Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-14 / 62. szám
6. OLDAL NEMZETI 2002. Március 14., csütörtök színház ■■■ Széchenyi álma: a nemzet színháza Széchenyi álma valósul meg ezen a március idusán, amikor megnyitja kapuit a Nemzeti Színház. A Bécsben született és Bécsben meghalt - mégis a legnagyobb magyarnak titulált - gróf ugyanis a reformkor küszöbén a Duna partjára álmodta meg a nemzet teátrumát. Az ég tudja, miért, de mindig is baljós előjelek kísérték a színház ügyét, a kezdetektől az immár remélhetőleg békés végkifejletig. Pedig két évszázad során megannyi kedvező alkalom mutatkozott az eszme megvalósítására. A tizenkilencedik század költői közül Kazinczy Ferencen és Katona Józsefen keresztül Kölcsey Ferencig és Fáy Andrásig emeltek megannyian szót egy nagyszabású színházépítés terve mellett. Széchenyi - angliai tapasztalatait kamatoztatva - részvénytársaságként képzelte el a vállalkozást, az épület színhelyéül pedig az akkor formálódó pesti Duna-partot javasolta. Az ügyet azonban kezébe vette Pest vármegye alispánja. Földváry Gábor sikerrel is járt: a Grassalkovich Antal hercegtől kizárólag színház- építés céljára adományozott telken 1835-ben rakták le az alapkövet. Gyorsan dolgoztak: 1837. augusztus 22-én föl is gördülhetett a függöny az ifj. Zitterbach Mátyás klasszicista stílusú teátrumában. Az első előadás nézői - gázlámpák fényénél, zsöllyékben ülve vagy épp a kakasülőn nyakukat meresztve - Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékát és Schenk Belizár című szomorújátékát tekinthették meg. Az ekkor még Pesti Magyar Színháznak nevezett műintézmény színészi gárdája impozáns: a korabeli krónikák beszámolóiból tudjuk, hogy Egressy Gábor és Déryné Széppataki Róza, valamint a későbbi Jókainé - Laborfalvi Róza - éppúgy parádés alakítást nyújtott, mint a Petőfi verséből is ismert Megyeri Károly („Vándorszínész korában Megyeri/Van-e, ki e nevet nem ismeri...”) Épp egy tucatra tehető azon esztendők száma, amelyek az első korszakot fémjelezték: 1849-ig játszottak drámát és operát, romantikus német darabot és magyar szerzők műveit. Közben - 1840-ben - a vármegyétől az állam vette át a teátrumot, amely ekkortól viselte a Nemzeti Színház nevet. Ide szerződött a Pesti Német Színháztól Erkel Ferenc, s a Nemzeti deszkáin csendültek föl először a Báthory Mária és a Hunyadi László dallamai. A repertoár meglehetősen széles volt: hamarosan már kilenc Shakespeare-darab szerepelt műsoron. Mellettük Friedrich Schiller és Victor Hugo képviselte a világirodalmat, miközben sorozatban mutatják be a magyar szerzők műveit (a rendkívül termékeny Szigligeti Ede egymaga száznál többet alkotott). Két jeles esemény: 1879-ben színre kerül Vörösmarty Csongor és Tündéje, 1883-ban pedig Arany János örök érvényű kiigazításaival Madách Imrétől Az ember tragédiája. Aztán hamarosan eljött az idő, amikor a nemzetközi porondra is kilép a Nemzeti: 1892-ben a bécsi színházi világkiállításon is előadják a Tragédiát. Közben hatalmas változások történtek: 1875- ben megnyitotta kapuit a Népszínház, majd 1884- ben az Operaház - „megtisztult” a profil. Am a fellegek hamarost elkezdtek gyülekezni a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán - mellesleg már eredetileg ideiglenesnek szánt, közben bérházak közé beékelődött - épület felett: a szigorú K. u. K. bürokrácia, a hatóságok tűzveszélyesnek minősítik és bezáratják. A társulat 1908-ban átköltözik a Népszínházba, s ott is marad 1964-ig. Újabb nagy korszakok és hullámvölgyek követték egymást, nagy nevek: szerzők, színészek, rendezők. Móricz Zsigmond éppúgy színpadra került, mint a mostanában újra fölfedezett Herczeg Ferenc; Ibsen éppúgy mint Pirandello, Shaw, Csehov és Tolsztoj. No és az előadók: Rózsahegyi Kálmán, Ódry Árpád, Jávor Pál, Tőkés Anna, később Major Tamás, Gobbi Hilda, Uray Tivadar, Makláry Zoltán, Apáthi Imre; a legutóbb távozottak közül Sinkovits Imre és Lukács Margit - többen közülük a Hevesi Sándor téren is színpadra léptek. A Blaha Lujza térről ugyanis - rövid kényszer- szünet után - a korábbi Magyar Színházba kvárté- lyozta be magát a Nemzeti, méltatlan körülmények között, mégis méltó módon szolgálva a magyar színjátszás ügyét. A Nemzeti Színház mindig is több volt egy épületnél, egy társulatnál. Éppen ezért meg kellett küzdenie a politika viharával is. A második világháború után, 1946-ban az akkori művelődési tárca az eredeti helyre képzelte, de hát a romos Budapesten hol volt új színházra pénz? (Amíg 2002. március 15.: Az álom megvalósul, megnyílik a nemzet színháza FOTÓ: EUROPRESS/KALLUS GYÖRGY 1837. augusztus 22.: A Pesti Magyar Színházban felgördül a függöny fotók europress/archív 1836: XLI-XLIII. t.cz. XLL Törvény-Czikkely A Pesten országos költségen felállítandó nemzeti Játékszínről. A jól elrendelt Játékszínnek a nemzeti kifejlődésre, a nyelv pallérozásának előmozdítására, és az erkölcsiség e módon is bővebb kimívelésére az Országos Rendek által elesmért jótékony hatása tekintetéből, Pesten felallítattni óhajtott nemzeti játékszínre nézve határoztatik: A Buda és Pest közt felállítandó híd tárgyában kirendelt Országos Küldöttség megbizatik: hogy Ô Cs.kir. Fö-Herczegségének az Ország Nádorának Elnöksége alatt, figyelembe véve a Pesten építésben lévő Színház körülményeit, egy nemzeti díszes játékszín tervét, az ahoz kívántató költségi számolással, kidolgozza, és a hazafiakat ezen czélra teendő adakozásokra a Törvényhatóságok utján, és közvetlen is felszóllítván, ha elegendő pénzt szerezhet, a nemzeti Játékszint Pest Városában, Cs.kir. Fö-Herczegsége az Ország Nádora által e végre kijelelt, nemzeti tulajdonná örömmel fogadott, és a magyar Játékszín építésére ezennel szánt telken létrehozza; ha hogy pedig reménylett sikert nem érhetne, ezen nemzeti kiváltságnak mi módon lehető legczélarányosabb eszközölhetése eránt jövő Ország-Gyűlésre kimentő javaslatot adjon. 2001. Nemzeti Színház - Alapító Okirat (részlet) „... ezen hagyományok folytatása során törekedni kíván arra, hogy a felépült Nemzeti Színházban, melynek építése másfél évszázados adóssága a magyar nemzetnek, az intézmény jelentőségéhez méltó módon becsülje meg a magyar és egyetemes drámairodalom, a színházművészet tolmácsolóit.” 1963 tavasza: A készülő metró miatt felrobbantották a Népszínház épületét Apám egy szép tavaszi napon, még 1965-ben így szólt: „öltözz fiam, bemegyünk a városba”. Átbumliztunk Budáról Pestre, a Blaha Lujza téren szálltunk le a villamosról. Kézenfogott, és az ott tornyosuló épület egyik oldalsó ajtajához vezetett, ha jól emlékszem még ott volt egy kispad is. A kétszámyú üvegajtón bementünk - így kerültünk be a színpad felől a Nemzeti Színházba. Furcsa illat terjengett a félhomályban, a szűrt fényben csillámlott a por, a bordó kárpit kopottas, de az aranyozás még csillogott. „Jól nézz körül, fiam, mert a Nemzeti Színháztól el kell búcsúznod...” - mondta, s láttam a szemén, amint fölidézi magában egykor személyes jó barátait, ismerőseit: Somlay Artúrt és Tímár Józsefet, Csortos Gyulát és Bajor Gizit, Dayka Margitot és Kiss Ferencet, s a többieket mind-mind. Másnap hatalmas robbantás, leomlottak a falak, s az így keletkezett űrben már csak a Népszabadság székháza, a Corvin, a Rókus kórház és a hajdanán volt éjjel-nappali csemege alkotta négyszög terült el. Önmagáért beszélő, sivár látvány. a megsérült Blaha Lujza téri épületet rendbe hozták, a társulat ideiglenesen az Andrássy út 69-ben játszott.) A Magyar Népköztársaság első ötéves népgazdasági terve 1949-ben a Deák tér környékét célozta meg, bár állt még az eredeti Népszínház. Két évre rá Révai József népművelési miniszter íróasztalára a Városliget és környéke „hasznosításáról” szóló előterjesztés került. Majd amikor a metróépítés ürügyén fölrobbantották, sokáig csak tervpályázatok voltak győztesekkel, de valós alapok nélkül. Minisztertanácsi és politikai bizottsági határozatok követték egymást (ez utóbbiaknál fontos szempont volt, hogy a színház mellvédjéről a párt vezetői a nemzeti ünnepeken boldogan integethessenek az őket köszöntő népnek), mégis rossz néven vették, amikor Gobbi Hilda - senkivel sem egyeztetve - közadakozásra szólított fel. Gyűlt a pénz, s utóbb a Városligetben meg is kezdődött a látványos térrendezés, amit utóbb visszafüvesítettek. A főváros pedig egy külföldi magáncégnek eladta a Grassalkovich-telket, amelyet a nagyvonalú herceg annak idején a cél kizárólagos megjelölésével adott a vármegye, illetve a város birtokába. Újabb terv és ünnepélyes alapkő- letétel következett az Erzsébet téren, de a mostani kormány elvetette az elképzeléseket, és visszatért Széchenyi eredeti álmához: a pesti Duna-parthoz. _____________« oldalt összeállította, oyulay zoitAh
