Heves Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-01 / 204. szám
Akik mennek és akik maradnak Beszélgetés dr. Demeter Jánossal, a Kovászna Megyei Tanács elnökével Dr. Demeter János a székelyföldi Sepsiszentgyörgyről érkezett Hevesbe, a Kovászna Megyei Tanács elnökeként. Első estéjét Detken töltötte. Nem véletlenül, hiszen a kis község vállalta a közvetítő szerepet Heves és Kovászna megye hivatalos kapcsolat- felvételében. Beszélgetésünk az első detki sétát követően készült, miután a vendég a kitűnő házigazdának bizonyuló Pelle Sándor polgármester és Fodor István - a szintén Kovászna megyei, ásványvizéről híres Bodok polgármestere - társaságában bejárta a községet, megszemlélve többek között a nemrég felavatott millenniumi emlékművet is, melynek bronzba öntött térképén ott van a Székelyföld, hirdetve a magyarság együvé tartozását.- Az első kérdés szinte már magától adódik, amikor a keleti végekről érkező vendéggel találkozik az ember: milyen most a székelyföldi, a Kovászna megyei magyarok helyzete?- Kovászna megyében némileg jobb helyzetben vannak a magyarok Erdély nyugatibb részéhez viszonyítva, hiszen Hargita megye után itt a legnagyobb a magyarság aránya: a megye 230 ezer lakosának hetvenhat százaléka magyar. Románia viszonylatában a megye nem áll rosz- szul, hiszen ha az egy főre eső nemzeti jövedelmet nézem, akkor az országos átlag fölöttit értünk el, a beruházások mértéke is nagyobb, és a munkanélküliség nálunk 7,9 százalék, több mint egy százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál. Kovászna megye a magyarországi befektetett tőke alapján Bukarest után a második helyen áll, s ez is nagyon kedvező helyezés. Persze, mindezek mellett nem könnyű a helyzetünk, hiszen a román kormányzat most minden eszközzel igyekszik megakadályozni a Hargita és Kovászna megye között megkötött együttműködési megállapodás nyomán kialakuló fejlesztési törekvéseket. Mindezt összegezve: én úgy gondolom, hogy Kovászna jó úton halad.- A nemzetközi kapcsolatban, a megyék között megkötött szerződés valóban a célzott megyét tudja fellendíteni? Az állam nem igyekszik lefölözni a hasznot az ilyen kétoldalú kapcsolatból adódó gazdasági együttműködésről?- Ebbe nem tud beleszólni az állam, hiszen ha nehezen is, de az utóbbi években Romániában is érvényesült az önkormányzati autonómia. Tehát a kölcsönösen előnyös, a határokon átívelő megyeközi kapcsolat felfejlesztése a szerződő partnereken múlik. Fontos ez nekünk, hiszen a jelenlegi román kormány Maros, Hargita és Kovászna megyét, tehát a történelmi Székelyföldet egy olyan fejlesztési régióba sorolta be, amely egyáltalán nem előnyös nekünk.- Romániában fejlesztési kategóriákba osztották a megyéket?- Igen, és a besorolás végül is a központi pénzek elosztásáról szól. Tehát a székely megyék eleve kevesebb kormányzati fejlesztési támogatásra számíthatnak. Ezt a felosztást mi nem tarthatjuk elfogadhatónak.- Több száz kilométerre az anyaországtól a székelyek mennyire érzik földjüknek a Székelyföldet? Van-e még a szülőföldnek megtartó ereje?- Van megtartó ereje, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során a Székelyföld mindig is „exportáló” volt. Soha nem tudta teljes mértékben megtartani a fiatalságát. Meg lehet nézni, hogy jelenleg Erdélyben a magyar tanszékekkel rendelkező felsőfokú oktatási intézményekben a tanároknak több mint fele székelyföldi. Jó néhányan áttelepültek Magyarországra is, nemcsak az értelmiség köországi támogatással is. És most egy nagyon jó folyamat is elkezdődött: Erdély más magyarlakta területéről a diákok egy része már nem Mamegtörténhet, hogy a nagybefektetők kelet felé szeretnének terjeszkedni. Mi abban bízunk, hogy akkor a magyarországi partnerek bennünket ajánlanak majd befektetési helyszínként. Hiszen az anyaországiak ismernek minket: dolgos, szakképzett, megbízható, szavatartó vagyunk, aki nálunk beruház, az nem jár rosszul. Es ha jó ajánlólevelet kapunk az anyaországiaktól, akkor már eleve bizalommal fordulhat majd hozzánk a tőkeerős beruházó.- Kovászna megyében a magyarok száma az utóbbi tíz évben - amióta átjárhatóbbá váltak a határok - csökkent-e érezhetően? „...a többség csak dolgozni jár az anyaországba, utána hazamegy. Reméljük, ez az eljövendőben is így lesz, és kevesen választják az áttelepülési.” NÉVJEGY Név: DR. DEMETER JÁNOS 1961-ben született Baróton, orvosszülők gyermekeként. 1986-ban elvégezte a Kolozsvári Agrártudományi Egyetem Állatorvosi Karát, majd szülővárosában kezdett el dolgozni. 1990-ben Bárót polgármesterévé választották, és az RMDSZ-ben is különböző vezető funkciókat kapott. 1998 és 2000 között a Radu Vasile kormány államtitkára volt. 2000-ben a Kovászna Megyei Tanács (az ottani megyei önkormányzat) elnöke lett. Nős, András fia 15, Zsuzsanna lánya 13 éves. réből, hanem a keresettebb szakmákkal rendelkezők közül is. Ez utóbbiak közül a többség csak dolgozni jár az anyaországba, utána hazamegy. Reméljük, ez az eljövendőben is így lesz, és kevesen választják az áttelepülést. De ha végigmegyünk a Székelyföldön, akkor azt láthatjuk, hogy sorra épülnek az új házak, erősödnek a kis- és középvállalkozások, munkahelyek teremtődnek. Tehát én úgy érzem, hogy megmaradt a Székelyföld megtartó ereje. Roppant fontos az is, hogy fejlődik az ottani oktatási rendszer: Csíkszeredában több szakon indul egyetemi képzés, magyar nyelven, anyagyarországra jön tanulni, hanem az ottani új magyar egyetemi tagozatokra. Nagyon sok függ a gazdasági helyzettől is. Ezen a téren is vannak pozitívumok, hiszen a régiók immár közös fejlesztési stratégiát dolgozhatnak ki. Én úgy érzem, hogy nagyon sok munkával gazdasági téren is előbbre tudunk lépni. Persze, azt nem mondhatom, hogy most már teljesen nyugodtak lehetünk, hiszen ha nem sikerül a gazdaságot fejleszteni, ha a regresszió kerül előtérbe, akkor bizony fokozódhat a székelyek kivándorlása. Nemcsak Magyarországra, hanem szerte a világba.- Talán Székelyországban keményebben meg kell dolgozni azért, hogy megfelelő életkörülményeket teremtsen a-------------------------- családjának az ember.-------------------------- Lehet, hogy sokan a job b élet reményében fognak vándorbotot?- A székelység már megszokta a kemény munkát. Az elmenők mindig arra hivatkoznak, hogy a gyermekeiknek szeretnének jobb körülményeket teremteni. Ha viszont otthon is erősödik a fejlődés, akkor minden bizonnyal kevesebben gondolnak majd az elvándorlásra. Gazdaság szempontjából roppant fontos fejlődési lehetőséget kínálhatnak például az ipari parkok. Romániában most nyílik először lehetőség a létesítésükre. A Székelyföld számára óriási jelentőségű pillanat ez. Ezért próbálunk a lehető leggyorsabban lépni Hargita megyével közösen. Ha sikerül néhány jól működő ipari parkot kialakítani a Székelyföldön, akkor nagy valószínűséggel sokkal stabilabbá válhatna a gazdasági életünk. Ezen a téren is nagyon számítanánk az anyaország segítségére. Hiszen itt jó néhány prosperáló ipari park van, és az is FOTÓ: T. Z. M- Én úgy látom, úgy tudom, hogy stagnál. Igaz, mindez csak becslés, hiszen jövőre lesz Romániában népszámlálás, amelynek az eredményét kíváncsian várjuk.- Hogyan fogadták a státustörvényt?- Teljes lellti nyugalommal kijelenthetem, hogy a romániai magyarok nagy örömmel fogadták a státustörvényt. Számunkra egyáltalán nem volt meglepő a román kormány reakciója, hiszen mindent, ami a magyaroknak jó lehet, így reagál le. Itt van például a már említett együttműködési megállapodás Hargita és Kovászna megyék között. A román kormány olyannyira ellenezte a székelyföldi, magyarok lakta kisrégiók összefogását, hogy bírósági úton azonnal megtámadta a megállapodást. A státustörvénnyel kapcsolatban már hallottam olyan fejtegetést, hogy talán korábban kellett volna egyeztetni a román kormánnyal. De lehetett volna bármilyen hosszan tárgyalgatni, a reakció akkor is a mostani lett volna. El kell telnie még jó néhány évnek, hogy a román politika szó nélkül el tudjon fogadni a magyaroknak kedvező bármilyen megállapodást.- Mi az, amit még várnak az-anyaországtól?- A kulturális, az oktatási kapcsolatok jók és prosperálnak, de ezekből sohasem elég, tehát ezen a téren is lehet még fejleszteni, de én most a kis- és középvállalkozások szerepére helyezném a hangsúlyt. A régiók fejlesztésében ezek fokozott szerepet kapnak. Ha anyaországi segítséggel, az itteni tőkével sikerül megerősíteni a gazdaságnak ezt a szintjét, akkor sokkal reményteljesebben tekinthetünk a jövőbe. Úgy érzem, nemcsak az erdélyi magyarságnak jó ez, hanem a nálunk befektetőknek is, hiszen manapság gazdasági téren már senkitől sem várható el, hogy milliókat adakozzon. A beruházott pénznek jelentős nyereséggel kell megtérülnie nálunk, és erre most jó esélyt látok. Székelyföld nagyon várja a segítő kezet, és üres marokkal senkit sem fog elengedni. TOMPA Z. MIHÁLY HAVAS ANDRÁS Tiszteljük a túlerőt Az ember csak ül, és hallgatja a CD-t: „Belezúgják a fülembe, hogy tudjam, mi az, ami jó lenne, amíg csak működnek a rendezők, és tisztelem a túlerőt...”. Ezt énekli ma bizonyos Presser Gábor, az LGT egykori frontembere és szerzője, aki még régen, a '80-as években egy olyan számot énekelt, amelynek az első sora így hangzott: „Ellenfél nélkül...”. Mielőtt bárki áthallást érezne ki ezekből a mondatokból, továbbá társadalmi töltést, azt nyomban megnyugtathatom: jól érzi. S mivel az először idézett nóta ebben az esztendőben látott napvilágot, azt kell feltételeznünk, hogy bizonyos nézőpontból a valóság dolgaival találkozhatunk ilyenkor, már amennyiben nem untunk már bele ezekbe az élményekbe. De attól lehet tartani, hogy a bizonytalan többség van, amiben nagyon is biztos: legyint, elfordul és továbbmegy, és még csak nem is dudorászik. Túlerő, persze, sokféle létezik. Ha háromszor annyi katona támad az ellenséges seregre, az kétségkívül túlerőnek mondható. Ha a focicsapatból két embert kiállítanak, ötöt meg lerúgnak, az is lényegesen befolyásolja az erőviszonyokat. Aztán a diktatúm, bármennyire puha is az: túl erős. Ugyanakkor nem állítható, hogy a demokratikus alapok megléte eleve kizárná az erő ízléstelen fölényének lehetőségét. A törvények határait súrolni, a hatalommal visszaélni nagyon is könnyű olykor. Az állam kezében lévő eszközök, a vagyon, a pénz (közbeszerzések támogatása, avagy művészetek - ftlmek, színházak - dotálása) kiváló terepe lehet a nyomásgyakorlásnak. Nem a véletlen műve, hogy közbeszerzési pályázat nélkül ki épít autópályát, ki durmgtat színes rakétákat a fejünk fölött, s melyik az a civil szervezet, amely fényes palotát kap, és melyik, amelyik semmit. Nem mindegy, hogy a parlamenti demokrácia keretei között hol húzzák meg a határokat. Az erőt használni kell, nem pedig szégyeüni - mondta egy igen magas beosztású politikus egy kivételesen ritka, őszinte pillanatában. Amú megtehetünk, azt meg is tesszük, kész. Mindez jól ki van találva, hiszen az emberek jelentős részének (hagyományok? habitus?) egyáltalán nincs ellenére ez a fajta stílus. A gazdasági és politikai hatalom megszerzésére és megtartására hivatott betéti társaság ezt nagyon is jól tudja. Ha erre van szükség, akkor azt fogják csinálni, nincsen duma. Ha pillanatnyilag az egyik „szövetséges"pártra vagy éppen az egyházra van szükségük, akkor arra építenek, de csakis addig, amíg érdekeik ezt kívánják. Ha valami csoda folytán néhány év múlva a csiga- gyűjtők egyesületén át vezetne az út néhány tízezer szavazat megszerzéséhez, akkor a politikusok ott állnak majd áhítattal a megfelelő helyen, a hangszóróból pedig, mint valami himnusz, szólhat az ismert gyermekdal: „Csiga-biga, gyere ki...". (És lesz tűzijáték is.) Ezért aztán a túlerő helyzete és környezete korántsem stabil és végleges Európának ezen a felén. Mert néha nem is olyan nagy a különbség a puha diktatúra és a kemény demokrácia között, fogalmazott nemrég egy történész, s könnyen lehet, hogy igaza van. A legnagyobb hasznot aztán nem is mindig a csúcsokon levők söprik be, hiszen ők viszonylag kevesen vannak. A legaktívabbak mindig a „közeli” hűbéresek, akik a fölülről érkező támogatás tudatában „maguktól" mozognak. Elintéznek egy kis dolomit-megrendelést, még az is lehet, hogy a nagyfőnök tudtán kívül, pedig ezzel uruknak okoznak csak bajt. Azért félni nem kell, ha az ember (filmes, útépítő, pirotechnikus) ki is marad a körből, nem történik semmi különös vele. Ha a '80-as években nem volt kötelező belépni a pártba, miért volna kötelező most csatlakozni ilyen-olyan körökhöz? Hogy esetleg emiatt bizonyos előnyöktől - megrendeléstől, reklámtól, pénztől - elesik, az megint más kérdés. Az már személyes ügy, magándöntés. A túlerőnek ennyi tere marad. Az ember ül, hallgatja a CD-t, és csodálkozik, miket énekelnek ezek itt össze: „Minek ide szív, minek ide jellem? Itt nem lehetsz okos és túl erős, szavazz arra, aki majd győz... (Zene) _______________HÍR(TELEN)KÉK... A hazai televíziózás történetében egyedülálló vállalkozásként október közepétől - az ország különböző pontjain felállított kamerák segítségével - bárki belebeszélhet a „csigatévé” műsorába. Nicsak, ki beszél...! ★ Bagdadba látogató arab üzletemberek egy Boeing-747-es utasszállító repülőgépet ajándékoztak Szaddám Husszein iraki elnöknek. Csak repülne végre... ! * Négylövetű telefonokat, pontosabban mobiltelefonnak álcázott lőfegyvereket használnak újabban több európai ország bűnözői. Ha elsütik, négy szólamban jelzi, hogy - kapás van... * Az ország első közüzemi szélerőmüvét a fővárostól mintegy hatvan kilométerre fekvő, Duna menti Kulcs községben adták át. Kulcsrakészen... * A háromévenként kötelező eb-összeírásra a legkézenfekvőbb megoldást találta ki a helyhatóság: a postásokat kérték fel a kutyák megszámlálására. Egy harapás, egy strigula... * Rekordkísérletként egy hetet tölt el hat fiatal a budapesti Vidám Park óriáskerekének gondoláiban. Úgy tűnik, hiányzik még egy kerekük... (SZILVÁS)
