Heves Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-06 / 156. szám

2002. JÚUUS 6., SZOMBAT 9. OLDAL Madridi jutalomút az Év JAM-diákjának Az egri Neumann-középiskola tanulóinak sikerei az önmegvalósítási programban Immár kilenc éve tevékenykedik a Junior Achievement Magyarország (JAM), amely az egész Európában érvényes alapítvány regionális szervezeteként a di­ákokat segítő önmegvalósítási program. A piacgazdaság fontosságáról, a vállal­kozások szerepéről és a gazdaság saját jövőjükre gyakorolt hatásáról nyújt is­mereteket. Az idén az Év JAM-diákja címet Lantos Áhim, az egri Neumann Já­nos Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium 10/E osztá­lyos tanulója nyerte el. Az intézmény 11/F osztálya három díjat érdemelt ki. got ahhoz is, hogy grafikono­kat készíthessek A JAM ügyvezető igazgatója, Jávorszky Iván (balra) nyújtotta a pályázatomban, át a szegedi ünnepségen az Év JAM-diákjának, az egri Lantos Valóban, ízlé- Áhimnak a jutalmat ses kivitelű pálya­munkával nyert Áhim. Ellentétben Az Év JAM-diákja címet magáénak tudó Lantos Áhim jutalmul az or­szágból egyedül vehet részt július 7-14. között a Spanyolország fővá­rosában, Macáidban rendezendő nemzetközi JA-diákkonferencián. Ő maga a Neumann két tannyelvű gazdasági-informatikai osztály ta­nulója. — Ötéves képzést kapunk—tájé­koztat Áhim -, ám hogy mire lesz majd jó az itt szerzett tudás, az még nem igazán tisztázott. Kapunk mindenesetre egy szakosított felső­fokú. nyelvvizsgát is, én angolból, ha négyes-ötös érdemjegyet szer­zünk belőle. Lehet bármerre to­vábbmenni: közgazdasági pályám is például. Engem az ügyvédkedés is vonz. Épp ezért megpróbálom forszírozni a magyart, a történel­met, hogy esetleg egyetem lehes­sen belőle. Rengeteg célom van, amivel szívesen foglalkoznék. Áhim azt is elárulja, hogy ő autó­mániás, most éppen egy Jaguar XL nőtt a szívéhez. Persze, kedveli a Mercedeseket is. A nyáron jár KRESZ-tanfolyamra, hogy majd a gyakorlati képzés után jogosítványt szerezzen magának. Az informati­ka is igencsak érdekli, alapszinten programokat is tud már készíteni. A sportban is járatos, néhány évig kosárlabdázott, ám immár a tenisz­hez pártolt át. Ami pedig a muzika­litását illeti, hetedik éve trombitál, a zeneiskola kamarazenekarában is fellépett párszor, az idén megpró­bálnak egy fúvószenekart létrehoz­ni.- Egyszóval, éled a mai modem fiatalok igencsak változatos, sűrű életét. De mit is jelent ez a cím: az Év JAM-diákja ?- A JAM a Junior Achievement Magyarországot jelölő mozaikszó — feleli. — Egy önmegvalósítási program, amely segíti a tanulókat. Az egész Európára érvényes alapít­vány hozta létre a magyarországi szervezetet. A JAM tiszteletben el­nöke, Nancy Goodman Brinker, az USA magyarországi nagykövet asz- szonya, elnöke Duda Ernő, a Solvo Kft. ügyvezető igazgatója. A JAM arm hivatott, hogy támogassa a di­ákokat a gazdaságtan minél köny- nyebb elsajátításában. Iskolai ke­retben is tanítják a programot, és minden gazdasággal kapcsolatos témakört felölel. S ami a legfőbb, hogy nem magyarul, hanem ango­lul tanuljuk ezt a tantárgyat. A szervezet újságjában, amit Dobóvá­ri Ivett tanárnőtől kaptunk, láttam meg az idei pályázati kiírást. A ta­nárnő, aki egyébként az Év JAM- tanára lett, azt mondta, ha angolul és magyarul is elkészítjük a pálya­munkát, akkor egy-egy ötöst ka­punk rá. Érdekből, gondoltam, mi­ért ne próbáljam meg? Nem nagy babérokra törtem tehát. Egyébként Dobóvári Ivett, aki egy éve oktat a mi iskolánkban gazdaságtant és angolt, nem is rossz eredményt ért el ezzel a programmai A 11/F osz­tályt is ő irányította, ők a JAM cég­versenyében a legjobb lógóval és a legjobb előadással nyertek, tulaj­donképpen az ötből három díjat hoztak el- A pályamunkád egri üzlet­emberről, Harmati Lászlóról szól. Miért őt választottad ?- Egerben elég hosszú élet- és pályautat bejárt üzletember, nyu­godtan kijelenthető, most van a csú­cson Rengeteg vállalkozása volt és van. Jelenleg ő irányítja az Eger East- West és az Eger-Invest Rt.-ket is. A szüleim révén ismertem őt már ko­rábbról is. Vá­laszthattunk a tényszerű leírás és az interjú kö­zött. Én az utóbbi mellett döntöt­tem, mert szerin­tem könnyebb el­készíteni egy in­terjút, és az egész szavahihetőbb. Emellett tudtam, hogy például az Invest Sportcent­rumot is ő hozta létre, ebből gon­doltam, hogy már eléggé jól állhat üzleti szempont­ból.- Mint középiskolás, hogyan készültél fel az interjúm, egy - ahogy mondod - csúcson lévő üz­letember megütíerjúvolásám?- Újságcikkekből tájékozódtam, rengeteget olvastam, hogy megtud­hassam, hogyan kell felépíteni egy interjút. Apum segített a kapcsolat- felvételben. Igazán segítőkész inter­júalanynak bizonyult, hiszen igen részletesen beszélt az életéről, a munkájáról, kaptam tőle alapanya­a megszokott „dolgozatjellegű” pá­lyázatokkal, az övé színes fotókkal, grafikonokkal és az egyes oldala­kon kéthasábos tördeléssel teszi vál­tozatossá formailag a gazdag tartal­mat. Az írás öt részre tagolódik: először kitér az egri vállalkozó éle­tére, tanulmányaira, munkájára, majd az Eger-Invest Rt. gazdálko­dására. A pályázat szerint ez voü az első magyar cég, amelyik az 1990-es évek első felében ki tudott jutni a Bé­csi Tőzsdére. Előbb jelent ott meg, mint a magyar tőzsdén. Akkoriban nem is nézték ezt jó szemmel... Ol­vashatunk még a pályázatban a cég növekedéséről, mindazokról az öt­letekről, amelyekkel újabb és újabb fejlesztéseket ért el az interjúalany. S végül szó esik szabadidejének el­töltéséről, legkedvesebb elfoglaltsá­gairól. A zárógondolatok frappáns összegzést adnak.- Végtére is mire jutottál, mi­lyen embernek, vállalkozónak is­merted. meg Harmati Lászlót?- Ő a tipikus példája annak: nem úgy működik a dolog, hogy va­laki kikerül az iskolából és azonnal az ölébe szórják a milliókat, hanem lassan, apránként, nagyon kemény munkával jutott fel a semmiből a csúcsra Rengeteget küzdött hajda­nán, hogy egyáltalán tanulhasson. S a megszerzett ismereteit kama­toztatni is tudta, hiszen elképzelé­seit képes volt megvalósítani. Az üzleti élet már egész korán része volt az életének. Diákként iskola- szövetkezet keretében társaival már kisebb boltot üzemeltettek. Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Főis­kolát végzett, majd több helyen dolgozott beosztottként, nem egy­ből lett igazgató. Kiderült, előfor­dult az is, hogy üzleti tevékenysége során átvágták, megrövidítették őt néhány millióval. Szóval, görön­gyös úton, de lassan eljutott a csúcs­ra Oda, amit egy mai középiskolás elképzelhet magának. Mindehhez nincs másra szükség - legalábbis, ahogy azt én tanulságként levon­tam -, mint dolgozni kell, kapcso­latokat keresni, létrehozni, fenntar­tani. De legalább ennyire fontos új és új ötletekkel előállni, fejleszteni, azokat megvalósítani és megtarta­ni. Ha egy mondattal kellene össze­foglalnom a véleményemet Harma­ti László életútjáról, akkor a pályá­zatom címét idézném: A munkám a hobbim, a hobbim a szórakozá­som. Ez az ő mondása, hiszen az a filozófiája: úgy kell élni, hogy él­vezzük azt, amit csinálunk.- Mivel díjazták a pályázato­dat, mi a jutalma az Év JAM- diákjának? — A Különös helyek, elbűvölő tá­jak című szép kötet gyönyörű fo­tókkal, a Reader's Digest kiadásá­ban. Aztán vásárlási utalványt nyújtott át Jávorszky Iván, a JAM ügyvezető igazgatója Szegeden, a június 19-i díjátadón. A legnagyobb jutalom az az út, amit az európai JA-konferenciára nyertem Madrid­ba Júhus 7-től 14-ig tart. Megírták, feltétlenül vigyek nyakkendőt, öl­tönyt, mivel az első három napon reggel 8-tól délután 4-ig különböző vállalatokat látogatunk. Olyan cé­gek belső életével ismerkedhetünk, mint a Federal Express (Fedex), a Warner Bross, a Hewlett Packard, valamint igen ismert bankoknál is megfordulunk. Európából 30 or­szág pályázatnyertesei vehetnek részt a tanulmányúton, majd az azt követő JA nemzetközi diákkonfe­rencián. Lesz mód könnyedebb programokra, ismerkedésre is. Még arra is ügyeltek a szervezők, hogy ha egy országból ketten érkezné­nek Madridba, akkor külön szo­bákban helyezzék el őket, hogy gyakorolhassák az idegen nyelvet. Áhim természetesen biztos ab­ban, hogy rengeteg új élménnyel, ismerettel gazdagodva tér majd ha­za, s már most kész a terve: akivel csak lehet, megosztja madridi ta­pasztalatait. SZALAY ZOLTÁN Az idei JAM-pályázatokon nagy sikert aratott egri, neumannos diákok JAM: rövid tények Az elmúlt kilenc évben hazánkban 31 ezer diák tanulta programjainak valamelyikét. Tízezer fia­tal találkozhatott az ország vezető üzletemberei­vel. Kilencezren a piacgazdaság alapjaival is­merkedhettek meg, s 91 település diákjai vet­tek részt országos és regionális rendezvényein. Összesen 14 oktatási programot ajánlanak a különféle tanintézményeknek. Megyénk középiskolái közül Egerből az Andrássy György Közgazdasági Szakközépiskola, a már említett Neumann és a Szilágyi Erzsébet Gim­názium, Füzesabonyból a Remenyik Zsigmond Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, Gyöngyösről a Berze Nagy János Gimnázium csatlakozott a JAM-hoz. __ ___ SIKE SÁNDOR A z apák kötelessége A mindenkori hatalmat képviselő, illetve megtestesítő hatósá­gokhoz és szervezetekhez a legkülönfélébb lehet a viszonyunk. Alkat kérdése is ez bizonyára, na meg az életút során bekövetke­zett történéseké. E sorok írójára nagy hatással volt például, amikor a hatvanas években - úgy ötödikes tanulóként -azt az „ígéretet” kapta a körzeti megbízottól, hogy társaival együtt a patkányoktól zsúfolt rendőrségi pincébe záratik. Történt mindez azon oknál fogva, hogy ez a bizonyos tizenéves csapat a téeszcsé egyik szalmaka­zaljának tövében ízlelgette az éppen piacra dobott Fecske nevű füstszűrös cigarettát. Ezen a helyen nyugodtan megvonhatom, hogy a hivatalossá­gokkal szembeni félő „tiszteletemet" hosszú időre meghatározta a rendőr által felvillantott rémséges lehetőség. Mert ahol patkány van, ott ki tudja, mi minden fordulhat még elő, nem beszélve ar­ról, hogy egy ilyen szituációban lőttek volna a nyári szünet még hátralévő másfél hónapjának, ami barátok közt is legalább négyszáz órányi focizástól való elesésnek felelt volna meg. Ami pedig a Pákozdi néven beszervezett emberrel történt egy évtizeddel korábban, az ennél a ma már naivnak ható fenyege­tésnél jóval komolyabb volt. Fia elbeszélése szerint legalábbis to­vábbi kilencévi börtön - a már letöltött háromra - vagy a besúgó szerep vállalása volt a tét. Saját gyávaságomat ismerve számom­ra az egy-két napra való patkányos pincébe záratás víziója is ele­gendő lett volna arra, hogy sok mindent vállaljak, s hol van eh­hez kilenc nehéz esztendő? Azt pedig ne feledjük: a beszervezés­kor 1956-57-et mutatott a naptár, kutya kemény magyarországi évek kezdetének időpontját. Három és fél évtizeddel a kis híján felgyújtott tszcs-tanyai tör­ténések után persze az ember már nem az, aki 1965 táján volt. Ennyi idő okát apránként kiiktat magából félszeket, ne adj' is­ten, bátorrá válik. Nem véletlenül persze, hanem a tapasztalat okán. Látja, hogy a hatóságot is emberek alkotják, akik gyarlók maguk is. Lehet ellentmondani, rákérdezni, különösen, ha eze­ket az ellenvéleményeket már maga a jog is lehetővé teszi. A vi­lág nem statikus, nem állt meg '65-nél (’56-'57-nél). Ha például ugyanaz a rendőr a hetvenes évek végén előállt volna azzal az ötlettel, hogy annak idején nagyot tévedett, amikor nem csukott minket a pincébe, de itt az ideje, hogy pótolja mulasztását, bi­zony, gúnyos mosoly lett volna az osztályrésze, valami olyan kí­sérő szöveggel, hogy „törzszászlós elvtárs, hol él maga?”. Ez az a pont, ami miatt nem egészen értem a Pákozdi nevű beszervezett embert. Ahogyan vele az ötvenes években elbántak, az gyalázatos és mélységesen megalázó volt. (Tegyük hozzá azt is, hogy ez a gyalázat a rendszernek a lényegéből fakadt.) Az sem lehet különösebben kétséges, hogy annak, akit egyszer rávet­tek a jelentések készítésére, túl sok választása már nem maradt - egészen a rendszerváltáshoz kőzett időpontig. Lázadhatott persze titokban, írhatott fals, használhatatlan jelentéseket, és mondhat­ta azt környezetének, hogy előttem óvatosan beszéljetek. No de mi van a máig tartó utolsó másfél évtizeddel? Ez itt a nagy kérdés. Az érintett életkora és a megváltozott körülmények alapján állást, nyugdíjat, meglévő egzisztenciát már nem koc­káztatott, fia is sikeresen befejezte az egyetemet, és a politikai pályán kezdett aktív tevékenységbe. Az erkölcsi zsinórmértéknek nevezett apának látnia kellett, hogy mint ível felfelé gyermeke pályája, hogyan jut a miniszteri bársonyszékig, és még tovább. Nem kellett volna legalább ebben a pillanatban szólnia? Azt mondani: „Zoltán! Tudjál róla, hogy engem annak idején belekényszerítettek a III/III-as ügynöki hálózatba, jelentéseket ír­tam 33 hosszú esztendőn át, s még a rendszerváltás után is fe­nyegetve éreztem magam. E szerint intézd dolgaid a politikával. Ha gondolod, tárd fel múltamat, tégy, ahogy jónak látod!" Az apák tetteiért persze a gyermekek nem tehetők felelőssé, de az apáknak meg kellene védeniük gyermeküket. Ez morális köte­lességük. Hír(telen)kék... A rendszerváltás óta valamennyi kormányfő igyekezett megerősítem a Miniszterelnöki Hivatalt: mára egy egész futballcsapatot tesz ki az ott tevékenykedő politikai államtitkárok száma. Medgyessy így már labdába sem rúghat... * Az amerikai Las Vegas polgármestere, Oscar Goodman azon gon­dolkodik, hogy a városban - a világon elsőként - létrehozza a maffia­múzeumot. Végre kiderül: ki fia a maffia... * A hazai pénzváltók kétharmada úgy döntött, hogy júliusban már nem nyitja ki üzletét, mert a szigorodó előírások miatt csak ügynök­ként folytathatták volna tevékenységüket. Három per három arányban pedig nem érdemes... * Az egyik norvég író, Tor Halstvedt most Az elutasított című nap­lójában mutatja be harcát a könyvkiadókkal, akik eddig kétszázöt­venszer dobták vissza kéziratait. Ember küzdj, és bízva bízzál... * A román főváros, Bukarest egyik klinikáján az orvosok takarékos- sági szempontból vodkával gyógyítják a lábadozó szívbetegeket. Mindig tudtuk: kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben orvosság... ____________________________________________________________________________(SZILVÁS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom