Heves Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-14 / 215. szám
8. OLDAL P F. 2001. Szeptember 14., péntek <||| 3 Füzesabony „város”!? Tisztelt Szerkesztőség! Néhány észrevételemnek szeretnék hangot adni a lap hasábjain keresztül. 2001 a millennium éve. „Városunkban” ennek semmi jelét nem tapasztaltam, és gondolom, nem én vagyok az egyedüli. A Magyar Televízió hirdette: Augusztus 20. a millennium legfényesebb napja, ünnepeljük meg méltóképpen! Hát megünnepeltük a következő módon: a város vezetősége a polgármesteri hivatalban tartotta meg saját „ünnepélyes” testületi ülését. Este utcabál, tűzijáték. Kérdezem én: a több mint 8 ezer főt számláló Füzesabony lakossága nem érdemelte volna meg azt, hogy a Polgármester úr ünnepi beszédet tartson, kulturális és sportrendezvénnyel színesítse ezt a soha vissza nem térő napot?! A nagyon szép népi hagyományról már nem is beszélve! Államalapító Szent István ünnepén hol maradt a kenyérszentelés? Visszaemlékezve egy pár évvel ezelőttre, mindez az ünnep fényét jelentette. Nálunk MÉLTÓKÉPP megünnepelve múlt hát el a millennium legfényesebb napja! Másik észrevételem: Az utazók által rég várt „autóbuszváró” elkészült. Van benne virágüzlet, Fometti pékség, kávézósöröző. Csak egy dolog nincs: buszváró helyiség. Tudomásom szerint az önkormányzat a telket a vállalkozónak jelképes összegért azért adta oda, hogy az utazóknak legyen egy fedett váróhelyiség, ahol nem tűz a nap, nem fúj a szél és nem esik a hó és az eső. Az épület hosszú ideje áll, a buszváróban jól működik a raktár, melyben söröshordók sokasága és virágkötészeti kellékek sorakoznak. Miért nem tesz a város vezetősége ez ellen semmit? Hogy létezik az, hogy nem tudják behajtani a vállalkozón a buszvárót, hisz ezért kapta meg a telket?! Harmadik észrevételem: Az önkormányzat a városban működő két temetőt kiadta üzemeltetésre annak a vállalkozónak, akinek a buszvárót is üzemeltetnie kellene. Meg lehet nézni a temetőt, milyen állapot uralkodik benne. A temető területén nyakig érő gaz, fű található, a szemeteskonténerek nincsenek kiürítve, temetéskor a ravatalozónál a beton között fél lábszárig érő fűre rakja a koszorúkat a temetkezési vállalkozó, aki mellesleg - mint fent említettem - a temető rendben tartásáért is felelős. Nyitvatartási idővel szabályozta a temetőbe való bejutást. Ez rendben is volna, de van egy kis gond. Gépkocsival nem lehet bemenni a temetőbe, vagy csak akkor, ha ott van a temetőgondnok. Ezt felháborítónak tartom, mert vannak idős, beteg emberek akiket autóval visznek ki a hozzátartozójuk sírjához. Sok idős, egyedülálló embernek gyer- mekei-unokái távolabb laknak, akik csak hazalátogatáskor tudják megoldani az idős hozzátartozó kivitelét a temetőbe. A hozzátartozók azzal fogják tölteni az itthoni idejük egy részét, hogy telefonálnak, szaladgálnak a temetőgondnok után, aki éppen más településen temetést rendez, halottat szállít, vagy éppen az üzleteibe való árubeszerzéssel van elfoglalva? Vagy előjegyzés után lehet majd bejutni a temetőbe? Mielőtt ilyen intézkedést hoz a T. vállalkozó, előtte tegye rendbe a temetőt, hogy láthatóvá váljon, miért hoz ilyen intézkedést! Máskülönben senki nem jár a temetőbe passzióból autóval. Jártam már többfelé temetőben, de ilyen elvetemült intézkedést még nem tapasztaltam, és ilyen elhanyagolt temetővel sem találkoztam. Az önkormányzati vezetőknek nem nyugszik senkijük a temetőben? Nem érdemlik meg a holtak a méltó nyughelyét? A város lakossága nem érdemli az emberhez méltó életkörülményeket? Tisztelettel: N. I. Füzesabony Állásfoglalás A Magyar Nemzet szeptember 8-i számának 4. oldalán „Béketalálkozó Székesfehérváron” cím alatt tájékoztató jelent meg arról, hogy szeptember 6-án az MSZP megalakította úgymond az '56-osok Országos Szocialista Tagozatát. Ez a fantomszervezet súlyosan sérti az '56-os Szövetség hitelét, társadalmi elismertségét, és ideológiájánál fogva is merőben ellentétes '56 szellemiségével. Ennélfogva kérem, hogy lapjukban az alábbi állásfoglalásunkat közzétenni szíveskedjék: Az ’56-os Szövetség Országos Elnöksége és helyi szervezete határozottan tiltakozik az MSZP egyes köreiben megvalósult névbitorlás ellen. Ez a szemforgató hamisítás az ’56-os forradalom elkötelezett hitvallóinak legotrombább megsértése és az áldozatok emlékének meggyalázása. Számunkra, ’56-os [ellen) forradalmárok számára elfogadhatatlan mindennemű együttműködés és megalkuvás azokkal és azok utódjaival, akik a forradalmat eltiporták, vérbe fojtották, és aljas művüknek haszonélvezőivé váltak. Az álságosán színlelt békéltető vállveregetésükből most már nem kérünk, és elutasítjuk. Az a „történelmi pillanat”, amelyre hivatkozva szemforgató ajánlatukat most megtették, az 1956. november 4. utáni napokban lett volna időszerű és sorsdöntő. Azóta örökké elkésett! Dr. Tóth Ferenc regionális elnök az Országos Elnökség alelnöke Vendéglátás - szíveslátás, balkáni színvonalon Értelmetlen halál ragadta el Egy megtört szívű anya kérése Tisztelt Szerkesztőség! Bizonyára meglepődnek, hogy ilyen furcsa kéréssel jövök Önökhöz, de nagyon szeretném, ha megjelenne az újságban egy cikk, egy megemlékezés a Kisfiámról. Július 24-én érte a visszahozhatatlan dolog, a halál. 22 éves volt Sipos András (Copy - a barátai csak így nevezték). Hazafelé jött két barátjával kocsival, amikor meglátta a villogó rendőrautót Kálban, a sorompó után. - Talán segíthetek - jelentette ki a barátainak! Lassított, majd megállt. Hirtelen a sötétségből előrántott két megvadult ló egy hintóval. Andrist három halálos ütés érte. Már az életemben sem tudom meg, hogy szenvedett- e, mik voltak az utolsó gondolatai. Azt tudom, hogy egyetlen gyermekem volt, hogy amíg meg nem született is mennyit harcoltam érte, mert a szívbetegségem miatt Ő nem is lehetett volna. Vállaltam, akár az életem árán is, mert akartam. Soha nem dúskáltunk - ő soha nem várt többet, nem volt követelőző -, de a legfőbb dolgot, a szeretetet megkapta. Ezért lett ilyen jólelkű, nagyszívű ember. Egy éve dolgozott, saját magától érte el, hogy 22 évesen a „kiszolgált” munkatársak is tisztelettel néztek rá - szerették. Halála után való nap jött az értesítés, hogy felvették a főiskolára. Építész szeretett volna lenni. A sors beleszólt, önhibáján kívül el kellett mennie. Kérem Önöket, ha lehetséges, a leírtakból közöljenek le valamennyit az újságban az Ő emlékére, hiszen aki ismerte Őt, mindenki szerette. Sokan úgy mondták, hogy egy minisztert nem kísértek el így az utolsó útjára - bár ne kellett volna ezt megélnem. Mióta meghalt, nincs értelme az életemnek, csak egy dolog vezényel, mindenkivel tudatni szeretném, hogy müyen értékes ember ment el közülünk. Én nem ismerem a lehetőségeket, de úgy érzem, hogy nem lehet akadálya a közlésnek, hiszen nemes célból, szeretetből jöttek elő ezek a gondolatok. Lehet, hogy „betegnek” képzelnek, de nem vagyok az, csak egy megtört szívű Édesanya. Sipos Istvánná Kód Epi-tábor Amint arról a Hírlap olvasói már értesülhettek a Hírlap augusztus 11-i számából, Heves megyéből húsz epilepsziával élő, 8-18 év közötti gyermek tölthetett el az idei nyáron is egy gondtalan, vidám hetet szülői kíséret nélkül a tar- dosi sporttáborban. A táborozás teljes költségét (étkezés, szállás, utazás) különböző cégek és magánszemélyek támogatása, valamint a befizetett adó 1 %-ából befolyt összeg Epi-táborra elkülönített hányada fedezte. Anyagi támogatást nyújtott a Pfizer, Desitin, CNS-Pharma, Sanofi, Gerat gyógyszercég, a Két Sz. Kft., Homa János országgyűlési képviselő és Újhelyi Márta. Az Egertej Kft. tejtermékekkel, a Sütker és a Két Sz. Kft. pékáruval, a Marján Cukrászda és dr. Poczok Miklós süteménnyel, a Hotel Szenátor-ház üdítőkkel, a Félpénzes Könyvesbolt könyvekkel, az ADRA gyülekezet (Brucknerné Komáromi Tünde) plüss játékfigurákkal, a Foto-Fix Kft. (Marton Adorján) a tábori élmények megörökítésére filmekkel és fotóalbummal, a Fuji Fotócentrum (Majoros Tamás) a filmek előhívásával és a képek elkészítésével járult hozzá, hogy a tábori élmények emlékezetessé váljanak. Köszönetét érdemel mindenki, aki támogatásra érdemesnek ítélte az epilepsziával élő gyermekek táboroztatását; a tábor személyzete a lehetőségért és az ellátásért, az Agria Volán gépkocsivezetői a pontosságért és a kedves segítőkészségért, és nem utolsósorban Vincze-Pap Károlyné Marika asz- szisztensnő és Barta Barczi Bea gyermekápolónő a gyermekek felügyeletéért és a programok megvalósításában nyújtott segítségért. Húsz, élménnyel gazdagon megrakott gyermek és szüleik nevében is köszönetét fejezi ki a tábor szervezője: Dr. Vargyai Éva főorvos Odaadó ápolók Tisztelt Szerkesztőség! A Heves Megyei Hírlapban Engi Dezsőné Eger, Bercsényi u. 23. szám alatti lakos, teljes megelégedésemmel mondok köszönetét a Markhot Ferenc Kórház azon állományának, akik lábtöréssel gyógyítottak és gondoztak 2001. márc. 19-től aug. 29-ig, hazaszállításomig! Külön köszönetét mondok dr. Sipos Péter főorvos úrnak az operálásért, a baleseti sebészet kollektívájának és a rehabilitációs osztály dolgozóinak, külön dr. Habis György főorvosnak és munkatársainak! Felépülésem ideje alatt meggyőződhettem arról, hogy az egészségügyi dolgozók lelkiismeretesen, emberséggel gyógyítanak, amiért hálával és köszönettel tartozom. Tisztelettel: Engi Dezsőné, Eger rr -------------^ C +C A CSEMEGE Szupermarketek Rt. az 503. sz. gyöngyösi Alfa C+C raktáráruházába felvesz szakképzett- önkiszolgálópénztárost- hentes eladót. Jelentkezni lehet személyesen Valent Attila _ boltvezetőnél: | Gyöngyös, Kenyérgyári út 9. Telefon: (37) 319-980 Értesítjük Tisztelt Fogyasztóinkat, hogy Egerben az alább közölt időpontban, és helyeken hálózatszerelés munkák miatt ÁRAMSZÜNET esz )o< ÉMÁSZ Rt. (45039) 2001. szeptember 20-án 8.00 órától 12.00 óráig MÓL Mátyás kir. út vége, ARAL Mátyás kir. út 134. Bellis Gyógyszerkereskedelmi Rt. Szövetkezet út 1. Állatkórház Szövetkezet 4. Szolgálati lakás, Szövetkezet út 4. Növény és Talajvédelmi Szóig. Szövetkezet út 6. Szolgálati lakás, Szövetkezet út 6. Mátyás kir. út 121 -tői 165/D-ig, Kőlyuk pincék, Szőlészeti Kutató Vízellátó nyomásfokozó, Heves Megyei Állami Közútkezelő KHT. Mátyás kir. út 136. Veres R úti lakótelep, Zólyomi út végig 2001. szeptember 24-én 8.00 órától 15.00 óráig Makiári út 36-tól 56-ig, 39-től 73-ig Az áramszünettel járó kellemetlenségekért kérjük fogyasztóink megértését! ÉMÁSZ RT. Egri Régió Értesítjük Tisztelt Fogyasztóinkat, hogy Egerben az alább közölt időpontban, és helyeken hálózatkarbantartási munkák miatt }o< ÉMÁSZ Rt. (43684) ÁRAMSZÜNET lesz. 2001. szeptember 25-én 7.00 órától-16.00 óráig Eger, Gyilkos-dűlő: zártkertek egész területén Az áramszünettel járó kellemetlenségekért kérjük fogyasztóink megértését! ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RT. Egri Régió ELADÓ • VOZIFA KCR 5000-es önrakodós, • IFA W 50 tip. fixes, • IFA W 50 billenős terepes, • Wartburg Trans 353 W tgk. • E 5-ös pótkocsi érvényes műszakival, • FIATALLIS árokásó rakodó FB7B 8TS Érd.: OSZLÁNCZI KFT. Eger 36/320-296,06-30-383-4508 Kápolna területére kézbesítőt keresünk a Heves Megyei Hírlap terjesztésére. Érdeklődni a 36/545-169-es vagy a 06-20/973-5509-es telefonszámokon lehet. HEVESI" HÍRLAP Előfizetési igényét ingyen jelezheti a következő telefonszámon: M/sim Tárcsázza nappal! Az augusztus 20-i tűzijátékot szerettük volna megnézni német vendégeinkkel. Miután vendégünk erősen mozgáskorlátozott, így szóba sem jöhetett, hogy 2-3 órán keresztül várakozzon a Dobó téren, ezért úgy döntöttünk, hogy a várakozás óráit egy kellemes vendéglőben töltjük el egy jó adag fagylalt mellett. Talán az időjárásnak is köszönhető volt, hogy 1/2 7-kor már alig-alig lehetett helyet találni. Nagy örömünkre, az Arany Oroszlán étteremben, illetőleg annak kerthelyiségében még volt szabad asztal. Annál is inkább örültünk, mert bizony, az eső is erősen rázendített. Az első meglepetés már a bejáratnál elért bennünket. Egy mogorva „úr” fogadott köszönés nélkül, alaposan szemügyre véve a társaságot, vajon méltóak vagyunk- e rá egyáltalán, hogy átlépjük az étterem küszöbét. Úgy látszik, megfeleltünk az elvárásainak, mert egy kézlegyintéssel tudtunkra adta, hogy amennyiben akarunk, leülhetünk egy asztalhoz. Népes társaságunk kinézte magának a legnagyobb asztalt, de bizony, egy székkel még így is kevesebb volt a kelleténél. Szóltam hát - nevezzük így - Morcos úrnak, legyen kedves még egy széket hozni. Ott van, vegyen magának egyet - hangzott a felelet. Igen, ebben tökéletesen igaza volt, csak sajnos a szabad székek tocsogtak a vízben, mert azok fölött nem volt ernyő. Miután ezt az apróságot megemlítettem neki, szintén felettébb „udvarias” hangon megkérdezte, idézem: „És akkor én most mit csináljak magával, melyik vendég alól vegyem ki a széket?” Talán ha egy üresei lenne szíves... próbálkoztam sikertelenül, mert erre is megvolt azonnal a válasz: nincs üres! Majd jön még vendég! Ide ugyan aligha - gondoltam magamban -, ha azokat is ilyen udvariasan fogadják, ám szólni már nem szóltam, hanem megszégye- nülten az asztalunkhoz kullogtam, magammal vive egy enyhén szólva csatakos széket. Csak reménykedtem benne, hogy vendégeink a szóváltásból nem érzékeltek semmit, és dehogyis feltételezik, hogy ma Magyarországon, egy neves város híres éttermében így fogadják a kedves vendéget. Am reményem hiú ábrándnak bizonyult, ugyanis a következő epizód már vendégeinket is érintette. Megjelent a pincér, kérdezte, mit óhajtunk enni. Mondtuk, köszönjük, csak fagylal- tozni szeretnénk, és egy kis frissítőt innánk. Azt nem lehet - így a pincér -, ennél az asztalnál enni kell, ez étkezőasztal, ha nem tetszik, üljenek át a másik oldalra. De hát ott nincs ernyő, és az eső is esik - próbálkoztunk megint bátortalanul. Akkor válasszanak ételt - és már osztotta is szét az étlapokat. Az első meglepetésből felocsúdva vendégeink nyugtatni próbáltak bennünket, semmi baj, legfeljebb megvacsorázunk, nem történt semmi tragédia. Én ekkor azonban már nagyon szégyelltem magam. Mindegy, legyen ahogy lenni kell, első a vendéglátó, annak szava parancs, választottunk hát ételt. Hatalmas adagok érkeztek, és az én szívem megtelt hálával, mégiscsak nézik itt valamibe a vendéget. Ám amikor az étket megkóstoltuk, ismét csalódnunk kellett. Bár nem vagyok hivatásos ételkritikus, azért én nagyon szégyellném magam, ha az otthonomban ilyen minőségű ételt tennék a családi asztalra. A gesztenyepüréről csak onnan lehetett megállapítani, hogy az, hogy az étlapról rendeltük. A fagylaltkehely- be hámozatlanul volt beledarabolva az alma, a krumpli fekete volt a sokszoros újramelegítéstől, ezzel szemben viszont hoztak ki olyan italt is, amit meg sem rendeltünk. Mindezeket nem lehetett titokban tartani. A vacsora végeztével kértük a számlát: a csodálatos kiszolgálás és a vacsora potom 13 ezer forintot kóstált. Mit mondjak, valóban megérte az árát, mert az íze sokáig a szánkban maradt. Még a tűzijátékot is keserű szájízzel néztük végig. Úgy gondolom, ha turisztikai nagyhatalom szeretnénk lenni, akkor talán ezen a stíluson változtatni kellene. Észrevenni, hogy nem a vendég van a vendéglátóért, hanem fordítva, és ha tetszik, ha nem, bizony a vendéglős a vendég pénzéből él, az pedig a pénzéért nem megaláztatást vár, hanem kedvességet, figyelmet - mit nem is feltételezek?! -, egy kis nyelvtudást. Mindennek az ellenkezőjét kaptuk a belvárosi étteremben. Ott, ahol külföldiek százai fordulnak meg naponta. Ha ez alapján formálnak véleményt hazánkról, akkor nekünk régen rossz. Ám nemcsak a külföldiek előtt kell szégyenkeznie a fent nevezett étteremnek. A hazai vendégek talán nem érdemelnek kedves, udvarias szót? Azok az emberek, akik idejük nagy részét munkával töltik, és szeretnének kicsit kikapcsolódni, azoknak nem jár megfelelő színvonalú ellátás? Egy szép, kellemes napot tett tönkre az Árany Oroszlán „szívélyes” személyzete. Megmondom őszintén, legszívesebben elsüllyedtem volna a vendégeink előtt. Kertészné Kormos Noémi
