Heves Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-08 / 286. szám

2001. December 8., szombat HÍRLAP M A GAZIN 11. OLDAL Az 1956-os forradalom Heves megyében (III.) Korábbi két számunkban részleteket közöltünk abból a még kinyomtatásra váró hiánypótló kötetből, amely hároméves kutatómunka alapján az 1956-os forradalom hiteles Heves megyei krónikáját nyújtja. Újabb szemelvényeket adunk most közre belőle. (További tényekről később számolunk be.) A közélet átalakulása, újjászerveződött pártok A kommunista diktatúra tömegszerve­zetei nem jutottak, nem juthattak túl a kezdeti megtorpanás időszakán. Legföl­jebb annyi változás következett be, hogy az apparátus személyzetén belül formálisan létrejöttek az új forradalmi szervezetek, nyilván azok vezetésével, akik a változtatás hívei voltak. Heves megye vonatkozásában hang­súlyoznunk kell azt a tényt, hogy az egyházak forradalom alatti tevékenysé­gére vonatkozó adatot kutatásunk során nem találtunk. Kivétel a maklártállyai római katolikus plébánossal kapcsolatos büntetőper. Őt azért vonták felelősségre, mert október utolsó napjaiban a han­gosbemondón felhívást intézett a falu lakosságához, hogy támogassák a hős fővárosiak részére szervezett élelmi­szergyűjtést. Az akció nyomán két autó élelmiszer-szállítmányt juttattak el a Ró­kus Kórházba. A lelkészt beválasztották a község munkástanácsába is. Novem­ber l-jén este a falu temetőjében, majd a Hősök szobra előtt halottak napi könyör­gést tartott. Beszédében a forradalom és a kommunizmus korábbi áldozatairól is megemlékezett. Október 30-án a kormány bejelentet­te az egypártrendszer megszüntetését, a koalíciós kormány létrejöttét és a szabad választások előkészítését. A hír hallatára - mint országszerte mindenhol - lázas szervezkedésbe kezdtek a volt koalíciós és egyéb pártok Hevesben is. Legelőször a Kisgazdapárt újította fel tevékenységét. Október 30-án már ki­áltvánnyal fordult a megye lakosságá­hoz, ebben demokratikus és nemzeti Magyarországot követelt, melyhez meg kell valósítani a többpártrendszerű par­lamentarizmust, a nemzeti függetlensé­get, és az új demokratikus kormánynak reformprogramot kell kidolgoznia. En­nek tartalmaznia kell a mezőgazdasági termelés diktatórikus irányításának fel­számolását; a mezőgazdasági és kisipa­ri termelőszövetkezeti önkéntes társu­lások teljes önállóságának feltétlen biz­tosítását. El kell érni a munkások, alkal­mazottak bérének rendezését, a magán­kisipar és magánkereskedelem műkö­désének szabaddá tételét. Az új célok eléréséhez szükséges anyagi forrásokat a hadiipartól és az esztelen nehézipari beruházásoktól kívánták elvonni. Végül egyértelműen elutasították mind a fa­siszta, mind a kommunista diktatúrát. A röplapot Pereszlényi Ottó megyei tit­kár írta alá, s eljuttatták a megye telepü­léseire. Pár nap leforgása alatt a megye három városában és a községek többsé­gében létrejöttek a párt szervezetei, s mintegy 1000 fős taglétszámot regiszt­ráltak. November 4-én a Független Kis­gazda Párt Öttagú Intéző Bizottságot ho­zott létre, Pereszlényi Ottó megyei tit­káron kívül a párt fő szervezői voltak: Török Sándor, Szajlai Sándor, Miskolci István, id. Kormos Sándor, ifj. Kormos Sándor, dr. Puskás János, Madaras Sán­dor, Szemző Domonkos, dr. Lévai Jó­zsef, Novotta Kálmán. Október 31-én került az utcákra a Szociáldemokrata Párt első kiáltványa. A párt fő célkitűzésének a szabad, füg­getlen, semleges és demokratikus Ma­gyarország megteremtését tekintette. Legsürgősebb feladatnak a szovjet csa­patok eltávolítását tartotta, amely után következhet az igazi munka: a szocialis­ta demokrácia megteremtése. Nem a Gern által meghirdetett „szocialista de­mokráciára” gondol a párt - írták a He­ves Megyei Népújság hasábjain -, az megcsúfolása volt ennek a demokráciá­nak. A november l-jén megjelenő kiált­vány már kicsit konkrétabban határozta meg a párt céljait: demokratikus szabad­ságjogok, a parasztság érdekeinek védel­me, az értelmiség követeléseinek támo­gatása, a szovjet csapatok kivonása, a külpolitikában pedig barátság, egyenjo­gúság a világ valamennyi országával, de különösképpen a környező országokkal. A megyei és az Eger városi Szervezési Iroda a régi SZDP-székházban, azaz Egerben, a Széchenyi út 38. szám alatt volt berendezve. A pártot Egerben Okos Miklós, dr. Korompai János, dr. Bajnok Dezső, Indig Márton, Dudvari József, Vancsó Gyula, Simon Ferenc, Tóth Ist­ván, Tölgyesi Béla szervezte. Ezután látott napvilágot a Nemzeti Parasztpárt kiáltványa. „Ez a párt zász­lajára három fontos célt tűzött a magyar nemzet egységes követelésein felül - ír­ták. Ezek: termelési biztonságot a ter­meléshez, érdekképviseletet az értékesí­téshez, művelődési lehetőséget a falu népének. November 3-án alakult meg a Petőfi Párt szervezőbizottsága. Legfontosabb feladatának a Parasztpárt tagjainak fel­kutatását, számbavételét tekintette Egerben és a megye községeiben. „A Pe­tőfi Párt jelszava ma is az, mint a múlt­ban volt: Szabad, független és semleges Magyarországot!” - hangoztatták a me­gyei lap hasábjain. A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei Ideiglenes Elnöksége is meg­kezdte a munkáját. Elhatárolta magát a szektás rákosista vonaltól és az ezt hí­ven követő funkcionáriusoktól. „Legkö­zelebbi terve és célja az elnökségnek - olvashatjuk a Népújság november 4-i számában -, hogy tevékenyen elősegít­sék a rend, a közbiztonság további szi­lárdítását, szervezni, mozgósítani a kommunistákat az ország függetlensé­géért folytatott harcra.” A párt szervezői voltak: Putnoki László, Grégász József, Dorkó József, Ivádi József, Gubán De­zső, Suha Andor, Tóth Sándor. A négy koalíciós párt november 3-án a Kisgazdapárt helyiségében közös párt­közi megbeszélést tartott, mellyel a koa­líciós pártok súrlódásmentes együttmű­ködésének az alapjait kívánták megte­remteni. Egyetértés született arról, hogy a pártok küldöttei részt vesznek a forra­dalmi és munkástanácsokban, hogy az elkövetkező napokban létrehoznak egy megyei irányító államigazgatási szerve­zetet, melyben helyet kapnak a koalíci­ós pártok képviselői. Megállapodtak ab­ban is, hogy noha eddig a sztrájkmozga­lom helyénvaló volt, a továbbiakban leg­fontosabb feladatnak a termelés beindí­tását, illetve zavartalan működését te­kintik. Az MSZMP képviselőinek javas­latára megegyeztek, hogy a négy párt képviselőiből álló bizottság leltárt készít a volt MDP tulajdonát képező ingósá­gokról, és azt megfelelően szétosztják a pártok között. A '45-ös koalíciós pártokon kívül Egerben a Sulyok Dezső- féle Magyar Sza­badság Párt és a Keresztény Demokrata Néppárt újjászervezéséről rendelke­zünk némi információval. Szovjet megszállás dübörgő tankokkal November 4-én a szovjet hadsereg dél­után minden akadály és különösebb fegyveres incidens nélkül szállta meg a megyét. Az intervenciós csapatok Me­zőkövesd irányából közelítették meg Egert, és a késő délutáni órákban kb. 30 harckocsival vonultak be a városba. A tankok erőt demonstrálva többször végigdübörögtek a város szűk történel­mi utcáin. Az eseményre reagálva a Szabad Eger Rádióban beolvasták Götzinger Károly egyetemi hallgató felhívását magyar, francia, angol, német és orosz nyelven. A proklamációban az egri szabadság- harcosok nevében segítséget kértek az ENSZ-től és a nyugati hatalmaktól. Egyes információk szerint a nyugati adók regisztrálták a felhívást, és másnap közzétették, hogy az egri rádió az utolsó szabad adó Magyarországon. A szovjet katonai invázió hírét - né­hány fanatikus kommunista kivételével - megdöbbenve és kétségbeesve fogad­ták az emberek. Elkeseredésükben né- hányan benzinespalackokat készítettek, illetve - túszejtő akció gyanánt - kom­munistákat tartóztattak le a városban, és feldúlták az MSZMP helyi szervezeté­nek helyiségét. Eger város Forradalmi Nemzeti Tanácsa Védelmi Bizottságá­nak tagjai előbb úgy döntöttek, hogy felveszik a harcot az interven­cióval szemben, rövid időn belül azonban belátták a küzdelem kilátás- talanságát, veszé­lyességét, és eláll­tak a tervtől. Leg­tovább a Holczer- féle tiszti csapat la­tolgatta az esélye­ket, de végül ők is meghátráltak. Czaga István fő­hadnagy és Tompa András rendőr szá­zados vezetésével egy fegyveres csa­pat - zömükben főiskolások és AKÖV-ösök - kivo­nultak partizán­harcot folytatni a Bükk hegységbe, de fegyveres harc­ba ők sem keve­redtek. A szovjet kato­nai parancsnokság a rendőrség épüle­tében rendezkedett be, és a parancsnok (Poljakov ezredes) felvette a kapcsola­tot a városvezetéssel, Eger város Forra­dalmi Nemzeti Tanácsának a képviselő­ivel, így többek között Bíró Lajossal. A szovjet városparancsnok olyan bizal­mat táplált Bíró iránt, hogy fegyverrel látta el őket, és gépkocsit, valamint megfelelő papírokat biztosított nekik miskolci útjukhoz. November 5-én a szovjet katonai pa­rancsnokságon megjelenő városi kom­munista funkcionáriusokat (többek kö­zött Putnoki Lászlót) viszont bizalmat­lanul fogadta, s amikor a volt MDP­székházat körbejárta, meglepő tájéko­zottsággal számolt be a volt állampárt viselt dolgairól. Nem adott segítséget a rendőrség megszervezéséhez, illetve a fogva tartott kommunisták kiszabadítá­sához sem. Erre a város prominens kom­munistái felkeresték az alakulat Gödöl­lőn állomásozó parancsnokságát, ahon­nan a helyzet tisztázására Egerbe érke­zett egy szovjet vezérőrnagy, s leváltotta a renitenskedő városparancsnokot. Az új elöljáró mellé már egy kommu­nistahű egri tolmácsot adtak. Kiszaba- díttatta a fogva tartott pártfunkcionáriu­sokat, és szovjet katonai biztosítással megtartották az MSZMP első városi, já­rási, megyei értekezleteit, végül elkez­dődhetett a karhatalom zavartalan szer­vezése is. Az új szovjet katonai parancs­nok állítólag kijelentette: a kommunis­ták feladata a tömegek bizalmának visz- szaszerzése, abban ők már nem tudnak segíteni. November 5-én délután Gyöngyösre vonultak be a szovjet csapatok, majd es­te megszállták a helyőrség épületét. Le­váltották a Katonai Forradalmi Tanács által állított őrséget, elfoglalták a távbe­szélőközpontot, kijárási tilalmat rendel­tek el a laktanya területén. Másnap reg­gel, miután a helyőrség parancsnokával megbeszélték a város rendfenntartási te­endőit, elhagyták a laktanyát. A tárgya­lás értelmében a város karhatalmi teen­dőit (lőszerraktár védelme, posta, táv­író, vasútállomás, laktanya és egyéb ob­jektumok őrzé­se) a helyőrség látta el. Hatvanban a szovjet alakula­tok rögtön meg­szállták a posta és a rendőrség épületét, s ezzel átvették a város parancsnoksá­gát. A szovjet egység és a helyi katonai alakulat parancsnoka a rendőrkapitány­ságon megegye­zett abban, hogy a város területén együtt biztosítják a rendet. A ma­gyar alakulat vál­lalta a Mátravidéki Erő­mű és a helyi posta külön őr­zését. A káli hon­védségi alaku­latnál (lőszer- raktár) novem­ber 4-én, Nagy Imre drámai han­gú beszéde után, egy nagyjából 200 fős tömeg jelent meg, fegyvert, lőszert és kézigránátot követelve. A Katonai Forra­dalmi Tanács kiszolgáltatott számukra 30 gyakorlópuskát lőszerekkel és né­hány kézigránátot. Ezt követően a kör­nyező községekben felfegyverkezett jár­őrszolgálatok cirkáltak, de fegyveres összetűzésre nem került sor. Recsken a kora reggeli órákban a for­radalmi tanács gyűlést tartott. A téma a szovjet katonai intervenció volt. A forra­dalmi tanács elnöke azt javasolta, hogy aknázzák alá a faluba vezető utakat, és a honvédség vegyen fel készenléti Mál­lásokat az utak mentén. A jelenlévő ka­tonák az ötletet egyértelműen elutasítot­ták, mivel véleményük szerint az egyet jelentett volna a falu leromboltatásával. A szovjet parancsnokságok tevékeny­ségéről igen keveset tudunk. Első és legfontosabb intézkedésük az volt, hogy a helyi fegyveres alakulatokkal kö­zösen összegyűjtötték a polgári lakos­ságnál lévő fegyvereket. Több doku­mentumban találunk utalást arra, hogy részt vettek munkahelyi gyűléseken (pl. a Finomszerelvénygyárban, a főis­kolán), s ott elbeszélgettek a jelenlé­vőkkel. A források szerint a kérdezők, hozzászólók - kezdetben különöskép­pen - nagy őszinteséggel feszegették a szovjet csapatok magyarországi szerep- vállalását, jelenlétét. Utóvédharc és megtorlás A katonai puccsal hatalomra juttatott új kormány ellen a legradikálisabb tilta­kozási formát, a fegyveres ellenállást a megyében sehol nem választották, en­nek ellenére a Kádár-kormánnyal szem­ben kezdettől fogva nagy bizalmatlan­ság nyilvánult meg. Az ellenállás skálája igen széles volt. Legális, féllegális és illegális, szervezett, spontán és a szó szoros értelmében vett gyermeteg megmozdulásokra egyaránt sor került. Bár a Kádár-kormány első intézkedé­sei közé tartozott az október 23-a előtti államigazgatási szervek (többek között a tanácsok) visszaállítása, illetve a forra­dalmi bizottságok megfosztása intézke­dési joguktól, a forradalom szervezetei még igen sokáig hatalmi pozícióban tudtak maradni. Az ellenállás legális for­májának adott lendületet a Kádár-kor­mány november 13-i rendelete, melyben a munkástanácsokat a munkásönkor­mányzat szerveiként engedélyezte, és el­rendelte a munkástanácsok megválasz­tását a munka felvétele után. A másnap megalakult Nagy-budapesti Központi Munkástanács a kormány ellenzéke­ként kezdett tevékenykedni, s némiképp előrevetítette a kettős hatalom kialaku­lásának a lehetőségét. A forradalom vívmányaihoz legkövet­kezetesebben az Egri Járás Intézőbi­zottsága, illetve a járás községeinek for­radalmi tanácsai ragaszkodtak. Az ok­tóber 31-én feltétlen bizalommal meg­választott intézőbizottsági elnök, dr. Szombathy István személye mellett a november 7-i kormányfelhívás után is kitartottak. Mészáros György, a szarvas­kői forradalmi tanács titkára egy kiált­ványt fogalmazott meg, amely a „Sza­bad Ózd” című lap alapján íródott. A felhívás Szarvaskő község követeléseit tartalmazta egyrészt a járás minden községéhez, a járási tanácshoz, illetve magához a „Kádár-féle” kormányhoz cí­mezve. November 20-án az Egri Járási Ta­nács vezetését egy félreértés folytán új­ra átvette Szombathy. E napon ugyanis adminisztratív ügyek intézésére össze­ült a járási (forradalmi) intézőbizottság, ahol a Megyei (munkás) Tanács (dr. Korompaiék) küldöttei is megjelentek, s kijelentették, hogy a munkástanácsok kezében van újra a hatalom, és a régi ta­nács vezetőit nem szabad hatalmi pozí­cióba engedni. Kijelentésüket azzal tá­masztották alá, hogy mindezt megbe­szélték egy Bíró nevű kormányösszekö­tővel. Volt apparátusbeliek viszont a He­ves Megyei Tanács már regnáló elnöké­től, Lendvai Vilmostól azt a hírt hozták, hogy mindez nem igaz. A korántsem egyértelmű helyzetben végül is várako­zó álláspontra helyezkedtek. Itt jegyezzük meg, hogy november 30-án megyei szinten is megalakult egy munkástanács. A tanács tájékoztatójá­ban kijelenti, hogy mintegy 58.000 ipari dolgozó képviseltetésére jött létre és csatlakozik a Nagy-budapesti Központi Munkástanácshoz. Az alakuló gyűlésen négy határozat született. Az elsőben el­ismerik a tanácsi szerveket mint köz- igazgatási feladatokat ellátó intézmé­nyeket, de a megye 58 ezer munkása ne­vében tiltakoznak a restaurációs kísérle­tek ellen, egyúttal szabad, független, szocialista és demokratikus Magyaror­szágot követelnek. A közgyűlés felhatal­mazta az elnökséget, hogy állítsa össze a kompromittáltak listáját. A második pont a szakszervezetekkel foglalkozik, kijelentve, hogy amíg a Szabad Szak- szervezetek létre nem jönnek, addig a munkásság érdekképviseletét a mun­kástanácsok lássák el. A tájékoztatót el­nökként Tóth Sándor, elnökhelyettes­ként Bárdos Rezső, míg titkárként Meszticzky Sándor írta alá. Jelentős szervezkedés és ellenállás volt novemberben és december elején a pétervásárai járásban is. November 3- án megválasztották a járási forradalmi munkástanácsot, amelynek ifj. Fehérdi József lett az elnöke, aki egyúttal átvet­te a járás nemzetőrsége (70-100 fő) fe­letti irányítást is. A szovjet erők novem­ber 5-én vonultak be Pétervásárára, me­lyet ellenállás nélkül megszálltak. A nemzetőrség szétszaladt, a fegyverek nagy részét a szovjetek összegyűjtöt­ték. Mivel Fehérdi nem ismerte el a Ká­dár-kormányt, megkezdte a nemzetőr­ség újjászervezését és felfegyverzését. Végső megoldásként az is felvetődött benne, hogy társaival kivonul partizán­harcra a Bükkbe. A november 24-i ta­nácsülésen azokat a katonatiszteket, akik aláírták a hűségnyilatkozatot, ha­zaárulóknak nevezte. December l-jén a pétervásárai kiegé­szítő parancsnokság, mivel fenyegetve érezte magát, a közeli Recsk községből szovjet katonai segítséget kért. A szovjet katonák lefegyverezték a nemzetőrséget, s Fehérdit, valamint még két személyt le­tartóztattak. Másnap Fehérdit Egerbe szállították, míg két társát szabadon en­gedték. Fehérdi letartóztatása annyira felháborította a falu lakosságát, hogy megtámadták a laktanyát. Az időközben odaérkező verpeléti katonák - akiket még előző nap a pétervásárai helyőrség parancsnoka hívott segítségül - a tömeg oldalára álltak. CSEH ZITA KOZÁRI JÓZSEF I ~ - rí Iuh/SB u 1858. OKTÓBER 30 KEDD U ÉVFOLYAM A FORRADALMI MAGTAR IFJÚSÁG LAPJA li, i HV/itÖUÖÍ T. ELESETTEK m * KMJtl íriíAíi., j* ss* í*«* m* MtUk síyiíssteífe Úí mit ci » W*«í*ce< fii* zrtitt. hfei <«*<*£«< ÜBCWSfe* «fettf» Hü *. íKífrí.?»* ösrts&sa?: Saw«*.« few*. A*yáSí» fe>>««>' ámtfe fescisajísijit X J <fe»asíS*fe«. m «I í.<*i i»í«fek:S S-Sár csfefc * síA«« a wfesáats»' Mtfefe Cfessk » vísr •**»<. «safe a g>fess. <te » hírrel felvtiiwah! wsfessfeÄ srwít * fefea* *s «a •••• «4 ifesAiíí Szarvaskői felhívás A felhívás leszögezte, hogy Szarvaskő dolgozó népe sem a kapitalista, sem a „ rákosista-gerőista ” restauráci­ót nem akarja, viszont a sok véráldozat után a Kádár-kor­mányt sem tartja elfogadható­nak. A Kádár-kormánynak, amely szovjet tankok élén jutott hatalomra, le kell mondania, s át kell adnia a helyét Nagy Im­rének és azon munkatársai­nak, akik a Rákosi-érában nem kompromittálódtak. Több­pártrendszert, az ország semle­gességét, hiteles személyek ki­nevezését és megválasztását követelték a hatalom minden szintjén, és nem utolsósorban hiteles tömegtájékoztatást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom