Heves Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-08 / 132. szám
10. OLDAL HÍRLAP 2002. Június 8., szombat M A G A Z C sizmadia Tibor vezetésével az első évadot zárta az egri Gárdonyi Géza Színház társulata. A nézők — akik követték a társulat repertoárját, látták a bemutatókat — új szemlélettel találkozhattak: tartalomban, stílusban, értelmezésben is mást kapott a közönség, mint eddig. Új útkereső színház: a hagyomány és a másság tánca Hiba lenne egyszerű jelzőkkel minősíteni a most befejeződött évadot. Nem volt jó, nem volt rossz. Új útkeresés jellemezte a direktort, a társulat tagjait, a többnyire az egriek által ismeretlen vendégrendezők munkáit. Nagy vonalakban talán úgy jellemezhetnénk ezt az évadot: a hagyomány és a másság táncát láthatták a nézők. Már az évad darabjainak meghirdetésekor lehetett tudni, hogy új szemlélet költözik a színház falai közé: a főként az iskolaváros arculatához illő magyar és világirodalmi remekek színpadi megjelenítése, továbbá a nézők által olyannyim kedved zenés nagyoperettek helyett kevésbé ismert és játszott darabok kerültek előtérbe, s már a kiválasztásuk is jelezte a változást. Nagyobb szerepet kaptak a gyermek- és családi előadások, s kifejezetten nagy jelentőséghez jutottak a fővárosi „sztárszínészek”, akik szinte kivétel nélkül szerepeltek nagyszínpadi bemutatókon. Az évad nyitódarabja a Diótörő volt. A Csizmadia Tibor rendezte zenés családi játék mozgalmas, színes, emlékezetes estét nyújtott, attól függetlenül, hogy a meleg őszi estéken hiányzott a tél meghitt, karácsonyváró hangulata. A fülbemászó dallamok, a gyermekkor emlékképeinek felvillantása, a mesekönyvek színes képeinek „fellapozása” sok kellemes pillanatot szerzett. A sikerben nem kevés része volt Murányi Tündének, aki újfajta arculattal gazdagította a színházat: az Egér királylány mindent elsöprő, felszabadult játéka új lehetőségeket mutatott meg a színészi munka területén. Molnár Ferenc: Az ördög című darabját (rendezte: Csiszár Imre) két ismert név tette vonzóvá: Nemcsák Károly és Gregor Bernadett szereplését sokan várták. A színpadi mű igazi értéke viszont a feszültséghelyzetek megteremtése volt: az a dráma hangulat, amely önvizsgálatra késztette a nézőtéren ülőket. A molnári igazságok kimondása okán helyenként nem igazán lehetett eldönteni, komédiát vagy tragédiát láthattunk. Emberi volt, s ez érték e világban. Az előre meghirdetett Száz év magány helyett a télen egy Tennessee Williams-dráma, a Macska a forró bádogtetőn következett. A Bal József rendezte mű sokak véleményét megosztotta. A családi dráma hömpölygő folyamában inkább egy folytatásos tel- eregény képkockái tűntek fel, s nem a Williams-re jellemző jól szerkesztett drámai csúcsok. Volt, akik számára a „kis magyar Amerika” túlzottan életidegennek tűnt, míg mások nagyon is tetszéssel fogadták a hazug, képmutató világ eme kifejezésformáját. Az évad elsöprő sikerű bemutatója tavasszal következett: a Szegvári Menyhért rendezte Revizor mind értelmezésében, mint képileg és színpad-technikailag osztatlan elismerést hozott. Újlaki Dénes és Görög László kettőse igazi modern társadalmi szatíra volt. Még aki a puszta szórakozás kedvéért ült is be a nézőtérre, az is kénytelen volt szembesülni a* kor nevetséges, mindent pénzzé és hatalommá tevő törekvésével. S történt mindez akkor, amikor egy ország a választásokra készült. A színház lám betöltötte a tőle sokszor számon kért és megkövetelt, tükröt tartó és igazmondó szerepét. Az évad végén mutatták be Pécsi Ildikó rendezésében az Egy csók, és más semmi című békebeli zenés darabot. A mű nem tartozik - ismert slágerei ellenéMégis kitörő tapssal fogadta a közönség, amely mutatja a zenés játékok kedveltségét és feltételek nélküli elfogadását. Végül pedig a közönség egy igazán jól feldolgozott, de nem tömegműfajnak szánt előadást láthatott: Mácsai Pál rendezésében mutatta be a Madách Színház társulata a Mi újság, XX. század?-ot, amely az irodalmi színpadokra jellemző igényességgel tallózott az elmúlt század újságcikkei között, egy teljes történelmi képet nyújtva ezzel. ma. A sikerben része volt a Gör- geyt alakító Venczel Valentin játékának, aki egy sokat vitatott történelmi személyiség vívódását tárta elénk. A történelmi szerepformálás és az ember felelősségvállalási kényszere között élő figura az évad egyik legmélyebb és legteljesebb jellemábrázolása volt. A legnagyobb viharokat kiváltott darab viszont kétségkívül a Galambos Péter rendezte Férjeknek járt ki. Ezt az előadást nem lehetett szó nélkül hagyni, s nem lehet róla közönyösen szólni. Nem volt ritka, hogy az előadás szünetében távoztak a nézők, s az sem, hogy valaki így szólt: végre egy színház, amely az életről szól, a maga naturális valójában! Lehet vitatkozni, hogy mennyire szabad egy előadásnak ennyire szű- retlennek lenA Diótörő egyik emlékezetes jelenete: Dimanopulu Afrodité és sokan mások re sem — az igazán populáris darabok közé. Hiányzik belőle az emelkedettség, a nagyoperettekhez szokott közönség által szeretett elegancia, helyébe egy sokkal polgáriasultabb világ lép. A Stúdiószínpadon már egyértelműbben nyomon követhető a formabontás. Bár az évad első bemutatója, a Beke Sándor rendezte Görgey egy klasszikus, szép feldolgozás^ emberi ihletettségű drám, van-e erre b e f gadókészség? FOTÓ: GAL GÁBOR „„ , Am az kétségkívül a Férjek érdeme, hogy még a bemutató után hónapok múltán is spontán színházi vitákat keltett, érvek és ellenérvek sorakoztak a rendhagyó előadás és rendezés mellett és ellen. A Stúdiószínpadon a legkisebbeknek szólt a Murányi Tünde rendezte Csizmás Kandúr. Az interaktív színház szerepeit a gyermekek osztották, s a siker is az ő aktív közreműködésükön múlt. A kicsik vették a lapot, s a színészek is helytálltak e különös játékban. A monodráma-fesztivál részeként mutatták be Nádasy Erika egyszemélyesét, a Szegvári Menyhért rendezte Én, Shirley-t A hatalmas lélegzetvételű monodráma a sikerfilm színpadi változata. A nő ébredésének története Nádasy Erika előadásában az asszony himnuszává válik. Kimagasló teljesítmény, amely talán kevesebb publicitást kapott, mint megérdemelte volna. A színházi bemutatók mellett az évad része volt a már emlegetett sokszínű és változatos monodráma-fesztivál, továbbá a rendszeresen meghirdetett koncertek és táncszínpadi produkciók. Az elmúlt tíz hónap az együttélés próbája volt. Sikerekkel és rétegdarabokkal. A nézők új rendezőket, újfajta színházszemléletet ismerhettek meg, sztárszínészek játékát láthatták. A nagyoperettek szereplőgárdája az idén nem jutott fellépési lehetőséghez, mint ahogy az iskolák kötelező irodalmi olvasmányélményeinek színházi feldolgozása is kevésbé kapott hangsúlyos szerepet. S hogy milyen is lesz a színház új arculata, arról talán most még elhamarkodott lenne vélemény alkotni. Várjuk a nyári játékokat és a következő évadot. SZÚROM! RITA „Sosem gyötrődtem, sohasem kínlódtam Csaknem negyedszázadot töltött második munkahelyén a Gyöngyszöv Áfész nemrégiben nyugdíjba vonult elnöke, Rohánszky Ferenc. Ebből az alkalomból beszélgettünk a hátrahagyott évtizedekről, a kereskedelem és a világ változásairól. Mert az egyetlen örök a változás, és ez bármennyire közhely: igaz. Illetve, ta Ián mégsem egészen az. Hiszen egy dolog biztos: a le köszönt elnök továbbra is csak a Gyöngyszöv üzletei ben vásárol majd. Azt mondja, ez az egy egészen bizto san nem fog megváltozni. Sosem voltam sztorizós alkat, ezen már nem változtatok. Különben is, ennyi idő alatt olyan sok minden történik az emberrel, hogy abból nem lehet kiragadni egy két emlékezetes pillanatot. Az biztos, hogy szép évek voltak. Pontosabban évtizedek - mondja Rohánszky Ferenc, amikor elnöki irodájában találkozunk. A legutolsó munkanapján. Asztalán pedáns rend, naptár, jegyzetlapok, minden, ami egy szokványos íróasztalon dukál. Mintha nem is percek kérdése lenne, hogy eljöjjön, aminek jönnie kell: az elnöki tisztség átadásáról szóló dokumentum aláírása. Addig azonban még van idő szót váltani.- Tizenhárom esztendeig a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál voltam osztályvezető. Aztán 1978- ban megkerestek a párt- és társadalmi szervezetek - mert nincs ezen mit tagadni, akkoriban ez így működött -, hogy vállaljam el a Gyöngyszöv Áfész elnöki tisztét. Mondván, egy beruházásokra, fejlesztésekre „ítélt” cégnél jól hasznosíthatnám a tapasztalataimat. Két nap gondolkodási időt kértem, aztán belevágtam. így, utólag már elmondhatom: nem is egészen tudtam, hogy mire vállalkozom - idézi fel a kezdeteket az elnök. - Nem el- sősorban szakmailag jelentett nagy kihívást és sok nehézséget, mert osztályvezetőként elég komoly gyakorlatra tettem szert, üzemszervező szaküzemmérnöki végzettséggel a zsebemben szakmai elméleti gondok sem adódtak. No, azért korántsem tudtam mindent, gyakorta megesett, hogy a napi munka után otthon csak hajnaltájt esett ki a kezemből a szövetkezeti törvény, vagy az Áfész szervezeti és működési szabályzata, vagy egyéb jogszabályok tömkelegé. Mert ebbe is bele kellett rázódni. Mégis, sokkal inkább a személyi, emberi tényezők miatt emlékszem úgy a kezdetekre, mint nehéz időkre. Amikor ide jöttem, megkérdezték: kivel akarok dolgozni, ki legyen a helyettesem. Mondtam, hogy fogalmam sincs. Aztán összehívtam a kollektívát, és elmondtam: nem érdekel, hogy korábban ki kinek az embere volt, nálam csak egy számít, és az az elvégzett munka. Egy idő után az emberek megértették és tapasztalták is ezt. Persze, akkoriban több mint száz bolt tartozott a szövetkezethez, ezeket is egytől egyig végigjártam, bemutatkoztam, megismerkedtem az ott dolgozókkal. Egy-két év után éreztem igazán azt, hogy most már sikerült elfogadtatni magam. Mit mondjak, a hetvenes évek végén az országban több mint ötszáz áfész működött, mára alig kétszáz maradt. Öt éve még a megyében is tizenegyen voltak, ma hatan működnek. Ezek beszédes számok. A '78-tól '90-ig tartó munka eredményének bizonyítékai. S hogy nagyot ................■~-rrr UgTOttWlk OZ „ Most már a családom, az unokáim -a 11 éves Kata és a hétesztendős Soma - kerülnek a mindennapok középpontjába. Annál inkább is, mert nagyon sokat köszönhetek a családomnak, rengeteg segítséget, kitartást, erőt, bátorítást.” Valóidőben? ban. Rohánszky Ferenc szerint ugyanis a rendszerváltásig minden ment a maga útján, azok gazdaságilag jó, kiegyensúlyozott esztendők voltak a szövetkezet életében. Olyan évek, amelyekben a folyamatos fejlesztések, a sok munka és a nyolcvanas évek derekán elsők között bevezetett új üzemelési forHÉVJE8Y ______________ Ro hánszky Ferenc A Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál osztályvezető 1965-től. A Gyöngyszöv Áfész és a Vámosgyörk és Vidéke Szövetkezet 1977-es egyesülését követően, 1978-tól vezeti a Gyöngyszöv Áfészt. Egyéb funkciói: ÁFEOSZ-elnökségi tag Tisza-Coop Rt. igazgatóság Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke Kitüntetések, elismerések: 1982: SZÖVOSZ Kiváló Szövetkezeti Munkáért 1984: Munka Érdemrend ezüst fokozat 1990: Magyar Köztársaság Csillagrendje 1992: Szövetkezeti Érdemrend 2001: Szövetkezetért Életút Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete .Álunkavállalókért Oklevél” 2002: Polgárvédelmi Emlékérem több évtizedes munkája elismeréseként. mák meghozták az eredményt. Aztán ki- lencvenben egy csapásra megváltozott minden.- Megjelentek a magánboltok, aztán a nagy üzletláncok. Hogy mást ne mondjak, most Gyöngyösön hét multi van jelen. Ez azért egészen más helyzet. Nagyon kellett igyekezni, hogy egyáltalán talpon maradjunk.- Akkoriban nem gondolt arra, hogy inkább magánzóként folytassa a munkáját? Hiszen nagyon sokan éltek a lehetőséggel...- Kilencvenkettőben átalakították az egész szövetkezeti törvényt, ekkor engem is újra kellett választani. A tagság egybehangzóan, ellenszavazat nélkül Az utolsó percek a megszokott íróasztal mögött. Janusz-arcú az elválás fotó: suha péter erősített meg a tisztségemben. Ilyen csapatban öröm dolgozni, ezt teljesen komolyan mondom. Jó munkatársaim voltak, vannak, akikre büszke vagyok. És talán nem szerénytelenség, de van is mire. Jelenleg a szövetkezetnek 22 saját üzemeltetésű és 33 bérbe adott egysége van. Egy stabilan, jól működő, komoly vagyonnal rendelkező szövetkezetét hagyok magam után, amelyiknek tartozása nincs, viszont lekötött pénze van. Nekem pedig immár a pihenés dukál. Októberben 62 éves leszek. Egy újabb ötéves ciklust már nem szerettem volna vállalni, az meg tisztességtelen lett volna, hogy egy-két évre maradok, aztán bejelentem, mégsem folytatom. Ez így van jól. Tudomásom szerint a munka szláv eredetű szó, kínlódást, gyötrődést jelent. Nekem volt olyan szerencsém, hogy itt sosem kínlódtam. Persze, mindezzel együtt is Janusz-arcú dolog ez az elválás. Egyrészt öröm, az eredmények és az elkövetkező pihenés miatt. Másrészt azért egy kicsit bizonytalan ilyenkor az ember, hogy miként is lesz holnap, mit is kezd majd az idejével. Negyvenhárom év munkaviszony után azonban elkél már a nyugodtabb, békésebb élet. A kötődés persze azért megmarad. Ha másban nem, hát abban, hogy eztán is kizárólag a Gyöngyszöv boltjaiban fogok vásárolni... _______________________________<««*)
