Heves Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-06 / 80. szám

11. OLDAL tüjjül 2002. ÁPRILIS 6., SZOMBAT Zöld út a szabályzatnak Érvényesült a borvidéki közös érdek és akarat A hosszas előkészületek után ta­valy ősszel elindított „ratifikáci­ós” folyamat egyik záróakkordja­ként csütörtök este az Egri Borvi­dék Hegyközségi Tanácsa egy­hangúlag fogadta el a tervezetet, így legutolsóként az „i-re” most már a demjéni hegyközségnek kell feltennie a pontot. (Csütörtö­kön a grémium hosszas viták, 18 igen voks és 4 tartózkodás mel­lett arról is döntött, hogy elindít­ják a borvidék zárt borvidékké történő minősítésének folyama­tát, s a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elé viszik az ügyet, amely testületnek egyetértési jo­ga van. Ezt követően már tör­vénymódosítási javaslatként ke­rülhet tovább a kezdeményezés, amely nyomán kedvező esetben a Parlament akár már egy éven belül módosíthatja az idevágó törvényt.)- A dokumentumot még tavaly szeptemberben bocsátottuk vitára a borvidék 14 hegyközségében, melynek során számos kisebb- nagyobb módosító indítvány szü­letett, főként az Egri Bikavér vo­natkozásában - említette elöljá­róban a történetről szólva Gál La­jos, az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke. - Ezek kö­zött völt, amelyik enyhítette, s volt olyan is, amelyik szigorította volna az eredeti tervezetet. Akadt azonban olyan hely is, Egerszalók, ahol a tagok még a napirendi pon­tok közé sem voltak hajlan­dók felvenni a kérdést - bár hosszasan vi­táztak róla -, míg Demjénben három különbö­ző szabályzatot fogadtak el. Má­sutt pedig az eredeti, még az 1997-ben megal­kotott szabály­zat változtatás nélküli megtar­tása mellett szálltak síkra. Talán ebből is látszik, hogy igencsak szerte­ágazó, hetero­gén szabályzat­halmaz formá­lódott ki. Gál szerint ezért szeptem­ber 22-én a ta­nács akképp ha­tározott, hogy ad még egy esé­lyt az elfogadha­tó kompromisz- szumokat tar­talmazó közös szabályzat meg­teremtésének, így a szüretet követően a ta­nács választmá­nya már erre koncentrált, de ennek érdekében életre hívtak egy szakmai bizott­ságot is. A megfeszített munka eredményeként az év végére ki is alakult egy kompromisszumos megoldás az Egri Bikavér sza­bályzatát illetően, tekintve, hogy a másik három borral kapcsolat­ban különösebb vita nem is ala­kult ki. A hegyközségek így már ezt a szabályzatot tekintették át ismételten, s március végére - Demjén kivételével - mindenki el is fogadta azt, illetve csatlakozott hozzá.- Természetesen - tette hozzá az elnök - több helyen, például Egerszalókon vagy Kerecsenden igen komoly vita bontakozott ki, de mindenütt győzött a konszen­zusos megoldásra tett javaslat. Az pedig kifejezetten meglepetést okozott - húzta alá -, hogy a ko­rábban ellenkező Egerszalók-Demjéni Pinceszövet­kezet elnöke a téli hegyközségi ta­nácsi ülésen egyenesen arra tett javaslatot, hogy a bikavér minősé­gű szőlők termésmennyiségét 100-120 mázsában korlátozzák hektáronként. A tanácsi támogatást követő te­endőkről szólva Gál Lajos el­mondta: immár nincs akadálya annak, hogy ezt a szabályzatot benyújtsák a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ve­zetőjének, hogy írja alá, s a bor­törvény rendelkezése szerint azt miniszteri rendeletben adja ki. - Mindez azt is jelenti - fűzte hozzá a szakember -, hogy mostantól kezdve a borvidék hegyközségei már hatályban lévő saját rendel­kezésként kezelik a szabályzatot, ami a rendtartások részévé is vált. Demjénnel kapcsolatban ugyanaíckor Gál Lajos visszautalt az egerszalóki példára, mondván: ott azért kerekedhetett felül ez a szabályzat, mert azok a családi gazdaságok, ahol jószerivel csak a szőlőtermelésből vagy a borá­szatból élnek meg - s akik 1993- ban kiváltak a helyi termelőszö­vetkezetből -, belátták, hogy kö­zös érdekről van szó. - így talán okkal reméljük - tette még hozzá -, hogy utolsóként a demjéniek is alkalmazkodnak a többiekhez. A szabályzat megalkotásának „történetéhez” tartozik az is, hogy az aligha születhetett volna meg, ha nem sújtja túltermelési válság az ágazatot. Ez viszont fel­vet számos, az értékesítéssel és a marketinggel kapcsolatos kérdést is. Gál szerint a megalkotás felett érzett - jogos - büszkeség mellett most egyebek mellett majd azon kell elgondolkozni, hogy a borvi­déken miként lehet közös marke­tinget kialakítani. Természetesen a szabályzat önmagában kevés, termelői akarat is kell annak be­tartásához és betartatásához. Mint mondotta, a jövőt illetően bizakodásra ad okot többek kö­zött az Egri Bikavér Superior sza­bályzata (ennek lényegéről bő­vebben lapunk 2001. szeptember 1-jei számában „Minőségi gyógyír a válság ellen” című írásunkban számoltunk be), s a sok kiváló szőlő is. Az elnök szerint nem ke­vésbé fontos az sem, hogy a bor­vidékről sok jó minőségű, de nem védett eredetű bor is kikerüljön a piacra, de ugyancsak optimiz­musra enged következtetni az a tény, hogy az utóbbi időszakban igen komoly befektetések is tör­téntek e területen. KÜHNE GÁBOR A szabályzat Az Egri Borvidék Védett Eredetű Borainak Sza­bályzata egyebek mellett kimondja: a szőlőter­melő és -felvásárló évente április 30-ig köteles bejelenteni a védett eredetű minőségű szőlő és bor termelési szándékát. A dokumentum ál­talános szabályzataiban külön is kitér az ellenőr­zés kérdésére, mondván: a hegyközség köte­lessége, hogy a védett eredetű bor eredetvé­delmének biztosítása érdekében a közigazga­tási területén lévő, vagy a hegyközség által ki­adott védett eredetű bor származási igazolás alapján a borászati üzemet, pincészetet és pa­lackozót rendszeresen ellenőrizze. A sokat vitatott Egri Bikavér védett eredetű bor szabályzata pedig többek között kimondja, hogy e néven kizárólag védett eredetű, száraz vörösbor hozható forgalomba. Minden terme­lőnek és felvásárlónak, aki Egri Bikavért kíván termelni, forgalomba hozni, illetve az ehhez szükséges szőlőt megtermelni, annak be kell tartania az Egri Bikavér Eredetvédelmi Sza­bályzatát. A dokumentum 13,6 tonnában korlátozza a hek­táronkénti termésátlagot, ugyanakkor az évjára­ti sajátosságoknak megfelelően a tanács ala­csonyabb termésátlagot is meghatározhat. E döntést a gazdasági év április 30-ig kell kihirdet­nie. A borkészítés a mindenkori bortörvények­nek megfelelően, kizárólag a hegyközség által ellenőrzött, a borvidéken pincekataszterben nyil­vántartott pincészetekben történhet. A szakmai követelmények között szerepel egyebek mellett a 8 napnál hosszabb időtartamú héjon erjesz­tés, míg a savtartalom csökkentése vagy növe­lése kémiai úton nem történhet. Az ajánlott faj­ták közül pedig legalább három szőlőfajta bo­rának házasítása szükséges, melyben egy faj­ta 50 százaléknál nagyobb arányt nem képvi­selhet, de 5 százaléknál többet. Megyénkbeli az Operabál királya Immár évszázados nemes hagyomány a hazánkban bálok bál­jaként tisztelt Budapesti Operabál. Az Operaház nagyszabású társasági eseményét idén február közepén rendezték. S hogy most mégis — kissé talán megkésve — szólunk róla, annak oka nem más, mint hogy megyénkben fiatalembert választottak meg bálkirálynak, partnernőjét pedig bálkirálynőnek. A bálkirálynő, dr. Sánta Enikő és a bálkirály, Juhász József N éhány hónappal lépte át a húszesztendős kort Juhász József, aki ifjú kora ellené­re gazdag táncos múlttal büszkél­kedhet. Korábban lapunk Pénteki portré című rovatában olvashattak már róla, akkor egy táncverse­nyen elért sikere nyomán. Ezúttal már ennél is komolyabb titulus jár neki, miután az idei februári, leg­rangosabbnak számító hazai tár­sasági rendezvény, a Budapesti Operabál királyává választották. — Eredetileg pilóta szerettem volna lenni - meséli, mikor múlt­idéző sétát teszünk eddigi életé­ben. - Jártam is egy ideig szorgal­masan a makiári repülőtérre. Ott megtapasztalhattam a repülés szépségét. Ám amikor a pályavá­lasztásra került sor, sajnos, nem indult pilótaképzés. így azután a másik kedvtelésem, a számítás- technika felé fordultam komo­lyabban. — Honnan az érdeklődés a szá­mítógépek iránt? — Édesanyám az egri tanárkép­ző főiskolán az oktatástechnoló­gia és informatika tanszék főelő­adójaként dolgozott, s én is meg­szerettem azt, amivel ő foglalko­zott. Ráadásul Egerben a Lenkey János Honvéd Gimnázium tanuló­ja voltam, természetesen ez is be­folyásolta a pályaválasztásomat. Felvételt nyertem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem haditech­nikai menedzser szakára, s immár másodéves hallgatója vagyok az intézménynek. A szakirány, amit igyekszem elsajátítani, elég bo­nyolult elnevezésű: katonai kom­munikációs rendszerszervező. A nappali alapképzésben még nincs végzős évfolyam, így tapasztala­tok híján egyelőre nem tudom, hol dolgozom majd, hadnagyként kikerülve az egyetemről. — Heves megyében, köztük ol­vasóink is, sokkal inkább a hob­bidról ismernek. Mi vonzott an­nak idején a tánchoz?- Tulajdonképpen puszta kí­váncsiságból úgymond beestem az Agria Táncsport Egyesület tánc­klubjába másodikos középisko­lásként. Megtetszett, ahogy Bo- tond Béla tánctanár bánik a jelent­kezőkkel, a lépéseket elsajátítani szándékozókkal, s persze, meg­kedveltem az ottani brancsot is.- Mely táncfajták állnak kö­zelebb a szívedhez? — A standard táncok — vágja rá választ József -, ugyanis a többi­nél jobban érdekel az ezekhez kapcsolódó zene, s a táncbeli figu­rák is szimpatikusabbak a szá­momra. Közülük is az angolkerin- gőt kedvelem leginkább, mert an­nak a leggazdagabb a figuravilága. Végigjárva a táncosok meglehe­tősen szigorú szabályok szerint alakuló útját, partnerével, Vasas Krisztinával számos versenyen in­dultak, s jó néhány első helyezést értek el a különböző hazai baj­nokságokon. Ám roppant ígéretes pályafutása a parketten kénysze­rűen félbeszakadt.- Miután felvettek a Nemzetvé­delmi Egyetemre - indokolja -, az első évben nagyon keményen kellett tanulni. Ahogy mi hallga­tók mondjuk, túl kellett élni a ma­tekot! Harmadik félévben, azaz most télen szigorlatoztam belőle, sikeresen, de emiatt bizony kissé háttérbe szorult a versenyzés. Most tervezem, hogy hamarosan ismét komolyabban foglalkozom i tánccal. Egyébként a fővárosban a Svay Táncklubba járok, s persze, igyek­szem majd megfe­lelő partnernőt ta­lálni. József azt is elárulja, hogy egy­általán nem könnyű olyan társra bukkanni, akivel harmonikusan összeillenek a táncbemutatókon, esetleg versenyeken, fellépéseken. A partnereknek stimmelniük kell osztályban (természetesen a tánc­osztályba sorolásról van szó), to­vábbá magasságban, s emberileg sem árt, ha jól ki tudnak jönni egymással. — Elmondhatod magadról, hogy az idei Operabál alkalmá­magam korábban még sosem for­dultam meg ott. Már ezért is meg­érte, hogy vállalkoztam a fellépés­re. Annyit persze meg kell említe­nem, az kicsit kellemetlenül érin­tett bennünket, táncosokat, hogy végül csak az utolsó pillanatban tudtuk meg, milyen muzsikára kell táncolnunk, mit énekel majd a művésznő. Ezzel együtt is természetesen a nyitótánc hatalmas sikert aratott a báli közönség körében. Igen ele­gánsak voltak az azt bemutató fia­talok is. Az egyetemi hallgatók tiszti egyenruhában feszítettek, barna felsőrészben, kék parolival a galléron, továbbá fekete nadrág­ban, oldalán piros csíkkal és ele­gáns fekete bőrcipőben. A civil fi­úk frakkot öltöt­Operabáli belépő Sétálójegy: ülőhely nélküli, nézelődésre, táncra szolgál, fogyasztás nélkül, ára 60 ezer forint. Páholyjegy: ülőhelyes, illetve páholyos, fo­gyasztással, ára 100-200 ezer forint. Egyes információk szerint volt, aki egymillió fo­rint feletti összegért váltott belépőt az idei Operabálra. ból szerencséd volt, hiszen mind­kettőtöket nagy elismerés ért: bálkirálynak, illetve társadat bálkirálynőnek választottak meg...- Bár nem volt nagyon lehető­ség válogatásra - feleli -, szeren­csére nagyon rendes partnerre ta­láltam. Dr. Sánta Enikő a főváros­ban jogásznő egy ügyvédi irodá­ban. Egy próbán futottunk össze, táncolgattunk, s kiderült, hogy mint emberek is jól ki tudunk jön­ni egymással. így végül egymás partnerei lettünk az Operabálon.- Egyáltalán miből fakadt az ötlet, hogy az ország egyik legje­lentősebb báli eseményén nyitó­táncos legyél?- Már régi hagyomány, hogy az Opera­bál nyitótánco­sainak a felét a tiszti hallgatók adják. A bará­taim, társaim tudták rólam, hogy tudok táncolni, s szól­tak, próbáljam meg. Elmen­tem, s beválo­gattak. Az egyetem par­kettás tornater­mében már ta­valy október óta tartottak a próbák. Sárközi Gyula, az Ope­raház táncosa tanította be ne­künk a koreog­ráfiát, amit ő és Juhász Barbara készítettek erre az alkalomra. Általában este hét után men­tünk gyakorol­ni, hiszen a lá­nyok és a civil srácok dolgoz­nak vagy tanul­nak.- Mire roptátok a minden bi­zonnyal rendkívül látványos nyi­tótáncot?- Eredetileg arról volt szó, hogy bécsi keringőt járunk majd. De aztán kiderült, hogy énekszó­ra, a Santa Lucia dallamára kell a figurákat bemutatnunk. Az elő­adó egyébként a népszerű díva, Katia Ricciarelli volt. Mondanom sem kell, gyönyörű az Operaház, tek, míg a höl­gyek csodálato­san szép meny­asszonyi ruhát viseltek.- Emlékeze­tes mozzanata volt az is a bál­nak - említi Jó­zsef —, hogy , miután hangu­lathoz illő rövid, de hatásos be­széddel Rockenbauer Zoltán, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumának vezetője meg­nyitotta a bált, elhangzott a ha­gyományos mondat: ,, Alles Walzer!”, s ekkor - szintén a szokásoknak megfelelően - mi a bennünket körbeálló nézőkhöz fordultunk, s közülük kérve fel hölgyeket, illetve urakat, vittük őket táncba, keringőre. Én egy magas, piros ruhás asszonyt vá­lasztottam, aki nagyon ügyesen táncolt. Igaz, aki elmegy ilyen bálba, az bécsi keringőzni min­denképpen tud. — Meddig maradhattak a nyi­tótáncosok az Operabálban?- Egy ilyen társasági ese­mény igen nagy felhajtással, közismert, népszerű emberek forgatagával is együtt jár. Mennyit éreztetek ti belőle?- Igazából nem okozott ez számunkra izgalmat. Közelről láthattunk jól ismert közéleti személyiségeket, politikusokat, művészeket, újságírókat, de én Sárközi Gyulával barátkoztam össze, sokat beszélgettünk. Vele úgy váltunk el egyébként, hogy a következő évben is találkozunk az Operabálon.- Miként jutottatok partner­nőddel, Enikővel a magas ,,rang" birtokába?- A nyitótáncosok közül vá­lasztják rendre az Operabál ki­rályát és királynőjét. Én valójá­ban nem sokat tudtam erről. Egyszer csak az egyik szervező lány odalépett hozzám, s közöl­te, a partneremmel mi lettünk a bálkirálynő és bálkirály. Egy női diadémot adtak korona gya­nánt, aztán lefényképeztek ben­nünket, végül pedig kihúztuk a tombolát.- Milyen elismerés valójá­ban a bálkirályság?- Nem tudom - ingatja be­szélgetőpartnerem a fejét, s felel nagyon őszintén —, hiszen még sosem voltam bálkirály. Min­denesetre nagyon örültem an­nak, hogy én lettem.- Jár-e valamivel ez a cím?- A közeljövőben tervezünk a nyitótáncosokkal Budapes­ten egy bulit, s a bálszervezők akkorra ígérték, hogy erről is szót váltunk. Tehát egyelőre nem tudom, mivel jár. Majd ki­derül. Annyira azért nem fog­lalkoztat a dolog. Mellesleg a hallgatótársaim elsősorban an­nak örültek, hogy közülük va­lóé, nem pedig civilé lett ez a titulus. A színpompás, látványos báli megnyitó nagy közönségsikert aratott — Mi meghívottak voltunk ott, úgynevezett sétálójeggyel. Ezt azt jelenti, hogy akinek ilyen bilétája van, az szemlélődhet az épület­ben, táncolhat, de nincs ülőhelye vagy páholya, s ezzel fogyasztás sem jár. Mi kivételek voltunk, hi­szen bennünket kiszolgáltak a bü­fében, ha felmutattuk a belépőn­ket. Egyébként hajnali három-né­gyig maradtunk, s nagyon jól éreztük magunkat. — Hogyan fogadták a „báli fenséget” szükebb környezeté­ben?- Akik eddig is ismertek, azok tudták rólam, hogy szívesen tánco­lok, így nem volt újdonság számuk­ra, hogy részt vettem az Operabál nyitótáncán, s láttak a tévében, az újságokban. Ugyanakkor azt ta­pasztalom, hogy a közvetlen isme­rőseim büszkék rám. S ez jólesik. SZALAY ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom