Heves Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-08 / 81. szám
10. OLDAL 2 3 2002. Április 8., hétfő P A képviselők magukat járatták le! Ezúton szeretném megkérni Önöket, hogy közöljék írásomat úgy, ahogy azt leírom. Soha nem ragadtam még tollat semmilyen ügyben, csendes szemlélője voltam az eseményeknek mind a mai napig, míg nem láttam egy újabb cikket Vécsről (Heves Megyei Hírlap, 2002. március 25., Pf. 23.), vagyis a polgár- mester úrról! Úgy veszem észre, egy pár ember nem tud belenyugodni abba, hogy az események talán jobb fordulatot vesznek, és a falu lakossága építő szándékkal néz a jövő felé, még olyan áron is, hogy 21 millió forint a költségvetési hiány. A polgármester úr és hivatali munkatársai segítségével összeállított pályázat és miniszteri segítség 2001. évben 16 millió forintot hozott plusz- támogatásként a falunak. Valami jó elindult ebben az elöregedett faluban, de úgy néz ki, egyesek ezt nem nézik jó szemmel. Á sportpálya helyreállítására is bőségesen kaphattak volna pénzt az árvíz után, de a cikk írója nem kérdezte meg, hogy azt a pénzt hová tették ugyanezek a „képviselő urak”. Azon az ominózus képviselő- testületi ülésen elhangzott az is, hogy „megszavazhatjuk, de pénz úgysincs rá”. Szomorú dolog, hogy a sportért küzdeni kell, de kérdem én, akkor, amikor veszélyben az iskola, az óvoda, a konyha és a többi intézmény fenntartása, sőt munkahelyek vannak veszélyben, mi a fontosabb? Arról beszélnének inkább, hogy a falut hogyan lehetne újra felvirágoztatni, mert ezek az emberek 2001 decemberében megmutatták, hogy igenis összefogással mindent meg lehet valósítani. Ugyanis ezek a falusi emberek a kis pénzükből adták össze a szerény karácsonyi faludíszítésre a pénzt, amit mindenki megcsodált, és a mínusz 18 fok ellenére este városi forgalom volt a főutcán. Kérdem én, hol voltak ezek a „szegény lejáratott” képviselők, mert én egyet sem láttam ott segíteni. Azon kell elgondolkodni, hogy hogyan vigyük ki lakóhelyünket a bajból, és nem azt az embert kellene bántani, aki a fejlődés útjára szeretne lépni. Azon kellene elgondolkodni, hogy hová lett az a nagyon sok millió, ami kifolyt a kezük közül, és csak a romhalmaz maradt meg. Azért választottuk ezeket az embereket, mert bíztunk bennük, és esküvel fogadták, hogy a faluért tesznek is valamit. Az orvosi lakással kapcsolatban csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy a mosolygás tárgyát képező 600 ezer forint hivatalos értékbecslés alapján meghatározott összeg, amelyet a szakértő határozott meg, és lehet, hogy a mosolygás nem az összeg kicsinységére szól, hanem az irigység, illetve az egyik képviselő vásárlási szándékát tükrözi. Úgy gondolom, hogy a falu háziorvosa 27 év munka után még ingyen is megérdemelné, hogy azt az árvíz sújtotta lakást megkapja, nem még úgy, hogy fizet is érte. Ezzel zárom levelem, és szeretném, ha ezután a falu jövőjével - közösen összefogva - foglalkoznánk, és nem holmi becsmérlő levelek irogatásával. A nevem közléséhez nem járulok hozzá, mert úgy látszik, ez nem szokás a vádaskodó levelek írásánál. Elég legyen végre a hazugságokból, vádaskodásokból, foglalkozzunk inkább a jövő építésével. (név és cím a szerkőben) TESCO, a város vége...? Már több alkalommal is fel akartam tenni a címben szereplő kérdést, de most, hogy a szomszédságában épül az OBI Áruház, lehet, hogy ez a kérdés okafogyottá válik. Néhány észrevétel azonban még mindig aktuális marad. Naponta utazom az Egri úti buszmegállóig és vissza a város felé. Utazásom során azt kell tapasztalnom, hogy a TESCO-ig lehet normálisan közlekedni. Oda épült gyalogátkelőhely, fedett buszmegálló. Ezt követően egy megállót utazva megszűnik az ideális állapot. Nincs gyalogátkelőhely az egész Egri utcában. A forgalmas útszakaszon balesetveszélyes egyik oldalról a másikra átmenni. Ami az elmúlt évben bosszantó volt még számomra, hogy a TESCO utáni területet mintegy másfél méteres gyom ékesítette, ugyanaz a szemben lévő oldalon is. Majd kb. szeptemberben lekaszálták. Most épül az OBI, ez a probléma megoldódott. Reménykedve kérdezem: esetleg épül gyalogátkelőhely is az OBI-hoz? Ha igen, akkor hurrá, hiszen akkor végre az Egri úti lakosok is egrieknek mondhatják magukat. Ami a további füstölgéseimet okozza és jelen levelem megírását is, az az OBI építésével kapcsolatos. Hatalmas földtömegeket mozgattak meg az építési területen. Ezeket az Egri út egy részén nehéz járművekkel szállították, ősztől folyamatosan a mai napig is. A földet szétszórták, amely jelentős port eredményezett, majd jött az eső, és a házakat sárral lefröcskölték, némely házat teljesen. Természetesen örülünk minden fejlesztésnek, azonban szerencsésebb lenne, ha ezzel nem nehezítenék meg a környéken élők mindennapjait. Nem tudom, az illetékesek észlelik-e ezen problémát, ha nem, a figyelmükbe ajánlom. Név és cím a szerk. -ben A női ökölvívás mellett és ellene Tisztelt Fesztbaum Úr! A 2002. március 27-én „Odavagyok” című írására szeretnék néhány sorban reagálni. Önnek, mint sportban járatos újságírónak, tudnia kell néhány „apróságot” az ökölvívásról. Elsősorban a szabályokat. Az Ön által írt jegyzet arról győzött meg, hogy nincs tisztában nemcsak a női, de a férfi ökölvívók szabályaival sem. A női versenyzők az alábbi esetben mérkőzhetnek meg azonos súlycsoportú (13 van belőle) ellenfeleikkel: betöltött 17. életév, rendelkezniük kell két hétnél nem régebbi negatív terhességi teszttel (orvos által kiállított). A verseny helyszínén kitöltött és aláírt nyilatkozattal, amelyben arról tesz nyilatkozatot, hogy jelen pillanatban sem terhes. Érvényes sportorvosi igazolással. Védőfelszerelések: fejvédő, fogvédő, mellvédő (!), vesevédővel ellátott (mely az Ön által említett „anyabölcsőt” védi) mélyütésvédő. A női ökölvívás jellegéből adódóan a küzdelemben a mell- és a vesevonal TILOS ütőfelület. A küzdelmi idő 3x2 perc, ami a férfi vonalon a kadett (15-16 évesek) korcsoport menetidejének felel meg. Az Ön által „rendben” tartott csapatsportokban sokkal több a sérülés és az alattomos szabálytalanság. Néhány sort és gondolatot megérne a kézilabda, vízilabda stb. különböző sérüléseinek elemzése. A cikkel kapcsolatos pontosítások: nem szenzációnak szántuk a hirdetést. Ha figyelemmel követte volna az utóbbi évek történéseit, tudnia kellene, hogy Gyöngyösön már 8 éve foglalkoznak a sport e formájával. Az egerszalóki YAGI SE szintén versenyeztetett 1998-99-ben női ökölvívókat. Női világverseny még csak a tavalyi évben került megrendezésre (EB, VB), hatalmas magyar sikerekkel (a Gyöngyösről indult Ducza Anita VB II. helyet ért el). Az írásból az derül ki, hogy Ön szerint (mint laikusnak) az ökölvívás értelme az ellenfél megsemmisítése („ütik-verik”). A sport lényege (a labdarúgásé is ugye?) az ellenfél - nem ellenség! - fölé kerekedni technikailag és taktikaüag. Ez az egyik legrégebbi sportban, az ökölvívásban is így működik. Még egy apróság: az ökölvívás nincs az első 10 sérülésveszélyes sportág között. Ezzel az írással Ön valóban nem a bomemisszásokat cikizi. Egy sportágról írt olyan hangnemben, ami inkább egy bulvársajtó színvonalán, nem egy közéleti napilapén van. Tisztelettel: Dorkó Péter, szöv. titkára, Heves Megyei Ökölvívó Szakszövetség, EABA-bím •k Tisztelt Dorkó Úr! Vélhetően erős felindultságában fogalmazta meg gondolatait, ezért elnézem Önnek, hogy kioktat, negatív színben tüntet fel, ráadásul másról szól soraiban, mint az említett írás. Változatlanul nem tartom helyesnek, hogy a nők ökölvívásban sportoljanak, bőven van választék, ami méltóbb hozzájuk! Több kommentár időpazarló, fölösleges szó- cséplés. Ismerve a Heves megyei ökölvívás súlyos gondjait (talán ebben egyetértünk), sok sikert kívánok szövetségi munkájához, valamint EABA-bírói tevékenységéhez. Mindez együtt remélhetőleg nem haladja meg sportvezetői képességeit. Sportbaráti tisztelettel: Fesztbaum Béla Ahol nemcsak a KRESZ, de a könyvelés is becsődölt Gépjárművel áruszállítást végeztem a gyöngyösi Köztársaság téri piaccsamok egyik üzletébe. Mivel a csarnok mellett és környékén nagy volt a zsúfoltság, így megállni csak a főbejárattal szembeni gyöngyösi Városgondozási Rt. által üzemeltetett fizetőparkolóban tudtam. Az áruszállítás után a kocsihoz visszatérve észleltem, hogy a szélvédő üvegen pótdíjfizetésre felszólító csomagot helyeztek el. Természetesen megálláskor parkolójegyet nem váltottam, mert tisztában voltam és vagyok a KRESZ megállásra és várakozásra vonatkozó előírásával, amely úgy rendelkezik, hogy áruszállítás céljából, folyamatos fel- és lerakodáshoz szükséges ideig díjmentesen igénybe vehetem a fizetőparkoló-helyet, mert ez az idő nem várakozásnak, hanem megállásnak minősül. Azt ugyan tudtam, hogy a KRESZ ismerete minden közlekedésben résztvevőre nézve kötelező, de azt nem, hogy a Városgondozási Rt. minden törvényen felül áll, és überelheti még a KRESZ előírásait is. Ezek után az ún. Mikulás-csomaggal és a KRESZ-könywel a hónom alatt besétáltam az ügyfélszolgálati irodába egy kis szabályértelmezésre, ami részükről úgy lett lereagálva, hogy nekik sok dolguk van, és nem érnek rá velem foglalkozni, meg különben is, ha árut szállítok, miért nem tartózkodom a kocsi mellett. Mondaná erre Hofi művész úr, hogy „hoppá”, itt már a röhögéstől nemcsak meg kell szakadni, hanem az áruszállítónak széjjel kell szakadni. így egyik fele a jármű mellett lesz, a másik fele pedig beviszi az árut. Gondolván egyet, ezek után levélben fordultam a Városgondozási Rt. igazgatójához, hogy felhívjam figyelmét a jogtalan intézkedéseikre. Bár ne tettem volna, mert ő is a beosztottjához hasonlóan megállapította, hogy nem végeztem folyamatos fel- és lerakodást, és nem tartózkodtam a gépjármű mellett, amíg kihelyezésre került a pótdíjfizetési felszólítás. Nagyon sajnálom, hogy a városgondozásnál új értelmezést kap a KRESZ, mert ezek szerint az áruszállítás őnáluk és értelmezésükben a szemeteskuka kiürítésével kezdődik, és azzal is végződik. Szerettem volna, ha az igazgató úr felvilágosított volna arról, hogy az ő olvasatukban mi minősül áruszállításnak vagy folyamatos fel- és lerakodásnak, miért kell ez esetben öt percig a kocsi mellett tartózkodnom, és hogy tartózkodjak áruszállításnál a kocsi mellett? Legközelebbi alkalommal kukucskáló ellenőrökkel próbálom meg az árut az üzletbe elvitetni, és így a kocsi mellett tartózkodva nem merítem ki a városgondozás KRESZ büntethetőségi lehetőségét. Ezennel javaslatot intézek a törvényalkotóknak a legközelebbi KRESZ-módosítást városgondozási melléklettel is kiegészíteni. De nemcsak a KRESZ, hanem a garázs szemétszállítási díjjal kapcsolatos könyvelési bosszúságok is felkorbácsolták a városban az indulatokat. Minden évben eljátsszák azt velünk, hogy januárban az egész évre előre kifizetett szemétszállítási díjat figyelmen kívül hagyva, a következő év februárjában küldik a dörgedelmes felszólítást, hogy az előző évi szemétdíj-befizetési kötelezettségének nem tett eleget, és azt rendezzük, mert ellenkező esetben 30 ezer Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtanak. Annak ellenére jön a felszólítás, hogy a díj befizetése elismervény ellenében történik, és számítógépes programon is nyilván vagyunk tartva. Talán arra megy ki a játék, hogy aki nem őrizte meg az átvételi elismervényt, az újból fizessen. A számítógépre meg a memóriakieséstől a vírusfertőzésig mindent rá lehet fogni. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy a jogtalan „Mikulás-csomagot” kifizettem, bízva abban, hogy az így befolyt összeg nem a jó munka elismerésére, hanem KRESZ-könyv vásárlására, könyvelés és ügyintézés továbbfejlesztésére fordítódik. A fenti észrevételt azért vetettem papírra, mert biztos vagyok abban, hogy sok társam járt pórul hozzám hasonló módon az elmúlt időszakban. Az ő nevükben is kérem, gondolkozzanak az illetékesek, mielőtt cselekszenek. M.L. Gyöngyös (név és cím a szerkőben) Köszönet A közelmúltban Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen ünnepélyes keretek között 17-en vettek át történelem kiegészítő szakon tanulmányaikat befejezettek az egyetemi végzettségről szóló oklevelet. A csoport tagjai ezúton is köszönetét mondanak dr. Vasas Joachim címzetes professzornak, az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatójának azért az önzetlen, sokoldalú segítségért, melyet Egerben a csoport részére tanulmányi munkájuk segítéséhez az elmúlt években nyújtott. (név és cím a szerkőben) „Megszenvedett rosszmájúság” Szeretném tisztelettel megköszönni Szilvás István szerkesztő úr érdeklődését és igen korrekt írását sorstársaim nevében is. Akinek komoly gondjai vannak, még inkább érzékennyé válik. Nagyon sokat segít, ha a hasonló problémával küszködő emberek együtt beszélhetik meg ezeket. Ezért igyekszünk rendszeres találkozókat szervezni máj- transzplantált társaimmal. Mivel a résztvevők az ország minden részéről jönnek, nem kis anyagi terhet jelent a leszázalékolt emberek számára. Emiatt igen sokat jelentett a következők önzetlen segítsége: Mátra- metál Kft., siroki önkormányzat, MFS 2000 Kft., Gironde Kft., Szilas Drink Kft., Kollman László italdiszkont, Maticska János pékmester, Kisvarga János vendéglős, S+P Elektronika Kft., Tuza Gábor Príma vegyesbolt, Lakatos Gáspár és Ivády Gyula, Sírok Motel személyzete. Őszinte köszönettel: Tamasik Gyula és a találkozón résztvevők Most miben bízzunk? Évek óta tolókocsiban ülő beteg vagyok. Bizakodva vártam az élményt, hogy 82 évesen újra láthatom Az ember tragédiája című művet, amit először Lukács Margittal láttam, még 18 évesen. Csalódtam, mint az a gimnazista lány, aki kritikával illette az előadást. Nálunk Magyarországon Madách Imre és a mindenkori Nemzeti Színház egynek tekinthető, eddig senkinek eszébe nem jutott a tragédiából kabarét csinálni. Botrány, mondta például Kállai Ferenc színművész, de hasonlóan bírált Madách dédunokája is. Szomorúan zártam el a televíziót, miközben így gondolkodtam: a próbák során senkinek nem tűnt fel, hogy milyen rémség készül? Elmaradt a szállóigévé vált kijelentés is: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál”. Most miben bízzunk? Szökőné Csizmadia Mária Köszönöm az élményt! Először Egerben: a János-passió Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A bo- rítékra írják rá: Pf. 23. ________■ N em vagyok hivatott arra, hogy a községünkben megalakult közösségek, kiscsoportok megalakulásáról hírt adjak. Most mégis kivételt teszek, mert erről másoknak is tudni kell. Besenyőtelken megalakult egy női kar, amely Uriné Szászi Ilona közművelődési igazgatóhelyettes sok-sok utánajárásának köszönhető. Persze nem utolsósorban azoknak a lelkes, csodálatra méltó asszonyoknak is, akik esténként otthagyják családjukat, és vezetőjük intésére dalra fakadnak. Köszönet, hogy ezt nemcsak a maguk örömére, hanem másokéra is teszik. Meggyőződhettünk erről egy községi rendezvényen is. A műsorban színpadra lépő női kar először egy gyönyörű népdalcsokorral hallatta hangját. Már akkor olyan érzésem volt, hogy ezt nem lehet tovább fokozni. Tévedtem. A következő felcsendülő dal is úgy szólalt meg, hogy nem tudtam visszatartani a szemembe szökő könnyeket. Olyan érzés kerített hatalmába, amilyen talán még életemben nem volt. Szerettem volna őket átölelni, mert annyira megérintett a dalban megírt tiszta, őszinte emberi érzés, amelyet teljes szívvel adtak át nekem az énekesek. Még most is hatása alatt vagyok ennek az élménynek. Nem tudom eléggé megköszönni ezt a Reverinda női karnak, akik vezetőjükkel együtt tiszteletet érdemelnek. Igazi várakozással tölt el a következő alkalom, amelyen újra színre lépnek. Gratulálok ehhez a szép sikerhez! Kívánom nekik, hogy maradjon meg ez a lelkesedésük és kitartásuk, hogy még nagyon sokáig részesítsék ilyen élményben a hallgatóságot. Őszinte tisztelőtök és csodálótok: Poczok Miklósáé Besenyőtelek Március 24-én, virágvasárnap este, a II. Egri Tavaszi Fesztivál programjaként a Miskolci Virtuózok Kamarazenekar, a Cardinal Mindszenty és a Cantus Agriensis Kórus Johann Sebastian Bach: János Passiójának előadására várta Eger klasszikus zenét kedvelő polgárait, a Dobó téri Minoritatemplomba. A passió szó szenvedést jelent. János a nyugati felfogás szerint az evangélisták között az ifjúságot képviseli. Talán ezért az ő evangéliuma a legszenvedélyesebb. Bach János Passiója pedig igazi nagy műalkotás, benne a zeneszerző Krisztust, a szenvedő embert jeleníti meg. E kora tavaszi estén, a hideg templomban fölhangzik a zene: nyugtalanul, hömpölygőn, mint egy szétfoszló, majd újra sűrűsödő ködgomolyog. Feltartóztathatatlan erővel sodor térben és időben valahová, messzi, ködbe vesző múlt felé. Lassan megmozdul, és egyre intenzívebb mozgásba kezd a zenészek fölött függő kárpit/kép, mintha csak jelezné, mely korba megyünk vissza, kiről szól ez a zene. A János Passió izzó szenvedélyű oratórikus alkotás, az egész barokk korban nincs hozzá fogható drámai hatású zene. A mű legnagyobb része Luther fordította tömör bibliai szövegből áll. Az alapul szolgáló bibliai szöveget a recitativo és a túrba jeleníti meg. A turbák a tömegkórusok, a nép hangját, az emberek érzéseit, véleményét közvetítik. A komponista hangját pedig az áriák szólaltatják meg. Gyönyörű kórusok vannak a műben, melyek a régi német festők passió-vízióihoz hasonló képet festenek a zene segítségével. Nagyon nehéz feladat elé állítja ez a mű az énekeseket (váratlan nagy hangközök, dallamvonal-hajlások, bonyolult kromatika, ellenpontos szerkesztés, a korálfeldol- gozások homofóniája, a szólamok éles ritmizálása), a zenei eszközök teljessége jellemzi a passiót. Ez még nem a finoman cizellált barokk zene, sokkal inkább annak ősalapja. Az est szólistái voltak: Pászthy Júlia, Szabó Bernadett, Drukker Péter, Kéringer László, Hámori Szabolcs, Ürmössy Imre. Szépek voltak a szólók. A kórusok hangját kissé „takarta” a zenekar hangzása. A karnagy Gergely Péter Pál, az egyházi zene iránti igényes elkötelezettségével fogta össze a passió - a zenekar, a szólisták és a kórusok hangján megszólaló - történetét. Akik a mai rohanáshoz szabott idővel és a templomi hideggel dacolva eljöttek, és meghallgatták Bach gyönyörű zenéjét, igazi ajándékot kaptak. _____________________■
