Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-04 / 53. szám

10. OLDAL 2 3 2002. Märcius 4., hétfő P F . « « In memóriám (1915-2002) Nagy Dezső 1915-ben született Egerben, gaz­dálkodó családban. Elemi iskoláit a patakparti halas iskolában végezte, innen a polgári fiúiskolába, majd az Egri Érseld Tanítóképző Intézet­be került, ahol 1935:ben végzett, mint okleveles kántortanító. Iskolái ideje alatt nagyon sokat kellett dolgoznia, segítenie ott­hon, vigyáznia testvéreire, piacol- ni anyjával, mert édesapja korán meghalt, s minden „férfimunka” rámaradt. Egy évig állás nélkül volt, azu­tán a 7-es számú általános iskolá­ban kántortanítóskodott fizetés nélkül, majd a pusztacsegei tanya­si iskolához került 1939-ig. Bevonult katonának, Rima­szombaton és még sok helyen szolgált 1946-ig. 1939-ben Erdély visszafoglalásában is részt vett. A máramarosi gimnáziumban is ta­nított testnevelést rövid ideig, mert Kárpátaljára vezényelték frontszol­gálatra, mint karpaszományos tiszthelyettest. Többször sebesült fején, mellén, lábán, kétszer volt a klinikai halál állapotában, végül, is felgyógyult, de teste tele volt slapn- er szilánkokkal, ami később ko­moly problémákat okozott. 1947-ben amerikai fogságból jött haza nagyon nehéz körülmé­nyek között élő családjához. Rö­vid ideig a MN honvédség főhad­nagya is volt. Az 1947-48-as tanévtől vissza­ment régi iskolájába, ahol polgári­ba járt, és a testnevelés órákat látta el. 1948-ban megnősült. Kovács Irént vette el feleségül, aki kereske­dőcsaládból származott és polgári iskolát végzett. Amikor a főiskola áttelepült Egerbe, felkérték a taní­tási gyakorlatok vezetőjévé, ahol nyugdíjazásáig, 1976-ig volt. Idő­közben Ildikó lánya 1949-ben meg­született, aki ma a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola megbecsült tanára. 1952-ben Pé­csett általános iskola tanári okle­velet kapott. 1953-tól a TF levelező tanári szakán harmadévtől tanult. 1957-ben okleveles középiskolai tanári oklevelet kap Budapesten. AII. sz. gyakorlóiskolában a fi­úk testnevelés óráit látta el, a fő­iskola testnevelés szakosainak gyakorló tanítását vezette, szer­vezte az iskola sportfoglalkozása­it, úttörőmunkáját, versenyekre, OSN-re készített fel hatékonyan és eredményesen. Második otthona volt az iskola, határtalan gyermekszeretete, szakmai igényessége, példamuta­tó embersége méltán kivívta a gyerekek, a tanárjelöltek szerete- tét, megbecsülését. Dezső bácsi tagja volt egy nagyszerű testnevelés tanszék­nek, akinek a vezetője dr. Kálmánchey Zoltán volt. Tagjai: dr. Kalmár Lajosné Kati néni, dr. Ambrus Lászlóné Kalauz Paula, dr. Törös Károly, Sarkadi Nagy Csilla és Danes Lajos. Galambos Jánosné Ida néni, aki a lányoknak vezette a tanítási gya­korlatait, méltó kartársa volt Dezső bácsinak. így emlékezik róla: „Az 1951/52-es tanévtől mint gyakorló­iskolai tanárok dolgoztunk együtt nyugdíjazásáig, 1976-ig. Munkáját rendtóvül nagy odaadással, szakér­telemmel, pontosan és szeretettel végezte. Második otthona volt az iskola, nap mint nap a gyerekek között élt, vezette, irányította órán és órán kívüli tevékenységüket, igen eredményesen. Megbízható, segítőkész kolléga volt, akivel jól lehetett együtt dolgozni, számítani lehetett rá a feladatok végrehajtásá­ban, de a magánéletben is. A tan­testület elismerte, nevelői-oktatói munkáját példának tekintették, ta­nítási gyakorlatukban igyekeztek kamatoztatni. Kollégái és volt ta­nítványai tisztelettel és szeretettel emlékeznek meg Dezső bácsiról”. 1976-84-ig a mezőgazdasági is­kola kollégiumának nevelője volt, mint nyugdíjas. Helyettesített testnevelés órát, bevezette a reg­geli tornát, a munkahelyi testne­velést az iskolában, kiránduláso­kat, sporteseményeket, vetélke­dőket szervezett az iskola meg­elégedésére, a tanulók örömére. 1985-től a szakszervezetnél a munkahelyi testnevelés felügye­lője, közben egy évig gépkocsive­zető az erdőgazdaságban, az Olasz úti óvoda gondnoka, a kise­gítő iskolában gyógytestnevelő 1995-ig, 80 éves koráig. A következő években sokat tett-vett, dolgozgatott, látogatta Il­dikó lányát és családját, unokáit, dédunokáját. Egyre jobban zavar­ta sebesüléseinek kiújulása, érzé­kennyé válása a járását, lépését, gondolkodását. Legyengült, végül ágynak esett és... Én is gyakorló tanítványa vol­tam 1952-54-ben, és sok ezer tanít­ványa ___ nevében tanúsíthatom, hogy Ő iskolateremtő testnevelő tanár volt. Szeretve szeretett Dezső bácsink példaképünk volt szakmai zsenialitásban, nevelésben, gyer­mekek iránti szeretetben, tisztelet­ben, emberségben. Szinte mindent átvettünk Tőle, és alkalmazva, megfogadva „intelmeit”, nekem is példaképem volt 39 évig, amikor is hordtam „gyönyörű terhem”. Sok-sok ezer tanulója, tanítvá­nya, barátja, ismerősei nevében gondoljunk örök hálával, tiszte­lettel, szeretettel egy nagy peda­gógus egyéniségre, egy nagysze­rű emberre. Sohase felejtsük Nagy Dezső tanár urat, aki már néhány hete a Kisasszony teme­tőben alussza örök álmát. Szép kort megélt - április 10-én lett volna 87 éves —, az ilyen ember­nek örökké kellene élnie! Isten nyugosztalja, ember őrizze meg emlékezetében mind­örökké! Kriston Ferenc ny. testnevelő tanár A nyugodt öregkorért Egyesületünk - a Nyugdíjasok Választási Egyesü­lete — a múlt év végén megtartott éves közgyűlé­sén, ahol több mint 100 nyugdíjastársunk vett részt, részletesen és behatóan foglalkoztunk a nyugdíjasok helyzetével, egyesületünk szervezeti kérdéseivel. Foglalkoztunk az országgyűlési, vala­mint a helyhatósági választásokra való felkészülé­sünkkel. Ma már elmondhatjuk, hogy egyesületünk is­mert és elismert civil szervezete a megye nyugdí­jas-társadalmának. Taglétszámunk a sokszorosára nőtt a megalakulás óta. A jogi személynek számító nyugdíjas-szervezetekkel és klubok számával együtt ma már több mint 10 ezer főt tudhatunk egyesületünk tagjaként, támogatójaként. Ezenkí­vül több ezer azoknak a száma, akik szimpatizál­nak velünk, támogatnak bennünket és céljainkat. Az ország több megyéjéből nagy az érdeklődés működésünk és munkánk iránt. Az elmúlt hóna­pokban Pest megyéből voltak nálunk tapasztalat- cserén, majd Szolnok és Hajdú megyékből tájéko­zódtak munkánkról. A megyék közül elsőnek egyesületünk hívta össze a Heves Megyei Közgyűlésben és a megye te­lepülésein működő önkormányzatok nyugdíjasko­rú képviselőit. Nagy részvétel és érdeklődés mellett tartottuk meg a nyugdíjaskorú képviselők fórumát. Ebben az évben az Idősügyi Tanáccsal együttmű­ködve 200 nyugdíjas küldött részvételével megtar­tottuk a Nyugdíjasok Heves Megyei Parlamentjét. Az e fórumokon elhangzottakat, felvetett gondola­tokat foglaltuk össze, fogalmaztuk meg választási programunkban. A választási jelszavunkat nagyon tömören a következőkben fogalmaztuk meg: „A nyugodt öregkorért, az idősek biztonságáért, a csa­ládok, gyermekeink és unokáink boldogulásáért!”. Az 1998-as választásokhoz hasonlóan a mostani parlamenti választásoknál a NYUVE önálló ország- gyűlési képviselőjelöltet nem állít. Azt mondjuk, hogy azokat az országgyűlési képviselőjelölteket támogassák kortársaink, akik felvállalják megyénk­ben a megye lakosságának több mint egyharmadát kitevő a nyugdíjas-társadalom jogos igényeinek képviseletét és harcolnak azok megvalósításáért. Azokat támogatjuk szavazatainkkal, akik támogat­ják az idősek érdekében hozandó törvényi szabá­lyozást igénylő intézkedéseket. így kezdeményezik az idősek kartájának megalkotását, törvénybe ikta­tását. Alapvetőnek tartjuk és már sokszor megfo­galmaztuk, hogy szükséges a nyugdíjrendszer fe­lülvizsgálata, melynek lényege a nyugdíjak értékál­lóságának és vásárlóértékének megóvása. Olyan nyugdíjrendszert akarunk, amely biztosítja a meg­szerzett jogok érvényesítését. A nyugdíjemelést a nettó bérkiáramlással arányosan valósítja meg. A minimálbérek emelkedésével arányosan emelked­jenek és változzanak a minimálnyugdíjak is. Azok­kal értünk egyet, akik megfogalmazzák és állást foglalnak a nyugdíjak értékállósága, a jövedelmek, az életszínvonal megőrzése érdekében ugyanúgy, mint az aktív keresőknél. Azt akarjuk, hogy a nyug­díjasok az aktív keresőkkel azonos arányban része­süljenek a gazdasági fejlődés hozadékából, hiszen a gazdaság megerősödésében korosztályunknak, az idős embereknek aktív munkája is benne van. Most nagyon nagyok a különbségek. A gazdasági fejlődés megalapozásában mi is részt vettünk. Ezért azt szeretnénk, hogy az állam biztosítsa azt az életszínvonalat, amit az aktív állampolgároknak biztosít. Azt szeretnénk, ha az egészségügy reform­ja, az ezzel járó változások az időskorúakat nem érintenék hátrányosan, sőt segítenék egészségük megóvását. Életünk során sok választáson részt vettünk. Korosztályunk tudja, hogy mi a tét. Köte­lességünknek tartjuk, hogy most is elmenjünk sza­vazni. Egyesületünk - a Nyugdíjasok Választási Egye­sülete - arra kéri a nyugdíjasokat, hogy mindany- nyian menjünk el szavazni. Minden nyugdíjas él­jen állampolgári jogával, és április 7-én arra a kép­viselőjelöltre adja le szavazatát, akiben megbízik, akik programjukban reális célokat jelölnek meg, hogy jobb legyen az országnak, gyermekeinknek, unokáinknak, és persze nekünk, nyugdíjasoknak is. Mi akkor vagyunk boldogok, akkor jó a közérze­tünk, ha boldogulni látjuk gyermekeinket és csa­ládjukat is. Sebestyén János, a NYUVE elnöke Az utas kérdez, az illetékes válasza „Lehet, hogy lerágott csont, de úgy érzem, megér egy rövidke cikket még a Volán. Örömünkre szolgál a járműpark felújítása, a tájékoztatás minősége azonban még mindig hagy némi kívánnivalót maga után. Gyakran utazom, s eközben ta­lálkozom is néhány ellenőrrel. Igen sokszor udvariasak, viszont néha bizony durvának tűnik az eljárá­suk. Nem lehetne a feladataik közé beiktatni, hogy ellenőrizzék a meg­állókban a tájékoztató táblákat (menetrend) is? Az Agroker végál­lomáson pl. igen régóta hiányzik. A Kistályai úton valószínűleg kevés kisiskolás jár, mégis alacsonyan vannak elhelyezve. Sajnos, így az autók jól becsapják sárral. A szombat-vasárnapi első ajtós dolog már nem is idegesít (a bérle­tet pedig szájba véve is fel lehet szállni, mert a két kezünk ugye fog­lalt), csak annyiban, hogy a menet­idő rovására megy. Rossz időben viszont - függetlenül a hétvégétől - köteles minden ajtót egyszerre nyitni a vezető az utasok érdeké­ben! Ez csak egy „talán” a sok kö­zül, ami a mi érdekünket szolgálja. Jó lenne látni az utasokat tájé­koztató (fenyegetésnek ható) táb­lák mellett a Volán kötelességeit is­mertető táblát is. így lenne fair a dolog, mint a karszalag viselése „felszállás előtt”. Név és rím a szerkőben k k k Kedves Utasunk! Az utazási fel­tételekre vonatkozó kérdésére meg­jegyezzük, hogy a közforgalmú au­tóbusz-közlekedés utazási feltét­eleit és díjszabását jogszabályok rögzítik. Az ezekről készült techno­lógiai leírások is több kötetet tesz­nek ki, így terjedelmüknél fogva a járműveken csak rövid kivonatokat tudunk megjeleníteni járműveink utasterében. A végállomásokon az utazási feltételek és a díjszabás tel­jes terjedelmében megtekinthető. A megállóhelyi utastájékoztató táblákkal kapcsolatos fejlesztése­ink 1999 óta folyamatosak. Először a fémlapokra ragasztott menetren­deket cseréltük plexi rögzítésű táb­lákra, melyekbe az információk már vízzáró technológiával készül­tek. 2000. évtől az indulási jegyzé­keken kívül többletinformációt tar­talmazó piros színű táblákat is el­helyeztünk a megállóhelyeken, melyek funkciója többek között az utazási feltételek változásaira törté­nő figyelemfelhívás. A megállóhe­lyeket hetente két alkalommal el­lenőrizzük, és a szükséges tisztítá­sokat, cseréket folyamatosan elvé­gezzük. Köszönettel vettük az Ön által észlelt hiányosságok jelzését, azonban a konkrét megállóhelyen 2002. február 26-án az utastájékoz­tató táblák megvoltak a helyszíni ellenőrzés alkalmával. Sajnálatos tény, hogy a tisztítások gyakran 4-5 napig sem tartanak, és máris össze­firkálják, megrongálják a táblákat. Az elmúlt évben több mint félmil­lió forintot fordítottunk a táblák pótlására, cseréjére. Az indulási jegyzékeket igyekszünk úgy elhe­lyezni az oszlopokon, hogy az az utasaink többsége részére jól olvas­ható legyen. Bízunk abban, hogy a nehezen elért eredményeink megtartásá­ban Ön is segítségünkre lesz, s to­vábbra is utasaink körében üdvö­zölhetjük. Tisztelettel: Agria Volán Rt. Farsangoltak a rákóczisok Február hónap a farsangi bálok ideje. A Forrás Gyermek-szabad­időközpont jóvoltából az egri II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola felső tagozatos tanulói és tanárai egy emlékezetes szombat dél­utánt töltöttek az intézményben. Köszönjük Mészárosné Pusztai Éva igazgatónőnek, hogy lehető­séget adott a bál megrendezésé­hez. A bál folyamán felvonultak egyéni jelmezeseink, valamint minden osztály bemutatta né­hány perces humoros műsorát. Iskolánk tánckara egy gyönyörű bécsi keringővei nyitotta meg táncos mulatságunkat, s ezzel kezdetét vette a fergeteges disz­kó. Köszönjük a szülői munka- közösség és tanáraink segítsé­gét, valamint Sinkó Tamás úr hozzájárulását az értékes tom­bolaajándékokhoz. Joó László 8. a és Tóth Adrienn 7. b. osztályos tanulók Köszönet Az Angolkisasszonyok Gimná­ziumának tanulói köszönik az alábbi szponzoroknak az iskola farsangi báljának megrendezé­séhez nyújtott anyagi támogatá­sát: Félpénzes Könyvesbolt, Agressor Divat Eger, Hotel Mi­naret, Gyermelyi Tészta, Dobos Cukrászda, Hotel Senator Ház, Quick Internet-stúdió, Agria Film Kft., Lóczi Ajándékbolt, Lóczi Tanoda, Agria Humán Szolgáltató Kft., Bianca Szalon, Egri Kegytárgybolt, Lady R Ci­pőbolt, Zebra Design, Inancsik Györgyné, Egri Galéria, Egri Lovasbolt, Top 13 Zeneműbolt, Kormos Attila, Kaliczné, Alapfo­kú Művészeti Iskola, Foglár ut­cai Kazettabolt. ■ Mulató nyugdíjasok Február 12-én tartottuk a hatva­ni Liszt Ferenc Vasutas Nyugdí­jasklub farsangi bálját. A kb. 40 főnyi jelmezes felvonulása igen nagy sikert aratott. Nagy ötlet- gazdagságról tanúskodtak a maszkok a bemutatkozást illető­en is. Sikeres volt a Hat-tyúk tánca, a Macskák szólóénekese, a Mátyás király alakítása. Cse­hov Három nővérének jelmeze, akikről csak a végén derült ki, hogy egyikük „fivér” volt. Lát­tunk bohócokat, denevérem­ben, virágárust, holdkórust, ci­cababát a Csárdáskirálynőből, cigánylányt, boldogi legényt és asszonyt, és egy rendőrt, aki a saját párját vezette fel rabruhá­ban, megkötözve. A teljesség igénye nélkül elmondhatjuk, hogy ez a bál színvonalas, jó muri volt. Vendégünk volt, meg­tisztelte rendezvényünket Far­kas Kálmánné, Hatvan város polgármester asszonya is. Pallag Attiláné klubtag Legjobban a gazdit kellene elmarasztalni A Vadász lőtt a vadászkutyára c. cikkükre reagálva kérem, hogy ne csak a kutyatulajdonos szemszö­géből ismerjék meg a történetet, hanem a „sárga trabantos” hiteles elmondása szerint is. Én vagyok az a vadász, akit a fenti cikkben nega­tív módon elítélnek. Nagyon sajnálom, hogy az új­ságíró nem érdeklődött tőlem a cikk megírása előtt, mert a kutya gazdája - érthető érzelmi okokból, a kutyája elvesztése felett érzett fáj­dalmában — erősen meghamisítva mondta el a történetet. Én azt hiszem, hogy a legjobban a gazdit kellene elmarasztalni, mert nem vigyázott eléggé kedven­cére. Nem a „füves területre” hord­ta futtatni a kedvencét (ahogyan azt ő állítja), hanem elengedte ma­ga mellől több száz méterre külte­rületen, ahol a kutya természetes ösztöneire hallgatva a földút mel­letti nádasban már nem először va­dászott. A vadállomány természe­tes élőhelyét zavarta! Á vadőr elő­zőleg már figyelmeztette a gazdát, hogy a kutyát ne engedje el póráz nélkül látótávolságon kívülre. A va­dászati jogközösségnek évek óta a nádasban fácánetetője van. Sok fá­cán, őz, nyúl bújt ott meg. A téli va­dászidényben rendszeresen hord­juk az élelmet az etetőbe. Nem örömteli látvány az, amikor a va­dászember azt látja, hogy egy feke­te kutya beugrik a nádasba, szisz­tematikusan űzi, vadássza a vadat, felrebbent 7-8 fácánt és egy őzet, melyek fejvesztve, riadtan mene­külnek! Aznap is ez történt, ezt lát­tam vadásztársammal. A kutya kó­borolt, vadászott, a gazdájától hal­ló- és látótávolságon kívül volt. Nincs a vadat űző kutyára ráírva, hogy dédelgetett kedvence a gaz­dának, a vadász csak vadat űző, kóbor ebet lát a vadászó kutyában. Hangos szóval kérdeztem, hogy „Kié ez a kutya?” - válasz nem ér­kezett! Nem is érkezhetett, hiszen a gazda több száz méterre volt a kutyájától. Ekkor lőttem a kb. 100 méterre lévő kutyára. Tehát nem szőlőben és nem a gazdájától 80 méterre lévő kutyára - ahogyan ő előadja, hanem a nádas szélén. Senki nem volt a környéken; - jól belátható területről van szó. A ku­tyáját felelőtlenül elengedte - a ku­tyatulajdonos a vadászterületen maga mellől — nem is először! Te­hát tudta, hogy a kutyája vadászik. A vadászati törvény előírja, hogy vadat űző kutyát vadőrnek, sportvadásznak el kell ejteni a vad­állomány védelme érdekében. Kö­zel 25 éves vadászmúltam van, nincs szégyenkeznivalóm, minden lövést körültekintően és megfon­toltan adok le - nem szórakozás­ból, nem puszta aljasságból, nem ártó szándékkal, és főleg nem a gazdája jelenlétében lőttem le a „békésen szaglászó” kutyát. Nem okoz örömet a kutyák lelövése, de néha sajnos szükségszerű. Sajná­lom a történteket, de a vadgazdál­kodási érdekeket vettem figyelem­be. Higgyék el, nem okoz örömet a vadásznak az, amikor egy szeren­csétlen kóbor ebet le kell lőnie. De az sem okoz örömet, mikor azt lát­ja, hogy a kóbor eb a menekülő vad hátsó részéből kiszakít egy da­rabot, vagy az élő vemhes állat ha­sából húzza ki az utódot! Ezek megtörtént és horrorba illő esetek. Egyébként ezen a területen vissza­térő probléma, hogy téli időszak­ban összeverődött kóbor kutyák nagy károkat okoznak a vadállo­mányban, többször találtunk őz- és muflontetemet. (Név és rím a szerk.-ben) Sikeres diáknapok Az elmúlt hét végén ismét a diá­koké volt a főszerep a Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Szakközép- iskolában. Diáknapokon mérte össze erejét, ötletességét az indu­ló négy 11. évfolyam szakközép­iskolai osztály. Csütörtök délután már a kezdés sem volt mindenna­pi. Az egyik csapat diákigazgató­jelöltjeit hatalmas, szirénázó tűz­oltóautó mentette ki - a kémia­órán előállított - lángok és füst közül. A sikeres mentés után kü­lönböző vidám programok közül válogathattak, például volt break- bemutató, Dáridó, Mónika kibe- szélő-show, grafiti-verseny, Va- lentin-napi bál, diszkó. Vendé­günk volt Éles István humorista, valamint a mixerfiúk, akiknek lát­ványos bemutatóját már a Fábry- showban is láthattuk. A rendezvény fővédnöke Sós Tamás, a Heves Megyei Közgyű­lés elnöke volt, aki ünnepélyes keretek között adta át a novem­berben megrendezett jótékony- sági vacsoraest bevételének egy részét a pályázó jó tanuló, de hát­rányos szociális helyzetű diákok­nak. így hat tanuló nyert pénz­ügyi támogatást tanulmányai folytatásához. A bálon befolyt összeg többi részét az iskolarádió korszerűsítésére és egy kon­diterem létrehozására fordítot­ták. Ez a kezdeményezés a tanu­lók és szüleik körében is pozitív visszhangra lelt, mely folytatásra ösztönzi az iskola kollektíváját, például április 5-én megrende­zésre kerül egy nemzetközi va­csoraest. Egyszer azonban min­den jónak vége kell hogy legyen. A győztes 11. C osztály diákigaz­gatóinak „pünkösdi királysága” is véget ért, s a hatalom vissza­adása után hétfőn visszaállt min­den a régi kerékvágásba. Szabóné Rácz Györgyi szervező

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom