Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-25 / 70. szám

10. OLDAL P F . 2 3 2002. Március 25., hétfő Megtévesztő nyilatkozat Az Önök által szerkesztett Heves Megyei Hírlapban március 6-án megjelent egy cikk „Veszteséget ha­gyott az előd” címmel. A cikk a tamaleleszi RR. UNIC Kft.-ben kialakult helyzettel foglalkozik. Mi­után a címben idézett előd én vagyok, az 1990. évi alapítástól 2001 augusztusáig voltam ügyvezető igazgatója a kft.-nek, kénytelen vagyok a cikk né­hány téves, feltehetően szándékosan félrevezető megjegyzésére reagálni. Nem felel meg azonban a valóságnak a társaság korábbi könyvelésére vonatkozó megjegyzés. A cég könyvelését a főkönyvelő irányításával hozzá­értő munkatársak végezték. A könyvelés szakmai felügyeletét nem az igazgató, hanem függeüen könyvvizsgáló végezte folyamatosan és teljes mély­ségben. A társaság éves mérlegét ugyancsak a füg­getlen könyvvizsgáló auditálta, és a mérlegjelen­tést, valamint a mérlegellenőrzést minden évben magyar és német nyelven, a bel- és külföldi tulajdo­nosoknak átadta. A fentieken túl a társaság ingat­lanjainak, eszközeinek és készleteinek értékét a céggel kapcsolatban álló bank - az általa kijelölt független értékbecslővel - rendszeresen, legutóbb 2000 év végén ellenőriztette, és abban kifogásolni valót soha nem talált. A nyilatkozó 2001. évi mér­legre vonatkozó megjegyzése értelmezhetetlen, miután a könyvelés zárlati időszaka március 31-én zárul, és csak azt követően lesz lehetőség mérleget készíteni. Különösen rosszindulatú és félrevezető szándé­kú az az utalás, amikor a nyilatkozó ügyvezető a volt igazgató lakó- és üdülőingatlanjait hozza szó­ba, úgy, mintha az üzem rossz állapota és az ingat­lanok vásárlása között összefüggés lenne. Tájékoz­tatom Önöket, hogy mindkét ingatlant évekkel az RR. UNIC Kft. alapítását megelőzően vásároltam, amit tulajdoni lappal természetesen igazolni is tu­dok. Olyan apró csúsztatásokkal, mint az, hogy a lakóingatlan nem a Rózsadombon, hanem Hideg- kúton van, hogy a balatoni ingatlan nem nyaraló, hanem egy üres építési telek, és hogy a gyermeke­im külföldön csak a hazai tanulmányok, a diploma után egy nyelvtanfolyamon vettek részt, már nem is érdemes foglalkozni. A fentiekben felsorolt, személyemre vonatkozó, félrevezető információk vélhetően tudatosak és szándékosak, de a könyvelésre vonatkozóak szár­mazhatnak a szakmai ismeretek hiányából is. Vágvölgyi János Tisztelt Vágvölgyi Úr! Az ön által kifogásolt cikkben nyilatkozó Ralph Rederle úr a riport megjelenését megelőzően arra kérte szerkesztőségünket, juttassuk el az írást szá­mára, hogy az esetleges szakmai pontatlanságo­kat kijavíthassa. Kérésének eleget tettünk, mivel azonban nem kért a szövegben módosítást, az ab­ban foglaltakkal feltehetően egyetértett, s hozzájá­rult a közzétételhez. Természetesen az ön fenti észrevételeit is készséggel tesszük közzé, ám amennyiben az ügyvezető tájékoztatója ön sze­rint nem fedi a valós helyzetet, és csúsztatásoktól, rosszindulattól sem mentes, úgy ezt a nyilatkozó úrral kellene tisztázni. (ASzerk.) A cél a képviselők lejáratása? A szervezést tanulni kell? Ebben az évben is részt vettünk az Életet az Éveknek által szerve­zett Ki mit tud?-on március 12- én. Ezen a rendezvényen igen hi­ányos volt a szervezés. Az első időpont betegség miatt módo­sult, ezt elfogadtuk. Nem a ki­írásnak megfelelően zajlott a program, nem voltak beírva azok, akik jelentkeztek, sokan ki­maradtak. Ez egy idős embernek lelki sérülést okoz, ők készültek erre az eseményre. Nem volt biz­Vásári díszelőadás Március 15-én Az ember tragédiája című drámai költeménnyel nyitott a most felépült Nemzeti Színház., All a ház.” Örülünk ennek, és sokan azok közül is örülnek, akik az el­múlt évek zavaros vitái során más helyszínt javasoltak. „Áll a ház.” Örülünk ennek, de szégyen és ha­rag költözik szívünkbe, mikor a be­mutató előadásra gondolunk. Ma­dách? Díszelőadás? Ez lenne? Mi is volt ez? Egy delíriumos álom? Tech­nikai bravúrokkal vegyes modem­kedés? Gúny? Paródia? Vagy egy­szerűen egy zavart elme zavart megnyilatkozása? Ez lett volna Az ember tragédiája? Nem! Ez a ma­gyar színházművészet és Madách Imre szellemi hagyatékának meg­alázása, sőt meggyalázása volt. Nem vagyok színházi szakem­ber, de a magyar irodalom tisztelő- jeként (a 75 évemmel), évtizedes színházjáró tapasztalatommal kiál­tom: rossz, szégyenteljes rendezés volt! Egy remekművet tettek sem­mivé, egy díszelőadást tettek vásári­vá! Madách műve nemcsak a ma­Mementó egy pénztárcáért tosított a terem, több helyen tar­tották meg. Mikor a 102-es terem­be átmentek a szereplők és né­zők, már a hely nem volt biztosí­tott számukra, kevés volt az ülő­hely. Csalódottan indultunk ha­zafelé, de nemcsak a mi csopor­tunk, hanem mások is. Úgy gon­dolom, ha az Életet az Éveknek máskor is rendezne fesztivált, na­gyobb szervezést igényelne. Simon Lajosné Lajosvárosi Idősek Klubja, Eger gyár irodalom remeke, hanem a kö­zös európai irodalom része is. Ez egy oly gazdag gondolati tartalom­mal teli művészi alkotás, mely meg­érdemel, sőt megkövetel egy igazi művészi rendezést és előadást. Elfe­ledték a rendezők azt is, hogy Ma­dách üzent, üzent a kortársaknak, s az utókornak! Kinek üzent ez az előadás? Még a végső üzenetet, az Úr hangját is elsikkasztották. Szé­gyellem magam az „elkövetők” he­lyett is. És itt felmerül a felelősség kérdése. Anyagi és művészi felelős­ség. Ez a rendezés súlyos tízmilliók­ba került, s emellett a magyar iroda­lom elleni merényletben is bűnös a színház igazgatója és rendezője. Nem a színészek bűnösök, nem ők a felelősök. De meg kell mondjam, felmerült bennem az a gondolat, hogy olyan tiszteletre méltó nevek, mint pl. Raksányi Gellért, Bodrogi Gyula stb. hogyan adhatták nevü­ket ehhez az infantilis rendezéshez? Haragvó tisztelettel: Miklós Endre nyugdíjas (cím a szerk.-ben) Egy szál tulipán A csányi idősek otthonában a nő­napi megemlékezés március 7- én, délután kezdődött operett- és magyamóta-műsorral, a szolnoki művészek előadásával. Ezt köve­tően a Jó fiúk klubja színvonalas előadása következett. A műsor végén minden nő kapott egy szál tulipánt, melyben a férfiak mun­káján kívül a szívük is benne volt. Az otthon vezetőinek friss virággal is kedveskedtek. A foly­tatás 8-án következett, Érsek Zsolt, a körzet MSZP-s honatyája látogatott az otthonunkba, és minden nőnek egy szál szegfűt adott át a jókívánság mellé. Juhász Árpád Csány Eltűnt a csomag Az egész postára haragszom, ho­lott csak egyetlen ember lehetett a becstelen. A történet még két év­vel ezelőtt kezdődött, amikor a Budapesten élő kishúgomnak ajándékot küldtem a születésnap­jára. Sajnos, nem ő lepődött meg, hanem én, mert a csomag nem ér­kezett meg hozzá. A csomag kere­séséért nekem kellett fizetnem, mint később kiderült: hiába. Tavaly, az előbbiekből okulva, csak egy képeslapot küldtem. Ha­nem az idén ismét szerencsét próbáltam, s egy kedves ajándé­kot adtam postára. Most már ajánlva, hogy biztosan célba ér­kezzen. Az értéklevélben nemcsak a szeretettel felkutatott tárgy lapult, hanem a lelkem is, mert készül­tem rá, hogy igazi meglepetést okozzak. Újfent én lepődtem meg, mert szinte hihetetlen, de ez a csomag sem jutott el a kishúgomhoz. Már ő érzi magát kellemetlenül, hogy nem reagál a küldeményeimre, hogy immár kétszer jártuk meg a Magyar Postával. Megint megvásároltam a rekla­máló papírt, újra kitöltöttem. De a keserű szájíz örökre megmarad bennem. N.Á. Eger Köszönet A 2002. március 11-i számukban megjelentetett reklamációm kap­csán Papp Gábor úr, az Euronics Szakáruház (Eger, Rákóczi u. 90.) üzletvezetője rövid időn belül megkeresett, és maximális em­berséggel és odafigyeléssel segí­tett megoldani a korábban történt problémámat, sőt kedvezményt is nyújtott „kártalanításként” szá­momra. Az ügyintézés során a kollégái is rendkívül szolgálatké­szek voltak. Örvendetes lenne, ha a kereskedelemben dolgozók okulnának a történtekből, és ha­sonló udvarias gesztussal próbál­nák megbecsülni a vásárlókat. Ez­úton is köszönöm! Nagy Éva Eger (cím a szerk.-ben) A múlt esztendőben a gyermek­alapítványba befizettem egy-két ezrest, de a szülőfalumba, Vécsre nem jutott belőle. Talán az önkor­mányzat elfelejtett pályázni? Köz­tudott, pláne itt Heves megyében, hogy a jó két évvel ezelőtti árvíz jelentős kárt okozott itt Vécsen is, többek között a sportpályát is tönkretette, melyet azóta sem si­került helyrehozni. De a sportve­zetés mindent elkövet, hogy leg­alább a labdarúgás ne szűnjön A lapjukban március 18-án megje­lent „Ki piszkálta meg a mérő­órát?” című íráshoz az alábbi ki­egészítést szeretném fűzni, azzal a megjegyzéssel, hogy ez az anyag már a cikk megírásakor is az új­ságíró rendelkezésére állt. Sajnos, az ügy kivizsgálása so­rán meg kellett állapítanom, hogy panaszos fogyasztónk fontos kér­désekben „rosszul emlékszik”:- Fogyasztónk 2000 folyamán nem kérte a részszámla módosítá­sát (a módosítási igényről mindig adatlap készül).- Az adott számlázási időszak lezárásakor, 2001 januárjában ki­derült, hogy fogyasztónk az előző időszakhoz képest lényegesen ke­vesebbet fogyasztott, ezért került sor a fogyasztásmérőhely ellenőr­meg, és így a hazai mérkőzéseket a szomszéd községek pályáin kell elszenvedni. Egy pár hete a kép­viselő-testület megszavazott a sport részére kétszázezer forintot (csepp a tengerben), de amint a polgármester úrtól a sport elnöke kérte az összeget, azt válaszolta, kérje azoktól, akik megszavaz­ták. Nem a képviselők lejáratásá­ról van itt szó? Az is tény, hogy a polgármester a szolgálati lakását meg akarja vásárolni 600 ezer fő­zésére 2001. február 7-én. A mérő­hely ellenőrzése szabályszerű volt, két munkatársunk együtte­sen végezte a fogyasztó jelenlét­ében. A szabálytalan vételezés külső szemrevételezéssel is meg­állapítható volt (a mérő záróüvege melletti rés fóliával történt beavat­kozásra utalt), ezt közölték a fo­gyasztóval, majd ezután került sor a fogyasztókészülékek leltározásá­ra és a mérő leszerelésére. Ezt a sorrendet a panaszos a bíróság előtt elismerte, tehát nem helytál­ló, hogy őt a mérőhelyről „elc­salták, és a szerelők saját érdekük­ben beavatkoztak a mérőbe”. — A helyszínről a mérőt sza­bályszerűen bedobozolva szállí­tották el, ezt a panaszos a dobozo- lási jegyzőkönyv helyszíni aláírá­rintért, és a képviselők mosolyog­tak az árajánlaton, és tiltakoztak ellene (mivel 2-3 milliót ér). En­nek ellenére 2-3 asszony járja a falut aláírást gyűjtve, hogy meg­vásárolhatja-e a polgármester po­tom áron a lakást. Kérdem, ki az, aki nem meri aláírni? Mindenki tudja, hogy a polgármester a köz­ség háziorvosa is egyben. Vajon ki merne ujjat húzni vele? S vajon mit ér így a képviselők szava? Név és cím a szerk. -ben sával megerősítette. A plombák­nak az ügyben nem volt szerepe, mert a beavatkozás ezek megsér­tése nélkül történt.- A panaszos a helyszínen írásban kérte a mérő szakértő ál­tali megvizsgálását, ezért ezt megelőzően semmilyen „négyszemközti megbeszélésre” nem kerülhetett sor. — A szakértői vizsgálaton a pa­naszos az előzetes értesítés ellené­re nem jelent meg. A tanúk előtt végzett független szakértői vizsgá­lat egyértelműen megállapította a mérőbe való beavatkozás tényét. A szakértői vélemény alapján az ÉMÁSZ bírósági eljárást kezídemé- nyezett. Mészáros Sándor szakértő (ÉMÁSZ) „Minden történik valamiért” szok­tuk mondani. Nem sok jó dolog volt az életemben, de ehhez ragasz­kodtam. Szerettem. Finom, puha, simogatásra termett anyag volt, mí­ves munka. „Finom, kidolgozott kezek” nem kímélték. Ellopták a táskámból 2002. március 20-án, reggel 7.05 és 7.15 között a 12-es he­lyi járatú autóbuszon Egerben. Benne voltak személyes irataim és egyhavi, befizetésre váró számla költsége, tetemes összeg. A pénzt pótolnom kell - hárman élünk együtt: a lányom, anyukám és én — Enyhítettek Kérem, engedjék meg, hogy az Ol­vasói rovatban köszönetét mond­junk a gyöngyösi Bugát Pál Kór­ház szülészeti osztályának. Ki­emelten Hlinka Tibor főorvos úr­nak, Pap Zoltán adjunktus úrnak és Tabbouch Hassan doktor úrnak azért a felelősségteljes hozzáállá­sért, amellyel unokánk vüágrajö­, de őt, aki elvette, ez nem érdekli. De ez a tárca pótolhatatlan. És pó­tolhatatlan mindenkinek, akinek így, ilyen megmagyarázhatatlanul tűnik el. Szociális területen dolgo­zom, idős, gondokkal teli emberek­kel, akik bíznak bennem, várják a mindennapi kedvességet, simoga- tást. Most nem megy. Elveszett be­lőlem valami. De tudom, hogy van gondviselés, és bízom benne, hogy a tárca - ha a pénz nem is - ha megtörve is, visszakerül hozzám. N. Éva, Eger (dm a szerk-ben) a fájdalmon vételét segítették. Hálásak va­gyunk minden jó szóért és szak­mai közreműködésért, mellyel igyekeztek csökkentem egy hosz- szan vajúdó kismama szenvedése­it. További munkájukhoz jó egész­séget és sok sikert kívánnak: Szalmási Krisztián szüld és nagyszüld A fogyasztó „rosszul emlékszik” „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” Harmadikos gimnazista lány va­gyok, és az iskolában idén vettük Madách Imre: Az ember tragédiá­ja című drámai költeményét. Én is, a családom is nagyon vártuk a Nemzeti Színház megnyitóját és az említett mű színpadon való megjelenését. Sajnos, csalódást okozott mind nekem, mind csalá­domnak, mind osztálytársaim­nak. Én úgy gondolom, nem a szí­nészi teljesítménnyel volt itt a probléma, hanem a rendezéssel. Már mindjárt az elején az Úr hangja nem hanghatással, hanem látvánnyal jelent meg, felvetítve a háttérbe. Egyrészt ez a szöveg szerves része a drámának, más­részt sajnos nem vették figyelem­be a gyengén látó, esetleg csak ér­deklődők érdekeit, ugyanis ők nem biztos, hogy el tudták olvasni a kivetített szöveget. Nevetséges is, hogy színházban is olvasni kell a műveket, akkor inkább elolvas­suk itthon, nem fizetünk érte. Hogy a keretszíneknél maradjak, az utolsó szín felét kihagyták, az Úr szövegét még vetítve sem lehetett látni, pedig akkor jelöli ki a férfi, a nő és Lucifer szerepét a világban. A közönség pedig várta az utolsó mondatot, a mű lényegét: „Mondottam ember: küzdj és bízva hízzál!” De ez sem hangzott el, Ádám a kérdéseire nem kapott vá­laszt. Hát válasz nélkül kell-e élni az embernek? És most térjünk át a történeti szí­nekre: az egyiptomi szín végén a lát­ványrendező egy repülőgép orrát és kamionkerekeket vetíttetett a háttér­re. Lehet, hogy az én tudásom hiá­nyos, de nem tanultuk, hogy Kr. e. 2000 körül repülőgépet és kamiont találtak volna fel, sőt Madách korá­ban sem volt üyen, legfeljebb kísér­letek. Konstantinápolyban a keresz­tes lovagok kommandósruhában, a pátriárka gépfegyverrel jelent meg. Mindez az 1000-1200-as években! Rosszul tanítanák nálunk a történel­met? A szín végén pedig berobogott a metró. London. Hát igen. Erről mi úgy tanultunk, ez a jelent ábrázolja, de nem a mai, XXI. század eleji je­lent, hanem a második ipari forra­dalom korát, Madách jelenét, a XIX. század végét, második felét! És Éva hogy lehet úgy „női eszménykép”, ha Adám a szemérmességét dicséri, ő pedig fenékig érő szoknyában, ég­nek álló festett hajjal jelenik meg? A falanszter-jelenet valóban a jövőben játszódik, de nem egy tudós és egy számítógép volt a szerzői instrukci­óban. És a színpadon Ádám csak a képernyőn keresztül találkozott Évával, semmi közelebbi kapcsolat! Az eszkimószínben az eszkimó a televízió előtt nyúzta a fókát, felesé­ge pedig szoláriumban feküdt nap­szemüveggel! Felesleges monda­nom, hogy Madách jégkunyhóban ábrázolta Évát, és csúnyán, nem szépítkezés közben. Ezek után felmerült bennem a kérdés: érdemes-e egyáltalán al­kotni valamit? Ezért? Hogy az utó­kor átdolgozzon minden alkotást? Volt joga a szervezőnek átírni a Tragédiát? Ez nem Madáchról szólt, nem a Tragédiáról, hanem érdekhajhászásról. A látványban elvész a tartalom, a felszínben a mélység. Általában azokat a soro­kat húzták ki, amiket nekünk, diá­koknak meg kellett tanulnunk, mint lényeget. Vannak olyan diá­kok, akiket a Tragédia nem érde­kel, nem olvassák el, várták hát, hogy ezt megnézzék, az érettségi dolgozathoz esetleg. Ezt hogy ve­gyék alapul? Nekem az első színek­nél az volt a benyomásom, hogy Madách Imre forogna a sírjában, ha ezt látná, ha az ő nevét adják eh­hez. Miért van az, hogy a mai ma­gyar emberek mindent elfogadnak, amit mondanak, mutatnak nekik, csordaszellemben automatikusan tapsolnak, csak mert a Nemzeti Színház átadásán ott lehetnek? Nemzeti érzéseket használnak ki egyéni sikerek céljára! Mivel ezt az eseményt a Nemzeti Színház átadásához kapcsolták, valószínű­leg sokan nézték, és ha a Tragédia ily módon marad meg az emberek emlékezetében, az nem az ember, de a nemzet tragédiája lesz. Ennek az átdolgozásnak az üze­nete az, hogy az ember nem kap vá­laszt a kérdéseire. Mellette pedig ott vibrál a műértő ember lelkében Ma­dách igazi üzenete (ami a színpa­don nem hangzott el): „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”. Tisztelettel: Elek Andrea Eger, Malomárok u. 10. Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, illet­ve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. A leveleket étkezé­si sorrendben tesszük közzé. A parlamenti választásokig politikai tartalmú észrevételeket nem köz­lünk. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra ír­ják rá: Pf. 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom