Heves Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-10 / 262. szám

Bélapátfalva és Térsége Területfejlesztési Tanács Balaton Polgármester: Vass Tibor Polgármesteri hivatal: 3347, Köztársaság tér 5. Telefon: 36/493-072 A középkorban már ismert palóc tele­pülés, amelyet a törökök Eger 1552. évi ostroma idején el­pusztítottak, majd ezt követően újjáépült. A község elöljáróságának 1864. okt. 12-én kelt jelentése szerint: „...népességéről idősebb emberek sem tudnak em­lítést tenni, hogy honnan származtak, csupán annyit, hogy mint eredeti palócok telepedtek le hajdanában..." Legrégibb és legjelentősebb épülete a római katolikus templom, amelyet többször átépítettek, de középkori ha­rangját megőrizte. Bekölce Polgármester: Dorkó János Polgármesteri hivatal: 3343, II. Rákóczi Ferenc út 3. Telefon: 36/486-033 Már az őskorban lakott terület, amit a hatá­rában előkerült újkőkori (bükki kultúrához tartozó) leletek igazoltak. A községet az eddigi ismeretek sze­rint 1381-ben a Bél nemzetségbeli II. Mikó telepítette 1381- ben. Az 1688-as dézsmalajstrom teljesen elpusztultnak jelzi a falut. A község határában 1846-ig jelentős, mintegy 500 hold erdőirtással növelték a mezőgazdasági termőterületet. A lélek- szám 1787-ben 511, 1860-ban 518 fő volt. Legjelentősebb épülete a római katolikus templom, amely kőfallal kerített térségen álló, klasszicizáló, egyszerű épít­mény. Feltehetően 1696 után épült, mivel az akkori plébánia­összeírás még nem említi. Bélapátfalva Polgármester: Barta Norbert Polgármesteri hivatal: 3346, IV. Béla út 70. Telefon: 36/354-156 A község területe az őskortól lakott. A bükki kultúrához tartozó kőkori leletek és a IX-X. századból származó temető leletei kerültek itt elő. A honfoglalás után a szállásbirtokos Bél nemzetség birtoka volt. Bélapátfalva nevét korábbi formában már a XIII. századi oklevelek is említik. A község legjelentősebb műemlékét, az apátságot 1232-ben alapította II. Kiüt egri püspök a ciszterci szerzetesek számára. A falu 1557-ben középszerű majorgazdaságával, malmával a népesebb települések közé tartozik. A községben 1815-ben papírmalom létesült, majd átalakítása után 1835-től kőedény- gyárként hasznosítják, amely a század végére jelentős hírnévre tesz szert, és ha több helyen is, de az 1920-as évekig üzemeit. További nevezetessége a településnek a római katolikus plébániatemplom, amelynek elődje fából épült, és 1696-ból vannak az első írásos jelzések róla. A mai legjelentősebb ipari létesítmény, a cementgyár 1979- ben épült új telephelyen. Elődje, amely lebontásra került, 1908-tól 1979-ig üzemelt, kialakítva a település ipari jellegét és az itteni lakosság ilyen irányú szemléletét. ^ Bükkszentmárton ■ »S Wr Polgármester: Bárdos Mária Polgármesteri hivatal: 3346, II. Rákóczi Ferenc út 62. Telefon: 36/454-871 A Bél nemzetség birtoka volt, nevét is ettől kap- ta: a XIV. század elejéig Felbélnek nevezték. 1554-ben a Fülekre telepedett török basa el­pusztította, Eger eleste után pedig hódoltsággá lett, lakossága egy időre protestánssá vált. Az 1688. évi tizedlajstrom pusztá­nak mondja, majd a XVIII. század elején ismét népes. A telepü­léshez, a fő forgalmi úthoz rövid bekötőúttal csatlakozik. Patak menti, völgyben épült falu, északkeleti részén szórt településjet- leggel. Temploma tőle délnyugatra, dombtetőn áll. Mikófalva Polgármester: Kovács Flórián Polgármesteri hivatal: 3344, II. Rákóczi Ferenc út 1.‘ Telefon: 36/454-211 A Bél nemzetség ősi birtokainak egyike volt. A nemzetségi birtokok szétosztása során, 1282-ben Rátót és II. Mikó nyerték el a falu helyét. Erről a Mikóról nevezték el a kialakuló települést is. Az 1672. évi dézsmajegyzék pusztaként említi a községet. Később, 1808- ban az egész falu a templomával együtt a tűzvész áldozata lett. A falu lélekszáma 1786-ban 647 fő, majd 1860-ban 934 fő. Az itt található római katolikus templom elődje 1696 után léte­sülhetett, mert az akkori plébánia-összeírás még nem említi. A fennmaradt kőtemplom egyszerű barokk templom, kettős kő­fallal kerített dombon. Teret nyer az idegenforgalom Észak-Magyarország több szempontból is egyik legértékesebb területén, a Bükk lábánál található a nyolc települést tö­mörítő Bélapátfalva és Térsége Terület­fejlesztési Társulás. Bélapátfalva a tér­ség ipari és szolgáltató központja, Szil­vásvárad ismert, kedvelt kiránduló- és üdülőközpont, de Mikófalván is már számtalan honi és külföldi vendég vett részt a különleges palóc lakodalmas vi­gasságokon. E kisrégiót lefedő társulás is különleges a maga nemében: a szer­veződés gyökerei még 1986-ra nyúlnak vissza, az akkori „laza” formáció úttörő próbálkozásnak számított a megyében, de az országban is. A kezdetek- Szerencsés módon meglehetősen korán, már 1986-ban felismertük a közösségben rejlő lehetőségeket, s azokra a feladatokra szövetkeztünk, amelyek már meghaladták egy-egy település erejét - jelentette ki Barta Norbert, a Bélapátfalvát, Szilvásváradot, Mónosbélt, Nagyvisnyót, Mikófalvát, Bükkszentmártont, Balatont, valamint Bekölcét magában foglaló kistérség köz­pontjának, Bélapátfalvának a polgármeste­re, a társulás vezetője. - Másfél évtizede egy regionális hulladéklerakó megvalósítá­sára fogtunk össze - tette hozzá -, felismer­ve a községekben szanaszét, a települések határában lerakott kezeletlen szemétnek az idegenforgalomra gyakorolt roppant káros hatását. A tervekhez, majd pedig a kivitele­zéshez is sikerült megnyerni az akkori ha­tóságok, az Országos Környezetvédelmi Hi­vatal, a Mátra-Bukki Intéző Bizottság, s a megyei tanács támogatását. Noha - miként fogalmazott - akkor még csak egy „laza” szerveződésről volt szó, a A Sapard-programokban szerepel a bélapátfalvi apátság környezetének rendezési terve Szilvásvárad idegenforgalmát szolgálja a Lovas étterem formáció - túlélve a rendszerváltás éveinek viharait - fennmaradt, majd amikor már kormányzati szintről is nagyobb ösztönzés érkezett, 1993-ban megerősítették, s jogi személyként is bejegyezték a társulást. Ek­kor már - a '90-es évek derekán, az új kihí­vásokhoz igazodva - újabb és újabb felada­tok fogalmazódtak meg, így például a gáz­vezeték-hálózat kiépítése és a szennyvízcsa­torna-rendszer kialakítása. Jellegmegőrzés Előkelő helyen szerepelt a feladatok sorá­ban a településcsoport fejlődésének meg­szervezése. Ehhez természetesen el kellett készíttetni - együtt és külön-külön is, a jel­legzetességeknek megfelelően - a térség hosszú távú fejlesztési programját. így Bé­lapátfalván az iparra és a szolgáltatásokra, Szilvásváradon és Nagyvisnyón az idegen- forgalomra, Balatonban, Bekölcén és Mikófalván a mezőgazdasági vállalkozá­sokra és a falusi turizmusra, Mónosbélben és Bükkszent-mártonban pedig az üdülőfa­lu-jelleg erősítésére ke­rült a hangsúly. Természetesen az itt megfogalmazott elkép­zelések is visszatükrö­ződnek az EU-s pályáza­ti pénzek lebontására hi­vatott Sapard és Sapard II. programokban. Barta Norbert szerint készül - a környezetvédelmi tör­vénnyel összhangban - a települések környezetvé­delmi terve is. Ennek el­készítésére is, miként a többi tervre - így példá­ul a bélapátfalvai apát­ság környezetének ren­dezési tervére, az ugyancsak a település­hez tartozó tó infrast­ruktúrájának tervére, a szilvásváradi sícen­trum tervére, vagy éppen a nagyvisnyói idegenforgalmi fejlesztési elképzelésekre -, pályázatokon nyert pénzeket a társulás. Ez már csak azért sem mellékes, mert egy- egy ilyen nélkülözhetetlen dokumentáció összeállítása 5-6 millió forintba kerül, így a módosnak nem igazán nevezhető, több hátrányos helyzetű községet is tömörítő szervezet számára sem lehetnek közömbö­sek a minisztériumtól, illetve a területfej­lesztési tanácstól nyert 3-4 milliós támoga­tások. Kihasznált lehetőségek- Úgy érzem, 1998 óta sikerült jól kihasz­nálni azokat a lehetőségeket is, amelyek a térség vállalkozói övezeti mivoltából adód­tak és adódnak - jelentette ki a társulás el­nöke. - Sikerült befektetőket csábítani a térségbe, többek között éppen a cementgyár melletti ipari területekre. Barta Norbert szerint így csak Bélapát­falván - az önkormányzattal, a vízművel és a megyei szociális otthonnal együtt - az egyre erősödő, összesen csaknem 40 vállal­kozás ma már mintegy 600-700 munkahe­lyet biztosít. Található itt többek között forgácsolóüzem, fafeldolgozó, élelmiszer- ipari vállalkozás, textilüzem és fuvarozó- vállalat, de - természetesen - a szolgáltató- ipar is megvetette már a lábát. A tapaszta­latok ugyanakkor azt mutatják - tért rá a környező településekre az elnök -, hogy ahol a mezőgazdasági vállalkozások szá­mára „készítették elő a terepet”, ott azok­nak is sikerült megtelepedniük.- Köszönhetően a vállalkozásbarát poli­tikának - tette hozzá -, ma már több száz cég és vállalkozás működik térségünkben, nagymértékben enyhítve az amúgy súlyos foglalkoztatási gondokat. Másrészt az ipari jelleg mellett, a több lábon állás jegyében, a stabilabb, biztonságosabb gazdaság ér­dekében egyre nagyobb hangsúly kerül az idegenforgalomra is. Mindezeket már csak azért is fontos hangsúlyozni, mert az ipari szerkezetátalakítás, az Ózd környéki ne­hézipar elsorvadása, majd pedig a cement­gyár felszámolása - mivel ez utóbbi ok mi­att jelentős számú munkavállalónak szűnt meg a munkalehetősége - alapjaiban érin- tette térségünket._____________________■ Kétirányú környezetvédelmi feladatok- A térség egyetlen jelentős üzeme a Bélapátfalvai Cement- és Mész­művek Rt. volt. A tulajdonosok a termelés leépítését 2001 végéig lát­ják célszerűnek, ami ellentmond mind a kistérség, mind az ország gazdasági érdekeinek is - bocsá­totta előre Sós Tamás, a Heves Megyei Közgyűlés elnöke a Bél­apátfalva és Térsége Területfejlesz­tési Társulással kapcsolatban, hozzátéve: a nagyüzem az 1970- es években épült a korábbi kisebb gyár mellett. Miként fogalmazott, Bélapát­falva eddig is térségének foglal­koztatási mikroközpontja volt, a körzeti jelentőségű szolgáltatá­sok bővítésével pedig - vélekedett- belátható időn belül várható a település várossá válása. Az ipari kultúra hagyományai, a vállalkozói kedv, a remélt terü­letfejlesztési támogatások felte­hetően növelni fogják a kis- és középvállalkozói réteget. A kis­térség gazdaságának az iparon kívül hagyományos ágazata az idegenforgalom, melynek meg­határozó központja Szilvásvárad. A lovas-, téli sport és erdei kirán­dulóturizmus országosan is je­lentős bázisa - noha már most is viszonylag jól kiépített infrast­ruktúrával rendelkezik - további beruházásokat igényel. Termé­szetesen az idegenforgalom kíná­lata - a mikófalvi folklór, vagy a bélapátfalvai apátság mellett - to­vább bővítendő. Sós Tamás szerint a természeti adottságoknál fogva a mezőgaz­dasági alaptevékenységben dol­gozók aránya alacsony, az erdő­gazdaságban dolgozóké jelentő­sebb, de jók a feltételei a gyógy­növény és az aprómagvak ter­mesztésének is. - Ha a kistérség társadalmi helyzetét vizsgáljuk, megállapítható, hogy a népesség életkörülményei településenként meglehetősen nagy különbséget mutatnak - mutatott rá. - Míg ugyanis Szilvásvárad és Bélapát­falva a megye legfejlettebb telepü­lései közé tartoznak, Bükkszent­márton, Bekölce és Nagyvisnyó lakossága nagyobb részének gon­dot okoz az alacsony jövedelem. Minden remény megvan ugyan­akkor arra - tette hozzá a köz­gyűlés elnöke -, hogy a szilvásvá­radi központú idegenforgalmi fej­lesztési irány és a bélepátfalvai központú ipar- és szolgáltatásfej­lesztés megfelelő perspektívát kí­náljon az itt élőknek. E meglévő lehetőségek mellett a jövő megélhetési forrása lehet a falusi és az agroturizmus is. Ezért - jelentette ki Sós Tamás - a térség környezetvédelmi feladatai kétirá- nyúak: egyrészt a nagy kiterjedésű erdők védelmére, s - az alacsony aranykorona-értékű szántók rová­sára - további erdősítésekre, vala­mint a talajerózió fékezésére, más­részt pedig az ipari tevékenység romjainak táji rehabilitációjára van szükség. ________________■

Next

/
Oldalképek
Tartalom