Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-30 / 75. szám
14. OLDAL 2002. Március 30., szombat A kora esti szürkület komorságát csak fokozta a borongás égbolt. A hűvös, szeles idő is visszafogott hangulatot diktált, amikor az Erdélyből érkezett csíksomlyói fiatalok 54 fős csoportja az egri Bazilika melletti téren * JjÉU»megjelenítette a Passió színpadias változatát. Jézus jeruzsálemi bevonulása. majd szenvedésének és kereszthalálának története vált eleven valósággá a több száz érdeklődő előtt. Korhű jelmezekbe öltözött szereplők nyújtottak maradandó élményt felkészültségükkel, igényes, hivatásszerű játékukkal. A narrátori hangot szinkronban kísérte a jól ismert cselekmény minden mozzanata. A háttérből a zeneirodalom ismert műveinek válogatott részletei szolgáltak gazdagítani a mélyről fakadó emberi érzéseket. Az égiek csak fokozták a drámai hangulatot, a félig mezítelen test keresztre feszítésekor kezdett el permetezni az eső. Ám nem csak a felhők hullatták könnyeiket, nem csupán az égiek siratták a szenvedőt. A fák csupasz ágai alatt szorongó és szipogó isteni teremtmények szemei is elhomályosultak, ezért kutattak zsebeikben a kendőik után. Gyökereztek a lábak, meredeztek a tekintetek, ereje teljében uralkodott a mozdulatlanság. Egyszerre volt forró és fagyasztó a levegő, a képzeletben megrepedtek a kősziklák, a nap a valóságban is elsötétedett. A természet erői „összejátszottak" a földiekkel, hogy a jelenlévők hátborzongva tűnődjenek, s minél jobban átérezzék, ami majdnem kétezer éve történt, mégsem követte feledés. Az egy nappal előtte Mikófalván is bemutatott Passiójáték lelki többletet adott a húsvéti előkészületben, ezzel reményt nyújtott az esendő sokaság • sajátos feltámadásához. T-B ____^ A professzor, aki meghosszabbítja az életet Ha alapos a gyanú, hogy valakinek daganat fejlődik a testében, előbb-utóbb megkapja a jó szándékú tanácsot: fordulj Besznyák professzorhoz! S ha a beteg az időpont kérésekor azt is elárulja, hogy egri, biztos lehet benne: a lehető legrövidebb időn belül fogadják őt az Országos Onkológiai Intézetben. Dr. Besznyák István professzor a nemzeti ünnep alkalmából vehette át a Széchenyi-díjat. Eger, Budapest- Öt éve nyugdíjban vagyok, de továbbra is oktatok az Országos Onkológiai Intézet Klinikai Onkológiai Tanszékén, és operálok a budai MÁV Kórház Sebészetén - mondja a professzor, amikor felkeressük őt a munkahelyén. - Ezt a hivatást nem lehet abbahagyni, még hetvenévesen sem. 1950-ben érettségiztem Egerben, a Dobó gimnáziumban, aztán felvételt nyertem a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1956-ban kaptam meg a diplomámat. Azt megelőzően egy évvel már a SOTE I. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetében dolgoztam, s ott szereztem szakorvosi képesítést is Baló professzor mellett.- Miért választotta az orvoslásnak azt a területét, amely a legkevésbé kecsegtet sikerélménnyel?- Szüleimnek hála, sosem éreztem: mit jelent a nincs. Ezért azt tehettem, amihez a leginkább kedvem volt. Nem dominált nálam a pénz, nem voltam rákényszerítve. Sebészként Kudász professzorral dolgozhattam, és megismerhettem ennek a területnek minden ágát. Tizenhét év után pedig megpályáztam az Országos Onkológiai Intézetben az osztályvezetői állást. Elnyertem, s nyugdíjazásomig, 1998-ig vezettem az osztályt. Kitűnő kollégákkal dol- g o z h a 11 a m együtt, akiket neveltem, de so- Dr. Besznyák István professzor Széchenyi-díjat kapott kát tanultam is tőlük. Mellőlem senki nem ment el, csak ha katedrát kapott, vagy egy osztályt. Hét tanítványomból lett profesz- szor vagy osztályvezető. Ezáltal úgy érzem, sikerült továbbadnom egy részét annak, amit én kaptam a tanáraimtól. Ez jó érzéssel tölt el, mint ahogy az a szeretet és mosoly, amit a betegeimtől kapok. Kegyes volt hozzám FOTÓ: ÖTVÖS IMRE a sors, pedig a teljesítményt nem mindenkinél ismeri el.- Jó hallani, hogy elégedett, holott azt gondoltam: az a mérhetetlen szenvedés, amelyet betegeinél tapasztalhatott, keserűvé teszi az orvost is.- Nagyon sok fizikai teherrel és lelki vívódással végeztem a munkámat. Ezt csak úgy tehettem, hogy a feleségem, ahogy említeni szoktam, az életem jobbik fele biztosította otthon a nyugalmat, az igazi családi légkört. Neki köszönhetem azt is, hogy két nagyon rendes gyerekünk van, egy fiú és egy lány. Ők tompították bennem a lelki fájdalmakat, s tették lehetővé azt, hogy minden reggel örömmel indulhattam dolgozni. Nagyon fontos számomra a család, ezért is látogatunk haza lehetőségeink szerint elég gyakran Egerbe, az öcsémékhez. Ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy milyen szépen fejlődik ez a város. Felkeresem a régi barátokat, kölcsönösen -----------m egállapítjuk, hogy ———„semmit sem öreged- tél’T Visszatérek az iskolámba, elmegyek a szüleim sírjához. Szeretem a szülővárosomat és benne az egrieket. S bár minden beteg fontos, azért az egriekkel mindig teszek egy kis kivételt.- Professzor úr! Ér- te-e pályája során kellemes meglepetés, hogy évek múltán olyan betegekkel is találkozhatott, akiknek az életéért korábban egy félkrajcárt sem adott volna?- Nem is egyszer! A beteg sorsát előre senki sem ismerheti. Aki mégis rövid időt jósol neki, az istennek hiszi magát, holott az ilyent még csak embernek sem nevezném. Többször megesett velem is, hogy azt gondoltam, reinkarnáció történt, pedig szó sem volt újjászületésről, egyszerűen meggyógyult a beteg. Ahogy haladunk az időben, egyre többen gyógyulnak meg. A mi feladatunk tulajdonképpen abból is áll, hogy meghosszabbítsuk az életüket, javítsuk az életminőségüket. Meggyőződésem, hogy ötven év múlva senki sem hal meg daganat miatt. A kutatók megtalálják a rák keletkezésének okát, s nem lesz NÉVJEGY: Neve: prof. dr. Besznyák István Született: Eger, 1931. Munkahelye: Országos Onkológiai Intézet Diplomája: általános orvosi diploma, „summa cum laude”, később patológiából, általános sebészetből és mellkassebészetből tett szakvizsgát. Az orvostudományok doktora fokozatot 1982-ben kapta meg, 1998- tól az MTA levelező tagja. Tizenegy éven át volt a Magyar Onkológusok Társaságának főtitkára, öt éven át a Magyar Sebész Társaság elnöke. Számos nemzetközi tudományos társaság vezetőségi, elnökségi tagja. Több orvosi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, többek között a Markhot-díjjal is. szükség sebészeti beavatkozásokra, chemotherápiára. Gondoljunk csak a gyermekbetegségekre, amelyeket most már gyakorlatilag az elismerésre, kizárnak a védőoltások, vagy em- ____________ ü thetem a TBC-t. Ez utóbbi persze kezd ismét terjedni, de ennek nem az az oka, hogy nincs rá gyógyszer. Míg beszélgetünk, kétszer is hívják telefonon dr. Besznyák Istvánt, hogy gratulálhassanak kitüntetéséhez. A professzor mindkét esetben kisfiúsán belepirul, aztán mikor leteszi a kagylót, mosolyogva elismeri:- Nagyon jólesik a figyelmességük. Egy kicsit büszkének is érzem magam, pedig nem kellene. Csak erre, nem. Tudja, ez olyan, mint a kokárda. Én is kitűzöm mindig március----------- 15-én egy napra, de----------- nem ettől érzem magam magyarnak. Sokkal inkább akkor, ha egy külföldi tudományos konferencián, akár németül, akár angolul képes vagyok megvédeni az álláspontomat, és más népek tudósaival, kutatóival, állampolgáraival is tudatosíthatom, hogy Budapest és Bukarest nem azonos városok, és létezik a világon egy kis ország - Magyarország - amely névjegyét már sokszor letette a tudományos világ legkülönbözőbb fórumain, és sok tekintetben méltó N EGYESSY ZITA
