Heves Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-19 / 16. szám

HÍRLAP 11. OLDAL 2002. Január 19., szombat MAGA Z IN Tizenkét éve, amikor igazgatóvá ne­vezték ki, az ország legfiatalabb Vo­lán-vezére lett. Akkor talán sokan azt hitték, hogy csak rövid ideig ma­radhat a kezében a nagyvállalat irá­nyítása. Ám Úti Csaba mindig is azt vallotta, hogy egy igazi volános nem hátrálhat meg egykönnyen. A bu­szoknak hóban, viharban menniük kell, a jó sofőr még a reménytelen­nek tűnő helyzetben is feltalálja ma­gát. Egy igazgató sem tehet másként.- Ha megkérdeznek egy kisgyermeket, mi szeretne lenni, akkor nagy a valószínűsé ge, hogy azt válaszolja: sofőr vagy moz­donyvezető. Nagyon zsenge férfiként ön melyiket preferálta?- Mind a kettőt. Édesapám vasutas volt, és nagyon szerette a szakmáját, így otthon csupa jót hallhattam róla. Nem csoda, hogy megszerettem a közleke­dést. Azt nem mondom, hogy a vasút, mert azt is kedveltem ugyan, de a közút már ifjú koromtól jobban vonzott. Az nem is vetődött fel bennem, hogy felnőtt­ként ne a közlekedéssel kapcsolatos szakmát válasszak. Előbb vasutas lettem, de az első adandó alkalommal áttértem a közútra.- A MÁV-nál kezdte?- Igen. A győri Széchenyi István Mű­szaki Főiskola elvégzése után a MÁV Bu­dapesti Igazgatóságánál kezdtem dolgoz­ni üzemmérnökként, 1985-ben. Egy év múltán a Mátra Volán hatvani egységénél üresedés volt. Nyomban megpályáztam, és fel is vettek. Akkor még közös megyei vállalat volt egri, gyöngyösi és hatvani egységgel. Négy év múlva váltunk szét, akkor neveztek ki a Hatvani Volán igaz­gatójává.- Miért pont önt?- Öten voltunk fiatal mérnökök akkor a vállalatnál, együtt dolgoztuk ki az önál­lósulás menetét. Az akkor megyei vezető engem javasolt igazgatónak így a minisz­ter nekem adhatta át a kinevezést.- Az országban huszonnégy Volán-vál­lalat alakult 1990-ben. Nem sok ilyen fia­tal „vezér” lehetett.- Huszonhét évesen én voltam a legfi­atalabb.- Akkoriban más területen sem volt sok huszonéves igazgató. Nem félt, hogy könnyen belebukhat? Az ország legfiatalabb, vasutasból lett Volán-vezére Úti Csaba kezük alatt tudtam „beérni”. Nagyon so­kat tanulhattam tőlük, ennek a későbbi­ek folyamán gyakran hasznát is vettem. Ha valamit sikeresen megoldottam, az nekik is köszönhető. Ebben a szakmá­ban is csak akkor lehetsz sikeres, ha jó csapat áll mögötted.-És a fiatal mémökkollégák? Ők nem nehezteltek, amiért éppen ön lett a vezér- igazgató?- Vezérigazgatónak csak három év igazgatóság után választottak, amikor részvénytársasággá alakultunk. De visz- szatérve a kérdésére: úgy érzem, hogy a tizenkét év alatt végig meg tudtuk tartani a jó kapcsolatot. Ennek is köszönhető, hogy valamennyien még mindig itt dol­goznak.- Azt mondják, hogy a Volán és a MÁV konkurenciája egymásnak. Ön viszont jól ismerheti az „ellenfél” gyöngéit, hiszen belülről kifürkészhette.- Szerintem a MÁV és a Volán jól meg­fér egymás mellett, tehát nincs szó kon­kurenciáról. Sőt: az utasok érdekében egyeztetnünk kell a munkánkat. Az autó­- Nem. Tudtam, hogy jó kis csapat áll mögöttem, olyan emberek, akikben min­dig bízhatok. Ha ez nincs, akkor biztosan nem vállaltam volna a vállalat irányítá­sát. De akkor nemcsak én voltam fiatal, hanem jó né­hány mérnök kollégám is. Éppen olyan periódust fog­tunk ki, amikor az idősebb kollégák nyugdíjba men­tek, s nekünk megadatott a lehetőség a bizonyításra. Fel sem vetődött, hogy ezt a kihívást ne fogadjuk el. Az ember életében nem min­dennap kínálkozik ilyen le­hetőség, s ha adódik, akkor nem szabad visszakoznia.- Az idősebb kollégák, a régi sofőrök miként fogad­ták, hogy egy huszonéves irányítja őket?- Legtöbbjüket már ré­gebbről ismertem, több évet is együtt dolgoztunk, a Javítás a műhelyben. A buszoknak menniük kel[ busz oda is elmegy, ahová a vonat nem jut el, míg hosszabb távra szívesebben szállnak vonatra az emberek. így van ez jól.- Nemrég a buszokra felszálló kérde­zőkkel találkozhattak.- Az utazási szokásokról, a tapasztala­tokról kérdeztük az embereket. Érdekes, hogy a legelégedettebbek a sofőrökkel voltak az utazók, utána a pontosság kö­vetkezett. A legtöbb kifogást a járatok időzítése kapta. Erre nagyjából számítot­tunk is, mert nehéz olyan menetrendet összeállítani, amelyik minden utazónak megfelel. És az elmúlt évben mintegy 5,6 millió utast vittünk. Igyekszünk minden téren megfelelni.- Az elmúlt év nem volt izgalmaktól mentes esztendő, a szeptemberi amerikai terrortámadást követően ugyanis min­denki arra számított, hogy drasztikusan megugrik à kőolaj ára.- Ez valóban félő volt, de végül nem következett be. Sőt csökkenést regiszt­rálhattunk. Ezt minden szállító öröm­mel veszi. Ugyanakkor az amerikai ese­mények miatt jó néhány, Budapestre meghirdetett nemzetközi rendezvény elmaradt, s mivel mi érde­keltek vagyunk a résztve­vők fővárosi szállításában, így jelentős bevételkiesést voltunk kénytelenek el­könyvelni. Szerencsére ezt kompenzálni tudtuk az üzemanyagár csökke­néséből adódó megtakarí­tásokkal.- A környezetvédők jó ideje igyekeznek rávenni az embereket a tömegközleke­dési eszközök használatá­ra. Van foganatja a felhívá­suknak?- Amikor az üzemanyag- fotó: T. z. M. árak emelkedtek, sokan MÉVJE6Y Un Csaba 1963-ban született Hatvanban. Budapesten érettségizik, majd 1985-ben elvégzi a győri Széchenyi István Műszaki Főiskola gépészeti szakát. 1985- től a MÁV Budapesti Igazgatósá­gán üzemmérnök. 1986- tól a Mátra Volán hatvani egysé­génél üzemmérnök. 1990-ben a Hatvani Volán igazgatójá­vá nevezik ki. 1993-tól a Hatvani Volán Rt. vezér- igazgatója. 1996-ban a Salgótarjáni Számviteli Fő­iskolán közgazdászdiplomát szerez. Hatvanban él, nős, egy lánya van. hagyták otthon autóikat, most viszont va­lamivel kevesebben. Mi abban bízunk, hogy aki megszokja a buszozást, az szíve­sen hagyja otthon az autóját még akkor is, ha olcsóbban vásárolhat benzint.- Többször is járt már tőlünk nyuga­tabbra tanulmányúton. Ott mit tapasz­talt ezen a téren?- Ott azt mondják, hogy bárcsak elér­hetnék a mi mutatóinkat, tehát szeret­nének annyi utast szállítani, mint mi. Nem titok, hogy arrafelé az emberek többsége jobb anyagi körülmények kö­zött él, így több az autó is a családok­ban. És ha már megvan, akkor használ­ják is. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az emberek anyagi helyzetük javulásával ne pártoljanak el a buszozástól. Ezért igyekszünk folyamatosan korszerűsíte­ni gépkocsiparkunkat, és a menetren­dünket is rugalmasan kezeljük. Ha az emberek tudják, hogy a busz mindig jön és elviszi őket, akkor nem pártolnak el tőlünk.- Gondolom, minden vezérnek van va­lami fohásza. Önnek mi az?- Hogy ne emelkedjenek drasztikusan az üzemanyagárak, továbbá, hogy olyan járműparkkal rendelkezzünk, amely mi­att soha se kelljen szégyenkezni. A fo­hász második része jobbára a csapatun­kon is múlik, és mi mindent megte­szünk, hogy így legyen. TOMPA Z. MIHÁLY A z írás pillanatában hatvan­hat dobozkát hajkurász- hatnak szerte az országban az arra érdemesek. Amikor a cikk a Tisztelt Olvasó elé kerül, lehet, hogy már ezt a számot is jócskán túlhaladta a felbuzgó telepítési kedv. A honi elszántság nagyság­rendjét talán mutatja az is, hogy az eldugott dobozok számában a játék európai új hullámában Ma­gyarország már az első öt ország közelében szerepel. Csupán olyan fejlett ládakutató demokrá­ciákban, mint Németország, Svédország vagy Hollandia, léte­zik több rejtekhely. Jó kilátás van tehát arra, hogy rövidesen - ha nem is tömegek, mert azért nem lesz ez tömeg­sport - egyre többen játsszák a különös geocachinget Magyaror­szágon. A tavalyi indulás óta min­den várakozást meghaladó mér­tékben nőtt a játék népszerűsége. Míg az előzetes elképzelésekben egy év alatt a harmincládás álom­határ elérése szerepelt, addig ezt kevesebb, mint négy hónap alatt elérték a tevékeny résztvevők, ad­ja tudtul a játék internetes lapja, a geocaching.hu. Az újdonságokra fogékony, nyitott magyar szellemet jellemzi, hogy ugyan hol másutt, mint amerikai szülőhazájától, az Egye­sült Államoktól távol, itthon is hó­dító útjára indult a geocaching. Jobb magyarítás híján ugyanis így hívják azt a romlatlan, illetve ke­vésbé romlott természeti környe­zetben űzött szabadidő-eltöltést, a harmadik évezredhez igazodó kissé technikai ízű természetjá­rást, melynek célja a kellően érde­kes helyszínen elrejtett doboz, lá- dikó fellelése. Mindez a megadott pontos földrajzi paraméterek - szélességi és hosszúsági jellem­zők - alapján egy úgynevezett műholdas GPS (Global Positioning System), azaz egy ké­zi helymeghatározó készülék se­gítségével. Innen a geocaching. A geo előtag utal az elrejtés és kuta­tás földi helyére, a cache szócska Kincsesládák fürkészői A jó hír az, hogy Heves megyében is vannak elrejtett és felde­rítésre váró titokzatos ládikák. Amelyekről eddig ugyan csak a szakkifejezéseket és koordinátákat mormoló megszállott be­pedig jelenti magát az elrejtés műveletét, egyúttal az eldugást szolgáló alkalmatosságot, a ládi- kát is. (A számítástechnikában já- ratosabbak a „kés”, cache alatt a gyorsító tárat értik.) Az új hobbi - hóbort, sport, időtöltés vagy ne­vezzük bárminek is - itthon ho­nos kifejezése talán a ládarejtés, netán ládafürkészés lehetne. De ezt majd eldönti a jövő és a lelkes amatőr profi „kincskeresők” tábo­ra. Persze kell még hozzá az Internet is, ahol nyilvántartják a változatos rejtekhelyeket, a meg­találókat, és a játékban résztve­vők kicserélhetik egymással ötle­teiket, megoszthatják elképzelé­seiket. Egy ilyenre példa a víz alatti dobozok képében megteste­sülő szellemi sziporka, amely még tovább gazdagíthatja az eldu- gás amúgy sem egyhangú színte­reit. Ennyi nyelvészeti bevezető után lássuk a medvét, vagyis a ke­resés titokzatos tárgyát, a „kinc­sesládát”. A hegyeket, völgyeket járó és a GPS-t szelídítő ládafürkészekben egyébként a ki­adós séta során kevés szusz ma­rad a csevegésre a sűrű aljnövény­zetben, s szavuk a dobozok felle­lési helyén is elállhat az eléjük tá­ruló látványtól, az ígéretes küátás- tól. Ami nem csoda, miután kuta­tás közben gyakorta találják ma­gukat várromok, hegycsúcsok, va­lamint egyéb hazai kitüntetett tör­ténelmi és természeti látnivalók avatottak kicsiny, de annál elszántabb csapata tudott. A ládák és kincskeresők száma és buzgalma azonban napról napra nő. Pedig a hazai premierre csak jó fél éve került sor. A ládikók nem rejtenek valódi kincset, viszont a keresés izgalma garantáltan igazi közelében. A kincsesláda egyéb­ként nem más, mint egy vízhatla- nul záródó, jellemzően műanyag, a normális hétköznapi gyakorlat­ban étel és kisebb holmik tárolására használt vagy hason­ló rendeltetéssel bíró doboz (netán a mik­rohullámú sütőbe al­kalmatos edény, uzsonna és kemping­felszerelés stb.). Ami elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne a megtalálónak (vagy a véletlen felfedező­nek) szóló levél és a naplófüzet, az íróeszköz és némi apró aján­dék - kazetta, CD, lélekmelegítő - társaságában. Persze azért valamit áldozni is kell a hobbira. A vágy titokza­tos tárgya: egy egyszerűbb, de a célnak megfelelő kézi helymegha­tározó szerken- tyühöz 60 ezer forint körüli áron lehet hozzá­jutni. Használ­tan, „kéz alatt” viszont már 30-40 ezer forin­tért beszerezhe­tő. Akár ez is elég ahhoz, hogy pár méte­res pontossággal meghatározzuk a Föld nevű bolygón elfoglalt fotó: piLisY elemér pillanatnyi hely­zetünket, mert ha netán elfelejtet­tük volna, megtudjuk, hol is va­gyunk tulajdonképpen. (Földön kívül épp ezért az eszköz hajítófát A játék fontos szabálya A kincsvadásznak a helyszínen talált ajándékot a magá­val vitt apróságokkal kell kicserélnie, így adva tovább a kollektiv öröm lehetőségét, hogy a felfedezés túlcsordu­ló érzései mellett a következő sikeres játékosnak se kell­jen üres kézzel távoznia. Külföldön előfordul, hogy akár komoly értéket, műszaki eszközt, netán pénzt is rejtenek a ládák. Ezzel itthon egyelőre nem igyekszenek megron­tani a keresés érdek nélküli puszta szenvedélyét. sem ér, ne is próbálkozzanak.) Igaz, a technika megszállottjai számára gyártott GPS-ek ára a csil­lagos ég, minekutána ezekért 160-200 ezer forintot is pirulás nélkül elkérnek. A ketyeréket és a működtetésükhözszükséges tech­nikai hátteret, a Föld körüli pályán keringő műholdrendszert, mint annyi mindent, eredetileg Ameri­kában katonai fölhasználásra fej­lesztették ki. Aztán, ahogy lenni szokott, idővel átment a köznapi használatba, és üzlet lett belőle. Itthon a fővárosból kiindulva gyűrűztek tova a geocaching hul­lámai. Nem véletlenül Budapest környékén volt az első rejtekhely. Méghozzá a mi szívünkhöz iga­zán közel álló Pilisborosjenő hatá­rában. A film díszletéül itt fölépí­tett egri vár „másolatánál”, ahol a ' 60-as években Várkonyi Zoltán az Egri csillagok című színes, széles­vásznú kosztümös és emlékezete­sen törökverő produkcióját forgat­ta. Jelenleg is a főváros környé­kén, Pest, Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém megyékben ta­lálható az eldugott ládák jó része. De azért az Északi-középhegység sem szégyenkezhet. A közeli Nóg- rádban is akadnak szép rejtekhe­lyek, mint Hollókő vagy Somoskő. Borsodban a kedvelt várromok kö­zelében, Füzéren, Regécen vagy épp a szomszédságunkban, Rácson, a várhegyen, illetve a Peskő közelében találhatók. Heves megye három dobozzal szerepel az össznemzeti kutatóbajnokságban: a Magyarország legmagasabb pontján lévő kékestetői, a simki várromnál, illetve a parádsasvári célhe­lyen lévővel A siroki geoládát november­ben helyezték el a vár főbejáratától balra. A 30 cm át­mérőjű, 10 cm ma­gas doboz kúszónö­vényekből és ágak­ból kialakult termé­szetes sátor alatt, a vár falától mintegy 15 méterre még mindig érintetlen. A kékestetői, ugyanezen időpont­ban és ugyancsak az Anikó-Miki páros által kiszemelt rejtekhely az autóparkolótól 200 méterre talál­ható, a kék-sárga jelzést követve, a meteorológiai megfigyelőállomás irányába. Az itteni csúcs-geoláda 20x20x7,5 cm-es doboz, amit egy természetes bemélyedés oldalá­ban levő kövek takarnak, és úgy­szintén felfedezőre vár. November elején helyezte el a Lóth család a parádsasvári panoráma ládikáját, gyönyörű rálátással a Kékesre. A tengerszint felett 819 méteres ma­gasságban, egy szikla alatt lévő dobozt eddig ketten találták meg. Persze, ez egy olyan játék, ahol mindenki nyer, még ha nem is bukkan csodadobozra, nem léte­ző kincsre. Olyan kincset nyer, ami talán mindennél értékesebb, és amit nehezen lehet elvenni tő­le. Jó esetben a természet nyugal­mát és csendjét, a táj, a romok és ormok emlékét viszi magával. És ez éppen elég. Több is, mint ami egy kis ládába belefér. ikji

Next

/
Oldalképek
Tartalom