Heves Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-18 / 193. szám

8. OLDAL Dobó várának évszázadai Püspöki székhelytől a végváron át a vilajet-központig Kétéves előkészítő munka után tegnap nyílt meg az egri vár gótikus palotájának emeletén az egri vár történetét bemutató állandó kiállí­tás. A Dobó István Vármúzeum munkatársai a tárlatot a XXI. század igényeinek megfelelően álmodták meg, feldolgozva az utóbbi két évtized új kutatási eredményeit, tárgyi anyagait, felhasználva a multimédiát. Lovagpáncél a várvédelem korából. Dobó István is hasonlót hordhatott FOTÓ: GÁL GÁBOR Látványos makett a várostrom időszakából A gótikus palota 600 négyzetméter nagyságú, nyolc kiállítótermében több száz év múltja köszön ránk. Az egri vár a magyar történelemben mindvégig jelentős szerepet kapott, s ezt reprezentálják az itt bemutatott lelet­anyagok, forrásmunkák, makettek és ki­állított tárgyak. A tárlatvezetőnk, Fodor László régész, Berecz Mátyás hadtörté­nész és H. Szilassy Ágota művészettörté­nész oroszlánrészt vállalt abban, hogy ez a kiállítás két év előkészítő munka - épü­lettatarozás, restaurálás, anyaggyűjtés, szervezés - után létrejöhetett. Az első teremben a püspökség alapítá­sának kezdeteiről megmaradt leletanya­got láthatjuk. Itt állították ki a Rotunda makettjét, a legelső épületet a várból. Szemben egy templombelső építészeti részletét láthatjuk, a következő terembe pedig egy románkori kapuzat rekonst­rukcióján át juthatunk. A teremben gre­gorián zene szól, emlékeztetve Eger tör­ténetének legkorábbi évszázadára, a püs­pöki székhely kialakulásának történeté­re. A második terem a Zsigmond-kor vilá­gát idézi. A híres lovagkirály évszázadá­ból került elő a régészek jóvoltából Ale­xandriai Szent Katalin szobra. A torzó­ban megmaradt gyönyörű alkotást a Do­bó bástya környékéről ásták elő, hiszen a várerődítési munkálatok idején tömedék- nek használták. A megmaradt részek jel- képrendszeréből is megállapítható, hogy kit ábrázol az alkotás. E te­remben hangsúlyosan jelen van Eger püspöki szerepe. A vitrin mögött láthatjuk II. Miklós püs­pök sírjának leleteit: három pápai bulláját, pásztorbotját. A harmadik terem a késő góti­ka, reneszánsz jegyében lett berendezve. Fodor László ré­gész hangsúlyozza: az egri egyházmegye a leggazdagabb püspöksé­gek közé tartozott, az itt vezetett udvar­tartás, az életvitel, építkezésbeli szokások semmivel sem maradtak el a királyi ud­varétól. E korszak gazdagságát jelképezi az a majolika járólap, amelyet abban a budai majolikaműhelyben készítettek, amely a királyi udvarnak is szállított. A kiállított kályhacsempék - amelyek alako­kat ábrázolnak, s ritkaság számba men­nek - úgyszintén a fejedelmi pompát mu­tatják. Eme épületszámy is abban az idő­ben kezdett épülni (1470) amikor a viseg­rádi királyi palota. A reneszánsz terem­ben érdemes még felfigyelni a fali kárpi­tok gazdagságára, amely a középkorban főképp a hidegtől védett, de térelválasztó szerepe is volt. A vitrinben láthatunk két kódexet is, de itt áll a Cifrakapu városrész városkapujának köve is, amelyről a tele­pülésrész később a nevét kapta. A negyedik terembe vezető ajtót két lo­vagpáncél őrzi. A bordó falak közé belép­ve semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a végvárak korszakába érkeztünk. A jelleg­zetes lovagpáncél - amilyet talán Dobó A te István viselhetett - mellett két makettet is láthatunk: az egyik az ostrom előtti, a másik az ostromra készü­lődve az rém rendkívül gazdag magyar, török és nyugati fegyverekben, de a szemet mégis egy janicsár díszöltözék vonja ma­gára, amely a török nagykövetség közve­títésével- érkezett Törökországból. A fa­lon láthatjuk a Nagy Szulejmánról ké­szült festményt, illetve a Dobó-címer má­solatát. A sarokban egy ostromjelenetet láthatunk: egy német és egy magyar tüzér fordítja ágyúit az imitált török tábor felé. A zöld terem, azaz az ötödik már a vég­vári harcok időszakát idézi: 1552 és 1596 közötti időszakból látható itt magyar fő­tiszt és német muskétás, valamint a vár ezen korszakbeli állapotát bemutató ma­kett. A hatodik terem türkizkék színeivel a török idők egri várát láttatja: Balkáni tí­pusú, működő szeneskályha, és értékes régészeti leletek is felfedezhetők a vitrinek mögött. Bordó bársony emeli ki a török kupát és talizmánt, de két izniki tányér is került a vitrinbe az Iparművészeti Múze­umból. A textilek, törölközők a török hó­doltság korában tapasztalható rendkívüli gazdagságot mutatják. A hetedik, a sárga terem a vár visszafoglalásának és a Rákó- czi-szabadságharcnak az időszakába ka­lauzolja el a látogatót. Megjelennek az akkor használatos magyar és császári fegyverek, várrajzok a bécsi Hadtörténeü Levéltárból, s középen három harang jel­képezi a békére való törekvést. Az utolsó teremben számítógépeken láthatjuk a vár XVI. századi állapotát, hiteles méretekkel, térben ábrázolva. A gazdag, látványos, s hiteles tárlaton a Dobó István Vármúzeum munkatársai két évig dolgoztak. A rendezők szem előtt tartották, hogy a korábban lebontott kiállításhoz képest a püspökség szerepe hangsúlyosabb legyen, s bemutatják a legújabb kutatási eredményeket is. Dr. Petercsák Tivadar múzeumigazga­tó elmondta, hogy a kiállítók szándéka az volt, a látogató nyomon követhesse Eger fejlődését a püspökség alapításától a végvári harcokon át a vilajeti székhelyig, illetve a XIX. századig, az egri vár kultu­szát megteremtő időkig. A több mint öt­venmillió forintért elkészített állandó ki­állítást a Heves Megyei Önkormányzat mellett országos és helyi szponzorok, magánszemélyek segítették, de támoga­tást kaptak a budapesti Török Nagykövet­ségtől is. A korszerű, európai mércével mérhető nívón megszületett tárlat a ké­sőbbiekben tanórák tartására is alkalmas lesz, így a hazai és külföldi látogatók mellett a technika és a látvány segítségé­vel már egészen kis korban is felkelthetik az érdeklődést a vár iránt. SZUROMI RITA 2001. Augusztus 18., szombat | Hamarosan megkondul Szent Mihály harangja Az egykori egri nagyharangot több mint fél évszázada, 1944-ben olvasztották be hadicélra. A Szent Mihályról nevezett néhai hangszer hatszáz mázsás utódja azonban hamarosan megmutatja erejét, csodálatosan mély, búgó hanggal szol­gálva meg a megyeszékhely lakóinak összefogását. A 180 ezer márkáért, azaz huszonkét- millió forintért készülő harang újjászüle­tése a hívek adományainak, több egri vál­lalkozás és az egri önkormányzat hozzá­járulásának és Czakó István prelátus ka­nonok, az Egri Főszékesegyház plébáno­sa szervezőmunkájának köszönhető. A hatalmas bronzot egyelőre Rudolf Pemer passaui harangöntő mester mű­helye rejti, így emberi szem még nem láthatta az óriást díszítő Szent Mihály, Szent László, János apostol és Szűz Má­ria, a Bazilika védőszentjeinek alakjait. A földbe ásott agyagformába július 31- én zúduló, kilencszáz fokon izzó érc ugyanis hetekig hűl a mélyben. Közben elkészül lábazata is, melyhez ötméte­res, 40 centiméter vastag gerendákat használnak fel. A két méter magas, hat méter kerüle­tű instrumentum szeptember végén, nyitott teherautón utazik Egerbe, így so­kan megcsodálhatják Magyarország második legjelentősebb harangját. GÁL GÁBOR KÉPRIPORTJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom