Heves Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-19 / 219. szám
8. OLDAL Vásárlók büntetése Tisztelt Egerben található bevásárlóközpont-tulajdonosok! Miért van az, hogy az Önök üzleteiben a pénztárgépek állandóan rosszak? Ha bemegyünk akármelyik boltjukba, hosszan kígyózó sorokat látunk, s az önök 6-8-30 pénztárgépéből csupán egy-kettő működik. Ilyenkor fordul elő az, hogy mire hazaérünk, a mirelitünk kiolvad, a zöldség újra kizöldül, és esetleg a friss kenyér beszárad. Miért csak az Önök ideje pénz? A vásárlót miért büntetik kisded játékaikkal? Pl. hogy kevés a pénztáros, részmunkaidős, és pont előttem teszi ki kis tábláját intelligens bocsánatkéréssel??? Valószínű, ez a kis dühöngő is „méltó” helyére fog kerülni, azaz olyan lesz, mint az a bizonyos borsó. Apropó: ha valaki tud, segítsen! Szakmai tanácsot szeretnék kérni, melyik típusú föld az, amilyenen a legnagyobb hozamot érem el a „falrahányt” borsóból, mert azt ma jó pénzen el lehet adni, és sok van belőle. (név és cím a szerkőben) Anyatejes világnap Szeptember 7-én védőnőm jóvoltából az anyatejes világnap egri ünnepségén vettem részt kisfiámmal, ahonnan nagyon kellemes élményekkel tértünk haza. Örömmel vártam, hiszen a tavalyi rendezvényről nagyon kellemes és tartalmas emlékeket őrzök. Most sem kellett csalódnom. A jó szervezettség ismét sikert aratott. Volt értelme, hangsúlya, hogy miért is olyan mérvadó a csecsemők anyatejes táplálása. A várandós kismamák és az édesanyák (nagymamák is) itt juthattak még közelebb gyermekükhöz, az anyaság szerepének lényegéhez, a szoptatás testi-lelki fontosságához, hasznos tanácsokhoz és információkhoz, termékmintákhoz. Előadás és tombolasorsolás is tarkította a napot. A sok apróságról sem feledkeztek meg. Játszóházukban lehetőség nyílt a lurkók mozgásigényének kielégítésére, foglalkoztatására. Talán a legkedvesebb emlékeim közé tartozik a kórház védőnőjének, Kaszás Ágnesnek az önzetlen segítségadása, tanácsa, amikor gyermekem születésénél naponta oszlatta el aggodalmaimat a kórházban töltött idő alatt. Most is örömmel válaszolgatott az érdeklődő kismamák kérdéseire védőnő kollégáival együtt. Mint szülő és édesanya, szeretném megköszönni a szervezőknek, az ünnepségen munkálkodóknak az élményt, a tartalmas eseményt.- Készséges munkájukhoz sok sikert kívánok! Muxányiné Bátori Gabriella Andomaktálya Barangolás Iskolánk, a Mlinkó István Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon tizenegy hallássérült tanulójának és nekünk kísérőknek is felejthetetlen nyári élményt jelentett az a kerékpáros túratábor, melynek terve már régóta dédelgetett álmunk volt. Megvalósulását az ISM Mobilitás Ifjúsági Szolgálat - a Széche- nyi-terv részeként -, valamint az IMOLA BAU és a Mlinkó István Alapítvány a Siket Gyermekekért támogatta. Az együtt töltött nyolc nap alatt bebarangoltuk Eger környékét és a Bükk legszebb tájait. A biciklizés mellett lovaglással, korcsolyázással, strandolással igyekeztünk változatossá tenni a programokat. A tábor legszebb pillanatait lelkesen idézzük fel nap mint nap. Legszívesebben a gyerekek elégedett piros alma képére gondolunk, amint hazatértünk egyP F ■ 2 3 2001. Szeptember 19., szerda Tényszerűen Füzesabonyról! A 2001. szeptember 14-i Heves Megyei Hírlapban „Füzesabony város!?” című irományra szeretnék reagálni. Válaszomat egyébként nemcsak a levélírónak szánom, hanem az olvasókat is szeretném reálisan és tényszerűen tájékoztatni. „Autóbuszváró”: 1996-ban a Füzesabonyi Ön- kormányzattól kedvezményes áron megvásároltunk egy 32 m2-es telket azzal a kikötéssel, hogy felépítünk itt egy buszvárót, melyben lesz női-férfi WC, s ahol 15-20 ember várakozhat kulturált, kényelmes körülmények között a buszra. 2000-ben a buszváró elkészült, és azt a szakhatóságok átvették, engedélyezték a megnyitást. Mivel a buszváróban levő berendezések sok pénzbe kerültek, kértük az önkormányzatot, hogy két közhasznú munkást foglalkoztasson teremfelügyelőként reggel 6-14 óráig, illetve 14-22 óráig, annak érdekében, hogy a berendezéseket nehogy megrongálják. El kell mondani, hogy mi vállaltuk volna a rezsiköltségeket (víz, villany, fűtés), de az önkormányzat mereven elzárkózott ettől a megoldástól. Ha mi foglalkoztatunk két embert, az nekünk kb 1,5 millió évi kiadást jelent, amit mi nem tudunk vállalni. Ezért éltünk a szerződés 5. pontjával, ami azt mondja: „amennyiben Bánik Eduárd és Bánik Eduárdné bármilyen okból nem teljesíti a szerződésben foglaltakat, úgy köteles megfizetni a telek teljes árát és annak a Ptk.-ban szabályozott kamatait. Az említettek alapján 2001. április 5-én befizettük az önkormányzat számlájára a megfelelő ösz- szeget. A szerződés 6. pontja kötelezi az önkormányzatot, hogy a befizetéstől számítva 30 napon belül töröltessék a földhivatalnál a telekkönyvi bejegyzést. Az önkormányzat nemhogy nem töröltette a bejegyzést, de a mai napig még csak válaszra sem méltatott bennünket. Tehát ennyit a buszváróról. A temetőkről: Füzesabony városában kettő temető van. Az egyik az úgynevezett „Falusi”, a másik a „Telepi” temető. Mindkét temető tulajdonosa és üzemeltetője a Füzesabonyi Önkormányzat. Az önkormányzat soha senkinek nem adta ki a temetőket üzemeltetésre. Én, Bánik Eduárd nem vállalkozó vagyok, hanem a Városüzemeltetés dolgozója, temetőgondnok beosztásban, havi bruttó 40.000 forintért. Le kell szögezni: Füzesabony mindkét temetője tiszta, rendezett. Ebben az évben mindkét temetőt már négyszer kaszáltuk. A Városüzemeltetés rendszeresen kiüríti a szemeteskonténereket. Igaz, hogy Füzesabony sok lakosa (valószínű, hogy a levélíró N. I. is) összetéveszti a temetői konténereket a szemétteleppel, és a háztartási szemetet is kihordja a temetőbe. Található itt minden: elhasznált pelenkák, kiszuperált bútorok, döglött állatok, intim betétek és minden, ami egy háztartásban megtalálható. Előfordulnak a temetőben gondozatlan sírok, de senki ne várja el, hogy a temetőgondnok vagy a Városüzemeltetés fogja gondozni ezeket. A törvény előírja, hogy minden hozzátartozó köteles rendben tartani az elhunyt rokona sírját és tiszteletben tartani a temető többi sírját. Ha ezt a szabályt mindenki betartaná, akkor Magyarországon (így Füzesabonyban is) szép, rendezett temetők lennének. A temetők nyitva tartását a Füzesabonyi Önkormányzat rendelete szabályozza. Ez a rendelet szabályozza a temetőkben való közlekedést is. A temetőgondnokot mindig el lehet érni telefonon, de ha mégsem, tudni kell, hogy minden kulcsnak a másolati példányát a Városüzemeltetésnél meg lehet találni. Ha a vidéki hozzátartozók nyitvatartási időtől eltérően kívánják felkeresni a temetőt, előzetes bejelentés alapján bármikor kinyitom a temetőt. Úgy látszik, hogy a hazugságokat és rágalmakat okádó N. I. elfelejtette, hogy néztek ki a temetők, mielőtt én lettem a temetőgondnok. Ezzel nem azt állítom, hogy csak az én érdemem az, hogy a füzesabonyi temetők tiszták, rendezettek. Ebben nagy érdeme van az Önkormányzatnak és a Város- üzemeltetésnek is. Bánik Eduárd. Füzesabony, Zrínyi u. 8. Mi jöhet még ezután? A felvonó veszélyes üzem, de biztonságos eszköz A grúzok elleni mérkőzés után felröppent a hír Bicskei menesztéséről Sajnos, nagyon későn. A kapitányt már régen nyugdíjazni kellett volna. Húsz éve a magyar labdarúgás baja, hogy a vb után vállalják: majd ők kijuttatják a csapatot a következő vb-re. Sajnos, a hozzá nem értés itt is megmutatkozik mind az MLSZ, mind a kapitányság részéről. Talán emlékszünk még a Szaúd-Arábia elleni barátságos meccsre. Ott ugyanis 2-0-ra győztünk a 90 percben, és 2-2 lett a végeredmény (3 perc alatt kapott két góllal). A kapitány a mérkőzés után úgy nyilatkozott, hogy ez csak barátságos mérkőzés volt. Hát ez a nagy baj a magyar labdarúgásnál! A kapitány teljesen megelégedve úgy nyilatkozik, mint aki legalábbis egy vb-t nyert csapat kapitánya. Mire várnak az MLSZ-t vezető urak? Talán a kormány segítségére, vagy netán arra, hogy a sportminiszter majd megoldja a gondot? Varga Zoltán, a Győr edzője állítólag azt nyilatkozta, hogy Horváth^ Ferenc a válogatott szégyene. Én egy kicsit továbbmenKátyúban a magyar foci nék, és azt mondanám, hogy a válogatott és a kapitány pedig a magyar nemzet szégyene. Olyan csapatoktól szenvedni vereséget, akik 20 éve még azt sem tudták, mi a foci, szégyen. El sem merem képzelni, mi jöhet még ezután. Még egy dolog: 3-4 évvel ezelőtt felmerült Fazekas László neve. Állítólag a vezetők soknak találták a pénzt, amit kért, így nem jött létre az egyezség. Szerintem - és gondolom, sokak szerint - a mai kapitány fizetésének a dupláját is megérte volna Fazekasnak fizetni. Ezekkel a focistákkal nem kesztyűs kézzel kellene bánni, hanem alaposan megdolgoztatni őket, mert másképpen nem húznak. Igaz, azt a 20-30 milliót így is megkeresik évente. Ezek a focisták azt sem érdemlik meg, hogy azt a szép piros-fehér-zöld melegítőt viseljék. Megjegyzem, én akár a 100 milliót sem sajnálnám tőlük, ha valóban fociznának. De így a minimálbért adnám nekik. Talán Fazekast azért nem alkalmazták a vezetők, mert ő felkészültségénél fogva tényleg ki tudta volna rángatni a csapat szekerét a sárból. Persze, nemcsak a focisták a felelősek azért, ami van, a vezetők még nagyobb felelősséggel tartoznak a magyar sportszerető közönségnek. Nekik kellene megmagyarázniuk, hogy kis foci, kis pénz, s ha majd lesz nagy foci, akkor lesz nagy pénz is. Nézzünk szét az MLSZ-ben, az elnöktől a kapitányig, beleértve a sportminisztériumot is. Olyanok vannak közöttük, akik soha az életben nem voltak a sportnak a közelében sem. Mi akarunk olimpiát rendezni? Mi akarunk labdarúgó Európa-bajnokságot szervezni? Sajnálatos, hogy a politika is egyre mélyebben beleszól a sportügyekbe. Ha rendet akarnak és főleg sikeres szereplést, akkor teljes váltást kell végrehajtani, mert ilyen eredményekre bűn az állampolgárok pénzét elherdálni. Bicskei Bertalan pedig szégyellje magát, ha mindezek után fel meri venni a 20 milliót. Továbbá azok is szánjanak magukba, akik képesek voltak ilyen szerződést kötni. Ország János Istenmezeje A Heves Megyei Hírlap szeptember 7-i számának 6. oldalán Balesetveszélyes helyzet címmel jelent meg egy írás a felvonókkal kapcsolatban. A levél írójának aggodalmai és észrevételei jogosak, nemcsak a Vallon úton, nemcsak Egerben létező jelenségre hívja fel a figyelmet. A rövid írás tartalmaz ugyan szakmai szempontból pontatlanságokat, de ez laikus szerző lévén megbocsátható. A cikk legutolsó mondatára reagálnék először, amely így szól: Kérem, tegyenek valamit az illetékesek, amíg nem késő! Ezzel a felszólítással is teljes mértékben azonosulni tudok, de a levél írója rossz helyre címezte a jó szándékú felszólítását, amikor az újságot választotta és a közvélemény segítségét várja. Az újságban leközölt cikket saját épületének közös képviselőjéhez, a ház lakóközösségéhez, melynek tulajdoni hányadának arányában ő is tagja, kellett volna címeznie. A felvonókkal kapcsolatos feladatokat, kötelezettségeket a 113/1998. (VI. 10.) Korm. rendelet tartalmazza, melyet időközben a 173/1999. (XII. 6.). Korm. rendelettel módosítottak. A rendelet világosan fogalmaz: „A tulajdonos köteles képviselője, megbízottja útján a felvonó, ill. a mozgólépcső üzemeltetése során, annak rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas állapotáról, rendszeres és szakszerű karbantartásáról, továbbá a szükséges, illetőleg előírt műszaki biztonságtechnikai felülvizsgálatáról, rendszeres ellenőrzéséről, valamint az üzemeltetés és a használat módjának folyamatos figyelemmel kíséréséről gondoskodni.” Jelen esetben a tulajdonos a Vallon úti társasház dolga a fenti feladat ellátása, maradéktalan betartása. A teljes rendelet ismertetésére nincs mód, de rövidítve, kivonatosan az ide vonatkozó részből: - a felvonó csak vizsgázott üzemügyeletes jelenlétében üzemelhet (lakóházak esetében ez jan. 1-jén 0 órától dec. 31-én 24 óráig tartó ügyeletet jelent); az üzemügyeletesnek mindenkor a vészjelző hallótávolságán belül kell tartózkodnia; minden felvonót naponta az üzemügyeletesnek biztonsági ellenőrzésnek kell alávetnie; a fülkében rekedt utasok kimentése az üzemügyeletes kötelessége; a vészjelző megszólalásakor az üzemügyeletesnek haladéktalanul meg kell kezdeni a mentést az alábbiak szerint.... fogalmaz a rendelet. A rendeletből önkényesen kiválasztott pár mondat egyértelműen igazolja, hogy a levélíró által leírtak egyértelműen a tulajdonos mulasztásának következményei, és mint olyan, bizonyos esetekben szabálysértésnek minősülnek. Az üzemügyeletes feladatokat korábban a házmesterek látták el, az ő lakásukban volt bekötve a vészcsengő, és ez a rendszer kisebb-nagyobb hiányosságokkal működött is. Az utóbbi idők egyre anyagiasabb szemlélete, rosszul értelmezett takarékossági szemléletének eredménye az az állapot, amely egyre jobban elterjed, amit a levélíró is jelez, hogy felmondtak a házmestereknek, nem gondoskodva a felvonó ügyeletéről. A hagyományos vészcsengős rendszerek helyett ma már működnek - Egerben is van rá példa - korszerűbb megoldások (pl. a felvonó diszpécserközpontra van kötve, ahol éjjel-nappal ügyelet van, a felvonó fülkéjére telefonvonal van kötve és a vészjelző megnyomására az ügyeletes jelentkezik, aki ezután perceken belül a helyszínre is tud érkezni stb.). Mindez persze pénzbe kerül, de általános tapasztalat az, hogy erre áldozni a felvonótulajdonosok nem igazán akarnak. Hamarabb adnak ki pénzt kaputelefonra, kábeltévére és hasonlókra, holott a felvonó mint olyan veszélyes üzem, emberek ezreit, tízezreit emeli naponta esetenként 50-70 méter magasságba. Működése mindenki számára természetes, hiányát csak akkor érzékeli mindenki, amikor aznap harmadszor kell a tizedik emeletre lépcsőn menni. Idősek, betegek, kismamák erre adott esetben nem is képesek. Fentiekben azt állítottam, hogy a felvonó veszélyes üzem. így is van, de ezzel szemben azt is meg kell állapítani, hogy az egyik legbiztonságosabb, személyeket szállító közlekedési eszköz. A rendelet - és a kialakult gyakorlat - olyan szigorú, többlépcsős ellenőrzési rendszert ír elő, a vonatkozó szabványok oly szigorú műszaki, biztonságtechnikai előírásokat tartalmaznak, hogy a közhiedelemmel ellentétben a Magyarországon üzemelő mintegy 28 ezer felvonón elvétve fordul elő súlyos baleset. Heves megyében utoljára 14 évvel ezelőtt fordult elő halálos baleset, ahol szerelő sértette meg az alapvető biztonsági előírásokat, és ez okozta a halálát. Utas súlyos balesetéről nincs tudomásom, nincs adat az elmúlt évtizedekben. Ahhoz, hogy ez így is maradjon, a szabályok, rendeletek, szabványok kellő ismerete és a legfontosabb, annak alkalmazása szükséges minden felvonónál. Korepta György felvonó- és emelőgép-szakértő két keréken egy kimerítő túra után. Ez ad erőt mindannyiunknak - akik ott voltunk - munkánk folytatásához. Büszkék vagyunk a gyerekek teljesítményére és kitartására, hiszen összesen közel 200 km-t tekertek változatos, gyakran emel- kedős terepen, esőben és napsütésben, fegyelmezetten, egymást segítve. Ezúton is szeretnénk megköszönni Tárnái Csaba, a szilvásvá- radi kerékpárkölcsönző nélkülözhetetlen segítségét. Amellett, hogy biztosította számunkra a kerékpárokat, és felügyelt azok biztonságos műszaki állapotára, mint túravezetőnk, ő volt a tábor motorja. Jelenléte biztonságérzetet adott, és ösztönzően hatott ránk a hegyi terepen, a néha reménytelennek tűnő erőpróbák során. Hajdú Edina, Karosai Imréné, Várhelyi Viktória Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csaka teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23.