Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-25 / 70. szám
10. OLDAL P F . 2 3 2002. Március 25., hétfő Megtévesztő nyilatkozat Az Önök által szerkesztett Heves Megyei Hírlapban március 6-án megjelent egy cikk „Veszteséget hagyott az előd” címmel. A cikk a tamaleleszi RR. UNIC Kft.-ben kialakult helyzettel foglalkozik. Miután a címben idézett előd én vagyok, az 1990. évi alapítástól 2001 augusztusáig voltam ügyvezető igazgatója a kft.-nek, kénytelen vagyok a cikk néhány téves, feltehetően szándékosan félrevezető megjegyzésére reagálni. Nem felel meg azonban a valóságnak a társaság korábbi könyvelésére vonatkozó megjegyzés. A cég könyvelését a főkönyvelő irányításával hozzáértő munkatársak végezték. A könyvelés szakmai felügyeletét nem az igazgató, hanem függeüen könyvvizsgáló végezte folyamatosan és teljes mélységben. A társaság éves mérlegét ugyancsak a független könyvvizsgáló auditálta, és a mérlegjelentést, valamint a mérlegellenőrzést minden évben magyar és német nyelven, a bel- és külföldi tulajdonosoknak átadta. A fentieken túl a társaság ingatlanjainak, eszközeinek és készleteinek értékét a céggel kapcsolatban álló bank - az általa kijelölt független értékbecslővel - rendszeresen, legutóbb 2000 év végén ellenőriztette, és abban kifogásolni valót soha nem talált. A nyilatkozó 2001. évi mérlegre vonatkozó megjegyzése értelmezhetetlen, miután a könyvelés zárlati időszaka március 31-én zárul, és csak azt követően lesz lehetőség mérleget készíteni. Különösen rosszindulatú és félrevezető szándékú az az utalás, amikor a nyilatkozó ügyvezető a volt igazgató lakó- és üdülőingatlanjait hozza szóba, úgy, mintha az üzem rossz állapota és az ingatlanok vásárlása között összefüggés lenne. Tájékoztatom Önöket, hogy mindkét ingatlant évekkel az RR. UNIC Kft. alapítását megelőzően vásároltam, amit tulajdoni lappal természetesen igazolni is tudok. Olyan apró csúsztatásokkal, mint az, hogy a lakóingatlan nem a Rózsadombon, hanem Hideg- kúton van, hogy a balatoni ingatlan nem nyaraló, hanem egy üres építési telek, és hogy a gyermekeim külföldön csak a hazai tanulmányok, a diploma után egy nyelvtanfolyamon vettek részt, már nem is érdemes foglalkozni. A fentiekben felsorolt, személyemre vonatkozó, félrevezető információk vélhetően tudatosak és szándékosak, de a könyvelésre vonatkozóak származhatnak a szakmai ismeretek hiányából is. Vágvölgyi János Tisztelt Vágvölgyi Úr! Az ön által kifogásolt cikkben nyilatkozó Ralph Rederle úr a riport megjelenését megelőzően arra kérte szerkesztőségünket, juttassuk el az írást számára, hogy az esetleges szakmai pontatlanságokat kijavíthassa. Kérésének eleget tettünk, mivel azonban nem kért a szövegben módosítást, az abban foglaltakkal feltehetően egyetértett, s hozzájárult a közzétételhez. Természetesen az ön fenti észrevételeit is készséggel tesszük közzé, ám amennyiben az ügyvezető tájékoztatója ön szerint nem fedi a valós helyzetet, és csúsztatásoktól, rosszindulattól sem mentes, úgy ezt a nyilatkozó úrral kellene tisztázni. (ASzerk.) A cél a képviselők lejáratása? A szervezést tanulni kell? Ebben az évben is részt vettünk az Életet az Éveknek által szervezett Ki mit tud?-on március 12- én. Ezen a rendezvényen igen hiányos volt a szervezés. Az első időpont betegség miatt módosult, ezt elfogadtuk. Nem a kiírásnak megfelelően zajlott a program, nem voltak beírva azok, akik jelentkeztek, sokan kimaradtak. Ez egy idős embernek lelki sérülést okoz, ők készültek erre az eseményre. Nem volt bizVásári díszelőadás Március 15-én Az ember tragédiája című drámai költeménnyel nyitott a most felépült Nemzeti Színház., All a ház.” Örülünk ennek, és sokan azok közül is örülnek, akik az elmúlt évek zavaros vitái során más helyszínt javasoltak. „Áll a ház.” Örülünk ennek, de szégyen és harag költözik szívünkbe, mikor a bemutató előadásra gondolunk. Madách? Díszelőadás? Ez lenne? Mi is volt ez? Egy delíriumos álom? Technikai bravúrokkal vegyes modemkedés? Gúny? Paródia? Vagy egyszerűen egy zavart elme zavart megnyilatkozása? Ez lett volna Az ember tragédiája? Nem! Ez a magyar színházművészet és Madách Imre szellemi hagyatékának megalázása, sőt meggyalázása volt. Nem vagyok színházi szakember, de a magyar irodalom tisztelő- jeként (a 75 évemmel), évtizedes színházjáró tapasztalatommal kiáltom: rossz, szégyenteljes rendezés volt! Egy remekművet tettek semmivé, egy díszelőadást tettek vásárivá! Madách műve nemcsak a maMementó egy pénztárcáért tosított a terem, több helyen tartották meg. Mikor a 102-es terembe átmentek a szereplők és nézők, már a hely nem volt biztosított számukra, kevés volt az ülőhely. Csalódottan indultunk hazafelé, de nemcsak a mi csoportunk, hanem mások is. Úgy gondolom, ha az Életet az Éveknek máskor is rendezne fesztivált, nagyobb szervezést igényelne. Simon Lajosné Lajosvárosi Idősek Klubja, Eger gyár irodalom remeke, hanem a közös európai irodalom része is. Ez egy oly gazdag gondolati tartalommal teli művészi alkotás, mely megérdemel, sőt megkövetel egy igazi művészi rendezést és előadást. Elfeledték a rendezők azt is, hogy Madách üzent, üzent a kortársaknak, s az utókornak! Kinek üzent ez az előadás? Még a végső üzenetet, az Úr hangját is elsikkasztották. Szégyellem magam az „elkövetők” helyett is. És itt felmerül a felelősség kérdése. Anyagi és művészi felelősség. Ez a rendezés súlyos tízmilliókba került, s emellett a magyar irodalom elleni merényletben is bűnös a színház igazgatója és rendezője. Nem a színészek bűnösök, nem ők a felelősök. De meg kell mondjam, felmerült bennem az a gondolat, hogy olyan tiszteletre méltó nevek, mint pl. Raksányi Gellért, Bodrogi Gyula stb. hogyan adhatták nevüket ehhez az infantilis rendezéshez? Haragvó tisztelettel: Miklós Endre nyugdíjas (cím a szerk.-ben) Egy szál tulipán A csányi idősek otthonában a nőnapi megemlékezés március 7- én, délután kezdődött operett- és magyamóta-műsorral, a szolnoki művészek előadásával. Ezt követően a Jó fiúk klubja színvonalas előadása következett. A műsor végén minden nő kapott egy szál tulipánt, melyben a férfiak munkáján kívül a szívük is benne volt. Az otthon vezetőinek friss virággal is kedveskedtek. A folytatás 8-án következett, Érsek Zsolt, a körzet MSZP-s honatyája látogatott az otthonunkba, és minden nőnek egy szál szegfűt adott át a jókívánság mellé. Juhász Árpád Csány Eltűnt a csomag Az egész postára haragszom, holott csak egyetlen ember lehetett a becstelen. A történet még két évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Budapesten élő kishúgomnak ajándékot küldtem a születésnapjára. Sajnos, nem ő lepődött meg, hanem én, mert a csomag nem érkezett meg hozzá. A csomag kereséséért nekem kellett fizetnem, mint később kiderült: hiába. Tavaly, az előbbiekből okulva, csak egy képeslapot küldtem. Hanem az idén ismét szerencsét próbáltam, s egy kedves ajándékot adtam postára. Most már ajánlva, hogy biztosan célba érkezzen. Az értéklevélben nemcsak a szeretettel felkutatott tárgy lapult, hanem a lelkem is, mert készültem rá, hogy igazi meglepetést okozzak. Újfent én lepődtem meg, mert szinte hihetetlen, de ez a csomag sem jutott el a kishúgomhoz. Már ő érzi magát kellemetlenül, hogy nem reagál a küldeményeimre, hogy immár kétszer jártuk meg a Magyar Postával. Megint megvásároltam a reklamáló papírt, újra kitöltöttem. De a keserű szájíz örökre megmarad bennem. N.Á. Eger Köszönet A 2002. március 11-i számukban megjelentetett reklamációm kapcsán Papp Gábor úr, az Euronics Szakáruház (Eger, Rákóczi u. 90.) üzletvezetője rövid időn belül megkeresett, és maximális emberséggel és odafigyeléssel segített megoldani a korábban történt problémámat, sőt kedvezményt is nyújtott „kártalanításként” számomra. Az ügyintézés során a kollégái is rendkívül szolgálatkészek voltak. Örvendetes lenne, ha a kereskedelemben dolgozók okulnának a történtekből, és hasonló udvarias gesztussal próbálnák megbecsülni a vásárlókat. Ezúton is köszönöm! Nagy Éva Eger (cím a szerk.-ben) A múlt esztendőben a gyermekalapítványba befizettem egy-két ezrest, de a szülőfalumba, Vécsre nem jutott belőle. Talán az önkormányzat elfelejtett pályázni? Köztudott, pláne itt Heves megyében, hogy a jó két évvel ezelőtti árvíz jelentős kárt okozott itt Vécsen is, többek között a sportpályát is tönkretette, melyet azóta sem sikerült helyrehozni. De a sportvezetés mindent elkövet, hogy legalább a labdarúgás ne szűnjön A lapjukban március 18-án megjelent „Ki piszkálta meg a mérőórát?” című íráshoz az alábbi kiegészítést szeretném fűzni, azzal a megjegyzéssel, hogy ez az anyag már a cikk megírásakor is az újságíró rendelkezésére állt. Sajnos, az ügy kivizsgálása során meg kellett állapítanom, hogy panaszos fogyasztónk fontos kérdésekben „rosszul emlékszik”:- Fogyasztónk 2000 folyamán nem kérte a részszámla módosítását (a módosítási igényről mindig adatlap készül).- Az adott számlázási időszak lezárásakor, 2001 januárjában kiderült, hogy fogyasztónk az előző időszakhoz képest lényegesen kevesebbet fogyasztott, ezért került sor a fogyasztásmérőhely ellenőrmeg, és így a hazai mérkőzéseket a szomszéd községek pályáin kell elszenvedni. Egy pár hete a képviselő-testület megszavazott a sport részére kétszázezer forintot (csepp a tengerben), de amint a polgármester úrtól a sport elnöke kérte az összeget, azt válaszolta, kérje azoktól, akik megszavazták. Nem a képviselők lejáratásáról van itt szó? Az is tény, hogy a polgármester a szolgálati lakását meg akarja vásárolni 600 ezer főzésére 2001. február 7-én. A mérőhely ellenőrzése szabályszerű volt, két munkatársunk együttesen végezte a fogyasztó jelenlétében. A szabálytalan vételezés külső szemrevételezéssel is megállapítható volt (a mérő záróüvege melletti rés fóliával történt beavatkozásra utalt), ezt közölték a fogyasztóval, majd ezután került sor a fogyasztókészülékek leltározására és a mérő leszerelésére. Ezt a sorrendet a panaszos a bíróság előtt elismerte, tehát nem helytálló, hogy őt a mérőhelyről „elcsalták, és a szerelők saját érdekükben beavatkoztak a mérőbe”. — A helyszínről a mérőt szabályszerűen bedobozolva szállították el, ezt a panaszos a dobozo- lási jegyzőkönyv helyszíni aláírárintért, és a képviselők mosolyogtak az árajánlaton, és tiltakoztak ellene (mivel 2-3 milliót ér). Ennek ellenére 2-3 asszony járja a falut aláírást gyűjtve, hogy megvásárolhatja-e a polgármester potom áron a lakást. Kérdem, ki az, aki nem meri aláírni? Mindenki tudja, hogy a polgármester a község háziorvosa is egyben. Vajon ki merne ujjat húzni vele? S vajon mit ér így a képviselők szava? Név és cím a szerk. -ben sával megerősítette. A plombáknak az ügyben nem volt szerepe, mert a beavatkozás ezek megsértése nélkül történt.- A panaszos a helyszínen írásban kérte a mérő szakértő általi megvizsgálását, ezért ezt megelőzően semmilyen „négyszemközti megbeszélésre” nem kerülhetett sor. — A szakértői vizsgálaton a panaszos az előzetes értesítés ellenére nem jelent meg. A tanúk előtt végzett független szakértői vizsgálat egyértelműen megállapította a mérőbe való beavatkozás tényét. A szakértői vélemény alapján az ÉMÁSZ bírósági eljárást kezídemé- nyezett. Mészáros Sándor szakértő (ÉMÁSZ) „Minden történik valamiért” szoktuk mondani. Nem sok jó dolog volt az életemben, de ehhez ragaszkodtam. Szerettem. Finom, puha, simogatásra termett anyag volt, míves munka. „Finom, kidolgozott kezek” nem kímélték. Ellopták a táskámból 2002. március 20-án, reggel 7.05 és 7.15 között a 12-es helyi járatú autóbuszon Egerben. Benne voltak személyes irataim és egyhavi, befizetésre váró számla költsége, tetemes összeg. A pénzt pótolnom kell - hárman élünk együtt: a lányom, anyukám és én — Enyhítettek Kérem, engedjék meg, hogy az Olvasói rovatban köszönetét mondjunk a gyöngyösi Bugát Pál Kórház szülészeti osztályának. Kiemelten Hlinka Tibor főorvos úrnak, Pap Zoltán adjunktus úrnak és Tabbouch Hassan doktor úrnak azért a felelősségteljes hozzáállásért, amellyel unokánk vüágrajö, de őt, aki elvette, ez nem érdekli. De ez a tárca pótolhatatlan. És pótolhatatlan mindenkinek, akinek így, ilyen megmagyarázhatatlanul tűnik el. Szociális területen dolgozom, idős, gondokkal teli emberekkel, akik bíznak bennem, várják a mindennapi kedvességet, simoga- tást. Most nem megy. Elveszett belőlem valami. De tudom, hogy van gondviselés, és bízom benne, hogy a tárca - ha a pénz nem is - ha megtörve is, visszakerül hozzám. N. Éva, Eger (dm a szerk-ben) a fájdalmon vételét segítették. Hálásak vagyunk minden jó szóért és szakmai közreműködésért, mellyel igyekeztek csökkentem egy hosz- szan vajúdó kismama szenvedéseit. További munkájukhoz jó egészséget és sok sikert kívánnak: Szalmási Krisztián szüld és nagyszüld A fogyasztó „rosszul emlékszik” „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” Harmadikos gimnazista lány vagyok, és az iskolában idén vettük Madách Imre: Az ember tragédiája című drámai költeményét. Én is, a családom is nagyon vártuk a Nemzeti Színház megnyitóját és az említett mű színpadon való megjelenését. Sajnos, csalódást okozott mind nekem, mind családomnak, mind osztálytársaimnak. Én úgy gondolom, nem a színészi teljesítménnyel volt itt a probléma, hanem a rendezéssel. Már mindjárt az elején az Úr hangja nem hanghatással, hanem látvánnyal jelent meg, felvetítve a háttérbe. Egyrészt ez a szöveg szerves része a drámának, másrészt sajnos nem vették figyelembe a gyengén látó, esetleg csak érdeklődők érdekeit, ugyanis ők nem biztos, hogy el tudták olvasni a kivetített szöveget. Nevetséges is, hogy színházban is olvasni kell a műveket, akkor inkább elolvassuk itthon, nem fizetünk érte. Hogy a keretszíneknél maradjak, az utolsó szín felét kihagyták, az Úr szövegét még vetítve sem lehetett látni, pedig akkor jelöli ki a férfi, a nő és Lucifer szerepét a világban. A közönség pedig várta az utolsó mondatot, a mű lényegét: „Mondottam ember: küzdj és bízva hízzál!” De ez sem hangzott el, Ádám a kérdéseire nem kapott választ. Hát válasz nélkül kell-e élni az embernek? És most térjünk át a történeti színekre: az egyiptomi szín végén a látványrendező egy repülőgép orrát és kamionkerekeket vetíttetett a háttérre. Lehet, hogy az én tudásom hiányos, de nem tanultuk, hogy Kr. e. 2000 körül repülőgépet és kamiont találtak volna fel, sőt Madách korában sem volt üyen, legfeljebb kísérletek. Konstantinápolyban a keresztes lovagok kommandósruhában, a pátriárka gépfegyverrel jelent meg. Mindez az 1000-1200-as években! Rosszul tanítanák nálunk a történelmet? A szín végén pedig berobogott a metró. London. Hát igen. Erről mi úgy tanultunk, ez a jelent ábrázolja, de nem a mai, XXI. század eleji jelent, hanem a második ipari forradalom korát, Madách jelenét, a XIX. század végét, második felét! És Éva hogy lehet úgy „női eszménykép”, ha Adám a szemérmességét dicséri, ő pedig fenékig érő szoknyában, égnek álló festett hajjal jelenik meg? A falanszter-jelenet valóban a jövőben játszódik, de nem egy tudós és egy számítógép volt a szerzői instrukcióban. És a színpadon Ádám csak a képernyőn keresztül találkozott Évával, semmi közelebbi kapcsolat! Az eszkimószínben az eszkimó a televízió előtt nyúzta a fókát, felesége pedig szoláriumban feküdt napszemüveggel! Felesleges mondanom, hogy Madách jégkunyhóban ábrázolta Évát, és csúnyán, nem szépítkezés közben. Ezek után felmerült bennem a kérdés: érdemes-e egyáltalán alkotni valamit? Ezért? Hogy az utókor átdolgozzon minden alkotást? Volt joga a szervezőnek átírni a Tragédiát? Ez nem Madáchról szólt, nem a Tragédiáról, hanem érdekhajhászásról. A látványban elvész a tartalom, a felszínben a mélység. Általában azokat a sorokat húzták ki, amiket nekünk, diákoknak meg kellett tanulnunk, mint lényeget. Vannak olyan diákok, akiket a Tragédia nem érdekel, nem olvassák el, várták hát, hogy ezt megnézzék, az érettségi dolgozathoz esetleg. Ezt hogy vegyék alapul? Nekem az első színeknél az volt a benyomásom, hogy Madách Imre forogna a sírjában, ha ezt látná, ha az ő nevét adják ehhez. Miért van az, hogy a mai magyar emberek mindent elfogadnak, amit mondanak, mutatnak nekik, csordaszellemben automatikusan tapsolnak, csak mert a Nemzeti Színház átadásán ott lehetnek? Nemzeti érzéseket használnak ki egyéni sikerek céljára! Mivel ezt az eseményt a Nemzeti Színház átadásához kapcsolták, valószínűleg sokan nézték, és ha a Tragédia ily módon marad meg az emberek emlékezetében, az nem az ember, de a nemzet tragédiája lesz. Ennek az átdolgozásnak az üzenete az, hogy az ember nem kap választ a kérdéseire. Mellette pedig ott vibrál a műértő ember lelkében Madách igazi üzenete (ami a színpadon nem hangzott el): „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”. Tisztelettel: Elek Andrea Eger, Malomárok u. 10. Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. A leveleket étkezési sorrendben tesszük közzé. A parlamenti választásokig politikai tartalmú észrevételeket nem közlünk. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23.