Heves Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-27 / 148. szám

mUM 2002. Június 27., csütörtök 2 3 11. OLDAL P F . Egy cica halála Véletlen passzió1 Ősszel került hozzánk. A hideg té­li napokon békésen szunyókát a jó melegen. Aztán eljött a várva várt tavasz. Egyre többet volt a szabadban, új illatokkal, új han­gokkal ismerkedett. Felébredt benne az ősi vadászösztön. Még nem merészkedett messzire, a gazdi hívó szavára nemsokára megjelent. Aztán egy napon hiába hívta a gazdi, nem jelentkezett. Másnap találtuk meg a tetemét a kert ele­jén, egy szőlőtőke mellett. Első pillantásra sértetlennek látszott, majd felfedeztük kis tes­tén az árulkodó jelet: egy apró lyukat. Szegény VÜK, hát így vé­gezted Te is, mint pár évvel ez­előtt Murri, a szürke kandúr. Ak­kor volt, aki azt mondta: - Tálán összetévesztette, aki ezt tette, egy nyúllak VUK-nak vörös volt a bundája, mint a rókának. Talán Őt is összetévesztette vele? A postagalambot vajon mivel té­vesztette össze? Az is hasonló sorsra jutott. Aztán elgondolkodom. A poli­tikai csatározásokban embereket vernek félholtra. Egy bankban ár­tatlan embereket lőnek le. A strandon, ahol több száz ember tartózkodik, brutálisan összever­nek egy fiatal fiút. Ha mindezek megtörténhetnek, akkor miért ne lehetne pusztán kegyetlen pasz- szióból lelőni egy szegény Ids ál­latot belterületen, ha már az em­berélet sem számít! ! ! Szabó Vilmosáé Aldebrő, Árpád a. 82. Mindig az utas hibás? Június 8-án (szombaton) dél­előtt, miközben a 11-es számú helyi járatú buszon (rendszám: BRF-909) utaztam hazafelé, meg­döbbentő és felháborító szituáci­ónak lettem szem- és fültanúja, ami egy utas és a buszvezető kö­zött zajlott le. Mivel szombat volt, az első ajtón kellett felszáll­ni. A postai megállóban - mint mindenki nagyon jól tudja - elég sok a felszálló és a sofőrnek ne­héz dolga van, hogy mindenki menetjegyét figyelmesen ellen­őrizze. Egy fiatalember felszállt az első ajtón és teljesen a busz hátulján foglalt helyet. Azt ponto­san nem láttam, hogy volt-e me­netjegye, mindenesetre felhábo­rító volt, ahogy a buszvezető rea­gált. Kilépett a vezetőfülkéből és arrogánsán hátrakiabált: „Az a fi­atalember a menetjegyével mász- szon már előre!” Miközben az úr elindult a sofőr felé, a következőt hallhatták az utasok (idézem): „Melyik disznóólból szabadult maga?” S ezt még kétszer, há­romszor elismételte. Az úr, aki­nek a kérdést szegezték, szó nél­kül leszállt a buszról, amin nem is csodálkozom, mert valószínű én is hasonlóan cselekedtem vol­na, még ha lett volna érvényes menetjegyem, akkor is. Minden utas tisztában van ve­le, hogy a buszvezetőknek hétvé­genként az a dolguk, hogy ellen­őrizzék az utasokat. Nem is az itt a probléma, hogy a munkájukat végzik - hisz természetesen ez a dolguk -, hanem az, ahogyan végzik. Illetve, elnézést, rosszul fogalmaztam. Itt most egy bizo­nyos buszvezetőről van szó. Nem írnám ezt a levelet, ha ez csak egyszer fordult volna elő, de az a szomorú valóság, hogy ez rendszeresen így van. Valahány­szor ezzel a vezetővel utazom, mindig van valami affér közte és az utasok között. Természetesen a menetjegy nélkül utazók is hi­básak, de itt nem erről van szó. Ez a foglalkozás ugyanis nagy­mértékű toleranciát kíván, nem pedig arroganciát. Ha zavarja az utasok jelenléte, válasszon más pályát magának, valami olyat, mely során nem kell sok ember­rel találkoznia, és alkalmazkod­nia hozzájuk. Mert ha végiggon­doljuk, mi nem azért fizetünk 800-1600 Ft-ot buszbérletre, hogy úgy' beszéljenek velünk, mint egy kapca ronggyal. Nem tudom, a „Tisztelt Buszvezető úr” hogyan érezné magát, ha ő állna az utas helyében és neki szólna hasonló sértő megjegy­zés. Továbbá, gondoljuk végig azt is, hogy nemcsak a sofőr van az utasokért, hanem az utasok is a sofőrért. Ha mi nem lennénk, neki nem lenne munkája... [név és cím a szerkőben) Tisztelt Utasunk! Tájékoztatjuk Önt, hogy az olvasói levelében megfogalmazottak kapcsán társaságunk az eset összes körülményét számba vevő, részletes vizsgálatot végez, melyhez rendkívül fontos­nak tartjuk az „első kézből” származó információkat. Kérjük az ügy­ben érintett - általunk ismeretlen - fiatalembert: amennyiben mód­jában áll, illetve lehetősége van rá, úgy szíveskedjen cégünk személy- szállítási üzletágát megkeresni. Ezen túlmenően tisztelettel számí­tunk mindazon utasaink konkrét visszajelzésére is, akik az adott já­raton utazva ügyfeleink voltak. Az Agria Volán Rt. vezetése nagy hangsúlyt fektet arra, hogy munkatársaink az ügyfélkapcsolatok te­rén megfelelő magatartást és kommunikációt tanúsítsanak. Úgy tű­nik: olykor-olykora kudarccal is szembesülnünk kell. Tisztelettel: Agria Volán Rt. Gyermeknapi nosztalgia-majális Május 24-én délután az Eged-hegyi Lovastanyán tartottunk gyermek­napi nosztalgia-majálist értelmi fo­gyatékos gyermekeknek, felnőttek­nek, melyen 125-en vettek részt, szüleik, gondozóik kíséretében. Megtiszteltek jelenlétükkel meg­hívott vendégeink az Egri Barátnők Klubja részéről és a városi önkor­mányzat részéről. Ellátogatott hoz­zánk az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) elnök asszo­nya, Gyene Piroska is. Megpróbál­tuk a ’60-as évekbeli gyermeknap­ok hangulatát felidézni a játékos versenyekkel, a fűbe terített, pokró­con ülve fogyasztott gulyással. Lát­ni s láttatni akartuk, hogy milyen kevés és milyen egyszerű dolgok kellenek ahhoz, hogy sérült gyer­mekeinknek örömet szerezhes­sünk. Volt zsákban futás, kötélhú­zás, lufifújó verseny és pizzaevő verseny. A hangulatot fokozta, hogy a szülők, gondozók is bene­veztek a játékokba. A győzteseket apró ajándékok­kal díjaztuk. Közben elkészült a bográcsgulyás, amit mindenki jó­ízűen fogyasztott el. Ezzel még nem ért véget az önfeledt játékos délután, mert sétakocsikázás kö­vetkezett, s aki akart, lovagolha­tott. Olyan gyorsan elrepült ez a néhány óra, hogy el is felejtettük, hogy napok óta attól féltünk, ne­hogy essen az eső. Ezúton is szeretnénk támogató­inknak megköszönni, hogy adomá­nyaikkal hozzásegítettek bennün­ket ahhoz, hogy 125 sérült emberke életének egy napját szebbé, kelle­mesebbé tehettük. Újabb élmények­kel térhettek haza otthonaikba, s lé­lekben gazdagabbak lettek. Támo­gatóink voltak: Fülöpné Mátyus Zsuzsa Eger, Pásztor-Hús Kft. Eger, Rádi Pékség Eger, Cseh Zsigmond Mezőtárkány, Szűcs Szilvia Felsőzsolca, Kövendy Szabolcsné Eger, Barátnők Klubja Eger, Bene Ti­vadar Eger, Balázs László Eger, Har­lekin Édesség Nagyker Eger. Radies Istvánné elnök ÉFOÉSZ Heves Megyei Elnöksége nevében Nyílt koldulás Az egri buszpályaudvaron több­ször találkozni olyan fiatalokkal, akik papírcédulán közlik, hogy siketek (némák), és e toll megvá­sárlásával, ami 200-300 forint, segítsük őket. A SINOSZ-ban megtudtam: minden siket és na­gyothalló arcképes igazolvány­nyal rendelkezik, fogyatékossági támogatásban részesül. Mivel ezek az emberek ilyennel nem rendelkeznek, nem tartoznak közéjük. Magyarul: nyílt koldu­lást folytatnak. Ha megfigyeljük, még a száját is bezárja szorosra, de azt megérti, ha igazolványt kérünk tőle. De az természete­sen nincs. Vigyázzunk értéke­inkre, óvakodjunk a csalóktól! (Név és cím a szerk.-ben) Az OBI levizsgázott nálam Történt ez év június 13-án: mint mindenkit, engem is érdekelt a megyeszékhelyünkön megnyíló új üz­letközpont. Az új és szép dolgok engem is vonza­nak. Nem akartam semmit vásárolni, csak érdekelt az új áruház. Az ajándék vödröket a már távozó vá­sárlók nagy örömmel hozták a kezükben, az egyéb vásárolt árukkal együtt. Annak rendje és módja sze­rint kivártam a megérdemelt bejutási lehetőségem. Első benyomásom a vártnál jobb volt. Az el­adók kedvesek, készségesek és segítőkészek vol­tak, bármelyik osztályon minden kérdésre vála­szoltak. Körülbelül félórás sétám befejeztével úgy döntöttem, hogy a kertészeti kijáraton távozom vá­sárlás nélkül. Mivel nem volt nálam kocsi és kosár sem, így a bevitt kis utcai táskámmal és szaty- orkámmal kisétáltam. A kijárat után talán 5 méter­re egy hang eléggé hallhatóan szólalt meg: uram, megmutatná a táskáját? Mikor visszanéztem és megláttam a biztonsági őrt, még nem tudtam, hogy nekem szólt. Mikor felém indult, már egyér­telmű volt a támadás. Az emberek összenéztek, hogy kinek is szól ez a sértő kérdés. Már talán mu­togattam is a táskámat, mire észhez tértem, és megjegyeztem az úrnak, hogy nem tartom kor­rektnek és emberségesnek az intézkedését. Majd ecseteltem a nyilvánosság előtti viselkedését. Aján­lottam, hogy vigyen a főnökéhez. Azt megtehetem — hangzott a válasz -, de ez nem változtat a hely­zeten. Útban az iroda felé még tájékoztatott arról is, hogy ő bárhol ellenőrzést tarthat, még a parko­lóban, az autókban, sőt a jogosítványomat is elkér­heti. Ezután a főnökének is előadtam az engem ért sérelmet, aminek persze nem volt semmi alapja. Kipakoltattak a táskámból és a zsebeimből. Éz- után elnézést kértek és elköszöntünk. Én nem azért fogtam tollat, hogy munkájukat bíráljam, hanem azért, hogy véleményem szerint az intézkedésük hibás és sértő. Nem lett volna semmi kifogásom, ha pl. halkan odajön, és azt ké­ri: uram, velem jönne az irodába? Akkor talán az ismerőseim is rám mertek volna köszönni. Sértőnek találom az emberekkel való bánás­módot, a körülményt és a brutális embertelensé­get, úgy gondolom, hogy ha mindennap csak egy­szer követik el ezt a megalázó viselkedést, akkor lassan elfogynak a vásárlók az OBI-ból. Sajnálom, hogy már az első napon a vásárlókat ilyen csúnya meglepetés éri. Volt OBI-látogató (név és cím a szerk.-benj Szépasszony-völgy: honnan a név? Köztünk élnek az ősi mítosz személyei A Szépasszony nem egyszerű jel­zős főnév (így: szép asszony), ha­nem tulajdonnév. Ezért írjuk ösz- szetett szóként, nagy kezdőbetűvel, legalábbis ebben a megnevezés­ben: Szépasszony-völgy. De ki az a Szépasszony, akiről Egerben egy szerteágazó borospin­cékben gazdag völgyet neveztek el? Régmúlt idők gazdag szőlőtulajdo­nosa? Bortermelő nagybirtokos? Nem! Még csak élő személy sem volt. Akkor hát ki volt ő? Lássuk, mit mondanak róla: Ipolyi Arnold püspök, akiről utca is van elnevez­ve Egerben, a csákói városrészben, és Kandra Kabos néprajzkutató, akinek a nevét szintén utca viseli városunkban, a Kisboldogasszony temetőnél. Ipolyi Arnold püspök a honfoglalás ezeréves jubileumára (1896) megírta a „Magyar Mythologia” című művét. Ennek előszavában ezt mondja: „Változott néven, változtatott szereplésben még mindig élnek köztünk az ősi mythosz személyei.” A Szépasszony név tehát a hon­foglalás előtti mondavilágba nyúlik vissza. A kereszténység felvétele előtti ősvallás utat talált magának a mesékbe, mondákba, babonákba. A Szépasszonynak az ősvallásban igen előkelő helye lehetett, mert csillaga van az égen, az Antares, a Skorpió csillagkép legfényesebb csillaga. A Tejút pedig a Szépasz- szony vászna. Erdélyben jegyezték fel a törté­netét: ,Á Szépasszony hűtlen lett kedveséhez, aki ezért arcul ütötte őt, és alábukott a feneketlen tóba.”. Az idők folyamán számtalan rossz tulajdonságot akasztottak a nyaká­ba. Az etnográfusok számos ilyen dolgot jegyeztek fel. Ha a kisgyerek leesik a padkáról, és nem üti meg magát, akkor a Boldogasszony kö­tőjébe (kötényébe) esik, de ha meg­üti magát, akkor a Szépasszonyéba. Ugyancsak ide esik a részeg ember is, ha elesik és összetöri magát. Csak éjszaka 11 és 12 óra között jár a Szépasszony bort inni. Ilyen­kor aztán hétszer iszik, és ami megmarad, azt az ablakon kiönti, mert sok szomjas boszorkány kísé­rője van. Kandra Kabos szerint őseink a Szépasszonyban a Vénuszt látták. Azt, hogy a mai Szépasszony-völ- gyet ki, mikor és miért nevezte el a mondabeli Szépasszonyról, még nem sikerült megfejteni. Holló Tamás Eger (dm a szerk.-benj Emlékezetes nap A Csányi Idősek Otthonának ve­zetése az idén Egerbe szervezett kirándulást. A csoport a hatvani Volán különbuszával indult út­nak. Egerben megtekintettük a nevezetességeket, látogatást tet­tünk a Bazilikába. A program a Szépasszony-völgyben folytató­dott. A Kulacs vendéglőben ízle­tes és kiadós ebéddel vártak ben­nünket, ahol a cigányzenekar tet­te még emlékezetesebbé az amúgy is szép napot. Köszönet illeti a vendéglátókat a színvona­las és udvarias kiszolgálásért. Juhász Árpád Odaadó gyógyítók Köszönetemet szeretném kife­jezni az újságon keresztül dr. Já­nos Erzsébet főorvosnőnek és két asszisztensnőjének, valamint dr. Varga Erika osztályos doktor­nőnek és a II. emeleti nővérkék­nek. Sürgős beavatkozással ke­rültem a gyöngyösi Bugát Pál Kórház II.-es belosztályára. Hat hónapon keresztül tartó erős ha­si és gerincfájdalmaimtól lelkiis­meretes, odaadó munkájukkal megszabadítottak. Örömmel ta­pasztaltam, hogy szakmailag és lelkiismeretileg is fel tudták ven­ni a versenyt bármely más bel­gyógyászattal. Munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok. Balogh József, Gyöngyös Megható gesztus Ezúton szeretném megköszönni magam és a családom nevében azt a megható gesztust mind­azoknak, akik 1972-ben végez­tek a makiári általános iskolá­ban, és az osztálytalálkozó al­kalmából megemlékeztek volt osztálytársukról, Gulyás And­rásról, aki sajnos már nem lehet közöttünk. Köszönet érte min­denkinek! Özv. Gulyás Andrásné és családja (dm a szerk.-ben) Vasárnap is Heves Megyei Híríap Rendelje házhoz a lapot! Bővebb információ a: 06-80-513-646-os ingyenesen hívható forródrótunkon. HÍRLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom