Heves Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-10 / 287. szám
8. OLDAL P F 2 3 2001. December 10., hétfő ;í||| — PF, Százéves a siketek intézménye Októberben ünnepelte centenáriumát a Mlinkó István Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon. Az iskola tantestülete már a kiemelkedő esemény előtt egy évvel elhatározta, hogy a méltó megemlékezésre és ünneplésre egy teljes, úgynevezett jubileumi évet szán. így volt lehetséges, hogy az iskola növendékei az előkészületek, valamint a kisebb-nagyobb házi rendezvények révén cselekvő részeseivé váltak mindannak, ami róluk szólt, értük, miattuk történt az intézetben. A gyerekek számára -„Ami iskolánk” címmel - házi képeslaptervező pályázatot hirdettek a jubileumi programsorozat szervezői. A legszebb rajzokból, tíz tanuló alkotásaiból valódi képeslapokat jelentetett meg a tantestület. Napvilágot látott egy újságcikkgyűjtemény, benne azokkal az iskoláról szóló vagy a hallássérültek oktatásával kapcsolatos riportokkal és írásokkal, amelyek az iskolaalapítás (1901) óta, a száz év során megjelentek. Az iskola volt növendéke, Márton István könyvkötő vállalta a dokumentum díszes bekötését. Az intézet kiemelkedő eseménye volt az öregdiákok találkozója. Az alapos szervező- munkának és a médiában közzétett hírverésnek köszönhetően igen nagy számban érkeztek az egykori diákok: találkozni és emlékezni. Néhányan külföldről látogattak haza. E találkozón került sor a már korábban meghirdetett „nosztalgia-pályázat” eredményhirdetésére. A pályamunkákat beküldők legszebb iskolaéveikről és a munkájukról írtak, illetve arról vallottak, hogy miért is büszkék magukra. Jutalmul valamennyi pályázó megkapta az iskola tanárai által szerkesztett, a nyomdából frissen kikerült Centenáriumi Emlékkönyv egy példányát. A három első helyezett pedig még egy szép, egri vonatkozású képzőművészeti albumot is átvehetett. Kiemelkedően szép, megható pillanata volt az együttlétnek, amikor a hálás egykori növendékek nevében Kriston András és Erdélyi Gábor átadták Mezei Lajosné igazgatónőnek az iskolaalapító első igazgató, Mlinkó István arcképét ábrázoló, maguk készítette (gránit alapon réz) emléktáblát. A jubileumi tanév napjai eseménydúsan teltek. Az alsó tagozatos gyerekek az iskolaudvaron aszfaltrajzolással mutatták be iskolájukat. A nagyok az iskola történetét feldolgozó szellemi vetélkedőn adtak számot alma materük ismeretéről. A játék- és sportdélután pedig valamennyi gyereket megmozgatta. A hagyományápolást és az érzelmi nevelést szolgálta a kegyeleti koszorúk gyermekek által történő elkészítése. Tanáraik kíséretében el is helyezték azokat az intézet elhunyt igazgatóinak sírjain, a Hatvani temetőben. A gyermekek számára a legemlékezetesebb nap az volt, amikor a földszinti folyosón elhelyezett emléktáblák ünnepélyes felavatása után az udvaron felvonhatták a vadonatúj iskolazászlót, majd szélnek ereszthették az iskola száz tanévét jelképező színes léggömböket. Az örömünnep csúcspontján az Egri Nők a Városért Alapítvány képviselői hatalmas, „tűzijátékos” tortával lepték meg az ünneplőket. Két kiállítás is nyűt a Klapka utcai iskolában. A „Tisztelet az iskolaalapítónak, Mlinkó Istvánnak!” címet viselő iskolatörténeti bemutató korabeli dokumentumok, az egykori és mai növendékek munkái, valamint sok-sok fénykép felhasználásával adja keresztmetszetét az egri iskolában száz év óta töretlen gyógypedagógusi tevékenységnek, valamint a hivatásukat szerető egri sikettanárok elkötelezett munkájának. Egy kisebb, úgynevezett szakmatörténeti olvasószobát is berendeztek erre az alkalomra, amelyben az intézet egykori szakkönyvtárának megmaradt töredéke mellett az iskola mai pedagógusainak szellemi termékei is olvashatók (szakdolgozatok, pályázati anyagok, munkaközösségi beszámolók, oktatást segítő munkafüzetek stb.). Mindkét kiállítás nyitva áll az iskolán kívüli érdeklődők előtt is, és december 20-ig látogatható. A Gárdonyi Géza Színházban tartott centenáriumi ünnepségen a megye és a város ön- kormányzatainak illusztris vendégei mellett jelen voltak a társintézetek igazgatói és képviselői, az intézet egykori tanárai, dolgozói, valamint a ház patronálói is. A meleg hangú, hivatalos és baráti köszöntők, üdvödőbeszédek mellett a hallgatóságra a legnagyobb hatást talán az iskola egykori növendékeinek beszédei gyakorolták. A visszaemlékezők megköszönték volt tanáraik fáradozását, hogy őket és sorstársaikat beszélő, a hallók közé beilleszkedni tudó, dolgos emberekké nevelték. Felemelő pillanata volt az ünnepségnek, amikor Cseh Andrásné zászlóanya az adományozók nevében fölkötötte az alkalomra készült reprezentatív, kék selyem iskolazászlóra a megemlékezés díszes szalagjait, majd kedves szavak kíséretében átadta a tanulók képviselőinek az intézet új jelképét. A díszünnepségen átadták az 1991-ben alapított Mlinkó István-emlékérmet is. E kitüntetést posztumusz megkapta Leopold Rezső, aki Mlinkó István halála után ugyancsak meghatározó igazgatója, később intemátusvezető- je volt az intézetnek. Emlékérmet vehettek át: a jelenlegi igazgató Mezei Lajosné gyógypedagógus, valamint Bornemissza Istvánná és Űosvai Ferenc gyógypedagógusok. Mindhárman több mint három évtizede dolgoznak ebben az iskolában, első munkahelyükön. Emlékérmet kapott továbbá a hallássérültek egri intézetét sok év óta gálánsán támogató Philip Morris Kft. volt igazgatója, Francisco Lopes. A kitüntetést a cég képviselője dr. Szalóczy Géza vette át. A program az Eszterházy Károly Főiskola dísztermében folytatódott, ahol Baráth Zoltán - a hallássérült gyermekek szintén lelkes segítője - és színészcsapata színvonalas ajándékműsorral köszöntötte a százéves intézmény dolgozóit, meg a vendégeket. A jó hangulatú gálaestet elegáns állófogadás követte. A kétnapos rendezvényen szakmai tanácskozásra is sor került. A meghívott vendégelőadók előadásai, a korreferátumok és a hozzászólások a hallássérülés időben történő felismerésével, a korai gondozás lehetőségeivel, a megfelelő audiológiai ellátással, valamint a hallássérült kisgyermekek óvodába való felvételével, beiskolázásával és integrációjával foglalkoztak. A hallgatóság soraiban a vendégek és a házigazdák mellett Borsod-Abaúj-Zemp- lén és Heves megyéből érkezett orvosok, védőnők, valamint óvónők is helyet foglaltak. A Mlinkó István Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon centenáriumi ünnepsége a résztvevők véleménye szerint az esemény rangjához méltóan ünnepélyes, szép, szinte családias hangulatú volt. Az ünnepnapok múltával a százéves egri iskola tantestülete nekifogott a második száz évnek... Ilosvai Ferenc Tiltakozás a rágalmakra Visszautasítják az alaptalan vádakat A Bekölcén 2001. november 13-án megtartott falufórumon elhangzottak kapcsán szeretnénk egy kis helyet kérni az Önök újságjában. Nagyon sok súlyos dolog hangzott el, amelyre késztetést érzek úgy magam, mint munkatársaim nevében, hogy hangot adjunk mi is. Sajnos, valamennyien nem tudtunk részt venni a fórumon, de ígérjük, a legközelebbi alkalommal teljes létszámban megjelenünk. Szeretnénk válaszolni arra a rágalomra, miszerint mi terror alatt lennénk és meg vagyunk félemlítve! Nem tudom, azok közül az emberek közül, akik ezt nyilatkozták, hányán dolgoztak vagy hányán vettek részt valamilyen intézmény munkájában? Az ember csak olyat mondjon, amit bizonyítani is tud! Egyáltalán milyen jogon gyanúsítják és rágalmazzák a dolgozókat? Mi mindnyájan úgy érezzük, a közösségért dolgozunk és becsületesen tesszük a dolgunkat nap mint nap. Aki ezt kétségbe vonja, először szerezzen bizonyítékokat, és utána vádolhat. Szerintünk alaptalanul vádolni és rágalmazni csak azok az emberek képesek, akiknek van takargatni valójuk, és magukból indulnak ki. Visszatérve a falufórumra, a meghívón az állt, hogy dr. Szabó Marianna orvosnővel kapcsolatos eseményekről lesz szó, amelyre mindenkit szeretettel várnak. Sajnos, hibás volt a szöveg. Azt kellett volna felírni, hogy csak azok menjenek el, akik le szeretnék mondatni a polgármester urat. Szerintem az est nagy részében erről volt szó. Aki a sok rágalom és oda nem illő dolgok hallatán fel szeretett volna szólalni, azt viszont nem engedték beszélni. Csak az a személy kapott felszólalási lehetőséget és tapsvihart, aki a polgármester ellen szólalt fel. Itt már régen nem a dr. Szabó Marianna ügye a fontos! Mi, intézményi dolgozók, ha kell, egy emberként állunk ki a polgármester úr mellett. Nem azért, mert terror alatt vagyunk, és nem olyan dolgokért, amelyek egyes emberek rágalmain alapulnak, hanem azért, mert mi legalább elismerjük a polgármester úr munkáját, kitartását. Mi vállaljuk, hogy közalkalmazottak vagyunk, de visszautasítjuk az igaztalan vádakat! Alaptalan vádakra és rágalmakra csak és kizárólag annak van joga, aki be is tudja bizonyítani! Senki sem tökéletes, nem is lenne jó, ha ez így lenne, de arra kérünk mindenkit, hogy próbáljon egy kicsit magába tekinteni, észre fogja venni, a világban mennyi erőszak és mennyi gonoszság van, nem egymás ellen, hanem együtt kellene élniük az embereknek, egymást segítve! Bekölce község önkormányzatának intézményi dolgozói „Az év olvasója” Heves megyében Buda Zsuzsanna, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium III. osztályos tanulója. Második helyezett e nemes versenyben Katona Renáta magyar-kommunikáció szakos hallgató az Eszterházy főiskolán. Reményeim szerint nincs már olyan 10 éven felüli ember ebben az országban, aki ne hallott volna arról, hogy kormányunk kulturális tárcája ezt az évet az „Olvasás évé”-nek nyilvánította. Sok-sok hónapja már minden munkanapon a közszolgálati rádió Kossuth adója ismert embereket faggat olvasási szokásaikról, kedvenc íróikról. A törekvés, hogy az informatika egyéb ágazatainak gyors előretörése ne vonja el a figyelmet a könyvről, a belőle szerezhető ismeretektől, élménytől, gyönyörűségtől - nemes! Ebbe a könyvtárakért is folyó emberbarát mozgalomba bekapcsolódott a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár is. Sokféle érdekes programot terveztek pályázott és megnyert pénzösszegeibe, gondosan előkészítették és nagy lelkesedéssel vezették le ezeket. Nyolc hónappal ezelőtt meghirdették a megyében az „év olvasója” pályázatot. Ehhez kiválasztottak 20 olyan művet, melyek tartalmukban és stílusukban magas művészi értéket képviselnek, de a jelenkorban, a kommersz irodalom tengerében nem tartoznak a legkeresettebb művek közé. Tíz magyar mű és tíz könyv vüágiro- dalmi válogatásból került be a pályázati anyagba. A válogatásnak a művészi érték mellett volt még olyan szempontja is, hogy az olvasó ismerje meg és lélekben fogadja el a világ sokféleségét. A könyvek kiválasztásához csak gratulálni lehet a megyei könyvtár dolgozóinak. Csak néhány nevet említek a szerzők közül: Kós Károly, Nyírő Gyula, Szabó Magda, Salinger, Roth, Hesse, Walker. A versenyben sokan vettek részt. A könyvekhez mindig hozzá lehetett jutni, mert más könyvtáraktól is kölcsönkértek példányokat. A folyamatos olvasást azzal is ösztönözték, hogy öt könyv elolvasása után értékes jutalomkönyveket adtak azoknak az olvasóknak, akik le is írták a művekkel kapcsolatos gondolataikat. Ezekkel az előzményekkel került sor végül a pályázat zárásaként egy háromórás, nehéz, de szórakoztató elemekkel is tarkított vetélkedőre, ahol eldőlt, hogy ki az év olvasója a megyében. Nagy nap volt ez a könyvtárosok, de a vetélkedő tíz csapat életében is. Mindenki dolgozott. A könyvrészieteket az egri színház művészei olvasták. Fel kellett ismerni, melyik műről van szó. A sok tesztjellegű feladat mellett a legjobb az volt, amikor a könyvtárosok ötletes, jelmezes felvonulásából tippelni kellett a megjelenített szereplőkre. Az „év olvasója” pályázat csak egy volt a megyei könyvtár ez évi kiemelkedő rendezvényei közül. Az olvasás népszerűsítését szolgálta a nyári családi vetélkedő a Dobó téren. Volt kéthetes olvasótábor gyerekeknek. Nagy sikerű volt a hosz- szú olvasónap, ahol reggeltől estig Gárdonyi-novellák hangzottak el. A felolvasók között neves közéleti személyiségek voltak, Soós Tamás, a megyei közgyűlés elnöke, Nagy Imre, Eger polgár- mestere. Mintegy 1000 hallgató vett részt ezen a felolvasónapon, adózva ezzel egy nagy halottjának, Gárdonyi Gézának is. Lassan vége felé baktat az „Olvasás éve”. Köszönjük a könyvtárak vezetésének és dolgozóinak az olvasók érdekében kifejtett lelkes munkát! A magam nevében megígérem, ha élek és Isten engedi, 2002-ben sem fogok kevesebbet olvasni, mert a könyveket, a belőlük szerezhető szellemi élményt nagyon szeretem! Weres Anna nyugdíjas tanár Eger, Malomárok a. 21. A sikeres nyelvvizsgáért? Országos próbanyelwizsga-rend- szer, felvételi információs szolgálat az ELTE Állam- és Jogtudomá- •nyi Karának épületében - nos, ez csakis valami nagy dolog lehet. Legalábbis egyszer sok mindenkit rá lehet arra venni, hogy elmenjen egy ilyen komoly, megbízható rendszer (szolgálat) rendezvényére. De csak egyszer. Mert amikor azzal szembesülünk, hogy alaposan átvertek bennünket, akkor levonjuk a következtetést, és megfogadjuk, hogy legközelebb alaposabban tájékozódunk, mielőtt elindulnánk egy, a fent említett OPR, FISZ által rendezett programra. Semmit nem kapott a jelenlevő diáksereg, ami ne lenne elérhető nyomtatott formában különféle kiadványokban, vagy amit ne tudhatna meg élő szóban saját tanárától. Az pedig, hogy a résztvevők tájékoztató jellegű szintfelmérő teszten mérhették le tudásukat, az egyszerűen hazugság. A „rendezvény” végén az ötven kérdésből álló feleletválasztós tesztből 25 megválaszolása tíz perc alatt nagyon kevéssé tudja megmutatni, hogy ki hol áll nyelvtudás szempontjából. Láttuk viszont, hogyan lehet egy budapesti nyelviskolát mintegy véletlenül reklámozni, hogy lehet nyelvvizsga ürügyén haszonszerzésért tájékozatlanokat becsapni. Bóta Csaba angoltanár Igazi leckét kaptam emberségből Akadnak még hétköznapi csodák Hideg volt, fújt a szél és zuhogott az eső. Ideális időjárási viszonyok gyerekcipő vásárlásához. Még nem volt öt óra, de már koromsötét volt minden körülöttünk. Az első bolt után el is határoztam, hogy irány a jó meleg lakás, majd legközelebb megvesz- szük a téli cipőt. Épp beindítottam a kocsit, amikor az ablakomhoz lépett egy fiú. Az első gondolatom az volt, hogy valószínűleg rossz helyen parkoltam, és megbüntet egy közterület-felügyelő. Kinyitottam az ajtót, és vártam a megfeddést. Ehelyett udvariasan megkérdezte, hogy elvinnék-e a kocsimon egy idős nénit, aki rosszul lett, és két saroknyira lakik innen. Mit válaszol erre egy ember? Természetesen, mondtam, hol a néni? Amikor megláttam, már nem is tűnt olyan természetesnek a dolog. Észrevettem őt a cipőboltba bemenet is, azt hittem, hogy koldus, ahogy ócska nagykabátjában, fejkendőben, két mankóval és teli cekker- rel állt a kis szálloda ajtajában. A kezei, körmei mocskosak voltak, valószínűleg a guberálástól. Nyeltem egy nagyot, kiszálltam a kocsiból, elvettem a mankókat, és próbáltam segíteni a srácnak begyömöszölni a nénit kis háromajtós Golfom első ülésére. Az eső közben még jobban beleerősített, a néni talán még életében sem ült kocsiban, első körben vizes cipőjében felguggolt az ülésre. Négyéves lányom sírni kezdett, hogy mi lesz a szép kis kocsinkkal, a néni félig rádőlt a kézifékre, a mobilom csörgött, mögöttem dudálni kezdtek, én pedig legszívesebben elsüllyedtem volna. Nagy nehezen elindultunk, a kocsit belengte a néni szatyrában lévő kilónyi friss kenyér illata. A fiú elmesélte, hogy már két autós ígérte meg neki, hogy öt percen belül visszajön a néniért, csak épp akkor nagyon sürgős dolguk akadt. A néni közbeszólt, itt balra, aztán száz méterrel odébb a templomnál megkérdezte, hogy ez a kórház-e? Lefékeztem, lehúzódtam az út szélére, és megkérdeztem, tudja-e az utca nevét, ahol lakik. Szegényke már azt sem tudta. Hol a Vécsey utcát emlegette, hol a Mecsetet. Rosszul látott, pánikba esett. Én meg türelmetlenségbe. Kértem a papírjait, amik állítólag a cekkere alján hevertek. A csuklójára tekert szatyorra pillantva azonnal feladtam, hogy valaha is megtudom a lakcímét. A fiú kérte, hogy forduljak meg, ő már beszélgetett a nénivel egy ideje ott a szálloda előtt, s bár nem egri, szerinte a Vécsey utcán kellett volna felmennünk a várállomás felé. Visszafordultam és imádkoztam, hogy ne találkozzak rendőrrel az elvileg egyirányú utcában. Az ismeretlen megnyugtatott, hogy ő áll minden költséget, ha megbüntetnének. Az utcán felfelé haladva kértük a nénit, hogy nézze a házakat. Szerintem semmit nem látott, így csak megérzésből álltunk meg a kanyarban lévő öreg ház előtt. A vészvillogót bekapcsoltam, a fiú a nénit kisegítve köszönetét mondott. Vártam, hogy hátha folytatni kell a fuvart, amíg tuti a cím. Néztem a magas, vékony, húszéves srácot, vállán a főiskolások megszokott hátizsákjával, és az öregasszonyt, nyakában a fiútól kapott sállal. Lassan haladtak a kapu felé a zuhogó esőben. A néni végre felismerhette a házát, mert a fiú visszafordult, és boldog, felszabadult mosollyal intett, hogy minden rendben. Csak a szájáról olvastam le, hogy ez a ház az. Vajon hányán tették volna meg ugyanezt? Ezúton szeretném én megköszönni az ismeretlennek, hogy a segítségével leckét kaptam emberségből. (rím a szerkőben) Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve,' és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■
