Heves Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-25 / 70. szám

2002. Március 25., hétfő TÜKÖR 9. OLDAL CSALÁDI Iskolai beíratás előtt a gyerek FOTÓ: GÁL GÁBOR lapotát a gyermeknek éppúgy, mint annak mérését, hogy az idegrendszere kellően érett-e arra, hogy meg tudjon felelni a tanulás követelményeinek. Vizsgálják például, hogy kialakult-e a megfelelő mozgás összehang­oltság, téri orientáció, a kezességnek megfe­lelő munkairány, szem- kézkoordináció, egy­szóval az összehangolt idegrendszeri műkö­dés, mert a legtöbb zavart ezeknek a funkci­óknak a lemaradása okozza.- Tapasztalataink szerint egyre több kis­gyereknél vannak ezekben a funkciókban le­maradások, ami visszavezethető például a helytelen életmódra is: a kevés mozgásra, a panelba zárt szűk élettérre, a televízió előtt passzívan töltött időre. A tévé leszoktatja a gyermeket a megfigyelésről, rontja az észle­lést, a figyelemre „rátanul” a szeme arra, hogy engedi maga előtt folyni a műsorfolya­mot. Ezzel párhuzamosan keveset beszélnek és beszélgetnek a gyermekkel, kicsi a szó­kincs, visszamarad a nyelvi fejlődés. Az iskolaérettségi vizsgálat természetesen kiterjed az értelmi fejlettségre. Balázsné Csu­ha Mária szerint ez utóbbi tud csak igazán a szülői büszkeség forrása lenni. Pedig az isko­lai helytállás szempontjából nem feltétlenül ez a meghatározó tényező. Ennek a terület­nek a kontrollálásakor a szakemberek nézik a gondolkodási funkciók működését, a prob­lémamegoldó készséget, hogy „beindul-e a kicsi feje", vagy még az a reakciója, hogy megkérdezi az anyját. Vizsgálják, hogy mi­lyen fogalmakkal tud dolgozni a gyermek, észrevesz-e összefüggéseket, hasonlóságo­kon alapuló ok-okozati kapcsolatokat. Nézik az emlékezet működését, a mennyiség fogal­mának kialakultságát és sok egyéb funkciót. ________________________________1ÜS So k szülőnek okoz gondot így március, április táján, hogy a hatodik életévét ép­pen hogy betöltött gyermekét beírassa-e az általános iskola első osztályába. Visz- szatérő kérdés a családban: bírja-e majd a terhelést a csemete, meg tud-e felelni a követelményeknek, vagy legjobb lenne várni még egy esztendőt? Balázsné Csuha Mária, az egri Nevelési Ta­nácsadó Intézet igazgatója mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt a „mozgó sza­bályt" nem lehet teljesen szabadon kezelni, vagyis nem arról van szó, hogy egyszerűen csak a szülők döntésén múlna, hogy gyerme­kük mikor kezdi meg általános iskolai tanul­mányait. A rendelet azt írja elő, hogy abban az évben íratható be első osztályba a gyermek, amelyik év május 31-éig betöltötte a hatodik életévét. Amennyiben ez az életkori követel­mény teljesült, a szülő és az óvoda együtt kell hogy arm a következtetésre jussanak, hogy az iskolaérettség feüételei teljesültek. A vélemény egyezése esetén - például, ha mindketten arra a következtetésre jutnak, hogy még várni kell egy esztendőt a behatás­sal - egyszerűbb a helyzet, hiszen ekkor még egy évet marad a kicsi az óvodában. Problé­másabb a helyzet, ha konfliktus van a két fél álláspontja között. Az óvoda - eltérően a szü­lő véleményétől - például juthat arra az állás­pontra, hogy még nincs meg az iskolaérett­ség, de a vélekedés lehet ennek a fordítottja is, vagyis a szülő szeretne még egy évet ki­várni. Ezekben az esetekben szokták kérni a nevelési tanácsadók segítségét. Mint megtudtuk, esetenként a hétéves kor környékére is kitolódhat a probléma. A hete­dik életév betöltése után azonban nem telje­sen szabad lehetőség az óvodai nevelés to­vábbi igénybevétele. Ez kivételes eljárásban csak olyan gyerekek számám biztosítható, akiknek valamilyen speciális problémája van, s a fejlesztésükhöz feltétlenül óvodai el­látás szükséges. A döntést - szülői kérelemre - szakértői vizsgálat alapján hozzák meg ilyen esetekben az illetékesek. Nem árt azon­ban tudni, hogy egy ilyen halasztó hatályú szakvéleményt a nevelési tanácsadó is csak akkor adhat ki, ha az óvoda nevelőtestülete ehhez egyetértését adta. Bírja-e majd a terhelést? lenne a hasznosabb, a szülő a mielőbbi kez­dés mellett tör lándzsát. Amikor a nevelési tanácsadó szakvéle­ményt készít, igen körültekintő munkát vé­gez. Vizsgálja többek között a gyermek szo­ciális vagy érzelmi érettségét. A szakember szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolai beválást ez az érzelmi érettség, stabi­litás, alkalmazkodóképesség határozza meg leginkább. Ugyanakkor a szülők épp ezt haj­lamosak nem kellő súllyal figyelembe venni. Nem veszik észre ugyanis, hogy a gyermek otthon, biztonság­Mikor szükséges a fejlettségi vizsgálat? Korengedmény kérésekor, ha a gyermek az adott naptári szeptembe­rében még nem töltötte be a 6. életévét, de fejlettsége alapján a szü­lőikén a beiskolázást. • Ha a szülő a beiskolázás időpontjának elhalasztását kéri. • Ha a szülő a gyermek beiskolázását kéri, de az óvoda ezt nem tá­mogatja. •Azoknál a gyermekeknél, akik a nagycsoport folyamán óvodát vál­toztattak, esetleg sokat betegeskedtek, hiányoztak. • Ha a szülő vagy az óvoda kéri a vizsgálatot, eltérő ütemben fejlődő gyermekek számára, a megfelelő iskolatípus kiválasztása érdekében. • Minden esetben vizsgálandók, akik nem jártak óvodába, mert az is­kolai felvételükhöz a Nevelési Tanácsadó véleménye szükséges. A fejlettségi vizsgálat általában több részből áll: csoportos és egyéni (pszichológiai, pedagógiai), szükség esetén gyermekpszichiátriai vizs­gálatokból, valamint a szülőkkel folytatott tájékozódó beszélgetésből. ban, az anyuka ölében elmond­hatja ugyan az ös­szes verset, de ha az óvodai csoport­ban a viszszahú- zódás, a megije- dés a jellemző, ak­kor ott még valami nincs a helyén iga­zából.- Nagyon fon­tos alapelv: a gyer­meket iskolába úgy kell engedni, hogy minél kisebb valószínűséggel következzenek be Az igazgató szerint a „mikor írassuk be?” kérdés eldöntésekor gyakran játszik szerepet a szülői szorongás is. Valami miatt azt gon­dolják a felmenők, hogy az iskola túlságosan megterhelő lenne még gyermekük számára. Létezik ugyanakkor a másik véglet is: hiába mondják a szakemberek, hogy a várakozás kudarcok - fogal­mazott Balázsné. - A kezdeti időszakban ugyanis nemcsak az iskolához való viszony alakul ki, hanem a tanuláshoz való is. Az igazgató tájékoztatása szerint a tanács­adók vizsgálata a fentebb említetten kívül ki­terjed még a testi, idegrendszeri érettségre, ami magában foglalja az egészségi, fizikai ál­Beilleszkedési zavarok- A gyermek iskolakezdése az egész család számára kihívást je­lent - fogalmaz dr. Antal Márta pszichiáter. - Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a család életé­ben történő változásnak tekint­sük, együtt várjuk az időt, be­szélgessünk róla, meséljünk saját élményeinkről. Ne riogassuk a gyereket, hogy vége a boldog időknek, majd jön a tanulás! Ezek helyett meséljünk arról, hogy mennyivel másabb lesz ez­után: el tudja majd olvasni a fel­iratokat, írhaj képeslapot a nagyi­nak, a színes gyermeklapok vilá­ga megismerhetővé válik. A pszichiáter szerint napjaink gyakran felmerülő kérdése: mi­kor menjen, melyik iskolát vá­lasszuk? Az óvoda utolsó évében vannak iskolaérettségi felméré­sek, melyeket a nevelési tanács­adók munkatársai végeznek. Itt kiszűrik, ha „iskolaéretlen” a gyermek, szórt a figyelme, telje­sítménye még korosztálya alatt marad. Hagyatkozhatunk a ta­pasztalt óvónőkre is, akik az évek alatt megismerték gyerme­künket, vele minket is, s szólnak, ha ők másképp döntenének.- A mikor kérdésével egy idő­ben szokott felmerülni, hogy mi­lyen iskolába írassuk? Ha lehet, válasszunk tanító nénit! Fontos azonban tudni, hogy inkább a lá­nyokra jellemző, hogy a tanulás személyhez fűződő kapcsolatok függvénye, a fiúk érdeklődése in­kább tárgyi orientációjú. Az isko­la nem arra hivatott, hogy eddigi „szülői mulasztásainkat” bepó­tolja. Ha kicsit duci gyermekünk egyébként sem mozog szívesen, akkor a testnevelés tagozatot nem neki találták ki. Amennyi­ben otthon a szülő nem bír a gye­rekkel, nem feltétlenül a szigorá­ról híres tanító néninél van a he­lye a lurkónak. Fontos, hogy otthon mi ne le­gyünk pedagógusok, ha lehet, a gyerek kezdettől egyedül tanul­jon, csak a végén ellenőrizzük, javítsuk hibáit. Az iskolakezdő­nek meg kell tanulnia, hogy nem állhat fel bármikor az óra alatt, nem mehet ki. Az iskolához való alkalmazkodás fél évet, de akár egy évet is igénybe vehet. A pszi­chiáter szerint nem elhanyagol­ható, hogy a gyermek társakat, barátokat találjon. Az, aki mást sem hall, mint hogy csak a tanu­lás a fontos, előbb-utóbb elszige­telődik, magányos lesz, s ez hosszabb távon nem kedvez a teljesítménynek sem. Az iskolakezdés problémái kö­zé tartozik, hogy az elején két tí­pus tűnik ki: az egyik a túlságosan visszahúzódó, a másik a túlságo­san nyugtalan. A második eset­ben napjainkban hamar megkap­ja a hiperaktív jelzőt a gyermek, s kivizsgálásokra küldik. Ha valahol ez a gyanú merül fel, a képesség­vizsgáló intézetek útba igazíthat­ják a szülőt. A visszahúzódóbb gyermek később kerül a szemünk elé, értelemszerűen őt jobban to­lerálják a nevelők. A család is megnyugvást talál, ha az apuka vagy anyuka szintén ilyen volt. A kép mögött azonban megbújhat szorongás is. A teljesítményszorongás jól is­mert a tanítók körében. Van olyan gyermek, akinél ez jelentősen rontja a képet, van, aki nagyon szorong, de ha felelésre kerül sor, mégis jól teljesít. Azonban ők sem feltétlenül élvezik a sikert, hiszen lehet, hogy csak annak örülnek, hogy a gyengébb teljesítményért járó valós vagy feltételezett ottho­ni szidást, büntetést kerülik el. Van olyan gyerek, akit a szóbeli feleletnél a tanító személye nyug­tat, de írásban magára hagyva szorong. Kez­detben a gye­rek hajlamos arra, hogy a jó tanulást egyen­lővé tegye a jó gyerek képével. Azokban a csa­ládokban, ahol ezt az elvárást ki is hangsúlyozzák, a gyermeket szo- rongóvá tehetik, és alá is áshatják a későbbi jó szülő-gyermek kap­csolatot.- A problémás esetek között gyakran szerepel az iskolafóbia, az iskolakezdésnél jelentkező for­ma az egyik megjelenése ennek a képnek. Itt a szülőtől való elválás, az érte érzett aggodalom állhat a háttérben. Ez 4-8 éves kor között jelentkezik, rendszerint maradék­talanul és gyorsan rendezhető. Megemlítem a másik formát is, ez 10 éves kor körül indul, s itt már a társaktól, a kudarctól való félelem áll a háttérben. A gyermekpszichiáter szerint gyakorta merül fel a részképességzavar is. Sok szülő csalódásként éli meg gyermekét üyenkor. Pedig ez a hiány fejleszt­hető, természetesen speciális módszerekkel, s nem az állandó gyakorlással otthon. Ez utóbbival csupán tönkre lehet tenni a gye­rekkel való kapcsolatot, de az el­maradáson csak a fejlesztőpeda­gógus közreműködésével segíthe­tünk. Itt elsősorban a dyslexia, dysgraphia és dyscalculia képei jönnek szóba. Ezekről a témákról ma már gyakran lehet olvasni, így egyre többször előfordul, hogy a szülő felfedezni véli a gondot, s maga keres segítséget.- Mindent összevetve: az lenne a fontos, hogy kíváncsian, együtt várva induljunk gyermekünkkel a nagy kalandra. Az ő lehetséges fejlődését előrevetítve (nem azt, hogy a testvére, unokatestvére stb. hogyan tanult!) biztassuk. Azonban gyakorta előforduló probléma, hogy a szülők az első osztályos teljesítmény alapján már az egyetemi felvéteü esélyei­nek latolgatásába kezdenek. Szülői döntés előtt az olvasástanításiul Ne csak iskolát és tanítónőt válasszunk, az alkalmazott módszer is számít Az Eszterházy Károly Főiskola oktatója, Angyalné Jászi Éva szociálpedagógus szerint ma már nem elég csak arra figyel­niük a szülőknek az iskola megválasztásakor, hogy ki lesz majd a gyermek első tanítónője, illetve más hagyományos kö­rülményekre (megközelíthetőség, stb.) gondolni, hanem azt is célszerű nézni, hogy az adott intézményben milyen módszer­rel tanítják az olvasást. A szakember az ismertebb metó­dusok között elsőként említi a hangoztató-elemző-összetevő mód­szert, amely Romankovics András nevéhez köthető. Ennek lényege: előprogramja a szókép, de összes­ségében analitikus-szintetikus módszerrel betűket tanít, majd szótagolva oktatja az olvasást. A többi szótagoló módszerhez ké­pest a különbség abban ragadható meg, hogy itt a néma olvasás áll a középpontban, s a hangsúly a megértésen van. Lényegében a mai szülők többsége ezzel a módszer­rel tanulta az olvasást. Kevesebb helyen alkalmazzák az úgynevezett globális módszert - tudtuk meg. E szerint a nebulók szóképtanulással kezdik egy el­nyújtott szakaszban, majd ezt kö­vetően a betűkkel ismerkednek meg betűcsoportokban. A mód­szer előnyének mondják, hogy erősen késleltetett az írás tanítása. Tudni kell erről a metódusról, hogy nem tanítja a betűkapcso­lást és nem szótagoltat. Széles körben ismert a Zsolnai József nevével fémjelzett nyelvi- irodalmi-kommunikációs mód­szer. Lényegét tekintve a zsolnais eljárás párhuzamosan alkalmazza az előbbi kettőt: szókapcsolatokat tanít, majd betűket. A hangsúly itt a kommunikáción van, a kifejező olvasás- és beszédtanításon. Lovász Gabriella dolgozta ki az intenzív-kombinált olvasástanítá­si programot. Ezt nevezhetjük ol­vastatva író módszernek is, hi­szen az olvasást és az írást párhu­zamosan sajátíthatja el a tanuló. Az eljárásnak van egy viszonylag gyors betűtanítási szakasza, ame­lyet egy elnyújtott gyakorlási idő­szak követ. Egyedül egyik módszer sem „üdvözít” fotó: gál gábor Jászi Éva egyre inkább elter- hez köthető és lényegében egy jedtnek mondta a Meixner-mód- dislexya-prevenciós olvasástaní- szert, amely Meixner Ilona névé- tási módszer. Ez a metódus első­sorban a gyermekeknek ajánlha­tó, akik veszélyeztetettek ezen a téren. A Meixner-féle tanítás talán a leginkább alkalmazkodik a ma­gyar nyelv sajátosságaihoz. Szóta­goló eljárás, hangokat, betűket ta­nít, melyet követ a nagyon alapos összeolvasás.- Megjegyzem, hogy a Romanovics-féle módszerhez na­gyon hasonlatos az apáczays tan­könyvcsalád alapján való tanítás - fogalmazott a szociálpedagógus. - Azt sem árt tudni, hogy egyik me­tódust sem szabad az egyedül „üdvözítőnek” tekinteni. A gya­korlatban a tam'tónők élnek is a számukra biztosított szabadság­gal, és sok esetben vegyesen al­kalmazzák a módszereket. _________________________HŒ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom