon sok ilyen típusú ügy átment ár a kezemen. Főleg akkor, ami- >r még ügyészként dolgoztam, őszben panaszok, részben konkrét zsgálatok során kerültem kapcso- tba efféle esetekkel.- A 2000 őszén eltűnt egri Kiss íbor ügyével hogyan kezdett foglakozni?- A fiú szülei kerestek meg, s kér- k, legyek a segítségükre. A megbí- ism csak Gábor holttestének meg- lálása után került sor. Addig az tesanya és a férje maguk harcoltak ■ért, hogy vegyék végre komolyan ik esetét. Úgy látták ugyanis, hogy m úgy foglalkoztak az üggyel, logy az szerintük elvárható lenne.- A mai szabályok szerint az el- nési esetekben a rendőrség állam- azgatási eljárásban kezdi meg a zsgálódást. Laikusok szerint e ocedúm eszközei nem elégsége- k, gyorsabban eredményre jut itna a hatóság, ha nyomozást ndelnének el. Egyetért-e ezzel a •lekedéssel?- Megmondom őszintén, szak- éberként is nehéz megfogalmazni intosan — akár még tudományos inten is -, hogy a kétféle típusú elás közül mikor melyik lehet haté nyább. Sok a hasonlóság ugyan az amigazgatási eljárás és a nyomo- s, pontosabban a büntetőeljárás izött, de az előbbi esetében bizonyos kényszerintézkedések nem alkalmazhatók. Személyeket mindkét procedúra alatt meghallgatnak, még szakértői vizsgálatok is elrendelhe- tők. Ám a nyomozás például lehetővé teszi az operatív vizsgálódást is. Erre az államigazgatási eljárásban nincs mód. Kiss Gábor esete is hoz erre példát: a családot az eltűnés után néhányan felhívták telefonon. Ők szerették volna tudni, ki és honnan beszélt velük. Ezt azonban államigazgatási eljárásban a rendőröknek nem állt módjukban tisztázni. Nem voltak meg rá a törvényes eszközeik. A másik, ami lényeges, az az, hogy nyomozás elrendeléséhez minden esetben bűncselekmény alapos gyanúja szükségeltetik1. — Mit takar a „bűncselekmény alapos gyanúja” terminus techni- cus?- Teljes pontossággal még soha senki nem határozta meg—hangzik a felelet. - Az alapos gyanú olyan feltevés, amit komoly tények támasztanak alá Egyáltalán nem mellékesen jegyzem meg: téves, az az álláspont - amit sok más, például politikai érintettségű ügyben is hallani lehetett -, miszerint a nyomozás elrendeléséhez mindenképpen feljelentés szükséges. Ezzel szemben nagyon sok esetben lehet, sőt kötelező hivatalból nyomozást indítani. A feljelentés többnyire a magánindítvá- nyos bűntényeknél, mint erőszakos közösülés, rágalmazás, becsületsértés, elengedhetetlen feltétel. Ha ösz- szekapcsoljuk az eltűnési, illetve a rendkívüli halálesetek ügyeit — gondolok az erdőben, vízben tálát holttestekre, utcá rosszukét során bekövetkező halálra -, akkor hasonlóak a problémák. Nem hivatalos adat, de a több évtizedes tapasztalatom ez: az eltűnéseknek, illővé a rendkívüli haláleseteknek legalább a 10 százalékánál bűncselekmény húzódik meg a háttérben. S rendszerint a Büntető Törvénykönyv szerinti legsúlyosabb bűntény. Ha ebből a megközelítésből szemléljük a dolgokat, akkor azt mondhatjuk, isten tudja hány gyilkos szaladgálhat büntetlenül az országban!- Amit az eltűntek hozzátartozói kifogásolnak - tudniillik, hogy nem kezelik elég komolyan az eltűnési eseteket —, arra talán igazolás lehet a balástyai rém áldozatainak esete. A lányokat kereső hozzátartozók bejelentésére a kisteleki rendőrkapitány hetykén ezt a választ adta: „Mire a búza megsárgul, a lányok hazatérnek”... — Azt hiszem, ezt kommentál- nom sem kell — válaszolja az ügyvéd. —Az a véleményem, hogy az eltűnési ügyeket nem mechanikusan kéne kezelni. Kiss Gábor esetében is, ha az illetékesek a bejelentést kövein en a konkrét ügyet mérlegelik, talán másként alakul a dobg. Én jól tudom, hogy érthetően más a viszonyulás, ha mondjuk a gyermekvárosból eltűnik Suha Izolda, aki előzőleg már többször elkódorgott. Ám ha - mint az adott esetben - Eger éltanulójának vész nyoma, akkor ehhez mért hozzáállás szükségeltetett volna, mint az, hogy kalandvágyról van szó, ne idegeskedjenek, majd előkerül. Mindjárt az elején alaposabban kellett volna elemezni a történteket. Tehát nem feltétlenül a jogi előírásokkal van a baj. Váóban sokszor előfordul, hogy rossz tanulmányi eredmény, szerelmi bánat vagy csavargási hajlam miatt mennek világgá gyerekek, olykor felnőttek is. Legtöbbjük szerencsére egy idő után haza is tér. Nem igazán lenne hasznos ilyen alkalmakkor óriási apparátussá, költségekkel folytatni a keresést. De - mint a példák is mutatják: Bánfi Eszteré, a balástyai lányoké, Kiss Gáboré—vannak esetek, amikor más hozzáállásra van szükség!-Ez azt jelenti, az ilyen esetek legkritikusabb pontja az, hogy az eltűnési üggyel foglalkozó személy megfelelő döntést hoz-e? — Igen, úgy vélem, nagyon fontos a személyi főtétel! Az, hogy ne kezdőkre vagy a munkájukba esetleg be lefásultakm bízzák az ilyen eseteket, hanem olyanokra, akik előzőleg speciális képzést kaptak. Olyanokra, akik nem harmadlagos ügyekként kezelik az eltűnéseket. Az ügyek kiszűrése tehát az egyik legfontosabb szempont. Annak eldöntése, hogy fennáü-e esetleg bűntény lehetősége, nem kalandvágy hajtja az eltűntet, hanem tényleg bajba kenik. A Kiss- ügyben is csak jóvá a bejelentés után próbáták feltérképezni, hogy váójában milyen ember is az eltűnt. Az ilyen ügyekben szükséges egyfajta empátia is a vele foglalkozótól, ez talán elősegítené, hogy ne csak frázisok, közhelyek pufogtatásává érez- zenek együtt a hozzátartozókká, hanem tegyenek meg minden szükséges intézkedést.- A hozzátartozóknak mire van joguk, lehetőségük ilyen alkalmakkor?- Sajnáatos, de tény, hogy a szülőknek, a hozzátartozóknak nagyon minimálisak a jogosultságaik. A jogi státust tekintve a szülők a Kiss-ügy- ben a sértett hozzátartozói, én pedig csupán az ő képviselőjük vagyok. A meglehetősen későn elrendelt nyomozásba beleszólásunk nincs, az iratokba is szívességi alapon tekinthettünk be. A jogi szabáyozásban ezen vátoztatni kell.- Ha már ennyi szó esett az eltűnések kapcsán Kiss Gábor esetéről, érdekelné olvasóinkat, hogy hol tart jelenleg az ügy?- Mindenekelőtt el kell azt mondanom, hogy a több mint másfél éves eljárás során eddig még nem tudjuk, mikor is vök a fiú halála beáktának az időpontja melyek voltak annak körülményá. Nem tisztázták azt sem, hogy mikor, milyen módon kenik a Dunába, meddig vöt vízben. Az iratokból az sem derül ki, hogy pontosan hol is talákák meg Gábor holttestét. Azt a személyt sem hallgatták meg - leg- áábbis jegyzőkönyv nincs róla -, aki megtalálta. Az utolsó hivatalos értesítés arról szól, hogy a benyújtott panaszomra jó néhány hónapja a Fejér Megyei Főügyészség elrendelte a nyomozást. Ez is a fiú holttestének megtááása után jóvá később következett be, s csupán — mint említettem - a panaszomra. De van még más is.- Nevezetesen miről van szó? — Szerintem elképesztő, hogy csak Dunaújvárosban olvashattuk el azt a jegyzőkönyvet, miszerint egy egerbaktai szemtanú arról beszéd, ő határozottan felismerte az eltűnést követő második nap reggelén baktai háza közelében a fiút, s szerinte betuszkoüák egy gépkocsiba Ezen a nyomon nem vizsgálódott senki... Félreértés ne legyen, az egriek esetében én nem azt kifogásolom, hogy nem tettek semmit az ügyben, ellenkezőleg, nagyon sok személyt hálgattak meg, felkutatásokban is részt vettek, de az álláspontom az, hogy mindezt nem szakszerűen tették.- Mit kell érteni ez alatt? — Bizonyos vagyok abban, hogy ha már az elején nem egy úgymond szokványos eltűnési esetként kezelik — ne feledjük, Eger ösztöndíjasáéi van szó, aki a megkérdezettek szerint jól tanát, nem volt rá jellemző a csavargás -, akkor talán a tragédia is elkeriilhető lett volna Az biztos, hogy tapasztátabb, rutinosabb emberre lett volna érdemes bízni az ügyet, nem pedig olyanra, akinek ez volt egy — nem is a legfontosabb — esete a sok közá. A ta- náság tehát: igenis speciálisan erre a szakterületre képzett rendőrségi szakemberekre van szükség, akik képesek eldönteni adott bejelentés és az információk alapos összegyűjtése, mérlegelése alapján, hogy melyek legyenek a legfontosabb teendők. Annak érdekében, hogy az eltűntet épségben viszontláthassuk. Akár államigazgatási, aká büntető- eljáásról legyen is szó. SZALAY ZOLTÁN ,,...nagyon fontos a személyi feltétel! Az, hogy ne kezdőkre, vagy a munkájukba esetleg belefásultakra bízzák az ilyen eseteket, hanem olyanokra, akik előzőleg speciális képzést kaptak. Olyanokra, akik nem harmadlagos ügyekként kezelik az eltűnéseket. ” A műkedvelő festő képei felidézik a város és a vár eltűnt világát es a B ár a Szvorényi utcában született, élete nagyobb részét a Servita utcai kis házban töltötte, szinte karnyújtásnyira az egri vá idő irta, koros falától. Hogy pontosabbak 5yünk, olykor-olykor a vastag falon be- i is, váaha ugyanis az évszázados kö- k közé vájt jókora helyiségben műkőid a váos ismert pékjeként tevékeny- dő édesapja sütőkemencéje. Ennek y része ma is látható, igaz, pókháló őtte be a jobb sorsra érdemes sötét üre- t, kis jóindulattal a szakma látványos úzeumát lehetett volna kialakítani itt.- Akkoriban a Föld-bástya volt a játszó- link - tekint fel a magasba a csöppnyi őlőlugas árnyékából vendéglátóm -, nem lt nap, hogy a pékség tetején át ne mász- n volna, fel oda. Sejtelmes vüág várt ott ár, s mi izgatott felfedezőként bóklász- nk, kutatgattunk a romok között. Táán nem véletlen, hogy később, ami- r má tudatosan használta a ceruzát, az setet, legtöbb alkotásán ennek a történelmi hangulatú résznek a képeit örökítette meg. Ám addig még sokat kelled tanulnia. Rajzkészségét már a 8-as, illetve az 1-es iskolában felfedezték tanárai, akik közül Lőrentd Ödönné biztatta leginkább ákotásra. I Láda ugyanis, hogy a fiút nem elégíti ki az, hogy kisiskolás módon lerajzoljon egy levesszűrő kanalat, A püspöki palota ezért hagyta hát kaTömlöc-bástya látképe landozni tanítványa fantáziáját. Az akkor hatodikos diák élvezte is, hogy bádan bánhatod a színekkel, a formákkal, s nemcsak a ceruzát, hanem a szenet, a vízfestéket is önállóan alkalmazhatta. Nem véleüen, hogy sorra nyerte a korosztályos rajzversenyeket. Ezek után önként adódod, hogy nyolcadik után képzőművészeti középiskolába adta be jelentkezését.- Nagy pofont kaptam akkor az élettől - komorodik el, miközben felidézi a hatvanas évek elejét. - Bár minden tekintetben teljesítettem a felvételi követelményeket, mégsem jutottam be a fővárosi képzőművészeti gimnáziumba. Helyhiánnyal indokolták a döntést, később döbbentem csak rá az elutasítás igazi okára. Ez származásomra vezethető vissza, apám ugyanis megrögzött maszek volt... Ifjabb Kutnyák Géza - jobb híján - a 4. számú AKÖV támogatásával autószerelő szakmát szerzett az annak idején még a Tábornok-házban működő iparitanulóintézetben. Később leérettségizett, majd a közlekedési vállalat nyomdájába került. Szabadidejében pedig az egykori szak- szervezeti székház rajz szakkörében tevékenykedett, ahová az amatőr festő, Hetessy Ferenc révén került be.- Itt ismertem meg a kvalifikáltabb festészet fortélyait, miután olyan művészek foglalkoztak velünk, mint Kishonty Jenő, Dargay Lajos vagy Szilágyi Elek. Ennek meg is lett az eredménye, mert számos helyen - így többek között Miskolcon, Dabason, s itthon, Egerben - közös tárlaton vehettünk részt. Bemutatás előtt nem kisebb személyiség, mint a főiskola rajz tanszékének két vezetője, Nagy Ernő, illetve Blaskó János zsűrizte a képeket. Idővel megszűnt a szakkör, helyette 1972-ben lédejöd a Megyei Művelődési Központban a Fiatal Alkotók Klubja, melynek Herczeg István és Reiner József mellett ő volt az egyik alapítója. Ez a kör annyiban tért el az előzőtől, hogy ide már kész alkotásokkal érkeztek a tagok, akik úgymond közszemlére tették vásznaikat, s ki-ki elmondhatta róluk a véleményét. Sokat lehetett tanulni ezekből a beszélgetésekből, szakmai tanácsokból. Azokban az években sorra születtek a hangulatos táj- és életképek, köztük az első olajfestmény, amelyen az akkori Hibay Károly utcát örökítette meg. De sorra került a Török fürdő, a korabeli Darvas, a Dobó, a Mekcsey utca.- Mind-mind alaposan megváltozott azóta - mondja az alkotó, miközben az ódon utcák régi arculatát nézegetjük nem kis nosztalgiával. - Akik manapság arrafelé járnak, nem is gondolnák, hogy milyen hangulatos, szép házak álltak ott. Akkortájt a Dobó utca egyik ilyen patinás épületében, a 20-as számú házban laKutnyák Géza megfestette a régi Török fürdőt is Gárdonyi Sándor 1964-ben készült portréja kott a nagy egri író fia, aki szívesen elbeszélgetett a hozzá be-betérő fiatalokkal. Kutnyák Géza 1964-ben egy ilyen alkalommal készítette el Gárdonyi Sándor portréját, amire már csak azért is büszke, mért napjainkban alig-alig akad kép, fotó róla.- Eredetijét, akárcsak a várról készült rajzaimat - újságolja -, nemrég felvittem a múzeumba, ahol Fodor László régész, valamint Deák Endre restaurátor azt tervezi, hogy a viadal 450. évfordulója alkalmából kiállítást rendeznek a helyi amatőr művészek alkotásaiból. Az én munkáim különösen illenek ehhez a jubileumhoz, mert az eltelt évtizedek során végigkövettem a vár felújítását, s még időben megörökítettem a korabeli Varkocs-ka- put, a Gergely-, illetve Dobó-bástyát. Ki más tehette volna ezt, ha nem az az alkotó, aki ha kilép a Servita utcai ház néhány négyzetméteres kertjébe, az Egri csillagok valós, illetve mesevilágának a közepén találja magát. Csak kézbe kellett a szerző FELv. venni az ecsetet... SZILVÁS ISTVÁN Ha ideje engedi, az ötvenes éveit taposó Kutnyák Géza ma is előveszi a festőállványt, s kiül vele a- parányi kertbe, hogy vászonra vesse a környező világ legszebb részeit. Mint ahogy tette évtizede- * ken át, amikor is megörökítette szülővárosa hangulatos utcáit, patinás házait, s a kis udvar fölé magasodó vár évszázadokat megért ormait. >rn .rj v . . , Múltidéző ecsetvonások
