Heves Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-15 / 292. szám
& Az Úristen megelőlegezte a bizalmat A kormányfő főtanácsadója az egyházak támogatásának gyökeréről és az ostoba politikusokról A napokban az egri Kálvin Ház vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök egyházügyi főtanácsadója, Balog Zoltán, aki aktuális egyház- politikai kérdésekről tartott előadást az érdeklődőknek. Az alábbiakban ennek részleteiről olvashatnak.- Nem azt a hagyományos sémát szeretném választani, ami ilyen fórumokon rendszeres gyerek- betegség, hogy elmondjam, milyen csodálatos ez a kormány, milyen nagyszerű intézkedéseket tettünk. Úgy gondolom, nincs szégyenkeznivalónk amiatt, amit az egyházak területén végeztünk az elmúlt három és fél évben. Ám inkább mindennek a mögötteséről beszélnék: miként jutunk oda, hogy egy ifjú generáció által állított kormányban ennyi figyelem és aktivitás nyilvánul meg az egyházakkal kapcsolatban. Ez a dolog lényege - fogalmazott előadása kezdetén a főtanácsadó. Balog Zoltán szerint az egyik legnagyobb baja a mai magyar közéletnek az, hogy egyedül hagyjuk a politikusainkat. A polgároknak is felelősséget kell vállalniuk a politikusaikért, nemcsak fordítva. Nem szabad elhinni azt a nagyon veszélyes közhelyet, hogy minden politikus egyforma, s hogy a politika, úgy, ahogyan van, felettébb csúnya és mocskos dolog, amibe tisztességes ember nem keveredik. A politika ugyanolyan piszkos és tiszta, mint bármilyen más szakma Magyarországon. Ahogyan vannak például gazember orvosok és nagyon jó, hivatástudattal rendelkező orvosok, ugyanez a helyzet a politikusokkal is. A felnőtt, öntudatos polgárok feladata az: úgy figyeljék a magyar politikai életet, hogy különbséget tudjanak tenni az ocsú meg a búza, a jó és a rossz között. Azon politikusok között, akik csak beszélnek, de nincs mögötte semmi, meg azok között, akik talán nem is beszélnek túl sokat, de mégis letesznek valamit az asztalra. Akiknél - s itt már el is érkeztünk a tisztességes keresztény politizálás területére - a gondolatok, a szavak és a tettek egységben vannak. A bibliai hitnek ez az egyik legfontosabb elvárása az emberrel szemben. Az a legnagyobb tragédia, ha ez a három dolog elválik egymástól. Ez nemcsak a politikus felelőssége, hanem a környezeté is. Olyan környezetet kell teremteni a politizálás számára, amelyben az embernek el lehet vállalni a gondolatait, szavakba önteni, és cselekedni is ennek megfelelően. Máskülönben az álságos közélet arra kényszeríti a politikusokat, hogy kerülő utakon próbálják megtenni azt, amit jó lelkiismerettel is szívesen megtennének. Csak azért, mert valamilyen álságos mércét alkalmazunk az ő tevékenységükre, életükre. Nem taktika, stratégia A jelenlegi kormány egyház- politikájában - véli a főtanácsadó - az a legfontosabb, hogy stratégiai jellegű. Nem taktikai. A taktikai egyházpolitikából az 1994-től 1998-ig terjedő időszakban kaptunk rendes leckéket. Akkor nagyon komolyan vették az egyházat, de mint potenciális ellenlábast. Komoly tényező, Túlzott lojalitás és mártírok A főtanácsadó. Számlákkal nem intézhető el minden... FOTÓ: GÁL GÁBOR amitől tartani kell, próbáljuk meg hát pacifikálni. Engedményeket kell neki tenni, valamivel meg kell kínálni, így elérni, hogy ha van is kritikája a kormánnyal szemben, az egy kicsit halkabb legyen. A materiális gondolkodás jellemzője, hogy az emberek azt hiszik, materiális javakkal pacifikálni lehet szellemi, lelki erőket. Ennek az eszköze volt például az a megállapodás, amelyet a Szentszék és az akkori magyar kormány kötött az elmúlt ciklus vége felé. Azt remélték, az egyházat, mint súlyos politikai tényezőt, sikerül ezzel az ajándékkal kicsit kikapcsolni a mindennapi közéleti vitákból. Hála istennek, nem sikerült. A szerződést egyébként maga a kormány sem tartotta be. Tehát ez a rövid távú taktikai cél nem jött be. Az emberek 1998-ban, a választásokkor olyan bizonyítványt állítottak ki az addigi egyházpolitikáról, ami nem volt kedvező. A bukott miniszterelnök, Horn Gyula később el is mondta azt a híres mondatot, ami úgy szól: a papok miatt veszítettem el a választásokat. Ebben benne van az a keserűség, hogy ő úgy gondolja: becsapták. Adni akart valamit, hogy az egyházak legyenek szövetségesek, aztán mégsem lettek azok. Materiális módon gondolkodott, azt hitte, ilyesféle kiállított számlákkal minden elintézhető. Köszönjük az imádságot Másfajta mentalitást jelez az, amit a választások éjszakáján a jövendő miniszterelnök, Orbán Viktor szájából lehetett hallani. Azt mondta: köszönjük az értünk mondott imádságokat. Akkor még a jövendő kormányfő talán nem is tudta, milyen súlya van e mondatnak. Bizonytalankodott is, hogy miként fogalmazzon. Materiális gondolkodásban viszont az hangzott volna el, hogy köszönjük az egyházak támogatását, kérjük, a számlát küldjék a Lendvai utca 25. szám alá, a Fidesz- székházba... Azért kellett mondani, mert az egyházak ügye ma Magyarországon - s hiába beszélünk állandóan százalékokról, pénzekről, támogatásokról, egyházi iskolákról és a többi - elsősorban nem materiális probléma, hanem szellemi, lelki kérdés. Ha valaki az egyházakra nem tekint úgy, mint szellemi, lelki tényezőkre, az bármennyi pénzt adhat, mégiscsak elszámítja magát. Olyan politika kell, amely számol azzal, hogy Magyarországon szükség van szellemi-lelki tényezőkre. Úgy is mondhatnánk: tájékozódási pontokra. Nagyon fontos, de nem elég az, ha rendbe tesszük a gazdaságot, megreformáljuk az oktatást, az egészségügyet, eurokonformmá alakítjuk a jogszabályainkat. Ha valaki nem lát túl ezeken a konkrét tennivalókon, az elveszítette a mérkőzést, még akkor is, ha megnyert egy választást. Amikor tíz vagy tizenöt év múlva eljutunk arra az életszínvonalra, ami ma Nyugat-Európára jellemző, rá fogunk jönni, melyek az igazi kérdések. Már nem az merül fel, hogy mit adunk a gyereknek reggelire, hanem az lesz a valódi kérdés, hogy mi tartja össze ezt az országot a XXI. században. Mitől lesz Magyarország más, mint Ausztria, Ukrajna vagy Románia? S ha csak akkor tesszük fel ezt a kérdést, már késő lesz. Most kell feltenni. Az a sorrendiség, hogy előbb foglalkozzunk a gazdasággal, a szociális ügyekkel, a törvénykezéssel, a politikai rendszerrel, s aztán majd ráérünk törődni az erkölccsel, a lélekkel, s a hasonló bizonytalan dolgokkal, alapvető tévedés. Alapvetően rossz értelmezése annak a helyzetnek, amiben ma Magyarország van. Tíz évvel ezelőtt - emelte ki Balog Zoltán -, akárhogy is forgatjuk, kezünkbe kaptuk a szabadságot. Ajándékba. Fel lehetne sorolni, hogy milyen sokan dolgoztak ezért, mégis, ha az ember belegondol a történtek lényegébe, rádöbben, hogy ebben több van. Lehet, hogy mégis van ura a történelemnek, és az nem az ember. Az Úristen megelőlegezte a bizalmat ennek az országnak. Mit kezd az ország ezzel a szabadsággal? Nézzünk körül kicsit. Üssük fel az újságokat, olvassuk el a híreket. Nemcsak a gazdasági helyzetről, hiszen arról most már nehéz kritikusát írni, hanem hogy mit írnak az egyházakról, mit írnak a katolikusokról, reformátusokról. Ha van olyan kormányzat, amely hosszú távra tekint, s nem négy évig, hanem mondjuk nyolc vagy tizenkét évig szeretne hatalmon maradni, olyan váltókat állít, hogy az útról már nem nagyon lehet letérni. S ehhez szellemi, lelki partnereket kell keresnie. A politika önmagában nem tudja megoldani az igazi kérdéseket.- Furcsa számomra, hogy ott dolgozom a miniszterelnök úr kabinetjében, elolvasom az újságokat, és nem ismerek arra, ami történik valójában - fogalmazott Balog. Szerinte a kabineten és a kormányon belül is hallatlan nagy önismeret létezik. A komoly politikusok ma pontosan tudják, hogy egyedül nem képesek megoldani ennek az országnak a sorsát. Szövetségesek nélkül nem megy. Ha az emberek nincsenek együtt olyan közösségekben, amelyek megfelelő tartást, hátteret adnak a poliükusok cselekedeteihez, akkor az egész nem ér semmit. Ez a gyökere az egyházak támogatásának. Az a történelmi tapasztalat, hogy az országban csak két intézmény élte túl megszüntetés nélkül az elmúlt évtizedek diktatúráját. Az egyik egy természetes, organikus intézmény: a család. A másik az egyház. Azt is tudjuk, hogy az egyház nem élte meg veszteségek nélkül a negyven esztendőt. Volt ebben árulás, túlzott lojalitás, de voltak mártírok, magukban imádkozó, csendes emberek, tisztes lelkipásztorok is, akik minden vasárnap elolvasták az evangéliumot, és lelki tartást adtak az embereknek. Mindezt nem látni rövid távú gondolkodásra utal. Mit támogassak, ha nem ezt a két intézményt, amely képes volt a diktatúra idején is megőrizni a belső szabadságot? Ostoba politikus lenne, aki nem erre építene. Amit megőriztünk: a hitet, a reménységet, a belső szabadságot. Ha valaki úgy gondolja, a vallási életét nem a hagyományos egyházak keretében kívánja gyakorolni, az neki szíve joga. Lehet alapítani vallási közösséget, de a kormány az ilyen közösségre, ami tegnap jött létre, és lehet, hogy három hét múlva már meg is szűnik, másként fog tekinteni, mint a több száz, ezer év óta itt lévő, bizonyítottan életképes egyházakra - mondotta végül a Kálvin Házban megrendezett előadás vendége. _______________________ NÉ VJE6Y: Balog Zoltán Nekézsenyi származású református lelkész, 1998 óta a kormányfő egyházügyi főtanácsadója HAVAS ANDRÁS Kezekben Hogy ki hogyan érzi magát, ha úgymond „kezekben van”, azt én csak sejthetem. Talán a nők többet tudnának mesélni arról, hogy a biztonságuk érdekében meddig adhatják fel szabadságukat. Ahogy én gondolom, azok a jó és erős kezek nemigen „tarthatnak” örökké. Egyszer csak elég lesz, és akkor többet ér már egy finom érintés is... Hogyan érzi magát egy ország, ha azt hallja „jó kezekben van"? Van, aki szereti, ha fogják, mert így kényelmes az élete, felnéz az erős emberre: ez igen! A hírek szerint a kormány négy hét alatt félmilliárd forintot költött önmaga tévés reklámozására, a „Jó kezekben van az ország” kampány során, és nem biztos, hogy ez kidobott pénz lesz számukra, az viszont biztos, hogy a mi adóforintjainkról van szó. ízlésről, pofátlanságról, lenyúlásokról cikkeztek már eleget az újságok, akinek eddig nem volt világos, hogy mi történik itt, annak már ezután sem lesz az. De vajon mindenki úgy érzi-e, hogy élvezi ezt a fajta biztonságot? Olvastam a riportot a legnagyobb országos napilapban egy gimnazista fiúról, aki tizenhárom hónapja ül előzetes letartóztatásban néhány szál marihuánás cigaretta miatt. Az iskolát abba kellett hagynia, az élete talán végleg kisiklik, már több fogdát megjárt, legutóbb például egy gyilkos mellé tették. Innen írt levelet édesanyjának: „Az a lényeg, hogy ne gondoljatok rám sokat, és akkor nem lesz annyira nehéz, vagy hát nem tudom, gondolom, azért gondoltok rám, én sokat gondolok rátok mindennap, és nagyon szeretlek benneteket. Anyukám, legyetek nagyon erősek, én is az vagyok, mert ezt csak így tudjuk átvészelni...” A fiú ügyvédje a riportban kijelenti: tizenhárom hónap után még az sem derült ki, hogy pontosan mivel vádolják a fiút. Mindeközben az azóta már első fokon elítélt fideszes politikus-a Magyar Köztársaság kulturálisf!) államtitkára - úgy járt a bíróságra hivatali ideje alatt, és úgy döntött milliárdokról, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Vajon milyen kezekben van az az ország, ahol mindez megtörténhet? Ahol a hatalom barátija, S. Csaba, a Fidesz-közeli cégek „ügyintézője”, aki tizenhat céget tüntetett el fél nap alatt, röhögve jön ki az ügyészségről, mert nagyon jól tudja, hogy neki semmiféle baja nem eshet, mindeközben az a kamaszfiú több mint egy éve ül a cellában úgy, hogy még a vád sem ismert. Hogy a rendőrség néha milyen lassú, néha meg - ha az ellenzéki miniszterelnök-jelöltről van szó - milyen iszonyatosan gyors tud lenni? Én persze elhiszem, hogy ezek a szervek teljesen függetlenek, csak ez kívülről nem nagyon látszik. A volt miniszterelnök, Horn Gyula erre utalva mondta le Orbán Viktorral tervezett találkozóját, azt állítva, hogy Medgyessy ügyéből a hatóságok bűncselekményt próbálnak kreálni azért, hogy a választásokig napirenden tarthassák a kérdést. Hozzátette: nem okozott meglepetést a rendőrségi döntés, ismerve az urak módszereit. De nem is ez az érdekes, hanem ahogy a Fidesz vezetése felháborodik, hogy Horn - és nemcsak ő - poütikai összefüggéseket sejt az eset kapcsán, kikéri magának, hogy bármilyen befolyása lenne az igazságszolgáltatásm. Vajon milyen kezekben van az az ország, ahol egyáltalán felmerülhet az összefonódás gyanúja, ahol cégek munkatársai, újságírók, ávü emberek nemhogy vezetékes telefonon és faxon, de már mobilon sem mernek bizalmas dolgokról beszélni. Hogy sokan még az akkut is kihúzzák a mobilból, mert akár a mikrofonon át is... Ha már nemcsak az ügyészségnél, de a bírósági döntéseknél is felmerül a politikai befolyás gyanúja, ha már a Legfelsőbb Bíróság elnökének ki kell jelentenie, hogy a metróperben nem történt a politika vészéről semmiféle nyomásgyakorlás. És még valami: vajon egy egész ország érzi-e a gondoskodó kezek melegé, vagy csak egy részük? Azt írta egy Megyesi Gusztáv nevű publicista (ne izguljanak fel nagyon az urak, csak névrokon...) A világ fordulása című írása végén: Új kezekbe kerültünk, de kezekbe. A cikk tizenhárom éve jelent meg. Nincs mese: a jövő megint elkezdődött. ______________________Hír(telen)kék...______________________ A z MSZP információi szerint a legnagyobb kormányzó párt vezetői elhatározták, hogy a szocialisták első öt emberét - bármi áron - „levadásszák”. Skalpoljatok, dakoták...! k Az olasz kormány 16 millió euro-átváltó zsebszámológéppel kedveskedik az ország polgárainak. Oda a lírai hangulat... * A MÁV Rt. vezetésének döntése alapján karácsonyra - egész évi munkájuk elismeréseként - minden vasutas 1500 forint értékű ajándékutalványt kap. Nesze semmi, fogd meg jól...! * A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság olyan plakátokat helyezett el az autópályák mentén, amelyeken az érintett utakon közlekedőket kifosztó trükkös tolvajok fényképe látható. Első ránézésre tíz év... k Az MSAT bolgár televízióban esténként pucérra vetkőzik a bemondónő, miközben a legfrissebb híreket olvassa a kamerák előtt. íme, a meztelen igazság... k Éjszakai akciója során egy olyan bordélyházat számolt fel a rendőrség Sopronban, amelyik közvetlenül a város egyik temetője mellett üzemelt. Emitt fekszenek, amott nyugszanak... ___________________________________________________________________________________(BZR.VÁB)
