Heves Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-22 / 144. szám
/ Kiáltsuk inkább, hogy „tűz van! Egy rendőrnővel sokszor közlékenyebbek az áldozatok A különböző bűncselekmények áldozatai közül az utóbbi egy év alatt közel százan keresték fel a hatvani áldozatvédelmi irodát. Legalább ugyanennyien fordultak hasonló kérdésekkel a városi kapitánysághoz is. Az iroda és a rendőrség között a kapcsolatot Barthel Gáborné rendőr-főtörzsőrmester jelenti. A fiatal rendőrnő foglalkozik a kapitányságon belül az áldozatvédelemmel.- Bár az utóbbi időben a rendőrpálya is több ifjú hölgyet vonz, de azért nem mindennapi, hogy egy fiatal és csinos nő ezt a szakmát választja. Ön miért tette?- Számomra ebben nem volt semmi rendkívüli, már kislánykoromban is rendőr szerettem volna lenni. Végül úgy alakult, hogy az egri közgazdasági szakközép- iskola külkereskedelmi szakát végeztem el, és úgy tűnt, hogy mégsem leszek rendőr. Aztán a sors közbeszólt, mert nem találtam megfelelő állást, s így igent mondtam, amikor a hatvani kapitányságra hívtak civil alkalmazottnak. Akkor már sejtettem, hogy előbb- utóbb feladom a civilsége- met. Persze, ha már így alakult, akkor vártam egy kicsit, hiszen általában más kívülről és más belülről nézve ez a szakma. Nos, nyugodt szívvel mondhatom, hogy azt kaptam, amit vártam, így két év múltán már hivatásos rendőr lettem. Előbb szabálysértési előadó, majd miután volt főnököm, Patkóné Rőczey Krisztina bűnügyi osztály- vezető lett, én is követtem, így lettem nyomozó.- És így került kapcsolatba az áldozatvédelemmel, hiszen bűnü- gyisként immár naponta találkozott a sértettekkel...- Áldozatvédelmi szakreferens ez év januárjától lettem, de végül is örömmel fogadtam el ezt a megbízatást, hiszen a rendőrség egyik feladata a különböző bűn- cselekmények áldozatainak védelme is.- Mennyiben valósul ez meg?- Úgy érzem, hogy ezen a téren az utóbbi időben sok pozitív előrelépés történt, de tennivaló is akad még. Például a jelenlegi magyar jogszabályok általában nem teszik lehetővé, hogy a rendőrségi vizsgálat során az áldozat és a feltételezett elkövető ne találkozzon újra. Ha a vallomások eltérőek, akkor nekünk szembesítenünk kell őket, és az áldozat szempontjából ez valóban nem mindig szerencsés. Ugyanakkor a rendőrségen belül is jobban fel kell készíteni a kollégákat, hogy miként foglalkozzanak a bűncselekmények áldozataival. Nemrég egy ilyen jellegű nemzetközi tanácskozáson vettem részt, ahol a holland rendőrök tartottak bemutatóval egybekötött előadást. Hollandiában például a rendőröket hivatásos színészek készítik fel arra, hogy miként kell felvenniük a kapcsolatot az áldozatokkal. A színésznek megmondják, hogy ő most milyen bűncselekmény áldozata, és akkor azt játssza végig, nagyon is hitelesen. így a rendőr több dolgot is megtanulhat. Azt is, hogy miként szerezhet minél több, a hatékony nyomozói munkát és a gyors felderítést elősegítő adatot, és azt is megtanulhatja, hogy miként tudja kezelni a sokszor nehéz pszichés állapotba került áldozatot. Egyes országokban már elfogadják, hogy az áldozat vagy a tanú vallomását videóra vegyék, és azt mutatják be a bírósági tárgyaJobban oda kellene figyelnünk egymásra... láson. így a jogi procedúra során az érintettet nem éri újabb trauma, nem kell újra találkoznia a feltételezett elkövetővel, és nem kényszerül újra átélni a vele megesetteket. Jelenleg itthon is sokat dolgozunk az áldozatvédelem jobbítása érdekében, és a pozitív eredmények tudatában bízom benne, hogy az eljövendőkben tovább javulhat a helyzetük.- Miért pont egy nő lett az áldozatvédelmis? Talán azért, mert a nők érzékenyebbek?- Valószínű ezért is. Persze, mindez nem azt jelenti, hogy a férfiak a rendőrségen nem lennének érzékenyek, hiszen egy-egy bűncselekmény áldozatainak láttán a legkeményebb szívek is meglágyulnak. Gondolom, azért esett rám a választás, mivel egy nővel általában közlékenyebbek az áldozatok. Bizonyos esetekben pedig mindenképpen szükséges, hogy nő hallgassa meg őket, hiszen például a nemi erőszak szenvedő alanyai nekem köny- nyebben elmondják a történteket, mint egy férfi kollégának. Ráadásul a hazai rendőrségeken még az is baj, hogy kevés a nyomozó, így kevés idő marad egy-egy sértett meghallgatására. Hiszen az lenne jó, ha előbb hagynánk, hogy kibeszélje magát, mondja el, ami kikívánkozik belőle, és utána kell újratárgyalni az ügyet, immár a vizsgáló kérdései alapján. De erre nem mindig van idő.- Egy nő általában türelmesebb?- Igen, én úgy gondolom, hogy türelmesebbek vagyunk. Ez talán genetikai adottságainknak is köszönhető, hiszen minden nő szeret egy kicsit anyáskodni, a vérünkben van a rászorulók megsegítése.- Azt mondják, hogy sokszor maga az áldozat sem elég figyelmes, tehát elkerülhetné a büncseFOTÓs T. Z. M. lekményt, de mégis belesodródik a bajba.- Előfordulhat ilyesmi, de nem ez a jellemző. Igaz, hogy sok bűn- cselekményt megfelelő körültekintéssel elkerülhetnénk, de hát végül is nem zárhatjuk korlátok közé az életünket. Azt nem várhatjuk senkitől, hogy ne menjen az utcára, ne járjon emberek közé. Sokkal nagyobb baj, hogy jó néhányszor nem segítünk egymáson, tehát ha valaki látja, hogy a mellette álló táskájában vagy zsebében kotorásznak, akkor nem biztos, hogy figyelmezteti az áldozatot. Az is megtörténik, hogy a szomszéd végignézi a kulcslyukon vagy a függönyön keresztül, amint a mellette található lakást kirámolják, de nem jelenti az ügyet, s még vallomást sem tesz. Persze, megértem én, azt mondja: nem járok rendőrségre, bíróságra. Ez utóbbira akár többször is, hiszen megtörténhet, hogy a feltételezett elkövető különböző ürügyekkel kimenti magát, és el sem jön a tárgyalásra. Az emberek sajnos igen közömbösek lettek. Pedig hát segítenünk kell egymáson, hiszen a rendőrség nincs ott mindenütt, és az elkövetők azonosítása és elfogása is sokkal nehezebb lakossági segítség nélkül. Ezzel egy baráti beszélgetésen mindenki egyetért, de amikor tanúskodni kellene, vagy segíteni a bajbajutottat, akkor a legtöbben nem hajlandók semmit sem tenni. Jelenleg oda jutottunk, hogy ha valaki mozdulatlanul fekszik az utcán, kevés a valószínűsége, hogy odamenjen hozzá valaki. Pedig lehet, hogy nem részeg, haBARTHELGÁBORNÉ Hatvanban született, itt végezte az általános iskolát. Egerben érettségizett, külkereskedelmi szakon. 1992-ben a hatvani kapitányság civil alkalmazottja. 1994-től hivatásos rendőr. 2002 januárjától áldozatvédelmi szakreferens is. nem beteg. Ha valaki segítségért kiált az utcán, akkor sem biztos, hogy segítenek rajta. Ezért ma már azt tanácsolják, hogy a bajbajutott kiabálja azt, hogy „tűz van!” Akkor nagyobb az esély arra, hogy segítséget kapjon.- Hatvanban lassan már három éve megalakult az áldozatvé- ddmi iroda is. Gondolom, ez is jó segítség az áldozatoknak.- Az iroda a hatvani önkormányzat bűnmegelőzési és áldozatvédelmi bizottsága kezdeményezésére jött létre, és a Fehér Gyűrű országos közhasznú egyesületnek is tagja lett. így bővültek a szakmai tanácsadási és kárenyhítési lehetőségek. A város központjában, a polgármesteri hivatal épületében működő iroda a bűncselekmények nyomán kiszolgáltatott, nehéz helyzetbe került áldozatokon és azok hozzátartozóin igyekszik segíteni. Díjtalan jogi tanácsadást nyújt, közbenjár a kapitányságon, hogy a kivizsgálás és a bíróság procedúra során tanúként szereplő áldozat indokolt esetben rendőri védelmet kapjon. A Numan György által vezetett irodát nemcsak helybeliek, hanem a környék településem élők is felkeresik, de Pásztóról és Gyöngyösről is volt már ügyfelük. Fontos, hogy az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány támogatásával az áldozat vagy hozzátartozója kárenyhítésben is részesülhet. A kérelmek kitöltéséhez az iroda segítséget nyújt, majd az iratokat a fővárosba, az OKBK központjába továbbítja. Az idén több kárenyhítési kérelmet is sikerrel oldottak meg.- Azt mondják, van olyan sértett, aki civilnek szívesebben mondja el a bajait, a rendőrrel viszont zárkázottabb. Talán el sem jön a kapitányságra.- Igen, ez előfordulhat. Van, aki viszolyog attól, hogy bejöjjön a kapitányságra és bejelentést tegyen. De elég, ha elmegy az áldozatvédelmi irodához, és ott elmondja a vele történteket. Az irodavezető nyomban mérlegeli, hogy szükséges-e jelenteni az esetet a rendőrségnek. Ha szükséges, akkor átkíséri a sértettet a kapitányságra, vagy az is megtörténhet, hogy én megyek át az irodára.- Mint minden, az áldozatvédelem is pénzkérdés, de biztosan akad olyan tennivaló, amihez nem kell olyan sok pénz.- Talán a megelőzésre kellene jobban odafigyelni. Ha a szülők többet törődnének a gyermekeikkel, akkor közülük kevesebben válnának áldozatokká vagy elkövetőkké. Jó néhány éve még a rendőrök a tanárokkal együtt gyakran végigjárták a szórakozóhelyeket, akár éjszaka is. Az ott talált fiatal számonkérésre számíthatott. Ma már ilyen ellenőrzés nincs, pedig gyakran jól jönne. Ezért mondom, hogy jobban oda kellene figyelnünk egymásra, hiszen a megelőzés sokkal kevesebb pénzbe kerül, mint a bűncselekmények következményeinek felszámolása. És akkor még nem is beszéltünk az áldozatok lelki sérüléseiről. Gyógyításuk a kárenyhítéssel még nincs megoldva. TOMPA Z. MIHÁLY SIKE SÁNDOR Az ítélőtáblák ügye Az ügynök volt, nem volt ügynök, illetve kémként vagy kémelhárítóként tevékenykedett-e a jelenlegi kormányfő valamikor a rendszerváltás előtt korszakos kérdéssor annyira eluralta a heti közbeszédet, hogy az ítélőtáblákról szóló parlamenti vita úgy folyt, mintha nem is lett volna. Pedig az ítélőtáblák ügye a Magyar Köztársaság jogállami működésének egy igencsak fontos eleme. Arról van szó ugyanis, hogy a Legfelsőbb Bíróság - a maga száz-egyné- hány bírájávdl - szinte már képtelen megbirkózni az egyre csak szaporodó ügyekkel, és évente növekszik a legfőbb bírói testület ügyhátraléka. A büntetőperek másodfokú eljárásai még csak hagyján. Ezekből egyrészt viszonylag kevesebb van, másrészt ezeket az aktákat - ha jól sejtjük - kitüntetett figyelem kíséri abból a szempontból, hogy nem lehet hosszú ideig „parkoltatni". Gondoljunk bele! A vádlottak egy jelentős része előzetes letartóztatásban van, és az is megeshet, hogy némelyikük ártatlanul, esetleg „csupán” úgy, hogy a bűncselekmény elkövetése a terhűkre nem bizonyítható. Az LB tehát a büntetőperek elbírálásában - ha úgy tetszik - feszített munkatempóban dolgozik, aminek következtében cirka másfél évvel az első fokon meghozott megyei bírósági ítélet után általában meg is születik az ügydöntő határozat. Tekintsünk most el a polgári és egyéb esetek elbírálásától, nézzük csupán a viszonylag gyorsan lerendezett büntetőperek kérdését. Miután a témában többen vannak a laikusok, mint a jártasak, el kell mondanunk, hogy olyan bűnügyek kerülnek elbírálásra az LB elé másodfokon, amelyek súlyuknál fogva a megyei bíróságok büntetőtanácsai előtt tárgyaltainak első fokon, vagyis az élet és testi épség elleni bűncselekmények, azok közül is a gyilkosságok, halált vagy életveszélyt okozó testi sértések. A túlterheltség lehetséges ítélkezési következményeinek illusztrálására két olyan konkrét példát hozunk, amelyek elsőfokú tárgyalásairól lapunk folyamatosan tudósított. Az egyik - az ivádi gyilkosságként elhíresült - ügyben először Pusoma Dénest ítélte el a megyei bíróság, ami fellebbezés hiányában jogerőre is emelkedett. Később a siroki D. Alex egy „óvatlan" pillanatban bevallotta a rendőröknek, hogy ő bántalmazta az idős nénit. El is ítélte őt az elsőfokú bíróság halált okozó testi sértés miatt. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy találta, hogy D. Alex tette nyereségvágyból elkövetett emberölés. Az ivádi ügy iratai épp akkor érkeztek meg Heves megyébe az LB-től, amikor a bíróság egy sok szempontból kísértetiesen hasonló esetet tárgyalt: Ecséden egy idős, tehetős embert bántalmaztak egy éjszakai órán, hogy megszerezzék több milliót érő értékpapírjait. Az eredeti vádat - a halált okozó testi sértés vádját - a főügyészség az LB ítéletének hírére módosította nyereségvágyból elkövetett emberölés vádjára, a bíróság pedig e szerint a minősítés szerint hozott elmarasztaló ítéletet, tizenkét év fegyházat kiszabva az elkövetőre. Hanem annál nagyobb volt a hírlapíró meglepetése, amikor - az utóbbi ügy jogerős elbírálását követően - betekintést kért az iratokba. Az LB egy másik tanácsa ítéletében úgy találta, hogy a vádlott a halált okozó testi sértés törvényi tényállását valósította meg. A két ítéletet összevetve az a gyanúja támadhat még a teljesen laikus érdeklődőnek is, hogy az LB ecsédi ügyben eljáró tanácsának nem volt mélyebb ismerete az ivádi esetben ítélkező másik tanács érveiről. így eshetett, hogy a hangsúlyozottabban az értékek megszerzésére irányuló, a bántalmazást eszközzel elkövető Cs. Csaba tette halált okozó testi sértés, míg a „csupán” kézzel ütlegelő, és nyilván csak kósza filléreket remélhető D. Alexé rablógyilkosság. Az ítélőtáblák januári felállításáról szóló törvény egy nagyon fontos hiányt szüntethet meg: az időhiányét. Mert időre van szükség minden ügy körültekintő elbírálásához. Ezt azonban az ipari méretű ítélkezési teher eddig lehetetlenné tette. Hír(telen)kék... Botrányosra sikeredett a kisgazdapárt legutóbbi nagyválasztmányi ülése, amelyet a gyáli Lakodalmas Házban tartottak. Volt bor, búza(kenyér), csak békesség nem...! * Magyarország után június végi határidővel Ausztriában is megszűnik a bankbetétek névtelensége. A forintok Svájcba mennek... * Éppen 130 esztendeje kezdték meg Türingiában az alacsony kerti mese- és emberfigurák sorozatgyártását, napjainkban már mintegy 25 millió különböző rangú és rendű alak álldogál a németországi kertekben. Sok kicsi sokm megy... k Új őrület, a Stock Car Football nevű játék terjed Amerikában: a résztvevők nyolc-nyolc jókora roncsautóval kergetik, majd megpróbálják a kapuba passzírozni a különleges, csaknem egy tonna súlyú gumilabdát. Bíró viszont csak vasgyúró lehet...! k Az 54 éves kecskeméti fakir, Kónya István fél évig árulgatta koporsóját, mire el tudta adni a rozsdamentes fémből készült, vörös bársonnyal bélelt, méretre szabott örök nyughelyét. Kinek szűk volt, kinek lötyögött... _____________________________________________(SZILVÁS)
