Heves Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-23 / 196. szám

8. OLDAL 2 3 2001. Augusztus 23., csütörtök P F A Baktai úti sportpályáról Az elmúlt hetekben több gond is adódott a lakóterületeken lévő kis sportpályák használatával kap­csolatban. Ilyen volt a Felsőváros­ban, de a Baktai úton lévő street- ball- (utcai kosárlabda) pálya használatával. Én utóbbiról fejte­ném ki gondolataimat. Ez a pálya korábban igen elha­nyagolt volt és salakos. így a pá­lyát csak néhány hónapig lehetett használni (ha egyáltalán használ­ták) egész évben. Ezelőtt két évvel a lakosság és a gyermekek aláírá­sával kérték a városi önkormány­zatot, újítsa fel a pályát. Én, mint a hajdúhegyi városrész egyéni ön- kormányzati képviselője, szár­nyaim alá vettem az ügyet, és az érdekelt irodákat a Városházán sorba jártam, valamint a közgyű­léseken szót emeltem a felújítás érdekében. így a rossz talajminőségű pálya helyére bitumenes pályát építet­tek, kosárlabda-palánkot kapott, a kerítést felújították, hogy az útra kirepülő labdáért rohanó gyereket valami jármű nehogy elüsse. A pá­lyára kaput is szereltek. Ez össze­sen - az adózó egriek pénzéből - 1,5 millió forintba került. Úgy tűnt, hogy ezzel a mozogni és sportolni vágyó gyerekek problémája megol­dódott. Pedig a pálya mellett lévő üzletekbe járók részére az illetékes üzlet tulajdonosai autóparkoló ki­építését is kérték, amely a mai na­pig is igény részükről. Mi a gyermekek mellett döntöt­tünk. Ám néhány hónap múlva mutatkoztak a gondok. Lakossági bejelentések és telefonjelzések so­ra érkezett, hogy a pálya miatt nyu­godt estéjük, sőt éjszakájuk sincs. Többször előfordult az is, hogy a rendőrség segítségét kérték az il- luminált állapotú éjszakai „spor­toló” személyek eltávolítására. Sőt külföldi turisták éjjel három óráig fociztak ott. Közben rengeteg sze­mét halmozódott fel a pálya előtt. Jogos volt a szülők, a fiatalok és a gyermekek sportolási igényének kérése, de jogos volt a környéken lakók esti és éjszakai nyugalmá­nak biztosítása is. Ezért megpró­báltuk szabályozni a pálya hasz­nálatát, hogy mindenki érdekeit képviselve kompromisszumos megoldást keressünk. Zárható ka­puval és egy zománcozott táblá­val (potom húszezerért) szabá­lyoztuk a pálya használatát este nyolc óráig. Nehezen találtunk olyan sze­mélyt, aki vállalta a pálya kapujá­nak reggeli nyitását és az esti be­zárást. Mi volt a reagálás a gyer­mekek és szülők részéről? Nagy felháborodás, fenyegetőzés. Á kulcsot kezelő személy háza előt­ti kertet autóval letiporták - pa­naszkodott az illető sírva. Meg az egyéb inzultustól is félt. A tiltako­zás „koronájaként” fekete festék­kel befújták a táblát. Ez történt igen sajnálatos mó­don, pedig azt gondoltuk, milyen jót teszünk. Hát ez nem így ala­kult. Nekem, mint az Önök képvi­selőjének, messzemenően kell tá­mogatnom a fiatalok szabadidős sportját, de nem kevésbé a lakók nyugalmát is. A fiataloknak mo­zogniuk kell, hogy fizikailag erő­södjenek, és hasznosan töltsék szabadidejüket. A lakosság igé­nyét is figyelembe kell venni, hogy a napi munka után nyugod­tan tölthessék estéjüket és éjsza­kájukat. Ezért mindkét fél megér­tését tisztelettel kérem, kössünk közös kompromisszumot. Járuljanak hozzá a lakók, hogy a pályát este kilenc óráig használ­ják a fiatalok nyári időszakban. A fiatalok és a szülők megérté­sét és segítségét is kérem, hogy ezután a pályát este kilenc óráig használják. Legyen közös érdek a pálya­rend betartása, vigyázzunk az ál­lapotára, mert annak felújítására egyhamar nem lesz pénz. Ebben a városrészben sok minden jogos igényt kell megoldani. Ehhez pe­dig sok pénz kell. Még egyszer ké­rem mindkét oldal megértését. Dr. Gallovits László Hajdúhegyi városrész önkormányzati képviselője „Ügyes” trükk A minap a Kocsis Bernât utca felé vitt az utam, gondoltam, bené­zek a „százforintosba”, talán ta­lálok valami számomra megfele­lőt. Fel is keltette érdeklődésemet egy egyszerű zsebszámológép, ami otthoni mindennapos hasz­nálatra megfelel, és tényleg ol­csó. Vettem is mindjárt kettőt. Jó szokásomhoz híven azonnal ki is próbáltam, mielőtt a kosaramba tettem. Nem volt nehéz, hiszen átlátszó celofánba volt csomagol­va. A billentyűket nyomkodva megállapítottam, hogy remekül működik mindkettő, mégpedig ceruzaelemmel. Én fizettem és elégedetten távoztam. A meglepetés otthon ért: kibon­tottam a számológépeket, hogy azonnal használatba vegyem. Cso­dák csodája! A gép nem műkö­dött. Rögtön néztem a másikat: eredmény ugyanaz. Nem sokat té­továztam: leemeltem az elemet ta­karó hátlapot... ami nem takart semmit! A számológépekben nem volt elem! Értetlenül meredtem a kis szerkezetekre. Hiszen én mindkettőt kipróbáltam: működ­tek! Aztán rájöttem, hogy nem szedhették ki az elemeket, azt ész­revettem volna, mert ahhoz ki kel­lett volna bontani a celofánból. Csakis a számológépeket cserél­hette ki a pénztárosnő két olyanra, amelyben nincs elem. Mondha­tom, nagyon ügyes! Dr. Kissné Hegyi Erzsébet (rím a szerkőben) Boldogság Felháborítónak és jogellenesnek tartom a kormány azon felhívá­sát, mely szerint a millenniumi év „méltó megünneplése érdeké­ben” felkérték a munkáltatókat, hogy augusztus 15-én a dolgozó­kat mentesítsék a munkavégzési kötelezettség alól. (A természetes az lett volna, ha augusztus 20-a „méltó megünneplésére” tesz közzé a kormány egy felhívást, ezt, azt hiszem, egységesen min­denki elfogadta volna.) Lássuk, mi a gond a 15-ei nap­pal? Először is a millenniumi év zá­rása nem augusztus 15-e, hanem augusztus 20-a (1998-as kor­mányhatározat), tehát az indok­lás hamis. Ez a nap az ún. „Nagyboldog­asszony napja”, amely a római ka­tolikus egyház ünnepe. Tehát egy­házi ünnepet kívántak megünne­peltetni törvényi felhatalmazás nél­kül vagy propaganda-okokból, vagy esetleg vallási felbuzdulás alapján; vélhetően az előbbiek miatt. Másodszor: nem volt jogi alap­ja a felkérésnek. A munkavi­szonyra vonatkozó garanciális szabályok törvény által meghatá­rozottak. A jogszabály szerint a munkaidő heti negyven óra, ebbe nem számít bele természetesen a munkaszüneti nap. A kormány­nak nincs joga sem munkaszüne­ti nap, sem külön pihenőnap el­rendelésére. Munkaszüneti napot a munkáltató sem rendelhet el, ezzel szemben viszont - kor­mányzati ösztönzés alapján - sok helyen ezt a törvénytelen lépést tették meg. Új pihenőnapot sincs joga a kormánynak sem elrendel­ni, sem javasolni, mert az viszont munkáltatói hatáskör, s ugyan­csak jogszabály alapján meghatá­rozott. (Nem lehet önkényesen kibővíteni a törvényben szabá­lyozott pihenőnapok körét.) napja: augi A munkáltató „szabadnapot” másik pihenőnap helyett adhat. A szabadnap - bár ilyen jogi elneve­zés jelenleg nincs a Munka tör­vénykönyvében - lényegében nem más, mint hét közben ki­adott pihenőnap. Általános sza­bály viszont, hogy a pihenőnapra nem jár munkabér (illetmény). Mármost a kormány arra vonat­kozóan nem tesz javaslatot, hogy erre a „szabadnapra” a munkálta­tó fizessen-e bért (illetményt) munkavégzés hiányában a dolgo­zóknak? Van ugyan lehetősége a munkáltatónak, hogy - valamely okból - átmenetileg csökkentse a heti munkaidőt, de ebben az eset­ben pl. a köztisztviselők vonatko­zásában az egyébként járó illet­ményt is arányosan csökkenteni kell, ezt a Ktv. 39. paragrafus (2) bek.-e elrendeli. Ha viszont a dol­gozó erre az időre megkapja a munkabérét vagy illetményét, ak­kor az tartalmilag már munka­szüneti napnak minősül. Tehát a kormány bújtatott mó­don arra szólította fel a munkálta­tókat, hogy szegjék meg a mun­kaviszonyra vonatkozó szabályt, és saját hatáskörben rendeljenek el munkaszüneti napot. Ráadásul ezt sokan meg is tették. (Nesze neked, jogállam!) Az állam és az egyház szétvá­lasztása ma már magától értetődő­nek számít a nem tíz éve létező jogállamokban is. Ezzel szemben Magyarországon - a tapasztalatok szerint - ezzel éppen ellentétes tendencia van. A következő lépés talán az lehet, hogy a jövőbeni kormányülésekre már Paskai László esztergomi érseket is rend­szeresen meghívják. Felháborító ez a „Nagyboldogasszony-mánia”, ugyanis ez egy mese (csakúgy, mint az „ezeréves magyar állami­ság”), amelyet mindig állami és hatalmi célokra használtak fel. isztus 15-e? A magyar nép - István király óta- olyan mérhetetlen sokat szenve­dett, és semmi nem igazolja, hogy „Mária” pártfogoltjai lettünk volna. Történelmünk tele van tragédiák­kal, közismert, hogy önálló (füg­getlen) magyar állam nem mindig volt, általában a magyarság külső elnyomás alatt élt, a koronát bitor­ló uraink nem mindig gondoskod­tak a nemzet megvédéséről, egy­szóval az állami hatalom igen sok­szor csődöt mondott. Ezekre nem lehetünk büszkék. Úgyhogy ebben a vonatkozás­ban nem a koronát és az államot illeti a megbecsülés, hanem a nemzetet, amely ezt az ezer évet egyáltalán kibírta, bár egy kissé már alighanem belerokkant. Te­hát az érdem nem „Máriáé”, nem a római egyházé, nem a koronáé, nem az azt sokszor érdemtelenül bitorlóké, hanem a magyar népé. Nem az államhatalom biztosította a nemzet fennmaradását, hanem pontosan fordítva: a nemzet áldo­zatkészsége és megmaradásvágya tette lehetővé az állam fennállá­sát, mely nem mindig volt tekin­tettel a nemzet érdekeire. Ezen az évfordulón végre nyíltan el kelle­ne mondani a tanulságokat. Vallá­si téren pedig - magánvélemé­nyem szerint - ez az erőltetett „máriázás” nem az egyistenhitet tükrözi, hanem leginkább a temp­lomba járó vénasszonyok szava­zataira apellál... Talán jobb volna, ha a kormány- ha már vallásos elkötelezettsé­gét is meg kívánja a közvélemény előtt jeleníteni - inkább a Tízpa­rancsolat egyes rendelkezéseinek a betartására szólítana fel, s azt a maga módján számon is kémé (pl.: „Ne lopj!”). Szerintem ezzel magasabb támogatottságot tudna elérni. Csak az a bökkenő, hogy ez meg nagyobb rizikóval járna... Gulyás Ferenc Tanulságos egri benyomások Ha az ember néhány hónapi ciga­retta- és itókapénzét nem az egészsége rovására, hanem kar­bantartására költi el, mondjuk fürdőhelyen, sokoldalú és hasz­nos cselekedetet könyvelhet el. Például Egerben. Megéri. Eger, Gárdonyi, a legszebb, legmagya- rabb ifjúsági és felnőttregény, az ország legnagyobb és legszebb sportuszodájának és finom, búfe­lejtő borainak városa bátran ajánlható példaképül a magyar if­júság számára. Ha ott ülsz a ki­vont karddal Egerre vigyázó Do­bó István szobra mellett, a nagy nemzeti lobogót lebegtető, lefeje­zett hősi vár előtt, szívedben nagy melegséggel nyugtázhatod, hogy e város büszke lehet törté­nelmére, de jelene miatt sem kell szégyenkeznie. A tiszta utcák, a sok kis vendéglő, üzletek, bol­tocskák késő estig való nyitva tar­tása megállásra készteti az idegen turistákat, akik szívesen iszogat­ják, kóstolgatják a várost körülve­vő dombokon megtermett szőlő nemes italát, a késő esti órákig. A várost átszelő és magas falakkal útbaigazított patak védő falain, több száz méter hosszban megál­lásra készteti az embert a petó- nia-virágkígyó látványa, ami me­legséget gerjeszt a nézelődőben, és arra is utal, hogy az egri szívek talán melegebben dobognak] mint másutt, ahol ádáz harcot kell folytatni a városvezetőknek az utcaképrongálók ellen. A város hatalmas vonzereje a strandja, mely kívülről is kap gyógyvízerő­sítést, és hozzáférhető mindenki számára, mert olcsóbb bármelyik miskolci fürdőnél. Sőt! Polgár- mesteri rendelet alapján a 70 éven felüliek hétfőn, szerdán és pénteken 125 forintért használ­hatják a strand rengeteg meden­céjét. Lebilincseli az embert az új sportuszoda külső és belső látvá­nya, mely harcos előzmények után jött csak létre, de már szep­temberben Európa-bajnokságot rendeznek benne az uszonyos úszók, és mindnyájan reméljük, hogy Eger a jövőben újra sok úszókiválósággal fogja gazdagíta­ni úszósportunkat. Á városnéző, gurulós mozdonyú, három kocsi­ból álló vonatka társával együtt 300 forintért viszi körbe a város nevezetességeit bemutatva a sok turistát, idegent. Eger lakói bizto­sak lehetnek abban, hogy akik megfordulnak a városukban, me­leg érzéssel - és kissé irigykedés­sel is talán - gondolnak vissza a hősi városra. Igen, így is lehet él­ni... Deme Dezső Miskolc (rím a szerkőben) Köszönet Még egyszer szeretnénk köszö­netét mondani Malocsik Tivadaménak (a Leoni dolgozó­jának), aki a buszmegállóban fe­lelőtlenül elhagyott értékeinket lelkiismeretesen visszaadta. Ez­úton is szeretnénk megköszön­ni segítségét. (név és rím a szerkőben) Gondoskodás Ezúton is szeretnék köszönetét mondani az egri Petőfi Sándor utcai Idősek Otthona igazgató­nőjének, dr. Ringelhann Györgynének, főnővérének, va­lamennyi nővérének, valamint az intézet összes dolgozójának lelkiismeretes, segítőkész, önfel­áldozó, áldozatos munkájukért. Édesapám, aki ez év augusztus 4-én hunyt el, több mint másfél évig volt az otthon lakója, és él­vezte a kiváló ellátást, gondos­kodást és szeretetet! Az intézet valamennyi dolgozójának to­vábbi munkájához nagyon jó egészséget és sok sikert kívá­nok, a lakóknak pedig nagyon jó egészséget! Halmosné Artner Edina Hollandia (rím a szerkőben) Politikai kultúra A politikai kultúra kis hazánk­ban. Elgondolkodom azon, hogy valóban gyűlölködők (bar­bárok) lettünk, vagy ez csak az intelligencia és a politikai kultú­ra hiánya? Egyre nyugtalanab­bul figyelhetjük meg néhány po­litikusunk hivatalos nyüatkoza- tát. Zavaró, alpári az a bárdolat- lan (sokszor „bunkó”) stílus, mely gyakorta jelentkezik. Vagy ez csupán tűnő jelenség, s a nyi­latkozó kulturáltságát jelzi? Úgy vélem, unintelligens kutyából nem lesz intelligens szalonna.... és intelligens politikus? Miklós Endre nyugdíjas Eger Vigyázzunk értékeinkre! A Sánc Városrész Egyesülés tag­jai az elmúlt évben lakossági összefogással és néhány nagy cég támogatásával több millió forint értékű játszóteret-közpar- kot hoztak létre. Egy-két évig ápoltuk is a terü­letet, azonban úgy gondoltuk, hogy a karbantartás most már az önkormányzat feladata len­ne. Kérésünket elutasították. El­ismerték ugyan, hogy a város- szépítésben jelentős részünk van, ám segíteni nem akarnak. Úgy gondoljuk, hogy a város ezt az értéket nem hagyhatja tönkremenni. Annál is inkább, mert önkormányzati tagok-ve- zetők is látták, hogy mennyi munkával varázsoltuk újjá ezt a bokros, nádas, szemétlerakónak használt közterületet. Sánc Városrész Egyesülés Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, illet­ve egyéb közéleti kérdésekkel kap­csolatosan. Ennek következmé­nye, hogy anyagtorlódás miatt a le­veleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogal­mazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövi­dítve és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra ír- ják rá: Pf. 23. __________________■ A z egri Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskola 1968-71-ben vég­zett dísznövénytermesztő növen­dékei 2001. július 7-én 30 éves találko­zót tartottak. Ez talán nem különleges dolog. Eger iskolaváros, a volt diákok gyakran tartanak találkozókat. Ez a ta­Harminc lálkozó azonban nem egy volt a sok kö­zül, mert csodálatos volt az a szeretet, az a lelkesedés, amely a volt diákok sze­év után... méből, megnyilvánulásaiból sugárzott. A 38 fős végzős osztályból 27 volt jelen az ország legkülönbözőbb vidékéről, kö­zelről és távolabbról egyaránt. A leg- messzebbről a 15 éve Stuttgartban élő osztálytárs érkezett. Kitörő lelkesedés fogadott minden érkezőt, a volt tanáro­kat és az egykori diákokat egyaránt. A legszívesebben ideírnám a jelenlévők névsorát, de legalább annyit szeretnék, hogy a találkozó előkészítésében, a volt társak felkutatásában, a rendezésben fá­radságot és időt nem kímélő három cso­dálatos asszony nevét leírjam: Szeifertné Varga Mária, Válócziné Nagy Lídia és Vezekényiné Jéger Magdolna. Á volt tanárok közül már csak nyolcán jö­hettek el. A meghatottság könnyei búj­tak elő a szemek sarkából a volt tanítvá­nyok részéről megnyilvánuló szeretet és hála kimondott és kimondatlan jeleire. Most is olyan közösség volt ez az osz­tály, mint harminc évvel ezelőtt. Volt di­ákjaimnak a magam és minden, a talál­kozón jelen volt tanártársam nevében köszönöm ezt a felejthetetlen napot, amely újra meggyőzött arról, hogy érde­mes a tanári munkát hivatástudattal, sok szeretettel, lelkiismeretesen végezni. Czeglédy Lászlóné volt oszt. főnök, Eger

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom